Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-18 / 115. szám

2 SSZAKMAGYAR05SZÄG „Elszabadult a pokoP Katasztrofális robbanás a dél-vietnami amerikai támaszponton Képünkön: egy amerikai katona a roncsokkal borított repülőtéren a robbanás után. Ötvenen meghaltak, több mint százan megsebesültek. Hétfőn délutánra várták Saigonba azt az amerikai szakértőcsoportot, amelyet az Egyesült Államokból küldtek Dél-Vietnamba a Bien Hoa-i légitámaszponton vasárnap be­következett súlyos robbanás okainak kivizsgálására. A Fü- löp-szigeti amerikai légitá­maszpontokról nagyobb számú amerikai repülőgép érkezett Dél-Vietnamba a Bien Hoa-i repülőtéren vasárnap elpusz­tult és megrongálódott gépek pótlására. A repülőtéren hét-, főn hajnalban újabb robbanás történt. Egy katonai szóvivő sze­rint a repülőtér hangárá­nak romjai alatt tíz idő­zített bomba maradt a vasárnapi robbanás után és ezek közül a bom­bák közül robbant fel hétfőn az egyik, eddig is­meretlen okokból. Minthogy további robbaná­soktól tartanak, a repülőtér­nek ezt .a részét teljesen le­zárták. A Dél-Vietnamban levő amerikai csapatok „eddigi leg­nagyobb egyedi katasztrófájá­nak” nevezi az UPI hírügy­nökség tudósítója a Bien Hoa támaszponton történt vasár­napi robbanást. A Reuter tudósítója közli a I robbanássorozat amerikai I szemtanúinak beszámolóját. Egy amerikai őrmester kije­lentette, hogy 150 méter magas láng- oszlop tört az ég felé, legalább 24Ö0 méter magas volt a füstgomolyag, s „az egész olyannak látszott, mint az atomrobbanás.” Egy százados szerint a tűz- oszlop legalább 450 méter ma­gas volt. Egy hadnagy így nyilatkozott: „elszabadult a pokol, s 15—20 percig egy­másután robbantak fel a leg­különbözőbb dolgok. Az ég teli volt helikopterekkel, lán­gokkal, füsttel és villanások­kal.” Különbizottság vizsgálja a robbanást. Ä pakisztáni ciklon iZ>hb mint ötezer halálos áldozatot követelt Lavina-szerencsétlenség az Alpokban Szombaton délben követke­zett be a katasztrófa, amikor a Zugspitze csúcsáról egy kö­rülbelül 250 méter széles la­vina zúdult váratlanul a völgybe, és magával söpörte a 2800 méter magasságban fekvő Alpesi Hotel teraszán napozókat, valamint a szállo­da előtti lejtőn síelőket. Sze­rencsére a hotel épülete nem omlott össze, s az azonnal megkezdődött mentési mun­kálatokkal sikerült több mint 20 embert, akik többé-kevésbé súlyos sérüléseket szenvedtek — kiszabadítani a hótömeg alól. Közülük egy később be­lehalt sérüléseibe. Dacca és Kelet-Pakisztán- nak a ciklontól legtöbbel szenvedett részei között gyors ütemben folyik a távközlési hálózat helyreállítása. Egy^ más után1 érkeznek a külvi­lágtól eddig elzárt helységek­ből a jelentések. A ciklon 5492 halálos áldozatot köve­telt. A barisali partvidéken eddig 4692 halálos áldozatot számláltak meg. Széles terü­leten semmi nyoma, sincs az emberi életnek, az egykor la­kott területeken csak a. bam­buszviskók törmeléke maradt. Hivatalosan ötmillióra be­csülik a hajléktalanok szá­mát.- akik élelem és ivóvíz nélkül maradtak! Helikopte­ren megkezdték az ivóvíz szállítását a járványveszélyes körzetekbe. A ciklont kísérő szökőár a kisebb hajók százait csapta a partokhoz. Daccában 200 mil­lió dollárra becsülik az el­pusztult termés, szarvasmar­haállomány, valamint a házak értékét. Kerekes Elza: A TORREÁDOR Kerekes Elza családjával 1919-ben, a Tanácsköztársa- jág bukása után a Szovjet­unióba menekült. 1949 óta Uzsgorodon él! Itt írja elbe­széléseit, amelyeknek kö­zéppontjába jórészt hős ma­gyar forradalmárokat állít. B álint már évek óta sze­repel felszabadított ha­zája különféle színpa­dain, de valahányszor meg­jelenik a tapsoló közönség előtt a- torreádor csillogó ka­bátkájában,. minduntalan egy gondolat ötlik fel benne- „Ha ő most a teremben volna!” Escamíllo bravúros áriáinak előadója már régen elmúlt harminc éves, de e percek­ben valami ijedtség csillan meg szemében, s úgy tekint- get szét a nézőtéren, mint egy elhagyott gyermek a tömeg­ben. Tudja, hogy nem látja meg őt — a iüszterruhás, so­vány asszonyt, hogy az az asszony sohasem lépi át e te­rem küszöbét, s az ő ráncos kezének tapsa nem olvad be­le az általános éljenzésbe. S mégis újra meg újra megjele­nik, kristálytisztán, mint va­lami ovális tükörben, bűnbá­nóan összegörnyedve, mint egykor ugyanennek a színház­nak a bejáratánál. Bálint akkor töltötte be ti­zennegyedik életévét, de még addig egyszer sem járt szín­házban, jóllehet mint kifutó­fiú régóta maga. is keresett Bálint egyszer a tisztítóból szállított haza egy öltönyt az ismert baritonistának, akinek nevét jól ismerte a plakátok­ról. — S hol tartja a megzabo­lázott Carmen-bikát? Ideha­za, , vagy a cirkuszban? — kérdezte, amíg az énekes alá­írta a nyugtát. A művész először nem ér­tette, egy ideig csodálkozva nézett rá. majd hirtelen elne­vette magát, s a vnarkába nyomott két. jegyet a „Car­men” című opera előadására. Bálint ismerte az opera va­lamennyi áriáját, s gyakran dúdolta őket, miközben dolga után lótott-futott. A rádióban sokszor hallotta, s bár a szö­veget nem értette, a dalla­mot jól megjegyezte. Mindent elkövetett, hogy minél ponto­sabban megjegyezze a dalla­mot.- Fújta: szájharmonikán, hártyapapírral bevont fésűn, fütyülte, csettintgette . nyelvé­vel és ujjaival, s mikor vég­leg megunta a szöveg nélküli dudorászást, maga talált ki szöveget. — Anyukám, jegyeket kap­tam! — kiáltotta már a kü­szöbről. a szokásos „Mi van -ebédre?” helyett. ■— Ugyan miféle jegyeket? — Anyja kiegyenesedett a tek-, nő fölött, s letörölgette kezé­ről a szappanhabot. — A Carmenra! Maga a torreádor adta nekem! — S hogy végleg meggyőzze anyját, milyen szép ez az opera, rá­zendített: — „Ö, torreádor, öld meg a bikát!” Anyja megtörölte vörös, da­gadt kezefejét, s fáradtan le­ült a konyhai székre, de -nem szólt semmit, gondolkozott. Bálint ebből megértette, hogy édesanyja is örül a jegyek­nek. Bálintot másnap reggel nem kellett ébreszteni, mint más- kcír. Fürgén, frissen ugrott ki az ágyból, s egész nap fárad­hatatlanul futkosott a város­ban, közben pedig az opera­ária legújabb változatát éne­kelte: ö, torreádor, Síd meg a. bikát, Hogy ne csináljon nagy galibát... Végre elérkezett a régen várt este, s Bálint rohant a színházba. Már messziről ész­revette édesanyját. Egyetlen ünneplő ruhája, a fekete lüszterruha volt rajta, kezé­ben pedig a hosszú he verés­től horpadt retiküljét tartotta. Az előadás megkezdéséig már csak néhány perc volt hátra, 5 Bálint vidáman be­lekarolt édesanyjába, hívta befelé. Anyja azonban nem mozdult. — Anyuka, ml történt? Ml van veled? Az asszony nagysíetve elő­vett egy kék jegyet, s oda­súgta fiának: ..Harmadik eme­Kedd, 19(55. május 18, 2. Mólok A nemzetközi s nemzeti filmfesztiválok rang­ját fajsúlyosabbá te­szik a fesztivál ideje alatt lezajló elméleti, műfaji viták, ankéíok. Ezért cemen- teződtek a hagyomány falai­ba a sok hasznot hajtó, gondo­latmegindító szakmai ankétok. A II. Miskolci Filmfesztivál kül- és belföldi alkotóművészei alkalmat kértek a rajz- és bábfilmek időszerű problémái­nak megvitatásához. A mis­kolci ankéton elsősorban ar­ról polemizáltak a művészeti ág gyakorlói, hogy miként kell túllépni a konvenciókon, a rajz- és bábművészet megme­revedett sémáin. A ma néző­je ugyanis nem elégszik meg a műfaj hagyományos, kiok­tató predesztinációval; az iró­niával, a csúfolódással. Mind­ezeket a jegyeket színvonala­sabb, újszerűbb megfogalma­zással kell beépíteni a műfaj­ba, a kor igényeinek megfele­lően. Kitűnő hivatkozási pont­nak számított e kívánságokat jól megvalósító rajzfilmjeink sorában az Autókór és a Ta­péta. A rajz- és bábfilmek saját­ságos elhivatottságuk miatt' mindezidáig nélkülözték a lí­rai és drámai elemek merész felvillantását, bizonyos pszi­chológiai jelenségek képző- művészeti ihletettséggel páro­sított megfogalmazását A rajz- és bábfigurákba „nem lehet belebújni”, azok csak egy-egy idea megjelenítésére alkalmasak — vallották e mű­vészeti ág képviselői közül né* hányán. Kovásznai György Átváltozások című műve az ember lényegi változásait, jel­lemalakulásait mutatja be di­daktikai szándékoltság nél­kül. Jelen van ebben a fogal­mazásban líra és dráma, iró­nia és szatíra. A felsorolt pél­dák igazolják: a magyar rajz­és bábfilmművészet új utakat keres, s az útkeresés eredmé­nyei nem meddőek. Ankétot rendeztek a népsze­rű tudományos filmalkotók is. A tudomány fantasztikus fej­lődése, új tudományágak meg­jelenése óriási lehetőségeket biztosít a népszerű tudomá­nyos filmművészetnek. Ma­guk az alkotók azokról a módszerekről vitatkoztak, azo­kat a formákat emelték pie- desztálra, melyek alkalmasak a tudománynak a tömegek tu­datába történő sugárzására, az ismeretek bővítésére. A művészeti ág filmrendezőinek jól kell ismerniük a megfil­mesítésre szánt tudományos témát, különben nem tudják közvetíteni még szaktanács­adóik segítségével sem az is­meretanyagot. Sok szó esett a könnyedségről, az eleganciá­ról és a nemes értelemben vett szellemességről is, mint olyan követelményekről, ame­lyek nélkül száraz, didaktikus magyarázattá válik a film. Újabban feltűnnek népszerű tudományos filmjeinkben az érzelmi hatások is. A magya­rokat ezért külföld részéről elismerés, és dicsérő szavak illették. Kollányi Ágoston leg­több filmjében domináló sze­repet kap az emocionális ha­tás. Vadász János Nyitányá­nak sikere is az érzi .-Imi telí­tettségre vezethető vissza. Bodrossy Félix' A navigáció históriája c. alkotása szintén a könnyedség jegyében fogant. A film, ha tudományt köz­vetít, még akkor sem viseli el a sok magyarázatot. A ma­gyarázat más formák, helyze­tek és műfajok sajátja. Dr. Kárpáti György a fog beteg­ségeiről ötletes rajzokkal (fo­gat pusztító és felemésztő fe­kete emberkékkel) dolgozott egyik népszerű tudományos filmjében, mellőzve a direkt kioktatást, a „tudományosko­dást”. A tudósokat, a kutatókat minden felfedezés végeredmé­nye érdekli. A folyamat, az eredményhez vezető út szá­mukra részletkérdés. A film képes a kísérletet térben és időben szűkíteni, tehát a fo­lyamatot bemutatni. A néző- közönség a folyamatból na­gyon sokat tanulhat. A .vég­cél megismerése sem másod­lagos, de ez önmagában nem filmtéma. A dokumentumfilm mű­vészei arról vitatkoz­tak: miként lehetne a műfajt mind jobban a valóság felfedezésének szolgá­latába állítani. S mivel az el­múlt évtizedek során társa­dalmi tudatunk egész szerke­zete átalakult, a tényfeltárás­hoz meg kell ragadniuk doku­mentum-film művészeinknek a szociológia lehetőségeit. Az új társadalom szerkezete nem kész. nem befejezett valami. A kimunkálás bonyolult fo­lyamat. E bonyolultságot se­gít megközelíteni a szocioló­giai vizsgálódási amelyet filmművészeinknek vissza keü állítani jogaiba. A szociológia nem múló divat „terméke”, hanem a szüntelen önellenőr­zés, a nézetek összecsapásá­nak, a valóság hiteles feltá­rásának eszköze. A mi doku­mentum-film művészeinkben nagy az érzékenység a formai megoldások iránt. A társadal­mi attitűd vizsgálata, mély elemzése soronkövetkező nagy feladat s a szociológia széles­körű alkalmazása. Vita alakult ki a cinéma vértté körül is. Ez a televíziós filmek alkotóinak vitatémája volt a fesztivál egyik ankét­jén. Voltak tagadói és védel­mezői e módszernek. Egyesek azt tartják: a cinéma vértté témaszegénység szülötte, affé­le pótszer. Nagyon sokan vi­szont azt állították: a cinéma vérité az a műfaj, ami jelen pillanatban kell A műfaj szókimondása segít feloldani az emberek múltból örökölt bemerevedését. Jelenidejűsé- ge, spontaneitása a nézőt azonnali állásfoglalásra kész­teti. A cinéma vérité filmek felrázzák a néző lelkiismere­tét. a gondolkodás mindenko­ri jelenlétére, szükségességé­re nevelnek. A műfaj jövőjé­re vonatkozóan nem lehet jós­lásokba bocsátkozni. Jelenleg a társadalmi kérdések bonyo­lultságaiban feloldó erő, el­igazító, útmutató módszer; lehetséges, hogy a jövő más műfaj alkalmazását írja elő a társadalmi, publicisztikai kér­dések „filmes” megfogalmazá­sához. K ülföldi filmművészek is hozzászóltak a vitá­hoz. nagy szakavatott- sággal, elméleti kész­séggel. Itt mutatkozott meg egy figyelmet keltő moz­zanat: a magyar film­alkotók teoretikai felkészült­sége, saját művészeti águk iránti elméleti, műfaji elmé­lyedése halványabb a kelletéd­nél. Ennek kimutatására és figyelmeztető voltára Is alkal­mas volt a IT, Miskolci Film­fesztivál ankétsorozata. Párkány László fFolytatjuk.) QtQyzet&k o- * •» ifc * * * * * * * * * * * * * * let, nyolcadik sor” —I s meg­próbálta a bejárat felé tolni. — És te? S miért harmadik emelet? Anyuka, hiszen ez nem a mi helyünk. — Ereggy, fiacskám; menj be, még elkésel. No ereggy szépen, majd utána mindent megmagyarázok! — Nem! Mondd meg rög­tön! Egyedül úgysem megyek be. — Tudod, amíg rád vártam, ideállt egy autó, s kilépett be­lőle egy cilinderes úr. A pénz­tárban már nem volt jó jegy • • • Az autóban előkelő hölgy ült. briliánsok voltak rajta. A hölgy rámutatott azokra a jegyekre, emelve- két én tartottam a kezemben. A cilinderes férfi sok pénzt kínált értük. Egész hétig meg­élünk belőle. Még: ki sem mondta az utolsó szavakat, szeméből pa­takzott a könny. — De egy jegyet mégis vá­sároltam neked, másikat nem kaptam ... Bálint átölelte sovány, kis- lányosan alacsony édesanyját. — Miért sírsz hát! Nekem például nem volt különösebb kedvem színházba menni.. tudod, egy ilyen vacak kis torreádor... A ztán jött a villamos, amelyik a IX. kerület felé jár. Bálint gondo­san segített édesanyjának a felszállásnál, s közben leej­tette a csatakos járdára a kék jegyet Fodrász „ötperc“ Azt. hittem, hogy a. régi „borbély ötperc”, amely, mint mondják, általában 15 perccel volt azonos, időben ugyanaz maradt a ma nyelv­járása által modernesített „fodrász ötperc” szerint is. Tévedtem.. Nemrégiben — egy pénte­ki napon — férfi vendég toppant be a fodrászatba. — Ha lennének szívesek; egy borotválást... Sietek — lihegte az éppen kifelé in­duló fodrász felé. — Csak egy pillanat'! Csak egy perc, kérem! Addig tes­sék helyet foglalni, van itt képeslap is — nyugtatta meg a vendéget a magasab­bik fehérköpenyes. — Azon­nal jövünk. S valóban, meg is érkez­tek. egy perccel sem több, mint 35 „minuta” múltán. — Elnézést — rebegték —: ugye, nem voltunk soká? Borbély otperc! Később szemtanúk el­mondták, hogy a. közeli presszóban üldögéltek, „fo­gy asztgattak”. Persze, így már egészen más, s meg is van a magyarázat rá, miért több húsz perccel a „fod­rász ötperc” a. régi „borbély ötperc.”-nél. Hajdanán ugyanis Encseri, s más helyeken még nem. voltak presszók! Sapka-pangás Megint elhagyta a gyerek a sapkát. Kár bosszankodni. Hiszen természetes dolog, hogy amíg a felnőtteknél a szemüveg, az esernyő és az aktatáska a. hagyományos elhagyandó eszköz, — a. gye­rekek sapkád, sálat és zseb­kendőt veszítenek el legszí­vesebben, de azt igen. mód­szeresen teszik. S egyébként is,, mi egy sapka! Különö­sen az amolyan könnyű, kö­tött, öt-hat éves gyerekfej­re készített tavaszi sapka­féleség! Nem is drága, és annyi van belőle, hogy Du­nát lehetne velük rekesztenu Bosszúsága csak akkor van az embernek, ha mondjuk a Dunát éppen a sapkavásár­lás előtti napon „rekesztet­ték”. Nos, felhívom a ked­ves szülők figyelmét, hogy napjainkban éppen a „re- kesztésután vagyunk! •-» Kötött gyereksapka? Most éppen hiánycikk., ké­rem ... — Világos svájci? Sajnos, csak sötét színekben kapha tó — — mondták a minap nyolc nagyobb, közöttük há­rom kimondottan gyermek- ruha szaküzletben. — Csak egy ici-pici kötött sapkát hét éves fiamnak — mondtam a kilencedik he­lyen, a Tündében. — Ici-pici az van, de csak héthónaposnak jó — felelték előzékenyen. — De van zöld, kék, többszínű lídlapocska, téli sapka, bármilyen méret­ben. S mit tehet ilyenkor az, ember? Azt mondja a gye­reknek: — Ha elhagytad, fiam, járj hajadonfővel, bármi­lyen hűvös is ez a tavasz'. Mert a, sapka, fiam, az olyan, valami, amelynek anyagát, beszerezni túlságosan nehéz. Exportcikk, azontúl ennek az anyagából készítik az el­jövendő holdutazók ruháját, — S erre örömmel mondja, a gyerek: — Akkor nem- is kell a sapka, apu, egyébként sincs hideg. Majd megvesszük ké­sőbb mint, holdruhá-t! Ugye, milyen aranyosak a gyerekek? Minden nyafogás nélkül képesek átvészelni a sapka-pangást. Csak megfe­lelően tálalja neki az ügyet az ember! Barcsa Sándor A film ünnepe után A 1L Miskolci Filmfesztivál mérlege

Next

/
Oldalképek
Tartalom