Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
Vasárnap, 1065. december 13. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 7 Pee*cze# Mór dlí&zkardja Egyszer mégis el kell menni innen... Öt év alatt több mint tízezer vájjon hasznos hu'ladék A nagy park közepén lezárt zsalukkal áll a ház, fehér fala messzire virít a lombjavesz- tett, téli fák közül. Vajon ki lakik a berzéki kastélyban? Hz ősök szelleme Körüljárva a kastélyt megtaláljuk a ház gazdáját, az idős nyolcvannégy éves Perczel Olivért. Éppen almát válogat, s nagy szívességgel tessékel be a tágas hallba. Történelmi múlt levegője csapja meg a belépőt. Aki először jár itt, úgy érzi, múzeumba csöppent. De ez különleges, érdekes családi múzeum Körben a falon ott sorakoznak az ősök olajképei, s köztük Perczel Mór képe. Az őszhajú öregúr nem kis büszkeséggel, s némi megille- tődöttséggel mutat rá nagyatyjára, Perczel Mór képére. Aztán a kandalló felől leakaszt egy hüvely nélküli kardot, az ablakhoz lép vele, úgy mutatja, féltőn, s kezéből ki nem adva: — Ez volt a díszkardja nagyapámnak ... Ez látható az oldalán, ott a képen is. Szép munka, már sokszor kérte tőlem a múzeum, de nem tudok megválni tőle ... majd egyszer ... majd az övé lesz úgy is ... A toledói penge egyik oldalára a németrrómai császárok arcképeit véste be a hajdani mester, a másik oldalát öröknaptár díszíti. Nagyon szép munka. — Az a kard, amellyel a szabadságharcot végigküz- dötte, a budapesti múzeumban van — teszi hozzá. A családi képtárban látható még Perczel Mór apjának és nagyapjának képe is. Az unoka szerint igen messzire, egészen 1626-ig tudják visszavezetni az ősöket. A népes család s a híres keresztapa Letelepszünk az egyik kellemesen fűtött szobácskábán. Perczel Olivér poharakat rak az asztalra, s háromféle, sajáttermésű pálinkát. A családról beszélgetünk: — Nagyapámék húszán voltak testvérek — mondja — Perczel Mórnak is 14 gyermeke volt, köztük József, az én édesapám. No, erről mutatok még valami érdekeset. Átmegy a másik szobába, ahol hatalmas vasláda áll az egyik sarokban. Tele a családról szóló feljegyzésekkel, iratokkal. Terjedelmes, foszlott- szélű, halványzöld papírral tér vissza: — Ez itt apám keresztlevele. Nézze a keresztszülőket! Ezt olvasom: „Tekintetes Kossuth Lajos úr, több tekintetes vármegyék táblabírája ...” — Apám 1847-ben született, s Ö volt a keresztapja. neeyvennyo ca- örökség — Gyermekkoromban, a családi házban negyvennyolc szellemében nevelkedtem. Ez kihatott egész pályámra — emlékszik vissza Perczel tábornok. — Katona-család voltunk, de 1937-ben kiléptem a politikából. — Hogy történt? Miért? — Összekülönböztem Gömbössel ... utána kértem nyugdíjaztatásomat. Még egy géppel írott lap kerül a kezébe. Perczel Mór adatait tartalmazza. — Ezt annakidején én állítottam össze nagyapámról. Gömbös kérte, mert úgy volt, hogy ezredet neveznek el róla. Aztán nem lett semmi a dologból... De hát, nem csoda ... Szép szerelem emlékeztetője Amíg beszélgetünk, emlékezünk, megakad a tekintetem egy arcképen. Ott függ az ajtó felett, kiemelt helyen, kissé távolabb a kis szobát is benépesítő katona ősök portréitól. Bájos, álmodozó tekintetű lánykát ábrázol a kép. Fehér ruhában, ujjai játékosan babrálnak a nyakában függő kis medállal. — Ki ez a lány? — Etelka. Perczel Etelka, Vörösmarty Mihály hiába óhajtott szerelme. Nagyapám testvére. — Hogyan őrzi a családi krónika ennek a szerelemnek a történetét? — Nincs benne semmi különös — mondja a házigazda csak úgy tudjuk, ahogy az irodalomtörténet. Vallási ellentét volt a két család között. Nem mond róla többet, már régen másról beszélünk, de figyelmemet minduntalan magára vonzza a szép Etelka ábrándos, el révedé fekete szeme. Ez is, mint a legtöbb korabeli arckép, Sennvey József munkája. És a ma Percze ek ? Rátérünk a jelenre. Az öregúr egy füzetben vezeti a ma élő rokonok névsorát. Kissé szomorkásán beszél a jelenről: — Sajnos kevesen élnek itthon. A Magyarországon lakó Perczel családnak csak 42 tagja van. Évenként Budapesten szoktunk összejönni. — önnek vannak gyermekei? — Egy fiam van Amerikában. Mérnök. Sajnos, kiment. Minket is hív, de én a feleségemmel együtt nem tudok elszakadni Magyarországtól. Mit keresnék én kint? Most már jól megvagyunk. A kastélyt, a parkkal 1957-ben mentesítették az államosítástól — nagyapám érdemeiért — teszi hozzá nyomatúkkal. — A nyugdíjamat is rendesen megkapom, mi kell más? Három helyiséget használunk a házban, a többiben lakók vannak. A park gyümölcsfáinak termése jól kiegészíti jövedelmünket. így él egyszerűen, meghitt csendességben a szabadságharcos tábornok unokája, a nyugdíjas tábornok. Őrzője, ápolója a család dicső hagyományainak, de élénk érdeklődéssel kíséri figyelemmel a ma eseményeit is. Asztalán ott fekszik a Népszabadság. — Rendszeresen olvasom az újságokat, — mondja, — s búcsúzás előtt már a napi politikáról beszélgetünk. A vietnami helyzetről, a szovjet-kínai vitáról, s mindarról, ami ma az emberiséget foglalkoztatja. S valóban úgy, olyan hozzáállással szól a napi politikáról, mint aki negyven- nyolc szellemében nevelkedett. Adamovics Ilona „Hüvelyk Matyi, mutató, középső ...” és amelyben nyomorékul kell élniük. Az egyiknek kezét, a másiknak lábát bénította meg a hat-nyolc évvel ezelőtti járvány, mely paralízis néven rémített szerte az országban. Rajtuk még nem segíthetett Sabin professzor. Nekik itt, a kórházban kell emberkévé cseperedniük, hogy kikerülve a sebesen járók és erős karúak közé, nyomorékul bár, de ne mert Ferikét egyszerűen nem lehet kizavarni, s hogyan is tudna „vittyatyökni” bénult lábain ... Meg mindezen túl furcsa elgondolni is, hogy aki évek óta a falak rabja, mit keresne odakint., a világban? A világot nekik ide kell behozni. Nagyon nehéz. Mert nem fér bele e kicsiny termekbe? Sokkal inkább azért, mert hogyan alkothatunk fogalmat a kisedényre ültetnek. Türelem és szeretet. | Ez utóbbi megpróbálja könnyebbé tenni sorsukat. Gyakran érkeznek iskolák, vállalatok, magánemberek csomagjai, cukorral teli zacskók, doboz rejtette játékok, kedves ajándékok. S a szülők? JönBeuik István rajza A Borsod megyei MÉH Vállalat már teljesítette második ötéves tervét. Különböző hasznos hulladékokból több mint 302 millió forintos értéket mentettek meg a népgazdaság számára. Ez mintegy 14 millió forinttal több az eredeti előirányzatnál, és az év végéig, terven felül, még további 5,4 millió forint értékű ócskavasat, színesfémet, papírt és rongyhulladékot szállítanak a feldolgozó üzemeknek. A vállalat kollektívája évről évre jól dolgozott, összesen több mint tízezer vagon hasznos hulladékot gyűjtöttek össze a megyében. Ócskavasból például 8000 vagonnal szállítottak az acélműveknek. Különböző papírhulladékból 1100 vagonnal, színesfémből 328 vagonnal, textilhulladékból pedig 350 vagonnal szállítottak az iparnak. Ezenkívül sok más hasznos hulladékot és mellék- terméket is vásároltak. „Miért van a mondat végén kérdőjel?” nyomorultaii, ne teljesen nyomorultan nézzenek szembe sorsukkal. A tanteremmé alakított kórteremben padok állnak. A padokra szőke és barna fejek hajolnak. Ha felnéznek, csillog a szemük, rámosolyognak a táblára kanyarított betűkre és számokra. Olyan a kép, mint bármelyik általános iskolában. Azaz mégsem ... A kéz ujjai esetlenül szorítják a ceruzát, s a lábak nem csu- riszkolják a padlót. S az órák közötti szünetben is a padokban maradnak, nem száguldoznak végig kiscsikók módjára a folyosón, ki az udvarra. S még annyi az eltérés az általános rendtől, hogy ha óra közben kell valamelyiknek ki- kéredzkednie, akkor vagy a nővéi- vagy a tanító néni nyálából ja fel; esetleg behozzák neki a kisedényt. Senki sem fintorog a sarokban kucorgóra, senki sem mosolyogja meg a másikat. Ha egy mosolyog, akkor mindegyik azt teszi. A mosolyt itt csak az együttérzés arról, amit elvontan kell megismernünk ... Ami belül van a falakon, mindazt lehet viszonyítani valamihez. Ferike például a kezére néz, s tudja, melyik és miért Hüvelyk Matyi, mutató, gvűrűs, középső és picike. Hüvelykjéről maga elé képzeli a mesebeli Matyit, a középső mellettire gondolatban gyűrűt húz. De hogy’ varázsolja maga elé a Dunát, amikor sohasem látott folyót? Tudja, hogy az ABC hányadik betűje a h, az c, a g és az y. Ha összeragasztja a betűket, csak a szót érti belőle: hegy. De mi az a hegy?. .. Azt mondják: 10. Tíz ujjam van. De hogyan fest ez a tizes a házak tábláján? Itt, e szűk falak között kétszeresen nehéz a betű és a szám. És sokszoros gondot okoz annak megfejtése, amit mondanak. amire utalnak. Még a maguk előtt tolt kisszékkel — tyinkóval, ahogy* a szuhakállói Ferike mondja —, még azzal is könnyebben boldogulnak, könnyebben vonszolják testűnek és még mindig sírnak. Akad, amelyik csak levelet küld. „Utánam ne küldözgessenek levelet, van nekem még négy gyerekem, azt az egyet tegyék, ahová akarják...” A gyerek erről nem tud. S nem tűnik fel neki, miért kap több szeretetet a többinél is __ É s jövőjük? Amit adhatnak a betűk, a számok. És a megértő szeretet. Mesélik a tanító nénik és a nővérek: tervezik, legalábbis gondolnak rá. hogy itt, a Szentpéteri-kapui kórházban, ahol ápolják és tanítják e kicsiket, ülő munkára képezik őket. Emberré formáló munkára, amit elbír a kéz, a láb, s ami legalább olyan fontos az élethez, mint a betűk,- a számok. Mert itt nem élhetnek örökké. És így nem élhetnek. Egyszer mégis el kell innen menni és nem lehet „vittya- työkni Csala László Kórterem és tanterem A padokban ülők gondos ápolásra szorulnak. A testük is, a lelkűk is. De inkább csak a lelkűket gyógyítják már, számolt és belük segítségével. A betű és a szám majdnem éppúgy hozzátartozik életükhöz, mint a mankó és a tolószék. Általuk ismerik meg azt a világot, amelybe éppen születtek. fakaszthatja. Például, ha a tanító néni így „ijeszt” Ferikére: — Ferike, ha rosszalkodsz, kizavarlak az udvarra! — Mire Ferike így replikáz: — De én úgyity vittyatyökök!__________________ j Ilyenkor nevet | |jy[ySZ nevet Ferike és nevet, a tanító néni. Nem azért, mert Ferike erősen selypít. Hanem azért,' két. A gondolatot, ami képekből és fogalmakból sűrűsödik, nehezebb bevonszolni a falak közé... De ha lassabban is, csak megbirkóznak valahogy e nehéz gonddal. Türelem, végtelen türelem kell ... Annak is, aki tanul, s azoknak is, akik tanítanak, gondoznak, etetnek, ágyba fektetnek, öltöztetnek és
