Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
Tasánnjí» 196S. íűBtis ss. ÉSSAKMAGYARORSZAÖ 9 : 1 I Különös temetés Földrengések előrejelzése t ♦ ♦ ♦ ♦ o ♦ t <• * * Baríha Léka András így végrendelkezett: — Engem a cigány búcsúztasson! A bizonyosság kedvéért megszabta, sőt le is írta, hogy a szertartás alatt a cigányzenekar mikor, mit játsszék. És gondolt azokra is, akik utolsó útjára kísérték. Kívánsága szerint a temető után mindenkit meg kell invitálni a jöldmüvesszövetkezet italboltjába a búcsúpohárra. — Aztán ne szegénykedjetek, hadd igyon mindenki! A hozzátartozók —, de az egész Csernelyben senki nem lepődött meg a különös kívánságon. Nem, mert Léka András világéletében mindig barátságáról, tréfás, víg kedélyéről volt nevezetes. Már jóval túllépte nyolcvanadik évét, de a vidámságból, a barátkozásból nem engedett. Ha valakivel összeakadt, mcginvitálta a lakására, — Lajos fiam, Pista fiam — mondogatta —, gyere mán be egy szóra. Mindig előkerült valami harapnivaló, aztán az üvegben, vagy a kanosában a. bor. Tréfával kezdte, a végén a nótázgatásnál kötött ki. A nagydarab, szép szál embernek gyönyörű tenorhangja volt. Valaha több versenyen is díjat nyert vele. Az emberek szívesen hallgatták dalait, s néha noszogatták is. —' Andris bácsi, daloljon már valamit. Nem kellett kétszer kérni. Erős, pirospozsgás ember volt. Nem is betegeskedett sokáig. Talán egy hétig. Még akkor is terveket kovácsolt. Egerbe, a Szépasszony-völgybe készült, egy kis jó Egri leánykára, no meg, hogy unokáját szép szóval, dallal köszöntse neve napján. Ebből nem lett semmi. A tervezett napon volt a temetése. A szertartás cigányzenével kezdődött. A húrokon először ez a dal sírt fel: „Itt hagyom a falutokat nemsokára...", aztán „Darumadár útnak indul...”, később „Nótáskedtrií volt az apám...”. S a legvégén talpalá- valót, csárdást kellett húzni: „... Semmi babám, semmi, így kell annak lenni...“ És tovább is úgy történt, ahogy megszabta. A keresztfia, az instrukció szerint, felkérte a temetési menetet, fáradjanak az italboltba, a halotti tor végett. Hát ennyi a különös temetés története. Igaz, hetekkel ezelőtt történt, de a csernelyiek, és a környékbeliek ma is emlegetik. Ügy, mint példát. A nyugdíjas tsz-tag egész élete, halála azt példázza, hogy optimista derűvel kell leélni az örömökkel, gondokkal, bajokkal teli életet, s bölcs derűvel kell fogadni az élet befejezését is. Cs. B. Ä földrengések megbízható [előrejelzése elsősorban ennek 'a természeti csapásnak gyakorta kitett államok tudósait <‘foglalkoztatják. A közelmúltában két japán geológus, Yati <>és dr. Shiaya, a földkéreg tö- Irési rezgéseinek mérőiére al- ? kai más szeizmográfot szerkesz- ytett. A speciális műszert, ame- tólyet kábelen süllyesztenek le ^nagyobb mélységekbe, a föld «[felszínén erősítő berendezé- ❖sekkel kötik össze. A jelekből 2ily módon az érintett ponto- 5kon fel lehet ismerni a kez- *dödő földrengés veszélyéi. A óműszer természetesen annál ^hatékonyabb, minél mélyebbre lehet lebocsátani a földbe. ^Amennyiben sikerül 9000 mé- *ter mélységbe leereszteni a ^rengésjelző szondát, az előrejelzés szempontjából ez igen >nagy eredmény lesz, mert itt [van. az a kritikus réteg, ahol ►a törés-rezgéseket a szonda [közvetlenül mérheti. Kisebb ►mélységben a jelek eltompulunk és nehezen értékelhetők. <|>A szakkörök világszerte ér- Jdeldödcssel figyelik a két jakutató Tokió környékén gzelt kísérleteit. »delelő Spán ó vésze A gépember is ember! N emrégiben készítet- Ids baleset történt Róbert tem magamnak egy mester — így neveztem el a elektronikus bor- borbély-automatámat — négy bélyt. Úgynevezett másodperc alatt megstuceol- emlékező automa- ta ugyan a bajúszomat, de tárói van szó. Ismeretes, hogy az effajta gépeket meg lehet tanítani különböző bonyolult műveletek elvégzésére, Nos, én — megfelelő műszaki programozással — készülékemet borotválásra és haj vágásra tanítottam meg. Működésének lényege az, hogy a fotel támlájához szilárdan rögzített fej — általam előzetesen meghatározott — felületéről, fotocella segítségével a masina háromdimenziós térképet raktároz el egy csipetnyit bevágott a jobbfülembe. Bosszankodva szedtem szét a készüléket, a műszereimmel gondosan megvizsgáltam minden alkatrészt. Semmi hibát nem találtam. Arra a feltételezésre jutottam, hogy talán az én fejformám — a megfeszített szellemi munka következtében — annyit változik égjük napról a másikra, hogy ez túlnő az automata önkorrekciós lehetőségein. Elhatároztam, hogy ,L ct I jelfogóban, majd e térkép egyidejűleg kipróbálom alapján igen rövid idő alatt megborotválja az embert, illetve haját a megfelelő fazonra levágja. Az első kísérlet kitűnően sikerült. A hajvágás 12 másodpercig tartott, a borotváló« még rövidebb idő alatt s oly tökéletesen zajlott le, hogy nagyítóval sem lehetett egy szőrszálat felfedezni az arcomon. Másnap reggel azonban egy 2 ©mi? méter esetem« ess: értngkárosisitcskncsk Most, amikor a vizek lecsen- A mezőkövesdi Műszaki Ktsz, ä *desedtek, a folyók visszahú- ben is sokat gondolkodtak az zódtak medrükbe és rombolá- emberek az elmúlt hetekben suk helyén megkezdődik az azon, Jjogy az egyénenkénti, újjáépítés, még mindig sorra átlagos 90 forint anyagi segit- érkeznek a felajánlások az ár- ségen kívül mi mással támo- |vízkárosultak megsegítésére, gathatnák még bajba jutott gépet egy másik fejen is. Kapsza .Tenő barátom a tudomány iránti önzetlen szerétéiből vállalta ezt az áldozatot. Mikor először meglátta a borotvákkal felfegyverkezett Róbert mestert, akire (vagy amire? Ezt döntsék el a nyelvészek!) pedig előzőleg egy bizalomgerjesztő piszkos fodrászköpenyt is húztam, kicsit megijedt. Mikor azonban közöltem vele, hogy a tudomány iránti önzetlen szeretedét alkalmanként 20 forinttal megtetézem, lelkesedése megújult. Leültettem a székbe, rögzí- tettem a fejét és bekapcsoltam a készüléket. Róbert mester 10 másodperc alatt simára ko- pasztotta Jenő meglehetősen göröngyös ábrázatát és sehol sem vágta meg. Ez nem jelentett semmit, első alkalommal engem sem bántott a gép. Miután Jenő eltávozott, én ültem a helyére. A gép egy-kettőre megborotvált ugyan, de belevágott egy csipetnyit a balfülembe. Másnap reggel • az automata Jenőt három másodperc alatt borotválta meg és be is köl- nizte, jóllehet,, erre nem is tanítottam. Utána nekem Róbert mester lenyisszantotta a fél bajúszomat és tonzurát vágott a fejem búbjára. gy ment ez napokig.' Jenőt osztályon felüli előzékenységgel szolgálta ki a készülék, engem össze-vissza kaszabolt. Pedig közben ismételten szétszedtem, Építettem bele egy centrifugális regulatort, hét termisztort, egy kapucsengőt, két miniatűr radart. Semmi nem használt. Már idegekkel sem bírtam' tovább s egy reggelen elkeseredve meséltem el Jenőnek, hogy mit művel velem naponta ez a gép az ő távozása után. — Itt csődöt mond a tudomány! — fejeztem be reménytelenül. enő barátom csodál^ kozva nézett rám,' megcsóválta a fejét s intett, hogy kapcsoljam ki az autó-; matat. Aztán felszólított, hogy nyúljak bele a gépember fodrászköpenyének a zsebébe. Tele volt kétforintosokkal! Róbert mester rendszeresen kapott borravalót Kapsza Jenőtől, és — emlékező autc^ mata lévén, — őt nem vágta meg! Kürti András ytele j Vasbetonszerelés — konfliktusok nélkül A gyár domb tövében szerényen megbúvó, kicsiny szerelőcsarnok előtt állunk meg. A Lenin Kohászati Művek berendezései, hatalmas építményei mellett egész jelentéktelennek tűnik. A helyettes főépítésvezető, Krlston Endre sokatsejtetően mondja: — Ez a va.sbetonszerel ők birodalma! A közelben két fiatal vasbetonszerelő szabja méretre a betonacélt. Vidáman, fürgén kattan a villamos vágógép. Kriston látható elégedettséggel figyeli a munkát. — Nem is olyan régen, még igen megkínlódtak a vasbetonszerelők. Kézi erővel hajtogattak, vágtak. Amióta megkaptuk a gyártól ezt a helyet, iparosítottuk”, gépesítettük a munkát, azóta a neheze a gépekre hárul. Engem még valami külön megragad, A betonacél halmazt, a leszabott, meghajtott anyagot szépen, szabályosan rakták sorba. Azt mutatja ez, hogy a brigád vezető, s emberei szerethetik a rendet, s igen Precíz emberek. A Borsodi ■ Mélyépítő Vállalat vasbetonszerelői egyébként nem tartoznak az „Ismeretlenek” közé. A gyár, mármint az LKM durvahengermű vének rekonstrukciója során gyakran szerepeltek a nyilvánosság előtt, így aztán érthető, ha a beszélgetés a rekonstrukció alatti Eseményekkel kezdődik. — Azóta —- mondja Hernádi Péter brigádvezető —• kicsit megcsappantunk. Harmincán voltunk, most 19-en vagyunk. A többiek más területen dolgoznak. — Megcsappant a munka is? Az nem. öt építésvezetődnek is dolgozunk, Nem panaszkodhatunk a munkanélküliségre. Nekünk igen rövi- Jl«k a hetek. Alig kezdünk hétfőn munkába, azt vesszük észre, ismét szombat van. — Gyorsan múlnak a napok? — Az évek is. Lassan másfél évtizede dolgozom a vállalatnál. De hát így van Bíró Elek, Balogh Ferenc, Ritli Uyula és András is. Mennyit építettünk azóta? Nehéz lende összeszámolni. Hernádinak . figyelemre met tő megjegyzése: És sokat tanultunk. Amikor a kubikos életet kezdtük, majd szakmát tanultunk, talán háromnak, ha megvolt a nyolc elemije. Most meg ott tartunk, hogy alig van három ember, aki azóta el nem végezte. Pedig van olyan is, akt két elemivel kezdte. Ez látszólag igen egyszerű. Pedig dehogy az, A vállalást könnyű megtenni, a szocialista brigád szerződés alá is könnyű odakanyarlntani a nevet, de érett fejjel, a napi munka után, bizony, nem könnyű gyűrni a tananyagot. De hát a brigád igen szerencsés a brlgádvezetöt illetően. Hernádi Péter éles, fogékony eszű ember. Szabad időben sokat olvas, s puszta önképzésként olvasgatja fia tankönyveit, aki most megy a negyedik kereskedelmibe. A brigád nagy matematikusnak ismeri, s ha bármelyiknek némi kétségei vannak a fránya törteket, képleteket illetően, Péter bácsi ahogy ők hívják szívesen rendelkezésükre áll. A brigád becsülettel megbirkózik a szakmai továbbképzés anyagával is, Nemréciben például tizenhatan fejezték be a középfokú szakmai tanfolyamot. Nyolcán vettek részt a „Szakma ifjú mastere" mozgat ómban. A vasbetonszerelőnek ismerni kell a rajzot is. Másként nem boldogul, A brigádvezető mindegyiket igyekszik megismertetni a rajzolvasás rejtőiméivel. És az eredmény? — A brigád fele —- jegyzi meg nem kis büszkeséGeel — a legbonyolultabb rajzon is eligazodik-. Precízen. A másik fele is meg-megbirkózik a nem bonyolult. egyszerűbb rajzokkal. Azt mondják, hogv a brigád élete erkölcsileg kifogástalan. Náluk nem fordul elő, hogy valaki is kimarad italozás miatt. Ha jólesik, he za felé menet, esetenként egy-két pohár sört lehajtanak, de aztán nincs tovább. Tudnak mértéket tartani. — A legtöbbünk családos. Be kell osztani a' pénzt. Nem lehet nagyon rűgkapálózni. És a brigád tagjai hogyan értik meg egymást? A brigádvezető és a tagok a leghatározottabban állítják, hogy nincs ok panaszra. Remekül meeértik egymást, amit sok példa bizonyít. Bármelyikük kerül bajba, megszorul* osztoznak vele a gondban, s amit tudnak, segítenek, legyen ‘az házépítés, nagyobb érték vásárlása* betegség, vagy bármi más. Mindössze egy emberrel voltak apróbb zavarok, de azt is megértik. Oka családi eredetű,. amelyen, hiszen ez természetes, a brigád már nem tud segíteni. Ha valaki neián fejébe na vataKi vennéj hogy regényt, vagy színdarabot ir a kollektíváról, ez könnyű és egyben nehéz is lenne. Köny- nyű, mert a brigádban sok az úgynevezett „pozitív hős.” Mindenkinek, vagy a legtöbbnek van valami kis emberi gyengéje, de mindez eltörpül a sok, nagyszerű pozitív tett mellett. Egy regényhez, egy színdarabhoz, konfliktus kell.' Hát ez az, ami nem nagyon van. De ez a vállalatvezetésnek, s a brigádnak csöppet se hiányzik. Csorba Barna embertársaikat. A napokban három szocialista brigád vezetője kereste j KomlÓS JánOSl meg a ktsz elnökét. ' — Szívesen elkészítenénk társadalmi munkában 2 ezer méter csatornát... Pozitív hős — Ez 40—50 ház csatorná-; zására lenne elég. — A ktsz. autójával elmen-! nénk Mohácsra, vagi' máshová; a Duna mellé. Mehetnénk éj-j szaka és akkor hajnaltól késői estig magunk felszerelhetnénk! a csatornákat a házakra. Azt) is vállaljuk, hogy saját ma-( gunkat élelmezzük. < Bondzsér László mérleglaka-) tos, Pázmándi István bádogos) és Fehér László vízvezetéksze- 5 relő brigádvezetők tolmácsol-! ták ezrt a felajánlást. < — A ktsz vezetősége öröm-í mel támogatná a munkát,) csak anyag kellene. S Szentgyörgyi József műszaki, vezetőnek van egy kérése: < — Valamelyik borsodi vál-í Ínlat, például a kohászat, vagy) a Borsodnádasdi Lemezgyár! ajánljon fel 0,5 milliméteres.! horganyzott lemezt és a többi! munka már a ktsz-é. í Reméljük, hogy a kérési meghallgatásra talál. Az árvíz-! sújtotta területeken 40—50 ház! lakóinak nagy örömet jelen-; tene ez. < írj Epés megjegyzés Pozitív hősnek nevezzük azt a figurái, aki drámáinkban, filmjeinkben a szocializmusért harcol, minket képvisel. A pozitív hős pompás fickó természetesen, és íróink, esztétáink jóvoltából egyre tökéletesebb lesz. Eszközben bizonyos változásokon is átmegy, mert aki fejlődik, az változik is. A pozitív hőssel eleinte az volt a helyzet, hogy tűi jól sikerült, Olyannyira eszményi lett, hogy a néző nem tudott magára ismerni benne. Illetve önmagát még csak felismerte hőseiben, de a szomszédját már semmiképpen sem. Nem jó, ha a pozitív hős ennyire pozitív hős — aggályoskodtak az altos szakemberek, és a hősből elhagyták a hősiességet. Színpadjainkon akkoriban a harmadik felvonásban ez a kötelező párbeszéd hangzott el: — És nem féltél? — kérdezték a hőstől, miután tettét véghezintte. — De igen! — felelte büszkén, s még a térdét is rezegtem, hadd lássa mindenki, nem azért hős ő, mert hős, hanem mert nagyon fél. így született meg drámáinkban a pozitív gyáva alakja, akinek gyávasága lelkes csodálatot keltett. Csak egy baj van vele. Túlságosan jelentős volt a tetteiben is, meg az egyéniségébeti. Nem jó, hogy aki minket rendkívüli dolgokra serkent, ennyire rendkívüli legyen — aggályoskodtak az okos szakemberek, s aggályaikat tett követte. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív szürke, aki annyira jellegtelen volt és jelentéktelen, hogy amikor bejött a színpadra, azt hittük, kiment. Nagyon jó figura volt ez a pozitív szürke, csak egy baj volt vele. Szürke, szürke, de sajnos, van esze! aggályoskodtak az okos szakemberek, s mégse jó, hogy aki a pozitív tudatot képviseli, ' ennyire tudatos legyen, így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív balga, akinek mindenkinél kevesebb esze volt, és mindenkinél több hite. Csak hitt, csak hitt a maga szent naivitásában, amiközben környezete bölcsen \ kételkedett. ■ Nagyon. jó figura volt ez o pozitív balga, ha csak kinyitotta a száját, vtárU mosolyogni kellett. Ám a hibák nála is kiütköztek. Túlságosan erős volt a politikai érdeklődése. Nosza, elvették a politikumát, és maradt a biliárddákó a kezében. Két felvonáson át csak kontra- falsot csinált mandinerrel, de amikor a harmadik felvonásban jöttek szólni, hogy fúrják a szocializmust, letette a dákót, és elmondta a nagy monológot, olyan nyelven, hogy a néző azt hitte, Fülig Jimmyt látja viszont a P. Howardtól. Nagyon kedélyes figura volt a pozitív dumás, csak egy baj volt vele. Duma ide, duma oda, túlságosan erős az osztályösztöne! — appá- lyoskodtak az okos szakemberek, és nem jő az, ha egy ' osztályt olyan ember védelmez, aki ezzel az osztállyal kapcsolatot érez. Elmaradt tehát az osztály ösztön, megmaradt. a nemi ösztön, Hősünket most már csak az izgatta, hova feküdhetne, mert abban az ágyban, ahová akart, spéciéi már ketten feküdtek. Ez a figurei már cseppet sem volt pozitív, hiszen mindent lefaragtak belőle: annál pozitívabb volt az író, aki negatív művéhez pozitív nyilatkozatot tett, így álltak a dolgok a legutóbbi időkig, amikor kiderült. hogy nem. kell búsulni. pozitív hős nem vész el, csak átalakul. Színpadon is. moziban is találkoztunk már vele. az új változattal, amely nem restell ismét rokonszenves, sőt vonzó lenni, és eszméit nyíltan meghirdeti és nem vívódik, mert vagyon is következetes, és nem egyiiauü. sőt nagyon is eszes, és nem bukdácsol, mert minden sikerülj neki. Mi tagadás. túlságosan is eszményi figura ez. Mert megjelent nálunk a pozitív maszek. EddiP' ugyan tíny tudtuk! hogy mi vesszük őt a szocializmusba és vem ő minket, és csak a nyakkendőnket ‘"esszük tőle. az eszményeinket vem. de Íróink, esztétáink folyvást kísérleteznek, és a pozitív hős fejlődése — he kelT látni — nem állhat men. Nem is áll meg a fejlődés. De megáJl. az ember esze. *■ Pedig emroket hoU évente » népségére«.'
