Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
Tm&map, 196S. Jnníos S. eSZAKMAGTAROKSZÄa 7 Üj könyvek a miskolci könyvesboltokban Éppen, hogy végére érünk a könyvhétnek és a miskolci könyvesboltokban már újabb, nem az ünnepre kiadott könyvekkel találkozhatunk. Mégpedig nem is kevéssel! Néhányra igyekszünk hát felhívni olvasóink figyelmét A politikai irodalom kedvelőire gondolunk most először, mert a nemrégiben megjelent és rendkívül érdekes A hóhérnak nincs arca című Eich- mann-törlénetet újabb, hasonló írás követi. Jacques D clarue francia rendőrségi szakember megírta a hírhedt hitleri titkosrendőrség, a Gestapo történetét. Könyve, amely A Gestapo története címet viseli, alapos elemzése e szerv szörnyű munkájának és most, amikor Nyugat- Németországban a hitleri korszak bűneinek elévüléséről beszélnek, nem árt elolvasni ezt a vádiratnak beillő alkotást. A szépirodalom, de egyben a történelem barátai egyaránt A XV. századból származó sárospataki római katolikus templom a késő gótikus építészet egyik legszebb hazai emléke. A történelmi nevezetességű, háromhajós vártemplom építéstörténetének tisztázására az elmúlt évben nagyarányú ásatások kezdődtek. Ez a munka igen sok izgalmat okozott és érdekes felfedezéseket eredményezett. A levéltári adatok szerint ebben a templomban temették el — többek között — Perényi Pétert, Országit Ilonát, Lá- rántffy Mihályt. Lórántffy Zsuzsannát, II. Rákóczi Györgyöt és Báthory Zsófiát. A közel egy éve tartó ásatások most fényt derítettek az évszázados titokra. A templom eredeti padlószintje alatt, amelyet egy méter magas feltöltés takart, megtalálták a fejedelmek temetkezési helyét. A Magyar Nemzeti Múzeum tudományos kutatóinak és régészeinek irányításával ez év tavaszán mintegy 20 kriptarendszert és több mint 30 sírt bontottak fel, s meglepetésükre egyetlen olyan koporsót sem találtak, amelyről az iratok megemlékeznek. Ezt azzal magyarázzák, hogy a templom kétszer leégett, többször gazdát cserélt, s a történelmi nevezetességű sírokat valószínű ezekben az időkben bolygatták meg. Az örömmel értesülhetnek róla, hogy ismét megjelent Stefan Zweig híres könyve, a Stuart Mária. A harmincas éveknek egyik komoly irodalmi élménye volt, ha Zweig megjelentetett egy-egy újabb életrajz-regényt A francia Maurois és az angol Strechay mellett Stefan Zweig volt ennek a hasznos és népszerű műfajnak legjobb művelője és ha ma elolvassuk a Stuart Máriát, elmondhatjuk, napjainkban is az maradt. A tudományok iránt érdeklődők számára sok érdekes megállapítást tartalmaz Porcon Thewrewk Aurél könyve, amely a Bibliai csodák címe viseli. A Bibliai csodák történeteit magyarázza tudományos alapon a szerző. Megmutatja, hogy ezek a „csodák” események, egyszerű természeti jelenségek voltak, csak az ókor embere még nem tudta megmagyarázni ásatások alatt fellelt sírok nagyobbrészt XVII—XV1U. századból származnak és azokból mintegy harminc igen jó állapotban levő ruhanemű: hímzett dolmányok, ingek, szoknyák, nadrágok, papucsok és cipők kerültek elő. Ezek restaurálását a Magyar Nemzeti Múzeumban már megkezdték. A kriptarendszer feltárása közben Molnár Vera, a pataki vár régésze a templom déli oldalán értékes leletet talált. A földmunkák során előkerült egy XI—XII. században épült románkori körtemplom falmaradványa. így bebizonyosodott, hogy a gótikus templom helyén már az Árpád korban is templom állt, amelyet valószínűleg keresztelő Szent Jánosról neveztek el. A régi okiratok arról vallanak, hogy az 1230-as években volt egy ilyen nevű temploma Pataknak és a feltevések szerint ennek nyomaira bukkantak. Az ásatásokat, a nyári hónapokban fejezik be, majd a templomot eredeti állapotába helyreállítják. Így láthatók lesznek az eddig befalazott hatalmas méretű gótikus ablakok, a teljes nagyságú tartó-oszlopok és az északi falon létesített, a vár egykori védelmét szolgáló törések. „csodaként^.' Tehát nem hazugságok, csak akkor még megmagyarázhatatlan természeti jelenségek. A művészet szerelmesei viszont Pogány Frigyes rengeteg képpel illusztrált Párizs című könyvében gyönyörködhetnek. A szerző a város alapításától kezdve mondja el Párizs építészeti remekműveinek történetét.. Végül az ifjúság számára is tartogatnak valamit a könyvesboltok. Rónaszegi Miklósnak , aki Shakespeare életéről szóló könyvével már szerepelt a Móra Ferenc kiadó híres emberek-sorozatában, új könyve jelent meg Keserű komédia címmel. Ez az írás Moliere életével ismertet meg bennünket. Idegenforgalmi tervet készítenek megyénkben A VÁTERV budapesti vállalat mérnökei a csehszlovák határ mentén lévő övezet idegenforgalmi regionális fejlesztési tervét készítik megyénkben. Jelenleg bejárják Borsod északi hatarmenti területeit, adatokat gyűjtenek, ismerkednek a vidékkel,, felmérik az ésszerűen várható forgalom lebonyolításának lehetőségeit. Előreláthatólag októberre készülnek el munkájukkal. A Viktória „Mi van Berlinben? | a Viktóriát és Darvas Lilit. A darabnak is, Darvas Lilinek is komoly sikere van” — írja 192G. május 6-án Az Estben hazatérése után Keltái Jenő. „... már hónapok óta játsz- szák ... amely iránt Berlin legelőkelőbb közönsége és a művészvilág részéről szokatlanul nagy az érdeklődés. Gyönyörű autók sorakoznak ... jeléül annak, hogy a legelőkelőbb közönség nézi.. Ha e két beszámolót olvassuk, együtt találjuk, a művet és közönségét: A Viktóriában szereplők, és akiknek készült, •— gondolhatjuk, fís ezúttal mégsem. A Viktória közönsége hűtlen lett önmagához, mini; ahogy e másik beszámoló írója, Molnár Ferenc is, aki valami új, számára is idegen, átütő erejű, művészi eredménnyel találkozott. (Pesti Napló, 1926. május 23., 21. oldal.) Ma már filmtörténeti közhely Eisenstein zsenijéről beszélni, és Patyomkin páncélost a filmművészet egyik legjelenlőségüket, ezért kezelte Feledem sírolc liefivéts románkori körtemplom romjai még nincs vege a csatának,: látja jól; még nem adott ki mindent. Kimegy a konyhába, behozza a zöldséget, leül és tisztogatni kezdi. Idő múltán megszólal. — Miért, és ez mondta, hogy elvenne? — Még nem. Anya ránéz. •— És fogja mondani? C seppet tűnődik, aztán elmosolyodik.. — Olyan kedves, hogy az elmondhatatlan. Minden nap hoz valamit, mozijegyet, süteményt, narancsot. Gondoskodik a szórakozásról. S ha nem, hát ülünk otthon. Beszélgetünk. — Odaugrik anyához; szinte boldogság önti ej, hogy végre beszélhet erről valakivel. — Mert ezzel van miről! Érti? Minden gondolatunk közös! Ez hozzám- való ember. És micsoda feje van! — Süteményt; narancsot.. — Anya felnevet. — Te liba! Így kezdődik a lánykérés? — Miért? Így is kezdődhet. Herseg a vastag répa oldala, ahogy futkos rajta a kés foka. — És nem félsz, hogy megunja? Elmosolyodik. — Ez? — A másik! — Anya hangja csattan. — Az, sajnos soha. Bárcsak megunná! És én végre megint szabad lehetnék! — Nagyot sóhajt, aztán a tükör elé lép és vetkőzni kezd. — Tett fel vizet, mama? — Tettem. — Köszönöm. Anya végzett a kővér sárgarépával, megöblíü; de nem nyúl másikért. — Vigyázz! Nem lehet a végsőkig feszíteni! A férfit is tudni kell tartani, fiam. Azt is fogni kel! ... Károlyt „fogni”. Nolúsz! Türelmetlenül int. Ugyan, anya! A z öregasszony leteszi a kést, feláll és odalép hozzá. — Menj vissza Károlyhoz, fiam — mondja csendesen. S szinte könyörög a hangja. — Gondolj a gyerekedre! A blúzát húzza le éppen; bosszúsan ránt a vállán. — Megőrjít a féltékenységével! — Istenem ...' legyint anya. ■— Le arra emlékezz, amikor melléd állt a bajodban, szégyenedben! Ilyen jó embert nem kapsz még egyet! Maga elé tartja a blúzt, megfordul és az öregasszony szemébe néz. — Nekem nem jó ember kell, hanem szerelem! Jogom van rá, nem? Egyetlen életem van! Ez az, amit nem kapok még egyet! Anya hallgat, hallgat, aztán mélyről sóhajt. — Egy asszonynak tűrni kell, fiam. Az az ember lányának sorsa itt a földön... Rámered. Hirtelen olyan mélyről törő, vad keserűség vesz erőt rajta, hogy a torkához kell kapjon, mert úgy éra, megfullad. — Múltszázadí mese ez, mama! — kiáltja nyomorultul. S felnevet kinzottan.' — Ennek köszönhetem, hogy itt; tartok! Bár sasé hallgattam volna erre a pokoli bölcsességre! Nézzen rám! Itt: vagyok huszonkét évesen, élve eltemetve! — Megcsendül fülében anyja hangja; még a hanghordozására is emlékezik. — „Mire vársz? Az ál ruhás hercegre?” Így mondta, igaz? Hát ez most nem álruhás herceg, csak rádióműszerész, és nem is kellett volna olyan sokáig várni rá! Csupán egy esztendő türelem ... A nya rémülten nézi; ilyennek még sohasem látta. Bátortalanul végigsimít a vállán. — Ilonkám.; Ellöki a karját. — Mert ezt szerethetem a fejemmel is, mint Károlyt, ahogyan maga prédikálta, de a szívemmel is, mint Györgyöt annak idején! Érti? — És most már kitört belőle a sírás. Ezzel boldog lehetnék, ha maga engedett volna várni! Ha nem irigyelte volna tőlem ezt a boldogságot... A díványhoz támolyog, s lehull rá; fél délután rázza az elfojtott zokogás. Az öregasszony meg csak áll, áll, nem érti, mi ütött a leányba. Hiszen világéletében csak jót akart neki — hát nem az volt az egyetlen vágya, hogy legalább az egyszem lánya boldog legyen? Miskolci városrészlet és a Patyomkin páncélos Berlinben nagyobb alkotásának tartani. Most, amikor a szovjet film „új hulláma” ismét világhódító útjára indult, néhány kiváló teljesítménnyel, érdemes visszapillantani az első siker- sorozatra, mely szintén áttörte az ellenséges közeget, művészi eredményei a szocializmustól távolállókat is meggyőzte, bámulatba ejtette. De nem lehet szétválasztani a művészi hatást a belőle sugárzó tartalmi igazságtól. Molnár Ferenc bár az elején határozottan elválasztja a filmet a kortárs szovjet élettől, fejtegetései során önkéntelenül eljut oda, hogy „látnoki erejével szinte előreveti árnyékát annak, ami tizenkét és húsz év után bekövetkezett. Maga a beszámoló a következő, melyben a mai filmesek számára is aktuális tanulságokat von le a filmből: „Berlin ez idő szerint, legnagyobb művészi eseménye egy film, amely a legnagyobb mértékben felkeltette az érdeklődést. Ezt a filmet, amelyet a Moszkvai Művészszínház tagjai játszanak és amelyben a színészeken kívül, legalább három-négyezer szereplő vesz részt, eddig egyetlen városban sem engedték előadni. Berlinben is csak úgy engedte meg a rendőrség, hogy az első alkalommal, amikor a film tüntetésre adna alkalmat, betiltja. Erre azonban nem került sor. Három-négy kis moziban már hónapok óta játsszák a filmet, amely iránt Berlin legelőkelőbb közönsége és a művészvilág részéről szokatlanul nagy az érdeklődés. Gyönyörű autók sorakoznak a kis mozik előtt, jeléül annak, hogy a legelőkelőbb közönség nézi a „Potemkin hadihajó” csodálatos felvételeit. Ennek az orosz filmnek semmi köze nincs a mai orosz viszonyokhoz, meid; a cári Oroszországban játszódik. 1905-ben, amikor az a maga nemében páratlan esemény történt, hogy a Potemkin hadihajó matrózai fellázadtak a rossz élelmezés miatt, a tiszteket részben megölték, részben elfogták. A hajó azután Odessza ellen vonta fel ágyúit, ahol már a cári flotta vonult fel a Potemkin ellen, amely ekkor Románia felé vette útját. ahol lefegyverezték a lázadó legénységet és internálták. Ami ebben a filmben a legmegkapóbb és egyben a legmegrázóbb, az teljesen eltér az eddigi filmprodukcióktól. Felvonul előttünk a hadihajó élete, a gépezete, a tömege. a kozákok, minden a legteljesebb élethűséggel, egészen távol mindattól, amit színháznak, neveznek. Az első felírás, amellyel a film kezdődik, így szól; Ml nem dolgozunk sztárokkal. Ezen a filmen nincsenek sztárok." Es jellemző a közönség hangulatára, hogy ezt a felírást hosz- szantartó, szűnni nem akaró taps fogadja. Nem is szerepel egyetlen színész neve sem a filmen, csupán Eisenstein úr nevéről szerezhetünk tudomást, aki a filmet rendezte. A film úgy kezdődik, hogy fotográfiában megjelenik a vásznon az az eredeti akta, amelyet a cári kormány hadügyminisztere kapott a Po- temíkin-lázadásról, amelyben a miniszternek az esetet részletesen jelentették. Ennek az aktának első oldalával kezdődik a film és utolsó mondatával végződik. Forradalomról. vagy szovjetről szó sincs a filmben. Maga a lázadás ténye oly Shakespeare! erővel jut kifejezésre, oly grandiózusán van beállítva, hogy a tény egészen eltörpül a művészet és a rendezési zsenialitás mellett, amelyet a film nyújt. Ez a film egy «• höskölte- mény, amely látnoki erejével, szinte előreveti árnyékát annak, ami tizenkét és húsz év után bekövetkezett A film külsőségére és technikájára vonatkozóan, mint feltűnő jelenséget art kell megemlíteni, hogy csupa rövid képből áll. Alig néhány pillanatig tart egy-egv felvétel, mintha pontosan alkalmazkodnék egy kitűnő regényíró stílusához. Ami a regénvben egy mondat: „Odessza fölött elborult a nap”, vagy „Odessza kikötőiére ráborult a köd”, az a filmen is addig tart. amíg a mondatot elolvasom. Látni, amint a haió kötelei között, a ködön át. keresztül tör a napsugár. vagv egv daru felvesz árut. Es látni, amint lakkcsizmás kozákok felvonulnak a narton. Később már csak a lakkcsizmákat látni, amint a víz felé vezető léocsőkön nyomulnak előre, narancs szerint, minden akadályt gyilkos tüzeléssel elhárítva. Ä hajó gyorsasága, vagv lassú mozgása a haló kerekeinek forgása, a kéményből sűrűn feltörő füst. kis részlet a hullámokból: ezek megeleve- nftésével fejezi Id a rendetó mindazt az izgalmat, vagv megnyugvást, amelv a drámai eseményben bekövetkezik. Ez a film atórt olv nagyszerű, mert egészen eredeti médiát találta meg az elbeszélésnek. Ez nem esik abba a hibába hogy Imreieéiék a színn.ad- boz. ellenkezően, i1 e:;„,„„T„ távolodik a színháztól. TU vines kulissza fis a szivfiszek vincsanek kifestve. Vrivn-rru e-eket mondta erről a filmről: Ez a legjobb film, amit életemben láttam. Most már érthető. miért mennek rosszul a színházak. A darabolt mind rosszabbak lesznek, a filmek pedig mind jobbak. Alfred Kerr, aki pedig nincs egyhamar elragadtatva, csodálatos alkotásnak, mondotta kritikájában a filmet. amelyről itt csak nagy vonásokban tudtam megemlékezni, ma Berlin leg- namrobb művészi eseménye.” De a Viktóriát, két mondattal elintéző Heltai, aki épp a magyar film fellendítéséről ment tárgyalni Berlinbe. lelkesedésében még tovább megy, a méltató ismertetésen túl, — a lehetőségek szerint —, hazai bemutatóra ajánlja ezt, az öt is meghódító műalkotást: Mi van . Berlinben? Láttam a Viktóriát, és Darvas Dilit. A darabnak is. Darvas Lilinek is komoly sikere van. Voltam azonkívül egy filmnél. Ez a Potemkin cirkáló. A legújabb állami orosz film. Az 1905-ös matrózlázadást dolgozták fel benne. A legnagyobb élmény ez a film. A Moszkvai Művészszínház teljesen n értélén színészei játsszák ... Egyik sem star közülük és mégis valami egészen új. valami, az amerikai filmek után is érdekes benyomást tesz az emberre játékuk: Ez a film egy új rendezőt adott: Eisensteinnek hívják, fiatalember, aki a Potemkin cirkáló-Val a legelsők közé emelkedett. Nagy és soha nem látott tömegjelenetek vannak a filmen, rendezői újítások. — Hatalmas tömegeket mozgatott meg Eisenstein a filmen, de a nézőtéren is. Óriási sikerrel játsszák Berlinben a filmet. Miután Magyarországon ezt a filmet lehetetlennek látszik bemutatni; érintkezésbe léptem az érdekeltekkel, hogy a film művészi. vonatkozásai miatt, nem volna-e lehetséaes, hogy ezt a Potemkin cirkálót, kizárólag írókból, művészekből, politikusokból és színészekből alakult, zártkörű társaság előtt mutatnák be Budapesten. e film hatása — közöttük más, akkor külföldön járó hazai művészeinkre is —, de sohasem árt az értékek olyan szembesítése, melyekből — az irántuk egyáltalán el nem fogúit vélemények szerint is — kitűnnek a szó- cialista művészet értékei. Kabdcbó Lóránt Ma már közismert Ez a film tehát,
