Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

4 ÉS/, ARM ^RORSZ.4« a tsammr nrnBrrtwmmf ^ssesze Yaaarngp, 1965. augusztus 13, Irodalmunk „ Ady-korszaka” (1905—1919) Vj irodalomtörténeti kézikönyvünk V. kötetéről Lapuak május 30-i és július 25-i számában egy-egy cikkünk örömmel adott hírt olvasó­inknak a hatodik . kötetével, majd (hihetőleg nemsokára) befejeződő új, nagy -összefog­laló munka: A magyar iroda­lom története J—II., illetve III—IV. kötetéről. Annak a korszaknak fontossága, úgy­szólván „maisága”, amelyet az V. kötet mulat be, és természe­tesen ennek a napokban meg­jelent kötetnek értekei is — mintegy felhatalmazzák a so­rozat „krónikását” arra. hogy az eddigi páronként) ismerte­tés-méltatás gyakorlatával sza­kítva, máris szóljon erről a legfrissebb részről egymagáról is. Mintegy jelezni kívánjuk ezzel, hogy a közelmúltnak, a XX. századnak, s benne az „Ady-korszaknak”: az 1905 és 1919 közé eső időszaknak és irodalmának „kijár” a fofco- zottabb érdeklődés és mél­tánylás .. . Már elöljáróban rögzítjük: méltóan e korhoz, a sorozat­nak talán eddigi legharmoni- kusabb, legegyenletesebb ré­szét alkották meg a szerzők, ezúttal Szabolcsi Miklósnak, az akadémiai Irodalomtörté­neti Intézet XX. századi osz­tályvezetőjének szerkesztésé­ben. E kötet egyszerű, áttekint­hető beosztása, takarékos, gazdaságos, szinte „hagyo­mányos” szerkezeti rendje, összehangolt felépítésű, ter- jengösséglől, „túlburjánzástól”, „szenzációktól” óvakodó feje­zetei mégis legalább annyira színesek, érdekesek, színvo­nalasak, a szinte puritánkodó egyszerűség álorcájában is, mint amilyen az értékes, de zsúfolt, túlméretezett IV. kö­tet volt! — Ügy tűnik, annak „ÍJturrn und Drang”-szerű for­rongása után itt talált vissza a sorozat a két első kötet „klasszikus nyugalmához.” S S ez annál is dicsérendőbb nagy erénye, mert hiszen ha valamelyik résznek kell —, akkor a szinte már jelenünket idéző, mert a közelmúltat, ösz- szefoglaló kötetnek kell iga­zán mindenkihez: a „szakma” emberein és elsajátítóin kívül az „egyszerű emberek” töme­geihez is szólania!... — Nos, ez a kötet ebben az értelemben is közérdekű! — Aki elolvassa, abban — szak- képzettségétől, érdeklődési irá­nyától szánté függetlenül — eleven, szemléletes, élmény­szerű kép alakulhat ki nem csupán irodalmunk életének az első oroszországi forrada­lomtól a Magyar Tanácsköz­társaság végéig terjedő sza­kaszáról, hanem e másfél év­tized társadalmi mozgásáról, szellemi képéről is. „Itt van mát' a csodálatos, áldott vihar az ö hírnökeivel, szent sirályaival. Társada­lomban, politikában még csqk a nyugtalanság sikoltoz. De irodalomban, művészetben, tudományban már itt van a villámtüzes bizonyosság” — írja 1907-ben Ady Endre, ki ép­pen e korszaknak „legnagyobb magyarja”, mert legtisztábban es legmesszebbre lát. legbát­rabb szavú író-köitő-újságíró egyéniségé, titánja,' forradal­már klasszikusa ... Joggal ne­vezhetjük „Adu-korszaknak” irodalmunk e viszonylag rendkívül rövid, de nagyon fontos, és nagyon gazdag idő­szakaszát. Hiszen ennek szin­te valamennyi mozgatóját, is­mérvét éppen Ady költészete és publicisztikája, irodalmi és közéleti csatározásai doku­mentálják és sűrítik. Akik az ő életművét jól ismerik, on­nan inkább, mintsem a társa­dalomtudományok adataiból és megállapításaiból őrzik em­lékezetükben e kor problémáit és fő vonásait. Mint Czine Mi­hály írja e kötetben, a Mó­ricz és Ady című részletben, ez az időszak valóban „Ady- kor” volt: „Ady nélkül nem született volna meg az új ma­gyar irodalom, és aligha győ­zedelmeskedett volna olyan széles körben a forradalmi gon­dolat. A magyar értelmiség java részének ö jelölte ki a. korszerű ■világszemlélet, út­ját,* Méltó-e hát Adyhoz a kötet róla szóló része? — Igen! Var­ga József tömör összefoglalás­ban, a fejlődés szempontjából, egyszerű, közvetlen hangon, Úgyszólván tudatos lemondás­sal minden eredetieskedésről, de gondolatokban gazdagon, hatásosan, a maxista Ady-iro- dalom szép eredményeit hasz­nosítva fejti föl Ady „minden titkait”, az eszmei és esztétikai vizsgálódás természetes, tör rétién egységében. S a nagyon „gazdaságos" beosztású cs ter­jedelmű szövegben elegendő szemléltetésre, Ady-versrész- letek é-s prózai sorok idézésére és megfelelő kommentálásra is alkalmat tudott venni. (Ál­talában e kötet mindegyik munkatársa erre törekedett, ilyen volt a munkamódsze­rük!) S nyilvánvalóan máris ide kívánkozik még annak a két fejezetnek értékelése, amelyik kulcsponti fontosságú az Ady- ról szóló mellett ebben a kö­tetben Tehát: annak felve­tése, hogy nem csalódunk-e Móricz Zsigmond és a szocia­lista, a IS—10-es forradalmak­hoz kapcsolódó irodalom il­leni feldolgozásában. — Erről is megnyugtató, el­ismerő vallomást tehetünk. Czine Mihály itteni Móricz Zsjgmond-porlréja: nem csu­pán a rendkívül tehetséges és — nincs rá más szó — gyönyö­rű stílusban író fiatal iroda­lomtörténész eddigi pályájá­nak. hanem marxista iroda­lomtudományunknak is leg­szebb, legértékesebb teljesít­ményei közül való! —­Két kis részjet idézése ta­núskodik talán e véleményünk mellett: Móni ez Zsigmond ,.a riport­nak. illetve a publicisztikának egy új fajtáját, teremtette meg, amely riport is. elbeszélés is, vallomás is. líra is: elbeszél lés, vallomás, líra és tények ötvözete.” ..Realista, tele költői látomá­sokkal; az éleinek nemcsak a fonákját, a színét is ábrázol­ta. A kevesek közül való volt — Thomas Mann utalt erre egyik levelében —, aki a hu­szadik században is megőrizte a poézist.” Végül József Farkas lelkiis­meretes, úttörő jellegű mun­káját dicséri a kötet záró, te­hát fontos fejezeteinek tömör, tartalmas elkészítése. E fejeze­tek: A szocialista irodalom kezdetei; Háborúellenes iro­dalmunk. A magyar avant- garde kezdetei; Az 1910-19- es forradalmak irodalma — ebben 1öbb külön alcímű rész a Tanácsköztársaságról szól... U3 Az. anyag többi része is avatott kezekbe került. Újsze­rű, érdekes Kaffka Margit pályájának rajza, egyéniségé­nek és műveinek elemzése: Bodnár György munkája. A Kiss Ferenc által írt fejezetek (Juhász Gyula, Kosztolányi, Tóth Árpád) közül .tegmér lyebb, s talán legszebb is a Kosztolányiról szóló. Mérték­tartóan, igazságosan, a „balra” és „jobbra” torzítás szokásos buktatóit biztosan elkerülve ítélte meg Babitsol Rába György. Karinthy és Füst Milán Ungvári Tamásnak ju­tott.: az előbbivel foglalkozó lapokat inkább sikeresnek, el­fogadhatónak érezzük. E kötetben igazán nincs (vagy allg-ahg észlelhető va­lami) szintkülönbség az egyes szerzői; munkája között. Aki­ket még nem emeltünk ki, azokat csupán az szorítja hát­térbe. hogy kevésbé „muta­tós”, mert összefoglaló jel­legű fejezet volt a feladatuk: Komlós Aladár (A kor kritikai áramlatai: A Nyugat körüli költők), Vargha Kálmán és Ferenczi László (A Nyugat el­ső korszakának prózaírói), Os- váth Béla (A magyar dráma a század elején). Krúdy Gyula és Tersánszky Józsi Jenő: önálló fejezetek e kötetben, de „arcképrajzoló­ik” a más vonatkozásban már méltatott, illetve említett Czine Mihály, illetve Vargha Kálmán. A munkatársak egyébként beszédes névsora bizony­sága egyrészt, annak, hogy van *- * ♦ ♦ ♦ sokoldalú tel jesítmenyekre, * nagy vállalkozásokra és al-X kotó együttműködésre kepesjj és készséges irodalom törté­Gondolatok a társadalomkutatásról E tésüi. A Bartók Béla Művelődési Ház a tél folyamán többször is rendezett gazdasági- társadalmi, jogi, erkölcsi, családvédelmi, munkamorál és hasonló jellegű témákból elő­adást, amit vita követett. Nagyon hasznosak voltak ezek a rendezvények. A megyében mű­ködő lapokban is napvilágot láttak írások a munjcaerövapdorlás, a protekcióm/,mus, a ve­zetés, a cigánykérdés és más témakörökből Anélkül azonban, hogy ezek az írások teljes­ségre törekedtek volna, és helyi jelenségekből az egész társadalomra vonatkoztatták volna megállapításaikat. Nem is teliették, hiszen 3 tapasztalatok nem fejeznek ki tartós állapotot, átmeneti jellegűek, s nem törvényszerűnk — s ami a legfontosabb, egy bizonyos területre, családra, üzemre, emberre vonatkozóan té­nyek, de nem mindig, vagy egyáltalán nem jellemzőek általában. Részkérdések, s csak olyként kezelhetjük. Megkeressük észrevéte­lünk okát, felhívjuk rá a figyelmet, de nem azt mondjuk, hogy: ilyen a társadalom. I gy-egy eset tapasztalatát összegezve nagyon hamar kimondjuk az általá­nosító következtetést akár az ifjú­ságról, altár a vezetőkről, akár vala­mely gazdasági kérdésről. Pedig nyilvánvaló, hogy másképpen vélekedik az életről mondjuk egy rosszul menő termelőszövetkezet tagja, és megint másként a jói gazdálkodó. De pusztán sem az egyik, sem a másik véleménye nem tehet teljes értékű meghatározó. Vagy adva van két egyformán kereső munkás. Egyiknek csak két gyermeke van, a másiknak hat. AS egyik jobban ól, a másik kevésbé. E két mun­kás helyzete alapján, csak e kettőén, tiszt8 képet kapunk-e a bérből élők helyzetéről? Nem, miként az ifjúság általános gondolkodás­módjáról sem, ha megkérdezzük egy iskola ötven növendékét, miként vélekedik valamely kérdésről. Vannak manapság olyan dolgok, amelyek „izgatóak” és a közvélemény középpontjában állnak. Például, a népszaporulat, vagyis a5* „égykézés”. Régen is volt egykézes, nehogy elaprózódjék a föld. De mi lehet ma az oka? Igaz következtetésre jutunk-e, ha azt állítjuk, azért van, mert lakásgond is van? És az autó? A kényelem? A lekötöttség? — Mindez olyan dolog, amit a magunk megállapította egy-két egyecli esetből nem általánosíthatunk. Mer* tükrözik-e ezek a megállapítások az orszáá szociológiai viszonyait? Egyik-másik megyei helységünkben elhara­pózott az alkoholizmus, s következményeként meglazult a családi morál, a munkafegyelem Mondhatjuk-e, hogy hazánkban növekszik 8 lumpenprolelariátus? — Az ok megkeresés® nem egyszerű dolog. És a helyi tapasztalatok nem általános érvényűek. M ondottuk, hogy a marxista szociológia tudomány. Nyilvánvaló, hogy nein egyik vagy másik területre szorítko­zik csupán, hanem a területek fel­mérésének összessége, a tapasztalatok össze­vetése — vagyis az egész társadalom jelensé­geinek összehangolása vezethet objektív iga2" Sághoz, a marxista szociológia éppen azén dialektikus, mert nem periférikus tapasztal8' tokhói ítél. Az amatőr-kutatás viszont egy-eg? területre szorítkozhat, jellegénél fogva leszű­kül. Mindez azonban nem baj, ha megállaP*' fásait — és ezt nem elég ismételnünk — nen1 általánosítja, hanem adatokként bocsátja 3 tudomány rendelkezésére. Csakhogy a „meg­bízhatóbb megismerés” érdekében igazak & jószápdékúak legyenek ezek az adatok. ® munka alapja a megfigyelés, az pedig hossza­dalmas dolog. A rögtönzött „szociológia" ne”1 hatolhat a mélybe, legfeljebb gondolatokat a& Ezek a gondolatok lehetnek hasznosak is, h3 nem sütjük mindjárt rájük a tudomány bély®' géi, hanem szerényen azt mondjuk, általáno­sítás helyett: van ilyen tapasztalatunk is.-' Csala László ti Robert Musil: Töiskolaévei oka, hogy minden anyagbös1: gc, szellemessége melle* sem tudta igazi indítékaiba11 megragadni a monarchia f vele Ausztria lassú haldoklás8'! nak fő okait, mert nem lsl merte a társadalom igazi mU8'1 kástörvényeit. Csak a puszi® last, jegyezhette így fel, ne®! látta a bomló felszín ata1 csírázó jövőt, s igy gondolK®' dúsában, filozófiájában i lét sivárságáig, a nihilig K tott csak el. /J A Törless iskolaéveiben ,, mit sem okuló imperialista ti militarista osztrák vezetői'®! teg neveltetésének, széliéi” és fizikai kialakulásának &1' dagon árnyalt rajzát adF Állásfoglalását némi vissí3. fogott rokonszenv mell®1! Thomas Mannra emlékezi®!" irónia keseríti meg. Polcunkon a modern rt' gény nagyjai között a hel*’® Kováit bajof •r * I! azánkban különösen az utóbbi évek- 1 fi óén léndüitek fei a társadalmi kuta- jj * * tások, a szociológiai jellegű vizsgáia­♦ latok. A korábbi években is folytak jjmár ilyen tanulmányok, amelyeknek az volt Í egyik fő céljuk, hogy átértékeljék a polgári szociológiát, s helyébe léptessék a marxista Jtársadalmi kutatást, mint önálló tudományt, ♦amely konkrét kutatásokat, empirikus vizsgá- $ latokat végez. Szükségszerű „váltás” volt ez, * hiszen húsz esztendő alatt olyan társadalmi-. Jgazdasági alakulat jött léire, amely alapvetően Í különbözik az osztálytársadalmaktól. A kutatási intézmények célja, miként a Ma- Jgygr Tudományos Akadémia szociológiai cso- ♦ portja megállapítja: A szocializmust építő mai $ magyar társadalom minél konkrétabb, egzak­tabb és megbízhatóbb megismerése. „A kuta­tások túlnyomó többsége alig hagyta el a kez- *deti stádiumot, egy sor kutatás lezárása, és a ♦róluk szóló publikációk ebben és a következő Jévben várhatók.” A sajtóban, rádióban, tcle- ♦ vízióban, számos tudományos értekezésen ed­Í ^dig is elhangzottak már — több-kevesebb si­kerre! — publikációk. Az eredmények „komp- jj [cxesítűsére” azonban időre, rendkívül sokrétű Ikonkrét kutatásra van szükség. Országos vi­szonylatban külön szociológiai csoportok vé­Í *gőznek tudományos vizsgálatokat a társadalmi munkamegoszlás, a kulturális színvonal, az {át rétegződés, a lakáshelyzet, a csalácj-generá- ♦ ciók át rétegződése, a nyugdíjazás, az ipartele- Jpíjés, a falvak régi és mai struktúrája és sok *-más hasonló kérdés vonatkozásúban. S mivel Ja marxista szociológia kutatási módszere a Í "dialektika, majd e részkutatások összegezése adhat teljes értékű választ a mai szociológiai {helyzet kérdéseire. * Megyénkben is folynak szociológiai kutatá­sok. A kérdést tudományos igénnyel tárgyalta émár a megyei párt-vcgrchajtóbizoUság, a vá­jj; ros mai helyzetét kiadványban publikálta a {városi pártbizottság, foglalkozik vele a TIT ♦szakcsoportja is. És több helyen végeznek ku­tatásokat — amatőr alapon. Ezekről akarunk felmondani néhány gondolatot. Előbb azonban, jjaz érzékelés kedvéért, hadd említsük meg a jj Lenin Kohászati Művekben végzett üzem­it szociológiai ténykedést. A kutatást a pártnak Ja munkásosztály helyzetének megjavítására Í *hozott határozata s a megyei pártbizottság megbízása alapján indították el. öt esztendei ♦ alapos munkájuk nyomán képet kapunk a ftnammutüzem dolgozóinak helyzetéről, a cse­lekvési összefüggésekről és azokról a változá- jjsokról, amelyek hatással voltak és vannak a ♦dolgozók életkörülményeinek alakulására. Kér- ♦ dőívek és elbeszélgető brigádok segítségével {a személyi állomány mintegy 12,5 százalékát {tanulmányozták az említett témakörben, végül jj tapasztalataikat magyarázatok, táblázatok és ♦diagramok formájában vaskos füzetben rög- S-zitetfék. Alapos és tudományos munka volt. jjHelyileg elfogadható általános tapasztalatokat' jjadolt. M indezt előre kellett bocsátanunk, mi­előtt kimondtuk volna, hogy a szo­ciológia manapság — úgymond — í divattá vált. Nem baj ez, ha az „ön­♦ tevékeny szociológus” megelégszik azzal, {hogy helyi megállapításaiból csak helyi követ- ♦keztetéseket szűr le. Sajnos, az amator-kuta- ítások a jószándékon túl gyakran nélkülözik ía megalapozottságot, egyedi esetekből messze- jjmenő ítéletekre utalnak, periférikus jellegűek, "elvonatkoztatnak a társadalom egészétől, fcl- ♦ szmesen határozzák meg az ok és okozat kö- ízötti összefüggéseket. Példának megemlíthet- ♦nénk néhány iskolát, ahol 50—60 gyerek kö- {zött közvéleménykutatást, rendeznek, mondjuk ♦a szerelem és a házasság kérdéséről, s annak jjalapján kimondják: így vélekedik az ifjúság. XAz ijyen kutatások, amelyek rögtönzöttek és ♦legfeljebb a helyi viszonyok részbeni tükrözői, {mindössze vitaanyagul és alapul szolgálhat- ♦ nak, nem pedig általános érvényű következte-. i ------------------------— * • 7 sokoldalú tel jesítmenyekre, j nagy vállalkozásokra és al-> kotó együttműködésre kepesj és készséges irodalomtörté-) nész-gárdánk; másrészt an-j nak, hogy e nagy feladat — a> marxizmus szellemében —J egyesíti e gárda minden nejn-í zedékét. A kötet olvasója úgy) érzi: irodalomtörténészeink J túljutottak rajta, legyőzték —) esetleg talán nem is ismerték, J nem ismerték el — az úgyne-a vezeti- „nemzedék-problé-1 mát” ... A szerkesztő munkatársa11 Rába György; a kötet lek torai: a a nemrég elhunyt nagy lehet-/ ségü és szép lelkesedófcű Sóhaj László, továbbá Király 1st-* ván és — akiről mindjárt kü-* lön is szót ejtünk e cikkben •—J a történész Hanák Péter. * t T) í Néhány megjegyzés: 3 1. A kötet harmóniája, égy-J séges szintje, szerkezeti ésj módszertani- kiegyensúlyozott-* sága — „uniformizálástól” 3 mentes sokszínűségében *s:" elsősorban a szerkesztő alá-* Zalával, áldozatosságával ma- * gyarázható. Szßbolesi Miklósjj csupán a tisztségében „köle-)( lező” bevezetőt: A kötet tár-jj riga és beosztása — irta meg; * minden más vonzó téma csá-jj bításának ellenállt; átengedte^ a leghál ásabb munkatársi f feladatokat is másoknak, hogyjj gondosan és valóban — szer-3! keszUiessen!.,, jj 2. A századelő történelme-Jj nek átlekintésé-t itt törté-M nész írta meg: Unnák Péter —jj úgy azonban, ahogyan iroda- f lomiörténclben szükséges. Te-jj hát: a társadalmi mozgást ér-3 zékelve, a korszak politikai^ erőit és eszmei áramlataiig megrajzolva, ideológia-törté-X aefét sűrítve!.., 3. Ennek mintegy folytatása* az a két fejezet, melyet rend- jj kívül tehetségesen alkotott* meg a Kaffka-rész szerzője: * Bodnár György. — A Nyugat j| is az irodalmi forradalom, ij-x lelve A kor művelödéstörté-Jj neíi képe (filozófia, világiro- * Jalom, képzőművészet, zene):J íz a két fejezet. Túl azon, * hogy szükséges bevezetés ezú irodalomtörténeti kézikönyv-jj óén, önmagában is értékes * és tanulságos pl. Nietzsche,jj Bergson és Freud filozófiájá- * nak hatására utalni a magyar jj szellemi életben, e filozófiák* „lecsapódását”' jelezni íróink * világnézetében, müveiben, fej- j) lődésilkben, vagy a nattiraliz-n mus, impresszionizmus, szim- jj hólizmus, expresszionizmusA iuturizmus ' stb. lényegét, vi-jj [ágnézeti tartalmát, esztétikait tüneteit röviden, egy helyen,♦ sgyszerre megértetni ... Jj — Rendkívül örvendetes,* hogy éppen az „Ady-korszak” jj rodalomtörléneti kézikönyve* nyit tudatosan kapukat azjj irodalomtörténet épületéből az* ílmélet, a világirodalom, a* filozófia és más művészetek jj iájgira!... X X i-----1 x f ii 3 — 3 A sorozat kötetei egyénként,* az egész sorozat megvásárlási X kötelezettsége nélkül is kap- * hatók. Nem szükséges sok szót* vesztegetni annak bizonysa-jj lására, hogy épp a XX. szá-* tadi befejező két kőiét, a most* Tléltatott V. és a megjelenő* VI.: szinte „mindennapi ke-x nyárként” válhat szükségessé jj tz „irodalmárokon” kívül a* népművelők, az ideológia íe-5 füleiéin munkálkodó, általa-* nan a közéleti emberek szá-jj nára. Mind többben végzünk* •észt közügyek intézésében,* á mád almi, mozgalmi tevé-jj tenységben. Megsokszorozód- x iák a közszereplés alkalmai, jt \z élőszóbell és az írásos köz-* és különböző fajtái: szinte* ■zerves részeivé válnak vaia-{ mennyiünk mindennapi éle-* ének. Meg kell szoknunk azj >kos, tartalmas, természetes,* jszinte és hatásos beszédet...* — Ebben jó segítségünk le- j let irodalmunk — különösen { huszadik századi részének —* választékosán és igazan meg-jj rt, áttekinthető (szemelvénye-♦ ;en bár, még eredeti írói anya-* }ot is tartalmazó) forté­iét«!............. 1 G yárfás Ima* * Ismét egy nagy író, akit. jó­formán alig ismertünk. Pedig a szomszédban élt, Ausztriá­ban, s most megjelent műve: a Törless iskolaévei s a kötet­ben közzétett novellák 1906- ban jelentek meg először. Musil — akár legnagyobb kortársai: Joyce. Powys, Pro­ust, Thomas Mann — kora társadalmának egész kereszt­metszetét, és főleg e társada­lom gondola Iáit és érzelmi kincsének teljes kópét akarta megalkotni A Törless iskola­évei nagy művének, a Der Mann ohne Eigenschaften- nek (Ember, tulajdonságok nélkül) előmunkálata. A vállalkozásnál alkalmar zott módszer most, hatvan évvel később >s modernnek tűnik, azzá feszi a művésznél szinte szokatlanul gazdag, tudóshoz illő dokumentumhal­maza, s e dokumentumok szellemes kombinációiból szüleié újfajta, jellegzetesen intellektuális rendszere. Igen okos író, aki sokoldalú elei- ismeretének bőséges anyagát mindig az ok és az okozat összefüggéseiben látja meg, i szívesen alkalmazza a várat­lan és mégis telitalálatszám- ba-menő következtetés csat­tanóját- Ezért sohasem fárasz­tó, hanem a legnemesebb ér­telemben véve szellemes. A Törless iskolaévei, de a bra­vúrosan formált novellák így felérnek egy jelentős kultúr­történeti tanulmánnyal s ugyanakkor szórakoztató ol­vasmányt nyújtanak. Számunkra különösen ér- , cjekes és tanulságos az pszt- , rák—magyar monarchiában összefonódó szomszédnép élete, a egy hanyatló társa- • dalom, egy vergődő-pusztuló vezetőréteg tudományos részletességű rajza. Hogy mégsem «légit W teljesen a l Musil adta. kép, annak az az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom