Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-23 / 172. szám
4 ESZAKMAGYARrmSZÄG Péntek, 1965. július 2&. Monoszlóy M. Dezső két verse Elidegenülés A nulla Bölcs pillanat, mely a nullát felfedezted, míg a dzsungel fáit számláló ostobák a számoszlopokról szédülten lehulllak, s nem találták meg a soknak új sorát. Csodás nulla, kit a semmi absztrakciója minden valami elé avatott, s ki felszárnyazod a gyenge számokat, hogy utolérjék a messzi csillagot, kit a maja tudós a tengeri csiga jelével tisztel, mert spirális vagy. örökké felfelé hajtó, mert rajtad épül a sejtés, a szó, a mondat, s belőled nyílik minden életajtó. Karomnak végén fegyver az öklöm. Mire használom? Karomnak végén szárnyak az ujjaim. Mire használom? Lábam az árok fölé nyúlt szőnyeg. Mire használom? Karom evező, lábam vitorla. Mire használom? Fülem a hangok kincsőrző házal Mire használom? Kehely a szájam, tányér a szájam, szirom a szájam. Mire használom? Barlang fejemben idegen könyvtár végtelen sorú sora parancsol. Monoszlóy M. Dezső, a Szlovákiai írószövetség megismertetése. Az elmúlt hetekben jelent nieg magyar szekciójának titkára 1983-ban született. A villamos alatt című novellás kötete. E mű, né- Első verseskötetei Budapesten jelentek meg. A fel- hány napja, a magyar könyvesboltokban Is lát- szabadulás után a pozsonyi magyar rádió első ható. Monoszlóy M. Dezső legújabb verseskötete szerkesztője. Nevéhez fűződik a cseh és szlovák Töltés szimmetria címen Jelenik meg. A kötetirodalom sok alkotásának magyar nyelven történő ben megjelenő versek közül való a fenti kettő is. jpontos Mánuel magasra emelt jP fejjel, a messzi jövőbe tekintő, harcos jelenti szemmel lépett a terembe. Fellépett az alsó emelvényre, onnan a felsőre, megállt az egyszerűen terített asztal mellett, az üvegkancsó- ból friss vizet töltött poharába, mindkét kezével az asztalra támaszkodott, előre hajolt, várt egy pillanatig, majd halk, fojtott hangon megkezdte szónoklatát. Barátaim! Fontos feladatomnak tartom, • hogy felvilágosítsalak benneteket a legsürgősebb tennivalókról. Először. Talán már hallottatok is róla, hogy országunkban árvíz van. Ahogy arról a központban bizalmasan tájékoztattak bennünket, a gátakon nap. mint nap százak, ezrek, tízezrek dolgoznak keményen, rendületlenül. Mert az árvíz. . az egy nagy viz. sőt, néha még annál is nagyobb! Elmondom nektek még azt is házi használatra, hogy honfitársaink közül sokan fedél nélkül maradtak. Bizony. Hát mi itt a teendő, kérdem én? Segítenünk kell! Segítenünk, mert saját honfitársainkról van szó. Igaz, van néhány érthetetlenséa előttem. Az emberek, az üzemek, bányák, vállalatok dolgozói már hetekkel, ezelőtt megkezdték a gyűjtést, mindenütt felajánlották fizetésük, bizonyos százalékát az árvízkárosultak javára, még mielőtt erre a. beszédemre, itt, sor kerülhetett volna. Nem értem, de nem baj. Most viszont felhívom, a. figyelmeteket még egy fontos feladatra.. amiről különben, könnyén megfeledkeznétek. Ez pedig az aratás! Mert az aratás munkája ebben az évben is nagyon fárasz- tó, nagyon nehéz munka. Fontos Mánuel újra megtölti poharát, mert közben már háromszor kiitta, nagyot húz belőle, megtörli izzadt homlokát, zakóját a szék karjára teríti, majd tovább beszél. Az aratásnál tartottam. Nyomatékosan felhívom mindannyiotok figyelmét, hogy senki ne feledkezzék meg az araA nélkülözhetetlen fásról, népünk kenyeréről. Mert nem kevesebbről van szó, tisztelt barátaim, mint erről! Népünk kenyeréről! Örülök, hogy ezt most ilyen tisztán és érthetően közölhetem veletek, ahogyan ez nekem eszembe jutott! Felemeli kezét, leparolázik a mellette ülő emberrel, majd így folytatja: M ost pedig rátérek a részletekre. Az aratás részint arató gépekkel történik, részint kaszával. A gépek között vannak kombájnok, amik már ki is csépelik aratás után a gabonát és vannak gépek, amik csak aratnak, cséplés nélkül. Felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ezek után a gépek után a cséplés külön elvégzendő! Ugyanígy elvégzendő a cséplés a kézi aratás után is! Elég világos? Különben papíron úgyis megadom mindenkinek a külön utasítást is az aratásra vonatkozóan. Előre is figyelmeztetek mindenkit: nincs meghátrálás, bár nehéz munka lesz! Mánuel kigombolja ingét, szünetet tart, míg körülhordozza tekintetét a gyülekeztem A harmadik fontos feladat. Ne feledkezzetek meg a betakarításról! A betakarítás ideje ebben az évben is az őszi hónapokban lesz! Jegyzitek? Megértettétek? Tehát az őszi hónapokban. A Nap közben átért az égbolt túlsó oldalára, de az ablakokon beszűrődő holdfényt elűzik a villanykörték. Az idő mintha egy kicsit már előbbre haladt volna — folytatja Fontos Mánuel. — Ezért csak. távirati stílusban beszélek. Ne ijedjetek meg az esőtől. Tudomásom van róla. hogy időnként esik az eső. Készüljetek fel airra is. hogy ősszel szél fog kerekedni, és több napig is eltarthat. Valószínűnek tűnik az is. hogy a téli hónapokban most is hó esik. Utána pedig a hó el fog olvadni, és sár lesz. meg víz. De kisüt a Nap. és száraz utakon vorzik újra az autó. Egy kicsit elment az idő. de úgy érzem, megérte, nem volt. hiábavaló ez az előadás. Hiszen valakinek, ezekkel a feladatokká.l is törődnie kell. k1!lxnhen mi lesz ebből a. világból? F ontos Mánuel kicsurgatta a. kancsó maradék vízét, felhajtotta. összeszedte papírjait, lelépett az alsó emelvényre, onnan a földszintre. Ott egy karszék teljesen eltakarta'. Priska Tibor II! épült a Tisza-parts „sealtE földién“ A Tisza szabolcsi partján egy 30 ezer forintos költség- van egy rövid, mintegy 85 mé- gel most rendbetették a tisza- teres útszakasz. A Borsod me- tardosiak. Egy uszálynyi kővel gyei Tiszatardos határához töltötték fel; tartozik ugyan, de eddig a Ezután nem kell csúszós, áEg J2FL3L SSlSL ** s az idei árvíz még jobban kompon mennek ét Tai*' megrongál la. Ezt az utat mint- dósról a folyó másik partjáraFiú, vagy lány ? — Ivuúí' Látogatód érkezett. Csak azt nem tudom, fíű-e, vagy lány! Szvjatószláv Richter Miskolcon M inden hangszernek van egy-egy koronázatlan királya, ki az adott korban a legtökéletesebben tudja megvalósítani azokat a , követelményeket, amelyeket a hangszer megszólaltatásával elő lehet állítani. Már több, mint egy évtizede, ha azt mondjuk: zongora, azt értjük: Richter, ö az a mérce, akihez a pianisták hasonlíthatják teljesítményüket, akinek megoldásairól, értelmezéseiről beszélnek, könyveket, tanulmányokat írnak. Ö az, aki tudós konferenciákon feláll, és érvként a vitatott mű előadását adja, mert ahogy játszik, állást is foglal. De ez a tudatos kidolgozottság, a tökéletes értelmi átéltség jelenléte mégsem jelenti azt, hogy Richterben készen vannak elraktározva a művek, hogy valamilyen, akár önmaga számára készített sablon szerint mondja el nekünk, hallgatóinak estéről estére ismétlődve a műveket. Minden előadása egyúttal egy-egy változat is, mert előttünk ismétli meg az alkotás folyamatát. A mű érlelésének leszűrt eredményeit átizzítja az újra találkozás izgalmával: mindig újra és újra születik meg előadásában a mű. Ezért is hangoztatják elemzői, hogy Richternek minden egyes koncertjét meg kell örökíteni. És valóban, igen gyakori a hanglemez forga- ' lomban, hogy egy-egy hangversenyét rögzítik, mellőzve a stúdió-felvételt. Richternél nincs szükség esetleges korrekcióra, üvegházi felvétel készítésre: előadásai tökéletesek, a művek életét hordozzák magukban. A művekét. Mert Richter — a tökéletes pianista, a zongorázás technikájának biztoskezű ismerője — nem a romantikus előadóművészek közé tartozik, Mindig elkerüli azt, hogy egyéniségéből felesleges, áthangoló sallangokat aggasson a műre. Sohasem rendeli alá sikereinek, egyéni varázsának az előadott műalkotást. Ö úgy korunk legkiválóbb előadóművészei, hogy a mű lelkét, egyéniségét kutatja, szabadítja fel mind tökéletesebben. H angversenyeire nem azért megyünk el, hogy egy Richter-koncertet halljunk, hanem hogy a legtökéletesebb előadásban találkozzunk a művekkel, — ez esetben Schubert, Brahms, Liszt, vagy a ráadásként játszott Chopin alkotásokkal. Nem hígítja fel a darabokat, olcsó kommentárokat fűzve hozzá, nem akarja orvul becsempészni magát rokonszen- vünkbe. Ezt mondja már a megjelenése is. Természetes arckifejezéssel, kicsit oldalra billentett fejjel, szabályosan meghajol három-irányba, leül a zongorához. És itt kezdődik Ű. Minden, ami ezen kívül van, lényegtelen, őt sem érdekli, de gondoskodik róla, hogy a mi figyelmünk se kalandozzon el. Ha lehet, még a tomboló tapsot is elkerüli. Gyorsan leül a zongorához, a ráadás-ajándékkal visszavinni figyelmünket a lényegeshez. És amikor ezt is befejezte, épp oly határozottan hagyja el az ünneplést. Nem gőgös elzárkózásból, csak mert ez már nem ahhoz tartozik, ami az ő feladata a földön. Richter játékáról könnyű is írni, meg nehéz is. A műelemzők egy-egy előadásáról hosszú tanulmányt írhatnak, vitatkozhatnak róla, mint magukról a művekről. Egy-egy beszámoló ellenben önmagát ismételve csak arról a csodálatról beszélhet, amellyel közönsége fogadja e teljesítményeket. És legfeljebb hozzáteheti, hogy mi az, ami e tökéletes teljességből szubjek- tive legközelebb áll hozzá: Chopin, Brahms, Liszt leheletfinom, tiszta líraiságának •ninden szentimentalizmustól mentes, egészséges megszólaltatása, a Schubert-szonáta el- haló-ábrándozó sóhajainak és bizakodó fellendüléseinek ösz- szefonása, és főleg az ellentétek oly tökéletes megadása, melynek Liszt h-moll szonátájában lehettünk tanúi. Az ellentétek elkenés — vagy ellentéteként — álromantikus dra- matizálás nélküli, emberi méretű, mégis megdöbbentő felszabadításában érzem legközelebb ezt a művészetet. Ügy szólaltatja meg ez elhangzott romantikus műveket, hogy kerül minden stilizálást, felszínes korhoz-kötést, a lényegét, a mához is őszinte emberséggel, természetességgel szóló érzéseket fogalmazza meg játékában. N em úgy volt forrósikerű e szerdai este, hogy vad indulatokat kavart fel, nem külsőséges hatásaiban borzongató, hanem találkozás volt ez a művészet sok arcú csodájával. A művészettel a maga nagyszerűségében, bonyolultságában és természetességében, mely vonzó és lenyűgöző, megtisztító és felemelő, mint a természet és az emberi alkotás csodái. Jóleső érzés egy olyan jelenség diadalútját végigkísérni — Szombathelytől Miskolcig —, mely arról tanúskodik, hogy az ember milyen tökéletességekig nőhet fel. Kabdebó Lóránt Bódva-völgyi nevelök pihenője Úttörő-foglalkozások - Ineven strandbérlet- Készül a köte alatt felesége vasalgatott. Tó-' le tudtuk meg, hogy férje, aki a művelődési otthont is vezeti, most pihen maradéktalanul, hiszen a községben augusztus 20-ra ünnepséget terveznek, és azon a művelődési otthon színjátszói színdarabbal szerepelnek. Jóllehet a színdarabot nem ő tanítja be, az előkészületekkel sok munkája akad. Egyébként Hajdúszoboszlóra készülnek egy kis kikapcsolódásra, üdítő pihenésre. Aggteleken zárva találtuk Emri István általános iskolai és kultúrotthon igazgató lakását. Az iskolaudvar is kihalt s egy távolabbi szomszéd tájékoztatott. hogy Emri István családjával együtt elutazott a Hegyközbe, ahol rokonainál pihen és készül fel az új tanévre. Verseket ír és festeget Szalonnán az iskolaigazgató nem volt otthon. Éppen Budapesten járt Trabantjáért. Az egyik nevelői lakásban kedves ismerősünket. Kalász Lászlót az ismert költőt találtuk. Évek óta itt tanít, az általános iskolában. Nemrég érkezett haza a Hajdúságból, ahol családostól üdült rokonoknál. Felesége, aki szintén az általános iskola nevelője, a két gyermekkel foglalkozik. Kalász László pedig az egykori uraságn épületből alakított tanítólakás hűvösében verseket ír, korábbi műveit rendezgeti! Most készül kötete, amit a Debreceni Magvető jelentet meg a következő év elején! Ideiét irodalmi munkával és festegetéssel tölti. (Erről az oldaláról eddig nem ismertük.) A hajdúsági nvaralás sok élményével és a Bódva- völgyi kirándulások sokféle impressziójával bizonyára találkozunk majd több. későbbi Kalász-versben. * Végig a Bódva völgyében! meg fent az aggteleki karsztvidéken kiránduló diákokkal találkoztunk. Az ország legkülönbözőbb tájairól jöttek nevelőikkel, hogy a festői vidékkel ismerkedjenek. Pihennek, üdülnek, kirándulnak & nevelők a Bódva völgyében és szerte az országban. (benedek) mérni magasságát, elemezni minőségét, és úgy megtenni kora reggel a távirati jelentést. Most ilyen gond nincs, de Zágoni Bélának napról napra jelentenie kell, milyen a hőmérséklet és mekkora a csapadék Szendrőládon. Ugyancsak Szendrőládon tanít immár tizenegy éve Prá- mer Valéria. Öt a kertjében találjuk, kapálgat, mert a megáradt Bódva korábban sok kárt .tett. s most van tennivaló. Prámer Valéria a nyári melegben is hetenként egyszer úttörő-foglalkozásra hívja ösz- sze növendékeit, és a fiatalok, a nagy mezőgazdasági munka ellenére is rendszeresen eljönnek. kivéve azok.'akik júniusban végeztek és most már a csemetekertbe járnak dolgozni. A szendröiek pihenője Szendrőn Jávorkai József helyettes igazgatót a strandon találtuk, más nevelők, meg vagy negyven gyéréit társaságában. A gyerekek és a nevelők ingyen strandbérlet tulajdonosaiként élvezik a hűsitő vizel. Ugyanis korábban az árvíz ■ erősen megrongálta a strandot, besszennyezte, és az ár elvonulta után az iskola tanulói Jávorkai József vezetésével társadalmi munkában teremtettek rendet. A községi tanács egész idényre szóló ingyenes strandbelépővel jutalmazta munkásságukat. így aztán a napközi otthonba járó 40—50 gyerek igen sok időt tölt a medencében. Természetesen nevelők felügyelete mellett. A községben működő 27 nevelő többsége itt is lakik, s felváltva látja el a napközi felügyeletet. A nagy létszám folytán alig jut néhány nap egy-egy nevelőre, tehát lényegesen nem csorbítja szabadságukat, nem csökkenti pihenésüket ez a felügyeleti munka. Közülük hárman voltak Sátoraljaújhelyen népművelési tanfolyamon, többen egyéb továbbképzésen, és a Szögligeten létesített járási úttörőtáborban is számos szendröi nevelő tölti idejét. Nyaralás előtt és közben Nem mindenütt jártunk szerencsével. Mint Szendrőládon, úgy Perkupán sem találtuk otthon az igazgatót, Demeter Józsefet. Az árnyékos udvaron egy hatalmas fa lombsátra Jócskán benne vagyunk a nyári vakációban. Az iskolákban már régen megtartották a tanévzáró értekezleteket, lezárultak az egyes nyári tanfolyamok is. A nevelők nagy többsége nyári pihenőjét tölti. Az edelényi járásban, a Bódva völgyében jártunk a napokban, -felkerestünk általános iskolai nevelőket, hogy megtudjuk, miként töltik pihenőjüket. hogyan telik szabadságuk. A csapadék-jelzésben nincs szünet Szendrőládon Zágoni Béla általános iskolai igazgatót nem találtuk otthon. A lakásban egymás mellé tolt, ponyvával letakart bútorok árulkodtak a közelgő nagy munkáról: festik az otthont. Zágoni Béla éppen festékért volt bent, a járási székhelyen. A hangulatos lugasban feleségével beszélgettünk. Elmondta, hogy Itthon, bizony, van mit tenniök, festik a lakást, dolgozgatnak kertjükben, és nyaralni készülnek a Balatonra. A lugas egyik oszlopán érdekes hőmérő tűnt fel. A Meteorológiai Intézet helyezte el az árnyékban ezt a szokatlan külsejű eszközt. Zágoni Béla ugyanis a meteorológiai jelzőhálózat egyik tudósítója, minden reggel hét órakor jelenti Budapestre a hőmérsékletet és a csapadékot. Az udvaron érdekes, kettősfalú edény szolgál a csapadék pontos mérésére. Ebben a szolgálatban nyáron sincsen szünet, ha elutaznak, helyettes látja el a feladatot. Ez a munka különösen télen terhes, amikor a leesett havat előbb meg kell olvasztani, máshol le kell
