Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
2 ESZAKMAGYAROTtSZÁG Szombat, 1965. június SS. ÍZ árvízkárok helyreállításáért Egyesítsük erőinket is az «I termésért 4 KISZ Intéző Bizottságának felhívása a magyar ifjúsághoz a békéért Á Művelődésügyi ÁB munkája Miskolc II. kerületében Válasz egy reklamációra BSzÉoríságosság, de olcsón és ésszerűen Amikor néhány termelőszövetkezeti vezető és mezőgazdasági szakember gondterhelten és furcsáikodva panaszkodott arról, hogy egyes helyeken túlságosan drága építkezéseket követel meg a tűzrendészet a bizonyos műtrágyaféleségek tárolásához, teljes egyetértéssel adtunk helyt kifogásaiknak, megjegyzéseiknek. Sokan, újságolvasók talán emlékeznek még, hpgy „drága mulatság”-nak neveztük azt a többek által is már megerősítettnek vélt intézkedést, hogy vasbeton talapzatú épületekben és csak húsz tonnánként tárolhatják termelőszövetkezeteink a bizonyos műtrágyaféleségeket, mert azok robbanásveszélyesek. A tűzrendészet megyei vezetői azonnal felkeresték a mezőkövesdi járás vezetőit és termelőszövetkezeteit — ők panaszolták elsőként a dolgot — s megállapították, hogy téves információn alapuló félreértésről van sző. Feltétlenül szükséges a foszfor- és ammónia- tartalmú műtrágyaféleségek biztonságos tárolása, mert — bár nálunk Magyarországon még szerencsére nem, de — világviszonylatban már több esetben történtek súlyos, mind emberéletben, mind anyagiakban jelentős kárt okozó robbanások. S most, hogy évről évre több nálunk a műtrágya, évről évre nagyobb mennyiséget keli hónapokon át tárolni térin el őszövetkozeteinkben, nem közömbös, ügyelünk-e a soha nem fölösleges biztonságra. Végső soron azonban néni szükséges drága építményeket emelni a tároláshoz. Zárt, vasbetonépületekre viszont eleve helytelen volna pénzt költeni; hiszen minél zártabb a tárolóhely, annál könnyebben fennállhat a robbanás veszélye. Arra, hogy legfeljebb húsz tonnánként tárolják közös gazdaságaink a műtrágyát, feltétlenül ügyeljenek minden közös gazdaságban és ezt a tűzrendészet is ellenőrzi. Azonban elegendő, ha a földön, műanyag- teritővel, majd földdel takarva helyezik el a nitrogént; szuperfoszfátot.- Ezzel a tárolás biztonságos is, más oldala ról viszont a műtrágya sem ven szít hatóerejéből! Drága épületekre tehát nincs szükség, azonban a nem fölösleges és jóformán semmi különösebb kiadásba nem kerülő elővigyázatosság minden közös gazdaság vezetőinek, szakembereinek kötelessége. Hiszen; ha baj történik, az elsősorban a termelőszövetkezeti közösség kára! Előrelátó emberek Mepysff a K6ST véirsliaitő biz®g>ságánafc lese Pénteken Leningrádban megnyílt a KGST végrehajtó bjzottságáaak 18. ülése, amelyen részt vesznek Bulgária, Magyarország, az NDK. Mongólia, Lengyelország. Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányképviselői. Az ülésen Apró Antal miniszterelnökhelyettes elnököl. A végrehajtó bizottság 18. ülésének résztvevői megvitat-, ják a KGST országok gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésének több fontos kérdését, egyebek mellett. meghallgatják ' a deviza és pénzügyi állandó bizottság tájékoztató jelentését a gazdasági együttműködés nemzetközi bankja 1964. évi működéséről. A továbbiakban megvizsgálják a KGST gépgyártási állandó bizottságának ajánlásait a textilipari gépek és berendezések gyártásának szakosítására és az 1966—1970- es évekre szóló kölcsönös szállítására, valamint a fakitermelő gépi berendezések gyártásának szakosítására és kölcsönös szállítására. Miskolc II. kerületének tanácsa legutóbb tárgyalta a kerület Művelődésügyi Állandó Bizottságának munkáját. A tanácsválasztás óta az ÁB igyekezett segíteni a tanács és a vb munkáját, elérte, hogy erősödött a kapcsolat a művelődésügyi osztály művelődésügyi felügyelője, a népművelési felügyelő és a kerület iskolai könyvtárainak felügyelője között. Az albizottságok közül különösen jó munkát végzett az oktatási, művelődésügyi, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság. Az ÁB megállapította, hogy a kerület iskoláiban tervszerűen nevelik munkára a gyermekeket, az élettel való kapH azamentem. A tanya körül zöldelltek az akácok, akárcsak emlékeimben. Az udvaron libák szálltak. Jól esett nekik a feketére mázolt vályog-ólban való kuksolások után felemelkedni a szabad levegőbe. . Anyám megmutatta a pókhálós ereszek alatt a fecskefészkeket is. Úgy játszott arcán az öröm, mint mikor gyermekkoromban hazajött a piacról, s mutatta apámnak, milyen olcsón vett magának fejkendőt. Aztán azt mondta: — Készültem elmenni. — Csak nem templomba? — kérdeztem némi élces hangsúllyal. — Ugyan már! Hétköznap? Még vasárnap se nagyon érünk rá. Jobb már nekem itthon. — Hát? — Béla sógorodékhoz. Jó kedvem volt. — Csak nem a világ felvégén akarnak most meg egy másik házat építeni? — Hurcolkodnak. Mondták, hogy menjek el nekik segíteni. Béláék — máskor is így beszéltem róluk — tavaly építették az új házat. Nagyon Szorgalmas asszony Béla felesége. Míg Béla dolgozni járt el, a vasúthoz, addig ő a Vályogot verte az udvar hátsó, szilvafás részében. Az ég alatt szállt a gyönyörű libacsapat. Egyetlen rózsaszín kombinéra vetkőzött, úgy taposta a töreket a sárba. Nem szégyellte, hogy az avas, töredezett léckerítésen át meglátják. Csak akkor kapott magára valamit, amikor estefelé a csorda-rétekről hazaballagó tehén nagyot bőgött a kapuban, meleg-szagú fejét felemelte az -akácfa lombjai közé, s ment, hogy bekösse az istál’óba. 0 " sszel láttam is a tető alá húzott épületet. Nem szóltam róla, de én legszívesebben nem is néztem . oda. Majomösztönnel' lemásolták, mint a baba-korból kinövő gyerekek a falusi konyhák falvédőfiguráit, a ki tudja hol ellesett, lelemény- telenül üres régi városok elitvilláit. Utálatos utánérzésnek tartottam. A faluban nem találtam másik olyan épületet akkor, de tudtam, egy év múlva tízesével csinálnak ugyan- olvat. Nem alaptalanul tételeztem föl! ismerve jól a falusi ösztönös szokásokat. Igazam lett. Ebben az évben szüleim is elhatározták; otthagyják a tanyát. Házhelyet is vettek. Úgy számolták, hogy ami pénzük van, azon felépítik, ősztől tavaszig az új házban laknak, de azért nyárra visz- szamenngk. Ki az irdatlan szikesekre, a portól fuldokló dűlők mellé. A faluban úgy se lehet annyi baromfit tartani. A teheneket a fűvés árkokban legeltetik majd. s a haszonból megélnek valahogy. Láttam az új ház tervét. Valamelyik falusi maszekkal készíttették, panaszkodtak, hogv majdnem kétezer forintot fizettek érte. örültek, hogy az 6 házuk is olvan lesz, mint a Béláéké. S fölmérték gondolatban az erőket; hoav azoknak gyerek sincs, idősebbek is, s valamikor nawon jól futott nekik a szekér, mert tíz hold földet örököltek. Biciklivel mentünk a füves ösvényeken. Teli volt pacsirtákkal az ég. Fácánok repültek valahol a fák között, amik vev ragyogtak a földek barázdáiban, akárcsak nagyapám esti lócákon duruzsolt meséiben. Jókor érkeztünk anyámmal. Béla sógorommal az utcán találkoztunk össze. Kicsit ittas volt. Azt mondta, meg kell ünnepelni ezt a napot. A ásol at javul. Gyakoriak a gyár- látogatások, jók az iskolák kapcsolatai az LKM-el, a miskolci szénbánya igazgatóságával és a tsz-ekbe is ellátogattak a tanulók. A jelentés hangsúlyozza, hogy különösen az újgyőri és a vasgyári területen jó a népművelési munka a kerületben. Az LKM Bartók Béla Művelődési Otthon és a perecesi Bányász Művelődési Otthon egyaránt több szakcsoporttal rendelkezik. A Bartók Béla Művelődési Otthon havi programja minden szempontból megfelel a követelményeknek: N em hiszem, hogy Angliában például, vagy másutt a Becsületrend lovagjává ütik azokat a kocs- márosokat, akik vizezik a bort, vagy rendelés után egy fél deci helyett csak 3,5—4 cent konyakot, egy korsó sör helyett egy felei; szolgálnak fel az imádott vendég asztalára. Kiváltképnen, ha a csaláson rajtakapják őket! Bár az ilyesfajta „ügyeskedés” ott még csak-csak „elmegy” valahogy. — mi ez a nagyobb stílű seftelésekhez képest, ami egy nagymúltű kapitalista országban eléggé gyakori. De azt sem hiszem, hogy azok az ital boltvezetők, akik itthon a rájuk bízott állami étel-italféleségekkel hasonlóképen „ügyeskednek” (természetesen a saját zsebük javára) valaha is Kossuth-díjat kapnak majd. Még akkor sem, ha tisztességtelen üzelmeiket néha oly művészi ravaszkodással, al;g- aüg észrevehetően és gyakran „közvetve” végzik. A minap véletlenül fültanúja voltam az alábbi párbeszédnek, az egyik zöldvendéglő pultjánál, ahol éppen két vendéglátóipari beosztott váltott néhány ingerült szót. — Én ezt nem csinálom! Ha százszor vezetők, akkor sem. Az úristen se látott még ilyet, az embertől azt kívánják, hogy 40 adagból legalább 45-öt mérjek ki. Hogyan? Lökjek talán oda egy fél adagot? Mire fel? A pénzéért még be is csapjam a vendéget? Hát csinálja, aki akarja! (Ez volt az első monológ.) — Rettenetes ez! Kilopnák a másiknak a szemét is, ha. tehetnék. Mi csaljunk nekik? Hát egy frászt!... (Ez meg a második monológ volt.) Ebből ugyebár nem nehéz megállapítani, hogy egyes vendéglátóipari üzemegységvezetők, enyhén szólva, tisztességtelen kívánságokkal lépnek fel beosztottjaikkal szemben és súlycsonkításra; csalásra ösztökélik és ezzel idegesítik is őket. Csonkítsák csak nyugodtan a vendégnek előírásszerűén kijáró adagot — ételben, italban — nehogy az „előrelátó” üzletvezetők ráfizessenek, ha éppen elszá- mo1+!'tják őket... T artok tőle, hogy az ilyen tisztességtelen kívánságokkal terhelhető „szocialista kocsmáro- sok” mégsem eléggé előrelátónk. Könnyen megeshet, hogy az ÁKF, a népi ellenőrzés, vagy éppen valamelyik társadalmi ellenőr jóvoltából mégiscsak ráfizetnek! Előbb, vagy utóbb! Viszont a kellemetlenségnek elejét is lehet venni! (cső) Az ENSZ ünnep! Dlésszaita A San Francisco-i operában tegnap kezdődött az ENSZ jubileumi ülésszaka. A városban együtt van a 114 tagállam sok képviselője. Az ünnepi ülésen felszólalt Johnson amerikai elnök is. szomszédba indult akkor; hogy hazajött, fogják be a lovakat, aztán gyerünk, rendezzük meg azt a pálfordu- lást. A gumikerekű kocsi hátuljában ültünk le. Kiskabátban volt mindenki. Az utcákat már keményre sütötte a tavaszvégi nap. Béla sógorom cigarettával kínált. Hamar megtalálták az após házát, kinn volt a Zagyvaparton, s kezdtük felrakni a bútorokat, amik eddig az öregember hajdani asztalosműhelyében voltak egymás hegyére-hátára zsúfolva. Már az új házba szánták azokat, de egy éve már, horv megvették. Akkorra le volt bontva a régi épület. Saiát portájukon nem tudták hová tenni. Megegyeztek. hogy itt elfér. I t síig rámoltunk az új 'j házban. A szőnyegeket is leteregettük. Dicsekedett Béla felesége, hogy mennvi pénzbe került a falak kifestése. Mindeevik falrész más színű volt. Én hüm- mögtem, mert nem akartam megbántani őket. Egy életen át gürcöltek azért, hogy öregségükre rendes körülmények közt éljenek. Hát magamba fojtottam véleményem a rikítóan giccses papagájszínekről. Azt mondtam: — Itt most már meglesznek. — Á, nem tesszük tönkre a lakást — mondta Béla felesége. Nem tudnám megmagyarázni, milyen mosoly volt az arcán. Nem értettem, mit akart ezzel mondani, de Béla kimenten n helyzetből. — Belefagynánk ebbe a télen — mondta. — Nyáron meg csirkéket nevel az asz- szony, csak nem hozzuk ide! Csináltunk mi magunknak egy kiskonyhát. Abba kemence is van. El lehet ott lakni. A régi bútort hová tettük volna? Nem adnának azért semmit. Kihasználjuk még. Mit használnak ki? Fiatal házaskoruk óta nem volt elég? A kemencefűtések porától, a füsttől, a fában kúszó, pusztító időtől megöregedtek azok. Hány évig szolgáltak a meg- gémberedett gerendák alatt? Ki mondja meg? S mégsem tudnak fellázadni ellenük. Nem dobiák ki a szemétdombra. Elválaszthatatlanok már életüktől. Az új ház, a reszkettet.ő fagyokban végzett munkájuk árán vett bútor annyit tesz életükben, hosv ha rokonok jönnek, szomszédok bevezessék őket a virágos szőnyegekre. akár a múzeumba, s meghallgassák a szertartásos, dicsérő szavakat. Csak annyit, hogy letették fejükről a legnagyobb gondot és megelégedtek. Megvóitozott-e így a sorsuk? Élveznek-e valamit Is abból, amire ráment nende- Iveq koruk óta eeé=7 élőtök? Miféle szent és sérthetetlen várat alkottak, amelvnek lépcsőién ők csak a kanunr meg- r1"- - s-rprpnét. vállalják? A magántulajdon zsákmányolni éhes váevát könnven kihfrdethe*- ném fölöttük. De csak erről lenne szó? Nem feledkezhetünk-e meg másról, aminok értőkében tennünk krllett volna valamit” Tőrtónntecen az ízlést, a szénZnaóket megteremteni tudatukban. Ser főző Simon: j ÜJ SZEREP osztályvezető helyettese, Beck Sándor, a SZOT titkára és dr Ortutay Gyula, a. TIT elnök* is. Hevesi Gyula akadémikus, i MTESZ elnöke beszámolójábai elmondotta, hogy a MTESü tagjainak száma majdnen húszezerrel emelkedett és mos már meghaladja a hatvanhat ezret » , Huszonöt tagegyesület mintegy ötszáz küldöttének részvételével pénteken a Technika ’Há zában megkezdődött a Műszaki és Természettudományi .Egyesületek Szövetségének VI. közgyűlése. A tanácskozáson ’részt vett dr. Csanádi György ‘közlekedés- és postaügyi mi- miszter, Szili Géza, az MSZ- >MP Központi Bizottságának MepMiöti a MTESZ VI. közgyűlése í Pénteken a Magyar Tudo- ^mányos Akadémia dísztermékben tudományos életünk szá- f mos neves képviselőjének 7részvételével rendezték meg a f tudományos békekonferenciát. A tanácskozáson ott volt az ^MSZMP Központi Bizottsága, »a párt, a Hazafias Népfront ^Országos Tanácsa, a Külügy- £ minisztérium, a Művelődés- 7 ügyi Minisztérium és a Fővárosi Tanács képviselője is. ^ Jelen voltak a jugoszláv bé- [kefiga hazánkban tartózkodó f delegációjának tagjai. 7 A tanácskozáson Rusznyák b István, a Magyar Tudományos ^Akadémia elnöke tartott be- N vezető előadást A tudósok a [béke védelmében címmel. Ez- fután dr. Sík Endre, az Orszá- zgos Béketanács alelnöke tartott előadást a nemzeti függetlenségi mozgalmak időszerű kérdéseiről. f Az előadás után korreferá- 'tumok hangzottak el. A tanácskozás befejezés« után a konferencia résztvevő: felhívást intéztek a külföld: tudósokhoz, tudományos éi felsőoktatási intézetekhez. A felhívás figyelmeztet az egyre veszélyesebbé váló vietnami helyzetre. — Hívjuk és kérjük a Föle minden országának tudósait, c tudományok oktatóit, s a: egyetemek ifjúságát, tartsanak velünk a béke helyreállításának útján. Ne nyújtsanak segítséget a háborúra törekve imperializmusnak. Tehetségüket és -alkotómunkájuk minden eredményét állítsák a; emberiség nagy és szent céljának, a béke megteremtésének és fenntartásának szolgálatába. — Egyesítsük erőinket e békéért, a nemzetek függetlenségéért és a leszerelésért! — Nagy a tudomány felelőssége. Legyünk méltóak hozzá! Elvtársak! Kiszisták! Fiatalok! Lelkes, önzetlen, ifjúkommunista tettekre szólítunk benneteket az ország minden területén. Ez év tavaszán, a rendkívül szeszélyes időjárás következtében, megnövekedtek hazánk gondjai. A folyók gátjait immár hónapok óta roppant erővel ostromolja az ár, s hogy eddig nem történt súlyos katasztrófa, az csakis a s ávos, állhatatos védekezésnek, tízezrek hősies helytállásának köszönhető. Az őrtállók seregében a felnőttekkel vállvetve mindenütt ott küzdenek ifjúságunk legjobbjai is. A közügyért érzett felelősségükéi, becsületes, áldozatos munkájukat példaképül állítjuk egész ifjúságunk elé. Á következő hetekben, hónapokban az árvíz további pusztításának megakadályozása, az árvíz okozta károk gyors helyreállítása és a tavaszi esőzések miatt összetorlódott mezőgazdasági munkák elvégzése, majd az új termés veszteségmentes betakarítása mindannyiunktól, egyénektől és közösségtől hazafias tetteket igényel. Amikor megrongálódott családi otthonok újjáépítéséről és az ország kenyerének biztosításáról van szó, ifjúságunk nem ismerhet fáradságot. Most mindenekelőtt a napi munkában való további becsületes helytállásra és önként vállalt társadalmi munkára van szükség. Számítunk ifjúságunk tettrekészségére. Fiatalok! Termeljetek több építőanyagot a helyreállításhoz! A szakszervezetekkel együttműködve, önkéntes túlórával árvízmüsza- kokkal, társadalmi munkával segítsétek pótolni népgazdaságunk veszteségeit, ajánljátok fe! a munkák ellenértékét az; árvízkárok helyreállítására! j A városokban és falvakban aj KISZ-szervezetek mindenütt^ tevékenyen vegyenek részt at Vöröskereszt vezetésével weg-' alakult operatív bizottságok-’ ban, amelyek az árvízkárok' helyreállítása érdekében ki-j adandó bélyegeket juttatják el: a lakossághoz. ^ A fiatalok anyagiakkal is tá-^ mogassák az árvízkárosultakat., Saját forintjaikon kívül ajánl-' ják fel a kulturális- és sport-' rendezvények bevételét erre ai célra. A felajánlott összegeket! a 10.290-as csekkszámlára fi-, zessék be. ^ Fiatalok! ^ Az árvízvédelmi és helyreá!-^ lítási munkákkal párbuzamo-, san segítsétek a mezőgazdasági] munkák jó elvégzését! ’ A nyári önkéntes ifjúsági^ építőtáborokban dolgozó fiata-i lók tekintsék becsületbeli { ügyüknek a jó munkát, a vál-j lalások teljesítését. ^ A gazdasági, mozgalmi veze-, tőket arra kérjük, támaszkod-] janak bátran ifjúságunk mun-’ kájára. j Bízunk ifjúságunk tettre-^ készségében, felelősségérzeté-{ ben, segíteni akarásában. Meg-| győződésünk, hogy közös igye-j kőzetünket siker koronázza. ^
