Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Vasárnap, 1985. augusztus í. BSZAKMAGTAttOUSTAc: 7 Az ismeretterjesztés érdekes formáját valósítják meg. az encsi járásban. A komolyzene megszerettetésére a járási művelődési ház vezetősége elhatározta. hogy mind a l-Iernád menti falvakban, mind a kis, hegyi községekben vasárnaponként zenés délutánokat rendez. Ezeken a művelődési ház huszonkét tagú zenekara a közismert, klasszikus zeneszerzők legszebb alkotásaiból ad elő. A kis hangversenyek, szüneteiben pedig röviden ismertetik az elhangzott mű mondanivalóját, szerzőjének életéi, és munkásságát. Április eleje óta mór 16 községben, így például Halmaiban, Bak- takéken, Gagyvendég'iben és Fancsalon tartottak ilyen, egész délutánt betöltő zenei ismertetőt, ezer ' dolgozó Voltak olyan kis községek, például Alsógagy, ahol a hangversenyen az egész l’alu kossága megjelent, A zenekar a nyári hónapokban is folytatja sikeres szereplését. Szeptember végéig a .lárás további nyolc községében rendeznek zenés vasárnap délutánt. idegenben töltött. Amikor megtanulta a nyelvet, ösztöndíjjal elvégezte a technikumot. Most technikus egy nagy gyárban. Elég jól keres, van annyi félrerakott pénze, hogy házat vegyen, bebú lorozza. Jól keres, az asszonynak nem kell majd mellette dolgoznia. Azt, hogy „jól keres”, többször is elismételte, és a szót is megnyomta ilyenkor, és sokat 6ejtetően figyelte Vincze arcát. .Arról azonban semmit sem lehetett leolvasni, legfeljebb azt, hogy még mindig nehéz gondolatok emésztik. Mert Vinczének mast is eszébejutott, hogy „technikus vagy te nyavalyát, más vagy te, egy kapcabetyár, és akasztófán végzed, ha nem hagyod abba a szakmádat.” — Kérdezhetnék valamit? ■— hajolt hirtelen a fiatalember Vinczéhez, — Mit? — ijedt meg az Öreg, s ezt hangja is elárulta. — Ugye, kedves Józsi bácsi mézesedett meg a fiatalember hangja — van magának két lánya. — Van — húzódott hátrább a széken Vincze. — Mit szólna ahhoz, ha én megkérném az idősebbik kezét.? Vinczének hirtelenjében nagy melege támadt. Hát szóval innen fúj a szél, ezért a Sör, a pálinka, ezért minden. Tulajdonképpen örült neki, hogy ilyen fordulatot vett a dolog, nem kémkedni jött hát haza, hanem asszonyért. Arca felderült, nevetve válaszolt. — Mi az, fiam, odakint nincs elég lány? — Van, túl sok is van — horgadt le a fiatalember feje ■— csak idegenek, másfajták, bem nekem születtek. Nekem itteni kell, falumbeli, és ha lózsi bácsi nem adna kosa• — Kosarat?] kacagott Vincze. — Ne bolondozz már,: fiam, én, hogy adhatnék neked ‘ kosarat, nem engem akarsz elvenni? — Csak van beleszólása — reménykedett a férfi. — Beleszólásom az van — bólintott az öreg —, de én úgy neveltem a lányaimat, hogy fogjanak maguknak férjet. Mit bánom én, hogy leihez mennek. — Akkor majd beszélek a kedves feleségével is, meg Marikával. A fiatalember. mint aki már egészen biztos a dolgában, szaladt a pulthoz, hogy „erre inni kell.” — Aztán mondd csak, fiam, itthon akarsz te most már maradni? — Nem — rázta meg a fejét, a férfi. — Már megszoktam ott. — Nézd — komorodott el Vincze — ha itthon maradtál volna, akkor, ha a lányom is megkedvelne, áldásom rátok, de így... nem, fiam, az egész Amerikáért sem. Lebeszélném a lányomat, az istenhez is elmennék, ha akaratom ellenére hozzád menne. Hogy én sasé lássam többet a gyermekemet, ne ismerjem az unokámat. ... Nem, fiam. tégy le róla. Mit tudnál te neki adni, ami itt nincs? Az én lányom is érettségizett, jó állásban van. Majd hozzámegy valakihez, ha megbecsülik a pénzt, itt is lehet: házuk, televíziójuk, mosógépjük, még autójuk is lehet, fiam, nem kell azért ma már Amerikába menni, idegenbe, Verd ki a fejedből a dolgot. Nem a te szeszélyed ellen van kifogásom, isten őrizz, dehogy! Maradjon ő csak nekem itthon. Ha kap egy pofont az urától, kihez fog szaladni? — Hát olyannak ismer? — ütődött meg a fiatalember, •— Mit tudóm én, fiam, ki vagy te? Kilenc év az igen nagy idő, meg nem is arra mondom, csak ahogy mondani szokták. Ha valami nincs rendjén, a menyecske egyből a szülői háznál áll meg. Ö hova menne? Nem, fiam, ne is hozzál már több sört... — Nem azért hoztam — borzolódott fel a fiatalember önérzete. — Mit könyörögsz neki any- nyit — szólalt meg hirtelen Szabó. A fiatalember vállára tette a kezét, és mondta. Nézz be hozzánk, fiam, van nekem is két olyan lányom, az idősebbnek iskolája is, nem vállánál vele szégyent sehol. Hidd el nekem, fiam, szép. •— Nem szégyelled magad?! — szökkent fel a székről Vincze. — Hát piacon vagyunk? Árulod a lányod, elengednéd idegenbe? — El én — jelentette ki Szabó — a kenyér az kenyér ott is. — Hát akkor add, ha viszik — legyintett Vincze, majd asztal társai hoz fordult. , — Megisztok még egy korsóval? fiatalembernek már nem kelleit. Gyorsan elköszönt, Vinczének lelkére kötve, hog> ha meggondolta a dolgot, szóljon. Vinczének már fejébe ütött az ital, és elkezdett kiabálni a kocsmából kihátráló fiatalember után: — Nem! Soha! Azt elvárhatod ítéletnapjáig. Soha! Az én lányom nem árucikk Menj oda, ahonnan jöttél, ott pénzért is adnak neked asz- szonyt. A fiatalember pipacsvörösen lépett ki a kocsmából Valaki szólt neki, mért van úgy begerjedve az öreg? A fiatalember dühösen legyintett; és csak ennyit mondott: — Vén bolond. .Gulyás Mihály Zenés vasárnap iMliai ez encsi járás falvaíbao Újhelyi Miidós építésvezető elmagyarázza a prágai diákoknak az ütemtervet. Halmai István magyar, Stanislav Feco és Vladimir Corny prágai egyetemista címet cserél. MTI foto; Birgés Árpád íelr. Gép Gépesítünk, ahol csak lehet. A gép segíti az ember munkáját. A villamosvasút építésénél, a miskolci Bajcsy-Zsi- linszky utcán, igaz, a legnehezebb m unkákat még emberi erővel végzik, a törmeléket óriási gép kotorja fel a betonról és rakja a várakozó dömperbe. A szemétkupac előtt a gép jól „betolja” magát, nekirugaszkodik, a vezető gázt ad, fekete füstfelhő bodorodik, ötszáz méteres körzetben remeg minden fal, a lánctalpak csikorognak az úttesten, a markoló-kanál sikoltva karcolja a kemény alapot, és három másodperc múlva mindennek vége. A gép lefullad. A markolókanálban vagy negyed köbméternyi törmelék. A gép csikorogva és dohogva, új támadást sejtetve visszavonul. Hét lapátos ember emelkedik fel a parksáv füvéről, és szorgos lapátcsörömpöléssel magas kupacba túrja, azt a törmelékcsomót, amit a gép az előbb széttúrt. A gép újra nekirugaszkodik. Üjabb remegés, jiistfel- hő, csikorgás és újabb markolár,. Ismét néhány maréknyi törmelék a kanálban. Aztán újra a lapátosok dolgoznak. És ez így megy egész éjszaka. Iia nem a gép segítené a lapátosok, munkáját, talán harmadannyi idő alatt megtelne egy-egy dömper. Ima, az ember is segítheti a, gép munkáját. (b) Ahogy Becsben és Párizsban látják Az ősművészet és napjaink festészete Szinte ugyanabban az időben, amikor a Rencontre kiadó £ megjelentetni szándékozik ! Raoul—Jean Moulin festészet- történetét Lausanne-ban és e mű első kötetének, A festészet eredete címűnek ' bevezetőiét < ismerteti a párizsi heitres S > Francoises, a bécsi Volkstimme is cikket közöl hasonló fémáról. A bécsi és a párizsi.érdeklődés egyazon időben, bennünI ket is arra biztat, ismertessük e két eszmefuttatás lényegét. Realizmus és absztrakció A bécsi lop cikkírója, név szerint Miroslav Ksica, a barlangokban talált ősfestményeket vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy ezeknél a prehiszlorikus alkotásoknál nehéz észre nem venni azt a ciklikus forgást, amelynek jegyében a realizmusra és az absztrahálásra való törekvés váltja egymást. Az európai művészet történetében ez a fejlődés az absztrahálástól a realizmus felé, majd vissza az absztrakthoz, mintegy ezer esztendőt vett igénybe, ám a sok- S kai régibb afrikai ősmúvészet- ! ben is találkozunk ezzel a cik- ilikus változással. Ott azonban !> sokkal lassabban következett I be a fordulat, hhote francia í tudós szaharai kutatásai sze- ) rint mintegy 8—10 évezred kel- i lett hozzá. Az absztrahálástól 1 az első nagyrealizmusig eljutni S csak az első egyiptomi dinasz- ) tia idejére sikerült, vagyis \6—7 évezred alatt, az absztra- j háláshoz vissza már 2—3 ezer ! év kellett csak ugyanott. Hasonló eredményre jutott a tudomány az algériai Taszili hegyvidéken végzett kutatások nyomán. A bécsi cikkíró úgy véli, hogy a mai nyugati absztrakt művészei éppen eljutott a csúcspontjához, tovább nem fejleszthető, megkezdődik az út visszafelé, a realizmushoz. Ez az út azonban az eddigi tapasztalatok alapján, nyilván gyorsabb ütemben járható majd, mint a régi, mert az előző fordulatok is egyre gyorsabban következtek be. Európában gyorsabban, mint Afrikában és mindkét helyen előbb lassabban, mint később. Mítosz és szimbóíum „Az alkotó ember már 15 évezreddel ezelőtt se volt a csupán kézzelfogható valóság foglya” — írja Moulin a párizsi lapban közölt könyv- részletben — „sokkal összetettebb .realizmusnak vagyunk tanúi, ha nézzük ezeket az ősfestményeket. Azokon a mammut például soha se leírt valóság, hanem mitikus figura, az emberi gondolkodás ki- vetítődése, szimbólum. Víziója annak az akaratnak, amely- lyel ki akarja fejezni és le akarja, fordítani a maga nyelvére a világot.” Moulin szerint, ezek az ősi alkotások nem a mindennapi élet kifejlődései, hanem a festő gondolkodásmódjának jelképe, nem a megszokott világ egyszerű másai, hanem kultúrája alapjainak, társadalmi élete lényegének kivetítései. A nő szerepeltetése a termékenység gondolatát tükrözi, a vadászat a rombolásét, a kettő együtt a rombolás, és a teremtés dialektikáját. E kettő korántsem ellentétes egymással és ennek a teremtés és halál szimbólumnak rendeli alá, a figuratív megvalósítást az ősfestő. Moulin szerint ennek semmi köze sem volt a valláshoz, ezekkel a festményekkel díszített barlangokban nem tartózkodott senki, nem lakták üregeit. Nem a vallásosság, nem az istentisztelet kultikus gyakorlata diktálta ezeknek az alkotásoknak témáját, hanem a gondolkodó ember akarata, hogy monumentálisán, vízió- szerűen kivetítse magából azt a természetes környezetet, amelyet meg akar ismerni és le is akar győzni. Máté Iván Új munkásszállók épülnek Miskolcon Miskolcon és környékén évek óta nagyarányú építési programot valósítanak meg. Az új lakások, középületek és üzemek építőinek jelentős része azonban még ma is távoli vidékekről vagy a közeli falvakból jár a városba dolgozni. Elszállásolásuk körülményes és gyakran nehézséget okoz. Ezért is határozta el az Építésügyi Minisztérium, hogy mintegy 40 millió forintos beruházás fel- használásával új, minden igényt kielégítő munkásszállodákat létesít a városban. Építésüket az elmúlt év őszén kezdték meg. A selyemréti városrész új, három emeletes szállójában 400 vidékről bejáró dolgozó részére háromágyas, nmsdó- val és ételmelegítő helyiséggel ellátott szobákat alakítanak lei. Az épület földszintjén helyezik el a budapesti Ybl Miklós Építőipari Technikum kihelyezett osztályait, amelyekben az idén mintegy száz fiatal iratkozott be. Az új szálloda földszinti iskolarésze szeptemberre, az épület többi része pedig az év végére készül el. A másik száLlodát, amelyben 1200 férőhelyet alakítanak ki; a diósgyőri Kilián-lakótelepen építik fel. A három épületszárnyból álló szállóközpontot földszintes folyosók kötik majd össze. A háromemeletes épületekben kényelmes szobákat* gépesített konyhát, éttermet, orvosi rendelőt, könyvtárat, olvasóhelyiséget, játék- és betegszobákat rendeznek be. A központi fűtéssel, hideg-meleg- vizű fürdőkkel felszerelt munkásszállót a jövő év elején adják át. Prágai diákok segítenek a miskolci egyelem építkezésén Harmincnyolc prágai építész és gépész szakos egyetemista jött nyári üzemi gyakorlatra a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre. Az új központi konyha és étterem, valamint a főépület építkezésén segítenek. Cserében ugyanannyi magyar egyetemista vesz részt a prágai építkezéseken.
