Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

pfölefőríei egyesüljete&í Gáspár Sándor elvfárs beszámolója Miskolcon a Szakszervezeti Viláeszövétsé« Vi, kou^resszusáról “ ™ ~ k A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 270. szám Ära: 50 fillér Kedd, 1065. november 16. Előrelépés z oktatásügy parla­menti vitája után pe­dagógusok és nem pe­dagógusok mind gyakrabban és mind nagyobb érdeklődéssel kérdezgették az utóbbi időben: mi van az iskolareformmal? Kérdéseik jogosultságát azzal indokolták, hogy több alkalommal hal­lották, olvasták a gimnáziumi gyakorlati oktatás, valamint a szakközépiskolák bírálatát, tudtak róla, hogy a középfokú technikumok létjogosultságá­ról, általában a középfokú szakképzésről még vitáznak, s a középiskolák általánossá té­telének eddigi értelmezése sem volt helyes. Most mindezekre a kérdé­sekre részletes és világos vá­laszt adott a művelődésügyi miniszter parlamenti beszá­molója, valamint a képvise­lői vita. Mint ismeretes, a re­form törvénye három alapel­vet hangsúlyozott: az iskola és az élet kapcsolatának meg­erősítését, az oktatás korsze­rűsítését, valamint a hatékony kommunista nevelés kibonta­kozását. Nos, ezeknek az el­veknek egyikét sem érte bírá­lat. Más dolog azonban, hogy azoknak az elgondolásoknak, gyakorlati intézkedéseknek egy része, amelyekkel e cé­lok megvalósulását elérni véltük, nem váltották be minden vonatkozásban a hoz­zájuk fűzött reményeket. Valóban igaz, hogy a gim­náziumi 5-j-l-es 1 rendszeres szakmai előképzés nem járt a várt sikerrel, hiszen még a szakmai minősítő vizsgát tett fiataloknak is csupán elenyé­sző töredéke ment az érettségi után arra a pályára, amely­nek ismereteit négy évig ta­nulta. Az is igaz, hogy a szak­munkásképzés középfokra emelése, főleg az olyan me­zőgazdasági szakmákban, amelyeknek hagyományai sem voltak, korai, s erőnket meghaladó elképzelés volt. Nem bizonyult helyesnek to­vábbá a középfokú oktatás ál­talánossá tételének az az ér­telmezése, amely figyelmen kívül hagyta a termelőmunka melletti továbbtanulást. Mind­ebből azonban egyáltalán nem következik, s ezt többen is hangsúlyozták az országgyűlé­középfokú oktatás általánossá tételéről sem mondunk le, csu­pán nem hagyjuk figyelmen kívül,' mint eddig, a felnőttok­tatást. Az indokoltnak mutat­kozó változtatások tehát nem visszalépést, hanem előrehala­dást jelentenek. Kielégítőnek mondható pél­dául az általános iskolai okta­tás és nevelés formája, hiszen a tananyag lényegesen kor­szerűsödött, jobban és jobban építenek az életkori sajátos­ságokra, színesebbek, tanul- hatóbbak lettek a tankönyvek, s itt a politechnikai oktatás is mindjobban a helyes vágányra kerül. A felsőfokú oktatásban ugyancsak jó úton jártunk a szakmai gyakorlatok új rend­szerének kidolgozásakor, va­lamint a tananyag korszerűsí­tési munkálatokkal az új prog­ramok és tantervek kialakítá­sakor. S milyen következtetések adódnak? Mindenekelőtt az, hogy nincs ok a megtorpanás­ra, a tétlenségre, s különösen nincs ok a reform valamiféle általános felülvizsgálatára. A legnagyobb biztonsággal mond­hatjuk például, hogy az is­kola és az élet kapcsolatának elmélyítése nem csupán nem vált időszerűtlenné, hanem mind égetőbb és fontosabb fel­adat lesz. Ez a kapcsolat eddig gyak­ran formális volt: megeléged­tünk azzal, hogy a tananyagot az élethez igazítottuk, s a diá­kokat bevittük a gyárókba, a tanműhelyekbe. Éppen a gim­náziumok gyakorlati oktatásá­nak fogyatékosságai mutat­ják, hogy tovább kell lépnünk. Az életnek, korunk és társa­dalmunk igényeinek megér­tése, megszívlelése nagyon fontos, az iskolának minden porcikájában korszerűnek kell lennie, tehát változnia kell. N aivitás azt várni a hu­szadik század második felének iskolájától, hogy olyanféle stabili­tásra rendezkedjék be, mint az ötven évvel ezelőttiek. So­kat beszéltünk a gyorsan vál­tozó életről, de gyakran éppen azt hagyjuk figyelmen kí­vül, hogy ez állandó készen­létet, rugalmasságot igényel, annak a képességnek csiszolá­sát, hogy folyamatosan újjal, jobbal cseréljük fel a kevésbé Szovjet kormány-nyiíaltaí a (^-Mesial helyzetről Tegnap, hétfőn délután az ► SZMT színháztermében nagy- ' aktíva-értekezletei tartottak ► a megye szakszervezeti aktí- J vái. Ezen Gáspár Sándor ►elvtárs, pártunk Politikai Bi­► zottságának tagja, a SZOT ' főtitkára beszámolt a Szak- szervezeti Világszövetség VI. | kongresszusáról. Az értekez­het elnökségében helyet fog­halt Dojcsa <\ János elvtárs, az I MSZMP megyei bizottságá­énak titkára is. Gáspár Sándor elvtars. aki ’ részt vett az alig három hét- I tel ezelőtt tartott varsói »kongresszuson, részletesen Párolog a szenteltvíz — avagy emlékezzünk? * beszámolt az ott- lezajlott vi­kongresszüs fogiel+a üsz­Tíz éves az önkéntes rendőrség A képernyő előtt > iákról, majd a | jelentőségé* iw > sze. — Ezen a kongresszuson a > nemzetközi munká.smozgal- ’ mai érintő összes kérdések * napirendre kerültek. Ismét > nőtt a Szakszervezeti Világ- szövetség' ereje, hiszen négy ^év alatt IS millióval gyarapo- *doit a szervesett munkások ♦ szánul. A Szakszervezeti Vi- 4 lágszö vétség politikai befo- Jlyása és vonzóereje is sokkal f nagyobb. A világkongresz- ■♦szus perspektívát mutatott a »vitás kérdések nemzetközi megoldására. A nagyaktíva-értekezletet Barna Ferenc, az SZMT me­gyei titkára nyitotta meg és zárta be. Gáspár Sándor elvtárs beszámolóját tartja. Sporteredmenyek\ Fide! Castro beszéde Vasárnap a kubai Oriente j megyében a havannai orvos-* tudományi egyetem 400 végzősj orvosának ünnepélyes avatásán* beszédet mondott Fidel Cast­ro, a Kubai KP Központi Bi­zottságának első titkára, a Ku~<) bal Köztársaság »rinitszterelnö-J ke. Castro bejelentette, hogy forradalom ellenséged újabb £ provokációt követtek el. Va-» sárnapra virradó hajnalban J eilenforradalmárok a tenger fe-> lől két ízben is tűz alá vették* a havannai partokat. Az egyik y alkalommal a Laguna utcát, * a másik alkalommal pedig az > elnöki palota környékét lót- > ték. A miniszterelnök megjer* gyezte: a kalóztámadások nyil-> vánvaló célja az volt, hogy ki- », • sebbítsék a nagy forradalmid eredmény — az orvosavatás j hatását. A provokációért való ? felelősség az Egyesült Államok» kormányát és a CIA-t terheli. > Szakszervezeti vezetők és aktívák az SZMT színháztermében. Havas falak az építkezéseken Téliesítés és korai lél — Nádpalló meg fólia Reggeli „számvetést6 sen, hogy vissza kell kanya­rodni a reform előtti állapo­tokhoz. A szakközépiskolákat aem azért érte bírálat, mert felesleges a középfokú szak­mai képzés, hanem mert szűk keretek között, csupán egy szakmára készítettek elő, és általában nem jobban, mint az eddigi szakmunkásképzés során. Továbbra is szükség van tehát középfokú szakmai oktatásra, sőt, a középiskolák között növelni kell arányukat, részesedésüket, de a szakmai műszaki ismereteket nyújtó szakközépiskoláknak széle­sebb alapokon kell felépülni­ük, mint a szakmunkásképzés­nek. s a hagyományos szak­munkásképzést sem úgy védelmezzük, mintha az korszerűsí­tés nélkül megfelelne az élet követelményeinek. Ma­gasabb szintre kell emelni itt is az oktatást és a nevelést, s ami szintén fontos: be kell kapcsolni ezt az iskolatípust is, miként a reformtörvény és a mostani miniszteri jelentés is hangsúlyozta, oktatási rend­szerünk vérkeringésébe. S a jót. Mindebből következően bizonyosan tudjuk, hogy vál­toztatásokra később is lehet számítani. A fejlődés, a válto­zás, valamint az észlelt hibák és fogyatékosságok előtt nem csukhatjuk be szemünket, és helytelen lenne, ha valamiféle hamis stabilizáció-illuzió ked­véért úgy tennénk, mintha az iskolareform minden vo­natkozásában megtaláltuk vol­na már a legjobb megoldáso­kat. Csakhogy korunk szo­cialista iskoláját senki sem fedezheti fel csak úgy, s egy­szerűen, azt magunknak kell nehézségek, sőt tévedések árán is kimunkálnunk. A z országgyűlési vitából kiderül, hogy az is­kolareform sok kér­désében megtaláltuk már a helyes utat, míg mások­ban változtatásokra lesz szük­ség. A fő célok azonban ma­radnak. Ezekért a célokért kell továbbra is dolgozniok, küzdeniök a nevelőknek, a szülőknek, az egész társada­lomnak, mégpedig lankadat­lanul, a javító célzatú változ­tatásoktól nem megijedve, ha­nem felvillanyozva, A hó, amely szombat este kissé váratlanul és szokatlanul korán eleredt, hétfő reggelre fehér lepellel takarta be Borso- dot is. A hétfői munkakezdéskor havas falak, csonttá dermedt, majd dél felé olvadozó habarcs és beton fogadta az építőmun­kásokat. A kérdés, amelyre választ kerestem a Borsodi Állami Építőipari Vállalatnál: hogyan fogadták a kinti munkahelye­ken a váratlan vendéget? 46 építmény Vincze Géza, a vállalat igaz­gatója ezt mondta: Hirtelen jött — mégsem lepődtünk meg. Már a nyár derekán hozzáláttunk az alapos téli felkészüléshez. 46 épít­ményt téliesítettünk az idén. Most, hogy lehullt az ^lső hó és nulla fok alá süllyedt a hő­mérő higanyszála, szinte min­denütt végrehajtottuk a prog­ramot. Kimutatások, grafikonok ke­rülnek elő. Mind-mind a téli felkészülés haditerve. Műsza­ki és munkavédelmi feltételei a hideg időkben való munkál­kodásnak. S az itt felsorolt anyagok már kivétel nélkül kint van­nak az építkezéseken. A gőz­kazánok, a Heatting-kályhák és az óránként 80 ezer kalóriát adó Sirokkó-hőtermelő gépek rajtra készek. Raktárakban van vagy 15 ezer négyzetméter nádpalló, 3000 gyékény, üveget helyette­sítő és fedésre is nagyszerűen használható fóliából 20 ezer négyzetméternyit tárolnak, il­letve használhatnak fel a munkahelyeken. Szén, koksz, fa, nyílászáró szerkezetek — egyszóval minden rendjén. A felkészülési tervből mun­kát segítő valóság lett. ­Ezért nem okozott meglepe­tést a fehér lepel; Létszám js fagyszabadság A téliesített munkahelyeken 2800 embernek van mit csinál­ni. így hát aligha van kilátás nagy fagyszabadságolásra. Leg­feljebb saját kérelmére janu­árban és februárban otthon maradhat 100—150 ember. Persze, az időjárás még vál- oztathat ezen. Pro és kontra. Egyébként hónapok óta lét­számgondokkal küzdenek az építők. Több mint 250-en hiá­nyoznak a tervhez, S ez, bi­zony, rányomta bélyegét a vál­lalat munkájára, jóllehet a ter­melékenység a bázishoz viszo­nyítva 8,2 százalékkal emelke­dett. Mégis adósság van, s várha­tólag az év végén is lesz egy kis restancia. A nyári esők úgy 5 millió forint körüli értéket „mostak” el. S most a korai tél fenyeget. Helyzetjelentés Marek István helyettes osz­tályvezető vázolja a hétfő reg­geli helyzetképet. — A vásártéri építkezésen a tervezeti épületeket összerak­ták. A gáznyomásszabályozó belső szerelésre kész. Megvan­nak a gerincvezetékek, a fel­szálló és a leágazó vezetékek is. Az üvegezéssel jól állnak. Ma reggel munkakezdéskor mindenki bent volt. Azután sorra vesszük a töb­bi építkezést. A Dessewffy ut­cában a gözt-termelő gép üzembiztos helyen van. Készen vannak a belső temperálással. A nyílásokat fólia és üveg zár­ja, védve a belső munkákat a hidegtől. Megérkezett a Sirok­kó-hőtermelő is. A Selyemré- ten jól halad a munka. A zsa­luzásnál és a vasszerkezeti sze­relésnél tartanak. Ahogy mondják, náluk nem gond a hideg és a hó. Hasonló a hely­zet a 3000 adagos konyhán. A Kossuth utcában már fűtik an új épületet. Parkettások és fes­tők sürögnek odabent. A Kili­ánnál az asztalosok gyors ütemben gyártják a fóliakere­tet, a 15 emeletes toronyház téliesítéséhez. A létszámhiány a Palóczy utcai munkáknál okozta a leg­több gondot. Itt előrelátható­lag késik majd a belső munka. Sajószentpéteren és Ózdon akár nagyobb hidegre is felkészül­tek. A téli munkahelyek üzem­biztosak. Szinte mindenütt szó eseti; a gázmüvekről. Ahhoz ugyanis, hogy a „minuszos” hónapokban is dolgozhassanak az építők, biztosítani kell a szükséges energiát. Sok gáz kell. A Sirokkó-hőtermelő a maga 80 ezer kalóriájával egy jő újítás. De az még jobb. hogy a téliesített munkahelyeken meg­szervezik a folyamatos mun­kát. Két műszakban dolgoz­hatnak az építők. Nehogy be- havasodjanak a félig rakott falak, Iáhűljenek a fóliás ab- lakú szobák. Paaloviiä Ägosww

Next

/
Oldalképek
Tartalom