Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-30 / 178. szám

Péütefei 1335. júliűs 30.

ßSZA KMAGYARORSZÄG

3

Gondolatok

érvénve§nlésrdl

Egy közismert embert faggattam, ő mesélte:

A békés együttélés szimbólumának szobra, amelyről a finn miniszterelnök szólt megnyitó beszédében.

A

Kombájn a ház előtt

szakadó eső buboréké- lát végeztem. OU szereztem látszik, a szokás, a falusi elökat gömbölyít a növek- képesítésemet, Kecskeméten. ítélet erősebb volt. Azt mondvő tócsák tetején. Akkor két nyáron arattam, ják, nem nőnek való. Hogy ne— Átkozott, idő — lihegi ki- majd traktöi-os brigádvezető héz. Pedig, higgye el, a kapáfulladva a fiatalasszony, amint voltam a gépállomáson. lás se könnyebb. Sőt, szerintem

összehúzódzkodó váltakkal, — És most? nehezebb munka, s ez az utóbcsapzottan felszalad a tornác- — Most? — adja vissza a bi években mind a nőkre mára. kérdést, s széttárt karjával az radt.

— Az — mormolja a férj, s ebédfőzés nyomait tükröző Kezével beletúr a gyúrótáb- a könyöklőre dőlve kémleli a konyhára mutat- — Most liá- Ián szikkadó tarhonyába, s kis- foszladozó felhőjű eget. ziasszony vagyok, ötven héttől sé zavart mosollyal mondja:

A kombájn elterpeszkedve, nem dolgozom. Tudja, a gyere- __ Különben, most átképee

sőverten áll a ház előtt. Ez kék miatt. Kilenc éves a na- maeam Technikumba iávolt; az útmutató, erről kellett gyobbik lányom, az ikrek pe- ^ mos feleztem be a n á- felismernem a mezőnyárádi dig hatévesek. Azt hiszem, sodík oStólyt Batta Gusztávéit portáját. mást nem is kell mondanom. __ u0 elállt az eső __ lép

A

z asszony leveri magáról a -«p z a lányok sorsa. Metz ^e a férj a' tornácról, vizet, s betessékel a konyha- Sri Marika kombájnvezeba. Fontos beszédünk van ve- tőből Battáné lett, s k beszélgetés visszakanyale, be kell őt mutatni, mint háromgyermekes anya. Az a rodilc az aratásra,

messze határban az egyetlen szakma, amit lánykorában vá- _ _ — Azért állítottuk

asszonyt, aki maga ül a kom- lasztott, nem volt könnyű. Ez íde a gépet, mert a férjem, ő bájnra, hogy a hatalmas gépet a fiatalasszony azonban szinte ugyanis gépszerelő is, még egy- a sályi gabonaföldekre ve- szerelmese lett a gépeknek, szer átvizsgálta. Ne legyen zesse. Annyi év után most is feszült ™a.id bajom vele. Persze, a hi— Évek óta nem arattam izgalommal, leplezetlen öröm- bák még munka közben is je- önállóan — mondja, s kötényé- mel várja azt a pillanatot, ami- lentkezhetnek, de hát.;.

vei letörli a széket, amelyen kor erős kézzel megragadhatja — Hát, hiszen mondtam már, helyet kínál. a gép kormányát, s a nagy, hogy ott leszek — szól közbe

— Az urammal dolgoztam lomha test, akaratának enge- Batta Gusztáv bátorítóan. —

tavaly is, tavalyelőtt is, de delmeskedve, elindul a sárga Ne félj, öregem — mosolyog az csak segítettem, ő vezetett, kalásztenserben. asszonyra kedveskedve —, nem

Most. hogy betegeskedik, én — Nagyon szeretek aratni, lesz semmi baj.

ülök a gépre. s most már a gyerekek is na- így indul „útra” messze ha— Mikor tanulta ezt a szak- gyök, szeretnék ismét dolgozni, tár egyetlen női kombájnosa,

mát? — Mi az akadálya? hogy becsületet szerezzen eb— Óh. régen. Még lányko- — Nem is tudom — mondja ben a ritka szakmában is az

romban. Traktoros voltam, s tétován —, valahogy kihulltak ügyes, rátermett asszonyoknak. 1952-ben kombájnvezetői isko- a nők ebből a szakmából. Úgy A. I.

Érintkezés nélkül kapcsol a tirisztor

Egyik legmaibb témákkal foglalkozó tervező és fejlesztő intézmény, a Villamos Automatika Intézet mind nagyobb területen használja már fel az úgynevezett tirisztort. Ez a kapcsolóelem körülbelül ugyanolyan szerep betöltésére képes, mint; a hagyományos relé. Nagy előnye azonban, hogy nincsenek benne mozgó alkatrészek, nincsenek érintkező részei és teljesen veszteségmentesen kapcsol; Ezzel megnöveli a berendezések üzembiztonságát és élettartamát. Kidolgozta az intézel a tirisztorok alkalmazásának módját az aszinkron és az egyenáramú motorhajtás vezérlésére is. Előreláthatólag különösen az utóbbinál vár rájuk nagy jövő, mert érintkezés nélküli kapcsolóelemek révén még a -obbanásveszélyes helyeken is minden aggály nélkül alkalmazhatók.

cia szaKanara asar nagyia- bon élni, úgy akar érvényesülni, hogy nem munkája révén szerez magának érdemeket és pénzt, hanem ... Nos, ne kerteljünk! Mondjuk meg: jogosan csóváljuk fejünket, ha tudjuk valakiről, hogy kisfizetésű ember, mégis költekezik, a presszóban nem számít neki egy százas, remekül berendezett lakása van. Mert ő Valaki! Legalábbis papíron. Rábíztak valamilyen értéket, tehát felelős személy, nem „akárki”. És amikor kiderül, hogy csalt., lopott, vagy sikkasztott. szinte nem is csodálkozunk. Lehet, hogy eredetileg becsületes ember volt, de időközben legyőzte becsületét az úrhatnámság, ami arra ösztönözte, hogy ne a munkája, hanem az érdemtelenül szerzett. pénze révén érvényesüljön. Nincs értelme az olyan „érvényesülésnek”, amit a protekció és a pénz tol előre.

R , figyelemmel kíKPgfn sérek egy mérnököt. Szerény ember. Évek óta nem jutott előbbre, még csak többet sem keres. Ügy él, mint sokan mások. Neki is vannak álmai, vágyai. Mik ezek az álmok és vágyak? — kérdeztem. Azt felelte: egyszer jó nagyot pihenni, egyfolytában egész hétig aludni. Ez az ember kizárólag hivatásának él. Neki ez az érvényesülés egyetlen módja. Az alkotás. Szinte túlzásba viszi önhajtását. Nem azért, hogy előbbre jusson. Szenvedélyből dolgozik, és ezért az óriási ambícióért csak a fizetését kívánja meg.

És most mondjam azt, hogy jó lenne, ha mindenki ilyen volna? Erről nincs szó. Nem kívánhatjuk meg minden embertől, hogy ennyire odaadó legyen. Azt viszont általánosságban elvárhatjuk, hogy az ösztönző anyagi érdekeken' túl, a közösség ügyéhez is fűződjék az érvényesülni akarás.- Adjuk a lehető legjobbat, legtöbbet. de ne csak azért, hogy magunknak legyen. Gyökerezzék meg bennünk a , másokért vállalt, kötelessség tudata is. Mi lenne, ha mindenki csak önmagáért dolgozna? Hogyan jutnánk akkor valamennyien előbbre? Az én érvényesülésem nem lehet független a társadalom érvényesülésétől. Ismert dolog, nem egyszer hallottuk. De érezzük- e eléggé?

“7 ", érvénvesüléAz p,rtrrn ■ , ‘

—■ sének párosulnia kell olyasféle, jóindulatú türelmetlenséggel, amely a folyamatos produktum segítségével egyre többet akar juttatni a közösségnek, munkájával sietteti az igazságosabb elosztást, a maga kenyerével együtt növeli másokét is. önzetlenül, jószándékkal. Az egymásra utaltság kölcsönhatásának olyasfélének kellene lennie, amilyet a dunai árvíznél tapasztaltunk. Ahol a miniszter is. a „kisember” is egyformán küzdött a hullámokkal, s amikor végeztek a munkával, ugyanazt gondolták: ez az igazi dicsőség!

így képzelem valahogy az érvényesülést. Emberségesen, dicséretesen. Másképp kétes

Í

az értéke.

Csüla T.óc<»ln

el a Tiszán és a Bodrogon a vízügyi építkezésekhez. Tokaji kőből épülnek például a különböző partbiztosító művek, -burkolatok, s a gázlók keresztgátjai. Árvizek alkalmával is sokszor látták már nagy előnyét annak, hogy a védekezéshez szükséges követ a bányából egyenesen, vízi úton szállíthatták a veszélyeztetett szakaszokra. A tokaji kőbányához hasonlóan a Dunán a du- nabogdányi kőbánya szolgáltatta a vízügyi építkezésekhez és az árvédekezésekhez szükséges kő zömét. Ezért a tokaji és a dunabogdúnyi kőbányát az Építésügyi Minisztérium most teljes egészében át is adta a vízügyi hatóságoknak. A tokaji Patkó-kőbánya irányítását a közelmúltban vette át az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság. A bányából az idén a tervek szerint; mintegy 120 ezer tonna követ szállítanak el a különböző vízügyi 1 építkezésekre. ;

A tokaji Nagykopasz lábánál levő híres, úgynevezett Patkókőbánya termelését, már esztendők óta, szinte teljes egészében uszályokkal szállítják

A vízügyi hatóság kezelésébe kerüli a tokaji kőbánya

De hogyan legye.n pénzem, ha egyszer nem érvényesülhetek úgy, ahogy én szeretném. Bezzeg könnyű iksznek. vagy' ipszilonnak, talált magának ,ió protektort, aki a hóna alá nyúlt... ,

Pénz és protekció. Ez nyújtaná a lehetőséget? Lássuk csak. Fordítsunk a sorrenden. Mi tagadás, van protekció. Ahol hagyják, hogy legyen, ott van. De kinek a bűne? A jogé? Az állami törvényé? Nem. Az elvtelen emberek bűne. A tiszta erkölcs tiltakozik az ellen, hogy valaki jogtalanul olyan pozícióba jusson, ami nem felel meg sem a képességeinek, sem a köz érdekeinek. Elvünk az, hogy mindenki érdeme és rátermettsége szerint érvényesüljön. S ha itt, vagy ott mégis másképpen történik, az nem a rend bűne, hanem a felelőtlen, korrupt, embereké. Ebben az esetben nem az a fontosabb, hogy eltávolítjuk azt. aki akaratunk ellenére jutott előnyhöz. Legyünk ésszerűbbek: akadályozzuk meg, hogy bárki ilyen helyzethez jusson. Nem azért adunk tisztséget;, hogy abból valaki a maga hasznát húzza. Tisztséget csak annak adhatunk, akire szükségünk van, aki elsősorban a közösség hasznára dolgozik.

És hogy állunk a pénzzel? Hazudik a nóta, amelyik azt tartja, hogy nem kell pénz a boldogsághoz. Kell. Az viszont más kérdés, ki, hogyan szerzi meg. Nem ítélem el azt az embert, aki őszintén megmondja: azért hajtom mapm, hogy többet; keressék. Igényeink nőnek, hol ezt. hol azt akarunk vásárolni, járjuk a külföldet. Becsülöm azt az embert, aki évekig spórol, míg összegyűlik annyija, amennyit televízióra, motorra vagy autóra szánt. Érvényesülni akar az életben ilymódon is. Hát tegye. Megdolgozik érte. A józan ész számára viszont érthetetlen az az eset. amikor valaki „csak úgy, a demokrámeg, mi

rtcm tudtam fán te_

rém az érvényesülés, amikor apám azt kérdezte tőlem: No, fiam, mi leszel, ha megnősz? Rövid habozás után, nagy büszkén rávágtam: miniszter, vagy fagyialtos. Puff neki! — nevetett; apám. majd felemelt a magasba, feje fölé. s alulról beszélt, hozzám, ahogy egy leendő miniszterhez dukált. „Tudod-e hékás, mennyit kell tanulnia annak, aki miniszternek készül? Ingyen nem tanítanak, nekem meg éppen most fogyott el a pénzem. Anyádnak adtam sóra.” Amikor ismét földet ' ért; a lábam és közelebb láttam a világot. így meditáltam magamban: Csak ez a baj? A fagylaltosnak van pénze. Előbb tehát fagylaltos leszek, sok pénzt keresek, ab- ' ból majd futja tanulásra. Aztán miniszter leszek.

Azóta sem akartam lenni se miniszter, sem fagyialtos. Pedig a lehetőség nem zárta le előttem a sorompót. Csakhogy az egyikhez kevés a képességem, a másikhoz meg talán sok. Az lettem hát, ami vagyok. oda jutottam, ahová egyrészt az élet, másrészt a hivatás állított. Ott érvényesülök. ahol érvényesülhetek.

S ha már az önvallomásnál tartok és személyes példával élek, hadd mondjam meg azt is őszintén: ha valaki megkérdezné tőlem, vannak-e a további érvényesülésről álmaim, azt ■ felelném: vannak. Olyat produkálni, ami méltóvá tesz a megbecsülésre. Mert; azt vallom, hogy az érvényesülés igazi útja nem a rang. hanem a munka. Mindegy, hogy valaki országot érintő törvényt ír ■ alá, vagy fagylaltot mér. A lényeg az. hogy becsülettel esi- ' nálja azt, amit csinálnia kell. 1

1 j H embernek

emelyik máj. elkép_

zelése van az érvényesülésről. Azt. mondja, két dolog kell hozzá: pénz és protekció. Ha van pénzem, vagyok valaki.

Zöld ág

ms ié

országábó

Ur. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke vezette azt; a magyar delegációt, amely részt vett a helsinki- 1 éke-vi- lágkongresszuson. Jcszán Sán- dorné, a Miskolci Pamutfonó szakszervezeti bizottságának titkára is tagja volt a békeszerető emberiség dolgos tanácskozásán részvevő magyar küldöttségnek.

Végtelenül boldog voltam. amikor megtudtam, hogy Helsinkibe utazhatom — mondotta Jcszán Sándorné, amikor felkerestük, hogy nyilatkozzék lapunknak nagy élményéről.

•— Nagy kitüntetés számomra. hogy azok között lehettem, akik hatalmas erőfeszítéseket tesznek a békéért e veszélyekkel terhes nemzetközi helyzetben.

Az utazás mindig nagy élmény, különösen annak, aki heveset jár külföldön. Szórónké érzéssel szálltam be induláskor a repülőgépbe. Amikor Megérkeztünk első állomásunkra, Berlinije, már „öreg” repülőutasnak minősítettem Magam. Egy órát időztünk itt. A másik állomás Koppenhága volt. Óriási, csodaszép csarnok és úi repülőtér fosadott:. Azt mondják, hogy a legmodernebb Európában. Hosszú bvegfolvosója van. és aki ún- •la a sétát, rápattanhat egv rollerre s azzal gurulhat vé- aig. E csarnokról a Miskolci . smutfonó hosszú folyosója •Mtott eszembe. ahol szinté” elkejpp egv-két roller a közlekedés rnegsvorsftására. A Mosdóba liften kellett lemen- bj, és a tükör előtt olvan fii- tözőasztaloV találhatók, mini 9 színhá-mkbnn Ezt erősítő*

mes Tnnav Klári kétezere- Kossiifb-cífins művésznő is. A fsarnokhan nem lohet eltéved hi. mórt minden fordulóban televízió mutatja a menetrenkis pihenés, aztán az út foly tatódott. Délután 5 órára má Finnországban voltunk. A kö vétség képviselői fogadtak bennünket, elkalauzoltak szállá sainkra, egy ifjúsági otthon

ba. Itt éltünk hét napon át. A Sillankorva Étteremben vacsoráztunk, s amikor javában dicsértem, hogy milyen finom ez a finn konyha. Dezséry László adta tudtomra: mi nem finn készítményeket eszünk. Az esti besötétedést hiába vártam. Fehér éjszakák voltak és bizony, nehezen jött álom a szememre. Reggel frissen ébredtünk, hűvös, 15 fokos idő fogadott. Nyári ruhánkat nem használhattuk, mindenki szövetruhában,

kosztümben, vékony kabátban járt. Autóbuszból ismerkedtünk a város nevezetességeivel, csodálatos volt a tengerpart. S aztán elérkezett július 10., a béke-világkongresz- szus ünnepélyes megnyitója.

A helsinki kongresszus célja az volt. hogy új erőket vonjon be a mozgalomba, szélesítve azt. és tovább fokozva hatékonyságát.

Feledhetetlen marad számomra a megnyitó ünnepség. 9fi ország csaknem másfélezer küldötte gyűlt egybe a Kultúra Háza hatalmas hangversenytermében. Bizony, nagyon elkelt; volna egy látcső, mert mi olyan messze ültünk az elnökségtől. hogy szabad szemmel nehéz volt kivenni, hogy ki. kicsoda. Svinhufvud finn képviselő nyitotta meg a kongresszust, amelyen megjelent; Urho Kekkonen elnök is. Ezután Virolainen finn miniszterelnök mondott beszédet. amelyben a többi között bejelentette, hogy szobrot, emelnek a békés együttélés, valamint a Szovjetunió és Finnország közötti viszony jelképeként. Abban a pillanatban a terem egyik része kivilágosodott. és megjelent a megépítendő szobor művészi fotója. Bernal professzor, a Béke-Világtanács elnöke nagyon szépen beszélt és a küldöttek szomorúan vették tudomásul. hogy egészségi állapota miatt megválik elnöki tisztségétől.

Természetes, hogy egy ilyen óriási kórus, még ha mindenki a béke védelmének jegyében utazott is Helsinkibe, okvetlenül többszólamú. Azzá teszi a felfogások sokasága és ezért a helsinki tanácskozással is együitiártak a viták. Egyes kín: albán, indonéz és japán küldöttek terméketlen szócsatákba akarták fullasztani a megbeszéléseket, hogy a legfontosabb témáktól elvonják a figyelmet.

Én a V. számú bizottságban vettem részt, amelynek feladata volt, megvitatni a kultúra, a vallás szerepét a béke szolgálatában, valamint; az ENSZ kérdését. Nagy tetszést aratott felszólalásában Darvasi István elvtárs, a világszervezet szerepével, jövőjével foglalkozott.

Bnda István (Folytatjuk.)

I.

A hűvös észak meleg otthont nyújtott a Béke-Világla- nácsnak 19ü5. július 10—15- ig. Helsinki, Finnország fővárosa tíz esztendő után ismét kitárta kapuit a béke küldöttei előtt.

det, a gépekhez vezető számozott üvegutakat. Aztán ismét a magasba emelkedtünk. Kis idő múlva sok-sok kis szigetet, sok-sok kis tavat láttam a földön. A szigeteken öt-hat házikó. Ismét leszállás a stockholmi repülőtéren. Egy