Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

Steswäsfct, IMS» áecember 4. ÉSZAKIM AGY A RORR7ÁG 3 December van, de ők már Januárt írnák. Megelőzték az időt — szok­ták mondani ilyenkor. Amit wz Ozdvidélci Szénbányászati Tröszt kollektívája tett, az Ööbb ennél a közhelynél. Mert ahhoz, hogy 1965. de­cember 1-én már 1966-ot ír­janak, hogy egy teljes hónap­pal _ korábban tegyék népgaz­daságunk asztalára mindazt, amit a második ötéves tervre kimértek, sok százezer csillét kellett megrakni és kiüríteni. Emlékszem, a bányásznapi Ünnepségek előestéjén Lőcsei SLajos trösztigazgató szerényen megjegyezte: szeretnénk 100 ezer tonnával többet adni a második ötéves tervben. Az­tán később Búzás János párt­titkár is 100 ezret mondott. Aztán tegnap a statisztikus & a versenyfelelős néhány perces számolgatás után már úgy mondta: több mint 100 ezret adunk feladatunkon túl­menően. November 22. Somsálr Mast, hogy a tröszt befejez­te az ötéves tervet, visszafelé lapozgatok a nagyszerű mun­káról tanúskodó jelentések­ben. Elsőnek Somsály jelentke­zett” — vallják egyöntetűen a trösztben. November 22-én közölték, hogy mától kezdve Egereseidben van — ők de­cember közepéig még a „régi számlára” dolgoznak. Nagyjából így fest az a mérleg, amely a tröszt üze­meinek tervteljesítését illeti. Persze, ha csak a mennyiséget látnák Ózd vidékén, az nem lenne valami szerencsés do­log. Csaknem hat és félmillió tonna szén került ki öt esz­tendő alatt az ózdvidéki bá­nyákból ... Háromszor nyer­ték el a SZOT és a Miniszer- tanács Vörös Vándorzászla­ját ... Két százalékkal csök­kent a létszám, a pluszt tehát a termelékenység növelésével teremtették meg. Kétszázhar­minc szocialista brigádban vagy 2500 bányász dolgozik. Jobb lett a minőség, kevesebb a hamutartalom, 10 forinttal növekedett az árbevétel. Szinte ötletszerűen villanó gondolatok, mindenfajta tel­jességre való törekvés nélkül. Mégis, milyen sokat mon­danak. öt esztendő munkáját, egy jól „összerázódott” szén­tröszt kollektívájának ke­mény, néha talán nehéz, de mindenképpen becsületes ténykedését fémjelzik. Táliosások Hogy mekkorát változott a tröszt öt esztendő alatt, azt a zött mérlegelést készít az em­ber, helyet kapnak benne a millió tonnák, aztán a somsá- lyi „lanovka”. Nem gyalogol dombnak dőlve a bányász. S ilyen lesz Borsodnádasdon is. Farkaslyukon legényszálló, 150 ember szép xotthona, Királdon új üzemi konyha épült, és megvalósult a kényelmes, földalatti személyszállítás. Meg Egereseidben is. És für­dő, tökéletes vízellátás. Mo- csolyáson szép bányászlakás. Ez is hozzátartozik, elvá­laszthatatlan a 100 ezer ton­na széntől éppúgy, mint a hat és félmilliótól. Változása ez a bányászélet­nek csakúgy, mint a rárob- bantásos jövesztés, meg a va­sas-front, vagy a TH-vágat. A második ötéves terv ele­jén az összes fejtések 38 szá­zalékát tartotta vastám. Most 58 százaléknál tartanak. A vá­gatok 68 százaléka tartós és korszerű. A kivájt szén 80 szá­zalékát gépesített száilítópá- lyák továbbítják. Túl a sxuxesren előre dolgoznak. 23-án Királd- kifejtett hat és félmillió ton­vól érkezett hasonló jelentés, azután Farkaslyuk követke­zett, majd Putnok, s ezzel a tröszt is elkészült. Egy kis adósság még Nádasdon és na szén is érzékelteti. Mégis, nemcsak ezek a változások a szembetűnőéit, hanem azok is, amelyek fönn, az aknák szája környékén láthatók. S ha valamifajta rögtön­Igen, ez is hozzátartozik az­ért mindahhoz, ami az ózdvi­déki bányák környékén tör­tént. S kellemes, hogy a bá­nyászok mindezt látják. Lát­ják, éppúgy, mint azt, hogy az országnak jó minőségű és ol­csó, egyszóval gazdaságosan termelt szénre van szüksége. Úgy mondják, hogy az a 100 —110 ezer tonna is ilyen lesz, amit e napokban vájnak ki ott lent, a mélyek birodalmában. Jó minőségű és olcsó! Panlovits Ágoston Tovább növekszik, a papíripar termelése A papírgyárak, nyomdák és a könyvkiadók sikeresen ele­get tesznek tervkötelezettsé­güknek. A tervezett 173 000 tona helyett várhatóan 173 900 tonna papír készül. A nyom­dákban a termelékenységet a tervezett 2,6 százalék helyett mintegy 5—5,5 százalékkal nö­velték, s ez hozzájárult a ter­vek túlteljesítéséhez, a terme­lés költségeinek csökkentésé­hez.' A nyomdaipar s rendel* kezésre bocsátott 30 ndllió fo­rint beruházási összeget fel­használta és a tervezett beru­házásait megvalósította. A könyvkiadók 2220 művet több mint 33 millió példányban bo­csátottak közre, a tankönyv- kiadó gondozásában 6999 féle tankönyv több mint 16 millió példányban jelent meg. ff Ok már 1966-ot írnak... 100 ezer ionná szén —- Egy rögtönzött „mérleg“ Tül a mennyiségi szemléleten >••••••••••••••••••••• tunk. Ä foglyok elé szaladtunk, s odanyújtottunk egy-egy da­rab kenyeret. Az egyik német ránk ordított, magyarul: „Tud* játok, kik ezek?” „Tudjuk —> mondta Gyula —, emberek.” Mátrai Gyula és József nem érte meg a felszabadulást. Pe­dig igen nagyon várták. Gyu- szitól fennmaradt egy meg­sárgult levél, amelyben töb­bek között ez szerepel: „... jönnek az oroszok, és ak­kor kezdődik a jó világ...” Ifjú életükre, reményükre, vá­gyukra a Népkert környékér egy akna tett pontot. Az apa mellett érte őket. Pár métert még csúsztak-kúsztak, de moz­dulataikat megmerevítette a halál. Haláluk nagyon megrázó. Különösen az apa számára; Annyira megzavarodott, hogy hazarohant, megnézni, nincse- nek-e otthon a gyerekek? Kar­jában cipelte őket, ő temette el. Szíve mégsem tudta elfo­gadni, hogy a gyerekek sorsa véget ért. A nagy harcok ide­jén el kellett hagynia a lakást, amelyből csak a csupasz falak maradtak meg. Az volt az ér­zése, hogy Gyula és Jóska a kórházban van és éhes. Át­ment a két arcvonalon. A né­metek mint kémet letartóztat­ták. Fogolytáborba hurcolták, ahonnan szerencsére sikerült megszöknie. Ennyit sikerült megtudni Mátrai Gyula és József életé­ről. Ennyi is elég azonban hoz­zá, hogy hősökként tiszteljük őket, e a mozgalom halottas­ként tartsuk nyilván. Qawrb* B«H$ szavak. —■ Jóska 15, Gyula 16 éves volt. Igen, tudok róla, hogy Béla bácsi többször meg­bízta őket: vigyenek üzenetet ide, levelet oda. Ez a levél olyan volt, hogy csak az ért­hette meg az üzenetet, aki is­merte a „kulcsot” .;. Emlék­szem, a debreceni nagy tank­csata idején egy német alaku­lat jelent meg itt, a Szőlőhegy tövében. Sátrakat állítottak fel, s adó-vevő berendezést szerel­tek össze. A késő esti órában Gyula, Jóska, én, meg egy ha­sonló korú fiú először csak ólál­kodtunk a kocsik körül. A né­metek nagyon el lehettek csi- gázva, mert senki sem őrizte a kocsikat. Gyula kezdte. Fel­emelte a kocsi hűtőjét, kiszed­te a gyertyákat, kitépte a ká­belt. Aztán Jóska is csinálta. Nyolc, vagy kilenc kocsi volt, valamennyit használhatatlanná tettük. Ha jól emlékszem, ezekből a gyertyákból két-há- rom darab még mindig van otthon ... Egy másik esetben észrevették, hogy lakásunktól nem messze egy német telefon- kábel húzódik. Gyula és Jós­ka elindultak a kábel mellett, a lakásunktól jó messzire, bics­kával, ollóval kivágtak 20—30 méteres darabot, aztán eltűntek vele;.. Egyszer bátyámék észrevették, hogy a német ka­tonák 4—500 orosz hadifoglyot kísérnek. Hazaszaladtak, és közölték apámmal. Azt is mondták, nagyon el vannak csigázva. Anyám éppen akkor sütött kenyeret, felvagdalta. Gyula, Jóska és én egy-egy jó­kora darabot hónunk alá fog­szer volt a pult alatt. Gyakran megbíztam őket, hogy menje­nek el ebbe a boltba. Egy nyú­lánk férfit találnak ott (Vaj­da Gábort). Csak annyit mond­janak: „Mókán urat keres­sük”. Gyula és Jóska már in­dult is. Vajdától, aki álnéven szerepelt, megkapták a továb­bi instrukciót, és hónuk alatt, cukorkás dobozban a megadott helyre, címre vitték a röpla­pokat, vagy a pontos üzenetet Kaptak olyan megbízásokat is, hogy szórjanak a városban röplapot ragasszanak a falra feliratokat. Mindent szó nél­kül megtettek. Üzeneteket hoz­tok, üzeneteket vittek, mindig találtak rá módot, és alkal­mat, hogy borsot törjenek a németek orra alá. Nagyon bá­tor gyerekek voltak. Előfor­dult, hogy légitámadás éi'te őket az úton. A németek el­bújtak, Gyula és Jóska pedig használhatatlanná tette gépko­csijukat. K*:zedték a kocsik gyertyáit, kiszakították a ká­beleket, felhasogatták a ko­csik gumijait, és sokszor csak egy szemhunyorítással mon­dották: „Béla bácsi, egy kocsit megint kicsináltunk”. öccsük, Imre, ma az égjük MTH-intézet tanára. Az emlé­kezés benne is fel-feltépi a se­beket Tizenegy éves voltam ak­kor szakadoznak ajkáról» Gyula és József emlékét, és példaképnek tekintjük őket. Miért? Mit tett ez a két if­jú? A szülőket hiába kérdezzük. Ök hallgatnak. A seb még két évtized távlatából is olyan mély bennük, hogy pecsétet tesz ajkukra. így csak mozzanatokat si­kerül összerakni a két fiatal életéből. Szőlőhegy 32. Kicsi, föld­szintes házikó. Csend és nyu­galom öleli körül. Ide csak megszűrve érkezik a város za­ja. Ez a hely, a lakás kiváló volt illegális találkozókra. 1944-ben a MÓKÁN Kom-ité fö szervezője, Tóth Béla elvtárs, vagy közismert nevén Béla bá­csi, gyakran találkozott itt a mozgalom tagjaival, vezetőivel. Béla bácsi így emlékszik visz- sza a Mátrai-gyermekekre. — Igazi proletárgyerekek voltak. Áldozatkészek. Az apán keresztül ismertem meg a gyerekeket, Gyulát és Jós­kát. Sokszor adtam nekik megbízásokat. És ez igen elő­nyös volt. A város tele volt német katonákkal, nyilasokkal, gcstaposokkal, spiclikkel. Min­den felnőtt gyanús volt, de a két gj'erek, Gyula és Jóska, könnyen mozgott a városban. A Széchenyi utcában volt egy édességbolt. Mi „éles bolt­nak” neveztük, mert cukorka helyett röplap, fegyver és 15­Uj, küllemére 5s szép, hat­vannyolc oldalnyi terjedelmű folyóirat a Mezőgazdasági Épí­tési Szemle első számának lap­jait forgatom érdeklődéssel és igazán őszinte örömmel. Az új folyóirat első száma és az ezt követők sokat nyújtanak majd azok számára, akik a mező­gazdaságban munkálkodnak! Mert akik az élet e területén dolgozna!;, ismerik, tudják, hogy az elmúlt években a legvitatottabb, a legtöbb gon­dot okozó feladat a mezőgaz dasági jellegű építmények emelése, kihasználása, a szá mos hiba, olykor ésszerűtlen ség volt. S egyrészt nem vol nyílt fórum rá, hogy a hibák ról, a helyes elképzelésekre ki-ki elmondja véleményét másrészt, ha ilyenek szóban elhangzottak, hosszú időnek kellett eltelnie, amíg valam érdemleges változás történt; Nos, ez az új, sajnos, meg­késve létrehozott folyóirat ilyen fórum lehet, gondolom ilyen fórumnak szánták. Gon­dolom, mert bár az első szám csak néhány fontos mezőgaz­dasági jellegű épület aprólé­kosan vázlatos tervét, techno­lógiai berendezését közli, s az első szám még nem lehet vi­tafórum, azonban, mind a szer­kesztő bizottság írta előszó, mind dr. Soós Gábor földmű­velésügyi miniszterhelyettes köszöntő szavai arra utalnak, hogy a folyóirat célja: ismer­tetni, majd a gyakorlat alap­ján megvitatni néhány gazda­sági épület és az épületeken belüli technológia előnyeit, hi­báit. S éppen ez az, amelyre már évek óta várnak a mező- gazdaság munkáját segítő, a mezőgazdaságban, termelőszö­vetkezetekben, állami gazda­ságban dolgozó szakemberek. Az első számból ugyan még hiányzik a hozzászólás, a vita, s talán kissé aránytalanul több a szőlőfeldolgozás technológiá­jával foglalkozó értekezés, de agy bizonyos, az új fórum aaesszületetfe Alkalmas rá, Soli at ígérő folyóirat ß* S A Mezőgazdasági Építési Szemle o szúmáréi hogy az újat, az elképzelése­ket nemzetközi méretekben is ismertesse. S alkalmas lesz rá, hogy mielőtt valamely el­képzelésből általános gyakor­lat érlelődne, sokoldalúan, a tapasztalatok alapján megvi­tassák. S ez számos elsietett, bizonyítékok nélkül kimon­dott véleménytől, a valóság­ban számos kudarctól, kártól* ■ bosszúságtól mentesíti majd a ! mezőgazdaság fejlődésének út- : tőreit, a mezőgazdaság min­• dennapi munkásait. Ezért üdvözölhetjük igazán i örömmel az új folyóirat első ■ számát. Hiszen a további siker , már nemcsak a szerkesztő bi­• zottságon, hanem a szakembe- - rek ezrein is múlik! , Barcsa Sándor 1944. december 3-án hajnali öt órakor dübö­rögtek be az első szovjet harckocsik Miskolcra, 4-én már szabad volt a város. A nagy történel­mi esemény 21. évfordu­lója alkalmából a hálás utókor tiszteletével em­lékezünk a várost felsza­badító szovjet harco­sokra, s mindazokra, akik ehhez a történel­mi eseményhez hozzájá­rultak. Tegnap délután tucatnyi lány fordult be a Mindszenti temető kapuján. Kezükben vi­rágot szorongattak. Felnőttes komolysággal, s kicsit tétován lépkedtek a néma sírok kö­zött. Most jártok itt először. Soha nem ismerték azt a két ifjút, akinek tiszteletük szól; Egy nemes és szép gondolat vezette őket: a Fazekas utcai iskola Béke-őrsének tagjai va­lahogy megtudták, hogy a né- ma sírhantok két ifjú hőst ta- 1 karnak. Mátrai Gyula és Jó- ' zsef tetteiről eddig hallgatott i a krónika. Az őrs tagjai ösz­tönösen megérezték, hogy kis- 'sé adósak vagyunk tetteiknek, i emlékeiknek. Az őrsvezető, Pavlyák Adrien és társnői így | fogalmazták meg nemes célki- | tűzéseiket: > — Mi ápolni akarjuk Mátrai VIRÁG A SÍRON 700 kg Hungazin és 200 kg Dikonirt a felhasználatlan készlet. A sajóivánkai Uj Élet-ben 175 kg Hungazint tá­rolnak. Az említett mennyi-, ségű gyomírtószer elegendő lett volna 170 hold kukorica, illetve 140—150 hold gabona vegjrszeres gyomirtásához. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy * gyomírtószerek tárolása nem megfelelő. Félő, hogy a jövő évi felhasználás során nem hozza meg a várt eredménjtt, így a termelőszövetkezet több­szörösen károsodik a gondat­lan tervezés és tárolás miatt Ki a felelős? A felsorolt hibák áítalán®» sak, a példák kiragadottak. Nem készült pontos felmérés, milyen kár éri a termelőszö­vetkezeteket, a népgazdaságot az értékes műtrágyák, nö- vénj-védőszerek gondatlan tá­rolása, szakszerűtlen felhasz­nálása miatt. Legtöbb tsz-ben* ha máshol nem, a tagság üre­sen álló gazdasági épületeiben is raktározhatnák a készletet A tsz-ek mezőgazdászainak kell elsősorban nagyobb gon­dot fordítani a műtrágyák és növényvédőszerek gondos fel- használására, tárolására. Már a tervezésnél mérjék fel szük­ségleteiket és csak a szüksé­ges mennyiséget rendeljék. összefoglalva: a termeloszS* vetkezetek mezőgazdászai for­dítsanak nagyobb gondot a műtrágyák és a növényvédő­szerek felhasználására. Ezek, megfelelő felhasználás mellett, a mezőgazdasági termelés nagy tartalékai lehetnek. Gon­datlan tárolás és felhasználás esetén viszont csak kár éri a termelő üzemeket Krisztián József, az ózdi járási NEB tagja Gondatlanul tárolt műtrágya - veszélyes növényvédő szerek Eery NEB-vizserálat tanasxtalatai A mezőgazdasági üzemek egyre több műtrágyát és nö­vényvédőszert használnak fel. Szakszerű alkalmazás esetén a műtrágya jelentős terméstöbb­letet eredményez és gazdaságo­san érvényesül. A célnak meg­felelő vegyszerek, a kemizálás nélkül ma már elképzelhetet­len a gazdaságos növényter­mesztés. Az elmondottakból jogosan következne: a közös gazdasá­gok arra törekszenek, hogy az értékes növényvédőszereket minél jobb eredménnyel hasz­nálják fel. Sajnos, ezt nem jelenthetjük ki ilyen egyértel­műen. Sok termelőszövetke­zetben érthetetlen hanyagság tapasztalható. Az ózdi járási NEB mellett működő mező- gazdasági szakcsoport nemré­giben megvizsgálta, hogy a járás tsz-eiben a műtrágya és a növényvédőszerek tárolása, alkalmazása megfelel-e a kö­vetelményeknek. A sajókazai Megértés Tsz- ben 150 mázsa szuperfoszfát és kálisó áll összekeverten a szabadban. Több mint egy éve nem gondoskodtak a műtrá­gya felhasználásáról. A sajó­ivánkai Uj Élet-nél csaknem három vagon szuperfoszfátot tárolnak a szabadban. Fel- használásáról sem a tavasz, sem az ősz folyamán nem gondoskodtak. Több tsz-ben fedett helyen van a műtrágya, de a több hónapos tárolás alatt összeállt, megkövesedett, felhasználása köriilményes, értéke nagytan csökkent. Néhány jól bevált módszer Több termelőszövetkezetben arra hivatkoztok, hogy nem volt alkalom a műtrágya fel- használására. Indokuk elfo­gadhatatlan. A pétisót egész évben felhasználhatjuk a te- nyész időszakban. A szuper­foszfátot és a ká’isót, mint alapműtrágyát ősszel munkál­ják be. Az újabb kísérleti eredmények szerint ősszel, a homokos talajok kivételével a pétisót is bemunkálhatjuk. Feltétlenül előnyösebb ez, mintha rossz tárolás mellett tavasszal kellene kiszórni. A módszer egyéb előnyei is is­meretesek, és sok nagyüzem­ben kipróbáltak. Szakembereink előtt, nem új módszer az istállótrágya fosz- fátos erjesztése sem. A trá­gyakazalra rétegezve szórt, számos állatonként és napon­Tr anf fl K 1 lrcf cm í í rvf számolva kettős célt érünk el. 1 1. Javítjuk az istállótrágj’a' 1 minőségét. A kísérleti ered- 1 menyek szerint 22—25 száza- I lékkai csökken az istállótrá- i gya nitrogén vesztesége. s 2. A szuperfoszfát jobban 1 érvényesül istállótrágyás érle- i lés esetén, mint külön kiszór- ’s va. 1 E módszert azért írtam le, { mert több tsz hivatkozott a t tárolótér-hiánjrra. Úgy vélem, <! ezzel a módszerrel is csők- 1 kenthetjük a tárolási gondo- í kát. s A legtöbb növényvédőszer i az emberre is veszélyes! Mint említettem, a NEB I vizsgálata a növényvédőszerek és gyomírtószerek tárolására és felhasználására is kitér- í jedt. E szerek tárolása körül 1 még több problémával talál- i koztunk. Tsz-eink egyre több, 1 emberre is veszélyes növény- ; védőszert használnak fel. Csak 1 a szerencsének köszönhető, í hogy ez ideig nem történt i baleset. Már a tárolásnál be 1 kell tartani az előírásokat, : amelyeket a csomagoláson le- i vő figyelmeztetés is tortái- . máz. Sajnos, nagyon sok gon- 1 datlanságot tapasztaltunk. Nem i mérik fel megfelelően a szűk- i ségletet, vagy nem használják 1 fel a szükséges mennyiséget. : Csaknem minden vizsgált tsz- : nél van növényvédőszer rósz- j szül tárolva. Domaházán 500 kilogramm DDT-t találtunk . készletként. < A gyomirtó szerek hasznára- i ta széles körben elterjedt. Jó i módszerként ismert a vegy- i szeres gyomirtás országszerte, : így Borsod megyében is. Ért- i hetetlen, miért tárolják tér- i melőszövetkezeteink nagyobb < tételben és miért nem gon- i doskodnak a szerek felhaszná­lásáról. Az arlói Béke Tsz-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom