Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

Szombat, 1965. május 1. ÉSZAKMAGYAROK^ «O msssammm BBiM 9 Katonáh Aggódás! — A feleségem mindig dik, hogy megfázom és cnzás leszek. aggó­influ­Kép szöveg nélkül Sfunkasikerekkel köszöntik az iiiifiiepet A Cementínnri Oéoinvító dolgoz/*! újabb munka sikerekkel k^szOn főtték május elsejét. A hejőesa- bai új földgáz tüzelésű mészüzem szerelését negyedévvel kívánják lerövidíteni. Ennek szolgála­tában a munkásosztály nagy ünnepére tett felajánlásaikat a mész kemence építésén dolgozó szere­ld brigádok maradéktalanul teljesítettek. § Az arcbőr szépsége kitart, S’ha gondot fordítasz rá — az- |zal a feltétellel, hogy nem élsz j; vissza a szépítőszerekkel. £ Ha a macska nincs otthon — S kevesebb a bacilus az aszta­lion. § ----------------------------­s § Ä mai nappal vége a türel- K memnek. Nem nevet rajtam r többé senki. Megírom az egé- i szét az illetékeseknek, hogy § végre is nem máriáshuncut f az ember. A főnököm, Rögö- S nyei, megnézheti magát, ha v egyszer nekiülök annak a le- K vélnek, mert én itt hiába be­sszélem rojtosra a számat, csak jakkor van foganatja a bírá- S latnak, ha fölülről rádörög- $ nek, vagy még jobb, ha fe­jj gyelmit kap, meg is érdemli §az ilyen szemellenzős bürok- K rata. Hetekig hajtogathatnám, | hogy a másolatokra fölösleges X pecsétet rakni, azok úgyis az K irattárba kerülnek, és soha í! többé nem keresi őket senki. S Rögönyei mégis ragaszkodna §az összes példány lestempli- <■ zéséhez, mert neki csak szen­teltvíz a dolgozók munkaideje, X és mit számít neki a beosz- | toltak ésszerű foglalkozlatá- ffsa és a festékpámák élettar- s tama. | Na, de most véget vetek S ennek a pazarlásnak és tüs- § tént. feljegyzést küldök a K dolgokról a felügyeleti ható- óságoknak. Majd azok megta- X nítják Rögönyeit kesztyűbe K dudálni. Nem azért építjük a szocializmust, hogy a Rögö- Xnyeik pocsékolhassanak, ha- § nem, hogy figyelembe vegyék ? a dolgozók bejelentéseit, és X minden panaszt töviről-hegyi- » re megvizsgáljanak. GOMBÖ PÄE« Cfjtö-ii tálüú fiai áik őr A pasas úgy ült a plüssön, mintha ez is munka len­ne. Munka? Kötelesség kérem, építő, gyönyör­ködtető kötelesség itt ülni a vonaton éppúgy, mint egyébként bárhol lenni bármikor, mert ta­nulság ugyebár bárhol és bármikor fellelhető, ha az ember lelki éberségben leledzik. És ő leledzik ben­ne. az ilyennél nincs olyan, hogy magaelengedés, kikap­csolódás, pihenés, isten óvjon szórakozás, csak úgy lárpur- lár, hogyisne. Az ilyen keskenyajkú, szemüveges, nyársra peckelt alak úgy bánik az idővel, mint a disznóval, amely­ről elemi fokú tanulmányainkban köztudott, hogy minden részét felhasználják a fülétől a csülkéig — hát az ilyen sem beszélget csakúgy, hogy beszélgessen, nem mondja, hogy szép az idő, vagy csúnya, gyors a vonat, vagy lassú, várva, hogy valamerre majdcsak elkalandozik a szó ma­gától. .. á dehogy, az ilyen tüstént a szakmájáról, foglalko­zásáról, hivataláról társalog mindenkivel, hogy az idő egyetlen porcikájának vesztesége nélkül kibányássza a má­sikból sajátos tudása leglényegét, aminthogy bizonyos vad­emberek gyorsan levágják a másik fejét, zanzává aszalják és övükbe tűzik. így gondolkoztam felőle és a típus eme megszemélye­sített példányának eleve utálatától dühbe forogtak a sze­meim, mikor megszólalt és nyilvánvalóbban igazolta em­berismeretemet, mint a Neptunus léte Keplert. — Bocsánat, uram, Ön mivel foglalkozik? Ügy? Na majd okossá teszlek én. •— Benzinkeverő vagyok — válaszoltam blazirtan. — Érdekes, eddig nem is tudtam, hogy keverik — így ő. — Hát mit gondolt, mindig csak egy minőségben hoz­zák forgalömba? — kérdeztem vissza. — Áhá — mondta ő. — Áhá — válaszoltam én. Némi csend következett, az­tán megint ő szólalt meg. — És miért keverik? Ügy értem, mi annak a haszna? — Az oktánszám miatt — feleltem készségesen. — Minél többet keverjük, annál nagyobb az oktánszám. Én — fűztem hozzá — ha nekidurálom magam, kilencven­hatot is kikeverek! Most már nem torpant meg a beszélgetés. — Nagyon érdekes. És mivel keverik a benzint? — O, mar régen nem fakanállal. Olyasféle géppel dől-' gozunk, mint a betonkeverő, csak egészen másmilyen. Tet­szik érteni? — Hogyne, hogyne. Érdekes, azt gondoltam volna, hogy a benzingőz, izé, robbanékony. Tényleg nincs robbanás- veszély? — Ugyan! Hová gondol. Olvan soká keverem a ben­zint, hogy mire gőzzé válik elfárad, és fáradt gőz nem rob­ban. — Ahá. — Ahá. Ez már volt, gondoltam magamban. Ha harmadszor is megismételjük, döntetlen a játszma. De egyelőre ő követ­kezett húzásra. . — És, mondja kérem, van ennek az izé, ennek a ben­zinkeverésnek normája? — Hogyne volna. De gyakran változik. Azelőtt napi 124 kiló volt, most 50 méter, de vannak olyan marhák, akik át akarnak térni arra, hogy literben mérjük. Hát tessék megmondani, normálisak az ilyen normások? Nem válaszolt, hanem felemelkedett, udvariasan ki­jelentette, hogy 6 már megérkezett, átnyújtotta a névjegyét — pontosan az az ember, gondoltam, akinek van névjegy- kártyája és át is nyújtja — azzal vette a bőröndjét és el. Névjegyét később néztem meg, az állt rajta, hogy Csomai-Schindler Elek elmegyógyász. E gy évre rá megvásároltam új könyvét, hajtott rá a kíváncsiság és az 557-ik oldalon a Fontoskodási Neurózisok címszó allatt megtaláltam társalgásunk csaknem pontos leírását. Csaknem pontos, mon­dom, mert egyrészt hiányzott belőle a kétszeri áháváltás, másrészt az egészet hibásan állította be, úgy, mintha én, akit szellemesen N. N.-nek keresztelt, fontos­kodtam volna és nem ő, azzal a bánatos, keskenyajkú, * szemüveges pofájával. Éppen ezért nemcsak a fel­ügyeleti hatóságnak írok, ha­nem a népiellenőrzésnek is, annál biztosabb a dolog. Akad az igazságnak ilyen lánglelkű apostola, aki behatóan tájékoz­tatja őket az ügyek állásáról. Talán szemrehányást is kap­nék, ha éppen őket nem érte­síteném. »*#****» *■**-*-**•*#** P&Ma&zos kepéi Persze nem lehet tudni, hát­ha ott is akad egy ilyen Rö­gönyei, és ráül a beadványom­ra? Mindenesetre küldök pél­dányt a kerületi tanácsnak, jobb, ha az ember körülte­kintően terjeszti föl takaré­kossági javaslatait, több szem többet lát, több fórum töb­bel intéz. Majd megtanulja Rögönyei, hány kalács két kalács, ha a tanácstól jönnek, tudom, megbánja, hogy sem­mibe vette a tömegek hangját. Erről jut eszembe, a sajtót nem ártana értesíteni. vég­eredményben az az igazi, ha ki szerkesztik a vaskalaposo­kat, hogy az egész ország lás­sa: mire jutnánk, ha min­denki Rögönyei módra forgá­csolná szét az erőtartalékokat. Várjunk csak, hány napila­punk van? Sajnos, nem lesz elég az indigóm. Nem baj, leg­följebb a hetilapokhoz és folyóiratokhoz külön írok, any- nyi példányt úgyse üt át az írógép. így aztán jut a szak- szervezetnek, az iparigazgató­ságnak és a Minisztertanács­nak, plusz egy másolat az irattárba, természetesen bé­lyegzővel, mert itt ilyen fölös munkákkal terhelik agyon az embert, de már nem sokáig. Józsi bácsi, itt van huszonhat darab ajánlott levél, kérem vigye a postára, de rögtön. Ügy ni, ezek meg is volná­nak, tudom, áldanak majd a kollégák, amiért levettem vállukról a fölösleges admi­nisztrációt. — Jó reggelt Rögönyei kar­társ! Értem, értem, szóval ezentúl nem kell lepecsételni az irattári példányokat? Na­gyon jó. Tulajdonképpen én már régen akartam szólni emiatt, de nem gondoltam, hogy így házon belül el lehet intézni. Na mindegy. Azt a kimutatást, amiről tegnap be­széltünk, sajnos, nem tudom határidőre megcsinálni, ugyan­is attól tartok, alaposan föl­duzzad a napokban a levelezé­sünk. Tetszik tudni, hogy van az: százfelől is ráfirkálnak az emberre, sokszor, ugyanabban az ügyben!... KaposTf Miklós Az alezredes vállas, nagy darab férfi, tizenhat éve kato­na. Haja szőke, szemöldöke dús, tekintete fürkésző, hang­ja szelíd, mondhatnám apás. szinte jólesik hallani, amikor szól a fiatal őrvezetőnek, so­főrjének: — Menjünk itt balra, fiam. Előttünk kígyózik a hegyi szerpentin, két oldalt a friss illatú és zsengelombú erdő, napfény ömlik, kocsink csillo­gásban úszik, és a hegytetőről úgy tűnik, mintha üdezöld fel­legek lebegnének a völgyben. Bükk, tölgy és fenyők rengete­ge gomol yog, megújbodva a tavaszban, a zsenge lombozat egybeolvadó zöld hullámzásá­val. Május elsejéről beszélse- tiink, azért megyünk a kato­nákhoz is, kíváncsiság halt, milyen is katonáéknál a mos­tani május? Az erdő szegélyén őr áll, fi­atal, magas katona, fürkészve figyel, a kocsit ismeri, tiszteleg, megállás nélkül mehetünk to­vább. A laktanya udvarán zsiboo- gás, vaey harminc katona t.el- ies felszereléssel álldogál eev ‘eherautó mellett, testükön kü­lönös csendélet: hátizsák, pok- rőckoszorú. géppisztoly, gáz­álarc, tokba helyezett dobtár és a zsávolvriadráff keskeny kíszsebáben alumínium kan ál. \7. épülettel szemben zöld '■'ven. futbrdlkaou, szomorűfűz a. nálvaszöeletben. az utakon •’otö katonák, amikor találkoz­nak, mindig tisztelegnek. Az egység . parancsnokának politikai helyettese fiatal szá­zados, éppen a máim elseiei ünnepségre írt beszédet olvas­gatta. Meenérom. s megtetszik ’'■előle egy idézet. Epeels írta 75 évvel ezelőtt, a munkásün- nep igazi születésnapján, azon a május elsőién, amikor a vi­lág proletariátusa először ün­nepelt ésyszerre a tőke elleni harc vörös zászlói alatt. Engels elragadtatva írt erről a napról. Amikor e sorokat írom. az európai és amerikai proletariá­tus seregszemlét tart első ízben mozgósított csapatain, egysé­ges hadseregként mozgósítva, egy zászló alatt, és egy leg­közelebbi cél érdekében. És a mai pan látványa az egész vi­lág tőkéseinek és földesurainak megmutatja: manapság a világ proletarian valóban egyesültek. Bár mellettem állna még Marx, hogy ezt saját szemével lát­hatná : ..” Fiatal katonák mozognak mindenütt, köztük izgatott alapszervezeti KISZ-titkárok, mert éppen a május elseiei ün­nepségre készülődnek. Tegnap a heti politikai tájékoztatón beszélgettek május elsejéről, az ünnepről és arról a nemzetközi harcról, amelyet ez az ünnep is szimbolizál. A katonák zöme munkásfiú. gyárakból jöttek, alig van köztük falusi. Tavaly, pillanatban szuitSGg igiict, cp— pen ezért a többség itt marad őrhelye közelében. — De azért mi is megünne­peljük május elsejét — mond­ja a százados, és mutatja a zöld sportpályát, ott lesz az ünnepség, gulyás főzés a sza­badban, sportversenyek, játé­kok, délután zene és nótazás. A százados szól egy feltűnő­en szőke fiúnak, odahívja, a harcos bemutatkozik; Miidós Ernő honvéd, KISZ-titkár az egyik alegységnél. Élénk, fiatal fiú, nincs még húsz éves. — Miről beszélgetnek mosta­nában leginkább? — kérdem tőle, mert a százados előzőleg mondta, hogy az alegységek­ben gyakran összeülnek a ka­tonák egy kis kötetlen beszél­getésre. — Legizgalmasabb témánk Vietnam — válaszol a szőke fiú, majd kicsit elgondolkozik. — Nincs olyan nap, hogy ne beszélgetnénk Vietnamról — folytatja. — Piszkos munkát végeznek ott az amerikaink. Felháborító ... Már nem is tu­dunk mit mondani. Legszíve­sebben odamennénk, és... A százados szól közbe. j vagy tavalyelőtt még ők is fel­vonultak, ma viszont csak ke­vesen hagyhatják cl a lakta­nyát. A kötelesség nem ismer ünnepet, a katonára minden — A minap a gyarmati né­pek harcát segítő akció bé­lyegeit árusítottuk az alegysé­gekben. Minden katona vásá­rolt. Az egyik fiú ideadja a pénzt, azután rám néz és így szól: százados elvtárs» én nem­csak így, másként is szívesen segítenék... Hogyan, fiam? — kérdeztem tőle. — Személyesen és fegyverrel — válaszolta. — Elmennék Vietnamba is, ha lehetne. — Komolyan gondo­lod, fiam? — Nagyon komolyan — válaszolta. — Hogy hívják azt a kato­nát? — kérdezem. — Fekete András honvéd. A fiatal katona, a szőke KISZ-titkár szó] közbe. — Nemcsak Fekete jelentke­zett, százados elvtárs. A mi alegységünkben öt elvtárs szólt nekem, hogy ha kell, ők men­nek Vietnamba önkéntesnek .., És nem is csak a mi alegysé­günkben ... Minden alegység­ben van öt-hat önkéntes jelölj. Az irodában a politikai he­lyettes megmutatott egy köz­ponti tájékoztatót. Ebben ol­vastam az Egyesített Tiszti Is­kola 26 növendékének levelét, amelyet a pártközpontba küldtek. „Az Egyesített Tiszti Iskola légvédelmi tüzér tanszékének katonái vagyunk. Mélységesen felháborít bennünket az a gaz­ság, hogy az amerikai imperia­listák a vietnami nép életére törnek. Együttérzőink a vietna­mi néppel, a vietnami fiatalok­kal, féltjük őket, életüket és szabadságukat. Készek va­gyunk bármikor hazájukba menni, hogy teljes erőnkkel és katonai tudásunkkal segítsünk nekik.” A másik levelet két fiatal hadnagy írta, Knoli István és Robocska Zoltán pilóta. „A korszerű fegyverek bir­tokában mindenkinél jobban tudjuk, milyen szörnyű lehet a védtelen lakosság szenvedése és vesztesége. Egyértelműen ki­jelentjük, hogy készek vagyunk életünk árán is megakadályoz­ni az amerikai imperialisták barbár cselekedeteit.’* A komor beszélgetésbe bele­szólt egy harmonika zsongó hangja. A szőke KISZ-titkár el­mosolyodott — A mi harmonikánk -- mondta. — Ezt is visszük a felvonulásra... Mert nem marad mindenki otthon. A katonák egy része kimenőt kap. öten-hatan egy alegységtől. Ezek a fiúk mis­kolci dolgozókkal együtt vonul­nak fel. Viszik a harmonikát is. A többiek otthon maradnak. Otthon, a fegyverek és a harci eszközök közelében.­Szendrci .József Orvosi bölcsesség Aki korán kel, annak vaj ideje — a testgyakorlatho2 Ha iszol, meghalsz, ha nen iszol — akkor is, de sokkal ké sőbb. A víz lepereg, a kő megma rád — a vesében vagy a máj ban, ha nem tartod be az or vosi utasításokat. Ne kösd be a fejed, ha nen fáj — ne ejtsd az orvost té védésbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom