Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

Vasárnap; 196S. december 5. ßSZAKMAGYARORSZÄG 9. Férfiéhes szúnyogok A sárgaláz nevű igen súlyos trópusi betegségei egy Aedes aegypti nevű szúnyogfajta. ter­jeszti. Megállapították, hogy ha a szúnyog férfi és női ál­dozatok között választhat, mindenkor habozás nélkül a férfiakra veti magát. Erre a különös eredményre futottak az amerikai mezőgazdasági minisztérium, rovarkutatói. Az okát egyelőre , nem tudják. Annyi bizonyos, hogy a szú­nyoghímek. meggyőződéses vegetáriánusok és kizárólag növényi nedvekkel táplálkoz­nak. viszont a nőstények a szaporodás időszakában szíve­sebben fogyasztanak állati vagy emberi vért. Ilyenformán tehát a nőstény szúnyogok ke­resik előszeretettel a férfi em­berek vérét! \-----­Mister Möto visszatér Mister Moto, a japán delek- ;> tív, aki! a harmincas években \ az amerikai regényíró, John i P. Marquand fantáziája szült í és igen nagy népszerűségre , tett szert a bűnügyi regények ( kedvelőinél, most újra „fel- í éledt". Alakítója a vásznon koráb- | ban Peter Lorre volt, a leg- ; újabb „Mister Moto"-filmben \ pedig Henry Silva lesz. A fii- \ met Jack Finney regénye nyo­mán Rod Sterling írta és arról szól, hogy a nyílt tengeren ka- lóztrükkel elrabolják a „Queen Mary” óceánjárót. A film töb­bi szereplője Frank Sir^tra, Virna Lisi, Errol John, stb. 5 s ___________ s K özépke rí ; bohonaság Egy iraki asszonyt, aki saj- > nálatos módon csikóra hason- \ litó szörnyszülött gyermeket \ hozott a világra, saját szülei- \ nek jóváhagyásával agyon- j ütötte a férje, mondván, hogy ; „állatokkal tartott bűnös kap- <! csolatot”. Az asszony a bag- í dadi kórházban szült és az or- \ vosok kétséget kizáróan meg- \ állapították, hogy az anya­méhben eltorzult magzat va­lamilyen genetikai ..baleset” folytán keletkezett. Meg is magyarázták a férjnek, de az nem hajlott az okos szóra, sőt a falujabeliek nagy része is meg van győződve róla, hogy helyesen járt el, amikor fele­ségét agyonütötte. Vállunk el! Klári féltékeny volt a férjére, mert: a kacér Gizi­kével dolgozott, egy szobáhan. Pista hiába esküdözött, hogy fütyül Gizire, az asz- szony nem. hitt neki. Ha ajándékokat vitt haza, az asszony így szólt: — Persze, lelkiismeretíurdalásod van. Ha elmaradtak a figyelmességek, akkor az volt a baj. Egyre jobban el mérgesítette házaséletüket az ok­talan féltékenység. Pista nagyon szerette feleségét, de bosszantotta az asszony viselkedése. Így állandósult közöttük a perpatvar. Eljött az idő, amikor válásiéi kezdtek beszélni, és egy nagy jelenet után elhatározták: beadják a bon­tóperi keresetet. A válóperes bíró elé kerültek. Az asszony egy ki­csit megbánta, hogy idáig fajult féltékenysége, mert néha ő is kételkedni kezdett férje hűtlenségében. De azután ismét felködlött agyában a kacér Gizi arca. és ismét győzött benne a féltékenység ördöge. Büsz­kesége nem engedte, hogy visszatáncoljon. Elvál­nak . . . Így jobb. A bontóperi tárgyaláson a bíró megkérdezte az asszonyt: — Nincs másak férfi a háttérben? — Dehogy van! — tiltakozott az asszony. A tanácselnök a férjhez fordult: — És magánál? Nincs nő a dologban? — De van — hangzott; az asszony számára oly meglepő válasz. , — Szóval, a válási szándék oka egy másik asszony? — Igen. Gyakran találkoztunk. Amikor esti külön­munkáról beszéltem a feleségemnek, az illetővel vagy koncerteken voltam, vagy táncolni. Feleségemnek pedig mindig azt mondtam: termelési értekezlet van. — A bontóperi kérelem oka tehát a harmadik. Ki az illető? — Nem mondom meg. — hangzott a bátortalan vá­lasz. — Figyelmeztetem, hogy abban az esetben, ha nem nevezi meg a válóok nevét, akkor nincs bizonyítók, nincs válóok és a házasságot nem bonthatjuk fel, — Nem mondom meg! A tanács határozatot hirdetett: — A házasságot az idevágó rendelkezések értel­mében a bíróság nem bonthatja fel. A bíróság folyosóján az asszony megkérdezte: — Most hogy éljek reléd? Már a gyanú is borzal­mas Volt. És most ez a bizonyosság! — Nem vettél észre semmit a vallomásomban? — Mire gondolsz? — Hát a táncra és a koncertekre. Hiszen botfülem van! Képtelen lennék egy koncertet végighallgatni. Es te tudod legjobban, hog: táncolni se tudok. De­hogy jártam én mással kor. rtre, ötórai teára. — Hát akkor!? — Beszéltem egy ügyvéd barátommal, ő magyaráz­ta meg: aki válni akar, és egy harmadikra hivatko­zik, meg kell mondani a válóok nevét. Ha nem mond­ja meg, akkor fuccs a válópernek. — És te azt akartad, hogy fuccs legyen? — Azt! És soha senkivel ... A folyosón \alaki odaszólt egy másik ügyfélhez: — Pont a bíróságon kell ezeknek csókolózniuk?. . Palásti László Flodei'ii politika* lag» ókori rab§zolsav < »I Egy szegény angol képviselő panaszai pókban szoktak. Akkoriban csupán meg kellett jelennie a díszvacsorán, avagy meg kel­lett nyitnia a jótékony bazárt és mindehhez mosolyognia kellett. Ez jogos kívánság, hi­szen ha. nem mosolyog, még azt hihetik az emberek, hogy unja a férjét, avagy hogy az veri öl, és ez már rossz. Azt viszont, nem tudom felfogni, miért kellene szépnek, vagy elbűvölönek lennie: ez csupán családi ügy. Természetesen, ha a feleség olyan, mint egy film­sztár. és a cserzettarcú walesi bányászokat is meggyőződéses konzervatívokká igézné, az tiszta haszon, de követelmény­ként. támasztani?.' Suttognak olyanfélét is, hogy a feleségek mogvizitálásának különleges okai vannak. Saját szemükkel akarják látni, hogy a képviselő házastársa nem néger-e, avagy alkoholista, De­ltát ezt egyszerűbben is meg­oldhatnánk, nem igaz? A kor­tes bizottság elnöke kis dolgo­zószobájába invitálhatná a je­löltet és nejét, megkínálhatná az asszonyt egy dupla ginnel, és figyelhetné, hogy mit szól hozzá. Avagy minden feleség­nek három-négytagú bizottság glóu kellene megjelennie, aküc megbizonyosodnának bőre szí­néről és ravaszul kevert kokté­lokkal kísértenék. A megdöbbentő azonban az, hogy ez a nagy rabszolgavásár három-négyszáz jelölt és vá­lasztó jelenlétében történik, akik körülrajzzák azt a né­hány szerencsétlen feleséget, és felmérik bájaikat a kalap­juktól a csípőjükig. „Melyik, házaspárba fektessük a pén­zünket?” — ilyenkor ez a nagy kérdés. Az egész dolog a ha­nyatló római birodalom nap­jaira emlékeztet engem, s szinte csodálom, hogy a keres­kedők nem állnak be középre, nem méricskélik az árut a. helyszínen, hogy kikiálthassák az értékét a régi jó arab kal­márok módjára. Egyébként, ha már olyan nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a női nem szerepének a politikában, miért, nem válasz­tunk több női képviselőt? A magam részéről mellette va­gyok. Sőt. mi több. hogy segitö- készségemet bizonyítsam, meg­fogalmaztam egy „minta-vá­laszt”, amelyet a képviselő küldhet a kortesbizottságnak SS esetben,, ha hags mutassa be feleségéi a gyűlé­sen. „Tisztelt Elnök Űr! Örömömre szolgál, ha szere­tett Daisymet magammal vihe- tem a gyűlésre, lia majd meg­látják öt, önök is bizonyosak lesznek benne, hogy engem kell megválasztaniuk. Felesé­gem legfőbb adatai egyébként: mellböség 90, derékböség 60, csípöböscg 95. Arra gondolunk, hogy öt gyermekünket is ma­gunkkal visszük. Cecil, a leg­kisebb ugyan még csak három éves és meglehetősen nagy zajt. csap. viszont, mindezzel demonstrálhatjuk, hogy milyen- boldog család, is vagyunk! Óh, és majdnem elfelejtettem, el­visszük magunkkal két ku­tyánkat is, mindkettő elzászi fajta. Mélyen konzervatív ér­zelmiek és fasirttá aprítják a közbeszólókat, ha a. gyűlés vi­harosan alakul. Remélem, nem. várják, hogy én is felszólaljak,/ Daisy és a kutyák majd elin­tézik a dolgot. Őszinte hívük: Daisy Férje (George)” Utóirat: Daisy nem bánja, lia megmérik a rabszolga- piacon, de ha meg találnak csipkedni, akkor az elzá­sziak határozott kifogást emelnek. Fordította: Zilahi .indít V.7. a humore.szk A. P. H. aláírással jelem meg • Punch című angol szaUrtkut Beszélgei . . , ,, mindenkinél I A katonást jobban tud­ják; az alezredesi rendfokozat k már igen magas. Szinte álma a fiatal tisztnek. Aki alezre­desként megy nyugdíjba — a szépívü katonai pályafutásra | tekinthet vissza: Persze, van- s jnak ezredesek és tábornokok 7 is. De az alezredes végered- j< menyben az a rendfokozat, amelyből csak :igcn nagy érdé- t, mek után léptetik elő a kato­nát Alezredesből ezredessé r előlépni nem elég a honvédéi- .£ mi miniszter parancsa. Ezt ^ már csak a Minisztertanács en­gedélyezheti. ' Ezzel is jelezni kívántam, Z) hogy akiről írni akarok, nem akármilyen katona. Ismerem v őt régebben. Sokszor találkcz- ... tunk értekezleteken és ünnep- j_ ségeken. Igen aktív közéleti •, ember is, nemcsak katona. Ün­nepi zubbonyának bal mellét két sor kitüntetés díszíti. Per- c: sze, nem csak a zubbonyt, ha- ^ nem az embert is. A kitünte­tés Ugyanis mindig az emberé, n Lankadatlan szorgalmat, sok n munkát, szép tetteket hirdet. n , , 2( Az alezredes, akivel sokáig beszélgettem a minap, csen- a des, nyugodt, talán túlságosán ^ is szerény ember. Erősen ko- n paszodik, negyven éves és 1; húsz éve katona. Nemrég kap- n ta meg a „20 éves szolgálat- ,, ért” kitüntetést. Kevés katona “ viselheti ezt, hiszen húsz év- k vei ezelőtt 'fegyvert fogni es. ^ egy olyan nép szolgálatába all- j. ni, amelynek friss szabadságát E még ezernyi veszély fenyeget- • ^ te — önmagában is szép, bá­tor tett volt. Az alezredest Berki László- n nák hívják. Sokan ismerik őt, g de végeredményben csak any- n nyit tudnak róla, hogy kato- na. Azt, hogy húsz éve szol- n "álja töretlen hűséggel a ha- ^ zát. csak közelebbi ismerősei tudják. — Hol lett katona? t Pécsett. r — Mi volt azelőtt? — Munkás. Kazánfuvató a k pécsi villanytelepen. ^ — Párttag? 0 — Már huszonegy éve. 1044. o december 1-én léptem be a a Kommunista Pártba. __ Milyen elhatározás vezé- ^ r eite? e — Mondhatnám úgy is, hogy \ semmilyen. A villanytelepen r voltak idős munkások, akikben I még 1919-ben fogant ay. esz- 1 me, vagy a negyedszázados £ horthysta fasizmus idején, és 1 ők hívtak. Állj közénk Laci, s te szereted a szabadságot.:. i Ilyesmit mondtak, és azt, hogy 1 más lesz a munkás élete, ha t erős kommunista pártot szer- 4 rezünk. Nekem ez elég volt, i Mentem velük és mindent j megcsináltam, amit rámbíztak, s ösztönösen, különösebb felké­szülés nélkül leltein komnru-^ nista. ♦ — És hogyan lett katona? ♦ — Nem is katona lettem én.* hanem rendőr. A párlszerve-* zetem küldött oda is. Egyik* nap behívattak és azt mondták,^ hogy össze kell szedni a* fasisztákat, a háborús bűnö-J sokét, meg a bujkáló csend--» őröket, és ez a kommunisták* feladata. Megértettem és azt$ mondtam, hogy vállalom... * Hilsz: éves volt í,kkor'S rausz eves FialaJ> de az* élet mélységeit és magasságait® ismerte. A mélységeket ta-| pasztalatból, a magasságokat é hitből, vágyból. Somogy me-§ gyében, Babócsán született.« Apja uradalmi cseléd volt,? Berld László is az uradalom-% ban kezdett dolgozni igen fia-ó talon, mint napszámos. 4 — Apám nem volt velem o megelégedve — emlékszik ♦ vissza a régi évekre. — Lá-$ zadtam, követeltem, elegedet-* len voltam és sokat olvastam... ^ „Nem lesz belőled ember so-* ha — mondta az apám. — Az^ uraság nem szereti a kötelce- í dő, túl okos embereket. Mégj munkát se sokáig ad neki. Azv uraság az engedelmes, aláza-* tos embereket szereti ...” így < mondta apám. Olykor majd-í nem el is hittem neki, hogyJ élhetetlen, kilátástalan jövőjű < ember vagyok, de ebbe sem J? nyugodtam bele. Akkoriban < háború volt. Vitték az mibe-j rekef; a frontra. így könnyebb volt bejutni egy-egy üzembe.'’: Otthagytam az uraságat és' ► > ► j Hát szép dolog ez? Valószi- \nűleg már kitalálták: arra a igyakorlatra gondolok, hogy ólálunk. a. választáson fellépő íképviselőnek közszemlére kell > kiállítania a feleségét, mert. {különben még csak nem is re- jménykedhet a sikerben. Ez a {szokás egyre jobban terjed., epedig jobb lenne, ha nem Henne. í Miért is kellene egy feleség- ínc/c szerepet játszania férje *politikai tevékenységében, s ha (igen, a. fordítottját miért, nem >kívánják meg? Tegyük fel, t hogy egy asszony aspiráns ösz- Hönd.íjért folyamodik az orvos- {továbbképző intézetbe, kiite­rvezik a Képzőművészeti Ta- *nácsba, avagy filmszerepet ját­szik a Drury Lane színházban, ilyenkor miért nem viszi ma­gával a férjét és mutatja be a következőképpen: „Íme, a fér­jem nem csupán vonzókülsejű í és jólöltözölt, mint látják, de. éppoly kiválóan ért a sebé- [ szethez, a. képzőművészethez, l vagy a színházhoz (nem kívánt ’ törlendő), mint én magam. Sőt, mi több, a. foglallcozá.soimnal . kapcsolatos minden kérdésben azonos véleményen vagyunk Lám-lám., a. férj ilyenfajta ’ közramüliödásere ma meg nem tartunk igényt, a feleségekére viszont igen. Márpedig az asz- szonyt sok minden gátolhatja abban, hogy a férje oldalán szerepeljen. S nem csupán az időhiányra gondolunk, hanem esetleges' politikai nézetkü­lönbségekre is. Miért ne tör­ténhetne meg, hogy egy meg- győzödéses konzervatív kép­viselő feleségül vesz egy bájos hajadont, aki később mindin­kább más eszmék felé sodró­dik. — s talán éppen a férje beszédeinek hatására?! Igaz, a kortes-bizottságokat nem is a feleségek nézetei, ha­nem külső megjelenésük ér­dekli. S erről az embernek óhatatlanul, nagyon vidám dol­gok. jutnak eszébe. Mert. tény például, hogy a házasság az erény rendíthetetlen alapja, de az is tény, hogy minél ré­gebben házasodott a férfiú, a kedves felesége annál kevésbé lehet, elbájoló, avagy mágnese­sen vonzó jelenség. S ha ez a hitvestársi, parádé még soká tart, akkor lassanként szabály­ként szögezhetjük le: ha. kép­viselő akarsz lenni, előbb vágy feleségül egy babát. Szerintem legfeljebb annyit kívánhatnak a, jelölt feleségé­iül,, amemiuU a régi szép ua^ Pécsre mentem az erőműbe ... — A kitüntetéseket miért kapta? — A szolgálatért. a szolgálat kiváló ellátását ki­tüntetéssel jutalmazzák. Egy­szerű kitüntetessél, nem pénz­zel, mint a polgári életben. Kossuth-dijas katona nincs. — Mikor kapta az első ki­tüntetést? — 1957-ben, „A Munkás- Paraszt Hatalomért!” Ez a neve is. Ez a legkedvesebb kitünte­tésem. — Korábban miért nem ka­pott, talán rosszabbul dolgo­zott, mint 1956. után? — Nem hinném. Négy évig voltam közkatona, vagyis köz­rendőr, de cn ugyanolyan lel­kiismeretesen dolgozom most is, mint akkor. — Ezek szerint a kitüntetés csak bizonyos szolgálati idő után jár? — Nem. Sok olyan közkato­na, tisztes és tiszthelyettes van ma is, akik kitüntetést visel­nek. Velem más volt a hely­zet. Hogy úgy mondjam, en­gem sokáig mellőztek. Az apám Jugoszláviában született cs ezért. Hiába végeztem el minden tiszti iskolát, tiszti tanfolyamot,' sőt a középiskola mellett egy technikumot is, en­gem 1957-ig nem tüntettek ki, még a jogos előléptetést sem kaptam meg. De minek beszél­jünk arról az időről? Minden­ki tudja, hogyan volt akkor-. Elmúlt az a korszak, örüljünk inkább ennek. — Családja van? — Igen, két gyerek. Egy nyolcadik osztályos lányom és egy hatodik osztályos fiam, meg egy igen megértő felesé­gem.- A megértő feleség kato­naembernek legalább olyan fontos, mint a fegyvere ... t ; 8 1956 okto­Beth<l LaSZiO derében a budapesti rádiót védte. Há­rom napig harcolt. Bar-átokat, bajtársakat vesztett el az üt­közetben. 1956. október 27-én fegyverrak tár őrzéséhez vezé­nyelték. Százados volt. 1956. október 30-án Nagy Imre fel­oszlatott minden szervet, amely a demokráciát, a nép­hatalmat védte. Berki László századost ' ellenforradalmárok keresték. Csömörre menekült előlük. 1956. november 5-én visszatért Budapestre és azon­nal szolgálatra jelentkezett. Karhatalmista lett. Egyszerű beosztott. Járőr. November vé­gén a parancsnokság Pécsre küldte, hogy szervezze meg ott a karhatalmat és teremtsen rendet, ö volt a parancsnok. 1957. februárjában előléptet­ték. Őrnagy lett. , 19153. április 4-én alezredes. Most is parancs­nok. Katonákat nevel. Munká­ja, feladata bonyolult, felelős­sége igen nagy. Életútja vég­eredményben egyszerű és ti­pikus. Jellegzetesen tükrözi, jelzi az ország felszabadulás utáni életét, fejlődését. Tanult és szolgált. Jelenleg is tanul. A Zrínyi Miklós Katonai Aka­démia utolsó éves hallgatója. Munka mellett, levelező tago­zaton. Ennek befejezése után az egyetem földrajz szakára készül. — Minek még az is? — kér­deztem tőle. — Tanulni mindig szeret­tem — hangzott a válasz. — A földrajzot meg különösen szeretem. És egyszer majd, ha nyugdíjba megyek, az a vá­gyam, hogy akkor, mint nyug­díjas katona, földrajzot tanít­hassak valamelyik iskolában. — Mostani munkájának mi a lényege? — A türelem — válaszol ne­vetve. — Katonákat nevelek, közkatonákat és parancsnoko­kat egyaránt. Nem köiinyű munka. Tizennyolc-húsz éves fiatal fiúk, lényegében éret­len emberek vonulnak be hoz­zánk. Arra törekszern> h°£y a szolgálat letöltése, után érett, felelősségteljes, széles látókö­rű, politikailag is értékes, meg­bízható embereket küldjék vissza a polgári életbe. Úgy érzem, ez általában sikerül. Katonáimat nagyon szeretem. Jó katonák. Sőt, nem is egy­szerűen jó katonák. Inkább azt mondanám róluk, hogy öntu­datos, hazaszerető, minden ál­dozatra kész emberek. — Mit tart a munkájában legfontosabbnak? — Mindennél fontosabb az állandó, bármelyik percben ütőképes harckészültség. Ebből egy jottányit, egy másodperc­nyi kiesést sem engedek ... Beszélgeítünit is.' Családról, szórakozásról, sportról, ismerősökről, gazda­sági problémákról és aktuális politikai feladatokról. Mert Berki László alezredes nem­csak katona, hanem pártmun­kás, közéleti ember is egysze- mélyben. Húsz év óla mindig volt valamilyen párlmegbiza- tása, párttisztsége és rengeteg tái-sadalmi megbízatása. Negy­ven éves elmúlt, de nem fá­radt. Beszélgetésünk végén ezeket a mondatokat jegyeztem fel: — Húsz éve elmúlt, hogy szolgálok és lassan huszonegy éve, hogy az ország felszaba­dult. Az életerőmből és mun­kakedvemből viszont még semmi sem fogyott. Fiatalabb- nak érzem magam, mint húsz évvel ezelőtt. Szcndrei József

Next

/
Oldalképek
Tartalom