Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

ÉSZAKMAG V ARORSZAG Szombat 1S65. d&cember IS­Rállai Gyufa foga dia a DNFF budapesti irodájának vezetőjét Kállai Gyulu, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke pénteken bemu­tatkozó látogatáson fogad la ßinh Ba Thi-t, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabad ítási Front budapesti irodájának vezetőjét. Péter János külügyminiszter Ugyancsak bemutatkozó láto­gatáson fogadta Dinh Ba Thi-t. lengyel párlniunkáskiildöltség érkezett Budapestre A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására pénteken Tadeusz Rudolfnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága osztályvezető he­lyettesének vezetésével párt- inunkásküldöttség érkezett hazánkba, a tömegszervezetek tevékenységének tanulmányo­zására. Kamhod/sui küldőn sé« érkezei! hazánkba Sem Sann miniszterelnök- helyettes vezetésével pénte­ken délelőtt kambodzsai de­legáció érkezett Budapestre. A delegáció fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Lúgos­án Jenő művelődésügyi mi- tiiszterhelyettes, dr. Paula László, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének alelnöke, Szarlca Károly külügyminisz- íerhelyettes, Kós Péter fő­osztályvezető, Gergely Mik­lós, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezető­je. 1 SZOVjetlIliiŐ Legfelsifbb Tanácsának büldittsége a 6iíz filiiüissiii üi¥iliii£it Nagygyűlés n gyárban A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsúnak .küldöttsége P. J. Seleszlnek, az. SZKP Központi Bizottsága elnöksége tagjának, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a Legfelsőbb Tanács szövetségi tanácsa törvény- előkészítő bizottsága tagjának vezetésével pénteken délután látogatást tett a Ganz Villa­mossági Művekben. A delegá­ciót elkísérte dr. Korom Mi­hály. nz MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. Az üzemlátogatás és tájékoz­tató után a küldöttség tagjai az üzem új. nagy csarnoká­ban rendezett nagygyűlésen találkoztak a gyár dolgozóival. A nagygyűlésen Németh Ká­roly. az .MSZMP budapesti Bi­zottságának első titkára mon­dott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet vendégek láto­gatásában kifejezésre jut. hogy a. közös eszmék, a közös célok jegyében állandóan erősödik népeink, a szov­jet és a magyar nép (est- véri barátsága. Kapcsolataink azért fej­lődhetnek gyümölcsözően, mert. pártjainkat a marxizmus —leni n izmus igaz eszméi vezérük. A békéimre kérdéseiről szól­va a szónok kijelentette, hogy van erőnk ahhoz, hogy a béke- tábor országai, élükön a Szov­jetunióval. lefogják a háborús gyújtogatok kezét. Ma, amikor az amerikai imperialisták a világ bé­kéjét veszélyeztetik, nagy szükség van a béke erői­nek további gyarapítására, P. J. Seleszt. a továbbiak­ban kitért arra, hogy a szovjet emberek ezekben a napokban az SZKP I960, m áréi u.s óban össze ülő XXIII. kongresszusára ké­szülnek, mély meggyőződésük, hogy , az SZKP XXIII. kongresszu- I sának határozatai fontos tör­ténelmi szakaszt jelentenek . majd a kommunizmus építé­sének útján. Befejezésül ezeket mondot­ta: . — Ez a mai gyűlés is a szovjet és a magyar nép mog- . bonthatatlan barátságát de- i monstrálta, amely a kölcsö­nös tisztelet, a testvéri szo­lidaritás, a proletár interna­cionalizmus lenini elveinek alapján fejlődik, erősödik. Hazatértünk után beszámo­lunk a tehetséges és munka- : szerető magyar nép életéről, hős munkásosztályáról, pa­rasztságáról. értelmiségéről, nagyszerű ifjúságáról, s még tevékenyebben erősítjük né- . peink barátságát. Felmjegrytsei Á Szamuráj hűség A Ilid Ope ra készül a Csendes Don-ból Sosztakovics nyilalkozala Pénteken a Művelődésügyi Minisztériumban Lev Mihaj- lov, a moszkvai Sztanyisz- Javszkij és Nyeniirovics— Dancsenko zenés színház fő­rendezője, Dmitrij Sosztako­vics Katyerina Izmajlova cí­mű operájának budapesti Vendégrendezője nagy érdek­lődéssel kísért sajtótájékoz­tatót tartott, amelyen részt .Vett a szerző is. Mihajlóv sajtótájékoztatója után D. Sosztakovics válaszolt az új­ságírók kérdéseire. Tervéiről szólva elmondot­ta, hogy operát ír Solohov regényéből, a Csendes Don­ból. Az operát 1966-ra sze­retné befejezni, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján. 1967-ben már közönség elé kerülhes­sen. A Szovjetunióban í elbocsátották a Kozmosz — 100-at A Szovjetunióban felbocsá­tották a Kozmosz-sorozat 100. szputnyikját. A mesterséges holdon elhelyezett tudományos műszerek a TASZSZ állal 1902. március 16-án bejelentett ku­tatási prögr ~n lo* ’ bbi végre­hajtását szolgálják. A szputnyib valamennyi műszere kifogástalanul mű­ködik, a földi koordinációs szá­mítóközpont feldolgozza a be­érkező információt. 5. S irtózatosan farbarú- gott. Szétlapult az orrom a falon. Sírva szédelegtem haza, de hiába akartam elpanaszolni majdnem végzetes kalando­mat, senki sem figyelt rám. Társbérlőink Izgatottan vitat­koztak, kiáltoztak. Az egész­ből csak azt értettem, hogy Samuka Lajos egy önző ku­tya. A fő hangoskodó a fia­tal és szép Samukáné volt. Ami az* illeti, tényleg csú­nyán elbánt. vele a férje. Mind.a ketten éheztek. Akár­csak a ház többi lakói. Min­denki más azonban beletörő­dött a sorsába, csak Samu­ka zúgolódott folyton. — Szép kis vircsafl van itt! Egyesek hülyére zabái­nak magukat, mások pedig felfordulnak az éhségtől! — s mindig a szomszéd lakásra mutatott. A szomszédban egy örege­ik), kopasz, bazedovos szemű, gerinesorvadásos, töpörödött könyvelő lakott. Samuka ész­revette, hogy ennek van még egy üveg baracklekvárja. Három ízben próbált be­mászni éjjel a nyitott, kony­haablakon, de a gonosz tőr­be mindannyiszor észrevet­te, s visszaverte a támadást Seprűvel! Samuka kimond­hatatlanul gyűlölte, s minden «SVgiW megragadod begy Söhfom József: STIBINGERIS 'uiumiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiinuHimiiKhiKnuhJ.i < LE B U SCOTT befeketítse őket a ház lakói előtt. Kora délután azonban meg­lepő jelenetnek volt szemta­núja. A felesége igéző pon­gyolájában kivonult a gang­ra, s rákönyökölt a korlátra. Ezt sokszor megtette napjá­ban. Ezúttal azonban a köny­velő elkezdett körülötte set­tenkedni. Lihegett, hörgött. a nyála csurgóit — szóval ud­varolt. Samuka éberen fü­lelt, de nem szólt közbe. Megvárta, amíg magától fél­beszakad az idill, s a köny­velő visszatér a lakásába. Utána sietett. — Hogy vagyunk, hogy va­gyunk könyvelő úr? — ér­deklődött nyájas udvarias­sággal, amikor a törpe been­gedte őt. — Rosszul, Samuka úr. — En tudom, mi a baja! — Valóban? No hiszen, nem nehéz kitalálni. A je­lenlegi állapotok tesznek tönkre, mint mindenkit. Ro­hadt viszonyokat élünk, Sa­muka úr. — ön téved, könyvelő úr! önt a vágy kínozza! — ön megőrült, Samuka űr?! — Talán tagadni meri, hogy szemet vetett a felesé- gemre? i — Ezt kikérem magamnak! : Vegye tudomásul, hogy min- ; ólig a legtisztességesebb szán­dékkal közeledtem a nagy­ságos asszonyhoz. — Ez helyes is. A titkof kéjelgés súlyosan bünteten­dő cselekmény! Dehát: most nem erről van szó. Ha ön valóban tisztességes, akkor lenne nekem is egy tisztessé­ges ajánlatom: — Parancsoljon. Samuka úr! — Rövid cseréről lenne szó csupán, ön kölcsön adja né­hány percre ezt az üveg ba­racklekvárt, én pedig átkül­dőm addig a feleségemet. — Vigye a dunsztőst! Samuka a hóna alatt a zsákmánnyal átrobogott a fe­leségéhez. Elmondta milyen alkut kötött. Az asszony szó nélkül áthurcolkodott a szomszédba. Fél óra múlva jött vissza. Samuka, ez idő alatt befalta az egész lekvárt, Ezen veszekedtek, s a lakók Samukáné pártjára álltak: — Szegény asszony! Töri magát a családjáért, s a fa­lánk férje elnyakalja a kere­setét. — Hogy lehet egy férfi ennyire édesszájú?-— önző kutya! S amuka pedig kezét a dugig megtömött po­cakján nyugtatva ! kajánul röhögött : Esze ágában sem volt önkri- ■ tikát gyakorolni, Fütyült as egész virlcsaftra. Nem tudta még altkor, hogy a lekvár lesz a veszte. Erről azonban majd később. Szegény Samu­ka elpusztulásáig sok olyan történt, amit még feltétlenül el kell mondanom. Például azt, hogyan mulasztottam el életem egyetlen meggazdago­dási. lehetőségét. Ez a felszabadulás első napján történt. Egy reggel egészen váratlanul arra let­tünk figyelmesek, hogy fur­csa, idegen, egyenruhás férfi mászik le az esőcsatornán udvarunkba. Tátott szájjal bámultuk, ő azonban cseppet sem zavartatva magát tőlünk, lekászálódott és egy parlagon heverő sámlira ült. Kifújta magát, zsebéből marék do­hányt kaparászott elő és ezt a halmot egy darab újságpa­pírba sodorta. Jó vaskos szi­var lett belőle. Rágyújtott és a legnagyobb lelki nyugalommal eregette a füstöt. Akik a közelében áll­tak hörögni, szédülni kezd­tek, nagyon mellbe vágta őket a mahorka illata. Sze­gény Samuka is kóválygott és azt nyöszörögte, hogy ni­kotinmérgezést kapott, neki most már igazán vége. Az idegen mindebből mit sem vett észre, teli szájjal ránk nevetett, és nagy meggyőző­déssel mondta: — Hitler kaput..! A kehes kis könyvelő, mint művelt ember, azonnal felismerte a helyzetet: — De hiszen, ez egy orosz! Néhányan menten ideggör­csöt kaptak, mások pedig zenekíséret nélkül kán-kánt táncoltak. A házmesternénk csak bambán bámult maga elé és rémülten sápitozott: — Uram, egek, ha. ezt a rendőrség megtudja ... Engem különösképpen nem hozott id a sodromból az eset. Annyit mondták már a a felnőttek: jönnek az oro­szok, jönnek már nemsoká­ra, hogy egészen természe­tesnek tartottam — végre egy megérkezett mutatóba. A fegyvereivel voltam elfog­lalva inkább, olyanokat még sohasem láttam. A nyakában egy rövid Ids pléhdobozos puska lógott. Később tudtam meg, hogy ez a gitár — a géppisztoly. A másik fegyver még érdekesebb volt: egy rettentő hosszú puska, s a vastag csöve végén egy nagy gumó meredezett. Páncél- ököl. Ezt kézbe is vettem, de a könyvelő sikoltozni kez­dett, hogy segítség, mert szétlövöm a házat, azonnal vegyék el tőlem. A pince fe­lé rohant mindenki. Az anyám hűtötte, le a kedélye­ket, adott két pofont nekem, s az óriási gumós puskát sű­rű szemrehányások között át­nyújtotta az orosz katoná­nak: — Meglett ember létére igazán tudhatná, hogy ilyen vacakok nem gyerek kezébe valók. E szébe sem jutott, hogy utcánkban ingyen osztogatták néhány nappal ezelőtt a gyerekeknek a nyilasok, sőt, el is vitték őket igazi tankok­ra lövöldözni. Az orosz kato­na, mintha megértette volna a korholást, elpirulva haj­totta le a fejét, majd engesz- telésül bátortalanul moso­lyogva mondta: — Hitler kaput... — Mit akar ezzel a Hitler­rel? — kérdezte anyám az időközben visszasoropolygott könyvelőtől, ! — Szerintem azt akarja] mondani, hogy Hitler kampec — tolmácsolta. CFoly tatjuk.) újabb japán alkotáshoz > film végén sejlik fel, a nap­jainkban élő japán fiatalok történetében a mű tulajdon­képpeni mondanivalója, ne­vezetesen az, hogy a mai modern körülmények között élő japán dolgozó a kapita­lista renden belül éppannyi­ra kiszolgáltatottja munkál­tatójának, mint a szamuráj- ősök voltak hajdan földes­uraiknak. Amíg ehhez a mondanivalóhoz eljutunk, két óra hosszat kell néznünk a szamurájélet borzalmait. A Sitii nyugatnémet művészek al­kotása. 1945. április 27-én ap­ró epizód játszódott le egy német kisvárosira közelében. „Jelentéktelen epizód volt”, hadijelentések nem emlékez­tek meg róla. A háború vég­napjaiban fejvesztetten kap- hrodó német hadvezetőség fia­ttal gyermekeket is katonának [■vitt. Így került egyenruhába []a helyi gimnázium két: ti­[-zenhat éves növendéke is. [Reggel vonultak be, este már l>3. városkába vezető hidat [védték, lciképzellenül, de fcl- S fegyverkezve. Heten szálltak ?szembe fanatikusan az ame- Erikái óriástankokkal, mert Kéveken át beléjük merték, [hogy a FQhrerért cctolsó [csepp vérükig kell küzdeni. É-Egy volt közöttük, aki hi vá­ltásos katonatisztnek a fia, Kés elsősorban 6 lelte örömét re háborúsdiban. A többi fog- \ vacogva, sírva, de helytállt. {•Rettentő kínlódások közölt [estek el. Egy maradt csak [életben közülük, és sebesül­je len, megbomlott idegekkel [• vánszorgott vissza szülőváro- [sába. A film az értelmetlen [halál, a háborús kínok és [rémségek ellen emel szót, be- [ mutatva, hogy a fasizmus ne- £ ve lése milyen elvakult, fana- [ tikus gépemberekké tette e *■ fiatalokat, és milyen szömyü­• ségek között ébi-edtek rá: • hiábavalóság volt az áldozat­IA film helyenként elég na- ] turalisztikuíi ábrázol asm ód­1 hoz folyamodik, a háborút ’akarja a maga nyerseségé- ! ben bemutatni és meggyű- I löltetni. Külön figyelemre ’méltó a film jól sikerült ma l ■ gyár szinkronja, amely igen ! plasztikusan érzékelteti az • őrület szélén táncoló katona- | ruhás gyermekek szörnyű • halálfélelmét, fanatikus ide- . áljaik szertefoszlását. ■ t íbs$ Regen lathalott a moziláto­gató közönség annyi vért, emberi kínt, borzalmat, mint a csütörtökön bemutatott két új filmben. Elsősorban ez a közös vonás bennük, és összekapcsolja őket az a ret­tenetes fanatizmus is, amely a szereplőket áthatja. A Szamuráj hűség, mint a címből is sejthető, japán filmdráma. Egy ma élő japán ; fiatalember megtalál­ja, szamurájsorban élt ősei­nek naplóit, és 1610-ig visz- szamenően megismerkedik családjának történetével. Ez egyben a film története is. Hét generáción keresztül kö­vetjük e rettenetes sorsú csa­lád életútját, amelynek min­den férfitagja vagy harakiri­vel, vagy egyéb, rettenetes módon fejezi be életét, de sohasem természetes halállal. Közben döbbenetes kép raj­zolódik ki a hűbéri Japánról, amelyben a földesúr korlát­lan kényúr volt, alattvalói­nak életével is rendelkezett, és a szamurájnak egyetlen „megtisztelő’’ kötelessége volt: gondolkodás nélkül szolgálni urát. Ez azt is ma­gában foglalta, hogy lányát, feleségét is feláldozza urá­nak, saját életét szintén. Eu­rópai nézőnek szokatlan a té­ma, szokatlan a feldolgozás meghökkentően naturalista módja és a történetbonyolí­tás vontatottsága. Jó idegzet kell hozzá, hogy türelmünk legyen végignézni a kimért szertartásossággal ábrázolt történetrészecskéket, még ak­kor is, ha korábban a Hara­kiri című film némi „előis- kolát” nyújtott ehhez az Hogyan védjük az ifjúságot? gyermekvédelmi törvény eíkő- szitcséL A városnak 320 férő­hely os gyermekotthonra lenne szüksége, s növelni kellene a bölcsödéi férőhelyeket is. A bevezető előadást rendkí­vül elénk, vita követte. Ennek során újabb javaslatok hang­zónak el. Több oldalról felme­rüli ugyanis az az óhaj, hogy nz ifjúsági klubokat vonják ki a vendéglátó ipar kezeléséből, és az ifjúság által látogatott művelődési ott honokban so szolgáljanak fel alkoholt. Ugyancsak elfogadták azt a* irányadó szempontot, hogy az ifjúságvédelem egyik legfonto­sabb feladata a szülők helyes nevelési szempontjainak kiala­kítása. Már a szülői házban, kiskorában szokjék hozzá a gyermek, hogy nem teljesül minden indokolatlan vágya, akkor később sem lesz szerte­len. Szülőknek és pedagógu­soknak egyaránt többet kell ellenőrizniük, mit: csinálnák gyermekeik, hogyan viselked­nek házon és iskolán kívül. Ttl persze fontos feladatok várnak a KTSTÜ-re. is. Az értekezletein dr. Kiss Ka- ta.lin ismertette a 0—6 évw korú gyermekek helyzetét. Mis­kolcon, majd Kist elégd! Ernő a művelődési házak gyermek- védelmi munkájáról számolt be. A Miskolc városi Tanács művelődésügyi osztályául alk. rendezésében gyermek- ess if­júságvédelmi műnk') értekez­letet tartottak Tok Miklósnak, az osztály vezetőjének elnökle­tével december 17-én, pénte­ken. Kislelegdi Ernő, az osz­tály munkatársa ismertette az év gyermekvédelmi munkáját. Elmondta, hogy s k s.smteéget. I kaptak a KISZ-löl, a népfront- ; tói, és a nőtanácstól, de lénye­gesen kevesebbet a szakszerve­zettől és a városi vöröske­reszttől. 35 gyermekvédelmi körzetre oszlik a város. Sokat foglalkoztak a helyes gyermek- j védelmi szemlélet kKlufcHasá­val. a veszélyeztetett gyemie- ] kekkül, gyermek s/.akidegren- dőléssel, és a jövőben többet kell törődni az egyedülálló, va­lamint a sokgyermekes anyák : elhelyezésével. A szülök ok ta­rtását, különösem a veszélyezte­tett gyermekek szüleinek fel­világosítását jól segítette a rendőrség felvilágosító munkál­ja. Gond, hogy a középfok bús fiatalok nem fordulnak elég bizalommal a felnőttekhez, ha problémáik adódnak. Javaslatokat is terjesztett elő az előadó, elsősorban a gyermekváros létesítésére vo­natkozóan. A Hazafias Nép­front szükségesnek tartja .egy a szocialista országok egy­ségére. Ma.id a továbbiakban arról be. szélt, hogy az amerikai impe­rialisták hadüzenet nélkül háborút folytatnak a hős viet­nami nép ellen, és tovább kel munkálkodnunk a Vietnam nép még hathatósabb megse' gítéseben. Ezután a. nagygyűlés részve vőinek meleg ünneplése köz ben P. J. Seleszt lépett a mik fotonhoz. Köszönetét inon dott a szívélyes, baráti fogad tatásért, a vendégszeretetért majd a küldöttség magyaror­szági látogatásának tapasztala tálról szólt. P. J. Seleszt beszédébe! utalt arra, hogy a Szovjet unió Legfelsőbb Tanácsánál a napokban véget ért ülés szakán felhívta, a világ vala­mennyi parlamentjét: tegy< meg a szükséges erőfeszíté seket az Egyesült Aliamol vietnami agressziójának meg szüntetéséért. A felhívás amelyre máris sok orszáj parlamentje kedvezően vála szolt, az egész haladó cinbe rlség támogatására- talált, — mondotta, majd a nyugatnémet re- vansistrk atomfegyver- igényéről szólva hangsú­lyozta, a világ becsületes emberei nem engedhetik meg, hogy újra fölfegyver- kezzenek és háborút rob­bantsanak ki. A nyugatnémet revansizmu sötét erőivel Valamenny népnek, de elsősorban Euró pa népeinek szembe kel szállniok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom