Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

2 ßSZAKMAGfY ARORSZAC Vasárnap, 1965. szeptember IS. Szovjet—nsiüági k9zSs közlemény Összefogtak a keoézlőiek A rossz időjárás a kenézlői határban is hátráltatta az ara­tást. Pénteken a helyi földmű­vesszövetkezet tagsága, a vas­útállomás és a. posta dolgozói is kaszát fogtak, s társadalmi munkában 16 hold búzát arat­tak le. Társadalmi munkájuk értéke meghaladta a négyezer forintot. irkssiszkí jeBevaiés nefc fáj a lába, Kft viszi följ Néhányam a gépházból is to­vább indulunk, fölfelé a ka­ron. Lépcső és korlát véd ben­nünket ekkora magasságban. Jó 25 méterre lehetünk, ami­kor újra egy megjegyzés: — Ne menjünk tovább — szédü­lök! Egyetértünk, és szépen, óvatosain visszavonulunk. A főmérnöktől megtudjuk, hogy a tervezőintézet nemrég elkészítette a világ legnagyobb eszkavátorának tervét, és már hozzáláttak a kivitelezéséhez. (Az Uraiban is komolyan ve­szik a gazdasági versenyt.) Nagyon nehezen mozdulunk a „lánctalpas” mellől. Távo­záskor többször vissza-vissza­nézünk. Nagyszerű emberi alkotást láttunk. Sok munkát fordítottak e gépóriás előállí­tására, de ha a 30 000 kubikos erejének megkímélésére gon­dolunk; megérte! Ribánszki Róbert (Következik: béna.) Elektromos Szt­„Aztán összegyülekezünk a markoló karnál torkában.'’ A román párt- és kormány küldöttség szovjetunióbeli le togatása alkalmából közös köz leményt adtak ki, amely többi között hangsúlyozza: „A szovjet és a román né testvéri barátsága, valamint Szovjetunió és a Román Szó címlista Köztársaság kapcsola tai erősödnek és sikeresen fej lödnek a marxizmus—leniniz mus, a szocialista internaciona lizmus, az együttműködés ó a kölcsönös elvtársi segítség nyújtás elvei alapján. Szigo rúan betartva az egyenjogú ság, a kölcsönös tisztelet és ; szuverenitás, az egymás bel ügyeibe való be nem avatko zás elveit és ezen az alapoi összeegyeztetve minden onszá] érdekeit a szocialista világ rendszer általános érdekeivel.' A közlemény a továbbiakbai leszögezi, hogy jelentős sike rek születtek a két ország gaz dasági, kereskedelmi és kul turális együttműködése terüle tén, és megvannak a szüksé­ges feltételek ahhoz, hogy ki szélesítsék és erősítsék a: együttműködést politikai, gaz­dasági és /kulturális területen „A felek ismét megerősítik hogy érdekeik fűződnek í gazdasági, valamint a tudomá­nyos és műszaki együttműkö­désnek a KGST keretein be­lül való továbbfejlesztéséhez továbbá a más szocialista or­szágokkal való együttműködés fejlesztéséhez.” A szovjet és a román kül­döttség nyomatékosan hang­súlyozza a Szovjetuniónak és a Román Szocialista Köztársa­ságnak azt a megingathatatlan elhatározását, hogy harcolni fognak a szocialista országok egységének megerősítéséért a marxizmus—leninizmus alap­ján. A felek a nemzetközi hely­zet megvitatása közben meg­állapították, hogy nézeteik a jelenkor problémáinak érté­kelésében közösek. A két küldöttség úgy véle­kedik, hogy az imperialista körök agresszív tevékenységé­nek fokozódása megköveteli az éberség fokozását, szükségessé rr Őszirózsa a i az afoaúj Megyénk északi csücskében, ahol a sebes sbdrású Hernád átlépi az országhatárt, ott. a hegyek között húzódik meg egy parányi község: Abaújvár. Az első benyomás, amit az ide ér­kező látogató szerez, az, hogy az emberek szeretik a virágot, A szép, tiszta házak előtt min­denütt virágos-kert díszük, tele szegfűvel, piros, fehér, rózsaszín gladioluszai, . tátikával, rózsá- . val. S még nagyobb az örö­münk, amikor megtudjuk a fa­lubeliektől, hogy Abaújváron a virágoskertek gondját a csa­lád legkisebb tagjai, az úttö- rőlányok vállalták magukra. Nem meglepő hát ezek után. amikor arról hallunk, hogy az abaújvári pajtások otthoni vi­rágoskertjükön kívül a teme­tőben lévő hősök-sírját is gon­dozzák. A proletárhatalom vé­delmében 1919. nyarán a Her­nád völgyi harcokban elesett vöröskatonákat az abaújvári temetőkertben hántolták el. Tizenkettőn nyu^osznak itt egy hosszú tömegsírban: 46 évvel ezelőtt a nevüket sem jegyezte fel senki. Nyolc éve. hogy szép emlé­ket állítottak az ismeretlen vöröskatonáknak az enesi tá­rás kommunistái. Azóta a dí­szes emléket minden ünnepen . megkoszorúzzák a pajtások, s tavasztól késő őszig rendben tartják a hősök közös sírját. Kiss Ibolya csapatvezető és Szabó Tibor őrsvezető irányít­ja a munkákat. A fiúk, a Pár­duc őrs tagjai á megsüppedt sírt feltöltik, formásán rendbe­hozzák Aztán tavasszal a Ba­rátság őrs leánypajtásai mér­tani pontossággal, szimmetri­kusan kijelölik a palánták he­lyét. majd teleültetik a sírhai- mot petúniával, -szegfűvel, őszirózsával. árvácskával, örökzöld bokrocskákkal. A tél beköszöntéséig minden évben csupa szín és illat a névtelen ' hősök sírja az abaújvári te­metőben. Most további terv foglalkoz­tatja a pajtásokat. Elhatároz­ták, hogy a Vöröskereszt Or­teszi a Varsói Szerződés tag­államai. valamennyi szocialis­ta ország erejének és védelmi képeségének állandó növelé­sét, az imperialista ellenes erők, a béke és a haladás va­lamennyi ügyének még na­gyobb összefogását. Ezután a közlemény a viet­nami problémával, a leszere­lési világértekezlet összehívá­sával foglalkozik, A szovjet és a román fél ki­jelenti, hogy a Varsói Szerző­lés keretében történt megálla­podásoknak megfelelően kész negtenni a szükséges védelmi ntézkedéseket, ha a NATO- íllamok, a béke érdekeivel e.l- entétben, a. potsdami és egyéb lemzetközi egyezményeket negsértve. olyan tervek meg­valósításához látnak hozzá, ímelyek eredményeként Nyu- ;at-Németország atomfegyve- ■ekhez juthat. A román kormány támogatja a szovjet kormány béke-kezde­ményezéseit. A kommunista és munkás­pártok akcióegységéről szólva, a közlemény leszögezi: Az egység megteremtésének és megszilárdításának elenged­hetetlen feltétele, hogy követ­kezetesen betartsuk a pártok közötti viszony alapvető nor­máit, a függetlenség, az egyen­jogúság és a más pártok bel- ügyeibe való be nem avatko­zás elveit, továbbá, hogy őszinte elvtársi módon a pár­tok, a pártok vezetői között folytatandó közvetlen tárgyalá­sok útján megvitassuk a köl­csönös érdekű kérdéseket — hangoztatja a szovjet—román közös közlemény. A közlemény végül hangsú­lyozza, hogy a Leonyid Brezs- nyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség elfogadta a romániai hivatalos látogatásra szóló meghívást. Kérésük ne legyen hiábavaló! , Két, segítségre szoruló eiv- társunk fordult hozzánk sürgős kérelemmel: „Bn és öcsém, száz százalé­kos járóképtelenek vagyunk. Tizenhat évi „mozdulatlan­ság” után államunk rokkan­taknak való járművet adott nekünk. A kocsit 250-es motor hajtja. Használat közben azon­ban az alkatrészek kopnak, idővel cserére van szükség. Ez pénzbe kerül. A 260 forintos havi rokkant-nyugdíjból bi­zony nem nagyon költekezhe­tünk. Nemrégiben a helyi termelő- szövetkezet egyik szerelőjét kértük meg: végezze el járó­kocsinkon a szükséges javítá­sokat. Szívesen segített, azon­ban a motor szétszerelése után megállapította, hogy feltétle­nül két új csapágyra, a du­gattyúk gyűrűzésére van szük­ség. Mint mondotta: szívesen megcsinálná, de, sajnos, al­katrész, sem megfelelő szer­szám nem áll rendelkezésére. Tudjuk, ő többet nem tehetett. Nekünk pedig nincs anyagi erőnk hozzá, és segítség után sem tudunk járni. Kérjük tisztelettel a szer­kesztőséget, támogasson ab­ban, hogy rajtunk segítsenek. Rádióból és az újságokból is értesülünk arról, milyen erő a nép összefogása. A rászorulók soha nem maradnak támogatás nélkül. Ezért reménykedünk mi is. Hiszen bár rokkantak vagyunk, mi is szeretnénk örülni az életnek, kimozdulni otthonunkból. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha segítenek a járókocsi megjavításában.” Hajdú Sándor és Hajdú Imre Tibolddaróc, Bem u. 20 sz. Reméljük a Hajdú testvérek kérése nem marad meghallga­tás, megértés és válasz nél­kül! S akik segíteni tudnak, kérjük keressék fel a két test­vért. Nem szabad, hogy gond­jukban, bajukban magukra maradjanak! B, S. örö’skatonák vári temetők< szagos Központjának segítsé­gével felkutatják a 19-es vö­röskatonák hozzátartozóit. Sze­retnének megismerkedni ve­lük, érdeklődni életútjuk, küz­delmeik iránt, főképpen pedig a hősök életére, harcaira és a TiA »-bX-1 /, vor. A sír] áh ‘rtben hősi áldozatvállalásukra vo­natkozó adatokat szeretnék összegyűjteni. Ezenkívül a nagyapák elbeszélései és az irattárakban fellelhető fel­jegyzések alapján próbálják majd összeállítani a Hernád völgyi harcok történetét i A lánctalpas üzem Cseremhovoban már a múlt században is bányászkodtak, de az első 5 éves terv idején indult fejlődésnek a szénter­melés és a város. Hála a kedvező geológiai feltételek­nek, a széntelepek felszínhez való közelségének, lehetőség nyílik a fekete gyémánt kül­színi fejtésére is. A meddő eltávolítását, valamint a szén kitermelését exkavátorokká! végzik. A város határában most épül egy nagyméretű szén­osztályozó, az egyik előkészí­tés alatt álló külszíni fejtés tőszomszédságában. Oda igyekszünk. Kísérőink vala­mi érdekeset akartak mutat­ni. Megállunk a friss földhá­nyás tetején és az elénk tá­ruló látványtól gyökeret ereszt a lábunk. Egy több száz méter hosszú. 50—60 méter széles, kb. 20 méter mély „árokban” előttünk van a világ második legnagyobb- exkavátora. Eurázsiában a leonagvobb! És ekkor... fur­csa dolog történik. — Valaki köríilünk elkezd futni a gép irányába. Mi valamennyien mint a gyerekek, utána. Li­hegve érünk a csoda mellé. Fölnézünk rá, körüliárjuk méregetjük. aztán záporoz­nak a kérdések. Kísérőink nrrán jóleső öröm mosolya bujkál, amikor látják cso­dálkozásunkat, örömünket és írdeklődésünket. A válaszok: — Az egyik uráli gyár íészitménye. — Egy kollektíva tervezte is egy egész üzem dolgozott íz elkészítésén. — A helyszínen szerelték issze. — A meddő eltávolítását részi. — Mögötte 4 kisebb exka­vátor markolja a szenet. — A kar magassága 40 mé­ter. — A markoló kanál 35 köb­méteres. — A terhet 70 méterre képes elmozdítani. — 5200 kilowatt kapacitású. — 25 különböző nagyságú motor működik benne. — Csupán néhány ember al­kotja a személyzetet. — önsúlya 2500 tonna. — Évi 5 millió tonna szén kitermelését készíti elő. A széntermelés önköltségét mint­egy hatszorosára csökkenti. — Átlagosan 30 000 kubikos évi munkáját helyettesíti. A vitás legnagyobb exkavátora Nézegetjük a hatalmas gép- óriást, a magasba nyúló kart ás ekkor valaki ’ megszólal: — Vegyük le a kalapot! — Min- ienki érti és egy pillanat alatt fedetlen főve! állunk az eszka- zátor előtt. — A tervezőkre, a rivi telezőkre, alkotóira gondo­lunk. És őszintén — nem kis meghatottsággal. Azután ösz- szegyülekezünk a földön pihe­nő markoló-kanál torkában. Az egész csoport, kísérőkkel együtt és fényképezés. Bőven beleférünk valamennyien. Az­után föl a lépcsőkön a gép­házba. (Egyik barátunkat, aki­Heti külpolitikai összefoglalónk ^ .India és Pakisztán népének kékére van szüksége Százezer amerikai katona Uél-Vietnamliaii Az öt nagyhatalom felelőssége . $£ Be Gaulle—Cyrankiewic* találkozó ® Az jVSZK-nalk anas* a NATO kerete Is szűk LU Az indiai—pakisztáni konf­liktus egyre fenyegetőbb mé­reteket ölt. A' brit nemzetkö­zösségnek két, egymással szomszédos, nagykiterjedésű és rendkívül népes országa akkor került szembe egymással, amikor Ázsia békéjét a vé­szes-véres vietnami háború már amúgyis megzavarta, S ha azt látjuk, hagy a Kasmír mi­att kirobbant ellenségeskedé­sek hírei átmenetileg a háttér­be szorítják a vietnami helyzet alakulásáról szóló jelentéseket, akkor felvetődhet az a gyanú: azoknak állt érdekében egy újabb válság szitása, akik a vietnami agresszióban vétke­sek. India is, Pakisztán is egy­formán a brit befolyási öve­zethez tartozott. Pakisztán az imperialisták támadó katonai tömbjeinek (a SEATO-nak és a CENTO-nak) a tagja, ugyan­akkor a semlegességi politikát hirdető Indiában az amerikai töke behatolása nyomán fok­ról fokra erősödtek az Egye­sült Államok pozíciói. A szem­benálló hadseregek egyebek között azonos amerikai és an­gol hadianyagot vethetnek be a harcba és így tovább... A szovjet álláspont az, hogy bármennyire is bonyolult a kasmírt kérdés, békés úton, tárgyalások révén kell megta­lálni a megoldást. Amikor a Szovjetunió felajánlotta a két félnek közvetítői jószolgála­tait, nemcsak az vezette, hogy érdeke az a felismerés: az. ese­mények ilyen alakulása „csak azoknak a külső erőknek ked­vez, amelyek szembe akarják • állítani egymással a gyarmati ■ iga alól felszabadult államo­■ kát”. A Szovjetunió békeieihí- vása utalt arra is, hogy India i és Pakisztán népeinek éppen i azért van szükségük a béké- , re, mert meg kell oldaniuk sú­lyos belső problémáikat. Valóban tény az, hogy a i gyarmati múlt gyászos örök­sége mindkét országban még ma is nyomasztó: milliók éheznek, igen nagy a munka- ; nélküliek, a nincstelenek szá- , ma. Kétségkívül a belső reak­ció is megpróbálja felhasznál­ni a két ország közti ellensé- . geskedéseket arra, hogy a na­cionalista jelszavakkal elterel­je a nép figyelmét az égető problémák megoldásának kés­lekedéséről. TT ■ A vietnami háborúban nem változott a hadihelyzet, bár az amerikai légierő fokozottabb bevetésével az Egyesült Álla­mok katonai vezetése látható­lag új harci taktikát kíván al­kalmazni. A szabadságharco­sok vélt állásai ellen ' végre­hajtott szőnyegbombázások nem jártak eredménnyel. Johnson elnök újabb harcias nyilatkozatot tett a héten, azt követően, hogy nyilvánosságra került: immár meghaladja a ; százezret a Dél-Vietnamba kül­dött amerikai katonák száma. Johnson Ifijelentette: „Ha százezer ember nem elegendő, kétszázezret kell odakülde- ni.., T A nyugat-európai politiká­ban a hét eseménye De Gaul­le. tábornok nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezlete volt. A vietnami kérdéssel kapcsolat­ban kijelentette, hogy a meg­oldás keresése az öt érdekelt nagyhatalom (a Szovjetunió, Kína, Franciaország, USA, Anglia) feladata. Amikor arra emlékeztetett, hogy ugyanez az öt nagyhatalom alapította meg 20 esztendővel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a megfigyelők észrevehették, hogy ebben a De Gaulle-i megfogalmazásban burkoltan benne volt a Kínai Népköztár­saság teljes jogú ENSZ-tagsá- gának elismerése és támogatá­sa. (A jövő héten kezdődő BNSZ-közgyűlésen ez a kérdés napirendre kerülhet.) T De Gaulle tábornok söcra­szállt a kelet—nyugati kapcso­latok fejlesztése mellett és szí­ves szavakkal szólt Cyrankie- wicz lengyel miniszterelnök párizsi látogatásáról. Nyugat­német körökben aggodalmat is keltett a lengyel kormányfő párizsi útja, hiszen a francia —lengyel tárgyalásokra, ame­lyeknek témái között a német kérdés is szerepel, éppen a nyugatnémet törvényhozási választások előestéjén kerül sor. IT Míg De Gaulle tábornok ki­térő választ adott sajtókonfe­renciáján arra a kérdésre, hogy jelölteti-e magát a de­cemberi elnökválasztáson, és ezzel a választási kampány megkezdését tovább halogatja, a Német Szövetségi Köztársa­ságban befejezéséhez közele­dik a pártok választási küzdel­me. A nyugatnémet közvéle- ményloen és a világsaj tóban tovább gyűrűznek Adenauer kijelentéseinek hullámai: a 89 éves volt kancellár választási beszédeiben nyíltan atomfegy­vereket követel az NSZK had­seregének; A nyugati lapok is aggodalommal hívják fel a fi­gyelmet arra, hogy új irányzat van kialakulóban Nyugat-Né- metoi-szágban, ez a szélsősége­sen nacionalista, revansvágyé tendencia már a NATO kere­teit is szűknek érzi és az At­lanti Szövetségesekkel is haj­landó szembefordulni a.z önál­ló nyugatnémet atomfegyver­kezés érdekében. Éven körül­mények között még nagyobb érdeklődéssel várja a világ a szeptember 19-i Bundestag-vá- lasztások kimenetelét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom