Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-10 / 291. szám
2 Eszakivi agy arorszäg Péntek, 1905, december 19Ha Tanzániában szói a furulya... Két ország (egyik már négy, a másik mindössze két esztendeje szerepel Afrika független államai közt) ünnepli ezekben « napokban önálló nemzeti léte, szabadsága megszületésének évfordulóját. Az ünnep k'izös Nemcsak azért, mert szinte Tanzánia létrejötte ugyanakkor abból a felismerésből fakadt, hogy a zanzibári Afro- Sirázi Unió és a tanganyikai Tanu-párt programja lényegében azonos, azon alapul, hogy i két területen élő nőn politikai céljai, gazdasági törekvémegbecsülést vívtak ki a fekete földrészen. Tanzánia fővárosában működik az a bizottság, amely az afrikai felszabadítási mozgat-, mák fegyveres segítését irá-1 nyitja, kétségtelen, hogy Nye- j rere elnök kormányának aktív ‘ 1 szüfiterraeSis fejlesztése a Minisztertanács ülésének napiresssijéB Az NDK segítségével új lakóházak épülnek Zanzibárban. kaptár szerint is egybeesik (Tanganyikában december íjén, Zanzibár szigetén egy nappal később van az évforduló), hanem azért is, mert a két önállóvá lett ország 1964. áprilisában elhatározta: egybefűzi sorsát, jövőjét, s azóta Tanzánia nevét tartja számon a világ. Az afrikai földrészen nem először jött létre különböző országok társulása. Ám a Közép- Afrikai Államszövetség például, amely időközben ismét darabjaira hullt, nem az afrikai őslakosság kívánságának megfelelően, nem is érdekei és céljai szolgálatában született. A defenzívába szorult brit kolo- nializmus politikai manőverének volt csupán része, s ezért már eleve pusztulásra ítéltetett. sei egybeesnek. Ezért szilárd a szövetség ma is. A két ország egyesülése óta igen sok jelét adta annak, hogy a meghirdetett progresz- sziv program valóra váltásán dolgozik. Nemcsak a nagybirtokokat vették állami kezelésbe, s földet osztottak a rászoruló parasztoknak, s szerveztek ugyanakkor mezőgazdasági szövetkezeteket is, nemcsak „szegfűszegország'’, s a ratszol- gakereskedök által oly gyakran látogatott tanganyikai partok ipari üzemeit vették el a kolonialistáktól, az európai tőkésektől és nemcsak a munkanélküliség felszámolásáért, az analfabétizmus megszüntetéséért, az áruellátás megjavításáért tettek sokat, hanem külpolitikai téren is rangot és hozzájárulása nélkül a bizottság nem adhatna tényleges segítséget a portugál gyarmato- j kon, és Rhodesiában, Délnyugat-Afrikában, sőt, a Dél-Afri-' kai Köztársaságban küzdő felszabadítás! mozgalmaknak. Egy régi kelet-afrikai köz- | mondás azt tartja: „Amikor Zanzibárban szól a furulya, a Nagy Tavakig egész Afrika láncol”. Ez a szólás abból az időből származik, amikor az egész kelet-afrikai partvidék a zanzibári szultán fennhatósága alá tartozott. Némi szövegváltozással bár, de a, mondás ma is érvényes. Úgy mondják ma: ha Tanzániában szól a furulya, arra egész Afrika odafigyel .. i A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és tudomásul vette az egészségügyi miniszternek a szocialista országok egészségügyi miniszterei berlini értekezletéről és a nehézipari miniszternek kubai útjáról szóló beszámolóját. A kormány megvitatta és elfogadta a közlekedés- és postaügyi miniszternek és a Fővárosi Tanács vb-elnökének jelentését a budapesti földalatti gyorsvasát munkálatai menetéről. Ezután a kormány megtárgyalta és elfogadta a Fővárosi Tanács, vb-elnökének ismertetőjét a budapesti lakosság számának alakulásáról. Az Országos Tervhivatal elnöke ismertette, milyen irányelvek alapján javasolják a harmadik ötéves tei-v időszakában fejleszteni a szőlőtermesztést és feldolgozást, a bor tárolását és forgalmazását. A kormány az előterjesztést elfogadta. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője a fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanácsok vb-elnökei- nek november 26-i értekezletéről tájékoztatta a kormányt. A Minisztertanács megtárgyalta a saját, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 196G. első félévi munkatervét. Az Országos Tervhivatal a szőlőtermesztés és feldolgozás, a bortárolás és forgalmazás fejlesztéséről benyújtott előterjesztése a bevezetőben utal arra, hogy a második ötéves terv időszakában 82 ezer kh szőlőt telepítenek. A meglevő szőlőterületekkel együtt, így a harmadik ötéves terv időszakában nem szükséges a szőlő termőterületét lényegesen növelni. A második ötéves terv folyamán végrehajtott telepítések termőre fordulása és a rekonstrukciók eredményeként a termő szőlők területe 1970-ben 50 ezer kh-val nagyobb lesz a jelenleginél. Az előterjesztés ezután beruházási kérdésekkel foglalkozott. Á Fővárosi Tanács előterjesztésében szerepelt Budapest népessége zsúfoltságának kérdése, az egészségtelen letelepedési növekedés megszüntetése. A kormány felhívta az Országos Tervhivatal elnökét, az érdekelt minisztereket és egyéb illetékes szerveket, hogy a zsúfoltság csökkentése érdekében csak olyan beruházásokat valósítsanak meg, amelyek nem járnak munka- erőszükséglel növekedésével, és folytassák a kijelölt üzemek kitelepítését. Budapest lakossága napjainkig 1 935 400- ra nőtt. A Miniszter tanács csütörtöki ülésén a földalatti vasút építkezése is napirenden szerepelt. A földalatti gyorsvasút — állapította meg a Miniszter- tanács — a tervekben meghatározott ütemben halad. hallózások a szovjet Míniszteríaüácsbaii (Folytatás az 1. oldalról.) nak csütörtökön elfogadott törvénye rámutat, hogy e rendelkezés célja: széles körben bevonni a dolgozókat az ellenőrzésbe, növelni szerepüket az ellenőrző szervek tevékenységében. Pavel Kovanovot kinevezték a Szovjetunió Népi Ellenőrzési Bizottságának elnökévé. Kovanov 58 éves, munkás- családból származik. Eredeti foglalkozása pedagógus. 1940 óta tagja az SZKP-nak. 1944-ben a Központi Bizottság apparátusának munkatársa, 1956-ban Grúzia Kommunista Pártja Központi Bizottságának másodtitkára lett. 1962-ben nevezték ki a párt- és állami ellenőrző bizottság elnökhelyettesévé. Kovanov az SZKP Központi Bizottságának póttagja. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége felmentette Alekszandr Selepint, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének tisztsége alól, mert az SZKP Központi Bizottságának elnöksége szükségesnek tartja, hogy Alekszandr Selepin egész tevékenységét a párt Központi Bizottságában végzett munkának szentelje. Alekszandr Bulgakov a szakmai és műszaki oktatási állami bizottság elnöke, tagja, lett a szovjet kormánynak. Az 58 éves Bulgakov 1939- Lől 1948-ig elklromérnökként dolgozott nagy üzemekben, 1940-től felelős tisztségeket töltött be a párt- és tanácsi munka területén. 1959-ben a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkárává választották, majd 1964-ben a szakmai és műszaki oktatási állami bizottság elnöke lett. Alekszandr Bulgakov az SZKP Központi Bizottságának póttagja. A szovjet kormány tagja lett Alekszandr Jezsevszkij, a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó főhatóság elnöke. Jezsevszkij 1915-ben született Szíriában, 1939-ben elvégezte az irkutszki mezőgazdasági gépészeti főiskolát és 1951-ig Irkutszkban dolgozott különböző tisztségekben. Később gyárigazgató, majd miniszterhelyettes lett. öt évig dolgozott a Szovjetunió állami terv- bizottságában. 1962 óta a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó főhatóság elnöke. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Georgij Kaznyint a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának tagjává választotta. Kaznyin az utóbbi bárom évben az SZKP Központi Bizottságában tevékenykedett. Messziül oz ellenállók i lenpsszusa A fasizmus, a nácizmus üldözöttéinek, volt deportáltaknak. a különböző országok antifasiszta Ellenállóinak képviseletében összegyűli. több mint .300 részvevő jelenlétében tegnap délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődött az Ellenállók Nemzetközi Sző vétségének (FIR) V. kongresszusa . A kongresszus részvevőit Fehér Lajos; az MSZMP Po lilikai Bizottságának tagja üdvözölte. Ezután Jean Tou- jacanak. a FIR főtitkára tartott beszámolót. Regős Sándor: Fiatalság: E lcsendesedett a. ház, sötétség borult a szülők szobájára, és a férfi azon a ponton volt, hogy elégedett horkantással átcsússzon az álom világába. Akkor megszólalt felesége, síri hangon: — Apu, alszol? 1 Az álom úgy elrebbent szeméről, mint a madár a fáról, ha sörétes puska dörren alatta. Gyomra közepén hirtelen egy reszkető góc alakult ki, melynek hullámai részint a lába felé, részint hidegülő homloka felé kezdtek terjedni, sűrű redőzetbe borítva annak nyugodt simaságát. — Nem — felelte hitvesének ugyanolyan mély és síri hangon. Aggodalmas reszketésének az a beidegződés volt az oka, hogy felesége, amikor így visszarántja az álom kábító és édes italától, rendszerint valami súlyos bejelentés bunkójával szokta fejbevágni — ráadásképpen. Ilyenkor, lámpaoltás után, meghitt kettesben, barátságos sötétben szokta közölni, hogy még mindig nem jött meg a szén és délután hozta fel az utolsó vödörrel a pincéből, vagy azt, hogy a fiú összetörte a drága vázát, melyet az apa úgy szeretett és féltett, hogy legszívesebben őrséget állt volna mellette éjjel-nappal. Már többször kérte szeretett nejét, hogy hióbhíreit rezerválja a vasárnapi ebédek mellé, a kacsasült és a dobostorta közötti hangulatra, mert akkor sokkal könnyebb megemészteni minden borzalmat, még az is lehet, hogy csak nevetve legyint rá és újra vesz a párolt káposztából, mert az igazán felséges. Az- éjszakai riogatást hagyja meg a kuvikma- daraknak. De az asszonyokat nehéz eltéríteni jónak tartott módszereiktől. Megadóan várta tehát a dorong megcsóválását feje fölött és hidegvérrel igyekezett védekezni az ütés ellen. — Aranyhajú leányodról van szó — közölte mély sóhajjal a feleség. — Megnézted őt mostanában? Az apa nem tudta mire vélni a kérdést, mert nőnemű utódában minden áldott nap hosszasan elgyönyörködött, persze csak úgy, hogy ez a csodálat ne legyen se tolakodó, se kellemetlen. — Mi van vele? Az asszony hosszan hallgatott és ez még jobban felidegesítette. Nem szokott hallgatni. Nagyon keveset hallgat. — Aranyhajú leányod gyermeket vár — suttogta végül, mint a tragédiák hősnője, a harmadik felvonás közepén. Az apának jó füle volt. Meg mert volna esküdni, hogy felesége hangjában az ijedelem, aggodalom és meglepett tanácstalanság mellett nein kis mennyiségű diadal is cseng. Tudta azt is, hogy ha kisebb dologról lenne szó, akkor ezek következnének, pergő ritmusban: Mert ez a te Jiíres modern nevelési elveidnek következménye. Én mindig mondtam. De rám, persze, senki sem hallgat ebben a házban, mindenki okosabb. Dicsekedtél, hogy olyan, mint te, hát most tessék; stb. okosság E gyébként a gyerekek, ha valamit helytelenül tettek, vagy rossz tulajdonságokat lehetett felfedezni bennük, az apjukra ütöttek. Ellenkező esetben az apáról semmi említés nem történt. Mivel most nem tréfadologról volt szó, az anya csak any- nyit kérdezett halkan, a személyeskedést átmenetileg mellőzve: — Beszélsz vele? Szidással és kisebb büntetéssel járó ügyeket saját hatáskörében elintézte. A nagyobb problémáktól úgy elbátorta- lanodott, mint a kamrában felfedezett egértől, és gyorsan elismerte férjének diplomáciai érzékét. — A kenyérvágó kés mikor volt köszörülve? — kérdezte az apa a sötétben. — Nem akarom sokáig riszální a torkán, azt a csirkék sem nagyon szeretik. — Mindig hülyéskedsz — haragudott komolyan az asz- szony, és nem méltányolta férjének bölcs filozófiáját, mely abban állt, hogy a humor a legvészesebb helyzeteket is feloldja, a véresnek induló tragédiákat vígjátékká kell átváltoztatni, mert abban mindig egyszerűbb a kibontakozás. Dühösen átfordult a másik oldalára és — miután a terhet átrakta az erősebb váltakra — gyorsan elaludt. Az apa azonban nem tudta követni példáját. Bántotta a dolog, erősen. A lányka valóban a kedvence volt, húszévesen is, büszke volt eszére és belső komolyságára, mely fölött, mint vizek tükrén a tavirózsák, pajzán jókedvének virágai színesedtek. Nem lehet az, hogy ilyen szégyent hozzon szüleinek ősz fejére. Nyilván valami tévedés van a dologban. Nyugtalan alvás, zavaros álmok, felriadd? és töprengés közepette múlt el az éjszaka, és kora reggel bekopogott aranyhajú leányzó szobájának ajtaján. — Tessék csak! — hangzott belülről a csengő és élénk hang. Meglepődött a korai látogatáson. Még pongyolában volt, mosdáshoz készülődött, nyolcra járt hivatalba. Meg akarta csókolni apja arcát, de az kinyújtott karral távol tartotta magától. — Nem illethetsz addig — mondta zordonan —, amíg nem felelsz őszintén egy kérdésemre! Való-e az, hogy egy eljövendő életet melengetsz a szíved alatt? L eányának mindig legkedvesebb mulatsága volt, amikor a „bibliai” apa szerepét játszotta, mély zengésű hangon, patétikus mozdulatokkal. Már apró korában harsogón kacagott erre a hangra, később pedig nagyszerűen tudott felelgetni ugyanolyan módon és egy hosszú, fennkölt párbeszéd után tökéletesen megértették egymást és pokoli jól mulattak. Néha akkorákat kacaglak a végén, hogy a könnyük is kicsordult, az anya nem csekély bosszúságára, aki nem szerette az ilyen komolytalan dolgokat. Az apa most is ilyen feleletet várt: Ó, nem atyám! Ki ültette el és istápolta telkedben ezt az aljas rágalmat szűzi tisztaságom ellen? Ámde az aranyhajú lány nem ezt felelte. Kicsit megreb- bent a szeme, és fürkésző figyelés után mást mondott: — Hát már annyira látszik? — és tanácstalanul nézett végig hosszú pongyoláján. Az apa megdöbbent. Ennek ellenére — nem olyan jó kedvvel, mint máskor — tovább mondta szerepét. — Egész éjjel az idevágó szakirodalmai lanuInlányoztam és ennek eredményeképpen három dolog közt választhatsz: Megmondod a gaz csábító nevét és én kényszeríteni fogom öl, hogy elvegyen, vagy vérével mosom le a gyalázatot. Esetleg bátyút kötsz a hátadra és elhagyva a szülői házat, nyakadba veszed a világot, egyedül viselve szégyenedet. Harmadszor: szentül megígéred, hogy ilyet nem leszel többé. A leány elfordult és az apa látta, hogy rángatózni kezd a válla. Sajnálta őt, de kérlelhetetlennek kellett maradnia. Végül hozzálépett, hogy valamennyire mégis enyhítsen el- eseltségén és bűntudatán. Könnyes szemek helyett azonban bugyborékolva kitörő kacagást talált a ragyogó arcon. — Tudod mii, apa? Mind a hármat választom egyszerre. Tibor a csábító ... — Tibor? — kérdezte komoran. Tibor évek óta járt hozzájuk és nagyon kedvelte a fiút, régen belenyugodott, hogy a veje lesz. De azért... — Nemsokára szedem a cuccomat és elhagyom őseim hajlékát — szavalta a lány. — Végül biztosítalak, hogy egyelőre mi sem akarunk több gyereket. Az apa egy szót sem értett az egészből. — Atyám. — folytatta emelt hangon a leányzó. — Ne záporozzon haragod az én fejemre azért, mert minden szavadat ás intelmedet komolyan vettem. Hányszor ingerkedlél velem, hogy unokára vágyódsz, és én tudtam, hogy ez nem csak tréfa. Mondottad volt és nem is egyszer, hogy egy házasságkötésnek nem kell olyan nagy feneket keríteni, mint régen, hiszen csak azokra tartozik,, akik megkötik és senki másra. Hogy még vacsora sem kell rokoni, telhetetlen kendőkbe, azon a pénzen inkább valami hasznosat kell venni. Mondottad azt. is, ha férjhez megyek, illő, hogy már az uram tartson el és ö gondoskodjon rólam. Nem zárkóztál el az elől, hogy apró ajándékokkal továbbra is meglepj, de elveid szerint csak addig szándékoztál gondoskodni rólam, amíg fedeled alatt élek. Addig azt tehettem fizetésemmel, amit akartam. De nézd csak apa, Tibornak még egy éve hátra van, bútorozott szobában lakik, és fogához veri a garast. így van? — így van. A pa, ez csalás volt. Adj érte két pofont, de ne átkozd ki szereletedből a te elsőszülölt aranyhajú leányodat. A jövő hónapban egy éve házasok leszünk Tiborral. Itt a papír, benne van a személyimben is. Tulajdonképpen meg kellene dicsérned bennünket, hogy milyen igénytelen, szolid és türelmes házasok voltunk és milyen jól tudunk titkot tartani. Viszont kis híján együtt van a pénz a szövetkezetire és a bútorra. Az unokádat már ott akarom megszülni; ne félj, nem alkalmatlankodom vele nálatok. Ha már észrevettétek a dolgot. Kár, mert egy havi fizetésemre még erősen számítoltam. De az elveid ... — No, most már megcsókolhatlak? Az apa engedte, de arcának szigorúsága nem enyhült. Hadd lássa a haszontalan, hogy azért neheztel egy kissé, Ugyanis nem szex-ette, ha túljárnál?; az eszén.
