Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

4 ÉSZAKMAGYAROKSZÁG Vasáruaij, 1965. október 24, %r a televíziót mezőkövesdi ankét tapasztalatai és tanulságai A Magyar Rádió és Televízió pártbizottsága, a televízió szakmai vezetőinek bevonásá­val, országos jellegű közvé­leménykutatáson keresi a vá­laszt arra, hogy a különböző foglalkozású társadalmi réte­gek miként vélekednek a tele­vízió munkájáról. Borsod me­gyében Mezőkövesden tartot­tak a közelmúltban ilyen jel­legű megbeszélést, amelyen a járás községeinek, termelőszö­vetkezeteinek képviselői tol­mácsolták lakóhelyeik, szö­vetkezeteik dolgozóinak állás­pontját. A vizsgálódás sokirá­nyú, kutatják, hogy miként vélekednek a tájékoztató mun­káról, a televízió direkt és in­direkt formában végzett poli­tikai tevékenységéről, vezető emberek interjúiról, a „televí­zió pártpropagandájáról, elvi politikai műsorairól, termelési és ismeretterjesztő adásairól, s nem utolsósorban a szórakoz­tató műsorokról. A tanácskozás igen színes, érdekes volt, érdemes az ott szerzett benyomásainkat, a le­vonható tanulságokat, leg­alábbis a legfőbb vonatkozá­sokban. mintegy reflexióként elmondani. Tudat íormálás Első témacsoportként a ve­zető emberek interjúival, a te­levízió politikai tudatformáló munkásságával kapcsolatos kérdéseket ragadjuk ki. Igen jóhatásúnak mondták a felszó­lalók a párt- és kormányveze­tők nyilatkozatait. Elmondták, hogy a falusi dolgozók szíve­sen hallgatják, ha a legfel­sőbb állami, vagy pártvezetők adnak közvetlen tájékoztatást a televízió nyilvánosságán ke­resztül különféle termelési, gazdasági, politikai kérdések­ről, de szívesen vennék, ha időnként alacsonyabb szintű vezetők is megjelennének a képernyőn, hasonló tájékozta­tásra, és végül: (igen megszív­lelendő kívánság) örülnének, ha meghatározott időn belül a televízió bemutatná, hogy miként realizálódnak ezek a nyilatkozatok a mindennapi életben. Volt olyan felszólalás, amely azt kívánta, hogy több legyen a televízióban a közvet­len politizálás, többet foglal­kozzék a párt politikájával, az egyes párthatározatok végre­hajtásának állásával. Szilár­dan foglaljon állást a televí­zió ezekben az adásokban a párt politikája mellett. Más felszólaló inkább a közvetett, szórakoztató, élvezetesebb mó­don, film, televíziójáték, szín­mű közbeiktatásával végzett politizálásnak híve. De többen leszögezték a. párt álláspontja melletti szilárd kiállásnak szükségességét. Szorosan kapcsolódik ehijez a témakörhöz az a kívánság, hogy a televízió műsora dif­ferenciáltabban szóljon az egyes nézőrétegekhez, le­gyenek rélegműsorok, cs itt hangzott el az a helyes javas­lat is. hegy nem kell min­den műsort végignézni; pél­dául a magasabb intellektust kívánó szatirikus műsorokat nem minden nézőnek szánják. Jelentkezett az a kívánság, hogy az életet, annak külön­féle jelenségeit izgalmasan, érdekesen mutassa be a tv. Töb­ben kérték, éppen az élet iz­galmas megmutatása érdeké­ben. hogy a televízió ne csak eredményeket mulasson meg. hanem azt az utat is, ahogyan például egyes községek, intéz­mények az eredményekhez eljutottak. Mutassa meg pél­dául azt, hogy nagyobb ará­nyú társadalmi munkát pú­ként szerveztek, vagy hogyan jutottak el családi ünnepségek közös, állami megszervezésé­hez. Sok szó esett a tudatfor­málásról is. Kérték, hogy a húsz év eredményeit rendsze­resen mulassa be a televízió. elsősorban a fiataloknak, hogy ne csak a szülőktől hallják, ha­nem a kép, a film is győzze meg őket és segítse tudatuk formálását. Igen helyesnek ítélték tudatformálás szem­pontjából a dunai árvíznél ta­núsított helytállás bemutatá­sát. Többen elmarasztalták viszont a hazalátogató disszi- densek túlzott reklámozását. A tudatformálás! kérdések­hez szorosan kapcsolódik az ifjúság nevelésének problémá­ja.. Volt, aki szóvá tette, és ezt, többen helyeselték, hogy a te­levízió egyes munkatársai ma­gatartásukkal is ^jutassanak jó példát az ifjúmunkásság- nak, amikor egy-egy község­be, szövetkezetbe kiszállnak, másrészt a képernyőn tanú­sított magatartásukkal segít­sék a fiatalok ízlésbeli fejlő­dését. Áltálában több bírálat, illetve elismerő szó érte a te­levízió ifjúsági műsorait, és különösen sokat foglalkozott a tanácskozás a gyermekműso­rokkal, kérve, hogy azok le­gyenek mind színesebbek, kü­lönösen a vasárnap délelőtti adásidőben, amikor egy-egy jólsikerült műsorösszeállítás hosszasan lékötheti a gyerme­keket, tartalmasán tölti ki délelöttjüket. ' Szórakozó« A tudatformálással kapcso­latban többen érintették a színházi közvetítések szere­pét is. A felszólalásokból ki­tünően, a falusi tv-nézők igen szerelik a színházi előadáso­kat, szívesen fogadják azokat a képernyőn, de az előadások­hoz fűzött színházi jegyze­tekről már megoszlottak a vé­lemények. Volt, aki teljesen elvetette szükségességét; volt, aki előre kért tájékoztatást a darabról, a könnyebb megért- hetés végett. Igen jónak ta­lálták például a közelmúlt­ban sugárzott Lope de Vega darabot, A hős falu-t. Ugyan­csak szeretik a televízió- játékokat is, például Berkesi András Matematika című já­tékát minden résztvevő úgy emlegette, hogy a községben nagy tetszést kellett. Többen szóvá tették tájleírások, úti­rajzok, beszámolók kérdését is, mondván, hogy szükség van külországok ismertelésére, mint például Boldizsár Iván sorozata, de lehetőleg úgy szerkessze a televízió ezeket az útibeszámolókat, hogy az min­den nézőnek hasznára váljék, és ne csak egy szükebb ré­teg élvezhesse Más hozzászóló szóvá tette, hogy ne csak a külföldet, hazánk szép tájait is . ismertesse meg a televízió többmilliós nézőtáborával. A filmekről szinte minden fel­szólaló beszélt. Általában sok kifogás hangzott el, konkréten említettek elmarasztalóan egyes filmeket, és összességé­ben a televízió filmműsorával elégedetlen volt minden fel­szólaló. (E kérdésről a későb­biekben külön szándékozunk írni, ezért itt részleteiben nem elemesük.) Szó esett természetesen a milliók által várt sportközve­títésekről, s többen elmond­ták, hogy részben kevésnek tartják, részben pedig egysíkú­nak a televízió sportműsorát, mert vannak sportágak, ame­lyeket teljesen elhanyagolnak a labdarúgás kedvéért. Töb­ben szóvá tették, illetve di­csérték a Televízió Híradó friss hírszolgálatát, és néhány hoz­zászóló foglalkozóit az iskola- televízió kérdésével is. Mezőgazdasági -« dekesek legyenek, mint az ipari jellegű műsorok, hogy le­kössék a nem mezőgazdasági foglalkozású nézőnek a figyel­mét is. (Figyelemreméltó adat, hogy például Mezőkereszte­sen mintegy 550 televízió van, az’oknak 85 százaléka parasz­tok lakásaiban. Tehát, van ki­hez szólni az adásokban!) Néhány tanulság Mint a fentiekből is kitűnik, sokféle megjegyzés és igen sokféle kívánalom hangzott el. Vz alapjában nagyon helyes ,;özvéleménykutató tanácsko­zásnak volt talán egy hibája, amely meghatározta az egész­nek a profilját. Nevezetesen, hogy valamennyi felszólaló' ki­zárólag a falu. a mezőgazdasá­gi jellegű területek lakóinak szemszögéből nézte a műsort, és így hangozhatott el egy-két olyan kívánság is. amely ösz- szevetve # az egyéb lakossági rétegeknél felbukkanó óha­jokkal, és főleg a televízió le­hetőségeivel, megoldhatatlan­nak, irreálisnak látszik nap­jainkban. A tanácskozás mindenkép­pen sok tanulsággal szolgáit. Megmutatta azt is, hogy nap­jainkban talán már kevés is a Magyar Televízió adásideje, és a sokféle hiba felemlegetése njellett arra is rámutatott, hbgy egyre szélesednek az igények, mind töbrétű lesz a közönség műsor-kívánsága, és sajnálatos módon mindent este, csúcsidőben szeretne látni. A televízió bizonyára sok észrevételt, javaslatot hasznosítani tud. Például, az egyes vezetők interjúi reali­zálódásának bemutatását. De sokkal nehezebb feladatot je­lent a differenciáltabb mű­sorszerkesztés, hiszen napja­inkban egyaránt szói a televí­zió városi és falusi dolgozók­hoz, egyetemi tanárhoz és csak a legszükségesebb alapvető is­kolázottsággal rendelkező fa­lusi dolgozóhoz. Nem is lehel megtalálni mindvégig a közös szintet, mindig lesznek adások, amelyek magasabb intellek­tust kívánnak, és adódnak olyanok is, amelyek tanul­tabb embernek talán unalmas­nak hatnak. Éppen ezért szük­séges a műsorban való válo­gatás. És amikor mindinkább szélesedik a televízió nézőinek falusi és városi tábora, amikor már ankéton is rétegműso­rok sugárzását kívánják, és differenciáltságot emlegetnek, feltétlenül szükséges, hogy mű­velődési otthonok, televízió­klubok. egyéb vidéki népmű­velési fórumok megtanítsák a közönséget arra: válogatva, igényesen, érdeklődési köré­nek és műveltségi szintjének megfelelő szelektálással nézze a televízió adásait. Benedek Miklós KALÁSZ LÁSZLÓ: OyöíolöRi verseiméi a humort szerelem csak á porodotfc- keserű énekem tűzbe veled ott ríhatsz igazán pernyévé kun korodé felcete levegőd ott lesz valóban fekete rádfújok: széthullsz , s perdülök táncra s forogván semmi-világba sodor e magam-kavarta vihar s dalolok új dalokat verseim temetésén: „hó-rukk” — az első igazi emberi szót a humbrt szeretem csak otromba vicceit s drámáit a történelemnek ha tudom: elfeledem a humort szeretem csak az ácsok kőművesek humorát nem megírt tréfáikat csak amit kicsihol a munka maca mélykútú szellemükéi szeretem s életem s életüket és azt. hogy ezt szeretik egyedül maguk is. 175 éves a magyar színművészei A Magyar Színházművészeti Szövetség: ünnepi köszöntője HARC ITT AY ATTILA: Ellesem egy nepoilat Ugye, milyen szép. mikor hasad a sötétség és gyöngédség ül még a tájon? Tudom, gtfakran látod ilyen formán, mert korán köszöntőd a napot. Látom azt is, hogy álmos szemékkel, de dolgos kezekkel munkába sietsz......... Hallgat még a csönd, a néma derengés varázsa, csak cipőd koppanása. halad, a köveken. — de Nem fáradtál még el . Erőd. csodás magasság, hol a boldogság futó életedből? Hogy ezt is megkapja a lüktető szíved, örök szeretet és az egész élelemet Neked adom! 1790. október 25. Ezen a napon a budai Várszínházban felgördült este a függöny és megkezdődött egy előadás. Kelemen László és társula­tának előadása, amikor Si­mái Kristóf „Igazházi, vagy egy kegyes jó atya” című „mulatságos játéka” került bemutatásra. Az első hivatá­sos magyar nyelvű szinielő- adás volt ez, a hivasásos ma­gyar színjátszás és egyben a magyar színművészet szüle­tésnapja, amelynek ma 175. évfordulóját ünnepeljük. Százhetvenöt esztendő nem túlságosan nagy idő sem egy nép, sem egy nép művészeté­nek történetében, kiváltképp akkor nem, ha arra gondo­lunk, hogy a most következő tavaszon fogjuk megünnepel­ni az európai színjátszás megszületésének kétezeröt- századik évfordulóját, vagy éppen arra, hogy alig egy esztendeje ünnepeltük Sha­kespeare születésének négy- századik évfordulóját. E ha­talmas évszázadok mellett bizony eltörpül a szerény százhetvenötös szám. Szá­munkra azonban, a magyar színművészet munkásai és a ma,gyár közönség számára, mégis igen jelentékeny év­forduló ez, hiszen ezen a na­pon a magyar színművészet a felvirágzás útjára lépett, ami­kor egyben belekapcsolódott a 2500 éves európai színját­szás vérkeringésébe, ahogy ez alatt a 175 esztendő alatt vált a magyar színjátszás elidege­níthetetlen részévé Shakes­peare. a nagy brit drámaköltő is. A történelmi fordulópontok az átélő kortársak szemében többnyire nem mutatnak ész­revehető változást, főleg nem egyetlen naphoz kötötten. Amerika felfedezésének nap­ján nem sejtették az embe­rek, még maga Kolumbusz sem, hogy a későbbi történet- írásban e nap szerepel majd az újkor kezdeteként. Azon az emlékezetes várszínházi estén azonban, ma 175 eszten- deje, nem így volt. Az est valamennyi részvevője, a mű­vészek csakúgy, mint a kö­zönség, mélyen átérezte, hogy történelmi esemény részese* hiszen hosszú és nehéz harc eredményeképpen született meg ez a bemutató előadás* Hosszú harc eredményekép­pen, amelyet a nemzeti nyelv és a nemzeti kultúra felvirá­goztatása érdekében folytat­tak az akkori magyar közélet legjelesebbjei. S a nemzeti nyelvért folytatott harc ebben a korban politikai harcot is jelentett, hiszen az akkor már több mint 200 esztendős Habsburg-uralom a magyar népet már-már nemzeti lé­tében veszélyeztette. A magyar hivatásos szín­művészet: tehát politikai harc­ban született, s e létrehozó harc későbbi színháztörténe­tünk legnemesebb törekvé­seinek is állandó kísérője lett. Ugyanezeknek a törekvések­nek jegyében próbálták a Tanácsköztársaság néhány di­csőséges hónapjában is át­szervezni a magyar színját­szást, ahogy ezeknek a törek­véseknek jegyében teremtet­tük meg a felszabadulás után az új, most már az egész ma­gyar néphez szólni akaró szo­cialista színjátszást is. így vált és válik a magyar hivatásos színjátszás meg­alakulásának 175. évforduló­ja a mai magyar színművé­szet nagy ünnepévé. Kelemen Lászlóra és társaira pedig emlékezzünk soha el nem múló igaz szeretettel és tisz­telettel. VÉR ANDOR: .Guifa Covaf Lapídcm' Régi, szép latin mondások bukkannak A zsonganak bennem, nem múlnak ei sohasem; most például az eszemben ez a mondat koppan-cseppe! „Gutta cavat lapidem”. Vájja a csepp a követ, hull a csepp a kemény kőre, lassudan mállasztja szét. Millió csepp hogyha ráhull. nincs kő, amely meg nem lágyul . . Példázatnak is be szép! Az ember is kőpáncélt hord, mintha örvös állat volna, agy a-szive-kőkemény, érzéketlen és részvétlen, néha bizony szinte kétlem, hogy hús-vérből van szegény. Renyhe agyát mozgassák meg, hogy benne egy értelemnek hő fényei gyúljanak s — mint kőre kipp-kopp — a cseppc szivére is a szeretetnek jó szavai hulljanak! Ébredjen fel babonák és csökevények kőálmából, melyben oly rég szendereg, mint követ csepp, vájja, vagja igaz és jó szomjúsága, legyen végre emberebb! adások Mit igér az 1966. évi Borsodi Nyári Egyetem? még színvonalasabb lesz, mint az előző volt. Újdonságnak számít, hogy a jövő esztendőben nem lesz­nek előadások. A témákat írásos formában kapják kéz­hez a hallgatók, s ki-ki ideje és érdeklődésé szerint ismer­kedhet meg az anyaggal. Ez a módszer lehetővé teszi a vitafórumok alakulását, álta­lában a vitatkozás szélesebb körben történő kibontakozá­sát. Német—lengyel—cseh nyelven jelennek meg az elő­adások. A fordítás színvonalá­ról fővárosi lektorátusok gon­doskodnak. A résztvevőkre vonatkozóan egyelőre annyit tudunk elmondani, hogy mint­egy 160 vendéget várnak a következő Borsodi Nyári Egye­temre hallgatóként. Néme­tek, lengyelek és csehek . ér­keznek hozzánk, de jelen pil­lanatban tárgyalásokai foly­tatnak szovjet, török, bolgár és nyugatnémet csoportok kép­viselőivel. A program kialakításával kapcsolatban érvényre jutott az az általános elv. hogy mű­szaki jellegűnek kell lennie az előadás-sorozatnak. A július 11-én kezdődő, 14 napos idő­tartamra tervezett nyári egye­tem programja gazdagnak ígérkezik. Mindenekelőtt a 125 éves Tudományos Isme­retterjesztő Társulat termé­szet tudományos munkálkodá­sával ismerkedhetnek meg a hallgatók. Egy előadás bő­ségesen tárgyalja majd a mű­szaki felsőoktatás helyzetét, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folyó tudományos kutatómunkát. Készül egy előadás Miskolc város törté­netéről. A hallgatók megis­merkedhetnek Miskolc-Tapol­ca fürdőhely kialakulásával, . s megtekinthetik a II. Észak­magyarországi Területi Kép­zőművészeti Kiállítás anya­gál. Előadás hangzik el az aggteleki cseppkőbarlangról, a diósgyőri vasipar keletkezé­séről, és fejlődéséről, a diós­győri vár történetéről. A Bükk állat- és növényvilága szintén témája lesz a Borsodi Nyári Egyetemnek. Újdonságnak és érdekes­ségnek számít az, hogy egy je­lentősnek tervezett előadás hangzik majd el a borsodi ipar és mezőgazdaság exporttermé­keiről. Az előadással párhu­zamosan kiállításon ismerked­hetnek meg a nyári egyetem hallgatói Észak-Magyarország exporttermékeivel. Távlatai­ban vizsgálva ezt a rendkí­vül hasznosnak ígérkező prog­ramot, gazdasági eredménye­ket is várhatunk ettől az elő­adástól, illetve kiállítástól. A sárospataki vár történeté­vel, Tokaj szőlő- és borkul­túrájával ezúttal is foglalko­zik a nyári egyetem. A tavalyi igényeknek megfelelően a matyó népművészet is beke­rült a gazdag program-soro­zat pontjai közé. Itt újdon­ságnak számít az, hogy egy színes matyó, lakodalom be­mutatása egészíti ki a folklo- risztikus programot. A Borsodi Nyári Egyetem hallgatói számára levetítik a 111. Miskolci Filmfesztivál díjnyertes alkotásait. Ä program összeállítói arra is gondoltak, hogy a résztve­vők minél többet kirándul­hassanak. pihenhessenek és művelődhessenek. Az ilyen­fajta igények kielégítésére múzeumi séták, barlanghang­versenyek, természetjárások, templomhangversenyek, hely- történeti kiállítások megte­kintése szolgai majd. A tavalyi tanulságok már most arra serkentik az intéző- bizottságot, hogy jobb szál­láslehetőséget biztosítson a nyári egyetem hallgatóságá­nak. S mivel ilyen korán el­kezdődött már a Borsodi Nyári Egyetem különböző problé­máinak gondozása, várható, hogy a prospektusok, plaká­tok időben elkészülnek és el­jutnak rendeltetési helyeikre. Amint Vinczenti Lászlótól, a Borsodi Nyári Egyetem titká­rától hallottuk: sokan fára­doznak azon, hogy az 1966. évi második Borsodi Nyári Egye­tem sikeres legyen, és jó köz­érzettel távozzanak el külön­böző külföldi országokba «s egyetem hallgatói. Párkány LáttzJé adasok A tanácskozás anyagában o, legnagyobb helyet a mezőgaz­dasági jellegű adások foglal­ták el. Ez a járás jellegéből és a résztvevők által képviselt, közönségtömegek rétegződésé­ből folyóan természetes is. Ér­demes felfigyelni az egyes észrevételekre, megjegyzések­re. Például elhangzott az a kívánság, hogy a mezőgazda­ság gépesítéséről adott ri­portok legyenek alaposabbak, részletesebbek. Ne csak azt mondják ei, hogy régen há­romezer ember végezte el azt a munkát, amit most néhány gép elvégez, hanem mindig mutassák meg a.zt az utal is, ahogyan eljutottak ehhez az eredményhez. Még több kis- filmet kívánnak a mezőgazda- .ság életéből, részben szakok­tatási jellegűeket, részben egyes jól működő mezőgazda­sági üzemek bemutatását. A közelmúltban sugárzott őszi határjárás című adás, amely­ben éppen a mezőkövesdi já- járás is szerepelt, inkább csak figyelemfelkeltő volt, mint­sem alaposabban ismertethet­te volna az egyes szövetkeze­tek eredményeit, munkáját. Jogosnak látszó kívánalom, hogy a mezőgazdasági adások keretében ne hangozzék el olyan szakelőadás, amelynek követése napjainkban még irreális. Többen kifogásolták a mezőgazdasági adások idő­pontját., és végül elhangzott; egy olyan javaslat, hogy a! mezőgazdasági munkát bemu­tató adások is legalább olyan \ szinten tnozogjanak, olyan ér­» Annak idején örömmel szá- Jmoltunk be róla, milyen ered- aményes volt az első Borsodi J Nyári Egyetem. A résztvevők .azóta tucatjával küldték el »köszönőleveleiket, és jelentke- J zésüket az 1966. évi nyári • egyetemre. 2 A Borsodi Nyári Egyelem \jól szolgálta tehát a népek ba­• rátságát, a testvéregyetemek, J kutatóintézetek, tudományos • pályán dolgozó értelmiségiek •nemzetközi kapcsalatainak .szélesítését. Miskolc város és • Borsod megye tájai, szocia- J lista építése, ipara ismertté • váltak a hallgatók előtt, akik J később országaikban jó hírve- Iröi voltak Észak-Magyaror­• szágnak. J A Borsodi Nyári Egyetem • szervező bizottságát ismétel- Jten az a cél vezérelte, hogy ,jó szolgálatot tegyen a nemze­tek között kialakuló kapcsola­toknak. > A Tudományos Ismeretter- Jjesztő Társulat Borsod megyei .szervezete, mint a nyári • egyetem gazdája, alapos Jelemzés alá vette az elmúlt évi • tapasztalatokat, s most, ami- 5kor megalakult az intéző bi­• zottság, és megszületett az *1966. évi program, már arról »számolhat be, hogy a Borsodi • Nyári Egyetem soron követke- J zö programsorozata zökkenő­• mentesebb, gazdagabb és

Next

/
Oldalképek
Tartalom