Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
Vasárnap, 1985. október ML 6 fiSZAKMAGYARORSZAG Az őszi divat szenzációja: a dobozkonty Szinte Párizzsal egy időben jelent meg Budapesten is az őszi idény divatszenzációja, a dobozkonty. A különös alakú „fejdíszt” a Különlegességi Női Ruhaszalon őszi bemutatóján viselte először az egyik manöken, de biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan megjelenik a pesti utcán is. NAPIRENDEN a MáSyi tő es a Zson fordo részletes rendezési terve Legutóbbi ülésén a Borsod mélységű víz itt másfél mé- megyei Tanács végrehajtó bi- térré csökken. Főieden gombok A ssahssofom ,í A dobozkonty. Rákóczi kiáifífósro készül a sárospataki vármúzeum Hazánk egyik legszebb, s a történelem legtöbb emlékét őrző várában, a Rákócziak egykori sárospataki fészkében hamarosan befejeződnek a mintegy 3 millió forintos helyreállítási munkák. Utána a múzeum céljait szolgáló várban országos Rákóczi kiállítást rendeznek. Évente több tízezren, főleg iskolák diákjai keresik fel a vármúzeumot. A jövő év nyarától a múzeum jelenleg is sok látnivalóján kívül már a Rákóczi kiállítás is várja a látogatókat. A kiállításon többek között bemutatják az 1708-as országgyűlés anyagait, a vár és a város történetét is jellemző emlékeket. A Rá- kócziakkal kapcsolatos történelmi emlékeket a kiállítás idejére más múzeurríokból is Sárospatakra hozzák. Ezzel egy időben igen érdekes, XVII. és XVIII. századbeli, lakberendezési , iparművészeti anyagot is bemutatnak majd a vármúzeumban. Egyél, te csacsi... Közeledett az év vége, a tsz szociális a lapjából még maradt néhány ezer forint, amit valami okos dologra kellett elkölteni. Összeült a vezetőség. — A fiataloknak vegyünk valamit. — Ügy ám, ne panaszkodjanak folyton, hogy így, meg úgy, jobb a városban mint itthon ... — Valami szépet kén’ venni. — De csak valami nagyon szépet! — Józsi bácsi vegyen magához még két tagot, s menjenek be a városba, hozzanak valamit. — Jó, de mit? — Mindegy a’ csak igen szép legyen. No, másnap feltarisznyá- zott a három magyar, s be a városba. Néztek jobbra, néztek balra, de ugyancsak bajban voltak, mert fogalmuk sem volt, mit vegyenek. Ahogy őgyelegnek az utcán, Józsi bácsi csak megtorpan egyik kirakat előtt. Néz, néz, s egyre jobban csillog a szeme. — Hé, gyertek csak ide — szól a ballagó két társhoz. — Ehhe’ mit szólnátok? Mi? Bütykös nagyujjával egy szakszofonra mulat. — Hatezerötszáz — olvassa gz árcédulát Nagy István. — Van ennyi pénzünk. — Az van, de e’ meg minek? — Hogy-hogy minek? Szép, vagy nem szép? — Hászen szép ... — Az áldóját — így a harmadik — micsoda bársony tokja van. No, be a boltba. Kézbe veszik, forgatják, megtáncoltatják rajta a napsugarakat, hogy csak úgy vakít. — Ennek csak örülnek majd a fiatalok. — Erre oszt nem szólhatnak. — Nem mondhatják, hogy nem kötünk rájuk! Este otthon, az egész vemegszólal Sovány örzst: — Osztán ki tud ezen muzsikálni? — No lám? Tényleg, ki tud? — Hijjnye, a nemjóját! Ez meg nem jutott eszünkbe. Napokig keresték a faluban, kinek adhatják a kezébe, de senki sem értett hozzá. Már eltelt jónéhány héti a hangszer ott pihent a vitri- nes szekrényben. Felnyitott tokkal, csillogva díszítette a tsz-irodát, amikor bevetődött egy fránya: diák, aki csak úgy hébe-hóba jár haza. — Nicsak, de gyönyörű szakszofon. i— Az biz’ a. — húzta ki magát az elnök nagy büszkén. — A fiataloknak vettük. — Ki játszik rajta? — Úgyszólván senki, mert, hogy nem értenek ezek ehhez. A fránya diáknak felragyog a szeme: — Akkor még be sincs járatva? — Bejáratva? — Óh, hát maguk azt sem tudják, hogy az ilyesmit be kell járatni? Addig nem is lehet tanulni rajta, amíg egy hozzáértő ember be nem járatja. — Oszt te értenél hozzá? Kézbe fogja a diák, s hejt de szépen aldúdorászik rajta. — Ejnye öcsém, szépen megkérnénk, járatnád, be nekünk ezt a jószágot. — Megtehetem, esetleg megtehetem... — huzakodik huncutul a fiú. — Maguknak ingyen is bejáratom. — Jól van, öcsém, akkor isten éltessen, csak adj egy papírt róla, hogy elvitted, mert tudod milyen ez a bürokrácia. Úgy két hónap múlva nagyot néztek a járási emberek, amikor kezükbe került az írás: „Alulírott elismerem, hogy a helyi tsz-től egy új, bejáration szakszofont bejáratásra átvettem”. A szép hangszer vissza került a 'őitrines szekrénybe, Foto: Agotha Tibor ílmúú exportra Érdekes „vadászatok” kezdődnek hamarosan Borsodban. A MAVAD egyes borsodi vadásztársaságokkal élő vadnyulak és foglyok befogására kötött szerződést. Csaknem három és félezer vadnyúl kerül majd a hálókba. Természetesen, csalás a legszebb, továbbtenyésztésre, vérfelfrissítésre alkalmas nyuszikat szállítják majd el Borsodból. Az ózdi vadászok 600, a tiszakarádiak pedig 800 vadnyúl befogására kötöttek szerződést. Fogolyból csaknem kétezer esik majd élve a vadászok fogságába. Ebből az ózdiak 600, a tiszakarádiak pedig 700 elfogására vállalkoztak. A „behálózott” vadnyulak és foglyok zöme nagy utat tesz majd meg Borsodból. mert külföldi vadászmezőkre kerül. zetőség oda van az örömtől, sikerült é'pségben kiváltani a Mindenki megforgatja., bele- zálogból, belefúj egyet. Egyszer csak Adamovics Ilona Kulturált-e a szórakozóhely,.? ■ r Még meg sem kérdezhettem síknál kettő, valamennyi ülő- a sátoraljaújhelyi Kinizsi Ét- hely nem volt elfoglalva, de terem vezetőjétől. Csak éppen szabad asztal nem akadt. Egy beléptünk. máris akarva, feketeruhás férfi állt a terem akaratlanul számos olyan je- végében, mozdulatlanul, me- lenséget kellett látnunk, rév arccal. Köszönésünkre azt amely fölöslegessé tette a to- sem mondta, hogy bikkmakk, vábbi kérdezősködést. Délidő csa*í állt és nézett. Körbejár- , , , tűk a termet, anélkül, hogy lt, ez asztaloknál emberek megkérdezte volna, mit aka- ültek. Az egyiknél egy, a má- runk. No, persze, talán nem 's az ő kötelessége a kórdeA iáírások az esküvői ruhán Egy japán cég papírból készült esküvői ruháikkal kereskedik. E papírruhák külsőleg mit sem különböznek a szövetruháktól. A meghívott vendégek aláírásukkal „díszítik” 07. esküvői ruhát, hogy emlékezetessé tegyék a novelettes napot. zősködés, hiszen látszott az öltözékén, hogy nem . pincér, hanem valami főnökféle. Miután senki sem kérdezett semmit, nem mondta azt sem, üljünk le, hiszen egy asztal mellett megebédelhetnek négyen még akkor is, ha nem tartoznak egy társaságba — elhagytuk a helyiséget és átmentünk a Bistróba. Meleg étel felől érdeklődtünk. Nem a legmelegebben, de azért tudomásunkra hozták, hogy egészen naív emberek vagyunk. Hogyan képzelhetünk ilyet egy étterem szomszédságában? Ha meleg ételt akarunk enni, menjünk oda. Az üveg mögött sült hurkát és sült kolbászt láttam. Megmagyarázták. hogy csak hidegen szabad fogyasztani. Talán mindjárt úgy is sül, hogy ne legyen vele baj. Amíg a pultnál a kiadónőkkel beszélgetünk, megjelenik a pincér, s az egyik asztalra három nő elé lehelyez egy-egy párolgó gulyáslevest. Felderülnük! Hát itt a meleg étel! Nekünk is megteszi a gulyásleves! A nincér zavarodottan, láthatóan bosszúsan ad felvilágosítást: — Kérem, itt nem szolgálunk ki meleg ételt. — Hát ez...? — meredünk rá a levesekre. — A kartársnők munkatársaink ... egyszóval szemészet ... Csak nekik adunk .. 3 No, ez derék! Nagyon helyes. hogy szívükön viselik a» személyzet sorsát. De ml lesz a vendégekkel...? Borsodi Gyula — Azt? — kérdem. — Miért éppen azt? — Azért! — jelenti ki határozottan, s úgy szorítja az öléhez, mint aki bizonyos benne, hogy az a könyv másé nem lehet, csakis az övé. — Hiszen... — kezdem s mondanám, hogy nem tételezem fel róla, hogy ismerné Thomas Mann nyelvét. — Jól ran, vigye — intek. Még ez a legbecsületesebb könyvszerzés. Mások kölcsön ürügyén veszik el az emberfia könyvét. — Majd fizet egyszer egy kisfröccsöt. Jön be a házinéni. Aranyos asszony. Nehezen veszi a levegőt. Asztmásán kifulladt. Gyanúsan körbe-körbe néz. A könyveken megtelepszik a tekintete. — Szegény ember lehet maga — nondja sajnálkozva. Kimegy, bejön. Egy plédet tesz a kevéske ágyneműmhöz. — Fűtök én... Mert a hideg szobát, azt nagam sem szeretem ... De azért, hi- legek az októberi éjszakák. És még csak nőst jön majd a tél... — Én egy mesét ötször, hatszor előírások — mondja a kis segítőm, amikor nagunkra maradunk; közben letelepszünk egy-egy könyvkupacra. — Hát naga? — Én csak háromszor-négyszer — non dóm. Arra gondolok, hogy legalább ;gy könyvespolcom lenne. Nagy gond ) költözködés, hiába. I nnen már ne tessék elköltözni — kér hirtelen a segítőm. — Mert minek ennyi sok könyvvel hurcolkodni? ... Nem is azért, hogy el-elveszít belőle :gy-kettőt... De azok a nagyobbak dög íehezek... És egyik se úgy kezdődik, íogy „Vasárnap délután történt...” — Azok a könyvek költözködésről szólnak. Költözködni pedig nem szájad ünnepnapon. Mert költözködni, az lágyon hétköznapi dolog. És nem is lágyon jó — mondom a kis barátom- íak, hogy valami okosat is szóljak. Baráth Lajos Egy fiatal asszony felnevet. — Rossz ügynök lehet... A nyakán a maradt az áru... Most viheti magával. — A gyerekkel cepelteti — rántja ú fel a szemöldökét egy hozzám hasonló n sorsú; albérlői a kinézete, mert a meg- li jegyzés után gyorsan és bizonytalanul körbe pillant. „Cepelteti?” — üti meg n a szó a fülemet. Nem mondom, eredeti! i: Hogy a lelkiismeretemet megnyugtas- v sam, mondom a kis segítőmnek: „Azo- 1< kát a vékonyakat vigyed, azokban ver- ü sek vannak; mai »versek, többnyire - könnyű dolgok ... fi Költözködés “ n ~~ p — Szeretem én a regényeket is — F mondja bizalmasan; egyszerre érünk be n a szobába, ahová „cepekedünk”. — d De csak az olyan regényt, amelyik úgy n kezdődik, hogy „Vasárnap délután történt ...” és még azon a nap be is feje- v ződik ... A bácsi is az olyat szereti? n — Hát... szeretem az olyan regényt s; is. n — Meg Robinsont. — Jó könyv — ismerem el. rr Megvillan a szeme, új erőre kap. A e, kisebbekből ötöt-hatot összefog. De a még így is lassan haladunk. Az albérlő kinézetű kiválaszt magának egy könyvet. A borítóján aranyozott címbetűk, cikornyás iniciáléval, félbőr kötés; alig forgatta még ujj, esetleg költözködéskor; német nyelven íródott, magam sem ei tudom, mikor csapódott a könyveim n közé. h — Ezt én megvenném — néz rém az albérlőnek tetsző. — Mennyit kér s; érte? — busa fejével az egyik ajtó irá- b nyába int. n — Ott lakom, la... Tizenkettedikén n megadom ... — s közben az egyik fia- n talasszonyra villantja a tekintetét. A z első, aki őszinte barátsággal hozzám lépett, egy kilenc—tíz éves kislány volt. Fekete, göndör a haja, feketén csillogó a szeme is, arca kreolos, semmi félelem benne, csupa érdeklődés és segítőkészség. — A könyveket viszem én — mondja lelkendezve. — Hát... De sok van ám — mondom. — Győzöm én — s már öleli is az első pakkot. Varjúkaparta ősz van. Bent, egy városi bérház kővel ölelt udvarában semmi sem látszik a természetből, az őszből. Csak a szagok, illatok ébresztenek őszi bút az ember leikébe. De kinek van ideje azon rágódni, amikor költözködik? Ügyelni kell a törékenyebb holmikra. Váza — születésnapi ajándék — emitt egy fals tünemény, ez is váza, de névnapi meglepetésnek szánták. Hamutartó, ismét és még ötödször is hamutartó. Ajándék, persze. Van, aki életében csak kétféle ajándékot kap: hamutartót és vázát. (Még mindig jobb a nyakkendőnél!) Vigyázni kell valamennyire. — No? — állítom meg a kis feketehajút. — Van, mi? — bökök a könyvek irányába. Lebiggyeszti a szájaszélét, s ezzel jelzi, hogy győzi és nem únja. Nehéz lexikonok, históriás könyvek, versek, regények, okoskodó esszék, vaskos kötésben — viszi szorgalmasan. Kigyűjti a kíváncsiskodókat a bérház. Vizsgálják, nézegetik a költözkö- dőt, a költözés tárgyait. Ha nagyvéletlen ruha, cipő vagy egyéb akad, akkor segítenek. De a könyvekhez nem nyúl senki. Kivéve a göndörhajú barátomat, aki igen szorgalmas. — Minek az a bolond sok könyv? —. hallom az egyik megjegyzését. — Ügynök-féle lehet. Könyvügynök — vélekedik a szomszédja. Legutóbbi ülésén a Borsot megyei Tanács végrehajtó bi zottsága elfogadta a Mályi t< és a mezőkövesdi Zsóri fürdí részletes rendezési tervét Most már valóban sor kerül hét rá, hogy fokozatosan kulturált körülmények közöt vehesse birtokába a Mályi tavat a strandokban, zöldövezetekben szegény város. Annál inkább szükség van erre mert a miskolciak végleg elveszítették a város alatt kanyargó Sajót, vizének szeny- nyezettsége miatt. A terv szerint a tó nyugati partját nem építik be. Ai iszaki parton alakítják ki c vízi sporttelepet. A terv tikokét csónakház építésért biztosított helyet. Ezen a partszakaszon lesz a nyolc, egyenként 100 személyes vállalati idülő is. Ugyancsak itt biztost helyet a terv ogy étteremlek, presszónak. pavilonos izletsornak. Ezek körül közös röldterületet hoznak létre a kirándulók számára. A te teleti szegélyén 144 kis vi- cendtelek lesz. Strand létesítőiére a déli parton nyílik a egkedvezőbb lehetőség, meri íz egyébként 6—7 méter mélységű víz itt másfél méterre csökken. Az első lépés most az lesz, hogy a mályi tanács felmondja a tó partján létesített bérleti szerződéseket. Ez természetesen együtt jár a tó partját csúfító bódék eltávolításával. így nyílik majd lehetőség, remélhetőleg már a jövő év eleiéh arra, hogy mintegy másfélszáz telket az OTP útján értékesítsenek. Megépül jövőre, még a strand,szezon előtt a Mályi községből a tóhoz vezető útszakasz is. A mezőkövesdi Zsóri fürdő távlati fejlesztési terve 72 hektárt érint. A strand területén, a meglévő medencék mellett egy versenyuszodánk . és egy ugrctoronnyal ellátott ' kisebb medencének biztosítottak helyet. Kétszáz ágyas - gyógyszálló. 200 ágyas motel, . nagy camping és 154 vikend- ' telek létesítése is szerepel a ; tervben. A várható nagy autós ide- ; gén forgalomra való tekintet- ■ tel a fejlesztési terv több mint • 1200 gépkocsi számára bizto- ! sít parkolóhelyet, a motel ; szomszédságában pedig száz ■ férőhelyes garázs épül majd. ■
