Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

4 északmagyarorszAg Péntek, 1968. július 8, Pedagógus társadalmunk helyzete^ g©ndjai Felnövekvő ifjúságunk szem­léletét és magatartását már főleg a szocializmus élménye alakítja — állapítják meg a párt ideológiai irányelvei. De ugyanakkor megállapítják azt is, hogy bár ifjaink igen nagy számban vesznek részt ifjúsági brigádok munkájá­ban, nagy szerepük van a szo­cialista nagyüzemi mezőgaz­daságban, és az egyetemeken, főiskolákon már a mi társa­dalmunk értelmisége nevelő­dik belőlük, gondolkodásukra még mindig hat a polgári ideológia. Ez részben hazai forrásból táplálkozik, rész­ben a kapitalista világból szüremlik át. Az iskolák, a pedagógusok feladata tehát nagyi-észt, hogy a fiatalokat felkészítsék az életre, azokra az ellentmondásokra és nehéz­ségekre, amelyekkel a min­dennapi életben ■ találkozhat­nak. E feladat, bár megosz­lik a szülői ház, a KISZ és az iskola között, elsődlegesen mégis a pedagógusokra hárul. Nekik kell kimunkálniuk az ifjúi érdeklődést, nekik kell felkelteni a figyelmet egyik vagy másik életpálya, fog­lalkozás iránt, az ifjúság sokirányú érdeklődését helyes irányba terelni és formálni, nevelni az-új típusú embert. Gyakran beszélünk a peda­gógusok feladatairól, munká­járól, eredményeiről, a mun­kájuk közben adódó fogyaté­kosságokról, de kevés szó esik a nyilvánosság előtt a peda­gógusokról, az emberről, a gondolatokkal teli és gondok­kal is küszködő állampolgár­ról. Nagy hiányt pótolt a kö­zelmúltban a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksége, amikor a Pedagó­gus Szakszervezet megyei bi­zottságának jelentése alapján megvizsgálta ezt a kérdést. Az elnökségi ülésen felszínre került gondokból ragadunk ki néhányat. © Pedagógusaink a vidéki köz­ségekben nagyrészt a párt legjobb harcosai közé tartoz­nak. Részvételük a társadal­mi munkában, a falu más ér­telmiségi lakosaihoz képest, igen nagyfokú és sok esetben az egyes nevelőtestületeken belül sem arányos. Nem ritka eset, hogy a nevelők iskolán- kívüli társadalmi tevékeny­sége nemcsak nagy erőfeszí­tést követel, hanem gátolja önművelésüket, továbbképzé­süket is. Ezekben a községek­ben égetően sürgős feladat, hogy más értelmiségieket is bevonjanak a társadalmi és népművelési munkába. ör­vendetes jelenség az is, hogy a pedagógusok nagy többsége felismerte: politikamentes is­kola nincs, és egyre nagyobb tért hódít a nevelés-központú­ság elve. A valósághoz hozzátartozik az is, hogy találkozunk jócs­kán gátló tényezőkkel. Akad még nevelőnk, aki nem tud teljesen elszakadni a múlttól, a konzervatív, idealista világ- szemlélettől, a kispolgári po­litikai felfogástól, de az ilyen pedagógusok ma már őszin­tébbek, feltárják problémái­kat és ha vitatkozva is, de igyekeznek közelebb jutni a helyes állásponthoz. A hi­bák között kell megemlíteni, hogy nem eléggé általános még Borsod megye tantestületeiben a kritikai szellem alakulása, bár az eszmei-polítikai-peda- gógiai egység mai szintje mindinkább megfelelő alapot nyújt az iskolareformból adó­dó nevelői célkitűzések meg­valósításához. © Ha Borsod megyében a peda­gógusok világnézeti és etikai helyzetképét akarjuk felvá­zolni, örömmel kell megálla­pítanunk, hogy az utóbbi évek­ben ugrásszerű, örvendetes fejlődést mutat nagy többsé­güknél a marxizmus—leniniz- mus tanulmányozása. A most végzett pedagógus generáció a tudást magával hozza már az egyetemról, az idősebbek pedig a szervezett állami ideo­lógiai _ képzés segítségével szerzik meg maguknak eze­ket az ismereteket. Az el­múlt tanévben 1141 pedagó­gus képezte magát, s. mint­egy négyszázan végezték a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemét. Természetesen nem elég a megszerzett tudás, arra van szükség, hogy a marxista világnézet a gyakor­lati nevelő munkában és ma­gatartásban is érvényesüljön. Jónak mutatkozik az egyes szaktudományok világnézeti problémáit elmélyítő új to­vábbképzési forma. A vallás, a Pedagógus Szakszervezet felmérése szerint, a nevelők életében már nem jelentős té­nyező. Az ellenséges idealista irányzatokat a pedagógusok nagy része nem ismeri, legfel­jebb filozófiai tanulmányai kapcsán ismerkedik velük, főleg a középiskolai tanárok olvasnak ezekről. Bár az anti- marxista ideológia és etika nem ismeretes a nagy többség előtt, közvetett hatásuk azon­ban helyenként szórványosan jelentkezik magatartásban, életfelfogásban. Nagy az elő­relépés viszont a szocialista erkölcs követelményeinek is­meretében, és pedagógusaink döntő többsége nemcsak ta­nítja, hanem aszerint is él. Így az egész társadalom szá­mára példát mutat. Rávilágított a tanácskozás a pedagógusokat foglalkoztató, munkájukat, magatartásukat befolyásoló gondokra, problé­mákra is. Ezek közül érdemes kiemelnünk a munka- és élet- körülményeket, amelyeknek a szakszervezet mindenkor sok figyelmet szentel, és amelyek feltétlenül javításra szorul­nak. Szorosan ehhez kapcso­lódik a másik témakör, a bejá­ró nevelők kérdése. A megfele­lő lakásellátás hiányában igen nagy az egyes tantestületek­ben a létszámhullámzás. De mindezeken túlmenően csak­nem hatszáz nevelő lakik Bor­sod megyében, akik vonaton, autóbuszon, , vagy egyéb mó­don járnak lakóhelyükről az iskola székhelyére, és így sem munkahelyükön, sem lakóhelyükön nem tudnak be­kapcsolódni az iskolán kívüli népművelési munkába. Sokan akadnak közöttük, akik vá­rosi lakásukból járnak ki vi­dékre, és inkább vállalják a kényelmetlenséget, mint­sem feladják kulturált ottho­nukat. © Sokoldalúan, sok kérdéssel foglalkozva vizsgálta meg a Szakszervezetek Megyei Taná­csának elnökségi ülése a pe­dagógusok között végzett ideológiai, politikai munkát, a pedagógusok helyzetét. Szük­séges volt ez a felmérés, mert mint a bevezetőben már idé­zett ideológiai irányelvek is leszögezik, nevelőmunkárik célja, hogy az egész nép el­fogadja a marxista világnéze­tet. meghonosítsa és érvényre juttassa a szocialista . erkölcs követelményeit, megtanítsa az embereket szocialista mó­don élni, dolgozni és gondol­kozni. Ebben a munkában szinte élenjáró feladatok vár­nak a pedagógusokra. Ezért szükséges kritikusan és önkri­tikusan megvizsgálni társa­dalmunk és azon belül peda­gógus-társadalmunk ideoló­giai helyzetét, és a felmérés után, a szükségnek megfele­lően, megjavítani tudatfor­máló tevékenységünket. Eb­ben segített az igen sok érté­kes hozzászólást magában foglaló, sok javaslatot tevő, tanácsot adó elnökségi ülés. (bm) Asszonyok, gyermekek és társadalmi munka Osdon Két hasznos munka is áll pillanatnyilag a nőtanácsi te­vékenység előterébe Özdon. össze akarják hívni a kihe­lyezett állami gondozott gyer­mekek nevelő szüleit, és meg akarják velük beszélni, ho­gyan lehetne a rájuk bízott gyermekek életét minél szeb­bé tenni. Ezek a kihelyezés következtében nevelőszülők­höz került gyermekek nagyon vágynak a szereletre, a gon­doskodásra, hiszen ez hiány­zik nekik a legjobban. És a nevelőszülő mégsem édes­anya, vagy édesapa. Éppen ezért a nőtanács vb-tagjai, ak­tívái vállalják a gyermekek patronálását, ebéden látják vendégül őket, törődnek ve­lük. Azt is tervbe vették, hogy ha a kohászat bölcsődé­je városi felügyelet alá kerül, ezeknek a gyermekeknek is juttatnak ruhát. A gyermekeken kívül az asszonyokkal is kell törődni. Ezért határozta el a nőtanács, hogy női szemináriumokat szerveznek a háziasszonyok részére. Politikai, gazdasági témák egyaránt szóba kerül­nek majd. A város fejlesztésének gond­jából a népfront veszi ki a részét derekasan. Elsősorban a társadalmi munkát szerve­zi. Utcagyűléseken akarja mozgósítani a lakosságot az utak. járdák építésére. Ezen kívül a népfront műszaki ak­tívái Iß kiveszik részüket a városfejlesztésből. Tátrai Pál mérnök társadalmi munká­ban elkészítette a gázcsere­telep tervét, dolgoznák már a műszaki aktívák az új piac­tér tervén is. Mint legutóbb szóvá tettük, a jelenlegi piac­tér egyre életveszélyesebbé válik, mert egybe esik a tá­volsági buszok megállójával. A nagy forgalomban alig le­het vásárolni a piacon. Most arról van szó, hogy az új piacteret a jelenlegi mögé épí­tenék, így az autóbuszforgalom nem veszélyeztetné a piac vá­sárlóit. i m. i. Operabérlet %* Miskolcon J ♦ A debreceni Csokonai Szín-^ ház operatársulata, amely az. elmúlt években már sok ér-V tékes estével ajándékozta^ meg Miskolc operakedvelő ^ közönségét, az 1965—66-os^ színházi évadban a Miskolci^ Nemzeti Színházban tartandó^ előadásaira bérletet hirdet. A ^ bérleti sorozatban öt előadást.^ tartanak. Bemutatjálc Gounod^ Faust- ját, Puccini Pillangó-fy hisasszony-át, Mascagni Pa-fy rasztbecsület-ét és ösbemuta-§ tóként Tardos Laurá-ját (eí) két utóbbit egy műsorban),# Puccini Bohémélet-ét és Ver- # di Traviata-ját. A bérletezést^ a Miskolci Nemzeti Színház^ szervezési osztálya bonyolít-» ja le. , $ Túlzások I lanácsíepk fogadóórái | Miskolc városi tanácstagok: ^ Július 12: Kalóczkay Istvánné.A II., Marx K. u. 100., III/5., 17 óra-j[ koi> . ▼ Julius 13; Kundra Mihály, Go- römböly, tanácsháza, 20 órakor. Július 10: Szegeczky András, IV., Vanczák J. u. 13., 17 órakor; Toth* Sándor, III., llcgyalja u. 12S., 179 órakor. ^ Holnaptól kezdve mégis nyár lesz. * Csemege. Vásárló, eladó párbeszéde. — Bocsásson meg. drága hölgyem, véletlenül a sza­lámi véget is rátettem a mérlegre. Máris visszave­szem! — Ugyan! Hagyja csak ott! Hiszen maguknak ezt is el kell adni! — Nem, asszonyom, nem kell eladnom, mert ez be­lefér a kálóba, ön jó pénzt ad, én jó árut. * — Nézze csak meg jól azt az embert, ott a túlsó oldalon! — Miért? Mit nézzek rajta? — Csak nézze meg! Ritka példány. ■ Sem autója, sem tévéje, sem orkánja nincs! * Milyen jó, hogy Johnson elnök a tárgyalások em­bere, nem úgy, mint Goldivater. * — Ennek az évnek is elmúlt a fele. Maga mire emlékszik a legszívesebben? — Mint szurkolónak sikerült kivárnom az év leg­szebb, legmaradandóbb pillanatát. Tudtam én, hogy nem hiába járom a pályákat, ülök a képernyő előtt! Mert nincs igazuk azoknak, akik a magyar futballról csak lenézően, Icgvintve szólnak! Nincs bizony! Én, aki mindig is hitiem, rendületlenül, megingás nélkül a magyar fociban. Napnál fényesebben, mindennél ra­gyogóbban igazolláttám! Ebben az szezonban csodála­tos, feledhetetlen, szép élménnyel gazdagodtam. Olyan élménnyel, amelyről még nagyapa koromban is... — Mégis, mi volt az? — Mi? A középcsalárunk egy válogatott meccsen tiz métert, higyje el, uram, teljes tiz métert futott egy- huzomra! Azzal a. drága, aranyos lábával! (Pt) ♦ ♦ ♦ $ $ ♦ ♦ ♦ $ ♦ ♦ 0 0 0 Csaknem 2 millió a takarékban — 120 televízió 480 házban Csemely kisközség Ózd kö­zelében, 1600 lakos él jól épí­tett, takaros házaiban. Ózd felől, Farkaslyukon át, csodá­latos hegyháton szalad a kocsi a kis bányászfalu felé. A la­kosság szinte kivétel nélkül bányász, a tsz-ben asszonyok és nyugdíjasok dolgoznak. „A nyugdíjasok éltetnek bennün­ket, már ami a mezőgazdasá­got illeti” — mondja tréfásan Kovács József tanácselnök. Aztán hozzáteszi, hogy a munka azért megy, ha a bá­nyászok otthon vannak, „be­segítenek” a mezőgazdaságba A házak szebbek, mint a volt kastély Valóban, nem mondható Csernely szegény falunak. Emeletes házai közül nem egy szebb, mint a volt földbirtokos kastélya, akinek leszárma­zottjai ma is lakják egykori rezidenciájuk egy részét. A többi, így az a szoba is, amely­nek ódon ajtajában még ott láthatóak egy 1848-as mu­latság golyó lyukasztotta em­lékei, ma a tsz irodája. Hogy mennyire jómódúak a falu lakói, a.zt mi sem bizo­nyítja jobban, mint Kovács József szavai. Ezek szerint csaknem 2 millió forintot tet­tek takarékba, és á 480 ház­ban nem kevesebb, mint 120 televíziót találhatunk. Ugyanekkor azonban a ta­nácsnak sok gondot okoz, hogy a község boltjai elavultak, a raktárak szintén, 5 éve szeret­nének már üzletházat építe­ni, de csak most érkezett meg végre az anyag, így elkezdhe­tik a munkát. 1966. április el­sejére kell az üzletházat át­adni rendeltetésének. A cse­csemő tanácsadó viszont még az idén elkészül. Négytan­termes iskolájuk már van, most politechnikai osztállyal szeretnék bővíteni. Az iskola építésében 70 ezer forint tár­sadalmi munkája is fekszik a községnek. A hetvenéves könyvtáros Utak javítása és járdák épí­tése is hátra van még, de a könyvtára működik a falunak. Az Ifjúság Házában helyezték el és ami a legszebb: ebben a házban a 70 éves Herczeg La­jos bácsi a liönyvtáros. Ö foglalkozik a 280—300 főnyi olvasóval. Deres fejjel elvé­gezte a könyvtáros tanfolya­mot és ifjonti hévvel látja el feladatát. Nem csoda, ha ilyen körül­mények között a -tanácsülések és vb-k fő témája a községfej- leszlés és az interpellációk is főleg ezzel kapcsolatosak. Elvégre ahol így gyarapszik a lakosság pénzecskéje, ott a község csinosítása is elsőren­dű követelmény. Máté Iván Fedőszáma 639 n u Csütörtökön a Magyar Tele­vízió székhazában bemutatták a sajtó képviselőinek a tv új dokumentumfilmjét, a „Fedő- száma 639” című alkotást. A film Tóth Lászlóné története. Az asszony bécsi ismerőseit lá­togatta meg az osztrák fővá­rosban, amikor azok közölték vele, hogy a nyugatnémet kémszolgálat hírszerzői, s őt is be akai'jók szervezni, hogy Magyarországon szerezzen szá­mukra értékes adatokat, s a megadott nyugat-németországi címekre továbbítsa azokat. A televízió leleplező dokumentum filmje a nyugatnémetek kémtevékenységéről TÖRTENETKEK Nem elveszett gyerek A szöszke Mártika most vala­melyik úttörőtáborban nyaral és örül a vakációnak. Általá­ban ő irányítja a játékot, mert igen leleményes. Mártikénak az első iskolai év elmúltával nem a legjob­ban alakult a bizonyítványa. A tanító néni már többször is beszélt anyukával, év vége előtt újra így szólt Mártiké­hoz: — Mértika, mondd meg anyukának, hogy holnap, vagy holnap után keressen meg! Mártika már tudta, miről van szó, éppen ezért nem túl­ságosan nagy lelkesedéssel tett erre Ígéretet. Másnap, amikor megjelent az iskolában, a ta­nító néni megkérdezte: — Nos, Mártika, megmond- tad? — Nem! — hangzott a hatá­rozott válasz. — Nem? — áműlt el a tanító néni. — És miért nem? Az elsős nebuló nagy léleg­zetet vett, komoly arcot öltött, és olyan hangon, mintha va­lami kisgyereknek magyaráz­na valami fontos dolgot, rá­kezd te: — Én nem mondtam meg, és arra kérem tanító nénit, hogy tanító néni sem mondja meg, mert ezzel mind a ket­ten csak rosszat tennénk. Anyukát most nem szabad semmivel se idegesíteni, ugyanis anyuka most vizsgá­zik! Vajas ügy Szépen berendezett, jókora üzletben erélyes asszonyság vitázik. Vajat követel, de az most megint kifogyott. Az asz- szonyság nem takarékosko­dik hangjával, a jelzőket is kezdi vélogatlanu! előszedni igen gazdag szótárából. Az egyik elárusítónő próbál in­tegetni neki, hogy várjon, nyu­galom, nem oda Buda, de az asszonyság nem veszi észre. Végül az elárusító odalép, fü­lébe súg valamit, és a követ­kező pillanatban eltűnnek a raktárba. Űjabb néhány pil­lanat múlva az erélyes asz- szonyság derűs arccal, meg­nyugodva lép ki az ajtón. — Maga szerint mivel nyug­tatták meg az asszonyságot? — fordul egy kövér, bajszos férfi az előtte álló svájci sapkás­hoz. — Szerintem a dominikai helyzetről tartottak neki rövid tájékoztatót. A kövér komolyan bólint, és még hozzá teszi: — Szerintem is. Priska Tibor Tóthné hosszas töprengés után elvállalta a munkát, de arra készült, hogy hazatérve a Bel­ügyminisztérium szerveinél je­lentkezik, s leleplezi megbízó­it. Mint a filmben is elmond­ja, a fenyegetések ellenére az­ért vállalta a kockázatot, mert családtagjait a fasiszták kivé­gezték és ő bosszút akart áll­ni. Tóth Lászlónét Bécsből ha­mis útlevéllel Münchenbe vit­tek, ahol a pályaudvaron egy elegáns úr várta és a Hotel Westendbe kísérte. Tóth Lászlóné Budapesten tudta meg, hogy az az. elegáns úr Joachim Seenig, aki már Münchenben a pályaudvaron is várta. Eredeti neve Seénig- nek Miroslaw Wolf, a szudéta vidéken született, a második világháború idején sokszáz csehszlovák polgár halála fű­ződik nevéhez és akit a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságban életfogytiglani börtön­re ítéltek. Wolf alias Seenig elegáns villát tart fenn Nyu- gat-Németországban, gazdag műgyűjtő, kutyatenyésztő és a Gehlen munkatársa. Tóth Lászlónét a belügymi­niszter „A magyar haza szol­gálatáért érdemérem” arany fokozatával tüntette ki. A fil­met, vasárnap este 8 órai kez­dettel mutatja be a Magyar Televízió. legény vőlegény • Édesanyám, tessék hagyni, csak a gyűrűért megy hasa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom