Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

ÉSZA K VAU V ARURSZAG Péntek, 1963. november 12. .......a e— Ö SSZEÜLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) ban szükségszerűen előfor­duló hibaszázalékon felül ezek még külön is igényeltek korrekciókat, azonban a re­form sikerét egyes kiraga­dott, nem is a lényeget jelentő tartalmi kérdéseken, hanem szervezeti formákon, pl. az 5 plusz 1-en mérni mégis el­fogadhatatlan szűkítés, egy nagy ügy megengedhetetlen leegyszerűsítése. A munkára nevelés — a formák és a tartalom szüksé­ges korrekciójáról most egye­lőre nem beszélve —, mint elv helyes, és továbbra is meg­marad. Köszönjük azt a sok mun­kát, üzemieknek, pedagó­gusoknak, amit a munkára nevelés érdekében, a tervek kidolgozásában és a gyakorlatban nyújtot­tak, mindazoknak, akik vállalták a harcol, a nehézséget, akik •lem kímélték erejüket, ide­ieket, s ha kell. a szabadide­jüket sem — mondotta, majd az oktatás számszerű ered­ményéről szóit. Hangsúlyozta, hogy a hat éves korú gyerme­kek 98,0 százaléka beiratkozott az általános iskola I. osz­tályába, s 16 éves korára a 10 éves tankötelezettség végére 90 százalékuk cl is végzi a nyolc osztályt. E vonatkozásban is világvi­szonylatban az elsők között állunk. Ezt bizonyítják az UNES­CO összehasonlító statiszti­kái is. A tankötelezettség idejének meghosszabbítása azt eredményezte, hogy 1959- hez képest a tanulóknak- 13 százalékkal nagyobb része fe­jezi be sikerrel általános is­kolai tanulmányait. Nemzet­közi viszonylatban is jó ered­mény — bár vannak problé­mák —, hogy felsőfokú tanul­mányokra is képesítő közép­iskolákba jut a tanulók 40 szá­zaléka. A második 5 éves terv idő­szakában a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultúrára fordított összegek évente mintegv 12 százalékkal nőt­tek, tehát lényegesen gyor­sabban, mint a nemzeti jöve­delem. Ez igen örvendetes, és kormányunk megkülönbözte­tett gondoskodását mutatja. A három millió koldus Magyarországában a 14 éveseknek csupán húsz százaléka járt iskolába. Most viszont oktatás te­rén, kultúrában, művelt­ségben a legfejlettebb ka­pitalista országokkal is vetekszünk, sőt megelőz­zük őket. llku Pa! a továbbiakban az egyes iskolatípusok néhány legfontosabb kérdéseivel, a körzeti iskolahálózat bővítésé­vel, a túlterhelés felszámolá­sával, a politechnikai oktatás fel tételeinek megteremtésével foglalkozott. Majd így folytatta: Jelentősen fejlődött az elmúlt öt eszten­dőben napközi otlhon-hálóza- tunk is. Míg az 1960/61. tan­évben kereken 110 000 gyerek volt napközi otthonban, ad­dig ebben a tanévben már több mint 175 000 gyerek szá­mára biztosítottunk olt he­lyet. Mindemellett különösen a falvakban je­lentősebben kell fejleszte­nünk az idényjellegű nap­közik hálózatát, hogy a mezőgazdasági munkaidő­ben az anyák jobban be­kapcsolódhassanak a ter­melő munkába. A pályaválasztás goiadjárói A pályaválasztás gondjával a 14 éves korosztály kerül elő­ször szembe. A szakmunkás­tanuló-iskolák I. évfolyamos lanulóinak a száma 1960 óta állandóan emelkedik. 1961- ben 52 000-en. 196‘5-ben már 64 000-ren jelentkeztek szak­munkástanulónak. Ezen a te­rületen is találkoztunk azon­ban érthető, de nem elfogad­ható törekvésekkel — mondot­ta és emlékeztetett arra, egyes úgynevezett divatos szakmák­ra több a jelentkező. Kiemel­te, hogy ezen a helyzeten mi­előbb változtatni kell, többek között az iskolai pályaválasz­tási tanácsadás fejlesztésével is. Ha a pályaválasztás szem­szögéből vizsgáljuk a külön­böző középiskolai típusok iránt megnyilvánuló''1 érdek­lődést, meg kell állapítanunk, hogy ifjúságunk törekvése, egészségesebb, mint a kiala­kult középiskolai arányok. A középiskolák első osztá­lyos lanulóinak egyre na­gyobb száma jár olyan kö­zépiskolába, amely szak­mai műveltséget is ad. 1960-ban csak 14 000 ilyen középiskolásunk vott az első osztályban, ebben az évben már 27 000 van. A gimnáziumok és a szak­mai képzést is nyújtó közép­iskolai típusok közölt az arány hagyományosan rossz. A fei- szabadulás után a középfokú technikumok megszervezésé­vel jelentős erőfeszítéseket tettünk a gimnáziumok egész­ségtelen túlsúlyának csökken­tesére. ezzel azonban távolról sem oldottuk meg a .kérdést. öt évvel ezelőtt a középis­kolai tanulóknak majdnem 70 százaléka járt. és még ma is 60 százaléka jár gimnázi­umba. Ez az arány még min­dig egészségtelen, nemcsak a népgazdaság. szemszögéből, hanem a társadalmi igények­hez képest is. A Művelődésügyi Minisztéri­um és a megyei tanácsok az el­múlt években jelentős erőfe­szítéseket tettek, hogy a gim­náziumok egy részéből szak- középiskolát alakítsanak. En­nek azonban anyagi koriátai vannak. A megoldás mégis csak az, hogy erőteljesebben fejlesszük a szakközépiskolai hálózatot a gimnáziumok rovására és főleg, hogy a megyei taná­csok megkapják a jogot, füg­getlenül a megye területén működő középiskolák hovatar­tozásától, maguk gazdálkod­janak az összes tantermekkel, tanműhelyekkel, szaktanárok­kal. A reform már eddig is sok problémát megoldott a gimná­ziumi oktatás területén. Né­hány elgondolásunkról azon­ban kiderült, hogy nem min­denben voltak helyesek. Az elmúlt 4—5 esztendő­ben a középiskolai bázis nappali tagozatának fej­lesztése olykor erőltetett volt. Gyakran meggyőző­désünk ellenére is en­gedtünk az általános isko­lából kikerülő gyerekek száma miatt jelentkező társadami nyomásnak és a középiskolába túlzott mértékben vettünk fel ta­nulókat. A társadalom részéről je­lentkező továbbtanulási igény örvendetes és egészséges. A középiskola fejlesztésével azon­ban tanteremépítésünk nem tudott, lépést tartani és nem tudtunk elegendő felszere­lési. sem adni. Már 5—6 évvel ezelőtt, az iskolareform munkálatainak kezdetén megmutat kozott, hogy egész iskolarendszerünk legproblematikusabb területe a középiskola. Népgazdasági igény r szítlismiiiIuasíaEíínlók szám ássak növelés«* Az általános iskolát vég­zett gyerekek 40 százaléka (évi 67—70 ezer tanuló) be­jut a középiskolák nappali tagozatába; ezzel azonban középiskoláink befogadóké­pességét kimerítettük. A kö­vetkező években —• bár az általános iskolából kikerülő gyerekek száma tetemesen növekedni fog — a középis­kolák T, osztályába több gye­reket felvenni már nem tu­dunk. így az általános isko­la VIII. osztályát elvégzett tanulók számának növekedé­se és a középiskolások szá­mának változatlan szintje át­meneti feszültséget okoz. Népgazdasági igény, hogy a sza kmu n kástanulók számét jelentősen növeljük. A kö­zépiskolai létszámokat tehát ennek gondos figyelembe vé­telével kell megállapítani. A középiskolákba azo* kát a tanulókat kell felvenni, akik a tanu­láshoz kedvet éreznek, szorgalmat, erős elhatá­rozást mutatnak, és álta­lános iskolai tanulmányaik során tanújelét adták, hogy a továbbtanuláshoz megvan a tudásuk cs a képességük. Ezután a munkára nevelés kérdéseivel foglalkozott. Az 5 plusz 1-gyel kapcso­latban a legtöbb probléma a szakmai előképzés körül cso­portosult. Elgondolásunk az vblt, hogy négy évi elméleti és gyakorlati szakmai tanul­mányok után a tanulók mi­nősítő vizsgál tesznek, így rövidített idő alatt szakmun­kásokká válhatnak. Úgy vél­tük. hogy ez a munkára ne­velés pedagógiai céljainak el­érése mellett hasznos velejá­ró lesz. de a gyakorlatban fő célkitűzéssé vált. Ezt mérlegelve, a Művelő­désügyi Minisztérium mér 1963-ban helyesbítő intézke­déseket tett. Kezdte szigo­rúbban számonkérni a felté­teleket, s ahol ezek hiányoz­tak, az 5 plusz 1-es forma helyett 2 órás gyakorlatot ír­tunk elő — mondotta és hoz­zátette: A munkára nevelés elve változatlanul megmarad; a szakmai előképzést azonban töröljük a célkitűzésből. El kell ismernünk, hogy a tapasztalat a szakközépisko­lákra vonatkozó elgondolása­inkból három lényeges dol­got nem igazolt kielégítően. Bebizonyosodott, hogy sok olyan szakma van, ahol nem szükséges a szakmunkások középis­kolai képzése, cs a há­rom éves szakmunkáskép­ző-iskolák szakközépisko­lává alakításának nincse­nek meg a tárgyi, személyi feltételei. Ezért elhatároztuk, hogy a szakmunkásképzés bázisa to­vábbra is a régi szakmunkás­képző iskola marad. Ezt számszerűleg jelentősen fej­leszteni, tartalmában pedig korszerűsíteni kell. A szakközépiskola képzési célját és tarüflmát tehát meg­változtatjuk. A jövőben nem egyetlen szakmára fog képez­ni, hanem a rokon szakmák 1—1 csoportjára, s célul tűzi ki. hogy végzett tanulót — a termelőmunkától a részfolya­matok irányításáig — sokféle feladat ellátására legyenek képesek. Az idevonatkozó terv pontos kidolgozása még előttünk álló feladat. Az azonban változat­lan, hogy érettségit nyújtó, a továbbtanulás szempontjából teljes jogi középiskola lesz. A középfokú technikuso­kat a jövőben nem az iskolák­ban. hanem az üzemekben ké­pezik majd ki a szaktárcák Irányításával — a gyakorlati termelőmunka mellett cs arra alapozva. Szakközépiskolai .céljaink megvalósításához igen jelen­tős tartalmi és szervezési mun­kát kell elvégeznünk. Ezt hi­vatott elősegíteni a kormány­nak az a döntése, hogy fel­állítja az Országos Oktatási Tanácsot, ameiy — az okta­tásügyben érintett tárcák rész­vételével, a művelődésügyi mi­niszter tanácsadó és koordiná­ló testületéként — biztosítja az oktatás-nevelés elvi, politi­kai, pedagógiai, módszertani és szakmai egységét, továbbá ko­ordinálja az iskoláztatási terv­számok bontását, és részt vesz az iskolarendszer szervezetét érintő és más lényeges oktatás- politikai kérdések, javaslatok kidolgozásában. Képezzünk szoci&lisla szellemű szakembereket és szétaprózottsága is. Sürgő- | igényel. E területekre kell sen tisztáznunk keli tehát, koncentrálnunk erőinket, fiúiul melyek azok a munkakörök, szervezeti téren, mind pedig melyek ellátása szaktechnikust I az oktatás színvonalában. Az új egyetemi és főiskolai telvéteSi rendszer kiállta a próbái 1963-ban vezettük be az új egyetemi és főiskolai felvételi rendszert. Társadalmi fejlődésünk nemcsak lehetővé telte, hanem meg is követelte, hogy meg­szüntessük a származás sze­rinti megkülönböztetést. Ügy rendelkeztünk, hogy a pályázók a felvételin el­érhető pontszám felét kö­zépiskolai tanulmányuk alapján kaphatják; ezzel egyrészt elismerjük a kö­zépiskolában négy év alatt tanúsított szorgalmat és szerzett tudást, másrészt ösztönözzük a középiskolai ta­nulókat, hogy még szorgalma­sabban, még elmélyültebben dolgozzanak. A felvétel továb­bi fontos feltételeként a je­lentkezők közösségi magatar­tását szabtuk meg. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a felvételi rendszer ki­állta a próbát: találkozott az emberek igazságérzeté­vel cs bebizonyosodott, hogy a teljesen nyílt ver­senyben is megállják he­lyüket a fizikai dolgozók gyermekei. Ennek egyik bizonysága, hogy számuk az egyetemeken és fő­iskolákon tovább emelkedett. Pedig meg kell mondanunk, hogy tanulmányi feltételek szempontjából általában hát­rányosabb helyzetben vannak a fizikai dolgozók gyermekei. A felvételi rendszert — po­zitívumai ellenére is — min­den évben sokan bírálják; leggyakrabban a nagy szám­ban elutasítottak miatt. Több­ször felvetik, hogy egyes je­lentkezők kevesebb pontszám­mal jutnak be az egyetemre, mint mások. Mi itt a valóság? Egyetemeinkre, főiskoláinkra meghatározott tervszámok alapján vesszük fel a hallga­tókat. Mivel a tervezettnél jó­val többen jelentkeznek, az ismert szempontok alapján szükségszerűen válogatnun k kell közülük. A jelentkezések azonban nagyon aránytala­nok a különböző egyetemek és főiskolák között. Evek óta igen sokan kérik felvételüket például a bölcsészettudomá­nyi, állam- és jogtudományi karokra, a művészeti fő­iskolákra, az orvostudományi egyetemekre és egyes mér­nöki karokra, viszont a szük­ségesnél kevesebben pályáz­nak a természettudományi ka­rok tanári, tanárképzői főis­kolák reál szakjaira, továbbá néhány műszaki egyetemi kar­ra. Ilku Pál kiemelte: a jövőben jóval nagyobb szerepet, kell kapnia a felvételek eldöntésé­ben a magatartásnak. Jobban mérlegre kell tennünk a fel­vételizők erkölcsi jellemvoná­sait, melyeknek alapvelő eleme a népünkhöz, hazánk­hoz való hűségük. Ilku Pál ezután az esti. és le­velező hallgatók munkájáról beszélt. Egészséges jelenségnek tart­juk — mondotta —, hogy a szakmát adó középiskolai tí­pusok esti és levelező tagoza­tán tanulók száma lényegesén meghaladja a nappali tagoza­tokon tanulókét. A jövőben is gondot kell fordítanunk az esti és levelező tagozatok szer­vezésére. A pedagógnsok unmkájáról, Tlku Pál a felsőoktatásról szólva elmondotta, hogy el­készültek az új tantervek és programok, s írják az új jegyzeteket, tankönyveket is. A munkálatok központi té­mája az volt, hogyan képez­zünk magas szakmai tudá­sú szocialista szellemű szak­embereket. Mai képzés során a hall­gatókra úgy kell hatni, hogy kommunista szakemberekké váljanak, hogy no csak is­merjék, hanem el is fogad­ják a marxizmus—leniniz- mus tudományos világnézetét, s így a szocialista ember po­litikai magatartásával és életfelfogásával kezdjék meg gyakorlati-társadalmi tevé­kenységüket. E célok elérésé­ért még sokat kell tennünk, a világnézeti nevelőmun- ka egyetemeinken és fő­iskoláinkon még nem ki­elégítő. Mindenek előtt a marxizmus oktatását kell megjavítanunk, mégpedig úgy, hogy a mar­xizmus ne csak tananyagsze­rű ismeretévé váljon a hall­gatóknak, hanem a meggyő­zés erejével irányítsa egész emberi magatartásukat. A világnézeti, politikai ne­velés nemcsak a marxiz­mus—Icniniznnis oktatói­nak a feladata, hanem az egyetem és főiskola min­den oktatójának cs vezető­jének ügye. Érvényt kell szerezni annak a felismerésnek, hogy a poli­tikai, a világnézeti nevelő­munkát nem szabad elszakí­tani a szaktárgyi oktatástól. Elengedhetetlen, hogy a hall­gatókat szocialista világné­zetre valamennyi tantárgy oktatásában is nevelni kell. Különösen fontos ez most, amikor a hallgatók — közéle­tünk demokratikus állapotá­nak megfelelően — egyete­meinken, főiskoláinkon is nyíltan; őszintén teszik fel kérdéseiket. A hallgatók vi­tatkoznak, s ez jó, de nem egyszer hangot adnak a kü­lönböző forrásokból származó polgárt és kispolgári nézetek­nek, s ezek nem maradhat­nak válasz nélkül! A hallga­tók kérdéseire, problémáira sokoldalú. tartalmában he­lyes, tudományos feleletet kell adnunk a szocialista, pe­dagógia módszereinek türel­mes alkalmazásával ugyan, fizetésük rendezéséről de úgy, hogy a burzsoá és a marxista ideológia összeütkö­zéséből feltétlenül a mar­xista álláspont kerüljön ki győztesen. A 61/III-as törvény létesí­tette új intézmények a felső­fokú technikumok is. Felada­tuk, hogy érettségi és megfe­lelő üzemi gyakorlat után, lcét-három év alatt az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az egészség­ügy egyes szakerületei számá­ra kellő elméleti és gyakorlati felkészültségű szakmunkáso­kat képezzenek. A törvény meghozatala óta 48 ilyen felsőfokú techniku­munk alakult, s ezekben 55 szakon képeznek technikuso­kat. Az elmúlt tanévben az intézmények nappali, esti és levelező tagozatán több mint 17 000 hallgató tanult. Szak- technikusokat képeznek a néphadsereg tiszti iskoláin is. Azt is meg kell azonban mon­danunk, hogy az átszervezés­ben nem jártunk el elég kö­rültekintően. Jó néhány fel­sőfokú technikumunkban nem kielégítő az oktatás színvo­nala. Nyugtalanító a felső­fokú technikumok nagy száma A szónok a < vábbiakban elismeréssel szólt a pedagógu­sok munkájáról. Meg kell állapítanunk — folytatta a későbbiekben —, hogy a nevelés helyenként túl óvatos, gyakran csak az érte­lemhez szól, az érzelmekre nem épít, nem elég meggyő­ző a nevelő munka. Egyes pe­dagógusok mintha arra vár­nának, hogy társadalmi és gazdasági fejlődésünk valami­féle mechanisztikus módon teremtsen szocialista szellemű tanulókat és egyetemi hallga­tókat. Sok erőfeszítést teltünk, hogy a pedagógusokat megsza­badítsuk a túlterhelésüket még fokozó adminisztrációtól. Oktatásügyünk és a pedagó­gusok helyzetének javításá­ban mindenekelőtt pedagó­gus-lakásokra van szükségünk. Ezt átérezve a tanácsok az el­múlt 5 esztendőben nagy erő­feszítéseket tettek a pedagó­gusok lakáshelyzetének javítá­sára. Pedagógusaink életkörül­ményei megjavításának van még egy kérdése, s ennek megoldására mél­tán rászolgálnak nevelő­ink — a pedagógusok fi­zetésének rendezése. Ezt a dolgozók is régóta támo­gatják, a kormány is min­dig elismerte jogosságát, de gazdasági helyzetünk alakulásától kellett füg­gővé tennie a megoldást. Reméljük, az 1966. évben mód nyílik a fizetésrende­zésre, s ezzel segítjük pedagógusa­inkat, hogy tevékenységüket még inkább az iskolai munká­nak szenteljék. A pedagógusokon 1 kívül eredményeink elérésében so­kat segítettek a megyei taná­csok művelődésügyi apparátu­sai, a szülői munkaközössé­gek és az iskoláinkban mű­ködő ifjúsági szervezetek. Sze­retném ezt is megköszönni és egyben kérni további támo­gatásukat — mondotta Ilku Pál, majd így fejezte be be­szédét: Kérem beszámolóm megvita­tását. Kérem tisztelt képvi­selőtársaim tanácsait, segítsé­gét. Felszólalások: Veres József íiiuiikaiigyi A beszámoló feletti vitában a miniszter örvendetes eredményként nyugtázta, hogy az 1964—65-ös tan­évben az általános iskolát végzettek csaknem 77 szá­zaléka tovább tanul, hoz­záfűzte azonban: cseppet sem megnyugtató, hogy a nyolc általánost végzet­teknek csupán 33 százalé­ka jelentkezett a szak­munkás utánpótlást bizto­sító szakmunkás-tanuló iskolákba. — Az arányok eltolódása következtében egyik oldalon a népgazdaság egyes ágaza­taiban — így a mezőgazda­ságban, az építőiparban, a vasiparban. a forgácsoló és melegüzemi szakmákban, stb. — szinte már krónikássá vált szak m u nkás-hi án nyal küz­dünk, másik oldalon pedig nagy gondol okoz a gimná­ziumból kikerült és a felső­oktatásba be nem vonható szakképzetlen fiatalok egy részének munkába állítása. Míg egyik oldalon küz­dünk az alkalmazotti — ezen belül az adminiszt­ratív — létszám indoko­latlan emelkedése ellen, addig a másik oldalon ma­gunk teremtjük meg en­nek az emelkedésnek a feltételeit. gye képviselője több olyan javaslatot tett, amelynek megvalósítása véleménye sze­rint megkönnyítené a. fel­nőttoktatás néhány problé­májának megoldását és csök­kentené az első évfolyamok hallgatóinak meglehetősen nagyszámú lemorzsolódását. Ezek szerint az üzemeknek biztosítaniuk kellene, hogy a tanév alatt ne változzék a tanulásban résztvevő dol­gozóik beosztása, munkakö­rülményei, s hogy ezeket a dolgozókat ne vonják be szakmai továbbképzésbe, miniszter hiszen a gimnáziumból kike­rülő fiatalok főként admi­nisztratív munkákra alkal­mazhatók, Veres "József a továbbiak­ban a szakmunkástanuló képzés eredményeiről, gond­jairól beszélt. megyei képvisel«» vagy más üzemi tanfolyamra. A tanárképző főiskolákon é - egyetemeken meg kellene is mertelr.i a leendő pedagógr sokat a felnőttoktatás spécié lls módszereivel. Sokat segil hetne a népművelés is, pél­dául az ismeretterjesztő elő­adások és a soronkövetkező tananyag helyi összehangolá­sával. Valkó László befejezésül a Diósgyőri Gépgyár szakmun­kás-utánpótlásának néhány oktatási kérdéséről beszélt. Az országgyűlés ma dél­előtt 10 órakor folytatja mun« kajat, ______^ V alkó László Borsod Valkó László, Borsod me-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom