Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

A kormánypad '& MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 291. szám Ara; 50 fillér Péntek, 1985. december 10. Mennyi less a j evettel ©m (í Ölési tartott a iiislsitertanács Fiaíalsá«: okosság Lehet-e előbbre lépni Zsujtán? A- •• rr JOVO emberéhez Elfolyó kincsek nyomában A Lenin Kohászati Művek durvahengerdéjénelt áj, automatizált biokksorán kényei- mes körülmények között végezhetik a kormányosok nagy-nagy figyelmet igénylő mun­kájukat. Minden törekvésük az, bogy minél jobb eredménnyel zárják az évet. Foto: Szabados György j o ö A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán tegnap délután került sor Gromilco ,. . ,, «, , . , ». szovjet külügyminiszter fel- Új 611)0^6 wV’lkO-3J POüSOrRlj szólalására, aki az interpelláci- * * # o t ókra adandó válasz formájában . » ,. r , . , _ . Változások a szovjet kormány osszeteteíeben több fontos külpolitikai kér­dést érintett. Foglalkozott az ENSZ 20. ülésszakának és az olt előterjesztett szovjet javas­latok fogadtatásával. Elmondotta, hogy a nemzetközi helyzet éle­ződése, amely az Egyesült Államok vietnami agresz- sziójának következménye, rányomta bélyegét a 20. ülésszak egész munkájára. A két fontos szovjet határoza­ti javaslatról szólva kijelentet­te Gromiko, hogy azok az ér­deklődés előterébe kerültek. Gromiko a továbbiakban az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai országok jövő januárban esedékes havannai szolidaritá­si értekezletét, az antiimperia- lista és antikolonialista erők széles képviseleten alapuló fontos fórumának nevezte, ahol a Szovjetunió, mint a ta­lálkozó részvevője, mindent megtesz, hogy erősílse a béke­harc és a nemzeti felszabadí­tásért folyó harc frontját. A szovjet külügyminiszter beszédének második felében a nyugatnémet kormány politi­kájával foglalkozott. Nyugat-Német országnak még kifizetetlen adóssága van a népekkel, mindenekelőtt a Szovjetunió népével szemben — mondta a 1 gének tagjaként „államunk német békeszerződésre utalva,j majd hozzáfűzte, hogy ha azok politikai rövidlátása, akik a politikát az NSZK-ban meg­határozzák, szükségessé teszi, népünk benyújtja a számlát. Az európai határokkal kapcso­latban kijelentette Gromiko, hogy a Szovjetunió és sok más javára, a nápclc békéjének és ba rútságának megszilárdítása érdekében végzett nagyszabá­sú munkájára". A Legfelsőbb Tanács hatá­rozatot fogadott el, amelynek értelmében Anasztasz Miko- jant felmentették a Legfel­sőbb Tanács elnökségének elnöki tisztségétől és jóváhagy­ták azt a javaslatot, hogy to­vábbra is az elnökség tagja maradjon. A Szovjetunió Legfelsőbb attól függővé tenni biztonsá­gát, hogy az NSZK kormánya elégedett-e, vagy sem a máso­dik világháború eredményeivel. Majd kitért, arra a kérdésre is, hogy az Egyesült Államoknak világos választ kell adni, mi­után az NSZK-t atomfegyve­rekhez juttatta, hogy ez a tett összeegyezlethelő-e az atom­fegyverek elterjedésének meg­akadályozásával? A szovjet külügyminiszter beszédét azzal fejezte be, hogy a szovjet nép jól tudja, Nyu- gat-Ncmetországban nem kizá­rólag hétpróbás militaristák élnek. Vannak emberek, akik nem hajtottak fejet a fa­sizmus előtt, és bátran harcolnak a szabadságért, A beszéd után több külpoli­tikai tárgyú hozzászólás hang­zott el az ülésen. Leonyid Brezsnyev beszéde A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának csütörtöki ülésén Anasztasz Mikojan kérte, hogy mentsék fel a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöki tisztségé­től. Elmondta, hogy életének nyolcadik évtizedébe lépett, körülbelül három évvel ez­előtt pedig súlyos beteg volt és operáción ment keresztül. Ezután Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára közölte, hogy az SZKP Központi Bi­zottságának elnöksége és a Központi Bizottság hozzájá­rult Mikojan fenti kérelmé­nek teljesítéséhez. Brezsnyev méltatta Mikojan tevékeny­ségét, majd Mikojanhoz for­dulva köszönetét mondott eredményes munkájáért. Utá­na javasolta, hogy továbbra is maradjon a Legfelsőbb Ta­nács elnökségének tagja. — Az SZKP Központi Bi­zottsága javasolja, hogy. Nyi- kolaj Podgornijt válasszák meg a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnökévé — folytatta azután Brezsnyev. — Pártunk és a szovjet nép hazánk egyik ki­emelkedő párt- és állami sze­mélyiségeként ismeri Pod- gornij elvtársat. Brezsnyev kiemelte Pod- gornijnak az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagja­ként és a Központi Bizottság titkáraként kifejtett serény tevékenységét, rámutatott a Legfelsőbb Tanács einöksé­Tanácsa elnökségének «önö­kévé egyhangúlag Ny i kolaj Podgornijt választották meg. Ezzel a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának ülésszaka befejezte munkáját. Az ülés­szakon törvényerőre emelték az 1966. éri népgazdaságfej- lcsztési állami tervet, továb­bá az 1966-ra szóló állami költségvetést Határozatot fo­gadtak el a szovjet kormány külpolitikájáról, nyilatkozat­ban ítélték el az Egyesült Ál­lamok vietnami agresszióját Nyikolaj Podgornij életrajza Nyikolaj Podgornij, akit a t bízták meg: a harkovi terű5c­Legfelsöbb Tanács 7. üléssza­kán a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöké­vé választottak, 63 éves. Podgornij ukrán nemzetisé­gű, a poltavai területen szüle­tett. Apja vasöntő volt Pod­gornij már 15 éves korában munkás lett, s egyben a Kom- szomol tagja. Öt évvel később a kijevi élelmiszeripari tech­nikumba iratkozott be. Mint diák, 1930-ban belépett a pártba. A technikum befejezése után 1946-ig az élelmiszeripar­ban dolgozott különböző veze­tő állásokban. Nyikolaj Podgornij 1946-tól 1950-ig az ukrán kormányt képviselte a szovjet kormány­ban. Ezután ti pártbizottságot vezette. 1953-ban megválasztották az Ukrán KP Központi Bizottsá­ga másodtitkárává, négy évvel később pedig első titkárává. 1956-tól Podgornij az SZKP Központi Bizottságának tagja: 1956-tól az SZKP KB elnöksé­gének póttagja. 1960-ban meg­választották az elnökség tagjá­vá, 1963-ban a Központi Bi­zottság titkárává. Podgornijt többször bevá­lasztották a Szovjetunió és Uk­rajna Legfelsőbb Tanácsába. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnökségi tagja. 1963-ban Podgornijt a párt­nak és államnak tett szolgála­taiért a Szocialista Munka pártmunkávai * se címmel tüntették ki; Változások a szovjet Minisztertanácsban A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa csütörtökön hozott törvényeinek megfelelően, változásokra kerül sor a Szov­jetunió Minisztertanácsának összetételében. Ezentúl a Szov­jetunió Népi Ellenőrzési Bi­zottságának elnöki, a Szakmai és Műszaki Oktatási Állami Bizottság elnöke és a mezőgaz­daság gépesítésével foglalkozó főhatóság elnöke is a kor­mány tagja. Ugyanakkor a Rádió és Televízió Bizottság­nak, a Filmművészeti Állami Bizottságnak, a Sajtóügyek Ál­lami Bizottságának és a Kül­földi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke nem tagja ezentúl a Szovjet­unió Minisztertanácsának. Megszüntették azokat a mi« niszteri tisztségeket is, ame­lyeket olyan vezetők részére létesítettek, akik irányítása alá nem tartoznak miniszté­riumok. A Szovjetunióban a párt és állami ellenőrzési bizottságot átalakították állami népi el­lenőrzési bizottsággá. A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­íFolytatás a 2. oldalon.} proletárjai egyesüüefeki Befejeződött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése Gromiko beszéde az időszerű nemzetközi kérdésekről # Mikojant egészségi állapota miatt saját kérésére Tanácsának ülésszakán tegnap felmentették # A Szovjetunió Legbelsőbb Tanácsának délután került sor Gromiko ,» , . .. r, vetkezendő évben, 1965-ben. S h az elhatározásoldioz, az ered- j menyekből látszik, ki-ki be- csülettel tartotta magát. I Becsülettel, mert ha 1964- ' ben „csak” az aszály faragta " a termelésbe fektetett munka [ eredményességét, ez évben ko- ; ra tavasztól késő őszig kedve- • zőtlen volt, olykor éjjel-nappa- ' li gyors munkát követelt a mezőgazdasági termelés kiik- tathatatlan közbeszólója, az ' időjárás! Néhány korábbi aka­dály azonban „eltűnt”, nem is­métlődött meg. A korábbi, 1 sokszor inkább kárt okozó kapkodást felváltotta az ész­szerű és pozitív sietség, gyor­saság. Nem maradtak megmű- veletlen területek, nem voltak kapát nem látott kapásnövé- nyek. Pedig nehéz volt verse­nyezni a kedvezőtlen időjárás­sal. De a korábbi évek tapasz­talatai, a nagyobb jövedelem reménye egykettőre „megtaní­totta” a Isz-tagságot, mikor kell akcióba lépni. Ez is csak úgy sikerülhetett persze, hogy a természet, az időjárás által produkálható rosszra már az év elején, a terv készítésekor számítottak, s „ellenakció-ter­vet” készítettek. S ime, bebi­zonyosodott, hogy. ennek nem szabad hiányoznia a mezőgaz­daság, a föld munkásainak évi tervéből. N em lehet természetesen elhallgatni, hogy igen sokat segített a szak­emberek hozzáértőbb munkája, az irányítás, a gépek gyors átcsoportosítása, a gép- alkatrészek, a műtrágya, a nö­vény véd őszerek a korábbi éveknél precízebb szállítása, biztosítása. Azonban mégis a jobb felkészülésnek, a tsz-tag- ság jobb hozzáértésének és jobb munkájának köszönhető végső soron, hogy most, 1965. végén alig néhány, s valóban csak a mostoha adottságok kö­zött élő, gazdálkodó termelő- szövetkezetek számolnak mér­leghiánnyal. Ha csak azt a bi­zonyos mérleghiányt számoljuk is, ez az év 70—75 millióval jobban sikerült, mint az 1964- es esztendő. Ennek jó része természetesen mint a korábbi évhez mért plusz jövedelem gyarapítja anyagilag a tsz-ta- gok tízezreit. Azonban ennél lényegesen több az a forintban mért jövedelem, amellyel egy­részt a termelőszövetkezetben dolgozó tagok és családtagok, no, meg az egész közösség gaz­dagodott: F alvainkban tehát ered­ményesebb volt az 1965-ös év a korábbi­nál. Ha differenciáltan is, hiszen néhány közös gazda­ságunk nem ért, nem is ér­hetett el lényegesebb fejlődést, több lesz a jövedelem, mint 1964-ben. Több jut mind a tsz-tagság életkörülményeinek javítására, mind a közössé­gek, a további gazdálkodás fejlesztésére. S ezt jó dolog tudomásul venni. Jó dolog, kü­lönösen ha hozzászámoljuk, hogy a mezőgazdaság fejlődé­sét, a falu jólétének, életszín­vonalának növelését eddig bi­zonyos mértékig visszahúzó té­nyezők is megszűnőben van­nak, számos új, ésszerű, reális intézkedésre lehet számítani, amelyeknek egy része már az elkövetkezendő gazdasági év­ben megvalósulhat. Barcsa Sándor O rszágszerte több eze szűkebb hazánkba Borsod megyében poi tosan 299 községbe: Metve termelőszövetkezetbe] Várnak néhány héten bclü pontos választ a nagy kérdés re azok, akik egész éven á dolgoztak: mennyi lesz a jö vedelem? Mennyit ér maj< egy-egy munkaegység, mennyi a munka. Végső soron: többe vásárolhat-e, jobban élhet-e a: elkövetkezendő hónapok sorai tíz- és tízezer termelőszövetke zeti tag, termelőszövetkezetber dolgozó család, mint egy év vei ezelőtt, mint korábban: Érdekes, de alapjában vév< fölösleges lenne leírni, meg­mutatni, hány és hány ezei számadatból szűrődnek le kristályosodnak ki a szigorú­an precíz, a csak a való reali tást tűrő matematika alapjái a végső eredmények. Fölösle ges lenne, mert a cél és : munka értelme nem lehet mái csak az: sikerüljön amit ter­veztünk, sikerüljön gazdagab bá, kényelmesebbé tenni : dolgozó ember életét. S ha a: élet, az alkotó munka számo: területén éppen ez a nagy cél akkor falun, a mezőgazdaság­ban kétszeresen ez. Hiszen mé| napjainkban is a falu, a me­zőgazdasági termelés az objek­tív hatásoknak leginkább kiszolgáltatott termelési terü­let A termelőszövetkezeti gaz­dálkodás ez évi egyenlege minden nappal egyre jobbár tisztázódnak, formálódnak i kartonokon, a kimutatásokon Forintnyi, űllérnyi pontosság­gal csak néhány hét múlva mutatják majd meg: mi tör­tént egy ei ztendő során. Nagy­vonalakban azonban már mosl kirajzolódik a végső tartalom. S nyugodtan ki lehet jelente­ni; annak ellenére, hogy igen nehéz, számos, embertől füg­getlen akadállyal tarkított voll is az 1965-ös gazdasági év Borsod megye termelőszövetke­zeteiben a korábbi évhez évekhez viszonyítva mégis jobb eredményt, töb-b jót, több pozitívumot hozott. Hogy mennyi munka, a korábbiaknál mennyivel hozzáértőbb és cél­szerűbb tett következtében, azt nehéz, hosszadalmas lenne felsorolni. Néhány dolgot azonban feltétlenül érdemes és meg is kell említeni. E gy évvel ezelőtt, bi­zony, jónéhány közös gazdaságban nem a legrózsásabb volt « hangulat Nem úgy sikerült az év, a termelés, ahogy tervez­ték. Olyan közösségeknél de­rült ki, hogy sajnos, kevesebb értéket termeltek, mint ameny- nyi munkát belefektettek, amelyek éveken át jól dolgoz­tak. S összességében több mint százmillió forint volt a. mér­leghiány. S ez a tsz-tagság szempontjából azt jelentette: idába számítottak, mondjuk, tízezer forint jövedelemre, be kellett érniük kétharmadával, vagy felével. Természetesen az éri munkát értékelő vitában, mert ilyen esetben azután va­lóban van vita, kiderült, hogy nemcsaK az aszály vitt el százezreket, hanem a hozzá nem értés, az olykor fegyel­mezetlen munka, a nem éppen az adottságoknak megfelelő tehát csak erőltetett termelés- konstrukció is. Megvitatták és a vitából sikerült kibogozni hogyan kell dolgozni az áLkö­

Next

/
Oldalképek
Tartalom