Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

Ünnepi munkásgyűlés a jubiláló Diósgyőri Gépgyárban A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 220. szám Ára; 50 fillér Szombat, 1965. szeptember 25. ./I hivatalos üss visít Bsttpj«sn Barátságos, meleg verőfény­nyel mutatkozott be az idei ősz. Szeptember 23-án a nyári napok többségét felülmúló hő­mérséklet köszöntött a határ­ra. — Ez kellene. Három-négy hét ilyen idő, és. „utolérnénk” magunkat a mezőgazdasági teendőkben. Talán még a ku­koricák többsége is időben beérne — mondották öröm­mel, bizakodással a szerencsi járási pártbizottság vezetői. — Éppen néhány nappal előbb beszélték meg, mérték fel a termelőszövetkezetek szak­embereivel, vezetőivel: ho­gyan készüljenek fel az őszi vetésre, betakarításra. S olyan módon, hogy ha továbbra is kedvezőtlen maradna az idő­járás, akikor se gyarapodjék a nyár okozta késedelem. Taktabáion uehóz a szántás! Ellátogattunk a járás né­hány termelőszövetkezetébe. A tapasztalat: mindenütt úgy dolgoznak, olyanok a feltéte­lek, s olyan a kapott segítség is, ahogy ezt a járás vezetői, szakemberei elmondották. Az is igaz viszont, hogy a Tafcta- köz és Tiszamenfe egy részén nem könnyű a szántás és a talaj megfelelő előkészítése a vetéshez. A taktaháji Béke Termelő­szövetkezet elnöke, Kiss Bálint is ezt emlegeti, mint egyetlen gondot. — Szerencsésen túl vagyunk az aratáson, a cséplésen. Per­sze csak úgy, hogy sole segítsé­get kaptunk más megyéktől és termelőszövetkezetektől. De legalább az ősz első napján már valóban az őszi munkák­kal törődhetünk. Nincs is kü­lönösebb hiba. Vetőmag van, sőt, megígérték, hogy az álta­lunk termelt magyar vetőbú­zát Bezosztája 1-re cserélik ki. Ez vizsgázott az idén is a legjobban. Nem dőlt meg, le­hetett géppel vágni. Csak a traktorosoknak nehéz a dol­guk! Csak a legerősebb gép, az egyetlen SZ—100-as szánt, utána négy más traktor hen- gerezi, porhanyítja a talajt. Mert ha megsüti a Nap a friss szántást, néhány órán bedül kőkemények a hantok­Mit mond a munkanapló ? v Ennek ellenére biztatóan halad a munka. Már vetnek, 560 hold a tervük, 300 holdon a talaj már készen várja a magot. Persze, október 20-ra mindenként szeretnék befejez­ni az őszi vetést. S ha, igen helyesen, néhány napos esővel is számolnak, feltétlenül még egy SZ—100-as gépre van szükségük. ígéretet is kaptak rá. Remélhetően nem csak ígéretet! Víztároló szövetkezeti összefogással KI SE látszik a nektárt termő hegyek közül, olyan Ids községe Hegyalja nagymúltú borvidékének Makkoshotyka. Most mégis, egy nagyszabá­sú vállalkozással hívja fel magjára a figyelmet. Ugyanis a szomszédos hercegkút! Re­mény és a sárospataki Kos­suth Termel őszövetkezettel összefogva, 44 millió forintos beruházással, tetemes állami támogatással olyan hatalmas víztároló létesítésébe kezd, amelyhez hasonlóval sem sok gazdaság dicsekedhet az ország­ban. A község mellett széles völgyben folyik le a hegyek­ből a Radvány patak, amely századokkal ezelőtt ugyanezen a tájon a Rákóczi-birtokok halastavait táplálta, s veszély idején vizével elárasztották a vár körüli árkokat. Amint Ha­lász Zoltán, járást öntözési ag-' nmónius elmondotta, most korszerű formában, modern víztároló alakjában megépítik a hajdani halastavat. A víz­ügyi szakemberek már el is készítették az építési tervet, amely szerint a víztárolóban a Radvány patak, a tavaszi hóié és a lehulló csapadékok felhasználásával 2 millió 400 ezer köbméter vizet tudnak összegyűjteni, s ez csaknem 1500 hoidnyi terület öntözésére elegendő. A VIZET elsősorban a kö­zeli hegyoldalakra kívánják felnyomatni, a szőlőföldekre, hogy ne okozzon gondot fenn a magasban a permedé elké­szítése, továbbá, hogy száraz­ság idején évente 100—200 millimétemyi csapadékot esőz- tessenek a nemes venyigékre. Ezenkívül bőven jut majd víz a tárolóból a hegyek lábainál elterülő szántóföldekre is. fő­képp a kapások és a pillangós takarmánynövények öntözésé­le. A hatalmas víztárolót hal- tenyésztés céljaira is hasznosí­tani fogják, de felhasználják csónakázásra. és körülötte, a Vadregényes erdőkkel koszo­rúzott gyönyörű Radvány- Völgyben üdülőket, horgászta- tryákat létesítenek. A szövetkezeti összefogással és nagyarányú állami támoga­tással épülő víztároló elő­munkálatai még az ősz fo­lyamán megkezdődnek. A hercegkúti, a makkoshotykai és a sárospataki gazdaságok régi szőlőföldjeiken kívül 600 hoidnyi új telepítéssel készül­nek az új víztároló hasznosí­tására, s ebből 415 holdon a közelmúlt években végzett te­lepítés folytán már díszlenek is a fur mint és hárslevelű ve­nyigék. ÉS AZ öntözéses hegyvidéki szőlőművelés megvalósításával új fejezet nyílik ezen a tájon is Tokaj-Hegyalja nagymúltú szőlőkul túrájának történeté­ben. Hegyi József Csobajon, a Tiszavidék Ter­melőszövetkezet tagsága kitett magáért az aratás időszaká­ban. Elsőként végeztek az aratással, a hordással és kom­bájnjaik, traktorosaik sokat segítettek más közösségeknek is. S a tsz munkájáról hadd „beszéljen” az emberek he­lyett a gondosan vezetett mun­kanapló. Érdekes betekinteni a nagyméretű, kékfedelű naplóba. (Nem sok tsz-ben vezetik, pedig precíz, sokat­mondó dokumentum.) Bárki kiolvashatja belőle, hogy a tsz-tagság 150—200 embere az elmúlt hónapok minden va­sárnapján dolgozott. Arattak, csépeltek, hordtak. S szep­tember 17-én már nem szere­pel a korábban minden nap bejegyzett szó: cséplés. S a „Gépek elosztása” rovatban a „hordás”, a „terményszál­lítás” fogalmak újjal cseré­lődnek fel; „Vetőszántás, MTZ—5-ös géppel: Nyüsti, Novak... és még hárman traktorosok.” Szeptember 23-án pedig már 11 erőgép, 11 trak­toros jelzése, illetve neve után áll ez a két szó; „Őszi búza...” Szántanak, vet­nek, a talajt munkálják el. S mit mond kiegészítésül Orosz elvtárs, a termelőszövet­kezet mezőgazdásza? Ha az ősz kedvezően alakni — A vetéshez már több mint ötven százalékban előkészítet­tük a talajt. Minden szüksé­ges feltételt biztosítottunk. Gé­peink jók, dolgoznak, meg­van a vetőmag, a műtrágya. Bizonyosak vagyunk benne, hogy az idén is időben elvet­jük az őszieket. Sőt, ha az ősz kedvezően alakul, talán a kapások betakarítása sem ké­sik majd sokat... Dolgoztak, szántottak, vetet­tek a terme1 'szövetkezetek gé­pei Tiszatardoson, Mező- zomboron, Taktaharkányban, s a szerencsi járás más ter­melőszövetkezeteiben is az ősz első napján. S mert a kedvező idő tovább tart, dolgoztak más­nap, szeptember 24-én is. Re­mélhetően az ősz olyan ma­rad, amilyennek érkezése nap­ján bemutatkozott. S ha egy­két nap csapadékos lesz is, a jó felkészülés birtokában az őszi vetés talán könnyebb, za­vartalanabb lesz, mint az ara­tás. A szerencsi járásban és más járásokban egyaránt. Barcsa Sándor Dr. Horgos Gyula kohó- es gépipari miniszter beszédét tartja­A törzsgárda tagjainak egy csoportja. Foto: Szabados György Dr. Bodnár Ferenc elvtárs. a megyei és a városi párt- bizottság nevében köszönti a gyár kollektívajai. Világ proletariat egyesüljetek! Ezután dr. Bodnár Ferenc elvtárs, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első tit­kára a megyei és a városi pártbizottság nevében köszön­tötte az ünnepi nagygyűlés részvevőit. — Ma annak a gyárnak az ötven éves fennállását ünne­peljük — mondotta —, amely­nek szervezett munkásai me­gyénkben mindig az első so­rokban álltak az emberi jo­gokért és a társadalmi hala­dásért folytatott harcban. Az újdiósgyőri munkásotthonban, a Vöx'ös Rákban és egyéb he­lyeken tartott munkásgyűlések előkészületei voltak áldoza­tos harcuknak. Bátor és példás helytállásuk, szervezettségük és politikai öntudatuk ország­szerte ismertté vált. Ezeknek vannak olyan nagyszerű állo­másai, amelyekre ma is büsz­kén emlékszünk vissza. Beszédének további részé­ben Bodnár elvtárs meleg szavakkal szólt azokhoz a dol­gozókhoz, akik évtizedek óta, mint a gyár törzsgárdájának tagjai lelkiismeretesen mun­kálkodnak, a .,DIGÉP”-márkát viselő termékek nevét öregé bitve. ­Végül hangsúlyozta, hogy ha az az alkotó, őszinte légkör, amely mostanság jellemzi a gyár életét, a jövőben tovább­fejlődik, hajtóereje lesz az eredményedben gazdag mun­kálkodásnak. A munkás nagygyűlés végén a gyár legjobb dolgozói kor­mány-. miniszteri- és SZOT- kitüntetéseket vettek át. Ezen­kívül a törzsgárda tagjai kö­zül többen részesültek kiváló dolgozó jelvény és kiváló dol­gozó oklevél kitüntetésben. Paulovits Ágoston verténye az 1943. szeptember 9-i béketüntetés volt. e — Sorsdöntő fordulatot ho- 11 zott a gyár életében 1944. de- k cember 3. Ezen a napon sza- P baditotta fel a szovjet hadse- t reg a gyárat és környékét. Uj r élet kezdődött. Már az első na­pokban a dolgozók ezrei je- ö lentkeztek a romok eltakarí- p tására, a megmentett gépek n üzem behelyezésére. A jövőbe g vetett hit nagyszerű bizonyt- r téka volt ez az akkori rossz g közlekedési és ellátási viszo- d nyok mellett. Ebben az idő- ú szakban a legfontosabb az új- a jáépítés volt. A Diósgyőri Gép- 1; gyár tennivalóit is a néngaz- e daság újjáépítésének elsoren- t dű feladatai szabták meg. Eb- b ben az időszakban kezdődött é el a drót, szög, reszelő, élei- s műszeripari, mezőgazdasági és v bányászati berendezések, va- r lamint a hídszerkezetek és b gördülőcsapágyak gyártása. A továbbiakban a DIMÄ- fc VÁG néven különvált gyár s fejlődéséről beszélt dr. Horgos g Gyula elvtárs. Megemlítette r azokat a nagyszerű lelteket, t amelyekkel e nagy vállalat (< kollektívája hozzájárult a ma- v avar gépipar előtt álló feladd- fc tok megoldásához, fontos ex­portcikkek gyártásához, né- B hám/ kiilfödnn is jól Ismert - márkás termék elkészítésé- a hez. A számok tükrében is- t mertette a fejlődés egyes sza­kaszait. utalt az összevonás [. szükségességére, ás azokra az eredményekre, melvek mos­tanság jellemzik a Diósgyőri 0 Géngyár munkáját. Végül a 0 feladatokat sorolta fel. és ki­fejezte reményét. ho«v a ffvár h szakmunkásai, műszaki és ad- z minisztratfv dolgozni a követ- kérő ötéves tervben is teljest- tik népgazdasági kötelezettsé- " Tegnap, pénteken délután ünnepi munkásgyűlés volt a fennállásának 50 éves jubileu­mát ülő Diósgyőri Gépgyár­ban. A nagygyűlés előtt a dél­előtti órákban dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter és dr. Bodnár Ferenc. az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának első titkára a gyár vezetőinek kíséretében meglá­togatott több üzemrészt, el­beszélgetett a törzsgárda tag­jaival, a jubiláló gyár munká­saival. Az ünnepi munkásgyűlés el­nökségében helyet foglalt dr. Horgos Gyula miniszter elv­társ, dr. Bodnár Ferenc elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára. Havasi Béla elv­társ, a városi pártbizottság el­ső titkára, - Pólyák János elv­társ, a Vasas Szakszervezet főtitkára és Kincses István elvtárs. kohó- és gépipari mi­ni sz tér hol vettes. Eljött a jubileumi ünnepség­re megyénk és városunk ipari üzemeinek több vezetője, a társadalmi és állami szervek számos képviselője. Maiiák István elvtárs,. .a nagyüzemi pártbizottság titká­ra meleg szavakkal köszöntöl- te a meghívott vendégeket, az ünnepi nagygyűlés valamenv- nvi részvevőjét, maid átadta a szót dr. Horgos Gyula minisz­ter elvtársnak. — ötven esztendő jelentős időszak nemcsak egy ember, hanem egy gyár életében is. Jelentős azért is. mert ez alatt az ötven esztendő alatt éle­tünkben, korunkban sorsfor­dulók játszódtak le — kezdte beszédét a miniszter elvtárs. Ezután vázolta azt az utat, amely a magvar gépipar e nagy üzemének ötven eszten­dejét. a gvár fejlődését jel­lemzi. Utalt az első világhábo­rút követő évek eseményeibe, maid a háborús készülődések­be. Szó esett az {inneni nagy­gyűlésen arról, hogy Diósgyőr munkássága müven bátran szállt szembe a Horthv-fasiz- mussal, a háborúval: a mun­kásság egyik nagyszerű fiegy­Jól kihasználták a szép időjárást É. Jr a szerencsi járás termelőszövetkezeteiben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom