Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
Vasárnap, 1965. október ?A. ÉS ZA K»f AGYARORSZÁG < . ■ * Vi R| V fej - . V V* i S: . il! ,.}: , %\ '■ V ■*/ //» vú* 7. Döbröczoni Kálmán rajza iiiiiRiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiintifiiiráiHiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiniiHiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiitiiiu Új könyvek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt héten megjelent könyvek közül néhány közgazdasági műre szeretnénk fel-' hívni az olvasók figyelmét. Elsősorban két nemzetközi érdeklődésre számottartó könyvről szeretnénk írni. Megjelent John. M. Keynes-nek, a polgári világ legfigyelem re méltóbb közgazdászának világhírű műve A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete. A most magyarul megjelent könyvét már 11 nyelvre fordították le. Miután ez az alkotás nem könnyű olvasmány, a kiadó megjelentette Alvin H. Hansen könyvét is, amely az Útmutató Keyneshez címet viseli. Hansen a legismertebb amerikai közgazdászok egyike és karrierjét még Roosevelt alatt kezdte, mint a New Deal egyik munkatársa. Az 6 útmutatója és Keynes műve együtt hasznos olvasmány a közgazdaság iránt érdeklődők számára. Ugyancsak közgazdasági mű Vajda Imre egyetemi tanár könyve a Magyarország és a világ kereskedelme. Vajda professzor számos nemzetközi kereskedelmi tárgyaláson képviselte legutóbb Magyarországot, és tanulmányai jó útmutatóul szolgálnak mindazoknak, akiket érdekel, hol van helyünk a világ kereskedelmében. »c>*«e>«»ooe<3freee»»»»e«a« Az a „Feltételezhetően nem lehel igaz úton százmillió dolláros magánvagyont gyűjteni. Minden tisztességtelen úton szerzett vagxjon, amelyet veszélytelenül lehet gyarapítani, feltétlenül nagy vagyonná válik”. — Wright C. Mills, amerikai liberális polgári szociológus, akinek Az uralkodó elit című könyve magyarul is megjelent, írta ezt az amerikai felső tízezerről, de megállapítása az egész vökés világra vonatkozhat. És hogy a kép hitelessége teljesebb legyen. nyissuk fel a nemzetközi monopóliumok személyi aktáit, akkor láthatjuk igazán,' milyen kevés család birtokolja a tőkés világ bányáit, gyárait, piacait. •Morgan, Kotschild és a Lazard cég A Morgan Guaranty Trust szuperbank, amely az amerikai Morgaii-család vagyonának középpontja, uralkodik a világszerte ismert General Motors cég felett. Ennek másik irányítója az E. í. du Pont de Nemours nevű mamrnut- vállalat, a híres du Pont-család fellegvára. Ez a közös hadiipari konszern a két család világméretekben is leghatalmasabb vállalkozása, a világ legnagyobb hadiipari konszernje. De ugyanígy találkozik a két család a Morganék által irányított General Electric Company és a du Pontok vezette North American Aviation üzleteiben. Mindketten közreműködnek ugyanis az Atlas és Thor rakéták előállításában. Ugyanekkor Franciaországban a legnagyobb hatalmasság az a Rotschild bankház, amelynek volt vezérigazgatója, Georges Pompidou, ma De Gaulle miniszterelnöke. Ezek a Rotschildok azonban Londonban is vezető bankárok éppenúgy, mint a velük szövetséges francia hazard cég vezetői. Utóbbiaknak New Yorkban is van üzletházuk. A londoni Lazard cég vezcfaiatozott az asztalnál. ^Ezeket a. kacatokal passzra verjük majd; igaz, Csao?” „Mondd csak, mennyid van a takarékban, öregem . .. Jaj, de muris ez a vekker, ez tán a néninél is vénebb. .. Ide majd egy klassz mütyürt rakunk, átrendezzük az egész kriptát... majd én kezelésbe veszlek, Csaobaba... jó butikat rendezünk... majd én tudom, mit hogyan kell, te csak az anyagiakról gondoskodj, kisapám ... fő a meny- nyiség, a mennyiség, a meny- nyiség.” Ilyen összevissza hülyeségeket beszélt, öntött magának a dugaszosból, egy hajtásra megitta, Janinak az arcára paskolt, anyáskodva, felém meg egy ajkbiggyesztő vigyort küldött, aztán végig- hemperedett a vetett ágyon, kezét összekulcsolva a feje alá támasztotta, s a plafont nézve, valami divatos dalt cicce- gett a nyelvével. Megkövültén álltam ekkora szemtelenséget látva. Jani, mintha érezte volna, hogy nem sikerült a bemutatkozás, a tányérjába bámult. Amikor végre felnézett, intettem neki, jöjjön ki a konyhába. „Mond, fiam — szóltam odakint szelídséget erőltetve magamra —, mi célod ezzel a... ezzel a Karolával?” Bennem már akkor megkövesedett az elhatározás: mindegy, mit. válaszol, még ha futó kalandról van is szó, ellenzem. Ez a no nem való neki. Jani gyerek hozzá, Karola tapasztalt perszóna, csak kihasználja Janit, ezt Janinak tudnia kell; ha nem fogja fel ésszel, majd én megmagyarázom neki. Hanem, amit kisvártatva mondott, az annyira megrémített, annyira nem számítottam rá, hogy belém fulladt a lélegzet. Mert azt mondta Jani, rátenyerelve az asztalra; „Kitették az albérletből. Ide akarom hozni. Azért jöttünk. Hogy már itt is aludna.” Le kellett ülnöm. Percekig keresgéltem a szavakat. „Fiam, te komolyan gondolod?” „Persze.” „Értsd pjeg, nem hozzád való. Mit szólnak az emberek?" Jani vállat vont. „Te bolond vagy, fiam.” „Lehet.” Gondolkoztam, mivel győzzem meg. „Te nem értesz ehhez. Én nemcsak az anyád vagyok, hanem asszony is, jól látom a dolgokat, tudom, mi lesz ennek , a vége. Azt nem tilthatom meg, hogy vele járj. De azt nem engedem, hogy ide hozd.” Jani egyre dühösebb lett, egyre hangosabban kiabált. Hogy csak a pénze kell nekem, hogy ő kereső férfi, akinek jogában áll azt tennie, amit akar. És hogy ne szóljak bele az életébe. Akkor már Karola ott állt a szoba ajtajában. Nekidőlt a fóliának és bennünket röhögött. „Szia, Csaobaba, elslaty- tyogok, ha a lédynek kifogása van ellenem”. S úgy tett, mintha menni akarna. De láttam én, hogy eszeágában sincs. Csak Jani nem vette észre. Még jobban felhergelő- dött. „Mondja, anyám, tulajdonképpen mi kifogása van Karola ellen?” Karola démoni kacajjal vihogott, a tévében láttam egy ilyen nőt, arra mondták, hogy démon, az tudta így hergelni az emberek érzését. Ez kellett csak Janinak. „Tán attól tart, hogy kiakasztják a kulipinfyójára a piros lámpát?” Sírás fojtogatta a torkomat. „Ez nem kuli- pintyó, fiam. Szegényes, de tisztességes lakás. Ebben nőttél fel. A piros lámpás meg, hát azt mondom ... azt mondom, ide nem jöhet ez a... ez a...” Ekkor elpattant az ajtótól Karola és mint egy állat, ugrott felém. „Na, mondja hát, mondja ki, hogy: ez a ringyió!” Hátráltam a vízcsap felé, s megfogóztam a lefolyóban, úgy néztem vele farkasszemet. „Már megbocsásson, kedves kisasszony . .. He ahogy maga bemutatkozott ... S ahogy mások bemutatták . .. már megbocsásson, azt hiszem, nyugodtan kimondhatnám.” „Maga vén slapaj!” — sziszegte Karola. Fejembe szállt a vér. „Maga meg ringyó, ringyó, ezerszer is ringyó!” ^ ®yt’ést éreztem a vállalj m on, a nyakamon. H Karom Roppanását vLz hallottam a lefolyón. Kiöntötte szememet o jdalom könnye. Azt hitiem. a nő ütött. De .Tani arcát láttam magam előtt. Szavaira csak összefüggéstelenül emlékszem. Csak arra pontosan, hogy azt mondta: „Maga is ringyó, csak hallgasson! Az volt, én vagyok rá a bizonyíték. Mert maga nem Sárkány Jánosné, hanem Sfcücs Borbála!” — így mondta, ügyvéd úr. Az anyjának mondta ... Nem törvényesen estem meg, az igaz. Az esküvő előtt két héttel vitték lei Sárkány Jánost a Don-kanyarba. Már nem volt időnk a papírok össze- szedésére. Tudja, hogy volt akkor? Orvosi vizsga, kereszt- levelek, iratok, hogy nem vagyunk zsidók, meg ilyenek. Nem tehetek róla. Csak az isten lehet a tanúm, hogy tisztességes volt a mi szerelmünk. Meg Sárkány János lenne, ha élne ... Mikor megkaptam tőle a lapot, hogy kössünk hadi-házasságot, vagyis ő ott, én itt. már nem élt. Ez az én bűnöm. Hát bűn ez, ügyvéd úr? Ringyó vagyok én ezért? Becsülettel felneveltem a fiamat. Ez a nő a becstelenség útjára viszi. Nem engedem, tetszik engem érteni, nem engedem! Beperelem. tessék megírni azt a feljelentést, nem bánom, mibe kerül, lessék jól megírni, tegyen igazságot a törvény ... Fáradtan elhallgatott. Szemét lehunyta, kiszáradt torokkal nyelte a keserűséget. A szomszédos asztalon egykedvűen kopogott az írógép, a három heveskedő ügyfél hangosan vitatkozva távozott, dü- hödten csapódott be mögöttük az ajtó. — Ott van még magánál, asszonyom, az a ... az a Szántó Karola? — Nincs — rázta a fejét Szűcs Borbála. — Még azon éjjel elment. Vitte magával Janit is. Azóta nem láttam. — Azt mondja, nem ütötte magát. — Nem. . — A fia ütötte meg — A fiam. — Bíztatta rá a nő? — Nem, nem hallottam. Néhány isiUanatift topponbizonyos néhány család tője lord Kindersley éppenúgy tagja az Angol Bank igazgatósagának, mint a Rotschild-ház londoni vezetője. A londoni Rotschild-ház kapcsolatban áll azután a Shell kőolaj vállalattal, amely a Lazard-okkal is együttműködik. Ám a Shell kooperál a híres angol Morgan—Grecnfell céggel. Ez a vállalat viszont összefügg az amerikai Morga- nokkai is, tehát a du Pontoktól sem idegen. New York, London és Párizs, a tőkés világ három fővárosa így függ össze egymással néhány cég szerteágazó üzleti vállalkozásain keresztül, és e cégek elsőrendű haszonélvezőiként alig néhány családot üdvözölhetünk. A Közös Piacból így lesz közös piac Furcsa véletlen, de amikor Franciaországban a Rotschild bankház vezérigazgatói tisztét miniszterelnöki poszttal cseréli fel Pompidou úr. a Rot- schildokkal szövetséges Lazáid cég embere. Jean Monet találja ki a Közös Piac-ot és segít megvalósítani a. német Walter Hallsteinnel. A Közös Piac nyugat-európai védekezés az amerikai tőke behatolása ellen, noha létrejötétt a Nyugat-Európát felsegélyező amerikai Marshal 1-segélynek köszönheti. Am létrehozói, a Rotschildok és a Lazard-ok érdekeltek annak az Angliának gazdasági életében, amelyet De Gaulle ki akar zárni a Közös Piacból, és annak a General Motors felett, uralkodó Morgan cégnek ügyeiben, amely be akar hatolni gyártmányaival Nyugat-Európába. Morgan, du Pont, Rotschild és Lazard c'sak néhány család, de kapcsolatuk révén a Közös Piac éppenúgy közös piaca valamennyiüknek,, mint az USA gazdasági élete is. A Shell vállalat kőolajban érdekelt alapítójának, a holland Deeterdingnek leszármazottai a Rotschildok üzleteiben is részesek. Ez viszont. Morgan-kapcsolatot jelent és Morganék General Eleclric- jének igazgatója viszont az ugyancsak kőolajmilliomos amerikai Mellon-család egy tagja. Mellonék és Shell kapcsolódik a londoni Morgan—GreenA szeme. Igen, minden méltatás, portré azzal kezdődik, hogy Margittay Ági csodálkozó tekintetében utolérhetetlen és utánozhatatlan báj van. Ülünk, a Roráriusz Cukrászdában, ahova besüt a késő őszt, de még mindig meleget árasztó napsugár. Beszélgetés közben frissen figyel és vitára kész. Igazán hálás vitapartner. Finom ujjait szórakozothez, és a sort. még lehetne folytatni néhány jelentős monopólium tulajdonossal. Lehet, hogy a tőkés világ jelenlegi konjunktúrájában a kis ember is jól él pillanatnyilag, de ennek a jólétnek igazi haszon- élvezője mindenekelőtt néhány család. Máté Iván L (ízérzetről — Én hiszek az alkati ságban, de nem fetisizálom azt. Egy jó rendező néha. csodákat, művelhet, s maga a közönség döbben meg a legjobban, amikor „beskatulyázottnak,” vélt liedvence más szerepkörben jelenik meg n színpadon. — Néhány éves pályafutása alatt miként igazolódott ez a megfigyelés? — Sokféle „szerepkörben” feleken keresztül az előbbiekBeszélgeíés Margittay Ágival a mii vészi gett az ügyvéd. Aztán így szólt. — Sajnos, asszonyom, nein találok jogi alapot Szántó Karola beperel éséhez.' A fiát perelheti, persze, ha bizonyítani tudja, hogy ő verte meg ... — De én a nőt akarom perelni! — Kérem, nevezze meg, milyen indokolással? Szűcs Borbála kissé megemelte görnyedt testét és a széken, kezével a levegőbe kapott, mintha fogódzkodni akarna valamibe. Száraz tekintetét kétségbeesve emelte az ügyvédre. — Nem tetszik engem érteni, ügyvéd úr? Hát nem elég az. amit elmondtam? Perelni akarok, hogy a törvény álljon a fiam és a nő közé... — Nagykorú a fia, asszonyom, életét: maga határozza meg. Az a nő nem lopott, nem »tart ropogtatja, amikor beszél, «s egy pillanatig sem szakad »meg gondolatmeneté. Azt *mondják: a színpadon is csáppá ideg, figyelés és vitalitás. ®Tudjuk róla, hogy szereti a JJ drámai folyamatok idegvég- »ződéseit kitapogatni, szeret 2mindent pontosan, precízen • végiggondolni és csak utána lalkot. © Most is ilyen: ül kávéja •mellett és nagy megfontolt- ósággal, de ugyanakkor sebes •irammal fogalmaz. 2 — Miskolc és Budapest köazött? — visszhangozza a kúr- ódést és mindjárt helyesbít,: « — Száznyolcvan kilométer óvan budapesti lakásom és a »Miskolci Nemzeti Színház kö- Izött. De ez mitsem jelent. Egy »szám. amely lényegtelen, ® — A lényeg? @ — A színház. Jelen esetben »ez a. szép színház, a. Miskolci •Nemzeti Színház. Előre bocsá- 2tóm, számomra nem túl érdemi kés ez a fogalom: vidék. Álltaiéban dicséröleg szokás be• szólni a fővárosból vidékre ölt, tiltott prostitúciót nem linduló értelmiségiekről, mű rábizonyíthatunk rá... eszekről. Én ebben nem látok * túl nagy rációt. Ma már né- De azt igen. hogy rossz »hány színvonalas vidéki színűim vitte a fiamat.! Hogy »házi produkció hitelesen bizo- iszik, éjszakázik, mulatóba Inyítja azt, hogy az az állító- jar, veri a pénzét, rákölti a elagos szakadék a fővárosi és nőre, elhanyagolja a munka- ^vidéki színművészet között ját, hogy a katonaság azért aegy kicsit legenda. Egyébként mentette fel, mert család- Jvcliány esztendővel ezelőtt én fenntartó, engem istápol, s Pécsett kezdtem meg szűnném azért, hogy azt a perszó- *házi életemet, s csak néhány nát kitartsa! ©én elmúltával kerültem fal a A z ügyvéd hátradőlt lfövárosba. Jó volt a pécsi székén, tenyereit, ki- »színháznál. és jó volt a buda- felé fordította. Nem Ipesti Petőfi Színháznál is. Es tehet semmit, »úgy hiszem, nagyon jó lesz itt — A paragrafus és Miskolcon is. , a társadalmi erkölcs nem® — Mi alakítja ki a színész mindig fedi egymást, asszo- •közérzetét új színházában? nyom. Sajnálom. a — A feladat és a munka. A Szűcs Borbála belenyúlt- fc- »fiatal színészek általában meg- kete ridikíiljébe, zsebkendőt J határozott, nagy szerepekről szorított markába, mindkettő- »álmodoznak. Szép és jogos ez be egyszerre, hogy felitassa Óaz álmodozás. Én inkább az tenyere nyirkos izzadását. Az- aismeretlen feladatokra aspirálón felállt. °lok. Mindig van bennem vala— Mit tegyek? — kérdezte »mi kellemes közérzetet árasz- inkább önmagától, mint az*« várakozás. Sokoldalú sziné- ügyvédtől. Apró. nehézkes »ssi feladatok megkrmstruáIá- léptekkel a kijárat felé in- »sóra vágyakozom szüntelen. $ dúlt Felsőteste görnyed ten "ib/cakor atomjaira hullik elöt- előre hajolt. Az ügyvéd pedig «te™ a már hagyományos „sze- visszatolta szemére az üveget, ®r< kör elmélet”, és belemélyedt, az iménti ak- » — Ezek szerint maga nem tacsomóba. 9hisz ebben az „elméletben”? mozogtam: voltam naíva, hősnő, játszottam musical-ban, s számomra az volt a legnagyobb öröm, hogy szinte bejárhattam minden utat, amit csak drámaírók megrajzoltak. Nem szeretem felsorolni szerepeimet, meri szívem szerint, mindig csak a legutolsóról beszélek leginkább. Azt ismerem a legjobban, azt: dédelgetem. — Tehát Karinthy Budapesti tavaszának Jutkája a kedvenc? — Igen, Jutka, ez a hatkszavú, nagyszivü, álmodozó, jobb sorsra érdemes lány most a kedvencem. Szeretem ezt a Jutkát, s azt akarom, hogy a nézőközönség soraiban is szívből szeressék, ne csak szánják. — A kollégák? — Nagyon kedvelem őket. Becsülöm ezt a társulatot: öröm itt dolgozni. Kérdezte az imént, miért jöttem Miskolcra? Túl meglepőt nem mondhatok, A Miskolci Nemzeti Színháznak országosan is jó neve van, A vidéki színházak sajátos helyzetüknél fogva, egy kicsit „mindent játszó” színházak. Nos, ebbe a mindenbe illeszkednek bele. az én terveim: sokfajta szerepet játszani, de esek sorában is igazi drámát színpadra álmodni. S még egy szempont, amiért ide jöttem. Annakidején Pécsett Lendvay Ferenc színigazgató műhelyébe kerültem, Mint friss diplomás főiskolás. nagyon sokat tanultam tőle. S most, amikor hívott, jöttem, mert tanulni, fejlődni szeretnék, — Korábban sokat láttuk képernyőn, hallottuk hangját a rádióban, s szinkronfilmeken. — Nem szakadtam végleg el a televíziótól, sem a rádiótól, de mivel nekem Miskolcon kötelezettségeim vannak, így csak olyan szerepeket tudok vállalni, amelyek időben nem keresztezik itteni munkámat. — Milyen szerepeket vár ettől az élűidtől, itt Miskolcon? — Nem. tudom. Nem is tudakozódom eziránt, A jó szerep megkeresi a maga színészét: sok jó darab vár bemutatásra, A társulat majd minden tagja várhatja ezt a „megkeresést”. Párkány László
