Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-25 / 148. szám

4 gCTgWSWBS: fiS* AKW A OT A nORSZÄG Péntek, 1965. június 25. VATTAPUBLIKUM A in mezőgazdasági küldöttség látogatásai fr es mepmuveies A különféle népművelési rendezvé­nyek, előadások szervezőinek egyik legfőbb gondja szokott lenni, hogy miként biztosítsák a közönséget, különösen, ha a téma nem a leg­vonzóbb, vagy valami ok miatt elkéstek a szervezéssel és nem akarnak szégyent valla­ni a vendégül hívott előadó, vagy együttes előtt. A közönségszervezés formái nincsenek körülhatárolható módon kialakulva, és az egyes művelődési intézmények más és más módszerekkel próbálkoznak, más és más úton igyekeznek mind nagyobb látogatottsá­got biztosítani rendezvényeiknek, örvende­tes jelenség, hogy a legtöbb helyen a láto­gatók számának emelése nem statisztikai cé­lokat szolgál, nem azért szervezik a látoga­tást, hogy a jelentésekben jól mutasson ez az adat, vagy hogy meg legyen elégedve a ven­dég. hanem azért törekszenek a nagyobb lá­togatottságra, mert így több emberhez jut el a rendezvény-közvétítette tudás, esztétikai él­mény, vagy többen szórakoznak, és ahogy ezt a hivatalos szervek emlegetik, így nagyobb a rendezvény hatásfoka. Amennyire örvendetes ez a jelenség, annyira sajnálatos, hogy más helyeken, vagy más rendezvények kapcsán, elég erősen él még a látszatra történő szer­vezés, a statisztikai adatok szépítgetése. A közelmúltban országos nevő fővárosi előadót hívtak meg az egyik miskolci nagyr létszámú intézménybe, ahol nagy többség­ben magasan kvalifikált értelmiségiek dol­goznak, és ahol bentlakásos tanintézet is működik. Az előadó híres történész, és mun­kájáról, legújabb kötetéről, adatgyűjtő mód­szereiről tartott érdekfeszítő előadást, amely­ben, az általa kutatott témának megfelelően, elsősorban a második világháború alatti po­litikai kulisszatitkok tárulnak fel. Ez a téma természetesen csaknem az egész társadalmat érdekelheti, de főleg azokat, akik abban az időszakban már felnőtt szemmel nézték a világot, és most új összefüggéseket ismer­hetnek meg. A rendezvényt előkészítő szerv aligha járt el megfelelő gondossággal akár az időpont megválasztásában, akár a propagandában, mert nehéz elhinni, hogy egy jobb időpont meg­választása esetén és jobb propaganda alkal­mazásával ne lett volna nagyobb érdeklődés az intézmény dolgozói körében. így aztán — mentsük, ami menthető jelszóval — a tan­intézet fiatal növendékeit toborozták be az előadásra, akiktől a téma kicsit még idegen is volt, és akik egész más programot képzel­jek el maguknak a koraesti órákban, és órái­dat nézve türelmetlenül tekintgettek a kijá­ratra. Az adandó első alkalommal el is tá­voztak. M ás példákat is felsorolhatnánk, ami­kor diákokat, -fiatalokat irányítottak a ,széksorok megtöltésére. Régebben vattapublikumnak hívták az ilyen hallgatóságot, amely csak azért ült a széksorokban, hogy a terem ne látszódjék annyira üresnek. Ám a vattapublikum ér­deklődése hihetetlenül csekély, és igen el­enyésző százalékukban sikerül az akaratukon kívül meghallgatott téma iránt nagyobb ér­deklődést felkelteni. Szükség van-e az ilyen közönségre? És kit '•sápunk be vele? A vendég előadót, vagy együttest? Magunkat? Felsőbb szerveinket? Tagadhatatlan, hogy nem könnyű dolog "a nagyközönség