Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

2 fiSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1955. október 17, Sukarnot Az imperializmus ellen kell harcolnunk A hatalomátvételi kísérlet története Hef5 külpolitikai összefoglalónk H) Még mindig áttekinthetetlen az indonéz helyzet Megmaradt a bizonytalanság a kasmiri kérdésben Menesztették Csombét ^ Elhúzódott a kormányalakítás Portugália állt ki a független­séggel való visszaélés rhode- siai manővere mellett, a többi ország elítélte lan Smith po­litikáját. Elhúzódott Bonnban ►♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ vonalú MÁV rendelőintézet ♦földszintjén kapott helyet, ♦ loiuszmijen Kapou neiyei., a íközel egymillió forintos költ- éséggel létrehozott gyógyszer- T tát*. <*> Öröm belépni a tágas, Vilá- ?gos, és virágos patikába. Már Saz első pillanatban szembeöt- ♦lik: a megye egyik legkor- Xszerübb gyógyszertára nyitot- ♦ta meg kapuit A Miskolci £ Asztalos Ktsz kőrisfából ké­♦ szí tette el a hangulatos bútor- ízatot. Öntöltős fiókok húzód­énak meg a falak mentén, tél­ivé különböző és kéznél levő ♦gyógyszerekkel. Tejüveggel ♦ elkülönített részlegben dol- igoznak a gyógyszerészek, és ♦ itt készítik a különböző or- Jvosságokat. ♦ Laborstóriumot is építettek |a tágas oficina mellé; itt ve­gyifülke, autokláv áll a steril £gyógyszerkészítés szolgálatá­éban. Mind a laboratórium, [mind pedig a modern gyógy- ►szerraktár országos viszony­latban is egyedülálló. Az új ► létesítmény közel másfélmil­lió forint értékű gyógyszert [tárol, forgalmát egy hónapra ?egymillió forintra tervezték. A [gyógyszertári központ kezelé- rsében munkálkodó új patika [nemcsak a MÁV receptekre, ► hanem .értelemszerűen SZTK- {receptekre is kiad gyógyszert ;íl szovisí ipar telíss’telle : íiáromneoyetíévi lervét ‘ A Moszkvában közzétett ► adatok szerint a Szovjetunió [ipara teljesítette háromne- .gyedévi termelési tervét. A* [iparig termelés — ez elmúlt [év első kilenc hónapjához vi­szonyítva — 8.9 százalékkal ‘növekedett a hangverseny- és színházié* rémbe. Megbizonyosodott: < jó zenei nevelőmunka eredmé nyeként az operát, a szimfóní kus zenét is lehet élvezni szé­lesebb körben is. Persze, szívós előkészíti munka vezette be ezeket a mű* sorokat. Hanglemezről „előis* mertetések” hangzottak el, ! röplapok, ismertetők készül­tek a művekről, hogy az elő­ször betévedő néző ne érezze a bizonytalanság, a támpont- tatlanság nyomasztó hangula­tát. Népművelőinknek nagy ta­nulsággal szolgálhat a sátor­aljaújhelyiek tettvágya, s mondjuk meg nyíltan: merész­sége. A közönség-kudarcon kívül anyagi kudarc is érhette volna őket, ha nem kockáztat­nak, ha nem szerveznek és nem mozgósítanak ilyen pél­damutatóan. S még egy lényeges ta­nulság: az ilyen ren­dezvényekhez nem elégséges egy-két hi­vatott szerv szorgal­mas munkálkodása. Ilyen al­kalomra sorompóba kell áll­nia szinte a város minden tár­sadalmi- és tömegszervezeté­nek, aktivistájának, diákjá­nak és gazdasági vezetőjének. Így tették ezt Sátoraljaújhe­lyen is, és ezért van az, hogy amikor szignált fújnak a fan­fárok, helyénvaló és kellemes lokálpatrióta érzés önti el az újhelyieket, mert voltakép­pen vagyon büszkék rá, hogy ennyi mindent adhattak ön­maguknak. Párkány László tarjánban nagy sikert aratott. Csütörtökön eljött Czinke Fe­renc Derkovits-díjas grafikus- művész tárlatot vezetni. Olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy lelkesen magyarázta a jelen­levő népművelési emberek­nek: „Ilyet még nem láttam! Rengeteg ember egy tárlatve­zetésen! Csodálatos! Jó kezek­ben van itt a kulturális kö­zönségszervezés, s ennek a vá­ros látja majd hasznát ké­sőbb.” A négy különböző műsor típusaira ezúttal talán nem szükséges kitérnünk, s elem­zőén szólni azokról. Más fel­adat csábít bennünket. An­nak rögzítése, hogy a mű­vészeti napok első félideje szokatlanul nagy figyelem mellett Zajlott le. S ez nem kis dolog, mert minden művé­szeti programsorozat s ren­dezvény csak annyit ér, amennyi hatást kivált. A ha­tást a közönség produkálja. Ezúttal erről a legnagyobb isztelettel beszélhetünk, Sátoraljaújhelyen válóban irdemes volt ebbe a nem ép- aen kockázatmentes véllalko- lásba kezdeni. Ha csak azt ■mlítjiik meg, hogy a szocia- ista brigádok egymás után öltek el a képzőművészeti ki- illításra; és tettek fel kérdése­cet a tárlatvezető művésznek, náris imponáló eredmények­ül beszélhetünk. De a legna­gyobb eredmény mégis az, íogy Sátoraljaújhely közis- nert, s nagyon tiszteletre mél- ó törzsközönsége mellé most oha nem látóit újak csalla- ;oztak, sorakoztak Tel. 1-Tihe- etlenül széttárulkozott az. a :apu, amely korábban csak gy szűk rétegei bocsátott be Félidő Sáterafjaijielyi Művészeti lepek A mikor a városi tanács- haza erkélyén nap mint nap megszólal­nak a fanfárok, a pia- cozó asszonyok fel­kapják fejüket, és körbe-kör- be tekintgetnek. Aztán meg­lelik a szép szignál muzsika forrását. Közben belekondul a déli harangszó is a százados szginál muzsikába, s a kettő így, együttesen adja a művé­szeti napok patináját. Nemcsak délben szólnak a fanfarok, immár egy hete mindennap, hanem * esténként is a színház erkélyén: hívoga- tóan, előadásra csalogatóan. Amióta megnyitották Uj he­lyen a Művészeti Napok gaz­dag programsorozatát, a szig­nál cementezi össze az egy­mást követő műsorszámokat. Mit akart a város, amikor a kéthetes művészeti progra­mot összeállította és nemes szándékkal a közönség elé bocsátotta ? Nem kevesebbet, mint azt, hógv ’ ' "->zza a város falai közé a me- * - szintű mű­vészetet, Tudjuk, az újhelyi ember nem rest felugrani Pestre, egy jó hangverseny kedvéért. Á X. Magyar Kép­zőművészeti Kiállításra is so­kan felutaztak. Az Opera re- pertoá r i á t Sá torai iaú ;j helyen legalább úgy ismerik, mint a nagykörúton. A táguló igények tehát ár­tó. serkentették a város hiva­tott népművelőit, hogy ezút­tal fordítsanak a sorrenden, S hózzák be az objektumokban nem túl szegény városba a szebbnél szebb műsorokat. Persze, a cél ennél is távo­labbi volt. Azt akarták elérni a sátorija újhelyiek, hogy serkentsék a város minden rétegét, behívják a színházba a dohánygyári munkást, a .orgyári asztalost., a fém­munkást és a ktsz dolgozóit. Vagyis, nem kisebb célt tűz- . tek maguk elé. mint annak bizonyítását, hogy az emberek kimozdíthatok otthonaikból, s közönséggé formálhatók, ha olyan valamit kapnak, ami nem okoz nekik csalódást. Most érkeztünk el a Sátor­aljaújhelyi Művészeti Napok félidejéhez, Van már vissza­pillantásunk. és tapasztala­tunk is. A sátoraljaújhelyiek, ha szabad ezzel a megszürkített kifejezéssel élni: csatát nyer­tek. Mertek belevágni egy hosszúnak látszó program-so­rozat megrendezésébe, mertek operára, balettra, képzőművé­szeti tárlatra' és szimfonikus zenére gondolni, mert bíztak - a ..másik félben” — a közön­K ezdjük azon: a bérle­tek mind gazdára lel­tek. A bérlettulajdo­nosok között sokféle foglalkozású embert találunk. Esténként, magára ölti sötét ruháját az asztalos segédmunkás, felveszi kisesté- lyijét a ktsz varrólánya, s be­ül a színházba. Nagy dolog ez, melyhez fogható nincs sem a nagykép­ernyős televízió előtt, sem a mozi megszínesített, megszé­lesített vászna előtt. Varázs ez, amelyet nem lehet pótol­ni. A Budapesti MÁV Szimfo­nikus Zenekar hangversenyén zsúfolt ház volt. Lehet, hogy az olvasó kissé hitetlenül csó­válja fejét, de az 550 férőhe­lyes színházteremben már a vendég sem kaphatott .helyet. Az opera-balett esten szintén több mint ötszázan voltak. A bérleten felüli jegyekért sor­ban álltak a pénztár előtt. Do­nizetti Don Pasquale című operájának bemutatója után Korondy György, Ernesto ala­kítója elragad tatással jegyezte be a művelődési ház vendég­könyvébe: „Nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen kitűnő operaismerő és opera- szerető közönség előtt énekel­hettünk. Ügy érzem, hogy a debreceni (a Debreceni Cso­konai Színház operatársulata vendégszerepelt. — Szerk.) kö­zönség is tanulhatna az itteni közönségtől operaisnieretet és lelkesedést. p-w-. udjuk, megny/lt ' H 1 az észak-magyaror- ■ szági képzőművészek -M. tárlata is. . Azt az anyagot hozták Üj- helybe képzőművészeink, amely annak idején Salgó­zelt De, ami mar nonapoK óta esedékes volt: Csom.be menesz­tése. A miniszterelnök alulma­radt abban a hatalmi harcban, amelyet ellene a köztársasági elnök Kaszavubu kezdett. Csőmbe kudarca azonban egye­lőre csak személycserét jelent, és nem politikai változási. Csombét a Lumumba meggyil­kolásában vitt szerepe és az afrikai érdekek következetes elárulása „nemkívánt személy- lyé” tette Afrikában. És mert október 21-re tűzték ki az,Af­rikai Egységszervezet fontos üléseit, a kompromittált poli­tikustól már meg akartak .sza­badulni Kongó vezetői is, és a mögöttük átló imperialista ha­talmak is, nehogy személye akadályozza Kongó elismerte­tését Illetve a nyugati befo­lyás valamilyen érvényesülé­sét. Meglehet, hogy Kimba, az új kongói kormányfő a „nem­zeti egységkormány” megala­kításának címén rugalmasabb politikával próbálkozik. A fel­kelt népi. erők bevonása nél­kül azonban hiába való minden kísérlete. s Az ázsiai és az afrikai ese­ményekhez képest Nyugat- Európában viszonylagos ese- ménytelenségröl beszélhetnénk. Csupán Nyugat-Németország- ban a kormányalakítási tár­gyalások folynak belpolitikai viharok és intrikák közepette. A jövő hétén kell Erhard kan­cellárnak előállania a kor­mánylistával. Az alkudozásók napfényre hozzák Schröder eddigi külügyminiszter és Adenauer, illetve Strauss volt hadügyminiszter kölcsönös gyűlölködését, dö a személyi vitán túlmenően megmutatko­zik, hogy az Adenauer—-Strauss vonal milyen veszélyes mohó­sággal követeli a nyugatnémet, atomfegyverkezést és a hideg- háborús politika folytatását.* S ez Európában a főveszély. Megnyílt a seiyemréli B«-pgyszerlár Régi kívánság teljesült a hét végén: megnyitotta mo­dern ajtaját a Selyemről egyetlen gyógyszertára. Az új vonalú MÁV rendelőintézet ható el hitelesen és meggyőző­én, a végleges megítélés is vá­rat magára. Az indonéz megrázkódtatás mindenesetre újból bizonyítot­ta, hogy napjainkban a világ- politikai küzdőtér legválságo- sabb részévé az ázsiai térség lett ~2_ Az Indonéziában történtek nem szorítják a háttérbe a változatlan hevességgel dúló Vietnami háborút, az Egyesült Államok bűnös agresszióját. Egyre több sajtóvélemény lát napvilágot, hogy Johnson el­nök tovább fogja növelni az USA háborús erőfeszítéseit, s hogy ennek megfelelően kará­csonykor már akár 200 000 amerikai katona is lesz vietna­mi földön. Az indiai—pakisztáni konf­liktus annak ellenére, hogy a tűzszünetet meg-niegsértik Kasmír körül, mindkét részről a héten inkább a diplomatá­kat foglalkoztatta. Az ENSZ- közgyűlésén jelenlevő külügy­miniszterek, diplomaták meg­beszéléseken, vagy „munka- . ebédeken, munkavacsorákon” : keresték a megoldás lehetősé- geit. ( Afrika is hallatott magáról a héten. A „legsötétebb Afriká­hoz” tartozó Rhodesia és Kon­gó vonta magára a közfigyel­met. Rhodesia azzal, hogy a fe­hér telepesek kormányának feje, Ian Smith, a kudarcba ful­ladt londoni tárgyalásainak a végén azzal fenyegetőzött: ha­ladéktalanul kikiáltja a függet­lenséget. A ma még brit* koro­nagyarmatnak számító Rhode­siában a „függetlenség” úgy, ahogyan a fajvédő Smtth-ék kívánják, csak 200 000 euró­painak adna jogokat, ezzel szemben 4 millió afrikait a ' teljes jogfosztotlságba taszíta­na. Ez magyarázza, hogy a Wil-' ' son-kormány, ha nem is lép *- fel erélyesen a lázadónak mi­nősíthető Smith ellen, mégis vonakodik belemenni a rhode- siai fehérek sürgette megoldás­ba. A világ véleményét híven tükrözte az ENSZ-közgyűlés szavazási eredménye: csak két ország, a fajüldöző Dél-Afrikai 1 Tröztársasás és n gyarmatosító 1 1 Az Indonéziából érkező híre­ket várla-figyelte ezen a héten a legfeszültebben a világ. A szeptember végén bekövetke­zett megrázkódtatások után a konszolidáció jeleit még nem könnyű felfedezni Djakartá- ban. Rendkívül nyugtalanító, hogy az országra erős jobbol­dali nyomás nehezedik, amely a kommunista ellenes úszítá- son túl már kommunisták el­leni terrorcselekményekig ju­tott el. A szélsőséges naciona­lista elemek vagy a türelmek­én vallási vezetők soraiból, ayilván az imperialisták fel- aujtására — a kommunisták­ra! való leszámolást követelik. Sukarno elnök mindenkor gyekezett megteremteni a po- ikai erők egyerisúlvát. Régi elszava a „NASAKOM” — :zzel a rövidítéssel fejezte ki, íogy a százmilliósnál nagyobb élekszámú, egész szigetvilág­ba kiterjedő óriási országot a lérom fontos politikai tényező­iek, a nacionalistáknak, a. val­ósi (mohamedán) erőknek és a tommunistéknak az Ösz- izefogásával kell tovább vinni i fejlődés útján. Figyelemre né!tó. hogy a Pravdában a hét tözepén megjelent djakartai udósítás említést tesz olyan íivatalos indonéz nyilat.koza- okról, amelyek a „NASA- COM” jelszót ismétlik. Ugyan­csak a Pravda tudósítása sze- int a politikai pártok, az ál­amhatalmi szervek és a kato- íai hatóságok képviselői bizal- nukat nyilvánították Sukamo űnök iránt. Meg kell jegyezni, hogy az ndonéz válság első két heté- >en csak töredékes, ellentmon- ló és gyakran eltorzított hír- dások érkeztek Djakartából. llétve a legtöbb esetben ép­en az Indonézia iránt ellensé- ;es Malaysia] Államszövetség óvárosából. A jelentések na- ;yon sokszor a djakartai rádió llítólagos közléseire hivatkoz- ak, az ellenőrzés legcseké- yebb lehetősége nélkül. így örténhetett meg, hogy a szep- ember 30-a óta történtekről 'égleges ítéletet még nem te­letett formálni, s mert az ese- aények láncolatában az ok és z okozat még ma sem választa­tó verziót. Az Antara szerim az Untung-féle lázadás kirob­banásakor. amikor a palota- őrség lázadó egységei körül­vették az elnöki palotát, as elnökhöz hű maradt testőrök kicsempészték Sukarnot a Merdaka palotából és a Dja­karta szélén fekvő Halim lé­gitámaszpontra szállították abból a célból, hogy tovább vigyék biztonságosabb helyre, ha ez szükségessé válik. In­nern kísérték őt és gyermekeit Bogorba. megbeszélése Kraggal dán miniszterelnökkel. Szocsiból jelenti a TASZSZ, hogy Krag miniszterelnök — Szocsitól néhány kilométerre fekvő rezidenciájában — szom­baton tájékoztatta a szovjet • újságírókat szovjetunióbeli tartózkodásának eddigi tapasz­talatairól. Krag kijelentette, hogy a szovjet—dán kapcsolatok fej­lődésének biztató kilátásai vannak. Előnyösnek tartja a dán miniszterelnök a keres­kedelem nagyarányú fejlesz­tését és reményteljesnek a to­vábbi kulturális és tudomá­nyos együttműködést. Apró Antal foqadta a KGST pénzügyi delegációinak vezetőit Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, szombat délelőtt baráti megbeszélésen fogadta a KGST valuta- és pénzügyi állandó bizottságának budapesti ülése alkalmából ha­zánkban tartózkodó delegá­ciók vezetőit A SZ^SZ-iiizoUságokban folytatódik a munka A szakszervezeti Világkong­resszus munkája szombaton és vasárnap a bizottságokban folytatódik. Ezekben a bizottságokban most dolgozzák ki az első na­pirendi ponttal kapcsolatos határozatot, a kongresszus egész munkáját összefoglaló, általános határozatot, vala­mint az egész világ dolgozói­hoz intézendő kiáltvány szö­vegét. A kongresszus hétfőn ple­náris ülést tart. I az egység fokozásáért, az új !és régi gyarmatosítás elleni harcért: „Nem szabad megen­gedni, hogy elragadjanak az érzelmek és megfeledkezzünk az új és régi gyarmatosítás­ról, az . imperializmusról, amely elien harcolnunk kell, nem szabad elvesztenünk jó­zan eszünket”. A hadsereg ellenőrzése alá vont • Antara hírügynökség pénteken közzétette a bata- 'omátvételi kísérletről szóló első, hivatalosnak minősíthe­Miüo'an és Koszig n A riasztasz Mikojau, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alek- szej Koszigin szovjei minisz­terelnök szombaton megbeszé­lést folytatott Jens Otto Krag Sukarno elnök szombaton, beiktatta miniszteri rangot. is Jelentő tisztségébe Suharto vezérőrnagyot. az indonéz hadsereg új főparancsnokét — jelenti a djakartai rádió. A djakartai rádió ismertet­te azt a beszédet, amit Su­karno elnök Suharto beikta­tása alkalmából mondott a kormány tagjai, a fegyveres erők vezetői és diplomaták előtt: Kijalen tette, hogy a Szep­tember 30. mozgalom beletar­tozik az egész indonéz forra­dalom képébe, incidens volt Csupán, de semmi több annál. Egyáltalában nem gyöngíti meg Indonéziát, sőt erősebbé, egységesebbé teszi. ellentét­ben a gyarmatosítók és az im­perialista hatalmak sajtóiénak állításaival. Sukarno felszólí­totta Indonézia népét és ve­zetőit, mindent tegyenek meg Solohov Nobel-díjas Anders österling, a Svéi Tudományos Akadémia Ne bel-díj bizottságának elnök a következőkkel indokolta bizottság döntését, amiko az 1965. évi irodalmi Nobel . díjat Mihail Solohovnak ítél fék: „A Donról szóló eposza ban alkotó módon fejezte k az orosz nép történelménél nagy fontosságú szakaszéi Nem kétséges, hogy a Csen des Don egymagában is mél tó lenne a díjra, amelyet ta Ián későn, de még nem tú későn kap meg korunk együ legkiválóbb írója”. Az Idei Nobel-díj odaítélő se nem csupán öröm azol számára, akik Solohov mű­veit ismérik, szeretik, sőt tanulnak belőle, hanem egy­úttal figyelmeztető is mind­azok számára, akik a művé­szetek helyét, szerepét kere­sik; kutatják és meghatároz­zák. az egyetemes ember: történelemben. korokban társadalmi rendszerekben Hogy az idén kommunista írónak ítéllek oda a Nobel- díjat, az nem csupán Solo­hovnak és nagy művének, i. Csendes Donnak elismerése —. amely vitathatatlanul a; egyik legismertebb mű as utóbbi évtizedekben a vilá­gon. Az emberi haladást, a humanizmust szolgáló mű­vek napjainkban nemhogv eltérnének, de megegyeznek a kommunizmus észméiével, i ■Következetesen vizsgálva a’ dolgot: Herr,!".gway, Martin» du Gard és Steinbeck díja-’ zása is haladó művészek ki-» tüntetését jelentette. Solohov[ díjazásával bebizonyosodott; n a kor maga követeli már, J hogy a haladó művészetet»] olyan alkotók műveiben ke-* ressék. az elismeréseket.]] azok az írók . kapják, akik* éppen e kor haladását képé-]] sek alkotó módon szolgálni.* A szocialista-realista művé-Jj szét elismerése Solohov No-* bel-díja a világ közvélemé-’j nye előtt, mely a legnagyobb]] tisztelettel eddig is elismer-* te a Csendes Don alkotóját. J Másrészt a mi szamunkra^ megerősített figyelmeztetés a*. Csendes Don elismerése: a* mi társadalmunkban a kom-* munista világnézetű írókra* kölelező az őszinteség, azj igazság és éj. valóság megírá-* sa, ez az alania. ha úgy tet-^ szik. a talpköve a szociális-* ta realista alkotásoknak. AÍ Csendes Don ezt példázza, s* írója nem csupán irodalmi* munkásságában, hanem köz-J életi szereplésében is ezt* bizonyította , mindannvmnk-* nak. akik figyelemmel és* szeretettel vártuk műveit, la-J nultunk azokból, s most,* hogy Nobel-díiial ■ is elismer- J ték az alkotót, és az alkotá-* sait. örömünk megnöveke-* dett. í íharáfhl á-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom