Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-25 / 148. szám
2 ESZAKMAGTAROR.SZÄG Péntek, 1965. június S5„ ítví El NAM 1961 fl dé!-vle!naii háborúról ÍD£l-¥8ETMilM196Íf Térképpárunk a dél-vietnami függetlenségi háború kibontakozását mutatja be 1961-től napjainkig. Már felületes összehasonlítás alapján is szembeötlő azoknak a — térképünkön fekete színnel ábrázolt — területeknek nagyobbodása, amelyeket a Nemzeti Fel- szabadítási Front hadserege állandó ellenőrzése alatt tart. A Me- kong-folyó deltavidékét, a főváros, Saigon környékét, és ettől északra két-három nagyobb város, il- ctve katonai tábor körzetét Je- jzámítva, az egész ország területének nyolctizede a Dél-Vietnami Nemzeti Fclszabadítási Front hadseregének felügyelete alatt áll. Dél-Vietnam 14 millió lakosából 10 millió cl a felszabadult területeken. Mindezek alapján jogos a kétely az Egyesült Államok felelős vezetőinek azon állításait illetően, amely szerint az amerikn’ katonák a dél-vietnami lakossá- megvédése érdekében tartózkor" nak Dél-Vieinamban. Ugyanakk' kételkedni kell Johnson elnök v katonai tanácsadói ítélőképessége ben is, amikor a helyzet ismeretének birtokában elzárkóznak az egyetlen megoldási lehetőségtől: a tárgyalásoktól. Jelmagyarázat hez; mindkét térkép1. A Nemzeti Felszabadítás! Front hadserege által állandóan ellen őrzött területek. 2. Változó ellenőrzés alatt áll- területek. 3. Az Amerikai Egyesült Államok csapatainak, illetve a dél- vietnami bábkormány egységeinek felügyelete alatt álló területek. Mohácsnál újabb utcákat ürítenek ki A Tissa és a Bodrog tovább apud , Budapesten 8 méter alá Csökkent a Duna vízszintje, délután 793 centimétert mértek a Vigadó téri mércén. Több töltésszakasz'on folytatták az erősítést, illetve a gátak mögötti területek feltől fáiét, hogy elejét vegyék a szivárgásoknak. Mohács város helyzete egyre nehezebbé válik. Mind több partmenti utca és házcsoport kerül vízbe. Egyes Duna- sori utcákon már csak csónakkal lehet közlekedni, az udvarokon térdig ér a víz és az emelkedő talajvízszint miatt a Duna mentén kiürítéseket kellett végrehajtani. A Duna mentén a déli utcák lakóit már korábban biztonságba helyezték. Az északi utcákban eddig eredményesen védekeznek a betörő víz ellen, de a csütörtökre virradó éjszakán itt is romlott a helyzet. A jármű-közlekedés ezekben az utcákban teljesen megbénult, a gyalogosok pedig csak a magasra rakott homokjárdákon tudnak közlekedni. Tekintettel arra, hogy a házak életveszélyessé váltak, a területi árvízvédelmi bizottság elrendelte a fenyegetett partmenti városrész azonnali kiürítését. Tovább javult a helyzet a megáradt folyók borsodi szakaszán. A Bodrog és a Tisza is. lassan , tovább apad. Megnyílt az új leant! szájra első ülésszaka Memento! j 3 Tizenöt esztendeje, 1950. jú- hozzálátni a szocializmus épi- j] nius 25-én robbantotta ki az tésóhez, a felszabadult nép fi- : j amerikai imperializmus a ko- gyelemre méltó, önmagáért be- f n reai háborút. És ettől kezdve szelő eredményeket ért el. t'é. - három éven keresztül szaka- Korea esete örök memenü ''l°! 0 0 datlanul dörögtek a fegyve- lehetne az amerikai imperii ója, i 0 rek, robbantak a r. pusztultak a falvak és városok, zés és a tanulság megszívleli Leírhatatlanul sokat szenvedett helyett ismét a „végzetes Kitbombák, listák számára. Ök az emlék' tó->esi .. _ Ka“ a megtámadott koreai nép. land” útjára léptek. Megrohan- j Csak magára Phenjanra 400 01)0 Iák Dél-Vietnamot, pedig a sze- ö bomba hullott. A Pentagon műk előtt játszódott le a Iran- ’ 3 vérgőzös tábornokai azt hitték, ciák IMem Bicn Phu-ja, az a - 0 hogy a fegyveres terror végle- fantasztikus méretű vereség sz: 0 ges fokozásával, a modern ha- amely a francia imperialisták: ása 0 ditcchnika kíméletlen bevető- kivetette Indokinából. Napjj: ■ Ősével — térdrekényszeríthetik inkban a vietnami szennye ltd.- 0 egész Korea valamennyi sza- háború mindinkább „koröa — 0 badsá gszerető fiát és lányát. típusú” vérontáslá fajul. Iá 0 Három évi öldöklő küzdelem hullanak a. bombák, ísifk-i. 0 után bebizonyosodott, hogy Ko- pusztítják a városokat és fal- 3 reá népét nem lehet legyőzni, vakat és már mérges gázokat 0 Az imperialisták tárgyalásokra is használtak. 0 kényszerültek és 1953. júliusa- De a nép ugyanúgy, min': 0 ban megkötötték a panmind- Koreában, nem adja meg ma 0 zsoni fegyverszünetet. Más- gát. Sőt, egyik vereséget a má- 0 fél évtized múlt el azóta. Ki- sík után méri a betolakodó jen- 0 derült, hogy az amerikai íegy- kikre és nem kétséges: bekö- 0 verek árnyékában meghúzódó vetkezik a második Diem Bien 0 dél-koreai rezsim házatáján lé- phu is, ennek jenki váttozatá- 3 nyegeben azóta sem konszoli- ban. Nem lehet túlságosan tá- " 0 tlálódott a helyzet. Állandósult véli az az idő, amikor a Fonta [] a gazdasági bizonytalanság, a pr011 „veszettjeinek” megint bi g munkanélküliség, burjánzik a kell látniuk: a vietnami had* 3 korrupció, és a kettős szolga- műveletek kudarca nem egy- [j ság. Dél-Korea népe két urat szerű „párhuzam” a koreaival 3 kénytelen szolgálni: a jenki Alapvető fört'rclmi tanulság* 0 imperialistákat és a saját zsar- ró! van itt sző. Arról, hogy J nokait. Ezzel szemben Korea végérvényesen, örökre lejárt az * íj északi felében, ahol a népha- az idő, amikor szabadságszere* 3 falom szilárdult meg — a tár- tő népeket rabságban lehetett 3 sadalmi fejlődés egészen más tartani. 3 irányt vett. És bár egy földig Hangos memento ez! KeCsütörtökön délután meg-] ieromboIt országban kellett meny figyelmeztető! nyílt a május 30-án megválasz-5 tott új lengyel szejm első ülésszaka. ■innnr.ir-mc3nncjcJLjm^mr..ir-n:-ir3nr-inrn"ir-ini-lrn, A szejm elnökéül Czeslaw Wycech-et, a Lengyel Egyesült Parasztpárt elnökét választották meg. Az államtanács elnökéül Edward Ochabot, a Minisztertanács elnökéül pedig Jozef Cyrankjewiczet, a LEMP Politikai Bizottságának tagját választották és bízták meg az új kormány megalakításával. A VDK kormány küldöttsége Szolnok megyébe látogatott A hazánkban tartózkodó Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Le Thanh Nghi miniszterelnökhelyettesnek, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának vezetésével csütörtökön Szolnok megyébe látogatott. A küldöttséget elkísérte dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Pataki Sándor, a Külügyminisztérium megbízott főosztályvezetője. A látogatáson részt vett Hoang Bao Son, a VEK budapesti nagykövete.' zi ta cs ki rő ve fé ta hó A1 ze to Ni tő hí ' 20 le év K örzeti orvosunknak az a szokása, hogy hármasával engedi be rendelőjébe a betegeket. Időt nyer így, mert míg az . egyik pácienssel foglalkozik, a másik félreülve hőmérőzhet, a harmadik pedig zavartalanul igényelheti a nővértől a gyógyszert. — Súlyos nyombélfekélye van, fiatal barátom —, közli egy keszeg, hórihorgas, alig húsz éves ifjúval, miután átveszi tőle a szakorvosi röntgenleletet. — Azonnal kiírom betegállományba, hosszabb ideig nem dolgozhat. A fiú arcára kiül az ijedelem: — Nagy baj ez a nyombélfekély, doktor úr? Az orvos hozzászokott az ilyen kérdésekhez. — Attól függ, betartja-e az utasításokat. Rendbe lehet jönni vele. — Pillantása vé- gigsíklik a fiatalemberen. — Úgy egyébként hová valósi? — Nagydobos, Szabolcs megye. Nagyon messze van az innen — teszi hozzá mindjárt, ijedt, lebeszélő hangon. — Az útiköltség is nagyon drága odáig. — Köhint, majd nekifohászkodik. — Csak nem akar hazakülde- ni a doktor úr? — Pontosan erről van sző, édes fiam. Néhány hónapra hazamegy, aztán úgy kerül ide vissza hozzánk, mint makkegészséges ember. — Nem lehet ezt elkerülni, doktor úr? — Nem. Ezzel a betegséggel nem lehet ku- koricázni. Két-három hónapos betegállomány következik, ezalatt pihen és szigorúan diétázik. Ez a gyógyulás előfeltétele. Látszik a fiún. hogy felfogja, amit hall, de betegségénél is fontosabbnak érzi, hogy a pillanatnyilag fenvegető veszélyt elhárítsa. — Ne tessék, doktor úr. hazaküldeni. úgyis hiábavaló. Az orvos letépi orrnyergéről olvasó szemüvegét és az asztalra ejti. Tokás lesz az álla, ahogy fejét sértődöttségében visszarántja. — Hogy-hogv hiábavaló? Hagyja csak rám, hogy jobban tudjam ezt. Hazamegy, átteszem az ottani körzeti orvos állományába, és az édesanyja majd szépen talpra állítja magát. — Nem mehetek haza. doktor úr! — Nincs talán édesanyja? — De van, hála istennek. De... de azért tnégsem mehetek haza. — Haraggal vált el a szüleitől? — tapogatózik az orvos. A fiú ráakadt egy repedésre az asztallapon, hüvelykjének vastag körmével abbba akasz- kodik bele. — Hát... tetszik tudni... nehezen törődtek bele, hogy ott hagytam őket. — Értem — bólint az orvos. — Mindegy, akárhogy volt, nincs más választás, mint hazamenni. Kötelességem, hogy ne hagyjam a munkásszálláson. Nem is hagyom. Melyik napon akar utazni, hogy úgy állítsam ki a papírt? A fiú az asztalt bökdösi. — Tessék inkább kórházba utalni! Az orvos nehezen parancsol magára türelmet. Tüzetes magyarázatba fog. A baj. jelenlegi állapotában, nem igényel kórházi ápolást. A kórházi ágy kell a jobban rászorulóknak. A diéta és a pihenés a lényeg, ez pedig a szülői háznál biztosítható legtökéletesebben. Elmondja, mikor, mennyit feküdjön, mivel táplálkozhat. Könnyebb a szükséges dolgok előteremtése egy falusi háztartásban, ahol nagyjában megtermelnek mindent. Három hónap elegendő lesz. hogy ki- kurálja magát. — Értem, doktor úr. mind értem —. de miért kell emiatt hazamenni? Amit nem szabad, nem eszem és kész. A z , orvos úgy találja, nehéz fejű emberrel akadt dolga. Szinte előlőről kezdi, amit már elmondott. S megtoldja azzal, hogy napjában többször fogyasz- szon olyasmit, ami leköti a savat és elősegíti a seb hegedősét. Ez pedig nem képzelhető el munkásszállási körülmények között. A fiú hajthatatlan. Történjék bármi is. a Nagydobosra való haazutazásról hallani sem akar. Az orvos leejti karját. Valóban nehéz a helyzete. A vizsgáló pamlag szélén kuporgó, hőmé- rőző náciens szól közbe: — Nem tudom, nem az-e a baj Radványi- val, doktor- úr, hogy menyasszonya van. Egy folyosón lakom vele, ismerem a helyzetét. Az orvos fejbiccentéssel köszöni meg a segítséget. — Miért nem mondta mindjárt, édes barátom, hol a bibi. Semmi kifogásom az ellen. hogy a menyasszonyáékhoz költözzék. A fiú nincs meghatva. Homloka felhős, orra megnyúlt marad, tekintete pedig ott bukdácsol az orvosi asztal szélére helyezett vérnyomásmérő fölött. — Valami nem egyezik? —: érdeklődik az orvos. Húz egyet a vállán a fiú, mintha nehéz teher elé lenne fogva. — Nem olyan menyasszonyom van. akihez odaköltözhetnék. — Kicsi a lakásuk? — Semmilyen. A lány ugyanis vidéki, mint én, éppencsak más helyről. Leányszálláson lakik. — Akkor is — érvel az orvos —, ha magának nem jó a saját faluja, menjen a menyasszonyáékhoz. Lényeg a nyugalom és a diéta. A fiú különb kutyaszorítóban érzi magát, mint előbb. Többször a gallérjához kap, hogy tágítson rajta. — Oda még úgysem, mehetek, doktor úr — böki ki keservesen. Az orvos elveszti türelmét. — Nem értem ezt a makacsságot! Úgy viselkedik, mintha az én egészségemről lenne szó és nem magáéról. — Akármi következzék is. doktor úr, nem mozdulok a helyemről! Az orvos feladja a harcot. — Látom, édes barátom, magával nem lehet zöld ágra vergődni. Nem vesztegethetem tovább az időt. Kiírom fekvőbetegnek, holnapután bejön felülvizsgálatra, a többit a főorvos úrra bízzuk, ö majd eldönti, mi történjék a továbbiakban. — Ha azt akarja, amit a doktor úr mond.' kár a szóért. Hiába küldenek akárhová, nem megyek. Az orvos vállat von, végzett. Sebtében kiállítja a szükséges papírokat, a fiú elé. löki s a pamlagon kuporgó, tömzsi emberkéhez fordul: — Mutassa, mennyi a hőmérséklete? R adványi, aki már megkapta elbocsátását, félszegen ácsorog az asztal mellett. Bocsánatkérően nyögi: — Doktor úr. nem csinálhatom meg. hogy albérleti szobát keressek? Olyat, ahol pihenhetek és ahol a menyasszonyom tud rám főzni? — Szóval bármi, csak haza ne kellien menni! — tör ki az orvos, miközben félfordulatot tesz. — Édes fiam. én megmondtam a masamét. Legven itt holnapután a felülvizsgálaton. A többit bízzuk a főorvos úrra! További alkunak nincs helye. A fiú is belátja. összesöpri iratait, lassan zsebre töm- ködi, köszön és elkullog. Az orvos a tömzsit vizsgália. de idegessége elárulja, hogy a bevésezetlen ügy továbbra is foglalkoztatja. Addig bírja megjegyzés nélkül, míg fonendoszkónja a tömzsi mellkasához tapad, aztán belőle is kitör a szó: — Ilyenek maguk mind, felkerültek! Otthagytak csapot-papot. s most jobban irtóznak a falutól, mint az ördög a tömjénfüsttől. Csak tudnám, miért? Kolbászból fonják a kerítést ebben a koszos, füstös városban? A tömzsi ráérős akkurátossággal gombolja az Ingét, közben derűsen mosolyog. — Falusi származék a doktor úr? — Miért? — horkan az orvos. — Csak nem akarja a fejemhez vágni, miért nem maradtam otthon én is? A tömzsit nem félemlíti meg a kitörés.' Mértékletes' mosolya szétterül egész arcán. — Arra gondoltam csak, hogy akkor a doktor úr is jobban meg tudná érteni ezt a Rád vá nyit. — Hogyan? Maga talán a helyében ugyanazt csinálná, amit ő? A beteg köhög. Aztán a kabátjáért nyúl: — Azt. Az orvos nem titkolja megrökönyödését.' — Azért, mert én városban születtem, nem érthetem meg némelyik betegemet? A tömzsi felrántja szemöldökét. — Tetszik tudni, doktor úr. mit. jelent be-: tegen visszakerülni oda, ahonnan félrecsapott kalappal jöttünk el? Ez a Radvánvl otthagyta szüleire a munkát, s azóta feléjük sem nézett. Most visszakuncsorogjon ágy- banfekvőnek. A menyasszonyáékhoz még úgysem mehet. Ezt meg kell érteni. Én is csak azért értem meg, mert felkerült vagyok. Mindenki lemosolyogná a szegény jányt, hogy csak egv hitvánv kákabélűre tudott szert tenni. Ember legyen, aki az ilyen csúfságot el tudja viselni. — De itt életről van szó, ember! Ha ez a Radványi nem változtat mostani életén, menthetetlenül kés alá kerül. Egv operációnak nedig számos következménye lehet. Nem beszélve arról, hogy oneráció után mégiscsak hazafelé kell vennie az irányt, hogy egv kicsit feliavítsák. Kevésbé lesz restellni- való megkéselten hazakerülni, mint anélkül? A tömzsi ránt egvet a kabátián. mintha öltözete, amelybe Imént bújt vissza, igazításra szorulna. — Más az. úgy kerülni haza, hogy a rre-! hezén már túljutott az ember. Akit. megoperáltak. az csak volt beteg, nem kel] az árryat nyomnia, nyámnvogva ' ennie. S ez erősen számít. Aztán meg azt sem lehet előre, tudni. mikor kerül sor a bicskára. Evek Is beletelhetnek abba. Akkor nedig ez a Radvánvi már nem lesz sem húsz éves. sem legényemben. ami megint sokat változtat a helyzeten. Másként fordul be az ember az állo^ másról a faluba, amikor mée utána leske-: lödnek és másként, amikor márcsak a kötörődnek. Meg kei! érfeni ezt is. z orvos tekintete a nővérnél keres támaszt. aztán lassan átcsúszik rám.' Azt szeretné tudni értiük-e. amit a tömzsi fejteget. Mit felelhetek erre? Vall- jam be. hogv sok mindent kapisaáiok. más dolgok meg homályosak nekem is? Hümmö- gök valamit. Az ilvesmit lehet íev is. úgy is magyarázni. Közben azon tűnődöm. ne=a lenne-e túl egyszerű és lapos a. lét, ha nem akadnának fogas, megfejthetetlen pillanatai' m S« vi A Y tő be N; a k€ év te: hí szke a le; ne ke ro ad ns ke ri< cu ut ré ah la sz M se re m ré U ve Te ilj vi ne fe hí pe ta Cí to Ví ki fee Talpassy Tibor:
