Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

^asiniasv; S96X. oöober It ßSZAKMAOYARORSZÄG 9 BUGÁT PÁL (1793—1865) írta: Nemecakay Tivadar dr. akciós és a A műit század elején megindult a küzdelem a polgárosodásért, az önálló nemzeti élet megteremtéséért, a re- m agyar főnemesek bécsi elnyomó po­litika ellen. Ez a harc elkezdő­dött a tudományos életben is. Volt már ugyan egyetemünk, s működött az orvosi kar is. bár szegényes, primitív körülmé­nyeit között, de általában la­tinul és németül tanítottak. Csakhogy nyelvünk ez időben még szegény volt. az emberi test bonctanához, az egyre szé­lesebbé váló tudományos isme­retekhez sem voltak magyar szavai nie Egy szegény gyöngyösi sza­bómester fia. Bugát Pál. szí­vós és törhetetlen akarattal, izzó hazaszeretettel teremtet­te meg a magyar orvosi, bio­lógiai. gyógyszerészeti szavak -sokaságát. Ezek jó részét ma is használjuk és szókincsünk nélkülözhetetlen részévé vált. ö alapította meg az első or­vosi lapot és azt az egyesüle­tet. melynek hivatása volt a tudományt a néphez eljuttat­ni: a Magyar Természettudo­mányi Társulatot. Bugát Pál 1793-ban szüle­tett. Apja szegény szabó, aki kevéssel előtte még zsellérsor- ban élt. rendkívüli erőfeszíté­sekre kényszerült, hogy fiát. a kitűnő diákot tovább tanít­tathassa. A pesti egyetemre iratkozott be. Igen sok aka­dályt kellett legyőznie — mel­lőzést, az előkelőbbek lenézé­sét és súlyos anyagi nehézsé­geket. De legyűrte őket és 1816-bah orvossá avatták, majd rövidesen belgyógyászati tanársegéddé nevezték ki. Ez­után még a szemészmesteri oklevelet is megszerezte,' de mindezek ellenére mellőzték a kiválóan képzett fiatal orvost. Nagy meglepetésére 1824-ben kinevezték a pesti egyetem el­méleti orvostani tanszékére. Ettől az időtől kezdődik Bugát sokirányú tevékenysége. Bugát szívén viselte a magyar nyelv fejlesztésének ügyét, s hozzá­látott az orvc^i műszavak ösz- szeállításához. Rövidesen ki­került tolla alól az első ma­gyar fordításban megjelenő bonctan is. A könyv címe: „Az egészséges emberi test bonc­tudományának alapvonásai”, s már ez is mutatja, hogy meny­nyivel előbbre jutott a magyar tudományos nyelv néhány év­tized leforgása alatt A könyv magyar szavainak összeválogatásában, megalko­tásában szorosan együttműkö­dött a magyar írókkal. Voltak azonban olyanok, akik igye­keztek munkáját lekicsinyelni, támadni. Bugát mellett ekkor az ország legtekintélyesebb írói álltak ki: Bajza, Vörös­marty, Kisfaludy Károly, s visszaverték e támadásokat. Bugát nem riadt vissza, sőt, első önálló könyvének az Ép- tan-nak (egészségtan) sikere további haladásra ösztönözte. Világosan látta, hogy elérke­zett az ideje egy magyar nyel­vű orvosi lap kiadásának, amely nélkül .szó sem lehet önálló magyar orvostudomá­nyi tevékenységről. Orvostár­sával, az ismert irodalmárral, Toldy Ferenccel 1831-ben meg­indította az ORVOST TÁR ne­vű folyóiratot, melyben kitűzi a nagy célt: „Teremtsünk mi. magyar orvosok, itt Magyaror­szágon egy tulajdon magyar medicinát” (orvostudományt).- őzben vasszorsal ómmal folytatta nyelvújítói tevékenységét is. Mun­kásságának hatalmas eredményét néhány kiragadott példán mutatom be, amiből kitűnik, hogy Bu­gát olyan szavakat alkotott, amelyek mai nyelvünknek is nélkülözhetetlen elemei, ö al- kolla meg a következő szava­kat: iroda, szálloda, nyomda, bölcsőde, lovarda, uszoda, sü­töde. távirda. tan. tanár, in­ga. csipesz, kutasz. ö vezette be a régies „inashús” helyébe az „izom”, „ikráshűs” helyett a „mirigy” szót. Ezeket a szavakat ő fogadtatta el: adag, agy. alaphang, bonckés, búra, befolyá's. billentyű. bírálat, bizonyíték, bokréta, csavar, cseppfolyó, csukló, delej, díj, doboz, éberség, ellenszenv, el­nök, eredmény, évszak, fagy­lalt, fecskendő, fogász, gyógy­nvos társaság megalakítására jn sem jelenhetett meg. Befe­Tovább folyik az ezeréves falu feltárása Korábban hírt adtunk arról, hogy megkezdődött a magyar honfoglalás előtti egyik falu­település feltárása Karos köz­ség határában. A leletmentést, vagyis a homokbönyászás so­rán pusztuló emlékek feltárá­sát, most a MTA Régészeti Kutató Csoportja és a Magyar Nemzeti Múzeum folytatja to­vább. Az újabb kutatások so­rán kiderült, hogy a falu a Tobojka dűlőben egészen a tatárjárásig fennállt. Sikerült feltárni egy XIII. századi kunyhórészt, melyben kemence is volt. Alját agyágedénydara- bokkal rakták le a tapasztás előtt. Mellette megtalálták az ottfelejteti tűzkövet is. Két másik kemence, illetve tűz­hely még régebbi, a IX. szá­zadból való. Ezek körül, nagy­számú díszes agyagedény- töredéken és a háziállatcson­ton kívül, fonáshoz használt agyagorsógombot, vaskést is találtak. Az érdekes leletek megmen­tését a helyi szervek, az Üj Tavasz Tsz, sőt a határőrség is hathatósan támogatták. A nagykiterjedésű település to­vábbi régészeti vizsgálata 1966. tavaszán folytatódik. A feltá­rás során fény derül a mai Karos község lakói őseinek életmódjára, akik innen tele­pülhettek át 700 évvel ezelőtt a mai faludombra. Dr, Erdélyi István kandidátus, ásatásvezető Sservexes kérdése — Csak nekem szóljatok, rögtön meglesz! — mondta a befolyásos ember, és már nyúlt is a telefonért. — Halló! az igazgatót... Gézukám, üdvözöllek! Kérlek szépen szükségem lenne egy... igen igen, csak arra, semmiség az egész, tudom, de hát... nincs? No, nem baj, majd talán a másikban. Telefon ide, oda, amoda. Semmi. Intcrurbán a közeli városokba. Semmi. A távolabbiakba. Dettá. Makóra, Hódmezővásárhelyre, Zalaegerszegre. Nincs eredmény. — No hát! — csóválja meg fejét a befolyásos. — Holnap személyesen járok utána! Aggodalomra sem­mi ok! Másnap személyesen járt utána, harmadnap niegbí- zottakat küldött szét az országba, derítsék fel, járjanak utána, keressék meg, hozzák ide magas jutalom elle­nében. Több telefont is átkapcsoltatott hatalmas szobá­jának íróasztalára, frissen, üdén, magabiztosan járt kelt, intézkedett, tevékenykedett. Néhány hónap múlva bevette az első nyugtatót. Ké­sőbb kék karikák jelentek meg a szeme alatt, és pety­hüdtté vált a bőre. De nem adta fel a reményt. — Nyugalom, nyugalom! — szólt remegő hangon és erősebb nyugtató után kotorászott. — Most már biztos a siker, csak néhány nap türelmet kérek! — közölte még búcsúzóul. És jogosan reménykedett, Néhány hete ugyanis álmában megjelent előtte sógora. — Hogy eddig erre nem gondoltam! — ütött reggel a homlokára. Táviratozott neki, expressz levelet kül­dött, telefonon hívta, és elpanaszolta baját. Annak a sógornak, akinek S0 éve egyetlen elintézetlen ügyet sem' lehetett a szemére vetni! Ö biztos megszerzi! Ez az ember nem ismer lehetetlent! Az egyik nap a postás hatalmas csomagot cipelt a befolyásos ember lakására. A sógor küldte. — Hát mégis sikerült! — kiáltott izgatottan a befo­lyásos. Tudtam én ezt, hiszen csak szervezés kérdése az egész! Gyorsan telefonált az érdekelteknek, hogy ők is tanúi legyenek a felemelő pillanatnak. Antikor mindenki megérkezett, a csomagot feltették az asztalra, kinyi­tották. Kivettek belőle egy kisebb csomagot. Abból egy még kisebbet. Abból is egyet. Még egyet. A fe­szültség, az izgalom egyenes .arányban növekedett a csomagok kisebbségével. Végül, amikor már csak egy tenyérnyi doboz maradt az asztalon, a befolyásos ünnepélyes arccal felemelte és kinyitotta. Egy gyufáis dobozt talált benne, Azt is kinyitotta, és vatta közé csomagolva ott csillogott fehéren a Várvavárt, a Kere­sett! Ä beszűrődő napsugár finoman megcsúszott sima felületén, és glóriába vonta. Az aprócska zseblámpa égőt, A finom, pici körtét. Ára: 1 forint 20 fillér. A sógor levelét is megtalálták. „A gyerek lámpájá­ból vettem ki. Ö nem tud róla. Küldjétek vissza minél előbb, hogy ne veszítsem el előtte sem a tekintélyemet.’1 (Pt) a „Az én Sály községben tanulta a betűvetést Gárdonyi Géza, Az én falum írója. Emléke él az utódokban, akik az új kor szellemében vallják: ez az én falum, azt akarom, hogy mind szebb legyen. Csaknem tíz esztendő alatt negyven millió forintot köl­töttünk a falu fejlesztésére. Ez a negyven millió megha­ladja a község száz évi adójá­nak összegét. 1957-től 14 és fél kilométer hosszúságú utat újítottunk fel, vagy új burko­lattal láttuk el, 35 kis hidat hoztunk rendbe, művelődési otthont építettünk, minden házban villany világít, öt­ezer méter járdát húztunk a házak elé, 3100 négyzetméter­nyi területet parkosítottunk. A Sok ember fantáziáját Iz­gatja, mit rejthet az Avas ki­ismerhetetlen picelabirintusa. Tereprendezéskor, útépítéskor nem egyszer bukkannak az építők eddig ismeretlen pin­ceágakra, földalatti folyosók­ra, bennük korhadt hordó­maradványok, borászati esz­közök bizonyítják, hogy sok, talán száz év óta sem járt ott ember. Ettől már csak egy lé­pés a következtetés, hogy bi­zonyosan létezhet olyan pin­ceág is, amelyben egyszer bort is találnak, s az a bor vajon milyen lehet? Nos, nem állíthatjuk ugyan teljes bizonyossággal, hogy létezik valahol ilyen elfelej­tett pinceág, de azért sosem lehet tudni... Már csak azért sem, mert néhány nappal ez­előtt nem mindennapi esethez invitálta a pénzügyőrség szer­kesztőségünket. Az Avas egy eddig megkö­zelíthetetlen rompincéjében tizenhárom hordó húszéves bort tárt fel tulajdonosa. Még 1944-ben, Bodrogkeresztúrban vásárolta a tizenhárom hordó bort, amelyet a bombázások és a közelgő front elől egy oldal­ágba falazott. Később, amikor a bort elővehette volna, egy földcsuszamlás teljesen be- omlasztotla a pincét és a be­falazott oldalág megközelíté­se szinte lehetetlenné vált. A tulajdonos csaknem húsz év óta foglalkozik a gondolattal, hogy mégis meg kellene kísé­relni a beomlott ág feltárását, vagy legalább megközelítését. Az ezzel járó nagy munkától azonban mindig visszatartotta az a gondolat, hogy talán fe­lesleges áldozatvállalás, mert a földcsuszamláskor esetleg tönkrementek, összetörtek a hordók is. De az a gondolat, hogy hátha mégis épen ma­radt a befalazott pinceág, szintén nem hagyta nyugton. Húszéves bor egy aviasl rompincében Egy héttel ezelőtt hozzálátott egyik, a legközelebbi szonv az izgalmas, de cseppet sem szed pincéjén át akkora lyu- könnyű feltáró munkához. Az kát fúrtak, amelyen egy em­Kystolás előtt. bér átfér, majd így sötét föld- alaltai labirintusokon keresz­tül tapogatóztak a feltételezett pinceág felé. Most már segít­ség is akadt a szomszéd sze­mélyében, aki azonban az utol­só pillanatig nem hitt a mun­ka sikerében. — Nagyon izgalmas, nagyon érdekes volt — emlékszik vissza. — Már csak égj* fal vá­lasztott el a kérdéses pinceág­tól, megkopogtattuk, kongott, tehát nincs tele törmelékkel. A szomszéd reménykedett, de én nem hittem, hogy húsz év óta épségben vannak a hor­dók. Végül itt is átjáratot vágtunk. Én bújtam be első­nek, és a meglepetéstől szinte szólni sem tudtam. A zseb­lámpa tizenhárom hordót vi­lágított meg, mind épségben, . de rajtuk legalább öt-hat cen­tis penész, moharéteg. A fáradságos munkát tehát siker koronázta. Az esetet, mielőtt a hordókhoz nyúltak volna, jelentették a pénzügy- őrségnek, amely felmérte a készletet, és engedélyt adott a bor elszállítására. Sokakat érdekelhet persze, hogy megkóstoltuk-e ezt a bort és milyennek találtuk? Igen, mind a tizenhárom hordó tartalmát végigkóstol­tuk, valamennyi bor aromája igen kellemes, megőrizte jel­legzetes hegyaljai illatát, szí­nét, de az ízlelésnél „vékony”- nak találtuk. A pénzügyőrség mintát vett a húsz éve érintet­len borból, hogy annak cukor­fokát, szesztartalmát meg­mérje. A mérés eredményét nem ismerjük, de rögtönzött véleményük szerint az egykor kiváló minőségű bor húsz év alatt valamit veszített erejé­ből. Az eset önmagában is na­gyon érdekes, melynek egyes részleteit fotóriporterünk is megörökítette. munkák kivitelezésében rolf segítséget nyújtott a Ir.kossug. Bubrik József, kengyel János-; né és Veres Lajosné —, hogy csak a legszorgalmasabb ta­nácstagokat említsem — fárad­hatatlanul szervezte a társa­dalmi munkát. Az óvodához cs a gyermekjátszótér építésé­hez Emődi Sándor és Petrus Barna gyári munkások sza­badnapjukon termelték ki á szükséges fát, Gazdik János bácsi ügyes kezei közül pedig hamarosan kikerül a játszó-; repülőgép. A legutóbbi tanácsülései! újból a falu fejlesztéséről be­széltünk. Nagy most az örö­münk amiatt, hogy megépült a törpevízmű, van már jó ivó­vizünk is. A malmokat hajtó patak vize már csak a 322 hold veteményest öntözi. Földi István Sály község vb-titkára 6 esztendőt kapott emiierü és kiscrieléért a visszaeső bűnös A Megyei Bíróság 6 észtén-: dóré ítélte Tódi István (előző neve Lakatos István) miskolci szobafestőt emberölés kísérle­téért. Miután Tódi István el­len. ittas állapotban elkö- követett garázda cselekmé­nyekért, már hét esetben kez­deményeztek szabálysértési eljárást, s egy esztendőt ült rablásért, öt hónapot lopásért, nem helyezhető feltételes sza­badlábra sem. Tódi István rendszeresei! italozó ember, aki állandóan változtatta munkahelyét. Ta­valy júliusban egy éjjel kü­lönböző szórakozóhelyeken tartózkodott. Hajnal felé n Je­reván bárból erősen ittas ál­lapotban előbb a Béke téri 22. sz. italboltba ment, majd a pecsenyesütőkhöz. Itt inzul« iálta a már ott-tartózkodó Sol* tész Mihályt, akinek arcába ütött. Később Soltész utáni ment, és késsel támadt rá. Ké­sével Soltész mellkasa fölé döfött. A szúrás szerencsére célt tévesztett. így nem volt halálos, a hasfalai mégis át­szúrta. Késével két helyen, ütésével pedig arcán okozott súlyos sérüléseket Soltésznak­szerész, hajlam, kórtan. kóros, ízület, izzadmány, kedély, kí­sérlet. látlelet, láz, lob, műtét, műtő. penge, rovar, sebész, tö­mény, tüdővész, vegytan, visszér — ő szerzett polgárjo­got nyelvünkben e szavaiénak is: orbánc, orsó, rák. rekedt, rendszer, részletes, terv, torok, szén, tölcsér, szellem... és még sok más szónak. Bugát Pál valósította meg azt a tervet, amely már egy évszázada fel-felbukkant leg­kiválóbb orvosaink részéről: a magyar tudományos társaság megalapítását Az Orvosok és Természetvizsgálók Vándor- gyűlésének gond.olatát erőtel­jesen támogatta. Amikor a vándorgyűlés 1841. májusában első ízben ült össze. Bugát azonnal megragadta az alkal­mat. s a jelenlévőket tudomá­nyos társaság megalakítására szólította fel, amelyeknek cél­ja egyrészt valamely tudo­mányág művelése, másrészt pedig a természettudományos ismeretek terjesztése. Az in­dítványt a megjelentek öröm­mel fogadták és határozatot hoztak a Magyar Természet­tudományi Társulat megalapí­tására. Az alapszabályokba később Bugát kitűnő meglátással bele­foglalta a magyar nyelv hasz­nálatát, a társulat felhasználá­sát az ország nyersanyagainak felkutatására és a természettu­dományi népszerűsítő munka megkezdését. Mintha ma írta volna le Bugát e sorokat: „a bányász közölje bányája kin­cseit a tudóssal, a tudós vi­szont a tudomány adatait a bányásszal”. A Természettudo­mányi Társulat valóban ha­talmas szolgálatot tett a ma­gyar tudományos életnek. Amikor feldübörgött a föld a márciusi ifjúság és nemsoká­ra a honvédek .léptei nyomán, Bugát ismét bebizonyította, hogy szereli hazáját. Bár előző­leg inkább Széchenyihez állt közel, az események meggyőz­ték arról, hogy a forradalmi út a helyes. B ugatot 1848-ban orszá­gos főorvossá nevezték Id. E munkáját is a legnagyobb lelkesedés- * sei és eréllyel végezte, forradalmi elszántságát bizo­nyítja az is, hogy a szabadság- harc kormányát Debrecenbe is követte. A szabadságharc le­verése után Gyöngyösön rej­tőzködött és amikor az igazoló bizottság megidézte, nem jelent meg. A bizottság minősítése szerint Bugát „kezdettől fogva túlzója az egyoldalú magyar törekvéseknek, a márciusi ese­mények óta minden politikai tüntetés meleg, részvevője. Tagja az uralkodó politikai kluboknak, a forradalmi kor­mányt Debrecenbe is követte." Ezzel az indokolással Bugátot megfosztották tanszékétől, sőt, a nyugdíját is megvonták. El­tiltották a tanítástól azt az em­bert, alti a tudományos élet­nek nagyértékű szolgálatokat tett. Majd feljött Gyöngyösről és budai kis házában húzódott meg. Gyógyított, kertészkedett, s minthogy rendőri felügyelet alá helyezték, még a Termé­szettudományi Társulat ülése­in sem jelenhetett meg. Befe­jezte a finn—magyar összeha­sonlító szótárt Bugát később igen sok új magyar szót alko­tott, de ezek nagy része nép­szerűtlen, néha valóban eltúl­zott Érzékenyen érintette az éles és sokszor gúnyos bírálat s teljesen visszavonult Mégis, amikor 1860-ban az osztrákok nehéz külpolitikai helyzete mi­att enyhült a hazánkra nehe­zedő politikai nyomás, ismét, megválasztották a Természet- tudományi Társulat elnökének. A fiatalabb tagokkal azonban nem találta meg a hangot, csak a régi 48-asokkal érezte jól magát. G3'engélkedése miatt 1862-ben lemondott és miután jelentős alapítványt is tett a társulat részére, három év múlva halt meg budai magá­nyában. A lakját a reakció későb­ben igyekezett eltorzí- tjmi. Jellemző, hogy Magyary-Kossa orvos- történész 1929-ben ezt írta róla: „Bugát nem érdemli meg, hogy mindig csak gúnnyal és csúfolódva említsük nevét, ahogy az már szokás.” Ma már megbecsüljük Bugát Pált, a hazafit és a kiváló szervező orvost Toldy Ferenc joggal mondta róla: „Helj'esen szól­ni Révay Ferenc, szépen Ka­zinczy, műszabatosan Bugát ta­nította a nemzetet”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom