Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-28 / 176. szám

ÉSZAKMAGYATjrmc^Ar, Szerda, 1965. július SS., ——I —B Munkájuk nem egyszerű és nem mindig hálás Tompa Mihály összegyűltei len versesből Vadgazdálkodási és vadászati alapismeretek A MEZŐGAZDASÁGI Ki- alighanem az tekinthető jó adó figyelme (legfrissebb ki- vadásznak, aki ennek tudatá- adványainak ismeretében is ban is van, és elsajátítja mind­elmondhatjuk), minden terű- azokat az ismereteket, amelyek letre kiterjed. így számot vet a vadászatnak, mint sportnak, a hivatásos és a nem hivatá- mint tudományos és mint gaz- sos vadászok nagy számával és dasági tevékenység űzéséhez a vadászat iránt megnyilvánu- szükségesek. Bizonyosra vesz- ló fokozódó érdeklődéssel. A szűk, hogy a jól szerkesztett fenti című munka voltaképpen és szemléletesen illusztrált tankönyv, amelyet a legkivá- könyv hasznos segítséget nyújt lóbb szakírók állítottak ősz- a vadászati kultúra továbbfej- sze, és a vadászvizsga anyagát lesztéséhez. öleli fel. Arra hivatott, hogy_^ gazdag eligazítást nyújtson® mindazoknak, akik akár meg-? élhetésüket találják meg a va-^ HAJDÚ BÉLA dászati szakmában, akár pedig? szórakozásból járják az erdő-? két, s réteket, mint valame-? lyik vadásztársaság tagjai. A% könyv nagy segítséget nyújt a* vizsgára készülőknek, akiknek? eddig egész kis könyvtárat •> kellett áttanulmányozniok. Ez? az összefoglaló munka egy kö-é tetben tartalmazza mindazt,? amire egy vadászati szakem-.> bernek alapfokon szüksége? van. így a különböző fejezetek? kitérnek a vadgazdálkodás? népgazdasági méltatására, ál-^ lattani ismeretekre, az erdő$ életközösségének kialakulásé-[ ra és változására. Betekintést^ nyújtanak a vadtenyésztésbe, [ leírják a vadászterületeket és< a vadászat módszereit. Tájé-J koztatn&k a lőtt vad kezelésé-* ről és szállításáról, a trófeák? bírálatáról. A könyv kitér? olyan ismeretekre is, mint a vadászkutya idomítása, a vada-? szati jog és a vadászerkölcs.* Néprajzi vonatkozásokat is tar-3, talmaznak a vadászati szoká-? sokról és hagyományokról szó-? ló részek. *• A HA VALAKI végig lapozza, vagy alaposabban tanulmá­nyozza a könyvet, újra megfor­dul fejében a már sokszor fel-' vetett kérdés, vajon sport, tu- '< domány, vagy gazdasági tevé-fj imanység-e a vadászat? Úgy > tctnTK, mind a három együtt, s* Sóhajtva nézek eltiport Romodra, ősi vár. Előttem a letűnt idő Homályos képe jár. Láttam, miként nagy őseink Ha harcra szálltának: A zaklatott hon üdvéért Halálra víttanak. Akkép rázák sas fészküket Harcos viszály között, Most csak bámul a gyáva kor. Az ős romok fölött. Óh fájdalom! az ősi fény. Dicsőség vesztenek. De párt’ szellem, és szélvonás Sajátink lettenek. Alusznak ők, alszik velők Nagyság, s az ősi fény. Feltámadásra ah mikor Mosolyg nékünk remény?! Ha jő az est az ormokon! Az éj homálya ül: Bús síri hang nyögése kél Az ős romok közül. És nyugtalan sír szellemek Bolyonganak vadul. A gyáva népre átkaik Méltó hulláma hull. ók a szabadságot, a hírt Vér’ harcokon nyerék, És meg nem tudta védeni A - gyáva nemzedék. Óh meddig leszesz ősi vár Gyász’ rom, bús omladék, Egy nemzetibb kor hajnala Fog-é derülni még? Mikor fogja már a magyar Egymást megérteni: És a széttépett erőket Egy pontra gyűjteni? Óh! csak úgy fogja bús honunk Elérni fénykorát, Ha tetterőkben lakja el Á gyávaság torát. Diákotthon cpüt Mezőkövesden A Borsod megyei Tanács végrehajtó bizottsága nem­régiben tárgyalta és hagyta jóvá a mezőkövesdi 230 férő­helyes diákotthon és 600 ada­gos konyha beruházási prog­ramját. Az építkezést a tervek szerint a jövő év au­gusztusában kezdik el és 1967 júniusában fejezik be. A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora (a 188 méteres bullámbosszoo 18—15 őrálc:) Megyei körkép, A -A első félév után ... Úttörők között. Vidám dallamok. Az egészségügyi kultúra kérdé­sei. A nők életéből: egy nagyforgal- mú ablaknál. Népek zenéje. Sporthiradó. ítélettel felelünk, rossznak, csúnyának, hazugnak ítéljük munkánkat. Ez a halálos kór kezdő jelensége. A kritikus pontra akkor hág, amikor a Kétség azt kérdi tőlünk: — Hát a cím? A mű koronája? És mi előszedjük minden volt mun­kánkat, elolvassuk a címeket és mind­mind nagyon rossznak találjuk. És mint valami csüggesztő kísértet szegő­dik nyomunkba az a balsejtelem, hogy sohasem fogunk tudni jó címet adni. Mert hogy milyennek keli lennie a jó címnek, ki tudná azt pontosan meg­határozni!? Mindent sejtető, semmit­mondó. titokzatos, hangulatos, rövid, találó, újszerű, egyszerű, tömör, kife­jező? . . . Nem lehet azt előírni és kö­rülírni száz jelzővel sem. Érezzük, hogy jó cím csak egy lehetséges, rossz • pedig sok. És ha azt az egyetlen le­hetséges jót nem találjuk meg. minden más címmel elrontjuk az eeész művet. Úgy hat a rossz cím a legtökéletesebb írás élén is, mintha a díszmagyarba öltözött ember sportsaokát nyom fejé­re. A jó címnek nem szabad többet ígérnie, mint amennyit viselője ad. De nem szabad szerényebbnek sem lennie, mint a mű. amelvnek feiere nyomjuk. De meddig kellene élnünk, hogy a ma írott, munkánknak helyes címet ad­hassunk. amelv sem nem szerény, sem nem szerénytelen? Meddig kellene él­nünk, hogy megítélhessük, mennyit ér. e mordig él a ma leírt betűnk? V ajon nem helyesebb, ha írásaink, müveink fölé cím helyett azt írjuk: C. H. (Cím helye) és az Időre, értékeink legeihivatcttabb szá­mon tar tójára bízzuk a jó címet? belénk oltja a címkórság csíráját, amelytől többé soha meg nem szaba­dulunk. Tantalusok és Sysiíusok le­szünk. Úgy érezzük, olyan útra lép­tünk, amelyen, ha mérföldeket szágul- dunk is előre, mindig az elején tar­tunk. Ha a Nap leáldoz, nem pihen­hetünk el azzal a tudattal, hogy mun­kánk egy részét elvégeztük. Minden nap elölről kezdjük és ha napestig sza­kadatlanul dolgozunk, akkor sem vé­geztünk semmit. Mások tíz iskolát be­fejezhetnek azalatt, egy tucat diplomát szerezhetnek, tíz ranglépcsővel rúgtat- hafcnak előre, amíg mi mindvégig első­osztályos tanulók maradunk. Az elvé- gezhetetlen Iskola örök nebulói. Soha- soha nem kapunk diplomát, nem le­szünk tanácsosok, főtanácsosok, ke­gyelmes urak. Nincsen tanár, aki min­ket megvizsgáztathatna, nincs rektor, aki nekünk oklevelet adhatna és nincs olyan hatalmas úr, aki minket kine­vezhetne. Nincs senki fölöttünk, mellettünk, s velünk, csak a Kétség, amely sohasem hagy el. — Jó-e, igaz-e, amit műveltél? — ő. C-ak kérdez. Nem mondia: nem jó. nem igaz. nem szép. Csak hunyorít és kérdez. De ez a kér­dés rettentőbb minden lesújtó ítéletnél. Csak kérdez: és vége az álmunknak Csak kérdez: és összeromboljuk aznapi munkánkat. Csak kérdez: és mi már «927. II. 13.) A cím- és rangkórság erre mife­lénk meglehetősen elterjedt be­tegség és majdnem minden szimptomája általánosan ismeretes. A címkórság egymagában már ritkább jelenség és legtöbbször azokat támad­ja meg, akik azt tűzik ki életük céljá­ul. hogy mindenféle társadalmi rang­ról lemondva, puszta nevüket olvas­sák ranggá. Ezek az emberek nem szenvednek rangkórságban, mert irtóz­nak attól, hogy nevük mellé, alá vagy fölé valamelyes titulust biggyesszenek, amely egy meghatározott rangosztályba sorozná őket. Rangkórság tehát nem­igen emészti őket, inkább a rangtól való irtózás. Van azonban egy sajátságos címkór- >ág. amelyik pont ezeket a rangiszony­ban szenvedőket támadja meg. Nem Tiindeniket. Némelyiküket egész éle­sükben elkerüli ez a betegség, s ezek izzal a nyugodt tudattal hajtják fejű­iét örök álomra, hogy minden cím. amit írásaik fölé biggyesztettek, jó /olt. mint ahogy magukról az írásaik- •ól is az a szent meggyőződésük, hogy lók. Irigylésre méltó emberek. Sajná- om, hogy nem tartozom közéjük. Ök szók a bizonyos könnyű álmúak. akik ioha még, tévedésből sem vonják két- iésbe munkájuk értékét. De jaj nekünk, örök kezdőknek, aki­iét csak egyetlen egyszer is megszül - ott a Kétség! Az első „vajon mit érek” gyesorrú cipő nagyon tiltako­zott a baktatás ellen. A bodrogkeresztúri szociá­lis otthon volt első állomá­sunk. Az itt tapasztaltakról iülön cikket kellene írnom. A volt urasági kastély árnyas iái alatt, a gondoskodó szere- tetben megújul az öregek if­júsága. Játszi kedvvel látják el. amivel megbízzák őket, s méltán érzik, hogy még. hasz­nukat is veszik. Nemcsak ellenőriznek, hanem segítenek is De térjünk vissza a tárgyra. A gondnok beszélt a helyi NECS által korábban megej­tett ellenőrzésről. „Nagyon jó­nak tartottam az ellenőrzést, mert nem volt szétfolyó, rö­vid és lényegre tapintó meg­állapításait jól tudtam haszno­sítani” — mondotta többek között. Azért pedig külön is iái ás vagyok, hogy nemcsak úlenőriztek. hanem segítet- xík is bajaimban, "és felaján- ották szolgálataikat a soron következő feladataink megol­dásához. így Bodrogkeresztúrban kaptam meg a feleletet az :lnök szerencsi irodájában ieltett kérdésemre. A népi el- enőrök tehát nemcsak ellen­őriznek, hanem segítenek is jajainkban, a terhek megol­dásában, ha szükséges, zörget­nek illetékesek ajtaján is. Másik községbe érkeztünk, 'tt a tanácsházára mentünk. \ tanácselnökkel és az éppen >tt tartózkodó párttitkárral neszélgettünk. Itt új szín nontakozott ki előttem. Meg- cérdeztem. hogy a párt és az illanni szervek is magukénak ►allják-e a népi ellenőrzés nunkáját. A NEB elnöke a megkérde- :ettek után elmondta, hogy a árási pártbizottság, a járási anács is ugyanilyen gondol- :odással foglalkozik a népi ’ llenőrökkel. 1 Minden segítséget megadnak . nunkájukhoz. Még két másik 1 :özség népi ellenőri csoport- j árnak vezetőjét látogattuk , neg. Az egyik felelősségtel- 1 es állásban levő dolgozó, még- ( s örömmel vállalja a meg- . ►ízással járó munkát is. Most ' 5 arról beszélt, hogy helyi isszaélést fedeztek fel. Áz ntézkedés megtörtént. Az el- oglalt ember olyan figyelmes olt, hogy munkáját megsza- ;ítva, az esti órákban saját ocsijával szállított haza min- et, gyalogosokat. Kíváncsi voltam, meggyő- ődtem. A népi ellenőrök munkája evre jobban nő. terebélyese- lik. és a rendelet gyakorlat- e á vált egy kis járás területén 3- ■ Bárány István megyei tanácstag- szerencsi járás területén 12 7 ilyen csoport működik. A cso­- port vezetőjének előadásából '. kitűnik, hogy tájékozódásuk során visszaéléseket, harácso­- last, a dolgozók megkárosítá­- sát derítették fel. ök jártak t utána és gyűjtötték össze az j adatokat. Ez nem egyszerű- dolog és nem is mindig hálás- feladat. A népi ellenőrök sokszor ki vannak téve rágalomnak, sőt. r vesztegetési kísérleteknek is, z mégis önként, hűséggel, min­- den anyagi jutalmazás nélkül i dolgoznak megelégedve az- emberek elismerésével és kö- : szünetével. A NECS-ek mellett szak­- csoportok is működnek. A J szakcsoportokban részt kér­■ nek és helyt kapnak a járás legkiválóbb szakemberei a munkamező minden ágából: mérnökök, agronómusok, számszaki és kereskedelmi ér­telmiségiek egyaránt. ‘ A NECS-eknek és a szak- ' csoportoknak csupán az ellen- ' ■ őrzés a feladatuk, kérdezhet­• né valaki? Ezt kérdeztem én is a NEB • elnökétől. A továbbiakban ki- 1 tűnt, hogy nem. : A csoportvezető, munkája 1 ■ végeztével elköszönt. Mi is el- : ■ hagytuk az elnök virággal dí- ! ■ szített irodáját és a felhős, fülledt délelőttön elindultunk 1 a járás területére. 1 Vonattal kezdtük meg utun- : • kát, majd az „apostolok lován” : tettünk meg tekintélyes kilo- ’ métereket. Nincs könnyű dől- . , ga az elnöknek sem. gondol- 1 ■ tam. Mintha érezte volna gon- 1 ; dolatomat, arról beszélt, hogy 1 . a társadalmi munkásokat-csak 1 : úgy tudja összefogni, ha nem- ; ; csak aktáz és ír. hanem mun- 1 kahelyükön keresi fel őket. 1 Gyalogolni jó — írta Mó­ricz Zsigmond —, de nem : ; mindig! A mi technikailag j oly fejlett korunkban egyre t kevésbé. A lábamon lévő he- 1 M---------------------------------------------­F elfigyeltem az Elnöki Ta nács egyik rendeletére, mel: a népi ellenőrzés tevékeny ségét szabályozó 1957. évi VII tv. módosításáról szól. A módosítást az tette indo kolttá, hogy fejlődő társadal munkban nem merevedhe meg az ellenőrzés formáj; sem, hanem 6 év tapasztala tájt felhasználva a követeimé nyéknek megfelelő új mód­szereket kell kidolgozni. 1957-ben az volt a cél. hogj a népi ellenőrök a dolgozót támogatásával az ellenforra­dalom által okozott, anyagi é.‘ erkölcsi károk megszüntetésé­hez nyújtsanak segítséget. E; megtörtént. Most pedig a szo­cializmusból a kommunizmus­ba való átmenet segítése 1 feladat, ami új követelmé­nyeket kíván. Mivei foglalkoznak a NECS-ek > Fél év telt el az időszerv rendelet megjelenése óta. Nagyon kiváncsi voltam mi lett a rendeletnek a gya­korlati következménye. Szel­leme, hatása megvalósul-e já­rásunk területén? Bekopogtam á s'zerencsi járási NEB-elnök ajtaján. Nagy munkában ta­láltam, de amikor elmond­tam jövetelem célját, azonnal kész volt a tájékoztatásra. Nem vett elő aktákat, nem tárta azok tartalmát kiszínez­ve elém, hanem arra kért. kí­sérjem végig munkás életének egy napján. Alig váltottunk -néhány szót, keresték az elnököt. A sze­rencsi NECS vezetője számolt be a soron lévő feladatokról Itt rögtön meg kell állnunk és az olvasók nagy része előtt ismeretlen szakkifejezésről kell szólnunk. Mi is az a NECS? A NECS a Népi Ellen­őrzési Bizottságok mellett működő legkisebb helyi társa­dalmi ellenőrzési egység. A Megjelent a Filmkultúra 6511. száma ág jövőjét szolgáló közös erő­feszítések olyan orgánuma, amelyeknek segítségével oá útkereső gondolatok, tudató- sító szándékok „felgyorsulhat­nak”, s megsokszorozott ener­giával tölthetik be feladatu­kat. De szól az induló lap a filmművészet iránt komolyan érdeklődő olvasóhoz is, és al­kotó esztéták, szakemberek írásainak közlésével, hazai; nemzetközi tájékoztatással, szemlékkel kíván minél átfo­góbb képet nyújtani a világ filméletéről. — így vall cél' jairól a lap bevezetője. Az új folyóirat szerkesztő bizottságának vezetője Biró Yvette, az ismert dramaturgi rajta kívül a szerkesztő bi' zottságban Gaáí Istvánt, He­gedűs Zoltánt, Kovács And­rást és Újhelyi Szilárdot ta' láljuk. A 134 oldalas els® .számban Almási Miklós Kor' trszerű stilus — közéleti elköte' \lezettség címmel írt tanul' ► mányi. A Műhely című rovat" E ban annak- a hosszú beszélge' lésnek magnetofon-felvéte'j [anyagát közli, amelyet Szabó ►Istvánnal, az Álmodozások [kora című film rendezőjével 3 ►folyóirat szerkesztői folytat' [lak. A Mérleg rovatban He’ >mes Károly a II. Miskolc1 [Filmfesztiválról számol h®' ^kritikai montázst látunk \így jöttem című filmről' > Gyárfás Miklós pedig Mastr0- [ianni arcjátékáról ír. lg®'1 [érdekes írás A film és közöl1' >séfje rovatban Kovács András' [nak a Nehéz emberek bemuta^ ► tója utáni visszhangról szökj [leikké. Jó tájékoztatást nyuJ,j ►az Európa anno zero cin1, [cikk, amely az 1945-ös európ^1 ►filmgyártást érzékelteti. Má3< \dy Iván két karcolata, gazd®* ► szakkönyv- és folyóiralszerrd* [adattár és több kisebb táj^ • koztatás, valamint tizenhat f \dalnyi mélynyomásos fcáPj > anyag egészíti ki a Filrnkü1' [túra első számának tartalma' ; A FOLYÓIRATOT a Mag?^ > Filmtudományi Intézet és FiWT [archívum jelenteti meg 'havonként. Ügy érezzük, mf1 [a filmszakma művelőin® • mind pedig a filmművész? Iiránt intenzívebben érdekig v dőknek örömére szolgál szakfolyóirat megjelenése­iből) ALIG néhány napja jött ki az előzetes értesítés és elő­fizetési felhívás, máris elhozta a posta az új formában, meg­változott tartalommal jelent­kező Filmkultúra című folyó­irat 65/1. számát. Tulajdonképpen nem egé­szen új ez a folyóirat, mintegy hat esztendővel ezelőtt azzal a céllal indult, hogy körül­tekintő regisztrálója legyen a filmvilág művészeti esemé­nyeinek, elméleti, esztétikai megnyilvánulásainak mindad­dig, míg a hazai filmélet tere- bélyesedése és differenciáló­dása felelősebb feladatokra nem készteti. Ennek ideje el­érkezett, és a Filmkultúra más formában, megváltozott tarta­lommal jelentkezik. Elsősor­ban a film művészeinek, el­méleti és gyakorlati szakem­bereinek fóruma, a művészeti A pataki várban A sárospataki nagykönyv- tár kézirattárának egyik egy­ségéből Tompa Mihály három ismeretlen verse került elő diákkezek másolatában. Az anyag egészének átvizsgálása részint, megsokszorozta a lele­tet, részint több neves költőnk „összes művei” legutolsó ki­adásából kifelejtett munkája tárult fel. A szokatlanul gazdag lelet felvetette a hitelesség kérdé­sét. Korabeli antológiákban, periodikákban sikerült, több felfedezett költeményt megta­lálni, sőt, tekintélyes mennyi­ségben szűrődnek ki nyilván- tartatlan költői művek. Tom­pánál maradva: a kutatás so­rán, mely még nem fejeződött be, eddig kisebb kötetre va­ló, különböző jellegű és érté­kű elfelejteti verse gyűlt ösz- sze. Jelentős részük az 1848 körüli idők hazafias termékei közé tartozik, közöttük több kifejezetten a nemzeti egysé­get szorgalmazza. Az alább közölt, kiragadott vers a Kt. 2605., valamint a Kt. 3133. helyrajzi számú kéziratkötetben maradt fenn. Nyomtatásban még nem ta­láltuk meg. Publikálásával szeretnénk a figyelmet Tom­pa Mihály szellemi hagyaté­kának összegyüjtetlen részé­re fordítani. 1968-ban lesz ha­lálának századik évfordulója: a centenárium méltó megün­nepléséhez hozzátartoznék megyénk egyik legjelesebb poétája életműve egészének közzététele. Barcza. József könyvtáros

Next

/
Oldalképek
Tartalom