érdeklődésének felkeltése min­den téma iránt. És egyik legnehezebb és leg­nemesebb népművelési feladatunk, hogy a tudásvágyat, a tudás megszerzésének igényét felébresszük. Lehet, hogy például egy író— olvasó találkozón jobban mutat a klubszoba, ha százan ülnek ott, mintha csak húszán, de vajon eléri-e hatását a találkozó, ha a jelen­lévő száz hallgató részvevő közül hetvenöt csak az óramutató előrehaladását figyeli, és morog magában, hiszen neki más dolga len­ne, vagy éppen más módon kívánna szóra­kozni. Részt vettünk nem egyszer olyan nép­művelési rendezvényeken, amelyeken vi­szonylag kicsi volt az érdeklődés. De akik el­jöttek, azok aktív részvevői voltak az elő­adásinak, még akkor is, ha a vitában nem szólaltak fel, nem nyilvánítottak véleményt. Az ilyen népművelési alkalmak talán keve­sebb emberhez szólnak, de tudatalakító. em­berformáló erejük mindenképpen értékesebb annál, mintha unott arccal hallgató, de na­gyobb létszámú közönség-sereg előtt folyná­nak le. Sok igen jó példát is említhetnénk a na­gyobb létszámú közönség eredményes szerve­zésére is. Például a Bartók Béla Művelődési Házban Pálfy József és Wesselényi Miklós külpolitikai előadására is szervezték a kö­zönséget, még'sem „odakényszerített” emberek ültek a széitsorokban, hanem mintegy 350 valóban érdeklődő hallgató. (Ez lemérhető volt a közönség reagálásából, és nem utolsó­sorban abból, hogy a hosszú idő után tar­tott szünetben sem távoztak el.) Van tehát lehetőség érdeklődő közönség jó biztosításá­ra. Alapvető feltétel, hogy amit kínálunk a közönségnek, az vonzó legyen, érdeklődést keltsen és a rendező intézmény a korábbi rendezvényei kapcsán élvezze már előre az érdeklődők bizalmát. De hiába az értékes előadás, ha hiányzik a jó propaganda-munka, ha az alkalomszerűen jelentkező közönség- szervezőnek kevés a hitele, és nem tudja megnyerni nagyobb érdeklődő tömegek bizal­mát. Kell. hogy a rendező szerv jól ismerje előre magát a rendezvényt, az előadást, jól ismerje közönségét, és e két fontos tényező ismeretében hatásosan tudja ezeket egymás­hoz közelíteni. Csak az ily módon szervezett előadásnak lehet értékes hatása, ez nyújt­hat tudást, esztétikai élményt és jó szórako­zást, míg a vattázott nézőtéren csak idő telik, csak a statisztikákban jelentkezik utólag az „elvégzett munka”, de annak hatásfoka szin­te számításon kívül is hagyható. vattapublikum a régi polgári világ menedzsereinek és vendéglátóipari üzletszerzőinek ötlete volt: ne lássa a közönség az üres nézőteret, vagy üres kávéházat, mondták annak­idején, mert az nem vonzó. Inkább üljön ott ingyen egy csomó ember, s akkor mások is azt hiszik, hogy ide érdemes jönni. Nos, ez a régi szemlélet aligha tartható napjainkban, a szocialista népművelésben. A mi népmű­velésünk valóban a dolgos nép sokféle réte­gének változatos jellegű művelése, nem pe­dig vattapublikum, amely megszépíthet je­lentéseket, de nem a valóságot, amelyet mi formálni akarunk és formálni tudunk. Benedek Miklós A Christian Thomsennek, Dá­nia földművelésügyi miniszte­rének vezetésével hazánkban tartózkodó tíztagú dán mező­gazdásági küldöttség mező- gazdasági nagyüzemeket láto­gatott meg Hajdú, Szabolcs és Borsod megyében. A dán vendégek kedden megtekin­tették. a hajdúszoboszlói tan­gazdaságot, majd felkeresték a Debreceni Agrártudományi Főiskolát. Szerdán a Sza- bolcs-Szatmár megyei Balká- nyi Állami Gazdaságban tet­tek látogatást H. H. Haxthau­sen ' ideiglenes ügyvivő, Lo- sonczi Pál földművelésügyi miniszter, valamint dr. Soós Gábor földművelésügyi mi­niszterhelyettes kíséretében. Megtekintették a szabolcsi jo- nathán alma-, valamint mál­naültetvényeket, majd útjukat folytatva, a tokaj-hegyaljai borvidék legjelentősebb szőlő- termelő nagyüzemét, a Tokaj- Hegyaljai Állami Gazdaság tarcali központját keresték fel. A vendégeknek bemutatták a világhírű bort termő szőlőtáb­lákat, az újtípusú támberen- dezéseket, az öntözéses olt- ványiskolát és a mádi pincé­szetet. Árva garázs áll magában Ä cigándiak — ha bősz- brigád szakmunkásai felhúz- szankodva is ", de már fák a falakat, felrakták a íe­megszokták, a látogatóba ér­kező vendégnek azonban tőt. de szívesen kivette ré­szét a társadalmi munkából szemet szúr a lehangoló lát- a község sok-sok dolgozójaj vány: befejezetlenül árvái- az általános iskola igazgató^ kodik három év óta az autó- ja, tanácselnökhelyettes. buszgarázs. A falak málla- sőt maga a jai-asi orszaggyu- nak, görbülnek, se padlás se se ajtó rajtuk, kívül, belül az omlás, a pusztulás jelei árulkodnak róla, ha nincs gazdája a több tízezer fo­rintot érő épületnek. — Pedig milyen nagy lel­kesedéssel vállaltuk a fel­építését annak idején társa­lési képviselőnő is. Aztán a kis úttörők elkészítették a feljárati utat, fel töltötték a garázs belsejét, s már csak ' a vakolás, a padlás bedesz- kázása és az ajtó berakása maradt hátra. Mindenki úgy gondolta, hogy a községi tanács — dalmi munkában — mondják méltányolva a lakosság igen itt is, ott is kérdezésködé- sünkre a cigándiak. Aztán a beszélgetés folyamán meg­értékes társadalmi munká­ját — hamarosan befejezteti az építkezést, és az új ga4 tudtuk, hogy a MÁVAUT rázst átadja rendeltetésének, három évvel ezelőtt Cigán- Sajnos, nem így történt, dot is bekapcsolta az autó- Három év telt el azóta, és buszforgalomba, csupán az az autóbuszok télen, nyáron, volt a kérése, hogy létesít- esőben, hóban még ma sem, sen a község egy garázst a pihepő autóbuszok számára. A lakosság örömmel vál­lalta a munkát', au tóbu szj árattal kényelmesebbé vált az ösz- szeköttet.és Satoraljaújhely- lyel, a járás székhelyével. Szépen indult a munka. A a garázsban „térnek nyugo­vóra”, hanem csak a garázs* mellett kénytelenek parkol- hiszen az ni, künn, a szabad ég alatt., gyorsabbá, Közben a vakolatlan épület pusztul, omladozik. A ci­gándiak pedig talán még az anyagi veszteségnél is job­ban fájlalják azt az erkölcsi három termelőszövetkezet kért, amit a társadalmi mun- összeadta az építkezéshez ka nemes gondolata szenve­szükséges anyagot, biztosi- dett a tolta a fuvart, a tsz-építő- miatt. garázs pusztulása A rádió és a televízió elterjedése A XX. század ezen időszak alatt 44 ezer rá­dióvevőkészüléket adtak el a megye kiskereskedelmi üzle­teiben. Viszonylat­Nemzetközi ban legjelen- évenkinti átlagos növekedés dik lakos rádióelőfizető. A tősebb elérte a 160 ezret. 1964. év vé- használatban levő rádiók szá­népművelési és kulturális gén Magyarországon a rádió- ma több mint az előfizetőké, eszközei: a rádió és a televí- nak közel 2,5 millió előfizetőt mert nagyon sok családnak zió. Magyarországon a rádió- számláló tábora volt, az or- van pl. táskarádiója és egye- vevő berendezések felállítását szág lakosai közül (a legfiata- seknek autórádiója. 1960— . és üzembentartását az 1925. labbakat és legöregebbeket is 1964. évek között a rádióelöfi- decemberében kiadott rende- beleszámítva) minden negye- zetők száma megyénkben lettel szabályozták. Ekkor he- dik rádióelőfizető. Száz csa- 21400-al növekedett, ugyan- lyezték üzembe, a posta felü- Iádra 1964-ben országosan 83 gyelete alatt, a szórakoztató rádióelőfizető jutott. A har- műsorok leadására szolgáló madik ötéves tervidőszak elő- broadcasting adót. Működésé- irányzatai szerint 1980-ra őr­nek már az első hónapjában szágosan száz családra 150 rá- 17 ezer engedélyt adtak ki. dió fog jutni, egy családra 1,5 Országosan ezer lakosra 1925- rádió. európai népi demokratikus őr­ben 2 rádióberendezés jutott. Borsod megyében az 1925. szágok között Magyarország A mai Borsod megyének meg- évi 121 előfizetővel szemben rádióelterjedés tekintetében a felelő három megye: Abaúj- 1951-ben 34 ezer, 1964-ben kö- harmadik helyen állt 1962- Torna, Borsod-Gömör-Kishont zel 163 ezer volt a rádióelőfi- ben. Az NDK és Csehszlová- és Zemplén megyékben együt- zetők száma. Miskolcqn az kia az ezer lakosra jutó ré­tesen csak 51 rádióelőfizető 1925. évi 70-el szemben 1964- dióelőfizetők számában meg­volt, Miskolcon pedig 70, a ben több mint 43 ezer rádió- előz bennünket, rádió bevezetésének első évé- előfizető volt. Miskolcon 1953 A rádió világviszonylatban ben. —1958. évek között helyi mű- legelterjedtebb Észak- és Kö­Országosan a rádióelőfize- sorszolgáltatás céljára két stu- zép-Amerikában, ahol már az tők száma a műsorszolgáltatás dióházat létesítettek. 1950-es évek végén ezer la­megindításától számított első A legutóbbi év adatai sze- kosra 697 rádiókészülék ju­15 év alatt évente átlag 35 rint megyénkben átlagosan tott, ugyanakkor ezer lakos- ezerrel nőtt, 1940—1950 között minden ötödik, Miskolcon, Öz- ból Afrikában csak 19-nek, évente csali ezer fővel, 1950. dón minden negyedik, Sátor- Ázsiában 18-nak volt rádiója. és 1960. évek között pedig az aljaújhelyen minden harma­MoíorvoiiaMíigafáral Miskolc és Kazmcbarcika közöli A Hazafias Népfs úttal kö­zösen tartott legutób[?'Jtanács- ülést a Kazincbarcikai városi Tanács. Csikós Istvánná vb- elnök értékelte a vb munká­ját. A város fejlesztési tervé­nek megvalósítása volt az el­múlt időbén a vb legfőbb gondja — mondta. Sajnos a lakásépítés üteme lassúbb volt a kelleténél és a minősé- ki kifogások sem szűntek meg. Eredmény viszont, hogy idén befejeződik a közvilágítás kór- szerűsítése. Elkészült a város főterének rendezési terve is. Idén őszre gyors motorvonat­ingajárat indul Kazincbarci­ka és Miskolc között. Ami a város bolthálózatát illeti, több új kereskedelmi egység épül és az új piaci standot társa­dalmi munkában elkészítették a lakosok. Gondot okoz az idei iskolaév kezdete, mert ha az új, 12 tantermes általános iskola és a gimnázium időben el nem készül, nagy nehézsé­gekkel kell majd számolni. Gulyás Barnáné beszámolt az ifjúság helyzetének vizsgá­latára alakított három bizott­ság eddigi munkájáról. Szóvá- tette, hogy a 31-es Építőipari Vállalat egyáltalán nem gon­doskodik a tanulók anyag- és segéderő ellátásáról, a munka kijelöléséről és a biztonságos munkáról. A BVK-nál kielé­gítő a gyakorlati és szakmai oktatás, de gondot okoz a ta­nulók szociális ellátottsága. — Ti vagytok a hibások! — förmedt fiára az anya. — Igen-igen, csak sose csavargasd a fejed, te rontottad el, meg az öcséid, most meg folyton ütné­tek. Kényes! Hát persze, hogy kényes. Mert elrontottátok, mindent megen­gedtetek neki. — Majd,.és kiverem belőle a kényes­séget! — emelte meg a hangját az apa, aki a sarokban ült és pipázott. Nagyon egyhúron pendült a fiával, hogy meg kell már nevelni a kis nyafkát, mert nem fér a bőrében. Nem lehet rábíz­ni semmit, mindig a. játékon töri a fe­jét, a játék az istene, pedig maholnap tizenkét éves. A régi világban ebben a korban már kikerülték a gyerekek az iskolát, és munkára fogták őket, de már azelőtt is dolgoztak, az ő gond­juk volt a liba, kacsa, vigyázni a ki­sebb gyerekekre. A „nyafka” meg ott állt az asztal- . tűzhelynél, szipogva, és hallgatta a prédikációt. Apjától nem tartott, ö már csak beszél, de nem tenné rá a kezét. A bátyjától azonban tart, köny- nyen eljár a keze. minden semmiség­ben fennakad, és a kötelességekről pa­pol neki, meg arról, hogy ő ebben a korban már kapálni járt, vezette a te­henet a barázdában, megkereste a ke­nyerét. A „nyafka” nem mer nevetni a bátyja előtt az ilyen magasröptű be­széden. inkább teteti a sírást, mert a sírás megóvja a nyaklevesektől, de ha kikerül az ellenőrzés hatásköréből, megereszti a hangját. Akkor jót de­rül a bátyján, mindenkin, aki elvárná tőle, hogy tizenkétévesen a felnőttek fejével gondolkozzon. Hogy a többiek, a testvérei nem lehettek gyerekek, amikor gyerekek voltak, ő arról iga­zán nem tehet. Akkor más volt a vi­lág. ennyi az egész. A gyerek az ma­radion gyerek... „Nyafka” — a fiúk már csak így hívják — a család hatodik tagja. Legidősebb Mtvja és közötte kerek tizenöt év van. Hét évre lett az ötödik gverek után. amikor már joggal hihették, hogy be­fejeződött a családgyarapítás, de még­is meglett, a keresztségben az Ilona, a testvérektől meg a „vakarék” nevet kapta. Nyalták-falták a fiúk, örökké cipelték, hol az ölükben, hol a nya­kukban. Sorra elérték azt a kort, ami­kor gyáristává léphettek elő — és va­karék még akkor kicsike volt és na­gyon aranyos. A négy fiú nem ivott, dohányozni is csak egy dohányzott a négy közül, általában elkerülték a kocsmát, mert az apjuktól se azt lát­ták. Kevéske zsebpénzüket mire is A itakarék költhették volna? Szinte közelharcot vívtak a kis hugica szeretetéért, s ő volt annyira „érdekember”, hogy min­dig azt szeresse jobban, aki a nagyobb darab csokit hozta. És ma, amikor már Ilonka nem is Ilonka, csak Ica, sőt, már csak „nyaf­ka”, a fiúk dühösek, hogy még a ci­pőjüket is csak zsebpénzért, esetleg csokiért hajlandó kitisztítani. Dühö­sek. mondom, és anyjukat hibáztatták, hogy elrontotta. Az anyiuk azonban visszadobja a kesztyűt, hogy nem ő a hibás. Hogy szereti? Hát persze, hogv szereti, a gyereke. Meg hogv még most is az ölébe veszi —. hát miért ne ten­né, ő a legkisebb, csak nem iríevlik? őket is ölbe kapta. Igaz, tizenkétéve­sen már nem, de hát lássák be, vala­mi végbement a világban és bennük, ők megöregedtek, és szegletük mara­dékát erre a virgonc kislányra költik. Hogy kényes? Hát istenem, végre le- gven az ő családiukbaYi is egv. aki ezt is megteheti, hogv kénves'redik. Irgal­mas lesz tán hozzá az élet, nem veri le rajta, hogv gverekkorában aevonra kényeztették. Most már talán az ilyen kényesek is boldogulhatnak felnőtt korukban, a sors nem állítja őket olyan nehéz próbák elé, mint azokkal tette, akik már elhagyták a családi fészket, a maguk kenyerén élnek. Én is ott ültem a sarokban, hall­gattam a csatazajt, melyet az egymás­nak rontó nézetek csaptak. Ebben a családban még nem akadt ilyen prob­léma, mióta család ez a család. A fo­galmat is alig ismerték. Mi az, hogy kényes? Püff egy pofon, és el van bo­ronáivá. És most az anya oda áll a fia elé, háta mögé tuszkolja a valóban ké- nyeskedő lánykát, és úgy védi, hogy az már szinte túlzás. Pedig a legény is tudja, hogy a gyereknek nem szabad a fejét ütni, csak a déli részét, azt meg kibírja. De „nyafka” azt se bírja, csak a cirógatást képes elviselni, mert ahhoz szoktatták a bátyjai, a szülei — és talán az egész világ, amely az anya­gi jómód viszonylagosságával is — régi mértékek szerint — itt gazdagságot teremtett. „Nyafka” már lehet gye­rek tizenkétévesen, nem űzik talphaso­gató tarlóra, nem görnyesztik gyönge derekát kanéhoz, nem veszik ki az is­kolából idő előtt, hogy nyűgös testvé­reire vigyázzon. De azért az semmiképpen sem vá­lik dicsőségére, hogy kényes, hogy minden semmiségért elkezd nyafogni. De bizony valóban a fiúk a hibá­sak, a sok-sok, teljesítményhez nem kötött, magától jött ajándék, csoki, cukorka, gügyögő szó. A fiúk észre se vették, hogy gyerekkorukon álltak bosszút, ami nekik nem adatott meg, hadd élvezze a legkisebb a szeretet melegét, mindent. S most a bosszú visszaüt — „vakarék” húzza az orrát, ha boltba küldik, fáért, vagy vízért menesztik, mert ott kell hagynia ér­te a babát, játszópa.jtásait. Ica csak egyet szeret — játszani. Gulyás Mihály A televízió kísérleti adásai egyes országokban már az 1930-as években megkezdőd­tek. (USA, Franciaország, Né­metország, Anglia, Szovjet­unió.) A rendszeres műsor­szolgáltatás az USA-ban 1938- ban, más országokban általá­ban a második világháború után indult meg. Franciaor­szágban 1944-ben, Angliában 1946-ban, a Szovjetunióban 1948-ban. A népi demokrati­kus államok közül Lengyelor­szágban és az NDK-ban 1952- ben, Csehszlovákiában 1953- ban, Bulgáriában 1955-ben, hazánkban 1958-ban. Magyarországon 1958-ban 16 ezer volt. a televízióelőfizetők száma, ezek háromnegyed ré­sze budapesti lakos volt. A televízió elterjedésének gyors ütemére jellemző, hogy 1958— 1964. évek alatt évente átlago­san 110 ezerrel nőtt az előfi­zetők száma. 1964. év végén 675 ezer te­levízióelőfizető volt hazánk­ban. A televízió elterjedése a rádiónál gyorsabb ütemű volt már az első években is, an­nak ellenére, hogy a tv-készü- lékek viszonylag drágábbak és a vételi lehetőség nem ter­jed ki az ország minden ré­szére. megyében 1958- ban 59 televízió-: előfizető volt, ebből 12 Mis­kolcon. 1964. év végére már csaknem 44 ezer volt me­gyénkben a televízióelőfizetők, száma. Megyénkben a televí­zió elterjedését nagymérték­ben elősegítette a Miskolcon 1.959-ben üzembe helyezett és a Tokajban 1960-ban felállí­tott televízióadó. 1963-ban Miskolcon az avasi kilátó el­készültével új televízióadó lé­pett üzembe. Egri Beláné Borsod

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom