Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
9 Vásárosáéi Í365L Június &. Milliók lelkesedésből — A községfejlesztés nyomában az edelényi járásban —» ÖSZAKMAGTAKORSZÄCS Elfoglalt ember a járási tanácstitkár. Értekezletre sietett, amikor bekopogtam hozzá. De ha ráérek várni, utána szívesen elbeszélget az újságírót esetleg érdeklő járási problémákról. Addig is egy dossziét adott a kezembe, nézegessem, hátha találok benne témát Többen is voltak a titkárságon, t kezdetben bizony csak amolyan udvariasságból lapozgattam a felkínált „KÖFA”, azaz községié) lesztési dossziét Néhány községfejlesztési versenyhíradó, ankétok jegyzőkönyve, feljegyzések, a megye járásaihoz intézett versenyfelhívás szövege... Igen, az utóbbiról már írtam. Kár, hogy néhány járás nem is reagált rá... Végére értem a felületes lapozgatásnak, s talán elő is veszem a félig olvasott regényt, __ hogy gyorsabban teljen az idő, amikor tréfás hangú beszélgetésre figyeltem fel: — Nem talál a KÖFÁ-ba.n semmi érdekeset a riporter elvtárs __ Mert mi is a K ÖFA? Van ötvenezred a községfejlesztési alapon, keríts hozzá tízezer értékű helyi anyagot, szervezzél 15—20 ezer óra, társadalmi munkát, a népfront társadalmi munkában szállítja a tervet, s megépítheted a kilométeres betonjárdát ... — Humoros KÖFA receptnek jó, de ettől függetlenül azt mondom, hogy az egyik legérdekesebb téma — így Lukács János főelőadó. — A jó tanácsi munka el sem. képzelhető nélküle. Amikor tíz esztendeje létrehozták a. községfejlesztési alapot, nem is gondoltuk, hogy idővel ez lesz munkánk eredményességének, a lakossággal váló kapcsolatunknak fokmérője ... ..........| T öbb, mint verseny így kaptam ajándékba a témát, s mire dr. Vodila Barna járási tanácstitkár visszaérkezett, már nemcsak a dosszié anyagát olvasgattam végig, hanem jónéhány tanácsi dolgozó személyes KÖFA tapasztalataival is megismerkedtem. ...Elmondták, hogy milyen sokrétű feladat: tervezés, szervezés, anyagok utáni futkosás, politikai munka ... Százak és ezrek aktivizálása. Igen, a megye járásaival folyó versenyt szeretnék megnyerni. De azt is mondják, hogy több ez, mint verseny. A falvak szépítése, fejlesztése közös erővel. Ahol jól megy, ott mindenki nyer ebben a versenyben. Valóságos mozgalom ez, amelyben még rengeteg a kihasználatlan, feltáratlan lehetőség. Nincsen sablon Vannak formái, előírásai, „versenyszabályai” a községfejlesztésnek, a községfejlesztési versenynek, de nincsenek sablonok. A legfontosabb az, hogy ne íróasztal mellett szülessen a községfejlesztésd terv, ne néhány ember, hanem az egész falu határozza el, hogy mire van leginkább szükség. Persze, a helyes sorrend eldöntéséhez sokszor van szükség felvilágosító szóra. Mert mit érne ott a hatalmas művelődési ház, ahol nincs elég tanterem, ahol elvándorolnak a pedagógusok, mert. nincs számukra egyeljen lakás sem, ahol járda sincs, s az év több hónapjában ki sem mozdulnak szívesen udvarukból az emberek? És nem szabad a közmondásról sem megfeledkezni: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Hogyan fesz a kettőből három ? Sok olyan községe van mégis a járásnak, ahol olyan község- fejlesztési létesítményekkel büszkélkedhetnek, ami látszólag jóval meghaladja anyagi lehetőségeiket. Hangács, Szu- hogy, Martonyi, Bódvaszilas, Jösvafő és még jó néhány falu ma már ott tart, hogy a rendelkezésükre álló minden két forintból hármat, sőt négyet, vágj’’ ötöt is „csinálnak”. Itt már a lakosság zömének szívügye a községfejlesztés. Az ő javaslataikat valósítják meg évről évre, s társadalmi munkájukkal megduplázzák a község forintjait. És bár még sok községben nem tárták fel ezt a rejtett tartalékot, a járásnak már több mint tízmillió forint értékű új létesítményt eredményezett az elmúlt esztendőkben ez a lelkesedés. És 6okat „hoznak” az úgynevezett helyi anyagok, a rőzsével égetett, olcsó mész, a faluszéli kis bányákból kitermelhető homok, kavics vagy kő. Ami nem mérhető forinttal Érdekes, néha humoros esetekét , mesélnek. Az egyik kis faluban például évtizedek óta amolyan mondva csinált haragban volt a felvég és az alvég. Nehezen ugyan, de sikerült közös társadalmi munkára összehozni a falu két részének lakosságát. És azóta szent a belte. Van, ahol a fiatalság túlságosan rászokott a kocsmázásra. Az „öregek” társadalmi munkával sörkertet. kuglipályát építettek számukra, de csak azzal a feltétellel, hogy ők egy kis klubot hoznak tető alá. Mindkét létesítmény megvalósult, s a fiatalság ma inkább a klubba jár, mert abban szinte minden az ő kezük munkája, a sajátjuknak érzik minden zugát. Ezeknek a munkáknak értéke forintban le sem mérhető. ! A példamutatásról is mondanak egy esetet. Az egyik faluban nő a tanácselnök. Nem nagyon ment itt a társadalmi munka. Egy vasárnap délelőtt a tanácselnöknő kezdte lerakni az új betonjárda lapokat,. A falu minden utcájában társadalmi munkával épült meg azóta a járda. Kétszázezer facsemete Amikor az edelényi járási tanács és a járási Népfront vezetői az egész megyéhez szóló községfejlesztési versenyfelhívást kezdeményeztek, azért mertek erre vállalkozni. mert sok jó tapasztalatot gyűjtöttek már a KÖFA munkák terén. De tudják, hogy még mindig sok a tennivalójuk. s ezért most is keresik az újat, a jobbat Főleg azt keresik nemcsak tanácsadással, jó vezetési módszerekkel, hanem új ötletekkel is, hogyan teremthetik meg minden egyes faluban a társadalmi munka becsületét. A tavaszi fásítás során elültetett kétszázezer facsemete e „kísérletezés” legújabb gyümölcse. Az úttörők és a KISZ-fiatalok kezdték, a szülők folytatták a faültetést minden faluban. Kevés olyan család akadt a járásban, aki kimaradt volna ebből a „mozgalomból”. Nemcsak a kis parkok, a fásított utak, a legelőszéli erdőcskék jelentik az eredményt, hanem az is, hogy sok ember most kapcsolódott be először a társadalmi munkába. Ahol ez már hagyomány Sruhogyon és Zilizen a jár-; da és az útépítés. Hangácson ■ az orvosi lakás és rendelő J közös megteremtése. Jósva-' főn a művelődési ház emlé-i, kezteti a lakosságot arra,? hogy mi mindent valósíthat? meg két keze munkájának se-4 gitségével. A kis Martonyiban? pedig olyan hagyományai J vannak a községfejlesztésnek.* amire az egész lakosság büsz-í ke. Tíz évvel ezelőtt parányi,! akkor még aggregátoros mo-í zi, utána művelődési terem-? nek nevezett, lakószobánál valamivel nagyobb, de csinos' kis helyiség, majd egy isko-3 laterem társadalmi segítség-S gél való felépítése teremtette; meg a KÖFA becsületét, s? hozta a jó munkáért járó elsői jutalmat. Az elmúlt évben j már forrást foglalt, törpevíz-* művet épített a falu, az idén! pedig művelődési ház épül, amelynek értéke 586 ezer fo-i rint (P. 8.) — Halló! — Halló? — X. Y.-t kérém. — Nincs kéznél. — Hát akkor kivel beszélek?! (Nem mutatkozott be, és még ő kérdi.) T&lefo&aálók hang egy kicsit kérgesebb az előzőnél.) — Niiincs. (Ez a hang egy kicsit félénkebb az előzőnél.) — Hát hol a fenében mászkál. Kerítsék elő nekem gyorsan Mondja meg, hogy Én keresem! (Hasra esve rohanunk, hogy megkeressük.) — Szervusz, kérlek, bocsáss meg, hogy zavarlak, nagyon szépen megkérnélek, tudod kérlek arról van szó; elnézést kérek, kérlek, nem is tudod, hogy kivel is beszélsz; én vagyok az izé... tudod . ., az izéből; aranyosom, kerítsd már elő nekem X. Y.-t, (Az ember mérgesen elindul. Mit tehet ennyi kérés és szólavina .után-) — Halló! ("Erőteljesen, hangsúlyozza, hogy ebből maris megtudja a drót másik végén hallgatózó szerencsétlen alak* hogy Valakivel beszél.) — H a a 11 ó . (Szerényen visszahallózik, mert még nem tudja, hogy ki az a Valaki. Csak a hangsúlyból gondolj a* hogy Valaki.) — X. Y. bent van? (Es a — Halló! (Suttogva mondja, nagyon, de nagyon szerényen. S mielőtt, felvette volna a kagylót, zsebkendőjével szépen megtörölgettej — Tessék? — Kezét csókolom. Ne tessék haragudni, itt. Kiss beszél. Szül. 1921, anyja neve Borlaki Rozália. Szegény szülők gyermeke, büntetve nem volt, OTP tartozása nincs. Elnézést az alkalmatlankodásért, bátorkodom érdeklődni, hogy X. Y. bent kegyeskedne-e lenni ... — (A drót másik végén, miután a hangból megtudták, hogy Senki telefonál, így 6enki se indul el X. Y-ont megkeresni. Téves kapcsolás — mondják — a bolondok házával beszélt.) — Igen. maradok! (Mit csinálnánk egyebet?) — Halló, tessék még egy kis türelemmel lenni. — Igen. (Előveszünk egy Sás türelmet.) — Halló, ott. van még a kagylónál? Rögtön kapcsolom ide, oda, amoda, — Igen! (Az ember szivsao- rongva várja, hogy hova kapcsolják, kihez és minek.) — Halló, halló, mindjárt kapcsoljuk! Massal beszél. — Szegény, mással beszéli (Hát kivel beszélhetne, ha velem nem beszél.) — Halló! (Ez egy üde, női hang. A titkárnő. A többiek akadályok voltak.) Kapcsolom, tessék maradni. És kapcsolja. Még egy pirinkót kell várni és megszólal a várva várt szózat. — HALLÓ!” — Ha-ha-ha-halló! (Az ember ilyenkor csak hebegni tud.) És aztán elkezdődik a diskurzus, amely természete^. sen egyoldalú és a másik félnek elég a magyar nyelvből csalt annyit ismerni; igenis, értettem, meglesz* alázatos tisztelettel. — Halló! (Ez' hői hang). Tessék maradni, kapcsolok! — Szevasz? te piszok! — Szevasz, te tróger! — Mizujs? — Semmi, ezer éve nem láttalak. Este a Koriba szeretnék veled találkozni. Ott leszel? — Ott. — Szia! — Szia! —• Fordulj féL — Koszi szépen! Á gönci arany Kiss Sándor SÍ*kX Göncre. Abban az időben a filoxéra már kipusztította a bőven jövedelmező szőlőt, s felismerve a vidék jó izű és igen keresett gyümölcsét, faiskolát létesített, hogy megismertesse tanítványaival a célszerű oltási módokat. A faiskola leírását a gönci parókián böngésztem, s megtudtam belőle azt is, hogy a szilva-csemetéket kajszi alá nevette Kiss Sándor tanító: „mivel ez a barack itt 3—6 förintjával kél el vékánként, többnyire Galíciába szállíttatván.” Tehát már 1889-ben szükségességét látta a gönci tanító annak, hogy faiskolában neveljék a szaporítóanyagot, azért is, hogy a felnőttek is megtanulják a célszerű oltási módokat, mert amint írja: „oltöviasz helyett éárt alkalmaznak.” Kiss Sándor tanító által létesített faiskola nem maradt fenn. Nem is igen érdekelte a göncieket a „célszerű oltási mód”, sokan még ma is a múlt századbeli módon oltják, nevelik a kajszi csemetéket A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezése hozta meg ezen a téren is a korszerű megoldást. A gönói Kossuth Termelőszövetkezet 20 holdas kajszi faiskolájában, kertész- paemök vezetésével folyik a szaporítóanyag termesztése. A távlati fejlesztési terv szerint háromezer hold kajszi telepítéshez kell előállítani a szaporítóanyagot, ami azt jelenti, hogy évenként 150 holdra kell előkészíteni a kajsziese- metéket. A „Gönci Magyar Kajszi” néven törzskönyvezett gyümölcs tájegysége Kéked községtől Abaújkérig terjed, s a nagyüzemi telepítés valóságos aranybányája lesz a tájegység minden termelőszövetkezetének. A napokban re, s a faiskolában elbeszélgettem a kertész-brigád tagjaival. Farkas István és Sza- esuri Ferenc tsz-tagok maguk is termelnek kajszit a háztáji kertjükben, tehát értékelik is. Vajtó Béla Isz-tag pedig otthon, a kertjében pár négyszögöles „magán” faiskolájában kísérletezget, s néha még a kertészmérnök is ellátogat Vajtó Béla gyümölcsösébe. Két évvel ezelőtt szakember még úgy jellemezte a göncieket, hogy aranyat ér a kajszi* csak nem értékelik kellőképpen. Ma már más a vélemény. Egy alkalommal az egyik tsz-tag megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy Telkibártyán aranybánya volt? Mondtam, hogy igen. Mire azt felelte, hogy ott már nincsen arany, de lesz min- Aai községben, ahol legalább száz holdon, kajsát telepít*-! nek. A telkíbányai arany az, ott lakóknak legfeljebb mun-j kaalkalmat jelentett — moh- 3 dotta —, de a gönci arany ? nekünk terem, a termel őszö- 5 vetkezeti gazdáknak. 3 A „G önci Magyar Kajszi” ? tájegység felújítása során' nem feledkeztünk meg a járu-J lékos beruházásokról sem. ? Jövőre 30 vagonos raktár) épül törpe jég gyárral, a vas-? útállomás mellett, hogy az 5 export-vagonok helyben je- 5 gelhetők legyenek. Korszerű 5 gyümölc&aszaio már van Gön- 5 cön. Jövőre szeszfőzde épül,) s reméljük, hogy nemcsak aj gyümölcs, hanem a párlata is ? exportképes lesz 5 Ä gönci tanító előtt kezdeményezett faisko- ? Iája a fejlődésnek megfele-í lóén valósult meg. Ma mái" 5 szakközépiskolában tanítják 5 Göncön a korszerű gyümölcs- ? termesztest. Őszre Göncön ? száz holdas kajszitelepítés \ lesz. Göncruszkán 201 hol-; dón már lassan termőre for- 3 dúl a kajszi. Kékedtől—Aba- ? újkérig már a gönci kajszi 5 faiskola termeszti a szaporító-? anyagot a telepítésekhez. Ez? lesz tehát, az aranybánya. A 5 gönci arany árad majd szét 5 szerte a tájegységben, hogy i jólétet, gondtalanabb életet 5 biztosi tton a tennelőszövetke- 3 zéü gazdáknak. Németh 1-m.rg ; ___” országgyűlési képviselő A KTA TOLOGATÁST HOZOTT ANYAGBÓL VÁLLALHATUNK Tű FELüLfTEU ö szertana előtt mos t% mmml JELENTVE hmm ÖAMERKSÍS S2TMftW Soda István jLea&aner Jmrti rajnai A „Régi élet” sírásó brigádnak a vezetője vagyok, A napokban felkerestem kollégámat, az SZTK körzeti orvost. — Tessék már mondani, miről lehet megismerni, hogy én elpolgáriasodtam, — Miből gondolja a kartács? — kérdezi a körzeti orvos. — Kérem szépen* úgy érzem. Az orvos megvakarta a fejét, hosszasan rámnézett, aztán ismét kérdezgetni kezdett. — Mik a tünetek? — A tünetek? Hát először is jócskán megjavultak életkörülményeim az eltelt húsz év alatt. Saját házacskám is van. — Ennek csak örülni lehet. — Ez eddig rendjén van. — De folytatom tovább. A múltkorában valami fájintos darabot játszottak a tv-ben. nekem roppant tetszett, aztán két nap múlva olvasom az újságban, hogy ez a darab cakk- pakk mindenestül giccs. Hat gondolom, itt kezdődött az én elpolgáriasodasom. Hogy tetszhetett nekem az a giccs, amiről, amikor néztem, nem tudtam, hogy giccs. — Ennyi az egész? — Szóval, doktor úr, lehetséges, hogy az én életkörülményeim javulása gondolkodásmódomban okozott el- polgáriasodást, — Marhaság, Ez álradiikális felfogás. Az ilyesmit elutasítjuk, nem értünk .vele egyet. Igaz, akadnak nálunk is Sáska Tóbiások, akik olyan keresethez jutnak, amelyet nem érdemelnek meg. — Ez az, kéremalásssn. Azt tessék megmondani, hogy amikor ásom a sírokat, hol ettől, hol attól, hol egy húszast, hol egy ötvenest kapok. Ez is nem olyan kereset-e, amelyet nem érdemiek meg. Hiszen én se egyiknek, se másiknak nein ásom se mélyebbre, se nagyobbra a sirt, mind egyforma, ahogy elő van írva. És ezért tisztességesen meg is kapom a béremet. — Ne tévessze össze öregapám a borravalót a sikkasztással, a lopással, a csalással, a visszaéléssel, vagy azzal, hogy X. Y. vezető beosztásával visszaélve egy-egv jó zsíros újításba társként bevétett magát. Leemeli a nehéz ezreseket és ezért nem csinált semmit, csupán anv- nyit, hogy nem akadályozta meg az újítás érvényre jutását. Magának nem kell az el- polgáriasodástöl tartani. Dolgozzon csak nyugodtan, éljen jő egészségben. — Hát köszönöm a felvilágosítást. Nagyon jólesett, hogy meg tetszett nyugtatni, mert már aludni sem tudtam ettől az elpolgáriasodasi nyavalya miatt. De azért, ha valamit fel tetszene írni, nehogy mégis. elő találjon venni ez a kórság. — Nem írok fel semmit,' mert. nincs szüksége semmire. Feledje el az egészet éljen jómódban, vagy még jobb módban, mint eddig. Dolgozzon nyugodtan tovább, ásson jó mély, száraz, egészséges, kényelmes sírokat. — Végtelenül hálás vagyok? a felvilágosításért, doktor úr. Es tudom, hogy elvből nem tetszik elfogadni semmiül!!), de én megígérem, hogy annak idején, majd akkor, amikor szóval én a doktor úrnak egy olyan, de olyan szép sírt fogok ásni , hogy meg lesz ele* gedve vele... mégegyszer kös szőnöm. * Szóval így történt az eset Kelt mint fent a esicsogó- hsn a toksoron. Szomorú Rezső „Régi élet” sírásó brigád vezető ve.
