Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

tPasäraaPi Í965. október 5. ESZAKMAGTARORSSAG 7 (Bordás Lenke rajza) Szabályozási munkák a Sajó felső szakaszán Az Északmagyarországi Víz- folyónak, a Sajó felső szaka­ügyi Igazgatóság dolgozói Put- szát is szabályozták, és ezzel nők és az országhatár között jelentősen csökkentették az az elmúlt év tavaszán kezdték árvízveszélyt. ÖNGYILKOSSÁGOK AZ USA-BAN Az amerikai neuro-pszichiá- terek főiskoláján felmérést készítettek arról, hogy há­nyán kísérelnek meg, illetve követnek el öngyilkosságot az Egyesült Államokban. Megál­lapították, hogy a ma élő amerikaiak közül 2 milliónyi­an kíséreltek meg öngyilkos­ságot legalább egy ízben. A nők között kétszer annyi ön gyilkossági kísérlet fordul elő, de. a férfiak kétszer olyan .,sikeresen” hajtják végre vál­lalkozásukat, vagyis kétszer annyian halnak bele kísérte lükbe. Megállapították azt is, hogy karácsony körül és kora tavasszal fordul elő a legtöbb öngyilkosság. Az élet­ben maradott öngyilkosoknak mintegy 80 százaléka nyilatko­zik úgy, hogy megbánta kí­sérletét és örül, hogy éleiben maradt. tA •<­* * Iíínödések rövid pórázon E. Kovács Kálmán aforizmáiból. Férfi és nő barátságát nem fiatal lányba szeret, rosszab­szabad tani. szerelemmel elron­Vegyetek el az élettől min­dent, amit becsülettel elve­hettek! * Aki senkit sem akar meg­bántani, az ajtót nyit a go­nosznak. * Minden ember kötelessé­ge tehetségének és képessé­geinek fejlesztése azért is, hogy saját egyéni embersé­gét minél tökéletesebben kifejezhesse. * A férfi, aki öreg korában bul járhat, mintha éhes oroszlánok ketrecébe dugná fejét. ti Akkora szikrát vet a kova, amekkorát az acél csihol be­lőle. Minek únos-untalan bi­zonygatni, hogy a film önál­ló művészet, amikor ezt sen­ki sem vonja kétségbe? * A derűs lélek a nyaralá­sán annak is örül, ha nem esik a hó. ' ' * Tanítványaid csak azt fo­gadják el igaznak, amiért magad is tűzbe mennél. Annyira érzed magadénak a rendszert, amennyire dol­gozol érte. * Ha egy munkád, kudarcba fullad, ne az életet, ne a vi­lágot és ne csak az istene­ket káromold, hanem ma­gadban is keresd a hibát. * Könnyebb levágni száz ki­váló művet, mint alkotni egy jót. Két szerelmi tragédia: Egy asszony talált egy fe­kete követ. Nem ismerte jel, hogy gyémánt. Eldobta. Egy asszony talált egy fe­kete követ. Azt hitte, gyé­mánt. Megtartotta. * * *­*■ * * * *­* *• * * * * * * * *• * * *• * * *­*­* * * * * * * * * * * * Októberi rövidfilmek Idegennyelvű csehszlovák Októberben 4 magyar, 2 lengyel, 2 bolgár, 1 cseh, 1 ro­mán kisíilmet mutatnak be a filmszínházak. Ezen kívül 2 világhíradót és 2 sporthiradót vetítenek a mozik. Mese rólunk a címe György István rendező új filmjének, amely a minőségi termelés problémájával foglalkozik; végső fokon a társadalmi fe­lelősséget ébreszti fel a jobb termelés érdekében. Kovásznál György Átváltozások című színes rajzfilmje bemutatja egy festmény születését, a kü­lönféle lélektani, színbeli és stiláris viszonylatok kialakí­tását. Színes magyar dokunten- tumfilm címe a 17 láda; a Képcsarnok Vállalat kiállítási anyagáról mondja el. hogyan jutnak Magyarország legeldu­gottabb részeibe is. A mai „Ferencváros” két ar­cát és lakóit ismerjük meg a Ferencvárosi mozaik című ma­gyar filmből. A bölcsődés és óvodás gyer­mekekben kialakuló közösségi érzést tárgyalja a lengyelek rövidfilmje Enyém-tied cím­mel. A Pen in hegység színei cí­mű színes lengyel útirajzfilm Lengyelország Nemzeti Park­ját mutatja be a négy évszak­ban. Féltékenység címmel színes rajzfilmet készítettek a bolgár művészek, modern grafikai megoldással, szöveg nélkül. Színes bolgár rajzfilm A hó­ember is. Gyermekeknek ké­szült, és a tél örömeiről szól. Színes csehszlovák útirajz- film a Krisztus és az ember, Brazília új és régi fővárosát mutatja be. A Naplopó szatirikus, színes román rajzfilm a hivatali ló­gásról. folyóirat Negyedéven kén t jelenik meg a „Context” című csehszlovák irodalmi folyóirat, amelyet egyelőre angol és német, ké­sőbb francia és spanyol nyel­ven is kiadnak. Az első szám még az ősz folyamán jelenik meg. A jelenkori csehszlovák írókkal ismerteti meg a külföl­di olvasót DOMBOLDAL--------o--------­T avasz az őszben (Levelezőnktől.) Szokatlanul érdekes látvány ragadta meg figyelmemet. Édesanyám, Benkő Ferencné szőlőskertjében, Bodrogolaszi- ban virágzik a cseresznyefa. A virágszirmokat, úgy, mint ta­vasszal, üde, zöld levélkék ve­szik körül. A már elvirágzot- taknál szépen látszik a meg- terxnékenyülés. Benkő Tibor Bodrogolaszi Lulcoriszky László rajza. meg a Sajó rendezését. A sze­szélyes folyó, amelyet csehszlo­vák területen már szabályoz­tak, a tavaszi olvadáskor gyak­ran elöntéssel fenyegette a partmenti falvakat, és földeket. A Sajó felső szakaszának ár­mentesítésére 21 millió forintot fordítottak. A jelentős összeg felhasználásával Bánréve kö­zelében átvágtak egy óles ka­nyart, és 500 méter hosszú új medret létesítettek a folyónak. Ezenkívül a Sajó két partján, ahol szükséges volt, húsz kilo­méter hosszú új árvízvédelmi töltést alakítottak ki, két jól felszerelt gátőr-telepet építet­tek, és új, árvízvédelmi tele­fonvonalat szereltek fel. Je­lenleg a folyó kanyarainak partbiztosításán dolgoznak. A munkát az év végére befejezik, így Miskolc térsége után, ahol szentén új medret építettek a Egy angol pap a beatlesek ' tanítványa Robert Bailye, a Burnham On Corouch-i templom lel­késze „beatles"-frizurát nö­vesztett, s istentiszteleteit nép­zenével és könnyűzenével fű­szerezi. Egy levéllel kezdődött, ámbár abban szó se volt róla. Benne csak az állt: egyik rokonunk ekkor meg ekkor át­utazik Budapesten, és menjen ki „vala­ki” az állomásra, mivel csomagot hoz. Nem szeretem az ilyen határozatlan meghatározásokat, mert annak rende­sen az a vége: — Maga úgy is szeret korán kelni... Ez a „Maga” én vagyok. Szeretek ko­rán kelni, amíg nem kell, de amint elő van írva, azonnal nem szeretek. A nevezett vonat valamikor haj­nali négy óra tájban érkezik, természe­tesen a Keletire. Azért oda, mert ennél távolabbi állomás hozzánk nincs. Ha Rákosfalván laknánk, nem kétséges, hogy összes átutazó ismerőseink Kelen­földre érkeznének. Már bele is törőd­tem, bár a Keleti megközelítése hajnal­ban nem olyan egyszerű. Éjszakai vil­lamos, nagyon helyesen, nincs, így a szolgálati kocsival utaztam és fájó szívvel pislogtam a Déli, valamint a Nyugati „indóházakra”, amelyeket át­utazó ismerőseink elkerülnek. A rokon-asszonyság természetesen nem várt, azaz nem keresett az érke­zési oldalon, úgy okoskodva: amint leszállt a vonatról, megszűnt érkező Utas lenni, tehát lehet annyi eszem, hogy ott nem is keresem. Sajnos, nem volt. De azért egy órán belül csak megtalál­tuk egymást, ami az érkező és induló vonatok zűrzavaréban szerencsésnek mondható, örültünk, s ezt az örömet a tekintélyes csomagok majdnem lelke­sedéssé fokozták bennem. Az például, amelyet vidáman felkaptam, olyan sú­lyos volt, hogy Gödöllőre is kiutaztam volna érte. — Nem nehéz? — kérdezte kedves rokonunk —, a fehérneműm van benne. Hosszabb időre megyek. A csomag majdnem kiesett a kezem­ből. Olyan nehéz lett egyszerre, s alig tudtam megvígasztalódni, amikor reggelizés közben azt mondta: meg fo­gunk lepődni, milyen kedves ajándé­kot gondolt ki számunkra. — Száz tojást hoztam, legalább szá­zat... de hogyan?! Ebben a kis sza­tyorban ... A szatyrot felbecsülni — ahogy mon­dani szokás — egy pillanat műve volt. Benne csak mint rántotta férhetett vol­***-X-X-**-X-**-X***********ví'-X--X-** Fekete István: Száz tojás ■x****-x********x-#**-x-*#*x-x-x**-: na el száz tojás, ezért úgy mosolyog­tam, mint akinek semmi kedve nincs a mosolygáshoz. A szatyrot fekete kendő borította, s a rokon egy szobor-lelep­lezéshez méltó áhítattal bontotta meg a leplet. A szatyorban egy kis kendermagos tyúk ült. Körülnézett a resti neonfényben, és tyúknyelven valamit mondott, utána rögtön ásított. — No, mit szól hozzá! Ez a tyúk min­dennap tojik, és még csak most kezdte... Nem tudom, mit mondtam. Nem tu­dom, miként vágtam csodálkozó, lel­kes, elismerő képet a meglepetéshez, de azonnal megállapítottam: hálátlan és aljas farizeus vagyok, mert a tyúkot legjobban szerettem volna a falhoz vágni, vagy legalábbis felkelni, hűtle­nül otthagyni. A rokon nő már régen elutazott, s mi még mindig ott ültünk kettesben, amíg a pincér finoman nem figyelmez­tetett, hogy tyúkomat vagy vigyem el, vagy takarjam le, mert ez — étterem. A tyúk, úgy látszik, szerette a tár­saságot, mert azonnal kikezdett a pincérrel és később a villamosok utazó közönségével. A rokon elvitte a leplet, s én, ölemben a szatyorral, el­keseredetten állapítottam meg, hogy ennyi állatbarát sehol a világon nincs, mint Pesten. Rettegek a feltűnéstől. De nem lehetett elbújnom, mert a tyúk minden leszállót, felszállót hangos ká- ricálással üdvözölt és megcsipkedte a kalauznő fényes ollóját... Végre leszálltunk. Megfenyegettem a tyúkot, hogy vagy csendben lesz, vagy elhallgatom a száz tojást és fa­zékba kerül. De nem hallgatott el és, nem röstel- lem, mire hazaértünk, én voltam meg­főzve. Hogy miket mondott kotyogó, káráló tyúknyelven, nem tudom, de benne volt az elhagyott rét, a napsüté­ses udvar, a kúlgém és a szénáspajta, a csalán a kerítés mellett, a gólyafészek a kéményen ... benne volt az elhagyott táj. s a fakadó ribizlibokrok, benne volt minden, s akkor már éreztem, hogy ebből a tyúkból nem lesz leves soha. Néni is lett! Egy kosárban alszik a faházban, mindennap meglátogatjuk, elbeszélge­tünk vele, kézből etetjük és nem mú­lik el nap. hogy hol itt, hol ott tojást ne találnánk utána. Válogatott, szép, valódi „teatojásokat”... Igen, már a huszonnegyediknél tar­tunk, s a Közért érdemes vezetője nem tudja elképzelni, miért veszek minden nap egy tojást. Csak egyet. Aztán eltün­tetem róla az áruló számozást... Mert tojni, amióta megvan, nem tojt egy darabot sem. Elkészült 3 kazincharc’kai Vepy pari lecíiiiikum új épüietszarnya A kitűnően felszerelt kazinc­barcikai Vegyipari Technikum új épületrésszel gazdagodott. Eddig együtt folyt a közép- és a felsőfokú oktatás, idén szep­temberben azonban megnyitot­ták a felső tagozat helyiségeit tartalmazó új szárnyat is. A vi­lágos, tiszta épületben két, leg­modernebb ízlésnek megfelelő előadóterem, továbbá egy mé­réstechnikai és egy szabályo­zástechnikai laboratórium vár­ja korszerű felszerelésével a hallgatókat. 5 tanszéki helyiség, olvasóterem, jól felszerelt könyvtár, rajzterem és műhely egészíti ki az iskola új szár­nyát. Mint Lini István, az intézet igazgatója elmondta, az inté­zetben a szakma tanulásán kí­vül jelentős kulturálódási le­hetőséget is biztosítanak a hall­gatóknak. A szerdai és pénteki kulturális összejöveteleket. Tát­rái Barna tanár szervezi. Szer­dán valamennyi hallgató ré­szére előadást tartanak meghí­vott előadóval. Legutóbb pél­dául a foto- és a filmművészet valamint az atomkutatás volt napirenden. Pénteken csak az intézet kollégiumában lakók jönnek össze szűkebb körben .és vitatnak meg egy-egy tó­imat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom