Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

4 IliSi-£iAL‘±ALx l A Péntek, 1965, november í£­Mi'iAQLj I) Lf © DD ;:/7B I DBDD r.DBD DD Dú A 34. sz. útvonal mentén, ahol az útjelző tábla az er- dőbényei irányt jelzi, koráb­ban még egy tábla állt. Er­ről azt lehetett megtudni, hogy néhány kilométerre az ez év útvonaltól megtekinthető az zésre erdóbényei kisgaléria, az or­szág első állandó falusi kép­zőművészeti kiállítása. Ezt a táblát nemrégiben leszerel­ték, az országos hírű kisga­léria tárlati anyaga jelenleg vándorkiállítás formájában jár a megyében községről- községre, hogy másutt is se­gítse a képzőművészet és a nagyközönség egymáshoz kö­zelítését. A helybeliek, akar- va-akaratlanul is többször látták ezt a kiállítást, hiszen a művelődési házban gyak­ran megfordultak különböző alkalmakkor és különböző in­dítékokkal, és máshonnan is nagyon sokan keresték fel a szép fekvésű falut éppen e nevezetessége miatt. Jó az, hogy most más községekben, városokban is megismerhe­tik az ott lakók az erdőbé­felújítására, s talán-talan eb- előtt álló népművelési ágaza- ben az évben elkészül. A mű- tot elhanyagolták. Érdemes velődési otthon igazgatója, lenne újra próbálkozni vele. Hagymássy József szerint, a Színjátszók sem működnek felújításra szánt pénz már jelenleg, általában alkalmi januárjában rendelke- csoportok alakulnak iskolá­éin, de addig nem sokból egy-egy darab bemu- kezdhettek hozzá saját erő- tatására. bői a munkához, amíg min­den fellelhető állami vállalat és szövetkezet írásban le nem mondott e munkáról. Az idő pedig közben telt, és augusz­tus lett, mire e bürokratikus huzavona ulán helyi építő- munkásokkal nekikezdhettek a rendbehozatalnak. így lett otthontalan az or­szágos hírű erdóbényei kis- galcria. Ismételjük: hihetőleg rövid, átmeneti időre. Persze, nemcsak a kisgalé­ria terme lett használhatat­lan. le kellett zárni a műve­lődési otthon nagytermét is, annak felújítására jelenleg nincs is pénz. így aztán se tájszínházi előadás, se pedig nagyobb közönséget hozó rendezvény nem kerülhet nyei kiállítás anyagát, de az szóba jelenleg Erdőbénye mű­ok, amiért a kisgaléria ván- velődési életében, dorútra kényszerült, amiért (reméljük, rövid időre), át­menetileg hajéktalanná vált, már nem fogadható egyetér­téssel. A kisgaléria. illetve az annak otthont adó községi művelődési otthon ugyanis ez év augusztusa óta. felújí­tás miatt zárva van. És ez az, amin érdemes egy kicsit me­ditálni. Népnevei« nmuba helyet! meunve/etépités Négy évvel ezelőtt, 1961- ben adták át rendeltetésének az épületet. Akkor kapta hírre a sajtó Erdőbénye ne­vét, és ekkor fordult ide elő­ször az országos képzőművé­szeti közérdeklődés, hiszen, ha meggondoljuk, forradalmi tett volt a hegyek közötti fa­luban állandó tárlatot létesí­teni. S íme, alig telt el négy esztendő, az épület használ­hatatlanná vált. Szakadozott a kisgaléria mennyezete, az épület állapota veszélyeztette a kiállított műveket, s nem utolsósorban a látogatókat. Most 200 000 forintot költenek Ismeretterjesztés „házhoz szállítva’’ Az élet azért nem áll meg; és ha gondok is felhözik be az itteni, különböző jellegű művelődési munkát, eredmé­nyekkel találkozunk. Tagad­hatatlan, hogy igen hiányzik a községből a művelődési ott­hon. A népművelési munka- terv elkészítésénél egy igen optimális, november végi ha­táridőt vettek, figyelembe, ar­ra számítva, hogy esetleg de­cemberben már megkezdhe­tik a munkát a művelődési otthonban. Addig is, a szinte már ugyancsak országos hírű kép­zőművészeti szakkör, Lovotta Géza helybeli festőművész tanítványainak szorgos cso­portja, valamint a földmű­vesszövetkezeti vegyeskar, to­vábbá a díszítőművészeti szakkör, amelyet nők számá­ra terveztek, az iskolában kapott otthoni. Korábban iro­dalmi színpaddal is próbál­koztak, de mivel kevés ér­deklődés mutatkozott iránta, meg a vezető is eltávozott a községből, ezt a nagy jövő Érdekes népművelési mód­szerhez folyamodtak. Mivel most amúgy sincs nagy elő­adóterem, meg a nagytanter­mes előadások kora is lejárt, „helybe viszik” az ismeret- terjesztést a szakkörökhöz és a különféle intézmények­hez. Kimennek a kőbányá­hoz, a hegyközséghez, a nő- tanácshoz, a KjISZ-hez, sőt, a cigánytelepre is, és a külön­böző, e helyeken tartott egyéb rendezvényekhez kap­csolják az ismeretterjesztő te­vékenységet. Ennek gyökerei az elmúlt évadra nyúlnak vissza, amikor már próbál­koztak ilyen „házhoz vitt” népműveléssel, és szinte szű- kebb körű, meghittebb be­szélgetés formájában terjesz­tik így a különböző ismerete­ket. Most kezdik a munkát egy szabó-varró tanfolyamon is. Gondolnak népművelés közben a felnőttoktatásra, alapismereti tanfolyamra próbálják bevonni a cigány­lakosságot, a dolgozók általá­nos iskolájába pedig eddig 13-an jelentkeztek. Ez a munka a napokban megkez­dődött. csak Íclmcííoldás Még Mindez átmeneti hiánypót­ló munka Erdőbényén. S ha meg is nyílik a kisgaléria, tulajdonképpen csak az or­szágos nevezetességű, nagy vonzerőt gyakorló tárlat kap ismét helyet, a nagyterein felújításához, Hagymássy Jó­zsef szerint, még további 300 ezer forint kellene. Gondok, nehéz gondok ár­nyékolják be az erdóbényei népművelési munkát. Az 1961-ben átadott épület álla­gának ilyen nagyfokú meg­romlása . figyelmet érdemel, és tanulságnak kell lennie más intézmények műszaki átvételénél is. A már orszá­gos hírnévre szert tett Erdő­bénye gondjainak enyhítése halasztást nem tűrő feladat Benedek Miklós A Lévay József ' rudományos Könyvtár i Mongol estre készülnek a miskolci Zrínyi gimnazisták harminc előadást szokásai, ismertették törté- ló falakat kitágította a lelke- azóta, hogy nelmét, bemutattak egy-egy sedés, hogy befogadja meg- a gondolat a zeneművet, egyszóval minél annyi szépségedet „Népek több ismeretanyagot igyekez­Kereken tartottak meg szárnyra kapott miskolci Zrínyi Ilona Gimná ziumban. A kezdeményezés­nek ezt a címet adták: Né­pek haza ja, nagyvilág. Van már ennek hét-nyolc eszten­deje is. Orosz, német, angol, francia, spanyol, lengyel és más nyelvű irodalmi, kultu­rális esteket szerveztek, s a műveket az illető nép nyel­vén, „eredetiben” szólaltat­ták meg. Egy-egy előadás megrendezésén egy egész osz­tály szorgoskodott, tevékeny­kedett, egy, esetleg két tanár irányításával. Atn minden műsoros est az egész iskola szívügye volt.. Az_ igazgatótól a szülőkig mindenki magáé­nak tekintette és érezte a Zrínyi gimnazistái: nagy vál­lalkozását, s csakhamar az egész város kulturális életé­ben jelentős eseménynek szá­mított egy-egy ilyen produk­ció. Az ügyes lányok mindent megtettek, hogy elsajátítsák a helyes kiejtést, megszerezzék az írók, költők műveinek ere­deti szövegét. Kapcsolatot te­remtettek követségekkel, más nemzetek külföldön élő, vagy hazánkban tanuló fiaival, hanglemezeket, magnetofon­szalagokat, idegen nyelvű könyveket alkalmaztak segéd­eszközök gyanánt. Minderre nagy szükségük volt, mivel az irodalmi alkotásokon kí- '’«*1 helyet kaptak a műsorok­ban az illető nép táncai, nép­iek összegyűjteni arról a népről. Ebben a tanévben még nem volt ilyen műsoros est. Most állítják össze az első, a mongol est anyagát. A mon­gol követség munkatársát és mongol diákokat hívtak meg, az ő segítségükkel ismerked­tek a mongol nép szokásai­val, dalkultúrájával, érdekes életmódjával, táncművészeté­vel. Hamarosan még három műsoros rendezvény, az észt, a litván és a finn-est is sorra kerül. A bátor és nagyszerű kez­deményezésből, szép folyta­tásból lassan-lassan kulturá­lis hagyomány lesz a Zrínyi Gimnáziumban. A Zrínyi gimnazisták e te­vékenységének nevelési, sőt, Önnevelési értékeiről is meg kell emlékeznünk. Az ember személyiség-jegyei tevékeny­ség közben alakulnak, formá­lódnak. A fáradhatatlan ku­tatómunka, a szorgalmas ta­nulás, a bemutatás ünnepé­lyessége és izgalmai pozitív hatást gyakoroltak mind­azokra, akik ebben fáradoz­tak, s egyéni törekvéseiknek végső soron a közösség látta hasznát. E rövid idő alatt harminc nép lírája, muzsiká­ja, öröme, bánata szólalt meg a gimnázium falai kö­zött, a mindennapi munká­hoz immár szűknek bizonyu-i hazája, nagyvilág!” Borsodi Gyula Miskolc legrégibb könyv­tára a Zrínyi Ilona Gimná­zium falai között húzódik meg szerény csendességgel. Az 1560-ban létesített könyv­tár hosszú, kacskaringós utat tett meg mai állapotáig. A jelenlegi miskolci Herman Ottó Múzeum épületében vé­szelte át "a tizennyolcadik századi nagy miskolci tűz­vészt. a német és rác hadak 1706-os dúlásait. 1749- ben szervezik újjá a szétzi­lálódott könyvtárat. 1760-ban már jelentős könyvanyaggal büszkélkedhetik a város egyetlen könyvtára. 1369-ben 3000 kötetet számláltak. A legrégibb írott katalógus 1847- ben készült, ennek tanúsága szerint a könyvállomány eb­ben az időben meghaladta a 9 ezret. A századfordulóra tízezer kötet fölé emelkedik a könyvanyag, s 1937-ben megközelíti a húszezret. 1943- ban éri el a csúcsot a könyv­tár, ekkor 28 700 kötetet tar­tanak nyilván. Hallattanul gazdag anyag A könyvtár a második vi­lágháború alatt nagy károkat szenvedett. A gazdag anyag egy része különböző iskolák­ba, könyvtárakba vándorolt. A mostani feldolgozás sze­rint az iskola épületében le­vő könyvtárhelyiségben mint­egy 16 ezer kötet könyv van. Állományához tartozik még a sárospataki református nagy­könyvtárban letétben levő 5200 kötet is, valamint a Föl­des Ferenc Gimnáziumban levő 200 'kötetnyi könyv­anyag.|i A TI. Rákóczi Ferenc megyei közművelődési könyv­tárban szintén találhatók kü­lönböző évkönyvek, s olyan XVII—XIX. századi kiadvá­nyok, amelyek a. Lévay Jó­zsef Tudományos Könyvtár tulajdonát képezik. A tudományos könyvtár­ban hallatlanul gazdag anyag halmozódott fel. Az ősnyom­tatványokon kívül tulajdoná­ban van az 1525-ből szárma­zó Miskolci Kódex, amelyet Szeremley József tiszadobi református lelkész ajándéko­zott az akkori liceum nagy­könyvtárának. 1605-ben Prá­gában készült a hétnyelvű szótár is, amely szintén az érdekességek közé tartozik. A könyvtár ritkaságai között említhetjük Szenczi Molnár Albert Secularis Concio Evangelien című, Oppen­heimben 1618-ban megjelent munkáját, Kecskéméti C. Já­" « « ff jövője nos Pázmány Péter Tizenhar­madik Könyvére való felele­tét., amely Bártfán, 1622-ben látott napvilágot A legrégibb kelet-európai kódex-részlet Nagy értékei e könyvtár­nak a XVII—XVIII. századi magyar—latin és német lexi­konok, szótárak, valamint a Magyar Tudományos Akadé­mia kiadványai, az Akadémia tiszteletpéldány- kénl küldött el a könyvtár­nak. Nagyon gazdag a könyv­tár folyóirat gyűjteménye is. Ez utóbbiról maguk a kuta­tók nagyon keveset tudnak, pedig a Bétsi Magyar Kurír, a Nemzeti Újság, a Tudo­mánytár. a Tudományos Gyűjtemény és más, szinte megszámlálhatatlan sokaságú folyóirat kötet található a könyvtár polcain. Tulajdonában van még egy VIII—IX. századból szárma­zó, hallatlanul értékes tr-Jcó- dextöredék is. Ez utóbbit az­ért hagytuk felsorolásunk végére, mert az ír-kódextöre- dék hitelességét és értékeit csak az utóbbi esztedőkben állapította meg dr. Mádi Zol­tán és Harmatta János pro­fesszor. Értesülésünk szerint az értékes máris nagy csatározások dúl­nak, a Magyar Tudományos Akadémia szeretne megsze­rezni. Miután a Nemzeti Mú­zeum véleménye szerint is egyedülálló, sőt, a legrégibb kelet-európai kódex-részlet, így érthető, hogy ez a Lévay József Tudományos Könyvtár gazdag könyvgyűjteménye között az egyik legértékesebb kincs. A könyvtár múltja és könyvállománya predesztinál­ja ennek az ősi művelődési intézmények jövőjét. Mis- kolcnak megtisztelő köteles­sége megőrizni ezt a gazdag gyűjteményt, védelmében és továbbfejlődésében közremű­ködni pedig minden hivatott könyvtáros kötelessége. A tudományos munka szolgálatában Mivel a könyvtár anyagá­ban meglelhetjük a régi tu­domány minden ágát, ezért amelyeket teljes és tematikailag is, évszá- ' ' ' zadok szerint is majdnem, össze f iiggő könyvgyüjtemény- nyel, könyvállománnyal ál­lunk szemben. Most azt ter­vezik az időközben megcsino- sodott és átrendeződött Lé­vay József Tudományos Könyvtárban, hogy továbbfej­lesztik a gyűjteményt, és na­gyobb teret adnak a tudomá­nyos kutatómunkának. Dr. Hunyadi József könyvtáros lelkesen beszélt egy írás- és könyvtörléneti gyűjtemény létesítéséről is. Elmondotta: EdVópának ezen a részén ez lenne az első ilyen gyűjte­mény. A munkához már hoz­záfogtak, a világ minden ré­széből fotókópiákat gyűjtenek össze, amely dokumentumok hűségesen nyomon követik az írás- és könyvtörténetet. A gyűjtemény az antwer- kódex-töredékért Pen’ Plantin-, a mailed Gu­tenberg- és a leipzigi könyv- történeti gyűjtemények min­tájára készülne, főleg olyan magyar könyvtörléneti anyag­ból, amelyet mind ez idáig sehol sem publikáltak. Célszerű lenne, ha a köztu­datban mindjobban nyilván­valóvá válnék ennek a könyvtárnak nagy-nagy érté­ke, ősisége, s alkalmassága a tudományos kutatásra, a saj­tótörténeti és egyéb gyűjtő­munkák segítésére. Párkány László E' .meleti folyosónkon a kő kocka- lapok és a szegélyező vasle­mez közölt támadt fél centi- méteres résbe évek óta fújja a port az utcáról a szél. A por közé az idén valahonnan virágmag is ke­veredett. A résbe gyűlt port az eső­víz földdé gyúrta, s a föld, az a pöt­tömnyi anyaföld, ölébe fogadta az ár­va petóniamagot, melengette és véd­te a hosszúra nyúlt téli időjárás vi­szontagságai ellen, amíg el nem ér­kezett a zsenditő tavasz. A cserepek és a ládikók televényé- be ültetett virágoknak persze jobb dolguk volt. Ha szárazra fordult az idő, naponta kétszer, háromszor is kaptak bőven vizet, ha meg szélvihar dühöngött, védettebb helyre tették át őket. Meleg napokon, ha kiültek a la­kók napozni, tereferélni a folyosóra, nemcsak szemükkel, hanem kezükkel is megsimogatták kedvenc virágaikat. Egyik-másik becenevet is kapott: Tűzpiroska. Városszépe, Tátogócska... Néha úgy tűnt nekem, hogy kedves szomszédaink ablakából a muskátlik át-átszólnak a mieinknek és szépség- versenyre hívogatják egymást... Csak á magányos petóniamag szik­leveleit. szárba szökkenését nem vette sokáig senki észre. Az én szemem akadt meg először a keskeny rés pa­rányi földjéből kisarjadt pici zöld le­vélkéken. Ejha, csak nem akar ebből a gyűszünyi ágyásból is valami új .szépségversenytárs kibukkanni?... De bizony, másnap az apró levelek bokro­tárultak egy bimbó szirmai, s ott pom­pázott a korlát rácsán kívül a pazar lila színű virág, amelyet e perctől kő- és vasvirágnak neveztem, és megcso­dáltam. Beceneve Petóka lett. Petóka most már rohamosan fejlő­dött, naponta kibomló újabb és újabb lila virágainak csodájára jártak. Szára nemsokára magasabbra nyúlt, mint a cserepekben, ládikókban kényeztetett bő talajúaké, pedig de nehéz lehetett HiiiiiiiMimiimiimiiiiimiiimiiiiiiiiiiimm Hajdú Béla: Kő­és vasvirág génység is meghatalmasít. ha ráébreszt életerőd tudatára. Mert az életerő, az életakarat legyőzi a halált is, ahogy én legyőztem, amikor téptek, cibáltak a viharos szelek, s én egymagámban áll­tam a sarat itt a legszélén, hogy be­lopjam magamat szívetekbe. Mert tu­dom, ott fogok élni tovább és emleget­ni fogjátok holtom után is a kőben- vasban nőtt Pctókát még sokáig... — Milyen idős is vagy te. Petóka? — kérdeztem, amikor őszre fordult az idő. — Emberi korra átszámítva hetven éves, mert nálunk egy hónap tíz em- berévnek felel meg. Tehát minden három nap egy-egy virágév. Október eleje volt akkor. A hónap közepén bekövetkeztek a fagyos az ö bölcsőkora. Amíg ezen morfondí­rozok, eszembe jut, hogy az asszony­nép olyan szépen tud beszélgetni az ő kedvenc virágaival, mint a gyermekei­vel. Mért ne beszélgethetnék el én is ezzel a „jég hátán is megélő” kemény legénnyel. Beszélgettem hát vele, na­ponta többször is. Petóka meg ilyesfé­le válaszokat adott kérdéseimre: — Az életakarat a legnagyobb erő a földön, még az én pici „szülőfölde­men” is. Nem a tobzódó jólét kényez­tető talajából világra sétálni, hanem a szűkösség szorításából kitörni! — ez az életrevalóság igazi próbája ... Mi­nél szegényebb a hazánk, annál job­ban kell szeretnünk... Lám, én ki­törtem ebből a résnyi hazából, de az- sodni kezdtek, harmadnap egy szár ért soha nem szakadok el tőle, és nem nsmmiisilltllliuilllllllllimmimiiuillllllll éjszakák. Számolgattam. Petóka most volt 75 éves ... 18-án töltötte be a hel­nyúlt ki közülük, majd meg virágbim­bók fakadtak rajta. És egy napon ki­leszek, nem is lehetek ide-oda hordoz­ható szobanövény... Hidd el, a sze­venhatodikat... — Október végén leszek nyolcvan — segített Petóka. Aztán mintha fájó mo­soly suhant volna át fakuló szirmain, hozzátette: — nem tudom, nálunk, nem évelőknél, mennyi jelenleg az átlag életkor. Büszkén; egyenesen állt még a szá­ra, de mint megsápadt virágja, úgy az egész Petóka fakóbb lett jócska árnya­lattal. A folyosón hagyott többi virág már jórészt teljesen elhervadt. Azok jelezték az átlag életkort. ézz a többire, és megkapod a választ — akartam mondani, de torkomon akadt a szó, mert ahogy jobban megfigyeltem, Petóka már úgysem hallotta volna... ‘ Petóka élete emlékezetünkben folyta­tódik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom