Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-25 / 199. szám

SzeríSa, I.86S. augusztus 25.

SSZAKM AGYARORSZÁG

3

„Széngyárak” a föld mélyén

Fe f tő-rakodók as elő váj ásott. — Vetstámok a frontfejtésen — Mi) millió ionná szén és a jövő

Ormosbánya neve a szénre emlékeztet. Földalatti vágatokra, hatalmas frontfejtésekre, meg azokra az emberekre, akik napjában leszállnak a mélybe, ahol acéltám villan a kristályos feketeségben, s a robbantás szörnyű erejébe be- léremeg a hegy.

S a „széngyárak'’ — mert ezek a hatalmas vasas frontok gépeikkel együtt már valóságos gyárhoz hasonlítanak — k a párokon, szá 1:1 ítószala gok on és hosszú, kígyózó csttlesoro- kon ontják a „fekete energiát.”

„régi motorosod és alapos ismerői a bányászkodás minden csínjának. Talán azért van, hogy annyira egy nyelven beszélnek.

A jelenről és a jövőről, a valóságos széngyárrá fejlődő aknákról egyaránt.

hajtási gondoltat.

Jövőre a Il-es almába „betelepítenek” néhányat.

Az irodaház előtt nagylom- bú fák, alattuk kiváló bányászok fényképeit tartalmazó táblák. A sebtében készített fotográfiákon ismerős arcok. Legtöbbjükkel . már találkoztam ott, ahol évtizedek óta vájják a szenet, jó hírt és tiszteletet szerezve a nagy bányának.

A főmérnöknél valóságos haditanács van. A kiteregetett térképek felett most készül az akna jövője. Vélemények, érvek, műszaki indoklások követik egymást.

Tóth István, az ormosi bányaüzem főmérnöke viszi a szót. Ügy beszél az aknáról, mint a körülményeket nagyszerűen ismerő műszaki vezetőhöz illik. Latorczai János tröszt-főmérnök közbevetéseire is kész a válasza. Ahogy mondani szokás: mindketten

Hódít, a nagyüzemi termelés. Ormosbányán már a frontfejtések dominálnak. Annak a rengeteg szénnek, amelyet napjában felszínre küldenek az aknák mélyéből, 80 százalékát frontfejtéseken termelik. S ezek a frontok korszerűek, aránylag jól gépesítettek. Legtöbb helyen acélgerendák és páncélkaparók vannak.

Az elővájásokon is megváltozott a „hagyományos” bányászkodás. A VI-os aknában és Ella-aknán F—5-ös fejtőrakodógépek segítik a bányász munkáját, gyorsítva a vágat- ki hajtást.

— Ella-aknán az Újlaki ifjúság birigád 175 folyómétert haladt előre 1 hónap alatt... Az év végéig 5 kilométert megyünk az F—5-ösökkel — mondja Tóth István főmérnök.

A vita, mely évekkel ezelőtt kavargóit az F—5-ös fejtőrakodó körül, eldőlt. A gépet szeretik, s szívesen használják. Kiszorítja a csákányt, meg a lapátot. Csak törődni kell vele.

Nem ellensége, hanem hűséges segítőtársa a bányásznak. És megszüntette a vágatAz elővájások ilyen gépesítése nélkül aligha győznék a kapacitás-biztosítást. Mert a nagytermeiékenységű frontfejtésekhez sok vágat kell.

És ezek a frontok is „fürgébbek" lettek. Meggyorsult az előrehaladás. S ha a súr- lódó tárnokát felváltják a hidraulikus, és az önjáró tárnok, meg bekerülnek a föld alá a morahengerezéses gépek, és a lengyel spiráltárcsás jövesztők, bizony még gyorsabb lesz a frontok sebessége.

— Kisebb munkahelyről több szenet akarunk termelni — mondják az ormosiak.

A frontfejtéseken egyre több a gép. A szállításnál alig van szükség emberi kézre. A nehéz fizikai munkát jelentő csillézés maholnap kihal. S ha a rakodás gépesítését is ily nagyszerűen megoldják ...

— A következő években 40— 50 millió forintot költenek Ormosbánya fejlesztésére — olvassuk a beruházási tervekben.

Ebből az összegből fejlesztik fel a VI-os aknát.

Napjainkban 70 vagon szén kerül ki innen, s a terv a duplája. 1969-ben már 140 vagonnal számolnak.

Az üzem és a tröszt főmérnöke sorolja, mi minden történik itt három év alatt. Űj gumiszalagos szállítópályát építenek ki, amely egyenest a központi bunkerbe viszi a szenet. Két és fél kilométer helyett csak 1100 métert utazik a szén. Nagy korszerűsítések lesznek a külszínen is.

A földalatti vágatokat mindenütt F—5-ös géppel hajtják ki. A 140 vagonos frontot begépesítik. S a jelenlegi ismeretek alapján vagy 10 millió tonna szénnel számolnak.

Ez 20 esztendeig „garantálja” az akna jövőjét.

Amennyi jár

F'

S valamit a jelenről. Az üzem napi terve 370 vagon szén, de állítólag 400 felett termelnek. Harmincezer tonna túlteljesítéssel számolnak augusztus végéig. Jók az önköltségi mutatók és a baleseti statisztikák. A teljesítmények 50 mázsa körül mozognak.

. így a bányásznap előtt, kellemes érzés leírni az ilyen és az imént vázolt jöjelent,

vöt.

Paulovits Ágoston

eltétlenül kell valami, ami serkenti a dolgozó ember igyekezetét. Természetes vonásunk az a törekvés, hogy anyagi célok is fűtenek bennünket: hol ezt, hol azt szeretnénk, kurtítani akarjuk az időt, hogy mihamarabb etérjük vágyunkat, törjük fejünket, kuporgatott, gonddal beosztott forintjainkat számláljuk. És felsóhajtunk: még kevés.

Miért volna ez rossz tulajdonságunk? Erkölcsünk nem tiltja, sőt, a körülményekhez mérten szorgalmazza is rá az embert, hogy hamarabb célt érhessen. Érdekeltté teszi a társadalom munkájában, s azt mondja: kinek- kimek ahhoz mérten, ahogy dolgozik. Becsületes egyezség. Becsületes azért, mert nem kizárólag az egyén boldogulását szolgálja. Aki többet produkál, az többet is várhat. Az anyagi érdekeltség révén viszont a társadalomnak is többet ad, a kettős, de egyoldalú érdekeltség egészet alkot, nem szül ellentéteket. Fejlettségünk mai fokán az volna igazságtalan, ha mindenki egyformán részesülne az anyagi javakból, függetlenül attól, mit és mennyit dolgozik. A többletért — többlet jár.

N

éha azonban tapasztaljuk, hogy az anyagi érdekeltség fogalma anyagiassággá fajul. Pedig a kettő nem egy — nagyon is ellentétes dolog. „A mindent csak pénzért!” — elvet vallják azok, akik a kettő között nem tudnak vagy nem akarnak határvonalat húzni. Megdöbbentő eset történt az egyik termelő- szövetkezetben. Jó fizetést ajánlottak az agronómusnak, s megmondták neki, ha becsületesen dolgozik, külön is dotálják szorgalmát. Hanem az agronómus, aki „ismeri a dörgést”, és jól tudja, hogy kapósak manapság a szakképzett mezőgazdászok, maga akarta megszabni járandóságát, olyan igényekkel hozakodott elő, ami enyhén szólva illetlenség volt. A szövetkezet érdekét nem nézte, annál inkább a magáét.

Sajnos, hasonló példák adódnak még bőven. Olvastam nemrégiben egy gazdasági vonatkozású írást. Az egyik irányító hatóság munkatársa szorgalmazta, hogy az általa ellenőrzött vállalat alkalmazzon bizonyos korszerű anyagot. Érvelt, számolt, bizonykodott, hogy mennyire hasznos lenne az a népgazdaság számára. Végül, amikor elfogadták érveit, újítóként lépett fel és kérte a díját. Anyagias volt ez az ember? Annál is több. Látszólag törvényes keretek között járt el — kapzsiságához azonban nem fér kétség, hiszen, mint a felettes hatóság munkatársa, fizetéséért is kötelessége lett volna a korszerűbb anyag alkalmazásának szorgalmazása. Az kétségtelen, hogy társadalmilag hasznos dolgot javasolt. De a módszer, ahogy eljárt, a

maga „anyagi érdekeltségének” nesH éppen tisztességes útját mutatta meg.

A

z anyagi érdekeltség helytelen értelmezése itt-ott olyannyira anyagiassággá fajul, hogy sokszor még vállalati szinten is elrettentő esetek fordulnak elő. Egy vállalati jogász kétségbeesve mesélte, hogy nem tud eleget tenni a igazgatóság szinte mindennapos követelésének. Az igazgatóság ugyanis „határozatlan” az újítási díjak megítélésében, „szívja a fogát”, amikor tetemesebb összeget kellene kifizetnie. A döntést tehát inkább a bíróságra bízza. Érthető, ha ilyen körülmények között elmegy az újítók kezdve az okos megoldásoktól. S kinek származik ebből kára? A társadalomnak legalább annyira, ha nem jobban, mint az újítónak. Közben azt gondolják a vállalat vezetői, hogy jól takarékoskodnak, pedig semmi mást nem csináltak a takarékosságból, csupán kampányt .. . Nem jó dolog, ha így mutat „tiszta képet” a takarékosság statisztikája.

Ezer és ezer lehetőség van az anyagi érdekeltség fokozására. Furcsa módon, néha még a legkézzelfoghatóbb lehetőségeket sem ragadjuk meg. Nemrégiben rendelet látott napvilágot, amely engedélyt ad rá, hogy a létszám- alap-megtakarítással elért béralap-megtakarítás egy részét a vállalatok felhasználhatják a dolgozók béremelésére. Nem megyei, hanem országos probléma, hogy nem mindenütt aknázzák ki ezt a lehetőséget. S ha furcsa ez a mód, még furcsább, hogy a vezetők panaszkodnak: nincs pénz. amivel érdekeltté tehetnék a jól és jobban dolgozókat a termelésben.

A

z anyagi érdekeltség „tiszta ügy”. Az anyagiasság, a túlzott anyagiasság nem az. S mégis, az előzővel kell többet foglalkoznunk, mert az a lényegesebb, az a fontosabb, általánosabb érdekű. Emez „erkölcsi tétel”, amaz építő jellegű törvény. Az anyagi érdekeltség nem „pénzéhség”. Növeli a társadalom gazdasági erejét, összefügg a technikai fejlődéssel, az életszínvonal emelkedésével, sőt, ami legalább ilyen fontos: tudatformáló szerepe van, hiszen a lét visszahat a gondolkodásra is. „Ki mint él, úgy ítél” — tartja a közmondás. De az nem mindegy, hogy ez az íiélet milyen munkamorállal párosul. De az se mindegy, hogy az egyénnek járó pluszt megadjuk-e vagy sem. Azt, ami joggal megilleti. Hiszen az anyagi érdekeltség olyan gazdasági meghatározó, ha szabad így nevezni, ami konstruktív mind az egyén, mind a társadalom szempontjából. Az a lényeg, hogy a nyújtott érték, és a viszonzott ellenérték egyensúlyban legyen — igazságos alapon.

Csala László

Szállítók és szállíttatok tanácskozása Miskolcon

Ma, szerdán délelőtt 9 órai kezdettel a megyei pártbizottság tanácstermében a megyei párt-végrehajtóbizottság, valamint a megyei szállítási bizottság szervezésében tanácskozást tartanak. Az összejövetelen a 3. sz. AKÖV igazgatójának, valamint a MÁV miskolci Igazgatósága vezetőjének beszámolója alapján az őszi és a téli szállításokra való felkészülést, valamint a jövő évben várható szállítási feladatokat vitatják meg.

Oklevelet adtak át az LKM Íegjolíb véradóinak

Tegnap, augusztus 24-én a kára. Elmondta, hogy bár a té- Lenin Kohászati Művek leg- rítésmentes véradásnak van- jobb önkéntes véradóinak és nak már hagyományai a kohá- vöröskeresztes aktíváinak rész- szatban, a mostani nagyszabá- véíelével ünnepséget tartottak sú akció megszervezése nagy a Diósgyőri Vasas Bartók Bé- feladat elé állította a pártbi- la Művelődési Házban. zottságot, a Vöröskeresztet és

Mint arról lapunkban annak a gyár tömegszervezeteit, idején beszámoltunk: május A jó szervezés és a hatásos 17. és 31. között véradó hetet agitáció nyomán szép ered- rendeztek az LKM-ben. Ennek mény született. Háromezren megszervezéséről, eredményei- jelentkeztek, közülük 2333-an ről és tapasztalatairól számolt adtak összesen hétszáz liter be Nemeskéri János elvtárs, vért térítésmentesen. Élén jár- a nagyüzemi pártbizottság tátFarmotoros uszály ha jók a Dunán

Mái

A MAHART a harmadik ötéves terv időszakában folyamatosan szereli fel uszályait a MAHART Hajójavító *’ ’emigazgatósága által tervezett és sorozatban gyártott 100 lóerős uszály farmotorrá Ezáltal a fehérhajók térhasználata mintegy kétszeresére növelhető és csökken az uszályok álló ideje.

tak a szocialista brigádok. A dolomitbányában a betegeken 'és szabadságon levőkön kívül valamennyi dolgozó jelentkezett véradásra.

Az ünnepségen felszólalt Völgyi József, a Vöröskereszt országos központjának előadója, s emlékplakettet adott át a Lenin Kohászati Műveknek a sikeres véradásért. Sza- ladnya Ferencnek, a nagyüzemi Vöröskereszt titkárának a „Vöröskereszt kiváló dolgozója” kitüntetést adta át. Ezenkívül a véradásban jó eredményi elért, gyárrészlegek és dolgozók, valamint a kiváló szemezők oklevelet kaptak.

Nemzetközi

nnjagbőrze

Budapesten

Kedden délután Budapesten megnyílt az INTERMETALL vaskohászati együttműködési szervezet második nemzetközi anyagbörzé.ie, aho] a szervezethez tartozó tagállamok kicserélik felesleges kohászati termékeiket. A börzén részt vesznek a hat tagállam (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDk és a Szovjetunió) külkereskedelmi vállalatai és termelő üzemei főhatóságainak megbízottjai. Mind a hat ország előre ösz- szeállította felesleges és hi- W?ó kohászati termékeinek listáját, s most ezeket a cikkeket igyekeznek kicserélni egymássaL

Emberek a közösben

.........................................................-urn,......... ............................ {

J

ózsi bácsi 9 a legfiatalabb

riant prémiumot munkaegységenként.

Visszatérve a házra?

— No, hát az volt a vágyam, hogy a magam erejéből építsem fel, a magam gazdálkodásából, Mert van egy pár lovam. Ha beállók, nincs időm rá, hogy a házhoz fuvarozzak. Mer’ én szeretek ám dolgozni. Este 8—9 óra, mire kifogok. Ha a takarmányozást elvégzem, megyek oda, ahol még szükség van emberre.

Elgondolkodik, hogy gyűjtse még érveit.

— Azt én nem szeretem, hogy más hajtja a lovat. Még a brigádvezető is megkérdi — teszi hozzá rátarti an —, hogy Józsi bácsi, befoghatom a lovat?

— No, elég az hozzá, hogy a számításom még jobban bevált, mint gondoltam. De mondtam is T. Bélának, mert hogy még voltunk vagy öfen- hatan egyéniele, hogy most már írjad a jövedelmedet, mert én is írom, aztán meglátjuk, ki jön ki jobban. Azt is mondtam neki, hogy álljon be velem együtt, de hát ő nem olyan számoló ember, mint én.

— Abba is belegondolok, hogy ez éven is lett volna vagy ötezer forint adóm. S így a kis szőlőm, meg a házam után, no, meg a háztájiért csak 500 forintot fizetek. Hát ez nem haszon? De még 10 mázsa takarmányt is kellett volna vennem, mert az állatnak enni kell. Én olyan vagyok, hogy inkább magam nem eszem, de a lónak enni kell.

Szóba kerülnek az egyéni gazdák.

— T. Béla is ígérte nekem, hogy az őszön beáll, meg K. Béla is. De hát az öregebbek kitartóbbak a maguk vélt igaza mellett.

Az Uj Barázda tagjai, mivel már befejezték az aratást- cséplést, kirándulni mentek Debrecenbe. Józsi bácsi itthon maradt. Miért?

— A fiam ment

mert vettem egy tehenet, és olyan erősen adja a tejet, hogy az asszony nem bírt volna vele. Hát azért a három nap- ■ ért csak nem rontom el a te i henemet? Nem igaz?

Adamovics Ilona 1

Serényfalván, %av^_

da Tsz legfiatalabb férfi tagja Józsi bácsi. 57 éves.

Szép, kertes udvar közepén áll az új ház, ahol Jakabacska József lakik.

— Hogy én a legfiatalabb? — derül ránk. — Az igaz, ez az első évem a tsz-ben. A tavaszon léptem be, mikor az ibolya nyílott.

— Tehát még így is?

— Mi az, hogy így is — csodálkozik.

— Tsz-ingnak is, meg embernek is, legfiatalabb a közösben;

— Már azt is kiszámították? Embernek is? Látják, ha tudom, hamarabb beállók.

Jót nevel ezen a felfedezésen, de nem ez érdekli elsősorban. El van telve, szinte csordultig van mondanivalóval, amihez ez az új élet, a közös gazdálkodás adja a témát.

— De ha ennyire tetszik — kérdem tőle jogos csodálkozással —, miért, várt eddig a belépéssel ?

— A ház miatt;

Nem értem.

— Be kellett még vakolni.

— Az úgy volt, hogy számoltunk már mi a fiammal évek óta. Láttuk, hogy a tsz-ben jobban jönnék ki, de nem akartam beállni, míg nem készül cl a házam.

Közben a szornszédasszony

1 is megtámasztja az s.itófélfát, vendégnézni jött. Józsi bácsi mindjárt be is mutatja:-— Fehér Lajosné. Az ura hemrég halt el. Takarmányos ?olt a tsz-ben. Csak őket néztük. ÉVek óta többre jutottak, hiint mi.

■— Az igaz — szól bele a né- ói —, most sok mindentől elestünk, hogy az öregem elment.

■— De írja csak, mit kerestem én már az idén — biztat Józsi oácsi —. mert én számoló ember yagyok. Július végéig 257 'Munkaegységem volt. Kaptam rá munkaegységenként öt és fél kiló terményt. Még a háztájiból is várok olyan 2—3 mázsa árpát. Pénzt is kaptam. Előreláthatóan lesz olyan 5— ÜOO munkaegységem ez évben. Most ezt számítsa ki 34 forint- iával, meg adjon hozzá 12 fo-