Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

2 Eszakivi agy arorszäg Péntek, 1905, december 19­Ha Tanzániában szói a furulya... Két ország (egyik már négy, a másik mindössze két eszten­deje szerepel Afrika független államai közt) ünnepli ezekben « napokban önálló nemzeti lé­te, szabadsága megszületésének évfordulóját. Az ünnep k'izös Nemcsak azért, mert szinte Tanzánia létrejötte ugyan­akkor abból a felismerésből fakadt, hogy a zanzibári Afro- Sirázi Unió és a tanganyikai Tanu-párt programja lényegé­ben azonos, azon alapul, hogy i két területen élő nőn politi­kai céljai, gazdasági törekvé­megbecsülést vívtak ki a feke­te földrészen. Tanzánia fővárosában műkö­dik az a bizottság, amely az afrikai felszabadítási mozgat-, mák fegyveres segítését irá-1 nyitja, kétségtelen, hogy Nye- j rere elnök kormányának aktív ‘ 1 szüfiterraeSis fejlesztése a Minisztertanács ülésének napiresssijéB Az NDK segítségével új lakóházak épülnek Zanzibárban. kaptár szerint is egybeesik (Tanganyikában december íj­én, Zanzibár szigetén egy nap­pal később van az évforduló), hanem azért is, mert a két ön­állóvá lett ország 1964. áprili­sában elhatározta: egybefűzi sorsát, jövőjét, s azóta Tanzá­nia nevét tartja számon a vi­lág. Az afrikai földrészen nem először jött létre különböző or­szágok társulása. Ám a Közép- Afrikai Államszövetség példá­ul, amely időközben ismét da­rabjaira hullt, nem az afrikai őslakosság kívánságának meg­felelően, nem is érdekei és cél­jai szolgálatában született. A defenzívába szorult brit kolo- nializmus politikai manőveré­nek volt csupán része, s ezért már eleve pusztulásra ítélte­tett. sei egybeesnek. Ezért szilárd a szövetség ma is. A két ország egyesülése óta igen sok jelét adta annak, hogy a meghirdetett progresz- sziv program valóra váltásán dolgozik. Nemcsak a nagybir­tokokat vették állami kezelés­be, s földet osztottak a rászo­ruló parasztoknak, s szervez­tek ugyanakkor mezőgazdasági szövetkezeteket is, nemcsak „szegfűszegország'’, s a ratszol- gakereskedök által oly gyak­ran látogatott tanganyikai partok ipari üzemeit vették el a kolonialistáktól, az európai tőkésektől és nemcsak a mun­kanélküliség felszámolásáért, az analfabétizmus megszünte­téséért, az áruellátás megjaví­tásáért tettek sokat, hanem külpolitikai téren is rangot és hozzájárulása nélkül a bizott­ság nem adhatna tényleges se­gítséget a portugál gyarmato- j kon, és Rhodesiában, Délnyu­gat-Afrikában, sőt, a Dél-Afri-' kai Köztársaságban küzdő fel­szabadítás! mozgalmaknak. Egy régi kelet-afrikai köz- | mondás azt tartja: „Amikor Zanzibárban szól a furulya, a Nagy Tavakig egész Afrika láncol”. Ez a szólás abból az időből származik, amikor az egész kelet-afrikai partvidék a zanzibári szultán fennhatósá­ga alá tartozott. Némi szöveg­változással bár, de a, mondás ma is érvényes. Úgy mondják ma: ha Tanzániában szól a fu­rulya, arra egész Afrika odafi­gyel .. i A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Meghallgat­ta és tudomásul vette az egész­ségügyi miniszternek a szocia­lista országok egészségügyi miniszterei berlini értekezle­téről és a nehézipari minisz­ternek kubai útjáról szóló be­számolóját. A kormány megvitatta és el­fogadta a közlekedés- és pos­taügyi miniszternek és a Fővá­rosi Tanács vb-elnökének je­lentését a budapesti földalatti gyorsvasát munkálatai mene­téről. Ezután a kormány meg­tárgyalta és elfogadta a Fővá­rosi Tanács, vb-elnökének is­mertetőjét a budapesti lakos­ság számának alakulásáról. Az Országos Tervhivatal el­nöke ismertette, milyen irány­elvek alapján javasolják a harmadik ötéves tei-v időszaká­ban fejleszteni a szőlőtermesz­tést és feldolgozást, a bor tá­rolását és forgalmazását. A kormány az előterjesztést el­fogadta. A Minisztertanács Tanács­szervek Osztályának vezetője a fővárosi, megyei és megyei jo­gú városi tanácsok vb-elnökei- nek november 26-i értekezleté­ről tájékoztatta a kormányt. A Minisztertanács megtár­gyalta a saját, valamint a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság 196G. első félévi munkater­vét. Az Országos Tervhivatal a szőlőtermesztés és feldolgozás, a bortárolás és forgalmazás fejlesztéséről benyújtott előter­jesztése a bevezetőben utal ar­ra, hogy a második ötéves terv időszakában 82 ezer kh szőlőt telepítenek. A meglevő szőlőte­rületekkel együtt, így a har­madik ötéves terv időszakában nem szükséges a szőlő termő­területét lényegesen növelni. A második ötéves terv folya­mán végrehajtott telepítések termőre fordulása és a rekonst­rukciók eredményeként a ter­mő szőlők területe 1970-ben 50 ezer kh-val nagyobb lesz a jelenleginél. Az előterjesztés ezután beruházási kérdésekkel foglalkozott. Á Fővárosi Tanács előter­jesztésében szerepelt Budapest népessége zsúfoltságának kér­dése, az egészségtelen letelepe­dési növekedés megszünteté­se. A kormány felhívta az Or­szágos Tervhivatal elnökét, az érdekelt minisztereket és egyéb illetékes szerveket, hogy a zsúfoltság csökkentése érdekében csak olyan beruhá­zásokat valósítsanak meg, amelyek nem járnak munka- erőszükséglel növekedésével, és folytassák a kijelölt üze­mek kitelepítését. Budapest lakossága napjainkig 1 935 400- ra nőtt. A Miniszter tanács csütörtö­ki ülésén a földalatti vasút építkezése is napirenden sze­repelt. A földalatti gyorsvasút — állapította meg a Miniszter- tanács — a tervekben megha­tározott ütemben halad. hallózások a szovjet Míniszteríaüácsbaii (Folytatás az 1. oldalról.) nak csütörtökön elfogadott törvénye rámutat, hogy e ren­delkezés célja: széles körben bevonni a dolgozókat az ellen­őrzésbe, növelni szerepüket az ellenőrző szervek tevékeny­ségében. Pavel Kovanovot kinevezték a Szovjetunió Népi Ellenőr­zési Bizottságának elnökévé. Kovanov 58 éves, munkás- családból származik. Eredeti foglalkozása pedagógus. 1940 óta tagja az SZKP-nak. 1944-ben a Központi Bizottság apparátusának munkatársa, 1956-ban Grúzia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak másodtitkára lett. 1962-ben nevezték ki a párt- és állami ellenőrző bizottság elnökhelyettesévé. Kovanov az SZKP Központi Bizottságá­nak póttagja. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége felmen­tette Alekszandr Selepint, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének tisztsége alól, mert az SZKP Központi Bizottságának elnöksége szük­ségesnek tartja, hogy Alek­szandr Selepin egész tevékeny­ségét a párt Központi Bizott­ságában végzett munkának szentelje. Alekszandr Bulgakov a szak­mai és műszaki oktatási ál­lami bizottság elnöke, tagja, lett a szovjet kormánynak. Az 58 éves Bulgakov 1939- Lől 1948-ig elklromérnökként dolgozott nagy üzemekben, 1940-től felelős tisztségeket töltött be a párt- és tanácsi munka területén. 1959-ben a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkárává választották, majd 1964-ben a szakmai és műszaki oktatási állami bizottság elnöke lett. Alekszandr Bulgakov az SZKP Központi Bizottságának póttagja. A szovjet kormány tagja lett Alekszandr Jezsevszkij, a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó főhatóság elnöke. Jezsevszkij 1915-ben született Szíriában, 1939-ben elvégezte az irkutszki mezőgazdasági gépészeti főiskolát és 1951-ig Irkutszkban dolgozott külön­böző tisztségekben. Később gyárigazgató, majd miniszter­helyettes lett. öt évig dolgo­zott a Szovjetunió állami terv- bizottságában. 1962 óta a me­zőgazdaság gépesítésével fog­lalkozó főhatóság elnöke. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Georgij Kaznyint a Szovjetunió Legfelsőbb Bíró­ságának tagjává választotta. Kaznyin az utóbbi bárom év­ben az SZKP Központi Bi­zottságában tevékenykedett. Messziül oz ellenállók i lenpsszusa A fasizmus, a nácizmus ül­dözöttéinek, volt deportáltak­nak. a különböző országok antifasiszta Ellenállóinak kép­viseletében összegyűli. több mint .300 részvevő jelenlété­ben tegnap délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében megkezdődött az Ellenállók Nemzetközi Sző vétségének (FIR) V. kong­resszusa . A kongresszus részvevőit Fehér Lajos; az MSZMP Po lilikai Bizottságának tagja üdvözölte. Ezután Jean Tou- jacanak. a FIR főtitkára tar­tott beszámolót. Regős Sándor: Fiatalság: E lcsendesedett a. ház, sötétség borult a szülők szobá­jára, és a férfi azon a ponton volt, hogy elégedett horkantással átcsússzon az álom világába. Akkor megszólalt felesége, síri hangon: — Apu, alszol? 1 Az álom úgy elrebbent szeméről, mint a madár a fáról, ha sörétes puska dörren alatta. Gyomra közepén hirtelen egy reszkető góc alakult ki, melynek hullámai részint a lá­ba felé, részint hidegülő homloka felé kezdtek terjedni, sűrű redőzetbe borítva annak nyugodt simaságát. — Nem — felelte hitvesének ugyanolyan mély és síri han­gon. Aggodalmas reszketésének az a beidegződés volt az oka, hogy felesége, amikor így visszarántja az álom kábító és édes italától, rendszerint valami súlyos bejelentés bunkójával szokta fejbevágni — ráadásképpen. Ilyenkor, lámpaoltás után, meghitt kettesben, barátságos sötétben szokta közölni, hogy még mindig nem jött meg a szén és délután hozta fel az utolsó vödörrel a pincéből, vagy azt, hogy a fiú össze­törte a drága vázát, melyet az apa úgy szeretett és féltett, hogy legszívesebben őrséget állt volna mellette éjjel-nap­pal. Már többször kérte szeretett nejét, hogy hióbhíreit rezer­válja a vasárnapi ebédek mellé, a kacsasült és a dobostorta közötti hangulatra, mert akkor sokkal könnyebb megemész­teni minden borzalmat, még az is lehet, hogy csak nevet­ve legyint rá és újra vesz a párolt káposztából, mert az iga­zán felséges. Az- éjszakai riogatást hagyja meg a kuvikma- daraknak. De az asszonyokat nehéz eltéríteni jónak tartott módsze­reiktől. Megadóan várta tehát a dorong megcsóválását feje fölött és hidegvérrel igyekezett védekezni az ütés ellen. — Aranyhajú leányodról van szó — közölte mély sóhaj­jal a feleség. — Megnézted őt mostanában? Az apa nem tudta mire vélni a kérdést, mert nőnemű utódában minden áldott nap hosszasan elgyönyörködött, persze csak úgy, hogy ez a csodálat ne legyen se tolakodó, se kellemetlen. — Mi van vele? Az asszony hosszan hallgatott és ez még jobban felidege­sítette. Nem szokott hallgatni. Nagyon keveset hallgat. — Aranyhajú leányod gyermeket vár — suttogta végül, mint a tragédiák hősnője, a harmadik felvonás közepén. Az apának jó füle volt. Meg mert volna esküdni, hogy felesége hangjában az ijedelem, aggodalom és meglepett ta­nácstalanság mellett nein kis mennyiségű diadal is cseng. Tudta azt is, hogy ha kisebb dologról lenne szó, akkor ezek következnének, pergő ritmusban: Mert ez a te Jiíres mo­dern nevelési elveidnek következménye. Én mindig mond­tam. De rám, persze, senki sem hallgat ebben a házban, mindenki okosabb. Dicsekedtél, hogy olyan, mint te, hát most tessék; stb. okosság E gyébként a gyerekek, ha valamit helytelenül tettek, vagy rossz tulajdonságokat lehetett felfedezni ben­nük, az apjukra ütöttek. Ellenkező esetben az apá­ról semmi említés nem történt. Mivel most nem tréfadologról volt szó, az anya csak any- nyit kérdezett halkan, a személyeskedést átmenetileg mel­lőzve: — Beszélsz vele? Szidással és kisebb büntetéssel járó ügyeket saját hatás­körében elintézte. A nagyobb problémáktól úgy elbátorta- lanodott, mint a kamrában felfedezett egértől, és gyorsan elismerte férjének diplomáciai érzékét. — A kenyérvágó kés mikor volt köszörülve? — kérdezte az apa a sötétben. — Nem akarom sokáig riszální a torkán, azt a csirkék sem nagyon szeretik. — Mindig hülyéskedsz — haragudott komolyan az asz- szony, és nem méltányolta férjének bölcs filozófiáját, mely abban állt, hogy a humor a legvészesebb helyzeteket is fel­oldja, a véresnek induló tragédiákat vígjátékká kell átvál­toztatni, mert abban mindig egyszerűbb a kibontakozás. Dühösen átfordult a másik oldalára és — miután a ter­het átrakta az erősebb váltakra — gyorsan elaludt. Az apa azonban nem tudta követni példáját. Bántotta a dolog, erősen. A lányka valóban a kedvence volt, húszéve­sen is, büszke volt eszére és belső komolyságára, mely fö­lött, mint vizek tükrén a tavirózsák, pajzán jókedvének virágai színesedtek. Nem lehet az, hogy ilyen szégyent hoz­zon szüleinek ősz fejére. Nyilván valami tévedés van a do­logban. Nyugtalan alvás, zavaros álmok, felriadd? és töprengés közepette múlt el az éjszaka, és kora reggel bekopogott aranyhajú leányzó szobájának ajtaján. — Tessék csak! — hangzott belülről a csengő és élénk hang. Meglepődött a korai látogatáson. Még pongyolában volt, mosdáshoz készülődött, nyolcra járt hivatalba. Meg akarta csókolni apja arcát, de az kinyújtott karral távol tar­totta magától. — Nem illethetsz addig — mondta zordonan —, amíg nem felelsz őszintén egy kérdésemre! Való-e az, hogy egy eljö­vendő életet melengetsz a szíved alatt? L eányának mindig legkedvesebb mulatsága volt, ami­kor a „bibliai” apa szerepét játszotta, mély zengé­sű hangon, patétikus mozdulatokkal. Már apró ko­rában harsogón kacagott erre a hangra, később pe­dig nagyszerűen tudott felelgetni ugyanolyan módon és egy hosszú, fennkölt párbeszéd után tökéletesen megértették egymást és pokoli jól mulattak. Néha akkorákat kacaglak a végén, hogy a könnyük is kicsordult, az anya nem csekély bosszúságára, aki nem szerette az ilyen komolytalan dolgo­kat. Az apa most is ilyen feleletet várt: Ó, nem atyám! Ki ültette el és istápolta telkedben ezt az aljas rágalmat szűzi tisztaságom ellen? Ámde az aranyhajú lány nem ezt felelte. Kicsit megreb- bent a szeme, és fürkésző figyelés után mást mondott: — Hát már annyira látszik? — és tanácstalanul nézett végig hosszú pongyoláján. Az apa megdöbbent. Ennek ellenére — nem olyan jó kedvvel, mint máskor — tovább mondta szerepét. — Egész éjjel az idevágó szakirodalmai lanuInlányoztam és ennek eredményeképpen három dolog közt választhatsz: Megmondod a gaz csábító nevét és én kényszeríteni fogom öl, hogy elvegyen, vagy vérével mosom le a gyalázatot. Esetleg bátyút kötsz a hátadra és elhagyva a szülői házat, nyakadba veszed a világot, egyedül viselve szégyenedet. Harmadszor: szentül megígéred, hogy ilyet nem leszel többé. A leány elfordult és az apa látta, hogy rángatózni kezd a válla. Sajnálta őt, de kérlelhetetlennek kellett maradnia. Végül hozzálépett, hogy valamennyire mégis enyhítsen el- eseltségén és bűntudatán. Könnyes szemek helyett azonban bugyborékolva kitörő kacagást talált a ragyogó arcon. — Tudod mii, apa? Mind a hármat választom egyszerre. Tibor a csábító ... — Tibor? — kérdezte komoran. Tibor évek óta járt hoz­zájuk és nagyon kedvelte a fiút, régen belenyugodott, hogy a veje lesz. De azért... — Nemsokára szedem a cuccomat és elhagyom őseim haj­lékát — szavalta a lány. — Végül biztosítalak, hogy egyelő­re mi sem akarunk több gyereket. Az apa egy szót sem értett az egészből. — Atyám. — folytatta emelt hangon a leányzó. — Ne zá­porozzon haragod az én fejemre azért, mert minden szava­dat ás intelmedet komolyan vettem. Hányszor ingerkedlél velem, hogy unokára vágyódsz, és én tudtam, hogy ez nem csak tréfa. Mondottad volt és nem is egyszer, hogy egy há­zasságkötésnek nem kell olyan nagy feneket keríteni, mint régen, hiszen csak azokra tartozik,, akik megkötik és senki másra. Hogy még vacsora sem kell rokoni, telhetetlen ken­dőkbe, azon a pénzen inkább valami hasznosat kell venni. Mondottad azt. is, ha férjhez megyek, illő, hogy már az uram tartson el és ö gondoskodjon rólam. Nem zárkóztál el az elől, hogy apró ajándékokkal továbbra is meglepj, de el­veid szerint csak addig szándékoztál gondoskodni rólam, amíg fedeled alatt élek. Addig azt tehettem fizetésemmel, amit akartam. De nézd csak apa, Tibornak még egy éve hátra van, bútorozott szobában lakik, és fogához veri a ga­rast. így van? — így van. A pa, ez csalás volt. Adj érte két pofont, de ne át­kozd ki szereletedből a te elsőszülölt aranyhajú leányodat. A jövő hónapban egy éve házasok leszünk Tiborral. Itt a papír, benne van a sze­mélyimben is. Tulajdonképpen meg kellene dicsérned ben­nünket, hogy milyen igénytelen, szolid és türelmes házasok voltunk és milyen jól tudunk titkot tartani. Viszont kis hí­ján együtt van a pénz a szövetkezetire és a bútorra. Az uno­kádat már ott akarom megszülni; ne félj, nem alkalmat­lankodom vele nálatok. Ha már észrevettétek a dolgot. Kár, mert egy havi fizetésemre még erősen számítoltam. De az elveid ... — No, most már megcsókolhatlak? Az apa engedte, de arcának szigorúsága nem enyhült. Hadd lássa a haszontalan, hogy azért neheztel egy kissé, Ugyanis nem szex-ette, ha túljárnál?; az eszén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom