Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-17 / 193. szám
Kedd, IMS. ausotszios S'ä. ESZAKM AGVARORSZAG 3 KBESZ-verseny Miskolcon S8ftíe&®.' fegaSmas verseny előtt a KRESZ-etméletfoől is nács), Kovák Sándor, a BVK zajlott le vasárnap délelőtt feleltek a részvevők, számos gépkocsivezetője. Miskolcon. A Borsod megyei gyakorlati kérdést értékeltek. A helyezetteken és a jutal- Rendőrfőkapitányság közieke- Szabó Győző rendőrszázados mazottakon kívül mind a hatássá osztálya, valamint a a következő versenyzőknek vankilenc gépkocsivezető emKristóf András rendőrtő rzsőrmcstcr a verseny-útvonalat ismerteti részvevőivel a KRESZ-verseny A 32-es rajtszánni tehergépkocsi vezetője itt alapos KRESZ-isnteretét bizonyította megyei Közúti Baleseteihárí- adta át a megérdemelt érté- léklapot kapott és újabb, gaz- tási Tanács rendezésében sor- kés jutalmat. Autóbusz ka te- dag tapasztalatokkal távozott rákerülő KRliSZ-versenyre góriában az első három helye- a versenyről. Jól dolgoztak a már a reggeli órákban gyüle- zett: Juhász Sándor (Miskolci rendező szervek, a közremű- kezni kezdtek az autóbusz-, a Közlekedési Vállalat). Pethő ködő önkéntes rendőrök, a teher- és a személygépkocsi István (LKM), Bácskái Sándor pontozó bírák, s valamennyi vezetők, köztük többen vidé- (Miskolci Közlekedési Válla- részvevőben az az általános ki üzemtől és vállalattól. Sok lat). A tehergépkocsi kategória vélemény alakult ki: a «jövőismerős arccal is találkoztunk első három helyezettje: Ma- ben is rendezni kell hasonló a zsűri asztala körül. Többen tyasovszky Miklós (DIGÉP), versenyeket, esetleg nagyobb eljöttek a korábbi versenyek Mihály István (Közúti Üzemi feladatokkal, hogy további részvevői és helyezettjei kő- Vállalat). Szigeti Miklós (ÉP- erőfeszítéseket tegyünk a biz- *01 is. FU). Személygépkocsi kategó- tonságos, balesetmentes közleE gondolat jegyében ren- ria: Losonczi János (Borsod kedés megteremtéséért. •festék meg a nagy érdeklő- megyei Kéményseprő Válla- Onodvári Miklós •fesre számottartó versenyt is. lat), Hricz Dezső (megyei ta- Foto: Szabados György A közúti balesetek számának sajnálata* emelkedése, köztük ^ a halálos kimenetelű országúti; Kirándulás a Mályi tóhoz plusz egy kis kálvária Milyen egy kirándulás a Mályi tó partján, ragyogó nyári dobén? Erről kérdezgettem néhány embert a kirándulók hadából a múlt vasárnap. íme a válaszok. Egy jókedélyú: — Isteni, kérem! Árnyékot adó bokrok, fák, remek ló tiszta, kék víz, kavicsos part, a vízen vitorlások, vizisielők, gumiágyakon ringatózó, jókedvű fürdözők! A parton röppen a labda, a bográcsokból finom illat árad, Egy morózus: — Kezdjük először is az oda- és visszautazással. Miskolcról nem indul olyan vonat, amelyik Mályiban megállna. Mégis, például a vasárnap reggeli füzesabonyi vonaton még a lépcsőkön is dagadnak az emberek. Jó időben legalább nyolcszáz, de inkább ezer, sőt kétezer ember is utazik így a Mályi tóhoz. Illetve csak Kis- tokajig, mert a vonat ott áll meg. Innen aztán jó húsz perces gyaloglásra indul a karaván, mégpedig a sínek mellett. De ha esőzés után vagyunk és felázott a töltés mellett kitaposott út, a népes társaság a vágányokon vonul. Gyerekek apjuk nyakában, fiatalok bravuroskodva egyensúlyoznak a síneken, az idősebbek pedig bukdácsolnak a talpfák között. Szóval, jó kimerültén érkeznek a tóhoz. Ott aztán se ivóvíz, se egy gomba-büfé, amiben hűsítő italt, vagy pláne élelmet lehetne kapni. Az meg egyenesen nevetségesnek tűnik, ha valaki megkérdezi: „hol vehetnék errefelé filmet a fényképezőgépembe?” Vagy: „miért nem irtják itt permetezéssel a szúnyogokat?” „Miért, nincs néhány pad és öltöző-kabin?” Egy közömbös: — Szép ez a Mályi tó és jó is a vize. Érdemes itt-tölteni a hétvégét, amikor Miskolc néhány strandja agyonzsúfolt. Persze az ide- és visszautazás sok bosszúsággal jár. Aztán van még néhány kellemetlen dolog. De talán lehetne ezeken változtatni. Sőt, előbb- utóbb kell is, hiszen a Mályi tónak van jövője. Hallottam már elképzelésekről, tervekről a tó rendezését illetően. Csak azt nem értem, hogy amíg ezek megvalósulnak, miért, nem lehet néhány átmeneti megoldással kellemesebbé tenni sok száz ember hétvégi kirándulását? A kistokajiak tiltakoznak Nos, ezeket a válaszokat egy kalapba, illetve egy táskába tettem és elvittem először is a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetőihez, hiszen a legégetőbb panasz hozzájuk tartozik. — Minderről már évek óta tudunk — jelentette ki dr. Pásztor Pál, az igazgatóság vezetője. — Ami a vasútállomást illeti: régóta vitázunk a kistokaji és a mályi tanáccsal. A kistokajival azért, hogy engedélyezze az ottani állomás megszüntetését, a mályival azért, hogy ki építsen ott állomást. Mert a két helység túl közel van ahhoz, hogy mindkét helyen megállhatna a vonat. És íme a kistokaji községi tanács 1963. szeptember 10-i levele: „ ... a község lakossága tiltakozását fejezi ki és egyáltalán nem adja hozzájárulását a megállóhely áthelyezéséhez ...” — Ezek után mi utasszámlálást tartottunk — jegyezte meg Zsiga hajós, az igazgatóság helyettes vezetője. — Megállapítottuk, hogy munkanapokon Kistokajnál átlagosan 300 ember száll vonatra. Közülük azonban csali 70 a kistokaji, a többiek, tehát 230-an mályiak. Munkaszüneti napokon, a fürdőszezon idején több száz ember utazik Miskolcról Mályiba. Indokoltabb lenne tehát a mályi megálló. A megállóhely építésével kapcsolatban kérelmet adtunk be a megyei tanács tervosztályához. A megyei tanács tervosztályának 1964. november 27-i válasza: „megvizsgáltuk a kérelmet. Bár a feladat mielőbbi sürgős megoldását változatlanul szükségesnek tartjuk, a beruházási hitel biztosítására 1965-re nincs mód. lobit mint 1 millió keltene Lapunkban erről már két évvel ezelőtt írtunk A MÁV figyelmébe című cikkünkben. Akkor a Közlekedés és Postait gyi Minisztérium l. vasúti főosztályától 1963. november 15-i keltezéssel kaptunk egy levelet, amiben többek között ez áll: „A Mályi tó és környéke nyári idényben való fokozottabb keresettsége előttünk ismeretes. Ezért Kistokaj megálló 1963 év elején tervezett megszüntetését nem hajtottuk végre... Az igaz, hogy a Mályi tavat nyári vasárnapokon sokan keresik fel, de ez csak idényjellegű. A gyaloglás, a többletidő a sporthorgászoknak és a strandolóknak véleményünk szerint nem jelent különösebb megterhelést. Megjegyezzük, hogy a balatoni vasútállomások zömében sokkal kedvezőtlenebb a helyzet.. Megjegyzik továbbá, hogy új megálló létesítése (Mályiban), illetve a kistokaji áthelyezése igen költséges lenne. „A peron földmunkák, az összehegesztett sínek szét- darabolása és a vágányok széthúzása, a két vágány közé kerítés létesítése, villamos felsővezeték-tartó oszlopok kihelyezése, váróhelyiség, szolgálati hely, térvilágítás stb. létesítése több mint 1 millió forint beruházási hitelt igényelne. Ilyen célra viszont nem is tudunk beruházási hitelt biztosítani, ezt az összeget a megyei tanácsnak kellene fedeznie. Véleményünk szerint azonban sokkal célszerűbb lenne, ha a megyei tanács ebből a pénzből a 3. számú fő közlekedési útból Mályi községnél leágazó és a tóhoz vezető földutat építené ki. As út sem végleges megoldás Ez év májusában ismét szóba került mindez, amikor a közlekedés- és postaügyi miniszter többek között erről is tárgyalt megyénkben. — A tárgyalás után összehívtunk egy értekezletet a mályi tanácson és még azt is felajánlottuk, hogy amíg a 3. számú főútvonalból az a bizonyos 2100 méteres elágazás nem épül meg, mi a téglagyárból törmeléket szállítunk a földútra és megszervezzük a társadalmi munkát, hogy a tóig autókat közlekedtethessünk. A Közúti Igazgatóság azonban elvetette ezt a javaslatot — hallottuk Nagy Istvántól, a 3. sz, AKÖV forgalmi osztályának vezetőjétől. Szabó Endre, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának vezetője pedig kijelentette: •— A kérdéses csatlakozó út építését csaknem 1 millió forintos költséggel bevettük az 1966. évi tervbe. Jó lenne azonban, ha a tónál érdekelt sportszervezetek vállalnák, hogy társadalmi munkában már az idén segítik a földút elegyengetését. De ez sem lesz teljes megoldás, ha az út elkészül és az AKÖV-járat a tóig közlekedik. Itt vagyunk tehát újra a vasútnál. A tó jövőjét tekintve előbb-utóbb úgyis megálló kell Mályiba. Addig pedig vajon mi balesetveszélyesebb: ha egyszerűen megáll a vonat, vagy ha egy népes karaván vándorol a sínek között? Ruttkay Anna szerencsétlenségek arra inte-^ Oek, hogy a gépjárműpark fo-$ kozatos növekedése követkéz-A 'ében, nem utolsósorban al fr'egye útjainak állapota mi-1 Ott minden gépjárművezető-▼ Jfek alaposan ismernie kell közlekedési szabályokat, mert^ ®aek hiányában. vagy al KRESZ előírásainak be nem* tartása miatt sokszor belátha-v tatlan károk keletkeznek w anyagi értékekben, emberig életekben. Szabó Győző rend-* érszázados a verseny kezdete* előtt elmondta: a rendezvény^ ?éUa. hogy felmérjék, a gép-V Járművezetők mennyire isme-$ ^*k és tartják be az új ren-Á érkezéseket; tisztában van-* éák-e az útburkolati jelek je-Y lentőségével, s a kijelölt ver-T s®ny útvonalon, ahol közieké-^ "és» szakemberek figyelik és A Pontozzák majd őket, hogyan! v*selkednek. hogyan közieked- J éTc. Nem voltak ezen a ver-? senyén bonyolult, nehéz fel-? ®éatok: a szabályos, előírás? szerinti közlekedést ellenőriz-a fek és bírálták felül. Nos, a verseny során bébi-? ***»yosodott. hogy bár egysze-? rü feladatokat kaptak, sokan ? ismerik az útburkolati A •Tek jelentőségét, a jár-! élűosztályozó szerepét, az? rt?es forgalmi sávok je-f fen tőségét. nem adják meg? elsőbbséget a kijelölt? "T yeken a gyalogosoknak;? Az egészében véve mégis* éagyon jól sikerült verseny! fásén, amikor. Kiss Ferenc,? NC»* Ferenc, Gáti Gyula, Ka-? **>ewéri Mihály rendőrtisztek A „Nem ismered meg addig a munkásokat, amíg egyszer nem utazol együtt velük egy hétvégi vonaton’* — csengtek fülemben egy régi beszélgetés utolsó szavai, amikor felkapaszkodtam a tömött vonatra. „Az igazi munkósember hazafelé menet arról beszél, hogy mit visz haza a gyerekeknek, meg az asszonynak. Az örül, hogy hazamegy.” A hétvég mindig zajos a vasúton. Az építőiparból és a gyárakból özönlenek a szabadszombatos munkások, összehúzódnak, helyet adnak az ismerősöknek, a komáknak. * — Szaki bácsi! Jöjjön csak ide! Elfér még maga is! — szól az egyik, és integet kézzel-lábbal, hogy a „szaki bácsi” észrevegye. S az jön is. Mire odaér, már helyet csinálnak neki, összébb húzódnak. — Adj’ isten! — Adj’ isten! Hogy vagytok? — Így hazafelé menet jól. A héten szépen ment a munka, halad az építkezés, most meg örül a szívem, mert megint látni fogom a pulyákat. Biztosan nagyot nőttek. — Mikor voltál otthon? — A múlt szombaton. Hazamegyek én minden héten. Ott lakunk, Nyíregyháza mellett. De már úgy sJérfítnék együvé kerülni a családdal ... — Hány a család? — Kettő. Egy kislány, meg egy kisfiú. A lány most múlt egy éves. a fiúcska meg öt. Látná csak, hogy örülnek, amikor meglátnak. Viszek is nekik egy-egy tábla csokoládét. A gyerek még szereti az ilyet. a Ä kővetkező kocsiban vidám mu- asikaszú hallatszik. Két fiatalember HA ZA FELE tangóharmonikázik. — Hej! Sose halunk meg! — ordít fel egy borízű hang. Majd a hang tulajdonosa hátratolja a sapkáját, le egészen a tarkójáig, és felemelt mutatóujjal vezényli a taktust. — Gyorsabban, az anyátokat! Azt, hogy ... „Vörös bort ittam ... az este...” De még milyet... Megtántorodik. Majd kihúzza magát, csípőre teszi kezét, és valamiféle bizonytalan lépést tesz. A fiúk élvezik a helyzetet. Gyorsütemű muzsikába kezdenek. Az ittas meg először lassan, tapogatózva, de később mind jobban átadva magát a zenének, járja a táncot. Végül mór csak úgy döng a vonat padlója. Fejfájdítóan nagy a zaj. Az öreg közeléből mindenki elhúzódik. Nem csoda, dől belőle a bor- és pálinkaszag. Az emberek csóválják a fejüket Rosszallóan suttogják: — A felesége meg a gyerekei sírhatnak otthon! Elissza a keresetét. — Nem is ember az ilyen! — Nem munkásember! Hirtelen a zene is abbamarad, a fiúk rámordulnak az öregre: — Menjen innen! Józanod jón ki valahol! Nem szegyein magát?! • Élénk beszélgetés folyik. Szinte az egész kocsi részt vesz benne. Egy idősebb embert próbálnak meggyőzni, de az makacsul ellenkezik. — Márpedig szerintem, nem lehet látná a szputnyikot. Nem lát el odáig az ember szeme. Messze van a’l A repülőgépet se látja, ha magasba megy, pedig az nagyobb. — De a rádió is bemondja sokszor, hogy ekkor, meg ekkor szabadszemmel is látható! — vág az ember beszédébe egy asszony. — Az olyan humbug! Én még nem láttam. — Akkor nézte, amikor mondták? — Nem én! — No látja! — szól diadalmasan az asszony. — De az itt hagyja ám a Földet. Megy a világűrbe — vált hangot hirtelen az ember. És diadalmasan hozzáteszi : — Nem régen is valami fényképet küldtek a Marsról. Osztán mégse sikerült megtudni, hogy van-e ott élet. Pedig hej, de izgalmas lenne, ha kiderülne ... Mindenki bólogat, ő meg huncutul kacsint egyet és más témára vált. — Nem is biztos, hogy a Föld gömbölyű. Hiszi a piszi! Nem voltam én ott, nem láttam. — De jóember, ez már mégiscsak sok! Már a középkorban megmondták, hogy kerek — szól méltatlankodva az egyik munkás. — Ezt már illik tudni. — Figyeljen csak ide, szakikám! Tavaly a tengerparton nyaraltam, oszt egyszer látok egy füstöt, aztán meg egy kéményt, és csak a legvégén a hajót. Ez azért van, mert a Föld gömbalakú. Azt saját szememmel láttam. No, hiszi már? Az ember halkan nevetni kezd. — He-he-he-he! Akkor sincs igaza! Mert toiásalakú! Az északi és a déli sarkon egy kicsit belapul. A forgástól. — Diadalmasan hozzáteszi: — Ugye, hogy nekem van igazam? Egy pillanatig csend van, aztán felderülnek az arcok, — Adta teremtette! Furfangos egy ember maga! — Hát olvas az ember ezt, azt — szerénykedik az öreg, majd hozzáteszi: — Ugye, jól elvi tatkoztunk? De most már le kell szállnom, észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Frissen, fiatalosan indul kifelé. • összedugták a fejüket. Vannak vagy heten. Csak mondatfoszlányokat lehet hallani a zajban. — Ott volt a hiba, hogy... nem szerveztük meg eléggé a munkát.,. — Állandóan ott kellene lenni ... — No, majd a jövő hétfőn.... — Hallottad, hogy a Miklós mit csinált? — Boszorkányos egy ember az... Tovább megyek. Ök tervezgetnek a munkáról, tengerpartról és a holnapról beszélnek. És ismeretlenek maradnak, mint a többiek. Név nélkül kerülnek be az emlékezetembe. Ismeretlenek? Hiszen megismertem őket. Dolgos, szorgos munkásemberek, akik mennek hazafelé, magukkal viszik a hét gondját, baját, kicsit már a jövő hetét is, de bennük van már a szombat és a vasárnap öröme, a család boldogsága. ú „Nem ismered az igazi munkás- embert” — csengett vissza a régi beszélgetés. Dehogyis nem! — válásé^» lók. — Láttam őket, hallgattam őket. és tisztelem őket. Csutora* Annamária
