Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

Péntek, 1965. szeptember 3. RSZAKMAOVAHORSZAí 3 A fiatal szakember helye a falu társadalmi életében Ankét a Debreceni Agrártudományi Főiskolán A KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ, a Földművelésügyi Minisztérium, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület és a Debreceni Agrártudományi Fő­iskola meghívására hét megyé­ből jöttek össze a napokban azok a fiatal mezőgazdasági szakemberek, akik a debreceni főiskolán szerezték képesíté­süket, az elmúlt években. , . Az ankétot Munkácsy Fe­renc, az Agrártudományi Fő­iskola rektora nyitotta meg, majd Soós Gábor földművelés- ügyi miniszterhelyettes elmon­dotta, hogy ez a megbeszélés része az ország különböző te­rületein megrendezésre kerülő ankét-sorozatnak,, amely majd együttesen ad képet a fiatal mezőgazdasági szakemberek élet- és munkakörülményeiről. A termelő és nevelő munka kapcsolata Az ankét vitaindító előadá­sát Misi Sándor, a KISZ Köz­ponti Bizottság osztályvezetője tartotta. Többek között, el­mondotta, hogy a fiatal szak­embereknek a gazdasági tevé­kenységükön kívül az is fel­adatuk, hogy segítsenek a pa­rasztság szocialista nevelésé­ben, közösségi emberré formá­lásában. Ezt a munkát nem le­het elválasztani a korszerű nagyüzemi gazdálkodás erősí­tésétől. Négy év telt el azóta, hogy falun uralkodóvá vált a közös gazdálkodási forma. Az azon­ban a helyi körülményektől függ, mennyire sikerült eddig megerősíteni és hatékonnyá tenni a nagyüzemi gazdálko­dást. Az a döntő, hogy meg­erősödjön a gazdasági alap. S ez hatékony politikai nevelő­munkát is igényel. Ebből ki kell venni részüket a fiatal szakembereknek is. A gazdasá­gi alap fejlődését — sajnála­tosan — nem követte minden esetben a tudat fejlődése is. A falu nemcsak a paraszt ember lakóhelye Az előadó ezután mélyen elemezte a falu lakóinak jelen­legi rétegeződését. Elmondotta, hogy a falvakban ma már nem­csak a dolgozó parasztok él­nek, hogy ott a fejlődés követ­keztében szinte az egész nép­gazdaság jelen van. Sokan van­nak, akik csak ott laknak, de nem ott dolgoznak. S ezt a körülményt nem lehet figyel­men kívül hagyni. Differenciá­lódott a falu népe még a nagy­üzemi gazdaságokon belül is. Az utóbbi években lényeges változás ment végbe a paraszt­ság szakmai és politikai fejlő­désében. A termelés kultúrá­jának növekedése elősegítette a tudat fejlődését. Ehhez kap­csolódik az is, hogy a szocia­lista munkaverseny mély gyö­kereket eresztett a falusi gaz­daságokban, s az országban már 40 000 tsz-'tag dolgozik szo­cialista brigádban. Sokszor halljuk a panaszt: elöregszik a tsz-tagság. Az országos életkor a termelőszö­vetkezetekben 54 év. Kérdés, mi az oka a falusi fiatalok el­vándorlásának. Ezt csak a nagyüzemi termelés feladatai­val összhangban lehet vizsgál­ni. Mért mi taszítja a fiatalo­kat? Az, ha a tanács és a szö­vetkezet nem gondoskodik megfelelő munka-, tanulási- és kulturálódási feltételekről. A fiatal szakember is nyújt­son segítséget ahhoz, hogyan kell a nagyüzemi mezőgazda­ságot ilyen új, szocialista tar­talommal megtölteni. Mit várnak az agrárértelmiségtől? Az egyetemekről kikerült fiatal mezőgazdasági szakem­ber most keresi helyét a falu társadalmában. Befogadásuk­ban pedig nagy szerepe van annak, hogy milyennek isme­rik meg őket. Azt a fiatal agrárértelmi­séget látja szívesen a falu, amelyik nemcsak a tudomány­nak él, hanem közéleti ember is. Szervező, irányító és neve­lőmunkát folytat, harcol azért, hogy a régi, elavult termelési szokásokat felválthassa az új, a korszerűbb, a jobb. Aki min­denkor figyelembe veszi a tsz- tagok véleményét, s aki türel­mes, meggyőző szakmai és po­litikai nevelőmunkát folytat. A meghívottak a vita során elmondották, hogy az iskolából kikerülve, milyen körülmények fogadták őket munkaterületü­kön. Néha előfordul, hogy még a tsz vezetőit is meg kell győzni az új eljárások helyes­ségéről. Szilágyi Adolf, az edelényi Alkotmány Tsz agronómusa arról beszélt, hogy a fiatal szakember gyakran egyedül marad elgondolásával. Elmondották a felszólalók azt is, hogy esetenként nem az a feladat vár a szakember­re, hogy a legjobb agrotechni­kai eljárásokat bevezesse, an­nak még előbb az alapjait is elő kell készíteniük, s ez is lehet izgalmas, szép munka. A továbbképzés pond'a Élénk vita alakult ki arról, hogyan és mikor képezze to­vább magát a tsz agronómusa. Voltak, akik a sok elfoglalt­ságra, való hivatkozással ezt szinte lehetetlennek látták. Végül az az álláspont alakult ki, hogy a továbbképzés, a szakfolyóiratok rendszeres ta­nulmányozása a munkának szerves része. Fábián Gyula, a hejőkürti tsz agronómusa, fel­szólalásában kifogásolta, hogy Borsod megyében kevés lehe­tőségük van a szakembereknek arra, hogy egymással találkoz­hassanak, véleményüket kicse­réljék, s tapasztalatokat adhas­sanak át egymásnak. Fülöp Imre, a Hajdu-Bihar megyei Tanács mezőgazdasági osztá­lyának vezetője pedig többek között arról számolt be, hogy megyéjükben évenként rend­szeresen megtartják a mező- gazdasági szakemberek egy hetes tanácskozását. Hogyan lehet tekintélyt szerezni Halász Péter, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgaz­dasági osztályának vezetőhe­lyettese részletesen foglalko­zott azzal a kérdéssel, hogyan tud beilleszkedni a falu társa­dalmában, hogyan tud tekin­télyt szerezni magának a kö­zös gazdaságban a fiatal me­zőgazdasági szakember. Ezt a tekintélyt, felsőbb szervek nem tudják biztosítani részükre. Maguknak kell megszerezniük a mindennapi becsületes, ke­mény munkával. Nagyon fon­tos . a szaktudás, s elsősorban ez adja a tekintélyt is. Legyen példamutató és szerény a fia­tal agrármérnök, legyen türel­mes a régebbi szakemberekkel szemben is, s, azokkal is, akik­nek kevesebb a szakmai tudá­suk, mint nein. A legfőbb pe­dig, hogy szeresse az embere­ket, a szó igaz értelmében. Adaniovics Ilona SZÁLLÍTÁSRA készén A Csepel Molorkerckpárgyár udvarán szállításra várnak a Pannónia motorkerékpárok Kalifornia részére. Emberek a kamton Kúszunk ? Wü métfGS fronton. Nagy megkönnyebbülés, ha négy­kézláb mehet az ember. De ilyen szakasz csak ritkán adó­dik. A front átlagos magassá­ga 80 centiméter. Sok he­lyütt azonban csak ötven cen­timéternyi távolság van a kaparószalag és a szénfal kö­zött. Mintha testünkkel fúr­nánk az utat a kemény, fe­kete agyagban. Az emberen ömlik a veríték. Hason csú­szunk. Bányászsapkánkon időnként lehulló széndarabok kopognak. A kaparószalagon kúszunk. Alattunk éles szén­darabok hasítják zubbonyun­kat. Húsz méter után már sa­jog az ember könyöke és tér­de. Bal kezünkkel először a karbidlámpát toljuk előre, s utána húzzuk magunkat. — Szóljanak, ha meg akar­nak állni egy kis tercierére! kiált az egyik bányász olyan jókedvűen, mintha csak valami vidám kiránduláson lennénk. A többiek is nevet­nek. — Csak az első tűzkereszt­ség nehéz, aztán mái- meg­szokja az ember. Megszokja és meg is sze­reti. Mert igazi szeretet Nevem Kupái Zoltán. Én vagyok a taktaharkányi Ha­ladás Termelőszövetkezet el­nöke. Megvallom őszintén, er­re büszke is vagyok, mert gazdaságunk a jók közé tar­tozik. tavaly is elnyertük a Minisztertanács elismerő ok­levelét, s egy kis pénzjutal­mat is a járástól. Termelő- szövetkezetünkről még csak annyit, hogy háromszázhar­minc ember tartozik a kol­lektívánkba és aligha tudnék Panaszkodni valakire is. Jó szorgalmú, dolgos nép a mi­énk, szereti a pénzt, a hasz­not, de tudja, hogy áz nem terem , vadnövény módjára, meg kelt érte dolgozni. Na­gyobb vagyoni különbség nincs már nálunk. Rengeteg a közös vagyonunk, a személyi tulajdonok nagyjából egyfor­mán alakulnak. A munka méri az ember értékét. A munkát meg mindannyian szeretik. Hainali háromkor Én hajnali három órakor ébredek. Nem is tudnék to­vább aludni. Megszoktam már. egyéni gazda koromban is mindig hajnalban keltem. Alaposan átgondolom, mit is beszéltünk meg előző délután, mi a napi feladat. Ha az idő­járás keresztülhúzza az elő­ző napi számításokat, még otthon kigondolom az új ter­vet, a változtatásokat. Reggel öt órakor szoktam elindulni otthonról. Első utam a központi tanyába vezet, így minden reggel elmegyek a vasútállomás mellett, öt óra. fél hat. Ilyenkor mennek a reggeli munkásvonatok. Az állomáson tolong a nép. Ne­kem minden reggel egy szá- adat jut eszembe: 780, Tu­dom, mert a községi tanács pontosan kimutatja. Minden reggel ennyi ember megy el falúnkból Miskolc felé dol­gozni. Fiatal, javakorbeli em­berek, parasztok ivadéka mind. Szeretik a fehér kenye­ret, hozzá a jó szikkadt kol­bászt és füstölt szalonnát, de még a paradicsomot, a papri­kát, a vöröshagymát is. Enni. Megtermelni nem .. . No. jó, tudom én, hogy az iparban is kell a munkás. De azért min­dig fáj a szívem. Száz .. . Csak száz férfit válogathatnék ki. Ha ez a száz ember itt­hon maradna! De néni jön­nek. nem maradnak itthon, és én nem is értem őket. Szövet­kezetünk jó, ötven-ötvenöt forintot ér egy munkaegység, ezerötszáz forintot könyen le- hetne keresni. De ha az a száz munkabíró ember dolgozna, kétezer is lenne. Mondom is nekik, de hiába. Nem ma­radnak itthon, pedig az ipar­ban sem keresnek többet. Mire a tanyára érek. a bri­gádvezetők .már működnek. Szervezik a munkát, elosztják az embereket. Nem szólok be­le. csak figyelem őket. Leg­feljebb akkor szólok, ha ke­vés az ember és problémát okoz a beosztás. Akkor min­dig meg kell állapítani, me­lyik munka a fontosabb, a sürgősebb és melyik mellőz­hető. Az elnöki döntés meg­nyugtatja őket. Hát csak ez­ért szólok... Körülnézek a tanyán és nyolc óra körül visszatérek a faluba, bemegyek az iro­dába. Megnézem a napi pos­tát és szétosztom az illetéke­seknek. Rendszerint a köny­velők, vagy a brigádvezetők kapják meg elintézésre. Meg­követelem, hogy a leveleket lehetőleg huszonnégy órán be­lül megválaszolják. Szeretem a gyors intézkedést, mert. ak­kor kevesebb baj származhat az ügyintézésből. Azt szoktam mondani, hogy iparkodjatok a válasszal, mert mi sem sze­retjük, ha megváratnak ben­nünket. A közös határozatnak mepfelelPen Rendszerint tíz óra amikor elindulok a határba. Tavasz­tól őszig ez rendszeres, kivé­tel csak az a nap. amikor va­lamilyen ügyben el kell utaznom. A határban mindenekelőtt azt ellenőrzőm, hogy a mun­ka az előző napi mesbeszélés- nek. a közös elható---izásnak megfelelően halad-e. Ha va­lami nincs rendben, feljegv- zem. A helyszínen nem szok­tam szólni. m<jrt a brigádve­zetőnek is tudnia kell, hoffv mit csinál. Majd számot ad róla a délutáni megbeszélé­sen. Ott azzal kezdem a mon­dókát, amit feljegyeztem. Mi miért törtéint másként, mint ahogyan megbeszéltük. Ezt fontosnak tartom. Nem egye­dül irányítok, mindig közö­sen határozunk, és egyikőnk sem szereti, ha a közös elha­tározást valaki indokolatlanul megsérti. Napközben az emberekkel nagyon sokat beszélgetek. Rendszerint velük együtt ebé­delek. Viszem magammal a bőrtáskát, benne kenyér, sza­lonna, kolbász, sülthús. mi­kor mi. Leülök az emberek közé, és ott fogyasztom el. Együtt szoktunk szalonnát sütni is. Közben nagyon jól lehet beszélgetni. Elmondiák a véleményüket, kifogásaikat is. meg kérdezősködnek. Leg­inkább a munkaegységbeírást firtatják, merthogy azzal so­kan még mindig nincsenek tisztában, pedig már többször oktattuk is. A fiatdabbja ér­ti'. mert frissebb még a tu­dása. Az öregebbeknek vi­szont magyarázni kell. Hát magyarázok. Egyszer majd­csak megtanulják. 'á esne az érdek lődés... Sok mindenről lieszélgetünk ilyenkor, de én mindig hiá­nyolom. hogy csak olyasmi felől érdeklődnek, ami köz­vetlenül érinti őket. A nagy dolgok, a közös el vontabb ügyei nem jutnak eszükbe. Most, például csépelünk. Igen ,ió a termés. De még senki sem kérdezte meg, van-e ele­gendő magtárunk, hogyan bol­ez. Sok áldozatvállalást bér erejének, kitartásának, követel és megseni szűnik bátorságának bizonyítékát ad- a vérbeli bányászokban, jak minden órában. Valóban A frontfejtők pedig kü- hősies küzdelem ez a föld lönösen azok. Itt van például kincséért. S a küzdelem iránti ez a brigád, a bükkaljai bá- vonzalom valahogy apáról Bá­nyaüzem II. aknájában, Sajó- ra öröklődik a bányászcsalá- szentpéteren. 54 ember há- dókban. A brigádvezető apja, rom műszakban. Ifjabbik Feri bácsi, akit a többiek csak Szloboda Ferenc a vezetőjük, „öreg pipás”-nak neveznek, s zömmel fiatal emberek, ezt mondja: mégis öt-tíz-húsz éve dől- — Az én édesapám negy- goznak már itt. A brigád négy ven évig dolgozott itt. De már éve van együtt a fronton. Ta- az ő apja is bányász volt. valy kapta meg a szocialista — Bírja őket a bánya. Néz- brigád oklelvelet. ze csak, az ifjabb Feri is hogy — Nagyon jól dolgoznak — kigömbölyödött! Lassan alig hallottam Tamkó Páltól, az fér át a fronton, pedig napon- akna főmérnökétől. la meg leéli néhányszor tennie- Júliusban 120 százalék- ~ mindenki nevet Rácz Béla ra. augusztusban 113 száza- banyamester szavain. Az ide- iékra teljesítették havi tervü- ®en elcsodálkozik, hogy ilyen két — jegyezte meg Nagy kémény munka után is meny- Anclrás .főaknász, a brigád JU'i vidámság, elevenseg, tre- patronálója. falkozo kedv van ezekben az Aki még nem járt bánya- emberekben, ban. az talán nem is tudja , ~ Há‘.ha meg a klubban eléggé értékelni, mit jelent a hallaná okét! - veti közbe 110—120 százalékos teljesít- Nonya István, a Bukkaljai mény, mégpedig fronton. Bányaüzem KISZ~tilkára. ^ Óránként 200—220 csille sze- , ^7 . "7 Ualazs net ad 18 ember. Térdelve, Sándor, a brigád^ „esze . vagy hason fekve robbantják. Mert van nekünk °}rtm fejtik, a kaparószalagra lapá- klubunk, hogy az a legjobb tolják a szenet, s közben be- hely egész Peteren. A legkul- ácsolják a tárnokát is. Az em- turállabb! f , p--p/ mar ra is ter- • •••oa••• t•••••••••••• • tünk a munka­®idő utáni életre. Családi' ház dogulunk a szárítással, a szál- • építésénél segítés társadalmi mabehordással, mennyit» munkában Czipták Miklósnál adunk terven felül az állam-»Sajókápolnán, Antal Gyulá­nak; stb. Mondom is nekik, ®núl Kondón. répaásás a szent­miért nem érdeklődnek? Azt »Péteri tsz-ben. úttörőtábpr- felelik, hogy ezzel törődjön a*építés a Harica-völgybetn, If- vezetőség, azért vagyunk. No, Jjú Gárda-szolgálat, futbáll- persze, a vezetőség törődik is »meccs, üdülés a Balatonnál... vele, mert ha véletlenül nem * — No és Zakopanéban, ju­törődünk valamivel, azt szigo- • tolómképpen — jegyzi meg rúan számon kérik. De az-*Kukta Sándor, ért igen jól esne. ha meg-» Aztán a tanulás — szó­megkérdeznék, hogyan áll ez,»Ml meg Borsi József, vagy az, melyek is most a» — Színházlátogatás Miskol- közös legnagyobb problémái. *con — sorolja tovább Hornyák Szoktunk viccelődni is. SokJ István. A bányamester pedig vaskos viccet tudnak. Meg-»összegezi: hallgatom ezeket is és jókötJ — Szóval ilyen elfoglaltsá- nevetek. A minap meg azt «gaik vannak munka után. kérdezték meg, mikor me-» — Persze, a családi életet gyünk megint fürödni? Mert- sem kel) kihagyni — fűzi még hogy tavaly voltunk Hajdú- a szót. Stofán Elek. akinek öt szoboszlón kirándulni, ftiröd- gyermeke van. tünk is. és az narvon tetszett És ha már a magánélet is az embereknek. Megnyugtat- szóba kerül, arról beszélnek, tani őket, hogy az idén is ki. mivel örvendezteti meg a lesz közös kirándulás, csak családját. tegyük tető alá a termést, fe- — Pásztor Gyurka nemrég jezrük be a cséplést. vett egy 'Trabantot, Hornyák Délután két órakor ti] ősz- Feri meg egy Moszkvicsot. .. sze a vezérkar, mármint a — No és hányán vannak, brigádvezetők. Mindenki be- akik csak azért nem vesznek számol a munkáról és me«?be- még autót, mert nem kapnak szeljük a másnapi feladató- olyan színűt, amilyet szeret- kat. Egy ilyen értekezlet száz nőnek? — mosolyog Rácz Bé- percig tart. Se több, se keve- la szénportól fekete arcokra, sebb. Ezt már megszoktuk, a Svedán Mihály, LacZkó száz perc szinte hei*nk ideg- György, meg még a vájáris- zndntt. Ezután kimesvpk a "'.-ólából egy hónapja idekerült tanyákra, végig* érőm az istái- Tincsei István is mosolyogva lókat. Nemcsak ellenőrzők ; "ogat. hanem beszélgetek is. A dél-c> Front Ugyanaz az elne- után valahoev az állatié-* * vezés a bányában nvésztőké. Velük is mindent ais, mint a csatamezőkön. És alaposan megtárrrvalok. s«1alán ugyanaz az izgalmas és akkorra alkonvodik. Ha nincs ^fárasztó harc is. De a célja valamilyen gyűlés este hat. * egészen más. És a bányák legkésőbb hét órakor otthon ^frontjainak emberei is mász­va gyök. Vár a feleségem és »Csatájukért ma n-iár tisztelet két éves kisfiam. *és megbecsülés illeti őket (Sz. J.) Buttífcay Anna Reggeltől estig

Next

/
Oldalképek
Tartalom