Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-07 / 210. szám

Kedd, 1965. szeptember 7. ESZAKMAOYARORSZÄG 3 I Bányásznap! ünnepségek Borsóién Búrom Hagyománnyá vált, hogy szeptember első vasárnapján társadalmunk, egész népünk a magyar bányászokat köszönti. Így volt ez most országszerte. Borsod megyében a legkisebb bányásztelep, bányászközség is ünnepi díszt öltött. Kedves, hangulatos összej övét el eken, kulturális programmal tarkí­tott találkozókon emlékeztek meg e nap jelentőségéről. Az idei bányásznap hangula­tát emelték, kellemesebbé tet­ték azok a nagyszerű eredmé nyék, amelyek a Párt Központi Bizottsága december 10-i hatá­rozatának nyomán sarjadtak, s amelyekről szinte kivétel nélkül minden ünnepi be­szédben szó esett. d ♦ lír. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszier Uudahányán Rudabányán kettős ünnep volt vasárnap. Az ország egyetlen ércbányájának kol­lektívája a bányásznapi ünnep­ségen kívül e napon ünnepel­te Rudabánya várossá nyil­vánításának 600. évfordulóját. Ezen a napon kezdődött el az az ünnepi sorozat, amely csaknem egy hónapig tart. Az ünnepségre eljött dr. Lé- párdi Ferenc elvtárs, nehéz­hazánk bányászai immár ti­zenötödször ünnepük szep­tember első vasárnapját, ame­lyet a párt és a kormány fon­tos hivatásuk ünnepévé ava­tott. Ezen a napon az ország dol­gozó népe szeretettel köszön­ti a bányászokat, az energia- hordozók, az ércek, az ipari ásványok, a népgazdaság szá­mára nélkülözhetetlen alap­kohászatunk nagy mennyiségű ] szovjet vasércet dolgoz fel, a kohókoksz és az energiahordo­zó szükséglet kielégítésében is ] a testvéri országok bányászai- j ra vagyunk utalva. — A mai bányásznap Ruda- \ bányán ünnepségsorozat meg- ; nyitója. Múzeumavatással, műszaki ankétokkal, kulturá- j its- és sporteseményekkel. Az J ünnepi ciklusban arról emlé- ( A rudabányai ünnepségen dr. Lévárdi Ferenc elvtárs, nehézipari miniszter köszöntötte a bányászokat. ipari miniszter, Simon Antal elvtárs, a Bányaipari Dolgo­zók Szákszervezetének főtit­kára és Deme László elvtárs, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának titkára. A Himnusz hangjait köve­tően Bics István elvtárs, a Rudabányai Ércbánya és Dú­sítómű igazgatója köszöntöt­te a telepre érkezett vendége­ket, bányavárosok küldötte­it, és megnyitotta a bányász- riapi ünnepséget, illetve a Ru­dabánya bányavárossá nyilvá­nításának ünnepi sorozatát. Az ünnepi gyűlés szónoka dr. Lévárdi Ferenc elvtárs volt. A magyar forradalmi munkás- paraszt kormány és a Nehéz­ipari Minisztérium nevében köszöntötte Rudabánya dol­gozóit, s az ünnepség vala­mennyi résztvevőjét, majd ar­ról beszélt, hogy ezen a napon anyagok termelőit — mondot­ta a nehézipari miniszter. Majd arról szólt, hogy a bányásznap a megérdemelt pihenésen és szórakozáson kívül számvetés is. Jó alkalom arra, hogy .át­gondoljuk végzett munkánkat, az előttünk álló feladatokat, s a következő napokban helyt­áll hassunk. Majd ismertette, hogy a szo­cialista tábor egymásra utalt­sága, kölcsönös testvéri se­gítsége mennyire érvényesül a KGST szén, vas, színesfém­kohászati és köőlaj állandó bi­zottságaiban, Ezt bizonyítják a Rudabányán is működő szov­jet rakodógépek, a dúsítómű megépítéséhez nyújtott NDK segítség és közreműködés, va­lamint több, hasonló jelenség. Ismeretes az is Rudabánya vas­ércbányászai előtt, hogy vas­kezünk meg, hogy 600 éve i Nagy Lajos Király bányaváros ] rangjára emelte Rudabányát, J ezzel is elismerve az itt virág­zó réz- és ezüsfcbányászatot. < Persze a bányaművelés ennél J is sokkal régibb — mondta t dr. Lévárdi Ferenc elvtárs. j Beszédének második részében 1 vázolta azokat az eredménye- j két, amelyek az utóbbi évek-j ben jellemzik Rudabánya ( ércbányászatát. Szólt a terme­lési, a szociális, a kommunális I és a kulturális fejlődésről, ké- j pet festett az ércbányászat és J a dúsítómű jövőjéről is. Az MSZMP Borsod megyei ] Bizottságának üdvözletét Deme < László elvtárs, a megyei párt­bizottság titkára tolmácsolta i Rudabánya lakóinak, s az ün- ] népség részevevőinek, majd ( kitüntetések átadására került j sor. Euriíyáuhau bcucjpcsüSt az új művelődési ház A sátoraljaújhelyi termelőszövetkezet el­nökhelyettese nevetve mesélte. „Jeget vágtunk a télen. Magam is ott sün­dörögtem az emberek között, és nógattam . őket: gyerünk, járjon az a csákány a keze­tekben, megolvad talpatok alatt a jég! Inkább szokásból sürgettem őket, mint korholó szán­dékkal; dolgozott ott mindenki, becsülettel, nem leste senki a felettesét, vajon rajta tart­ja-e szemét. Mit is mondok! Lestek bizony, de milyen furcsán!_ Rakoncátlan pillantások tapadtak rám, ‘nyihogtak-vihogtak a hátam mögött. Az ördögbe, csak nem cipőkrémet használtam reggel borotvakrém helyett? Vizs­gálom. vizsgálom magam. Ahogy forgolódok, hallom, kottyan valami a hátamon. Nyúlok érte, leszedem. Hát egy bádogból nyírt ke­reszt, drótra akasztva. No, szép eset! Pokol- fajzatok! Kérdem, miért tettétek velem ezt a csúfságot? .Mert mindig papolsz, elnök elvtárs, pedig híveid vagyunk mink úgy is.’ Mit tehettem? Nevettem velük együtt”. Az a valaki, akinek magam meséltem volt az elnökhelyettest ért „gyakorlatias” kritikái, felháborodott. „Nohát! Miféle fegyelem lehet abban a szövetkezetben ... ! Mert ahol egy vezető nem tartja a három lépés távolságot, akkor ott...” Akkor ott így lesz, úgy lesz. Hogy lesz? Ismerem az elnökhelyettes, meg az emberek kapcsolatát. Amikor tisztelet dukál neki — megadják. Amikor viccelni lehet vele — nem szalasztják el az alkalmat. Semmi tra­gédia. Maguk közé tartozónak vélik. Sajáto­san keveredik bennük a vezető elismerése és az egykori „rang nélküli” sorstárs személye. Tisztelik is, szeretik is — s ennek hol így, hol úgy adják jelét. Nincs itt semmi baj, semmi fegyelmezetlenségre okot adó „lejáratás”. A vicc nem gúny, ha a szándék nem tisztelet­lenség. Különben embere, és az ember termé­szete válogatja, hogyan „viszonylik” az élet derűs oldalához. Természetesen nem mondom, hogy csak az a jó vezető, aki engedi, hogy „bohócot csináljanak belőle.” Minden­nek van határa. Az említett esetben senki sem lépte túl a határt. Mert tudom, ha azt mondja az elnökhelyettes, hogy márpedig ezt és ezt így és így kell csinálni, akkor mindenki úgy csinálja vita, viccelődés és morgás nélkül. A zt viszont mondom, sok-sok tapasztalat alapján, hogy a rosszul értelmezett három lépés haszontalanabb, mint egy-egy ártatlan vicc, amelyből messzemenő következtetést von le a „savanyú”, az emberi kapcsolatokat kizárólag szigorra szűkítő ember. Ismerek én olyan vezető beosztású embereket is, akik következetesen — de nem rugalmasan! — alkalmazzák a három lépés „elvét”. Csaknem megsüvegelik, alázatos tiszteletet mutatnak velük szemben, hátuk mögött pedig gucsmolják, mint régen a pal­lért vagy az intézőt. Azt hiszik, a komor magatartás ad nekik tekintélyt. Mennyire tévednek! A komor ember körül szürke a hangulat. Aki a világért el nem mosolyodna beosztottjai előtt, mert félti „renoméját”, savanyú ábrázattal, mogorván járkál közöttük, attól inkább tartanak, mint attól a vezetőtől, aki „begombol” nekik, ha úgy adódik. A környezet elviseli a komoly­ságot, de a komorságot nem. A komolysággal éppúgy összeegyeztethető a szigor, mint a „feloídottabb” hangulattal. Lehet „paran­csolni”, irányítani, embereket vezetni komo­lyan, és derűsen. A körülményektől függ. A három lépést ne a szigor-komor szülje. A három lépés ne távolodást jelentsen, még csak ne is távolságot; Hosszmérték legyen csupán: minden tekintetben legalább ennyivel járjon beosztottja előtt a vezető. Tudásban, gyakor­latiasságban, szakismeretben, műveltségben. Ha válaszfalat jelent ez a távolság, kérdé­ses: lehet-e három lépésről egyszer is kezet fogni? Lehet-e három lépés távolságból kiol­vasni a másik szeméből, hogy gond ül-e benne, vagy öröm? Lehet-e három lépés távolságból hangos szó nélkül kérni, magyarázni, meg­győzni? zt mondtam, a három lépés hosszmér­ték legyen csupán. Helyesbítek. Rugal­mas hosszmérték. Egyszer, a megköze­líthetetlenségéről közismert ■ igazgató azt mondta nekem: rendben van, mától kezdve nem fognak panaszkodni rám, mától kezdve „haver” leszek. A másik véglet. A-közvetlen­ség, az esetleges ártatlan viccek, a „jól időzí­tett”, helyénvaló viccek nem oldhatják fel teljesen a függőségi viszonyt. A jó kapcsolat nem feltételezi sem a „leereszkedést”, sem a mesterkélt „álbarátkozást”, sem az „elérhe­tetlenséget”. A jó kapcsolat természetes gesztuson, céltudatos módszereken, egyéni tapasztalatokon épül és ápolódik. A jó kap­csolat, amit a kölcsönös tisztelet, a megértés, a mindig tisztes szándék, és a feltétlenül eredményes munka jelez, egyszerűen ember­séges viszonyon alapul. Mesterkéltség, eröl- tetettség nélkül. S ebben a kapcsolatban hol az egyik, hol a másik mozzanat mutatja az egészséges összefűző szálakat: olykor a derűs oldal, olykor a sértődést nem okozó kemény szó, máskor a tiszteletet nem romboló vita, megint máskor a tekintélynek nem ártó kri­tika. Ezek a mozzanatok, ha szabad annak nevezni, feltétlenül közvetlenebbé teszik ember és ember kapcsolatát. A rosszul értel­mezett három lépés — soha. Csala László Kilenc község dolgozóinak társadalmi összefogása Kurityánban a hivatalos aktust kultúrműsor követte. A hallgatóság soraiban helyet foglalt dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára, va­lamint Monos János, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatója is. Á Szuhavölgyi Bányaüzem dolgozói a néhány nappal ez­előtt átadott szép. modern, kellemes környezetű, új mű­velődési házban ünnepelték a bányásznapot. Reggel zenés ébresztő köszöntötte a bá- hyászközség lakóit, majd a bán y ás z zenek a r térzenét adott B művelődési ház udvarán. Az ünnepség hivatalos részére délelőtt 10 órakor került sor. A nagyteremben „táblás ház” 'kút. Ez alkalommal ellátoga­tott a községbe dr. Bodnár Ferenc elvtárs, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára és Monos János elvtárs, a Borsodi Szénbányá­szati Tröszt igazgatója. Az ünneplő közönséget s az üzem dolgozóit Kovács Ferenc elv- társ, a Szuhavölgyi Bánya­üzen igazgatója köszöntötte. Kedves színfoltja volt a te­lep bányásznnpi ünnepségé­nek az á kultúrműsor, amelyet az újonnan átadott művelő­dési ház öntevékeny csoport­jai rögtönöztek erre az alka­lomra. Hasonlóan hangulatos, kelle­mes bányásznapi ünnepsé­gek voltak Farkaslyukban is, ahol a késő esti órákig együtt maradtak a bányászok. K iráldon, Sajószentpéteren, Edelényben, Alberttelepen és Ormosbányán is megemlékez­tek a XV. Bányásznapról. Paulovits Ágoston Foto: Szabados György Szeptember végére elkészül az edeiényi tbc-gy ógy i n t ézet Edelény belterületén több mint 25 millió forintos beru­házás felhasználásával befe­jezéshez közeledik a 300 ágyas tbc-gyógyintézet építése. A háromemeletes épületben 75 kényelmes, 4 ágyas, mosdóval felszerelt betegszobát alakítot­tak lei. A földszinten kap he­lyet a nővérszállás, a külön­böző vizsgálók és röntgenszo­bák, az első emeleten pedig a száz férőhelyes étterem, s a hozzátartozó konyha. A fekvő betegek részére is innen szál­lítják majd liften az ebédet az emeletenkénti tálalókba. A betegek kényelmének biztosí­tására társalgókat, barkácsoló helyiséget, büfét, könyvtárat és fodrászatot létesítenek, a harmadik emeleten pedig fé­lig, valamint teljesen nyitott fektetőket rendeznek be. Az intézetet korszerű berendezé­sekkel látják el, s az épület nyugati és északi oldalán er- dősávot telepítenek. Az új kór­ház átadását szeptember vé­gén kezdik meg, s a jövő év elején fognak hozzá benne a gyógyító munkához. i A mezőkövesdi járás még ma í is szegény jó minőségű ivó- J vízben. Ezért a megyei tanács f elhatározta, hogy az elkövet- x kező években ezen a tájon l építteti fel a megye második f legnagyobb regionális vízmű- i vét, és a lakosság ellátására a $ Bükk déli lankáin feltörő sáiyí } és kácsi források kristálytisz- \ ta karsztvizét használja fel. A í hideg források minimális víz- l hozama az eddigi mérések sze- t rint percenként mintegy hót- | ezer liter. Ezt a mennyiséget 7 pedig 9 dél-borsodi község: t Kács, Sály, Ti bolddaróc_ Bükk- í ábrány, Mezőkeresztes, Mező- í nagymihály, Mezőkövesd, Me- ) zőnyárád és Szentistván csak- ! nem 50 000 lakosa vízszükség- í Jetének kielégítésére elegen- í dó. A tanulmányterv szerint l a dél-borsodi regionális vízmű • építése mintegy 100 millió fo- : rintba kerül. Ebből az összeg- ■ bői elkészítik a forrásfoglalá- i sokat, tároló medencét építe- : nek, több mint 61 kilométer • hosszú fővezetéket, fektetnek ; le, és a falvakban közkifolyó- ; kát létesítenek. A források • vize gravitációs erővel jut el . az érdekelt községekbe, csu­• pán Tibolddaróc és Kács ma­gasabban fekvő részeire kell majd hidrofor berendezéssel felnyomni. Az új regionális vízmű műszaki terveinek el­készítését most kezdték meg. Az új létesítményt a lakosság társadalmi összefogásával kí­vánják megépíteni. Ennek szolgálatában a me­gyei tanács építési és víz­ügyi osztályának ■■ szakembe­rei az elmúlt napokban ta­nácskozást tartottak Mezőkö­vesden. Ezen ismertették az új vízmű felépítésére hozott intézkedéseket az érdekelt községi tanácsok vezetőivel. Festékek — a világ minden tálára A HAMBURGI kikötőből kifut egy hajó. Szépen fes­tett, hatalmas hajó. mely ta­lán bejárja a vizeken a fél világot. És talán éppen ma­gyar festék díszíti. Könnyen meglehet, mert a hamburgiak az idén rendeltek a Tiszai Vegyikombinát lakkfasték- gyárának termékeiből. — Próbaképpen 7000 kilo­gramm festéket kértek. Ha megfelelőnek találják, jövőre 150 tonna szintetikus zománc­festéket szeretnének rendelni — hallottuk Brieger Lajostól, a gyár termelési és technoló­giai osztályának vezetőjétől. A műgyanta- és' lakkfesték­gyár -egyébként jelenleg több mint 180 féle kész- és félkész terméket ad, évi 10 ezer ton­na mennyiségben. És a ter­mékekből az országos igény kielégítésén kívül exportra is jut a Szovjetunióba. Cseh­szlovákiába. a Német Szövet­ségi Köztársaságba. Exportál­tak azonban már másfelé is, úgyhogy a gyár festékei köz­vetlenül. vagy közvetve már eljutottak a világ minden tá­jára. Az elkövetkezendő évek­ben lsedig... — A harmadik ötéves terv­ben a gyár duplájára bővül. Még az idén üzembe helye­sünk egy úgynevezett B 2. kísérleti üzemet, ahol az új technológiához szükséges ta­pasztalatokat kívánjuk meg­szerezni. — Brieger Lajos tá- iékoztatása szerint a B 2. se­gítségével még jobban kie’é­küthetik a hazai és a külföldi igényeket. Például úgyneve­zett gyöngymalmokat alkal­maznak majd a teljesítmény növelésére. Négy gyöngyma­lom nyolc hengerszéket he­lyettesít majd a festékek elő­állításánál. Újdonságnak szá­mít az is, hogy a műgyanta üzemet a szabadba telepítik, ezzel csökkentik a robbanás- veszélyt. A gyár termékei közül ed­dig a legnépszerűbbek közé tartoznak a szintetikus nyo­mású. műanyag bázisú festé­kek, a lakkok, a közismert Wallkvd festékek, és a par­kettázáshoz kiváló Mozáik-ra- gasztó. de új termékek elő­állításával is szüntelenül kí­sérleteznek itt. A GYÁRNAK van egy húsz tagú kutatócsoportja, amely a konkrét feladatokon kívül tu­dományos kutatással is foglal­kozik. Dr. Szűcs Imre., Ivánfi Jenő és a többi kutatómérnök tudományos leírásait külföldi szaklapok is közük. Ezek a kutatók foglalkoznak a gyan­ta és a festékek tartósságának, mi nöségének továbbjavitásá- val és kísérleteznek olvan anyagok előállításával, amik­ért: most még jelentős össze­geket fizet ki az ország. Eddi- eredményeik alapján bíz­hatunk benne, hogy néhány év múlva még több festéken olvashatjuk nvfjd a világ' min­den táján: „készült a Tiszai Vesvikombinát Műgyanta- és Lakkfest ékgyárában”. R. A,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom