Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Vasárnap, 1985. november 21, északmagyarorszAc. 7 „Tiszíájításra” készül a Vöröskereszt Két esztendővel ezelőtt, a természetszerűleg együtt jár a kívül sok apró, de korántsem .;, k"or}presszós idején felfris- visszapillantással. jelentéktelen akciót vitt siker­suit, a Vrirö.cik’prf'R'zí A tvícíí ^ — ül az ágyban, csak úgy ru­hástól. Ül az ágyban, b töprengve simítgatja vékony kezeivel a dunna ráncait. suit a Vöröskereszt. A régi, ki- Sikerült-e megvalósítani a re a Vöröskereszt Csak egyet ~ Nem tudom én, mi van A fiatalasszony felnevet; próbált aktívák mellé egész kitűzött célokat, mit produ- említsünk ezek közül: lelkesen ' rnár velem — mormolja —, — Mindig ezt mondja, csak sor új, tettrekész segítőtárs kait a kongresszus óta a szer- bekapcsolódtak az aktívák nem v°ltam beteg soha... azt nem tudom, mér’ volt ak­csa tlakozott. Fellendült a tár- vezet? Erről tanácskoznak ha- mindenütt az árvízkárosultak 1 most m,eS. csak úgy elvágód- kor mindig olyan szegény, sadalmi szervezet tevékeny- marosan falun és városon az megsegítésére kibocsátott bé-1 az udvaron... — Hát az megvót, a sze­sege, szép eredmények szülét- alapszervezetek. lyegek eladásába. | — Mert nem kell már any- génység az megvót. Zsellér­Új mÓ?' Borsodban 73 alapszervezet Nem lennénk tárgyilagosak, 1 mászkálni, Mamika — asszony vótam, nem vót ne­Kzeiékkel_ tették hatekonnyab- született két esztendő alatt, s ha nem szólnánk arról is ' szo1 ra a fiatalasszony —, csak künk egy talpalatnyi födünk ,az egészségügyi íelvitógosi- igy jelenleg 537 tevékenykedik, hogy a szép eredmények mel- ! feküdjön, pihenjen ... se. Tudja, mikor kaptam az Csizmái- Andrásné, a 99 éves eiső csizmát? Menyasszonyko­tfsztósfei emozcalomltirfe^éa A ^létszám meghaladja a 32 lett" akadnak még hiányossá­géXSe”e ^véradó ) me&>'ébel?'.Az aldívak vannak most is gyengéb­ákció is sz nte nnitól Ezorgalmas munkája nyomán ben dolgozó alapszervezetek. naPra 91 egészségügyi állomás ala- Akad még „fehér folt” is a leült, megnovekedett az iskolai megyeben, ahová nem jutott vöröskeresztes csoportok szá- még el a mozgalom, vagy ahol toboroz újabb híveket. Most ismét „tisztújításra1 készül a Vöröskereszt. Az alap- ma is szabály értelmében kétéven- És amiről a számok nem so­ként újjá kell választani az kát mondanak: tartalmasabb, alapszervezeti, a járási, és a elmélyültebb és rendszeresebb városokban a kerületi vezető- lett a munka. A kongresszus Bégeket. A „sorok rendezése” által megszabott feladatokon Any a csak formális a tevékenysége. A következő két év legfonto­sabb feladata, hogy alkalmas, jó vezetők irányításával ja­vuljon az ilyen helyen a mun­ka, zárkózzanak fel a legjob­bak mellé az alapszervezelek, s ahol ma még nincs, alakul­jon meg ott is a Vöröskereszt helyi szervezete! Borsodban 537 alapszerve­zetben kell újjáválasztani a vezetőséget. Nem kis munka ez. Igazán jól akkor sikerül­het, ha mindenütt lelkiismere­tesen, gondosan készítik elő a taggyüléseket. A mozgalomban amúgy is nagy esemény egy- egy ilyen összejövetel, most pedig különös jelentősége van. Valóságos kis ünnep lesz a vá­lasztás, ha jól szervezi meg a vezetőség. Jó, ha nemcsak a társadalmi szervezet tagjai vesznek részt rajta, hanem minél több embert meghívnak erre az alkalomra. Különösen falun jó, ha népes hallgatóság, sok érdeklődő előtt számol be az alapszervezet vezetősége eddigi tevékenységéről, s vá­zolja a további feladatokat. A „tisztújítás” januárban kezdődik. A hátralevő időt gondosan kihasználva, minden bizonnyal elemző, hasznos tag­gyűlések lesznek megyeszerte. S ha mindenütt a legalkalma­sabb embereket választják be a vezetőségbe, akkor a követ­kező években töretlenül fej­lődhet, terebélyesedhet ez a nemes mozgalom. (Gyárfás) — Az én időmben nem is ismertük a piskólát. Maris néni igen nagy zavarban romban. Meg nem vótak ilyen van, hogy így ágyban fogad cifra ételek ám, mint most... minket. Élénk tekintetű sze- Lám, az örök asszony. Mai mét várakozva függeszti ránk. napig is a megváltozott falusi — Csak kérdezzetek, kérdez- konyhán csodálkozik el a leg- zetek — ezt mondja a nézése, jobban. A világ dolgaival nem Vékony dereka keményen spkat törődik, talán soha sem megfeszül, csak sovány kar- törődött, nem volt rá ideje. jai imbolyognnk kissé széde- legve a levegőben, míg kendő­je csücskét bogozza álla alatt. — Nagy ócsóság vót régen, nagy ócsóság... Borsodi népművelők a szomszédos megyékben Varga Miklós szobra. (Levelezőnktől.) látogatás célja az volt, hogy Az elmúlt napokban a bor- a borsodi népművelők megis- sodi népművelők népes cső- merjék a két megyében már portja kereste fel Heves és szépen kifejlődött honismereti Nógrád megye községeit. A mozgalom legjobb módszere­♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ....................... talt^ri.^Megyén^'népművelői | különösen a Nógrád megyei kortyolnak az italból. óra, fő sajátsága, hogy ezer ^ Helen néni küldte el,*Etes, Szurdokpüspöki, Pásztó — Gyönyörű ez a szoba — darab közül ez az egy az, ami megvételre, mert hallotta,|és Nádújfalu községben sze- mondja Danka. — Az ossz- még jár is. És zenél! — Sei- milyen bolondja vagyok min-ereztek gazdag tapasztalatokat, hangja... a különféle stílusok ley meghúz egy lecsüngő, ara- dennek, ami régi! — mondja^Érdekes és hasznos volt az eg- harmonikus egysége!... Érző- nyozott fémdarabot, s a fali- Selley. — Sajnos, azonban, tu-*ri út is, ahol a mozgalom or- dik rajta a hozzáértés! Amit órában megszólalnak a kis dód, mire futja abból az ezer-fszágos vezetői tartottak elő- nem is lehet csupán könyvek- hangvillák. — Verdi Nabucco- kilencszázból kettőnknek! Egy J adást a részvevőknek. A há- ből megtanulni! Csak olyas- jából a kalonakórus! — Du- vállalati könyvelő fizetésé-'* romnapos tapasztalatcserét a valaki képes erre, akiben... dől néhány taktust, aztán fe- bői!... Rád gondoltam, mert |Somoskő-vári kirándulás zár­aid ebben otthonosan mozog! jét oldalra döntve elréved. A nektek biztosan nem jelent «ta, ahol a népművelők a vár­— Ö, drágám, ennek a szó- kórus véget ér, kis szünet után olyan... Mégis, egy főmérnöki nak és környékének történel­bának már külön regénye új szám következik. jövedelme...! óméról kaptak tájékoztatót. van! — Selley felragyog, há- — -Mozart menüettje! Hogy fájlalom: éppen* * A tapasztalatcserén részt Szádeczky István, a mádi művelődési otthon igazgatója Most mór lenne, de már nem ért hozzá. — összeszedtem a káposzta laput, már nem is tudom, hogy hol. Megvágtam laskára, megfőztem, behabartam, oszt vittem az uramnak a fődre, ahol aratott. Ezen elgondolkodik még egy kicsit, aztán folytatja: — Négyszer sütöttünk egy évbe, nem úgy mint most, hogy minden vasárnap. Dara, meg bab, ez járta. Az új soron egyszer egy asszony krumpil­langóst sütött, mind oda men­tünk nézni, milyen az . .. igy volt. A falnál, a padkán három dédunoka kucorog. Tágranyílt szemmel csüngnek Mamdkán, nem únják el hallgatni soha. A múltbarévedő csendben csak napraforgó magot őrlő szájuk cuppogása hallik. — így vagyunk mi estén­ként — mondja a fiatalasszony, az unoka, Dudás Miklósné — kérleljük a Mamikát, mert így hívjuk, hogy meséljen. Még a régi táncot is megmu­tatta a minap. — Azt, azt, a medvetáncot — derül fel a néni. — Most is megmutatnám — mondja bizonytalanul, miköz­ben zavart szégyenkezéssel néz a fényképészre. No, igen, előtte mégsem száll le az / ágyról, majd máskor, majd legközelebb. — De azt a nótát, azt el­mondhatja — biztatja az uno­ka. — A csúfolódósat? Azt el. Rá is kezdi, elénekli, aztán fíi Megjelent Újságolvasók Évkönyve lásan függeszti súlytalan, szét- mondja átszellemül ten Selley. nagy kiadásaink voltak, feste-,. , _ szóródó pillantását Dankára. Az ember lelki szemeivel tés, bútorvásárlás, meg kell borsodi népművelők koz­— Amit itt látsz, az most már szinte látja a pompás öltözetű néznem, megengedhetem-e _ ségü'kben és körzetükben meg­válóban egy vagyon, de kéz- hölgyeket és a rizsporos paró- magamnak... Bár, igazán na-1szervezik a honismereti moz­detben két darab volt, ami a kájú lovagokat... Ö, drágám, gyón tetszik, igen szép dara-J Rajmat és a falukrónika-írást sajátunkból megmaradt. Az a nem haragszol, de oly nehéz bök! barokk szekrény és ez a vitrin, nekem ezt hallgatnom! — Is- Danka nézi a két tálat, egy- '' És milyen állapotban, mon mét meghúz valamit, a menü- egy színesre festett madár van» Dieu! Csak a rendbehozataluk- ett elnémul. rajtuk, látott hasonlókat. íz-* ért háromezret kért. az aszta- •— Megértelek! — mondja léstelenül harsány a relief, a| los!.:. Ezt a Mária Terézia- Danka. festés, ő meg nem venné. ♦ korabeli rokokó iratszekrényt — Köszönöm, drágám! Mon Mikor két óra múltán cl kő-* Karolina nénitől örököltem, Dieu! Ma mar ezért is köszö- szönnek, s, maguk mögötti de milyen rozzant volt ez is, net jár!... Jöjj, talán még hagyják az utcát is, Judit így? mire megérkezett!... Az egy- nézzük meg azt a néhány da- szól: ! ajtós magyar bíedermeyer rabot! Ez a kép, a kanapé fö- — Sose volt az müncheni* szekrényt egy nagybátyám lőtt, neves olasz művész mun- darab!. .. Különben. hogy J ajánlotta fel megvételre..: kaja... De figyeld a keretet, töltötte az estéjét közöttünk,* szegénykémnek még sokkal micsoda gazdag munka!..; fura, anakronisztikus arisztok-J A nehezebben ment..: Tiszta Azért is vettem meg, mert ráták között? diófa, diógyökér, és jávorgyö- annyira harmonizál a szobá- Danka elneveti magát, kér intarziával, Pestről, 1840 vall... Ez egy középkori ikon, — Judit, Judit körül, Steindl Ferenc műbe- emlék a frontról, Ukrajnából... milyen okos nő maga!... Va-£ menyeinek krónikáját lyéből való, az eredetét is si- ügy hevert ott a sárban, sen- lóban kitűnő este volt, köszö- ♦megjelent az Ujsá került megtudnom... ki sem ismerte föl művészi ér- nőm! 4 .. anka minden darabhoz lékét, senki!.;. Ez a papa hí- _. zívesen, mon eher, évkönyve 1966-os kötete. gok érdekes összeállítás, odamegy, körüljárja, rés versenylovának a patája: W szívesen! — hogy / Megtalálja benne az olvasó táblázat és térkép teszi e kis dédelgetőén megsimo- Arnbióziáiiak hívták. Valóság- O mamán modora-^ az év eseményeinek pontos könyvet minden újságolvasó gatja, kiegészítő kér- gal meggyászolta a papa, ami- ban fejezzük ta* ____, . , é lésekkel bókol Selleynek, aki kor kimúlt, szegény. magunkat!... Szegény embe-'ismelletesct es értékelését, szamára hasznossá, boldogan válaszol mindenre. — Kori, mon eher! Mutasd rek; végigsanyarogják az éle-1 időrendi és ABC sorrendben, az ízléses kivitelű, mű­Felfedezi a bútorstílusokról csak azt a két tálat! — szól tűket, mert nem tudják azt*a legfontosabb nemzetközi anyag fóliával kötött 15 fo­szóló tucatnyi könyvet is, de hangosabban a maman. amire idejében rájöttem én is:*szervezetek üléseinek naDl tapintatosan kikerüli őket. Az Selley előveszi a papírgön- az életet olyannak kell ven-J“^™“ ' asszonyok belemerültek saját gyölegből a porcelántélakat, nünk, amilyen! A maga rea-|rend-ieí 05 határozatait, gazda­témájukba, ők pedig folytat- odanyújtja Juditnak. Utasában és nem az álmainkat!sági, kulturális és szociálisvo- den ala„s2erVez.et politikaii jak a körutat. — Eredeti münchener, drá- kergetni benne!..: Hát istenJnatkozású adatokat a világ — Ez az óriási porcelánvá- gám, itt van benne a márka vele, Sándor! Beszaladok a*m;in(jen tájáról az év jelentő­re eredeti Zsolnaer darab! is! húgomhoz, nagy befőzésre ké-* " ’ , '.... Gondolod, mit ér ez manapság, Judit szakszerűen tanuimá- szül, Ígértem neki néhány re-Jsebb tudományos és technikai drágám?!... íme, egy barokk nyozza. ceptet! felfedezéseinek magyarázatát; kirendeltségein, Kossuth Könyvkiadó nemzetközi és hazai sportered- * évente csokorba gyűjti az esz- ményeket; személyi adatokat most látom, ” tendő kül- és belpolitikai ese- politikusokról, állami és mű­azaz vészeti díjakkal kitüntetettek- Ujságolvasók ről. rintba kerülő Újságolvasók Évkönyve megrendelhető min- i iro­dalom terjesztőnél, valamint a Kossuth Könyvkiadó megyei még sorjára le is diktálja, ne- hogy elvesszen: „Száraz köszvény böszörkény. Húzzon össze a köszvény. A lábadból az erőt, A fejedből a velőt...” Vidám derű tölti meg a kis szobát. — Hej, van itt élet, amíg Mamika köztünk van — így a fiatalasszony. — Tudja, sem­miért tartom én, nehogy azt higgye, várok utána valamit; De nem engedném máshoz semmi kincsért. Sokat segített ö nekem, mondhatom ő nevel­te fel a gyerekeimet, míg én oda voltam a tsz-ben. Még csak ebben az évben gyengült le. Jól esik ilyet hallani, ami­kor manapság olyan sok a keserves életű öregasszony és öregember. Aztán sorolják a nagy családot: — Huszonegy unokája van, s negyvenkét dédunoka. — Nincs annyi, te — szól közbe a néni. — Az Ilonnak nincs gyereke, csak annak nincs . .. — Persze, tényleg, csak negyvenegy. — Ismeri a dédunokáit? Mest érzékenyül el először: — Hogy lehetne azt? Szana­szét vannak, a felét, ha isme­rem ... — Pedig micsoda élet van nálunk egy-egy búcsúkor ... Van úgy. hogy huszonhét fel­nőtt üli körül az asztalt, s mind a Mamika kedvéért lá­togat el hozzám. Meg is mond­ták, ha haragszom, ha nem, már csak el kell tűrnöm ezt a népvándorlást, amíg Mamdka él. Végezetül csak elhangzik a szokványos kérdés is: — Hogyan kell élni, hogy száz évet érjen meg az em­ber? — Hogyan? Nyugodtan ..; csak szépen, nyugodtan, ide­geskedés nélkül... Úgy bi­zony, én nem veszekedtem so­ha senkivel, még a megboldo­gult urammal se hangoskod­tunk soha ... — Oh, ez igaz — mondja Duda ‘ —, ezt irigylem Ma­mikétól a legjobban, ezt a jó, nagy nyugalmát... — Ezek a fiatalok már nem olyanok — folytatja dédanyó — rohannak, perelnek, pedig mire az? Úgy se jobb, ha ide­Mire jó a civakodna? geskedik az ember. Pedig nem sok okuk van rá, mert hol dó- goznak ők annyit, mint araeny- nyit nekem kellett zsellérko­romba? Nem is tudják mi az, amibe mi voltunk, oszt mégis idegesek. Tehát tessék, itt a recept, a hosszú élethez: mindig, min­dent csak szépen, nyugodtan, idegeskedés nélkül. Ezt. már csak nem nehéz betartani? Adamovics Ilona Az «Iförőnyaliliendős „feslőműveszno" Szokatlan, de annál látoga- tottabb sajtóértekezlet volt pénteken délben Moszkvában, úttörőnyakkendős „festömű- vésznő” válaszolt szovjet, francia, amerikai, magyar új­ságírók kérdéseire. A tízéves Löwenberg Juditot Ungvárról hívták meg Moszkvába, hogy mintegy száz újságírót és fo­tóriportert kalauzoljon festmé­nyeinek kiállításán. Judit szü­leivel jelent meg a sajtóérte­kezleten, szellemesen vála­szolt a kérdésekre, elmesélte, hogyan barátkozott meg ötéves korában az ecsettel és a palet­tával. A negyedik osztályos Löwenberg Judit képeit eddig már 16 országban állították ki, ő maga a leningrádí fíe- pin Képzőművészeti Akadémi­án szeretne továbbtaivúní,

Next

/
Oldalképek
Tartalom