Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

2 eszakmagyarorszäg Szombat, 1965. július S, Lugossy Jen» miisiszíerSielyeííes előadása Miskolcon A Történelemtanárok Nyári Egyeteme Miskolcon rendezi előadássorozatait. Amint már erről korábban hírt adtunk, az ország különböző részeiből ér­keztek Miskolcra történelemta­nárok. A gazdag és vonzó program egyik érdekes és na­gyon tanulságos előadása pén­teken délelőtt hangzott el a selyemréti új általános iskolá­ban. Itt gyülekeztek a nyári egyetemen részvevő történe- lemtanárok s várták Lugossy Jenő művelődésügyi miniszter- helyettest. A roppant szeszé­lyes időjárás és zivatar ellené­re is megérkezett az előadó, s megtartotta Az iskolareform néhány kérdése című nagyon időszerű előadását. Az iskolareform végrehajtá­sának néhány tapasztalatát gyűjtötte csokorba a miniszter- helyettes — mint maga mon­dotta, nem átfogó szándékkal. Az előadás három fő kér­dést érintett. Az egyik: mikép­pen sikerült a kiművelt em­berfők gyarapítása. A másik: az oktatás korszerűsítése mi­lyen feladatokat ró irányító szerveinkre, és nevelőinkre. Harmadik pontként érintette a miniszterhelyettes a szocialista nevelés néhány jellegzetes problémáját. A nagyon tanulságos és sok­helyütt jövőbe mutató fogal- mazású előadást nagy érdek­lődéssel hallgatták végig a megjelent történelemtanárok. A téma izgalmasságát bizonyít­ja a hozzászólások sokasága és színessége. Lugossy Jenő elő­adásának érdemi ismertetésére későbbi cikkünkben visszaté­rünk. Évadzáró társulati ülés a Miskolci Nemzeti Színházban Július 2-ún, pénteken dél­előtt 11 órakor benépesült a Miskolci Nemzeti Színház tár­salgója. Az ünnepélyes évad­zárón jelen volt a színház majd minden tagja, jelen volt a városi tanács képviseletében dr. Gribovszki Lászlóné vb- elnökhelyettes. Lendvay Ferenc, a színház igazgatója, a köszöntő szavak után, a társulat nevében bú­csút vett azoktól a művészek­től, műszakiaktól, akik nyugál­lományba vonulnak. Elismerő szavak kíséretében búcsúztat­ta Virágh Elemér karmestert, aki 1918. óta állt különböző színházak karmesteri dobogó­in. Elbúcsúztatta az együttes Papp Ellát is, aki nyugdíjazá­sáig különböző kisebb, jelleg­zetes karakterszerepekben is­mertette meg magát a nagy- közönséggel. Nyugdíjba vonult Mikola Imre főpénztáros is és Szilágyi Ferenc díszítő. A szín­ház vezetősége és szakszerve­zete magas pénzösszeggel és ajándéktárgyakkal jutalmazta a nyugdíjbavonulókat. Ezt követően Lendvay Fe­renc értékelte az elmúlt évad eredményeit, s megállapítot'ta, hogy a Miskolci Nemzeti Szín­ház 100 000 forinttal túltelje­sítette bevételi tervét. Szólt arról is, hogy a küszöbön álló színházi egyesítés (az Egri Gárdonyi Géza Színház és a Miskolci Nemzeti Színház ösz- szevonása) milyen stádium­ban van. A soron következő évad a két színház szempont­jából a közös igazgatás jegyé­ben zajlik majd. Egy követke­ző lépcsőfoknak tekinthető a magasabb szervezeti forma lét­rehozása. A színház vezetője- ezután bejelentette, hogy Hubay Mik-. lós ismert drámaírónk és esz­tétánk a Miskolci Nemzeti Színház művészeti tanácsadó­ja és dramaturgja lesz a követ­kező évadtól. A színházhoz szerződik Margittay Ági Já- szai-díjas, Károlyi Mária, Horváth Margit és Kulcsár Im­re. Leszerződik még vendég­ként a következő évadra Pet- ress Zsuzsa, a Fővárosi Ope- reltszínház primadonnája. A színházigazgató ezután is­mertette a társulat tagjaival a következő évad műsortervét. (Mint tegnapi számunkban kö­zöltük, öt prózai és három ze­nés művet mutat be a követ­kező évadban a Miskolci Nem­zeti Színház.) A színház ismételten augusz­tus 24-én nyitja meg kapuit; ekkor kezdődnek meg az el­mélyültebb előkészületek az el­ső három darabnak: Karinthy Ferenc Budapesti tavasz-ának, Fali Leó Sztambul rózsájá-nak és Gorkij Éjjeli menedékhely­ének bemutatására. Gribovszki Lászlóné, a váro­si tanács elnökhelyettese a végrehajtó bizottság nevében köszöntötte a társulatot, és megköszönte azoknak a művé­szeknek és műszakiaknak áll­hatatos munkáját, akik a mai nappal nyugállományba vonul­nak. Ugyanakkor köszönetét mondott az együttes minden tagjának az 1964—65-ös esz­tendő egyes sikeres produkciói­ban nyújtott alakításáért és közreműködéséért. (P—1) Jelentés: Deniaiháhéf Imbert tábornok, a domini­kai katonai junta vezetője te­levíziós beszédet mondott. Ki­jelentette, hogy kész távozni az általa vezetett kormány élé­ről, ha biztosítékot kap, hogy az ország mentes lesz „az anarchiától, a kommunizmus­tól és a zsarnokságtól”. Az AÁSZ emberi jogok bi­zottságának egyik tagja, Ab- ranches brazil professzor kö­zölte, hogy a Santo Domingo-i Victoria börtönben 384 politi­kai foglyot zsúfoltak össze az imbertisták. Ez háromszor annyi, mint a börtön rendes befogadóképessége. Nem lehet tudni, hány po­litikai foglyot őriznek a fővá­roson kívüli börtönökben — mondotta a brazil jogász, aki elismerte, hogy Imbert jun­tájának erői számos atroci­tást követnek el. Algíriló) A tunéziai határ közelében ismét nyugtalanság volt ta­pasztalható. A falakon számos helyen Ben Bellát éltető fel­iratok jelentek meg. Az algériai politikai helyzet nem vált világosabbá: a forra­dalmi tanács összetétele még mindig ismeretlen. Az algériai vezetők számára problémát jelent a rendszer külföldi el­ismerésének kérdése, különö­sen azután, hogy a brit nem­zetközösséghez tartozó kilenc afrikai ország bejelentette, nem hajlandó elismerni az új kor­mányzatot. A megye fiatal fal készek a® ár^ízkárosiiltaili segítésére Pénteken.. július másodikén értekezletet tartottak Miskol­con, a KISZ megyei bizott­ságán, a járási, a városi, a nagyüzemi szervezetek titká­rainak részvételével. Az értekezleten Fodor Mik­lós, megyei titkár tartott be­számolót a fiatalok előtt ál­ló legfontosabb feladatokról, melyek között' első helyen az árvízkárosultak megsegítése áll. Mint második legfonto­sabb feladatról esett szó a nö­vényápolásról, a közelgő ara­tásról. A titkárok felszólalásaik­ban elmondották: az üzemek, bányák. . vállalatok, hivatalok fiataljai már eddig is mind felajánlották fizetésük bizo­nyos százalékát az ái’vízkáro- sultak megsegítésére. Többen beszámoltak arról, hogy járá­saikban máris számosán ér­deklődtek: hol, mikor: jelent­kezhetnek az árvíz okozta ká­rok helyreállításán munkál­kodók soraiba. Többen elmon­dották: különböző sport- és kulturális rendezvényeket szerveznek, melyek bevételét ugyancsak a károsultaknak adják. Á növényápolásról, az ara­tási munkálatokról szólva a titkárok ugyancsak sok tett- rekészségről számoltak be. A fiatalok, mint minden évben, most is hajlandók a tsz-ek- nek, állami gazdaságoknak se­gíteni. több faluban, például Mezőkövesden, ' Mezőnyárá- don már meg is kezdték a munkát. Tervük között szere­pel, hogy az aratás idején önkéntes gépjavító részlege­ket is szerveznek, hogy a munka minél zavartalanab- bul haladjon. Kedves Palikám! K ét heti vendégeskedés után. amikor már a határ felé robogtunk, ezt kérdezted. — Mi volt a legnagyobb él­ményed. milyen tapasztalato­kat gyűjtöttél Szlovákiában? Akkor adós maradtam a vá­lasszal. Most. hogy rendeztem magamban az élményeket, ta­pasztalatokat. az adósságot ’’V nyílt levélben törleszteni. Be­vallom. eredetileg nem volt szándékomban utazásomról ír­ni. Úgy gondoltam, hogv előt­tem már sokan „felfedezték” Szlovákiát. Olyanok, akiket a festőién szép vidék, szépség', látványosság vonz. (És olyanok is, akik esetleg csak a vásár­lás kedvéért ruccannak át a határon,) Ám a Tátra vadre- Sényes vidékével, hófödte csúcsaival megihletett. , A Tátra feledhetetlen. Em­lékszel. ragyogó napfényben •értünk fel a Lomnici csúcsra. Láthattuk a napsugarakban íürdő helységeket, a tarka szi­kekben pompázó vidéket. Lát­tuk a hegy oldalát körülvevő «enyőerdőt, a komor, fenséges sziklákat, amelyeken itt-ott hó fehérlett. Aztán eltűnt a fény. ®zél süvített, hókristályokkal szórta tele arcunkat. Aztán csak köd és eső. A szél meg-meghimbálta a szédítő magasság fölötti drót- kötélpályán lefelé sikló szállí­tó kast. Az eső vadul paskolta az ablakokat és én röp-inter- jut csináltam a lanovka veze­tőjével. — Régóta jár a lanovkával? — „Csak” huszonhat éve. — Akkor már nagyon ún- hatja a Lomnicot. Tiltakozóan ingatta fejét. — Óránként háromszor for­dulok. Naponta ötszáz ember. Hogy hány ezerszer mentem már fel. le. nem tudom. De mindig találok valami szépet, újat. amit eddig nem fedeztem fel. És azt is elmondotta, hogy pár órával ezelőtt egy magyar turista csoportot szállított a csúcsra. A Tátra kicsit modern Bá­bel. Az üdülőtelepeken, az ét­termekben öt-hat nyelven be­szélnek az emberek. A Tátrá­ban — mint informáltak — egy-egy szezonban egymillió kétszázezer ember fordul meg. Magyarok, németek, lengye­lek. Az utóbbi időben sok nyugati is megfordul. E gyik este hármasban beszélgettünk Rokfa-' lusi Gvöregyel, a Ho­tel Bellevue he­lyettes igazgatójával, ő akkor érkezett visz- sza Magyarországról, ahol az idegenforgalomról tárgyalt. Tőle tudtam meg, hogy példá­ul Borsodból az idén mindösz- sze hárman jelentkeztek az IBUSZ-ban csehszlovák útra. Ennek kicsit ellentmond, hogy mégis sok magvar turista jár kint. A mellettünk levő asz­talnál is jó magyar bor mel­lett egy IBUSZ-esoport tagjai húzatták a fülükbe „Szőke habja a Tiszának”. De ezek Budapestről, illetve az ország túlsó részéből jöttek. — Az idegenforgalom — mondotta Rokfalusi — lassan kinövi régi kereteit. Figye­lembe kell venni az életszín­vonal alakulását. Ma már sok embernek van gépkocsija. Az ilyen ember nehezen szánja rá magát a vonattal, autóbusz- szal való utazásra. Uj formák­ra van szükség. Milyen ez az új forma? Egyik nap a Hotel Bellevue elé gépkocsikaraván érkezett. Németek. Saiát kocsival jöt­tek és a „vezérkocsival” jött egy turakísérő is, aki mindent intézett, mindenről gondosko­dott. így a program kötetle­nebb, egyszerre elégítik ki autózási szenvedélyüket és lát­ni vágyásukat. A gépkocsik­kal kapcsolatban meg kell va­lamit jegyeznem. Éjjel a szlo­vákiai utak úgy néznek ki. mintha ezer és ezer pici lám­pa szegélyezné az utakat, s fénylenek az útielző táblák is. Rozsnyón gyártják a fluoresz­káló papírlapokat. Filléres dol­gok ezek. Ezzel ragasztják te­le az útjelző oszlopokat. Rendkívül megkönnyíti a gép­kocsivezetést. Van egy másik forma is. A lengyelekkel van olyan meg­egyezésük, hogy az ottani utazási irodán keresztül saját pénzben otthon kifizethetik például a szállodaköltséget, így nagyobb a választék és biztos helyre mennek. És itt helyt kell adni Rokfalusi jo­gos óhajának: — Jó lenne, ha Csehszlová­kiában és Magyarországon kölcsönösen nagyobb propa­gandát fejtenének ki egymás üdülő helyeinek ismertetésére. Több helyen tapasztaltam, hogy a külföldi vendégek ér­dekében több nyelvű étlapot készítenek. Kár, hogv a pincé­rek, kevés kivételtől eltekint­ve, psak anyanyelvükön be­szélnek. Beszéltünk arról, hogy nem ártana, ha a zené­szekhez hasonlóan esetenként pincéreket is cserélhetnénk. M eg kell mondanom, egy dologban hiányt érez­tem. A szállókban bő választék van a kül­földi lapokban, de rit­kán és kevés helyen leheti kapni magyar központi napi- és hetilapokat. Pedig az utób­bi hetek eseményei nagyon ér­dekeltek engem, s valamennyi ott levő honfitársamat. Ami­kor szóvétettem, elismerték, hogy ez hiba, és udvariasan válaszolták, hogy sajnos, ha­sonlóképpen vannak, ha itt járnak nálunk. De ez már pusztán szervezési kérdés. Azt hiszem, ezen könnyű len­ne segíteni. Csorba Barna (Folytatjuk.) Átképzés helyett továbbképzést A tanév néhány hete ért nőkről például, aki éveli óta csak véget, még most ké- nem tudja ellátni hivatalát, szülnek a zárójelentések, és' mert állandóan valamilyen még a vizsgák izgalma vib- iskolán van.) Szorosan eh- rál a levegőben, de már az hez a témakörhöz tartozik; új iskolai évad előkészületei amikor olyan tanulmányt)" is folynak. Megkezdődtek, kát végeznek emberek, arae- illetve nagyrészt lebonyolód- lyek semmi kapcsolatban tak a beiratkozások, felvéte- nincsenek jelenlegi és jövő- li vizsgák követik egymást beni munkájával: ennek, az és sorra jelentkeznek a kü- esetek nagy többségében az lönböző közép- és felsőfokú a következménye, hogy a oktatási formákra azok is, dolgozó az iskola, vagy tan­akik életkorban már meg- folyam elvégzése után új haladták az iskolás időt. Az képzettségének megfelelő elmúlt tanévben a 210 ezer munkahelyet keres, az a nappali tagozatos mellett munkahely pedig, amelyik ISO ezer felnőtt járt közép- helyettesítésekkel, nehézsé- iskolába, felsőfokú oktatás- gck közepette segítette tó­ban pedig a 14 ezer nappali vábbtanulását, semmi hasz- tagozatos, illetve rendes nát nem látja e tanulásnak.' korú fiatal főiskolás és egye- Társadalmunk és álla- temisla mellett, 16 ezer fel- műnk jogszabályai messze- nőtt végezte tanulmányait, menően biztosítják nemcsak A felnőttoktatást kezdő dói- a tanulás jogát, hanem a gozók 61 százaléka 25 éven lehetőségét is. Ezt a lehető­aluli fiatal volt. Mindezek- séget az egyén és a társada- hez hozzá kell számítanunk lom közös előrelépése érde- a különféle szakmai iskolák, kében állónak kell felfog- több éves tanfolyamok sok nunk. Visszaélni azonban ezer részvevőjét. nem szabad vele. Mert saj­Ezek a számok sokmin- nálatosan, van erre példa.’ dent mutatnak. Mulatják el- Vannak vég nélkül tanulók; sősorban társadalmunk vagy tanulni akarók, akik­egészséges tudásvágyát. Mu- nél már nehéz elhinni, hogy tátják azt. hogy a legkülön- pusztán a. tudásvágy hajtja ■ bözőbb társadalmi rétegek- egyik oktatási forma után a ben megértették: aki nem másikra; vannak, akik je- haiad, az a sodró irammal lenlegi pályájuk elhagyásá- haladó életben feltétlenül le- ért tanulnak, s vannak, akik marad, mert a régi tudás pusztán csak azért, hogy el ma már kevés és holnap még ne szalasszák e lehetőséget. kevesebb lesz, s az új élet- Nem lehet figyelmen ki­es munkakörülmények más, vül hagyni azt a bevezető- magasabb tudást kívánnak, ben említett számadatot Mutatják ezek a számok azt sem. amely szerint a felnőtt- is. hogy a munkahelyek ál- oktatásban részvevők első tálában a lehetőségeken be- éveseinek 61 százaléka 25 lül támogatják dolgozóik éven aluli, tehát álig-alig közép-, illetve felsőiskolai haladta meg a nappali ta- továbbtanulását, még akkor goztosok korhatárát. Ez a is, ha egyes munkakörök- számadat arra enged követ­ben, vagy egyes kisebb lét- keztelni, hogy nem kis szám­számú munkahelyeken — a ban vannak fiatalok, akik folyamatos munkamenet biz- már munka mellett szerzik tosítása mellett — nehézsé- meg a középiskolai, vagy gekbe is ütközik például a felsőiskolai végzettséget. De műszakcsere, vagy a felső közöttük akadnak olyanok oktatásban részvevők tanul- jSi a;cj/c azért választották a mányi szabadságának bizto- felnőttoktatást, és ípv s vég­’ - zettség későbbi roeuszerzé­azonban sét, mert ebben — tévesen hűek 'a teljés igazsághoz, ha — valamiféle könnyebb bi­tiem figyelnénk fel néhány zonyítvány-szerzési lehétősé- negatív jelenségre is, ami a get vélnek. sítása. Nem lepnénk fentiekben jelzett pozitívu­mok árnyékában meghúzód­va ugyan, de jelen vannak. Általában gyakran előfor­Amikor most újra tömegek indulnak felnőtt fejjel a tu­dás várának közép- és fel­sőfokú ostromára, amikor a dúló jelenség annak feledé- felnőttoktatásban történő se, hogy a felnőttoktatásban részvétel ismét megmutatja való részvétel nemcsak az a tudásvágyat, akkor _ mun- egyén ügye, hanem a társa- káltatólcnak, tanintézetek- clalomé is, és mint ilyet kell nek és a tanulásra jelentke- kezelni, elbírálni. Ez jelen- zőknek egyaránt hasznos ti azt is, hogy a társadalom- végiggondolni a felnőttokta- nak magáévá kell temnie az tás célját, feladatait, társa- eg.yes ember továbbtanulá- dalmi fontosságát, az egyén sát, de ugyanakkor arra is kívánalmainak és a társadal- kötelez. hogy az egyéni ki- mi szükségletnek összhang- vánalomnak szoros összhang- ját, s azt az alapvető célt, ban kell állnia a társadat- hogy mindenki hasznosabb, mi igénnyel és. lehetőségek- jobb, nagyobb felkészültsé- kel. Találkozunk nem egy- gén alapuló munkát végez- szer szinte logikátlan, csak- hessen, éppen ezért nem a nem kizárólag a statisztika folytonos átképzés, hanem a kedvéért történő iskolára tökéletesebb, jobb, felké- küldésekkel. illetve felnőtt- szültebb munkavégzést biz- oktatásba történő beszervezés- tosító továbbkévzés az első­sei. Nem eevedi eset az évek rendű fontosságú, a szor- óta különböző iskolákban, ealmazandó. Ez a haszno- $ tanfolyamokon lévő és mun- sabb, ez a kívánatosabb — % kakörét.öl szinte elidegení- még akkor is, ha nem ad y tett, alsóbb szinten dolgozó esetleg újabb végbizonyit- % vezető-ember ügye. (Tudunk ványt. ❖ olyan községi tanács vb-el- Benedek Miklós Barna leiw az 111-laa Megrázó jelenetek játszód­lak le pénteken délelőtt a berlini Barátság Házában rendezett nemzetközi sajtóér­tekezleten: az NDK fővárosá­ban és Nyugat-Berlinben dol­gozó újságírók előtt francia és lengyel szemtanúk, az egyko­ri leaui náci koncentrációs tábor foglyai személyes élmé­nyeik alapján elmondották, hogyan kínozták, vagy dolgoz­tatták halálra e tábor lakóit 1944. őszétől 1945. áprilisáig, tehát abban az időszakban, amikor e haláltábor felett sze­mélyesen Heinrich Lübke. je­lenlegi nyugatnémet köztársa­sági elnök gyakorolt felügye­letet. A sajtóértekezleten Norden professzor közölte, hogy a Nemzeti Front, valamint az Állami Dokumentációs Köz­pont Barna Könyvet adott ki, amely 340 oldalon összefog­lalja azokat a leleplező ada­tokat, amelyeket a Német De­! mokratikus Köztársaságban éveken át nyilvánosságra hoztak azokról a náci és há­borús bűnösökről, akik ma­napság Nyugat-Németország- ban ismét magas állami funk­ciókat töltenek be. A Barna Könyvben össze­sen 1800 náci és háborús bű­nös neve olvasható. A könyv? adatok, tények seregével, ere­deti okmányok szövegének és fotókópiáinak tömegével bizo­nyítja, hogy jelenleg Nyugat- Németországban legalább 15 olyan miniszter és államtit­kár, 100 tábornok és tenger­nagy, 828 államügyész, bíró és magasrangú állami hivatal­nok. 245 diplomata és 297 rendőr, vagy államvédelmi tiszt található, akik Németor? szágban és Európa csaknerä valamennyi országban köz« vétlenül részt vettek anti­fasiszták, ellenállási harcét; vaev egyszerű polgárok ie-; gyilkolásában«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom