Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

Tasánnjí» 196S. íűBtis ss. ÉSSAKMAGYARORSZAÖ 9 : 1 I Különös temetés Földrengések előrejelzése t ♦ ♦ ♦ ♦ o ♦ t <• * * Baríha Léka András így végrendelkezett: — Engem a cigány búcsúztasson! A bizonyosság kedvéért megszabta, sőt le is írta, hogy a szertartás alatt a cigányzenekar mikor, mit játsszék. És gondolt azokra is, akik utolsó útjára kísérték. Kí­vánsága szerint a temető után mindenkit meg kell in­vitálni a jöldmüvesszövetkezet italboltjába a búcsú­pohárra. — Aztán ne szegénykedjetek, hadd igyon mindenki! A hozzátartozók —, de az egész Csernelyben senki nem lepődött meg a különös kívánságon. Nem, mert Léka András világéletében mindig barátságáról, tréfás, víg kedélyéről volt nevezetes. Már jóval túllépte nyolc­vanadik évét, de a vidámságból, a barátkozásból nem engedett. Ha valakivel összeakadt, mcginvitálta a la­kására, — Lajos fiam, Pista fiam — mondogatta —, gyere mán be egy szóra. Mindig előkerült valami harapnivaló, aztán az üveg­ben, vagy a kanosában a. bor. Tréfával kezdte, a végén a nótázgatásnál kötött ki. A nagydarab, szép szál em­bernek gyönyörű tenorhangja volt. Valaha több verse­nyen is díjat nyert vele. Az emberek szívesen hallgat­ták dalait, s néha noszogatták is. —' Andris bácsi, daloljon már valamit. Nem kellett kétszer kérni. Erős, pirospozsgás ember volt. Nem is betegeskedett sokáig. Talán egy hétig. Még akkor is terveket ková­csolt. Egerbe, a Szépasszony-völgybe készült, egy kis jó Egri leánykára, no meg, hogy unokáját szép szóval, dal­lal köszöntse neve napján. Ebből nem lett semmi. A tervezett napon volt a temetése. A szertartás cigányzenével kezdődött. A húrokon elő­ször ez a dal sírt fel: „Itt hagyom a falutokat nem­sokára...", aztán „Darumadár útnak indul...”, később „Nótáskedtrií volt az apám...”. S a legvégén talpalá- valót, csárdást kellett húzni: „... Semmi babám, sem­mi, így kell annak lenni...“ És tovább is úgy történt, ahogy megszabta. A kereszt­fia, az instrukció szerint, felkérte a temetési menetet, fáradjanak az italboltba, a halotti tor végett. Hát ennyi a különös temetés története. Igaz, hetek­kel ezelőtt történt, de a csernelyiek, és a környékbeliek ma is emlegetik. Ügy, mint példát. A nyugdíjas tsz-tag egész élete, halála azt példázza, hogy optimista derűvel kell leélni az örömökkel, gondokkal, bajokkal teli éle­tet, s bölcs derűvel kell fogadni az élet befejezését is. Cs. B. Ä földrengések megbízható [előrejelzése elsősorban ennek 'a természeti csapásnak gya­korta kitett államok tudósait <‘foglalkoztatják. A közelmúlt­ában két japán geológus, Yati <>és dr. Shiaya, a földkéreg tö- Irési rezgéseinek mérőiére al- ? kai más szeizmográfot szerkesz- ytett. A speciális műszert, ame- tólyet kábelen süllyesztenek le ^nagyobb mélységekbe, a föld «[felszínén erősítő berendezé- ❖sekkel kötik össze. A jelekből 2ily módon az érintett ponto- 5kon fel lehet ismerni a kez- *dödő földrengés veszélyéi. A óműszer természetesen annál ^hatékonyabb, minél mélyebb­re lehet lebocsátani a földbe. ^Amennyiben sikerül 9000 mé- *ter mélységbe leereszteni a ^rengésjelző szondát, az előre­jelzés szempontjából ez igen >nagy eredmény lesz, mert itt [van. az a kritikus réteg, ahol ►a törés-rezgéseket a szonda [közvetlenül mérheti. Kisebb ►mélységben a jelek eltompul­unk és nehezen értékelhetők. <|>A szakkörök világszerte ér- Jdeldödcssel figyelik a két ja­kutató Tokió környékén gzelt kísérleteit. »delelő Spán ó vésze A gépember is ember! N emrégiben készítet- Ids baleset történt Róbert tem magamnak egy mester — így neveztem el a elektronikus bor- borbély-automatámat — négy bélyt. Úgynevezett másodperc alatt megstuceol- emlékező automa- ta ugyan a bajúszomat, de tárói van szó. Ismeretes, hogy az effajta gépeket meg lehet tanítani különböző bonyolult műveletek elvégzésére, Nos, én — megfelelő műszaki prog­ramozással — készülékemet borotválásra és haj vágásra ta­nítottam meg. Működésének lényege az, hogy a fotel támlájához szi­lárdan rögzített fej — álta­lam előzetesen meghatározott — felületéről, fotocella segít­ségével a masina háromdi­menziós térképet raktároz el egy csipetnyit bevágott a jobbfülembe. Bosszankodva szedtem szét a készüléket, a műszere­immel gondosan megvizsgál­tam minden alkatrészt. Sem­mi hibát nem találtam. Arra a feltételezésre jutot­tam, hogy talán az én fejfor­mám — a megfeszített szel­lemi munka következtében — annyit változik égjük napról a másikra, hogy ez túlnő az automata önkorrekciós lehe­tőségein. Elhatároztam, hogy ,L ct I jelfogóban, majd e térkép egyidejűleg kipróbálom alapján igen rövid idő alatt megborotválja az embert, il­letve haját a megfelelő fazon­ra levágja. Az első kísérlet kitűnően si­került. A hajvágás 12 másod­percig tartott, a borotváló« még rövidebb idő alatt s oly tökéletesen zajlott le, hogy nagyítóval sem lehetett egy szőrszálat felfedezni az arco­mon. Másnap reggel azonban egy 2 ©mi? méter esetem« ess: értngkárosisitcskncsk Most, amikor a vizek lecsen- A mezőkövesdi Műszaki Ktsz, ä *desedtek, a folyók visszahú- ben is sokat gondolkodtak az zódtak medrükbe és rombolá- emberek az elmúlt hetekben suk helyén megkezdődik az azon, Jjogy az egyénenkénti, újjáépítés, még mindig sorra átlagos 90 forint anyagi segit- érkeznek a felajánlások az ár- ségen kívül mi mással támo- |vízkárosultak megsegítésére, gathatnák még bajba jutott gépet egy másik fejen is. Kapsza .Tenő barátom a tu­domány iránti önzetlen szeré­téiből vállalta ezt az áldoza­tot. Mikor először meglátta a borotvákkal felfegyverke­zett Róbert mestert, akire (vagy amire? Ezt döntsék el a nyelvészek!) pedig előzőleg egy bizalomgerjesztő piszkos fodrászköpenyt is húztam, ki­csit megijedt. Mikor azonban közöltem vele, hogy a tudo­mány iránti önzetlen szerete­dét alkalmanként 20 forinttal megtetézem, lelkesedése meg­újult. Leültettem a székbe, rögzí- tettem a fejét és bekapcsoltam a készüléket. Róbert mester 10 másodperc alatt simára ko- pasztotta Jenő meglehetősen göröngyös ábrázatát és se­hol sem vágta meg. Ez nem jelentett semmit, első alkalommal engem sem bántott a gép. Miután Jenő eltávozott, én ültem a helyé­re. A gép egy-kettőre megbo­rotvált ugyan, de belevágott egy csipetnyit a balfülembe. Másnap reggel • az automata Jenőt három másodperc alatt borotválta meg és be is köl- nizte, jóllehet,, erre nem is ta­nítottam. Utána nekem Ró­bert mester lenyisszantotta a fél bajúszomat és tonzurát vágott a fejem búbjára. gy ment ez napokig.' Jenőt osztályon fe­lüli előzékenység­gel szolgálta ki a készülék, engem össze-vissza kaszabolt. Pe­dig közben ismételten szét­szedtem, Építettem bele egy centrifugális regulatort, hét termisztort, egy kapucsengőt, két miniatűr radart. Semmi nem használt. Már idegekkel sem bírtam' tovább s egy reggelen elke­seredve meséltem el Jenőnek, hogy mit művel velem napon­ta ez a gép az ő távozása után. — Itt csődöt mond a tudomány! — fejeztem be re­ménytelenül. enő barátom csodál^ kozva nézett rám,' megcsóválta a fejét s intett, hogy kap­csoljam ki az autó-; matat. Aztán felszólított, hogy nyúljak bele a gépember fod­rászköpenyének a zsebébe. Tele volt kétforintosokkal! Róbert mester rendszeresen kapott borravalót Kapsza Je­nőtől, és — emlékező autc^ mata lévén, — őt nem vágta meg! Kürti András ytele j Vasbetonszerelés — konfliktusok nélkül A gyár domb tövében sze­rényen megbúvó, kicsiny sze­relőcsarnok előtt állunk meg. A Lenin Kohászati Művek be­rendezései, hatalmas építmé­nyei mellett egész jelentékte­lennek tűnik. A helyettes fő­építésvezető, Krlston Endre sokatsejtetően mondja: — Ez a va.sbetonszerel ők bi­rodalma! A közelben két fiatal vas­betonszerelő szabja méretre a betonacélt. Vidáman, fürgén kattan a villamos vágógép. Kriston látható elégedettség­gel figyeli a munkát. — Nem is olyan régen, még igen megkínlódtak a vasbe­tonszerelők. Kézi erővel haj­togattak, vágtak. Amióta meg­kaptuk a gyártól ezt a helyet, iparosítottuk”, gépesítettük a munkát, azóta a neheze a gé­pekre hárul. Engem még valami külön megragad, A betonacél halmazt, a leszabott, meghajtott anya­got szépen, szabályosan rak­ták sorba. Azt mutatja ez, hogy a brigád vezető, s embe­rei szerethetik a rendet, s igen Precíz emberek. A Borsodi ■ Mélyépítő Vállalat vasbeton­szerelői egyébként nem tar­toznak az „Ismeretlenek” közé. A gyár, mármint az LKM durvahengermű vének rekonst­rukciója során gyakran szere­peltek a nyilvánosság előtt, így aztán érthető, ha a be­szélgetés a rekonstrukció alatti Eseményekkel kezdődik. — Azóta —- mondja Hernádi Péter brigádvezető —• kicsit megcsappantunk. Harmincán voltunk, most 19-en vagyunk. A többiek más területen dol­goznak. — Megcsappant a munka is? Az nem. öt építésvezető­dnek is dolgozunk, Nem pa­naszkodhatunk a munkanél­küliségre. Nekünk igen rövi- Jl«k a hetek. Alig kezdünk hétfőn munkába, azt vesszük észre, ismét szombat van. — Gyorsan múlnak a na­pok? — Az évek is. Lassan más­fél évtizede dolgozom a vál­lalatnál. De hát így van Bíró Elek, Balogh Ferenc, Ritli Uyula és András is. Mennyit építettünk azóta? Nehéz len­de összeszámolni. Hernádinak . figyelemre met tő megjegyzése: És sokat tanultunk. Ami­kor a kubikos életet kezdtük, majd szakmát tanultunk, ta­lán háromnak, ha megvolt a nyolc elemije. Most meg ott tartunk, hogy alig van három ember, aki azóta el nem vé­gezte. Pedig van olyan is, akt két elemivel kezdte. Ez látszólag igen egyszerű. Pedig dehogy az, A vállalást könnyű megtenni, a szocialis­ta brigád szerződés alá is könnyű odakanyarlntani a ne­vet, de érett fejjel, a napi munka után, bizony, nem könnyű gyűrni a tananyagot. De hát a brigád igen szeren­csés a brlgádvezetöt illetően. Hernádi Péter éles, fogékony eszű ember. Szabad időben sokat olvas, s puszta önkép­zésként olvasgatja fia tan­könyveit, aki most megy a ne­gyedik kereskedelmibe. A bri­gád nagy matematikusnak is­meri, s ha bármelyiknek némi kétségei vannak a fránya tör­teket, képleteket illetően, Péter bácsi ahogy ők hívják szívesen rendelkezésükre áll. A brigád becsülettel meg­birkózik a szakmai továbbkép­zés anyagával is, Nemréciben például tizenhatan fejezték be a középfokú szakmai tanfo­lyamot. Nyolcán vettek részt a „Szakma ifjú mastere" moz­gat ómban. A vasbetonszerelőnek ismer­ni kell a rajzot is. Másként nem boldogul, A brigádvezető mindegyiket igyekszik megis­mertetni a rajzolvasás rej­tőiméivel. És az eredmény? — A brigád fele —- jegyzi meg nem kis büszkeséGeel — a legbonyolultabb rajzon is eligazodik-. Precízen. A másik fele is meg-megbirkózik a nem bonyolult. egyszerűbb rajzokkal. Azt mondják, hogv a brigád élete erkölcsileg kifogástalan. Náluk nem fordul elő, hogy valaki is kimarad italozás miatt. Ha jólesik, he za felé menet, esetenként egy-két po­hár sört lehajtanak, de aztán nincs tovább. Tudnak mér­téket tartani. — A legtöbbünk családos. Be kell osztani a' pénzt. Nem lehet nagyon rűgkapálózni. És a brigád tagjai hogyan értik meg egymást? A bri­gádvezető és a tagok a leg­határozottabban állítják, hogy nincs ok panaszra. Remekül meeértik egymást, amit sok példa bizonyít. Bármelyikük kerül bajba, megszorul* osz­toznak vele a gondban, s amit tudnak, segítenek, legyen ‘az házépítés, nagyobb érték vá­sárlása* betegség, vagy bármi más. Mindössze egy emberrel voltak apróbb zavarok, de azt is megértik. Oka családi ere­detű,. amelyen, hiszen ez ter­mészetes, a brigád már nem tud segíteni. Ha valaki neián fejébe na vataKi vennéj hogy regényt, vagy színdarabot ir a kollektíváról, ez könnyű és egyben nehéz is lenne. Köny- nyű, mert a brigádban sok az úgynevezett „pozitív hős.” Mindenkinek, vagy a legtöbb­nek van valami kis emberi gyengéje, de mindez eltörpül a sok, nagyszerű pozitív tett mellett. Egy regényhez, egy színdarabhoz, konfliktus kell.' Hát ez az, ami nem nagyon van. De ez a vállalatvezetés­nek, s a brigádnak csöppet se hiányzik. Csorba Barna embertársaikat. A napokban három szocia­lista brigád vezetője kereste j KomlÓS JánOSl meg a ktsz elnökét. ' — Szívesen elkészítenénk társadalmi munkában 2 ezer méter csatornát... Pozitív hős — Ez 40—50 ház csatorná-; zására lenne elég. — A ktsz. autójával elmen-! nénk Mohácsra, vagi' máshová; a Duna mellé. Mehetnénk éj-j szaka és akkor hajnaltól késői estig magunk felszerelhetnénk! a csatornákat a házakra. Azt) is vállaljuk, hogy saját ma-( gunkat élelmezzük. < Bondzsér László mérleglaka-) tos, Pázmándi István bádogos) és Fehér László vízvezetéksze- 5 relő brigádvezetők tolmácsol-! ták ezrt a felajánlást. < — A ktsz vezetősége öröm-í mel támogatná a munkát,) csak anyag kellene. S Szentgyörgyi József műszaki, vezetőnek van egy kérése: < — Valamelyik borsodi vál-í Ínlat, például a kohászat, vagy) a Borsodnádasdi Lemezgyár! ajánljon fel 0,5 milliméteres.! horganyzott lemezt és a többi! munka már a ktsz-é. í Reméljük, hogy a kérési meghallgatásra talál. Az árvíz-! sújtotta területeken 40—50 ház! lakóinak nagy örömet jelen-; tene ez. < írj Epés megjegyzés Pozitív hősnek nevezzük azt a figurái, aki drámáink­ban, filmjeinkben a szo­cializmusért harcol, minket képvisel. A pozitív hős pom­pás fickó természetesen, és íróink, esztétáink jóvoltából egyre tökéletesebb lesz. Eszközben bizonyos változá­sokon is átmegy, mert aki fejlődik, az változik is. A pozitív hőssel eleinte az volt a helyzet, hogy tűi jól sikerült, Olyannyira eszmé­nyi lett, hogy a néző nem tudott magára ismerni ben­ne. Illetve önmagát még csak felismerte hőseiben, de a szomszédját már semmi­képpen sem. Nem jó, ha a pozitív hős ennyire pozitív hős — aggályoskodtak az altos szakemberek, és a hős­ből elhagyták a hősiessé­get. Színpadjainkon akkori­ban a harmadik felvonás­ban ez a kötelező párbeszéd hangzott el: — És nem féltél? — kér­dezték a hőstől, miután tet­tét véghezintte. — De igen! — felelte büsz­kén, s még a térdét is re­zegtem, hadd lássa minden­ki, nem azért hős ő, mert hős, hanem mert nagyon fél. így született meg drá­máinkban a pozitív gyáva alakja, akinek gyávasága lelkes csodálatot keltett. Csak egy baj van vele. Túl­ságosan jelentős volt a tet­teiben is, meg az egyénisé­gébeti. Nem jó, hogy aki minket rendkívüli dolgokra serkent, ennyire rendkívüli legyen — aggályoskodtak az okos szakemberek, s aggá­lyaikat tett követte. így született meg a pozi­tív hős újabb változata, a pozitív szürke, aki annyira jellegtelen volt és jelenték­telen, hogy amikor bejött a színpadra, azt hittük, ki­ment. Nagyon jó figura volt ez a pozitív szürke, csak egy baj volt vele. Szürke, szür­ke, de sajnos, van esze! aggályoskodtak az okos szakemberek, s mégse jó, hogy aki a pozitív tudatot képviseli, ' ennyire tudatos legyen, így született meg a pozi­tív hős újabb változata, a pozitív balga, akinek min­denkinél kevesebb esze volt, és mindenkinél több hite. Csak hitt, csak hitt a maga szent naivitásában, ami­közben környezete bölcsen \ kételkedett. ■ Nagyon. jó figura volt ez o pozitív balga, ha csak ki­nyitotta a száját, vtárU mo­solyogni kellett. Ám a hi­bák nála is kiütköztek. Túl­ságosan erős volt a politikai érdeklődése. Nosza, elvették a politikumát, és maradt a biliárddákó a kezében. Két felvonáson át csak kontra- falsot csinált mandinerrel, de amikor a harmadik fel­vonásban jöttek szólni, hogy fúrják a szocializmust, le­tette a dákót, és elmondta a nagy monológot, olyan nyel­ven, hogy a néző azt hit­te, Fülig Jimmyt látja vi­szont a P. Howardtól. Nagyon kedélyes figura volt a pozitív dumás, csak egy baj volt vele. Duma ide, duma oda, túlságosan erős az osztályösztöne! — appá- lyoskodtak az okos szakem­berek, és nem jő az, ha egy ' osztályt olyan ember védel­mez, aki ezzel az osztállyal kapcsolatot érez. Elmaradt tehát az osztály ösztön, meg­maradt. a nemi ösztön, Hő­sünket most már csak az izgatta, hova feküdhetne, mert abban az ágyban, aho­vá akart, spéciéi már ketten feküdtek. Ez a figurei már cseppet sem volt pozitív, hiszen mindent lefaragtak belőle: annál pozitívabb volt az író, aki negatív művéhez pozitív nyilatkozatot tett, így álltak a dolgok a leg­utóbbi időkig, amikor kide­rült. hogy nem. kell búsul­ni. pozitív hős nem vész el, csak átalakul. Színpadon is. moziban is találkoztunk már vele. az új változattal, amely nem restell ismét rokon­szenves, sőt vonzó lenni, és eszméit nyíltan meghirdeti és nem vívódik, mert va­gyon is következetes, és nem egyiiauü. sőt nagyon is eszes, és nem bukdácsol, mert minden sikerülj neki. Mi ta­gadás. túlságosan is eszmé­nyi figura ez. Mert megjelent nálunk a pozitív maszek. EddiP' ugyan tíny tudtuk! hogy mi vesszük őt a szocia­lizmusba és vem ő minket, és csak a nyakkendőnket ‘"esszük tőle. az eszményein­ket vem. de Íróink, eszté­táink folyvást kísérleteznek, és a pozitív hős fejlődése — he kelT látni — nem állhat men. Nem is áll meg a fejlődés. De megáJl. az ember esze. *■ Pedig emroket hoU évente » népségére«.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom