Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Vasárnap, 1965. augusztus 1. ÉSZAKM ACJYAROnSZAO 5 ♦ ♦ ♦ ♦ I ♦ $ £ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ f ♦ <■ < *♦ v i ♦ ( ( £ ♦ ♦ { ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ é Több héttel ezelőtt, még az idei tavasz küszöbén értékelte pártunk Politikai Bizottsága állami gazdaságaink helyzetét, az elmúlt néhány év eredményeit. Az igen alapos, részletes elemzésből kiderült, hogy jónéhány állami gazdaság, amely évekkel ezelőtt úttörője volt a korszerű, nagyüzemi termelésnek, a fejlődésnek, az utóbbi évek során megrekedt, egy helyben toDog. Nem sokkal az országos értékelés után összeültek megyénk állami gazdaságainak vezetői, megyénk gazdasági vezetői is, hogy megbeszéljék: milyen új, jobb módszerekre van szükség a holnapi, eredményesebb munkához. Az akkori vita őszintén szólva, nem volt túlságosan gyümölcsöző. Kevés gazdasági vezető, szakember nyilvánított véleményt. Később azonban, amikor a vita egészéről írtunk lapflnk hasábjain, s a fejlődést tekintve, negative szóltunk megyénk gazdaságairól, illetve a Borsod — Heves megyei igazgatóság munkájáról, a gazdaságok vezetői, az igazgatóság néhány szakembere kijelentette: „a mi gazdaságainkat nem érheti, nem illetheti elmarasztalás. Eredményeink évek óta jók. A további fejlődés végett nálunk is változtatni kell az eddigi módszereken, s ez természetes, de mi eddig is megtettük a magunkét. Igaz, néhány termelőszövetkezet már Borsodban is, Hevesben is elérte a mi színvonalunkat, Sőt, egyes helyeken megelőzött bennünket, ezt nem említhetjük negatívumként. S a holnapot illetően, már megvannak a véleményünk szerint helyes elképzeléseink.” Többek között ez indított bennünket arra, hogy megkérdezzük Bállá Antal elvtársat, a Borsod—Heves megyei állami gazdaságok igazgatóságának vezetőjét, mi a véleménye gazdaságaink eddigi munkájáról és a további fejlődés feltételeiről. Az elmúlt évben 40 milliós jövedelem — Ügy gondolom, senki nem csodálkozik, ha kijelentem, más és más színezetet kap egy-, egy termelő üzem, ha másmás oldalról, nézőpontból kiindulva elemezzük. A Politikai Bizottság határozatainak értelmében ez évben is, a kö■H.-s-zőVben is igen sok a (ennivalónk. Még akkor is, ha úgy érezzük, s így mérlegelik ezt a mi felsőbb szerveink is, hogy a két megye 21 állami gazdasága, pontosabban szólva, a mi igazgatóságunk a termelékenység szempontjából megtette kötelességét. S mindjárt bebizonyítom, hogy ennek ellenére, mégis el lehet marasztalni, ha más kiinduló- nontot, viszonyítási alapot választunk. — Igazgatóságunk immár négy éven át, mindig gazdaságosan termel. 1962-ben 27 millió volt a tervünk, s 28 millió forint jövedelmet „gazdálkodtunk ki”. 1963-ban 38 millió helyett 44 millió forint tiszta ..haszonnal” zártuk az évet. Tavaly meg 36 milliós tervvel szemben 43 millió forint jövedelmet fizettünk be az államkasszába. Szép eredmény ez, országosan az elsők közé emelt bennünket. A jövedelem növekedésével párhuzamosan nő a gadasá- gok dolgozóinak keresete is. Az elmúlt évben már 1467 forint volt a szakmunkások, fizikai dolgozók átlagkeresete, a prémium, a célprémiumok és az illetményföld jövedelmének figyelembe vétele nélkül. Azonban, ha külön-külön vizsgáljuk gazdaságaink munkáját, bizony nincs minden rendben. S különösen nincs, ha egy-egy termelőszövetkezet eredményeihez mérjük, egy- egy azonos területen dolgozó gazdaságunk termelését. Tény bizony, hogy míg a mezőkeresztesi, az igrici termelőszövetkezetek évről évre nagyszerűen gazdálkodnak, a velük szomszédos két, azonos természeti- és éalaj adottságokkal rendelkező állami gazdaság, a hejőmenti és a mezőnagymi- hályi az elmúlt évben sem teljesítette tervét. S ez nincs rendjén. Példát mutatni és segíteni a tsz-eket! — Nincs rendjén már csak azért sem, hiszen állami gazdaságaink két igen fontos feladatot kaptak megalakulásukkor. Az egyik, hogy a nagyüzemi módszereket, a fejlett agro- és zootechnika, a tudományos termelési eljárások segítségével minél több élelmiszert termeljenek. A másik, hogy példamutatásukkal, de ezzel párhuzamosan tanácsokkal és minden lehető módon segítsék egész mezőgazdaságunk fejlődését, — Mi, a két megye állami gazdaságainak munkáját e szempontból vizsgálva is úgy érezzük; nem dolgoztunk hiába. A jövedelmező termelési munkáról már szóltam. De hadd egészítsem ki azzal, hogy mind a növénytermelésben, mind a kertészetben és az állattenyésztésben évről évre . jobbak a termelékenységet, . .illetve az önköltséget jelző ,(mutatóink”. Tavaly már 3400 liter tejet adtak egyedenként gazdaságaink tehenei. 15,60 forintért állítottunk elő egy kilogramm sertéshúst, nem sokkal több mint 5 kilogramm keve- 1 réktakarmánnyal. Általában ■ jobb termésünk volt kalászosokból is, kapásokból is, mint . a két megye tsz-einek. Az elmúlt néhány év során több ' szakembert, mezőgazdászt adtunk a tsz-eknek. Néhány ál- . lami gazdaság igazgatója, vagy ■ főagronómusa vállalta egy-egy ■ közös gazdaság patronálását, : sőt vezetését. S az a tény, hogy több termelőszövetkezet már ; utolért bennünket a hozamok, illetve a- gazdaságosság tekintetében, e segítséggel is magyarázható. Végső soron nem , állítható tehát, hogy az állami gazdaságok megrekedtek. Az viszont igaz, hogy egy-egy gazdaságunk éppen hibás kon- , cepciók, hibás szervezés, vezetés, termelési struktúra következtében valóban lemaradt, s ezen változtatni kell. ^ — Egészében véve feltétle-a nül arra kell törekednünk, 7 hogy új módon, új módszerek ▼ segítségével megmaradjon ▼ minden tekintetben az állami $ gazdaságok úttörő szerepe a A fejlődésben, példamutatása al termelésben és a termelőszö-Y vetkezetek erősödését az elkö- * vetkezendő években is ered-^ ményesen szolgálhassuk. ^ Új módszereké a jövedelem elosztásban^ — Az igazgatósághoz tartozó § gazdaságok többségének egész- ^ séges fejlődéséből, jövedelme- A zőségéből kiindulva elmond- Y hatjuk, hogy eddig jó úton J jártunk. Igyekeztünk kialakí-t tani mindenütt a hagyomá- 4 nyolcnak, az adottságoknak ^ leginkább megfelelő termelési I szerkezetet. S a cél; ezt meg 7 tovább fejleszteni, gyümölcsöz-v tetni. A néhány, eddig szub-4 jektív eredetű hibák miatt „le- 4 maradt” gazdaságban viszont a a gazdaságok vezetőivel, dől- T gozóival egyetemben rendet» kell teremtenünk. E változta- v tásolcra a terveket már elké- Q szítettük. S ezeknek meg is lesz A a következményük! — Gazdaságaink további Y munkáját, fejlődését az eddi-f gitől eltérő módszerekkel leheti és kell biztosítanunk. Eddig fői feladatunk a helyes termelési* szerkezet kialakítása, a bein- » házások biztosítása, a szől^Jt-!? gj^ümölcstelepítések előkéTtóú) tése és maga a telepítés volt. i A továbbiakban .viszont a be-A ruházások, a telepítések gazda- a ságosabb hasznosítása, az in-J tenzívebb termelés a legfonto- w sabb teendő. Ezért a követ- 4 kező években ez lesz a mi ^ tevékenységünk gyújtópontja, a S természetesen e szempont-Y ból kell a legjobb megoldástf keresnünk, s példát mutatnunk $ a termelőszövetkezeteknek. A már meglevő ésszerű beruhá-^ zások, a kialakult, hozzáértő» Mi az ön véleménye: Állami gazdaságaink munkájáról? törzsgárda, a gazdaságok szakembereinek segítségével úgy érezzük; e feladatokkal nem lesz baj. — Van természetesen egy igen fontos dolog; nemcsak tőlünk tanulhatnak a termelőszövetkezetek, hanem nekünk is tanulnunk kell tőlük. Mindenki tudja, hogy lényeges különbség -van az állami gazda- iágok és a termelőszövetkezelek között a termelőeszközök ;ulajdonviszonya tekintetében. 5 ez meghatározó tényező a jövedelemelosztásban is. Nos, 5z utóbbi években már egyre nkább érezzük mi, állami jazdasági vezetők, hogy a vezetés demokratizmusa, az myagi ösztönzés tekintetében ! termelőszövetkezetek clőnyö- ;ebb helyzetben vannak, s ez i különbség nem lényegtelen íolog. Kétségtelen, hogy az Mami gazdaságok dolgozói, cülönösen az állandó dolgozók lem keresnek rosszul. Van íyereségrészesedés, illetmény- öld. Azonban az elmúlt évek órán kevésbé alkalmaztunk a ermelőszövetkezetelchez hasonló anyagi ösztönzést, ami nég jobban érdekeltté tenné i gazdaságok dolgozóit a nagyobb terméshozamban, illetve íz olcsóbb termelésben. Ez az, imin napjainkban próbálunk ormálni, illetve ez az, amin változtatnunk kell. A munka ^kezdődött. — Végeredményben az myagi ösztönzés, a demokra- ikusabb vezetés, az intenzívebb munka, a termelékenység' lövelése az az út, amelyen tazdaságainknak haladniuk cell a jövőben, hogy egyenle- es legyen a fejlődés és továbbra is betöltsék a példamutató, az úttörő szerepüket. 3 hogy igazgatóságunk továbbra is az elsők között legyen, egyre többet és olcsóbban termeljen, úgy érezzük, ■hhez megvannak a szükséges ielté teleink! Barcsa Sándor .-rilSfe.. A kulturált közlekedéshez jó utak kellenek A kérdés felvetése, hogy útjaink állapotával rendszeresen és behatóan foglalkozzunk, valamint a közutak rendbehozatalára és az új utak építésére szánt összegből Borsod a jövőben nagyobb arányban részesüljön, jogos és indokolt. A fő közlekedési útvonalakat kivéve — de helyenként ezek is! — megyénk csaknem valamennyi útvonala mind az utóbbi évekig nagyon rossz, elhanyagolt állapotban volt. Ma is rosszak útjaink! Az előrehaladás lassú ütemű A minap érdekes, figyelmeztető statisztikát olvashattunk a lapokban. Országunkban ugrásszerűen emelkedik a forgalomban részt vevő gépkocsik száma. S bár a legtöbb magántulajdonban levő személygépkocsit jelenleg Baranyában tartják nyilván, megyénk is az elsők között van. Dehát, a magángépkocsik elszaporodása önmagában még nem jelentene nagy problé- ' mát. A magánautók nem közlekednek rendszeresen és ha lehet, elkerülik a rossz utakat... Sokfelé járnak azonban vonatpótló autóbuszok, munkásjáratok, és arról is érdembeli statisztika áll rendelkezésre, hogy a közúti szállítás mértéke is jelentősen emelkedik, a vasúti szállítás többfelé mindjobban átterelődik a közutakra. Ha tehát a megnövekedett igénybevételt, különösen az utak ' ’’erbíró képességéhez viszony .ott ki- lométer/tonna igénybevételt . a ráfordított összeghez viszonyítjuk, nyomban kitűnik, 1 hogy az előrehaladás lassú ütemű, s ha megyénk nem kap nagyobb anyagi segítséget az utak mielőbbi és minél gyorsabb rendbehozatalára, további nagy anyagi károkkal kell számolnunk, amelyek a szállító járművek állapotában keletkeznek, s mindaddig nem biztosíthatjuk a balesetmen- tesebb közlekedést sem. Kuti Jánossal, a Közúti Igazgatóság vezetőjével legutóbb mintegy háromszáz kilométeres körutat tettünk meg a megye északkeleti részén. Volt alkalmunk a gondokról személyesen meggyőződni, hiszen mi is ugyanazokon az utakon jártunk gépkocsinkkal, amelyeken az autó- buszvezetők, vontatósok és teherautóvezetők a magán- autósolclcal és motorosokkal együtt nap mint nap szidják, vagy. áldják az utak állapota miatt az igazgatóságot. Volt alkalmunk a véleménycserére is, s kiderült, hogy az igazgatóság vezetője és minden egyes dolgozója, ha nem is ért mindenben egyet azokkal, akik általában és rendszeresen csak a rosszat mondják, egészébenvéve, velük együtt, egyformán látja cs ítéli meg a gondot. A Közúti Igazgatóság' a legfontosabb feladatok egyikének tartja, hogy a rendelkezésre álló erők és lehetőségek- határain belül, az erősen megrongálódott útszakaszokat minél gyorsabban járhatóvá tegye. Az. útőrök és a szerződtetett munkások is mindennap talpon vannak; szakasztechni- lcusok, szakaszmérnökök motorkerék p árokon, személygép- kocsin járják az utakat, s ahol a nagy forgalom kárt tett a pályában, nyomban megkezdődik a kátyúzás. Bizony, az megtörténik, hogy a korszerűbb, jobb megoldást jelentő, úgynevezett fekete kátyúzáshoz nem kapnak időben és elegendő bitument, máskor a kőellátásban mutatkoznak nehézségek. emiatt a megrongálódott pálya kijavítása elhúzódik. de az egy-két hétnél semmiképp nem tarthat tovább. Még mindig sok a makadámút Más eset azonban, hogy Borsód megyében, s így Bodrogközben, Hegyközben, Gönc és Encs vidékén még mindig sok a makadámút, amely nem a mostani terhelésre lett építve, a nagy forgalom hamar „felborítja” a kikátyuzott részeket is. így tehát ■ az is előfordulhat, hogy amire ma azt mondjuk, hogy járható és simán gördül rajta az autó, azon néhány nap múlva ismét gödrösödések keletkeznek, kezdhetik a javítást élőiről. Ez a gond egyformán jelentkezik megyénk valamennyi részén, de különösen ott, ahol még mindig sok a portalani- tatlan makadámút. A Bodrogközben, Sárospatak és Riese között még nem kezdődött el a portalanítás, de Pácin és Sátoraljaújhely között, tehát a nagykiterjedésű mezőgazdasági terület felső szakaszán már épül a megbízható, portalanított út. Portala- nítani kell a Hegyköz falvainak útjait is, Az ember a már-már aszfaltúinak nevezhető portalanított, és a gidres- gödrös szürke makadám közötti különbséget akkor érzi igazán, amikor Gönc környékéről elhaladva Vilmány és Vizsoly körzetében jár. Ezerszeresen megtérül a belefektetett munka, itt már nem lehet tengelytörés, és gyorsabb, biztonságosabb rajta a forgalom. Már legutóbb is megjegyeztük, hogy ott, ahol a községek termelőszövetkezeted vállalják, és a kitűzött határidőre teljesítik is a társadalmi munkát: kihordják a szükséges anyagot, a Közúti Igazgatóság megkeresi a módját, hogy elvégezze a rosszminőségü makadámút portalanítását. Példa már van erre megyénkben, de emellett a tervszerinti portalanítás is folyik. Zökkenők, akadályok mindig előállhatnak és elő is állnak. Mindenekelőtt nagy megkötöttséget jelent az időjárás. Az évnek csak a mostani szakaszában, csapadékmentes időben végezhetik ezt a munkát. S ha már túljutottak volna azon a problémán, hogy nincs elegendő bitumen, vagy a kőellátást megoldották, még mindig gondként nehezedik a vállukra a szűk keresztmetszetű munkaerő- és béralapgazdálkodás. Igyekeztünk reálisan felmérni a helyzetet, és éppen ez a reális felmérés késztet annak megállapítására, hogy felsőbb szerveinknek megyénk elhanyagolt makadámútjai miatt is sokkal, de sokkal több anyagi segítséget és lehetőséget kell riyiijtaniok a Közúti Igazgatóságnak a jövőben. Hiszen az új utak építésének szükségességéről, a már felújított pályák tervszerűbb karbantartásának költségeiről itt még nem is beszéltünk... Onodvárj Miklós «- O'O* O r l gyik irodalmi lapunkban is olvastam egy elvetélt keser- gést, de városi emberektől közvetlenül is hallottam ilyen> féle kijelentéseket: „Máskor élt, lük- t tetett a magyar mező aratáskor, most ^ mintha kihalt lenne. Csak a gépek l baktatnak rajta és az lelkileg sivár.” [ Vagy: „Szép, szép dolog ez a gépe- * sítés, a kombájnos aratás is, de nem I ez az igazi. Hol van ennek roman> tilcája, hol van ebben annyi megható ^ szépség, mély lelki rezgés, átélés, . rajongás, olyan megdöbbentő összefogás, mint a régi aratásokban volt?” ' Sorolhatnám tovább ezeket a tar- f talmatlan s véleményem szerint meg> gondolatlan okoskodásokat, valamit f féltő, vagy sajnáló sóhajokat, amelyek i nem egyebek üres fecsegésnél. Hol , van a mostani aratásnak romanti- ■ Icája? Nevetséges! Ilyet csak az kér- f dez, akinek fogalma sincs a mostani ^ parasztéletről, a mostani paraszttel- f kületről, a mostani földművelő munka j, tartalmáról. l ' De hát a romantika is sokféle, sőt, ^ az is átalakul, tartalmában és for- ^ májában egyaránt változik a hány> kódó időben. ) Ami pedig a régi romantikát illeti. | Régen, úgy kezdődött az aratás, hogy | az aratók kivonultak a mezőre, még> pedig elég szomorúan, mert tudták, I hogy a munka nagyon nehéz lesz, és | ők a termésnek csak tizenegyedik ( keresztjét kapják, a tizedik kereszt ugyanis már jó fizetség volt. Az ara- L tók mellett Ott állt az aratógazda [ (mai nyelven brigádvezető lenne), [ ott a botos ispán, a gazdatiszt, az r intéző, a számtartó és még néhány Í süvegeléssel köszöntött közepes nagyság. Azután megérkezett a méltósáÍ gos úr. kispbb birtokon a nagyságos úr, és kezdődött a ceremónia. Szalmakötéllel megkötözték az uraságot, f és így, megkötözve mondta ki az úr, ^ hogy egy hektó bor. két hektó bor- ^ vagy tíz liter pálinka. Attól is füg- k gött, mennyi arató állt ki. Ekkor az [ úr kezébe adták a kaszát, hogy vág- [ ion bele a búzába, egyilc-másilc uraság egész rendet végigvágott, ha tudott kaszálni, mint például Harkányi báró, azután kezdődött a hajsza, hajnaltól napestig, szinte szakadásig, mert az aratásban lehetett legjobban keresni. Ez volt a romantika egyfelől. Másfelől meg az aratás befejezése, amikor, ha valamirevaló volt az uraság, bál következett és egyszer berúghattak a szerencsétlenek az uraság szám- láiára. meg jól is laktak az urasáéi iiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiimMiiiiiiiiiiiimiiiimiimri A Bftosíasn aratás romantikája iiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiimn pörköltből, mert heteken át ciberén arattak, ‘jobb esetben krumplilevesen, hamisgulyáson és más, hasonló ételeken. Ez valóban romantikus volt, de csak annak, aki kívülről szemlélte. Volt aztán a régi aratásoknak olyan romantikája is, hogy egy-egy szép lányért a legények kaszára mentek, ha nem is szemtől szembe, legalább a rendben, mert de nagy szégyen volt az, ha valakit az ellenfél a lányok és mindenki szemeláttára „körülkaszált”, vagy „kikaszált”, egyszerűen azért, mert erősebb volt. Mit idézzek még? Valóban romantikusak voltak a régi aratások. Romantikus volt már maga az az egyszerű tény is. hogy ebben a munkában legalább aránylag becsületes bért kapott az arató. És romantikus volt a munka is. mert kezdettől a befejezésig az izmok birkóztak a földeken, noha az utóbbi évtizedekben már az embert felszabadító gépeket emlegették Mert a régi aratások, romantikájukkal együt embertelenek voltak. De ki tagadja a mostani aratás romantikáját. Kérdezzék csak meg a traktoros fiúkat, a kombájnnal versengő gépészeket, a brigádvezetőket, az elnököket, az agronómusokat, meg a marokszedő lányokat, van-e a mostani aratásnak romantikája? V Van bizony! Különb, mint a régiek- ^ nek. Már maga az a tény, hogy az ^ ember gépeket irányít, és csak szűk- * ségből gyűrkőzik kaszával; romanti- J kusabb mindennél. Verseny is van. V Nem virtuskodás, mint régen, hanem f tartalmas, céltudatos munkaverseny- 4 Ki arat le többet? Ez a tét. És a ^ kombájnosok olykor 16—18 órát is a dolgoznak, de géppel, nem kézzel, I közben izgulnak, hogy leinek sikerült j levágni nagyobb darabot s kinél ke- i vesebb a szcmveszleség. Mindez ro- f mantika. Mégpedig új, a korhoz, a | mezőgazdaság mai jellegéhez illő ro- j mantika. És vannak nagy szerelmek is, de nincsenek bicskás haragok. Van { vicc, jókedv, nóta, minden, de ezek ^ is mások, mint régen. Megkötözik a t tsz-elnököket is, de nem azért, hogy j egy hektó bort adjon, hanem szeretet- J bői, szokásból és viccből. Vannak i romantikus hajrák is, amikor dübó- 4 rög az ég, és a táblán még tízezernyi ^ kéve hever. Össze kell rakni az esőig, a Vagy az nem romantika, hogy Mező- ] nyárádon megbetegedett a kombájnos j és felesége ült helyette a gépre, mert ‘ tudja, hogy a termés nagy, az idő- { járás kedvezőtlen és egy kombájnos ^ hiányzik a csatából? i A régi romantika sajnálói hamis i szándékú álszentek. A parasz- ’ tok közt egy sincs ilyen. Ők ' nem sajnálják a régi romantikát, de í csinálják az újat. Láttam én már 4 traktoron, vagy kombájnon ülő sze- J relmes párokat is. Most népes kollek- j tivák drukkolnak egy e.mberként, ] hogyan lehetne minél előbb learatni, ] kézzel és gépekkel egyaránt, mert a i termés igen jó, az időjárás meg ked- 4 vezőtlen. Nem tudok mást tanácsolni, ^ csak azt, hogy aki aratási romanti- a kára vágyik, ne sajnálja a fáradságot, j menjen el valamelyik termelőszövet- ] kezeibe és azonosuljon az emberekkel i gondjaikban, örömükben egyaránt 4 Hinni merem, hogv hamar felfedezi 4 a mostani romantikát és szebbnek i látja majd a gépi aratást, mint az < idők ködében megszépülő emlékeit. J Szeneire; József J
