Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Vasárnap, 1965. július 4L ESZAKMAGYARORSZÄG 9 Jaj, de meleg van... Jó lenne megfiirdcnl...! Itt égiszen más • •« K á nikul a A szebb és tisztább 600 éves városért 1 (snácsrestdeleíek ny&tnában őslakosok, „bevándorlók”, látogatóba érkező idegenek körében egyaránt igen gyakori téma Miskolc „külseje”, avagy nevezzük csak nevén a gyereket, Miskolc tisztasága. Sajnos, sosem dicsérőleg, hanem bírálólag esik szó erről, mert ha előnyére is változott külső megjelenésében az elmúlt esztendőkben az ország második városa, sajnos még nem büszkélkedhetünk azzal, hogy győzött a „Tiszta Miskolcért” mozgalom. Hogy miért nem? Az lenne a legboldogabb miskolci polgár, aki erre pontos, minden tekintetben kimerítő választ 1udna adni. Ha nem is pontos, de sok tekintetben megszívlelendő, tanulságos választ azonban mégis csak adhatunk erre a kérdésre. A városi tanácsrendeletek végrehajtása tapasztalatainak, eredményeinek és alkalmazásának megvizsgálására létrehozott ideiglenes bizottság több hónap alatt szerzett tapasztalatai sok mindenben rávilágítanak arra, hogy a szebb, tisztább Miskolc megteremtéséért vajon hol. miben is vannak teendőink. Nem vagyunk angyalok A tanácsrendeletek, mint a tanács által megalkotott jogszabályok a helyi jelentőségű kérdések megoldására születtek. Az ideiglenes bizottság nagyító üvege alá több olvan tanácsrendelet is került, amely a szebb és tisztább város valóságos tízparancsolatának magvát alkotja. Sajnos, nem vagyunk angyalok, s számos esetben a város lakói, a vállalatok, az üzemek stb. nem tartják be ezt a „tízparancsolatot”. Persze hiba van a betartatás körül is. Az illetékesek, elsősorban a hatóságok igen sok esetben túlságosan jószívűek, nem eléggé erélyesek a „vétkezőkkel”, azaz szabálysértőkkel szemben. No, de nézzük csak sorjában. Igen jó tanácsi rendelete van Miskolcnak a közterületek tisztántartásáról és a háziszemét gyűjtéséről. A közelmúltban lefolytatott vizsgálat ugyanakkor megállapítja, hogy sem az utcák, sem a terek tisztasága nem megfelelő, sőt sok esetben egyenesen elhanyagolt. Ebben persze nem csupán a város lakói a ludasak. A Miskolci Köztisztasági Vállalat csaknem azonos gépparkkal rendelkezik, mint Cegléd vagy Karcag. S ha e téren évről évre történnek is erőfeszítések, sajnos ez még mind kevés. Nem megfelelő az utcák portalanítása, sokfelé találni az utcára kihelyezett háziszemetet és törmeléket eltakar! táti anul. És a pajkos miskolci szél bizony bele is kapaszkodik, hordja szerteszét. De olyan hiányosság is van például, hogy a MIK „mellőzte” a város 'új lakótelepén, a Kilián-Délen a kukarendszerű szemétgyűjtő edények beszerzését. A közös szeméttároló pedig igen kultúrálatlan, az egészségügy szempontjából is jogosan kifogásolható. Baj van a sepréssel Ami a járdák tisztántartását illeti, télen és nyáron egyaránt, igen sok baj van a sepréssel. Pedig — igen kevés kivétellel — már tisztázott a városban, hogy leinek a feladata egy-egy járdarész tisztántartása. Itt elsősorban az ellenőrzés hiányzik. (Talán nem ártana végérvényesen tisztázni, hogy ez vajon kinek a feladata!) A villamos- és autóbuszmegállóknál a kifüggesztett szemétgyűjtők ellenére, igen sok az eldobált jegy. Sajnos nemcsak ezek a kis jegyek kerülnek az emberek kezéből az utcára. Kiolvasott újság, tízórai papír, kiürült cigarettás doboz, gyufás- doboz, lerágott kukorica- csutka és sok más hulladék is a járdára, az útszegélyre kerül Miskolcon. (Szegeden egyszer rámszóltak, mert eldobtam egy cigarettavéget.) Persze talán az is közrejátszik ebben, hogy sok utcában bizony hiába keresné az ember a szemétgyűjtőt. És vajon ki hinné ezek után, hogy az elmúlt esztendőben alig több, mint 30 esetben folytattak le Miskolcon a kerületekben szabálysértési eljárást a köztisztasági rendelet megszegése miatt. Vajon kitől és mitől tartsanak a szertelen szemetelők, hiszen szinte büntetlenül csúfíthatják a várost.?! Parkrongálck és fárdafoglaíók Ä fásított és parkosított területek védelméről is intézkedik egy tanácsrendelet. Sajnos, ezeknek a területeknek is igen sok rongálöjuk akad, pedig az elmúlt esztendőkben valóban igen sokat tett a város a szebbnéi-szebb parkrészek kialakításáért. Néhány esetben hoztak ugyan 30-tól 340 foiántig terjedő szabálysértési pénzbírságot a parkok rongáiói, a fák kivagdosói ellen, de úgy látszik, mind a szabálysértési eljárások, mind pedig a büntetés összege kevésnek bizonyult A közterületek használatáról is tanácsrendelet intézkedik. E rendelet megszegői ellen csupán a vizsgált időszakban 15 esetben indult eljárás. Sajnos, olyan vállalatok is szerepeltek a szabálysértők között, mint az ÉMÁSZ, a Miskolci Építőipari Vállalat és a vendéglátóipar. Bizony, a közterületen elhelyezett zöldségárusító helyek, de főleg az italtmérö gombák körül jobban kell ügyelni a rendre. És vajon miért nem lehet Miskolcon is megkövetelni a közterületet elfoglaló építőipari vállalatoktól azt, hogy az építőanyagot és törmeléket csakis deszkával körülhatárolt területen. rekeszekben vagy ládákban tárolják?! Egy k'S fa!usi idill A városkép szempontjából fontos útvonalak esztétikájáról. az ott lévő üzlethelyiségek kialakításáról és használatáról, a fokozottabb műemlékvédelemről. a cégtáblák, kereskedelmi és ipari hirdetések. falragaszok stb. elhelyezésének szabályozásáról is tanácsrendelet intézkedik. Bizony, ennek a rendeletnek megszegésével, illetve be nem tartásával is jócskán találkozhatunk Miskolcon. (Hosszú lenne felsorolni, hogy hány piszkos, hónapok óta rendezetlen kirakat található a belvárosban.) Falusi idillel is gyakran találkozhatunk a városban az állattartók jóvoltából. Gyakori az állattartási tilalom megszegése. A rendelkezést legtöbbször a baromfitartás vonatkozásában sértik meg. A zárt helyen való tartás előfeltétele, a kerítés ugyanis sok helyen hiányzik a peremkerületekben. Találunk még háziállatokat a belvárosban is, szemetelő, bolhát „termelő” kutyákat a bérházakban. Bizonyára nem véletlen, hogy a már említett rendeletekkel együtt vizsgálta meg az ideiglenes bizottság a lakóbizottságok szervezetéről, választásáról és működéséről intézkedő tanácsrendeletet. A jelenleg működő, még 1963 végén választott lakóbizottságok tevékenységéről álékor lehetne kitűnő bizonyítványt kiállítani, ha a város rendjét, tisztaságát óvó tanácsrendeleteket maradéktalanul betartaná a lakosság. fp. s.) Jégszí nházh an VJ Már akkor is... Két ősember ül a barlangban a tűz mellett. Odakint iszonyú égiháború van. Azt mondja az egyik: — Amióta elkezdték a■ kísérleteket az íjjal és a nyíllal, és kilyuggatják vele az eget, azóta romlott így cl az idöiárás. Esőben, sárban.. „Sűrű rendekben dől a __________________ zápor...” A z alapozók, odalenn, a majdani pincében a nesztelenül suhanó szállítószalag alá húzódnak, és mint ilyenkor lenRJár jgy js meiegeni vau,*. Foto: Ágotha Tibor. ni szokott, találgatják, mikor hagyja abba. Egyelőre semmi remény rá. Villámlás is dörren, haragos robaja végighúz a városon. Kissé megcsendesül. de azért esik, sűrűn, szakadatlan. A •csatornákban zubog alá a víz, az utcán kiöntenek a bukkanok, a vizek patakokká egyesülve szaladnak a közeli Pece felé. hogy fejest ugorjának a mélybe. — Esik! — lendítem fel a szót esernyőm alól a kocsisnak, aki a szekérben áll és szaporán eteti lapátjával a szállítószalagot, jókora adagost lök a kapkodó gumira — Tudom — mondja beletörődve. A lapát zörögve szalad a cementessóderbe. A férfi baltérdén bakkantja meg a lapátnyelet, szusszantva emel rajta. Zsupsz! És elindul egy lapáttal megint, sietősen, esőtől paskoltan, hogy majdan fallá izmosodva, robusztus épületnek tartsa oda a hátát. — Megázik! — szólítom ismét. Pillanatra mellének támasztja a lapátnyelet, mintha a tenye- rét akarná megnyálazni, — megkísérti a beidegződött gyakorlat. Sszbekap, hogy nincs arra szükség, van most nedvesség rogyásig. — Már nem ázok meg jobba« — néz le rám mosolyogva kíváncsiskodói vagy Nevet, inkább együttérző járókelőre, akinek aránytalanul előnyösebb a helyzete, hiszen az esernyő eresze alól leselkedik föl rá. — Aki megáztatott, meg is szárít — így ő. Egyelőre tovább folyik az áztatás. A férfin tenyérnyi száraz nincs már, talán csak a hónalj árkádja alatt fehérük kevéske az ingből. Sietek dolgomra magam is. Aligha venné jónéven, hogyha ostoba tanáccsal háborítanám egészséges realizmusát. Tudja ő, mit miért csinál — ha beállna a kapu alá, egy fordulattal kevesebbre futná idejéből, annyival kisebb volna a kereset, a két derék muraközi sem lenne kihasználva — és, végsősoron, az a készülő énület is megkésne az átadással. És különösebb baja nem történhet, hogy megázott — bár szakad az eső, a hőmérő higanyszála huszonhat foVnt lévén július. sem telt el beszélgetésünk óta,, a Nap kisütött. Már visszafelé jövök a Kossuth utcán. A férfi fordítja a lovakat* megy az újabb adagért. Rámismer. Jókedvűen szól le a bakról: — Ugye mondtam, hogy megszárít, aki megáztatott. Ostorával felint a Napra, a csodatevőre, mely esőt áraszt és fel is szárítja nagy jókedvéin®. Tíz perc .. k* Gályái
