Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
Vasárnap, 13S&, május a. fiss AKM ÁGYAKORS* A G 3> Egészségvédelmi tanácsok? Az ideggyengeségről és az idegösszeroppanásról Az idegességet, geséget, neurózist ma is sokan a modern kor betegségének tartják, összefüggésbe hozzák a technika rohamos fejlődésével, a.z élet fokozódó ritmusával! Mindez persze téves elképzelés, illetve magyarázat, hiszen a technika fejlődésével az ember munkája lesz köny- nyebb, nem beszélve arról, hogy a gépesítés fejlődése, az automatizálás az emberi agy szülötte, tudatunk, gondolkodásunk tehát nemcsak lépést tart, hanem előtte jár az életünket, munkánkat megköny- nyítő technikai Jelfedezéseknek. Mindezeket elörebocsátva hangsúlyoznom kell, hogy az emberek idegrendszerének te- ' herbirása, tűrőképessége nem egyforma, szép számban vannak gyengébb idegrendszerű, külső behatásokra tűlérzékeny, az átlagosnál labilisabb egyének, akiknél fokozottabb megterhelés, kimerülés, lelki megrázkódtatásra. ideggyengeségi állapot fejlődik lei. A címben szereplő „idegösszeroppanás”, mint hivatalos diagnózis nem szerepei az orvosi kórismék között Köznapi értelemben az ideggyengeség azon súlyos, hirtelen kirobbanó formáit nevezik így, amelyek váratlan lellti megrázkódtatás hatására elemi erővel törnek ki. Az ideggyengeség hátterében levő okokat kutatva, a tapasztalat szerint, elsősorban a családi életben fellépett diszharmónia áll, ami azt jelenti, hogy a napi többé-kevésbé kimerítő munka után sem tud az illető pihenni, kellően regenerálódni, mert az otthoni ideges légkör, a folyton ismétlődő, megoldhatatlannak látszó problémák ebben megakadályozzák. Lakásprobléma, házastársak közötti súrlódás, anyagi nehézségek formájában jelentkeznek ezek az idegesítő okok, melyek azonban az életforma javulásával fokozatosan elvesztik jelentőségüket. Előfordul még idegesség, neurózis akkor is, ha a munkakör az egyén teherbírásának nem megfelelő, ha többet vállal, mint ameny- nyit megerőltetés nélkül el tud végezni, melynek oka sok esetben a helytelen munkaszervezés, és megfelelő időbeosztással az egyén azt a munkát megerőltetés nélkül el tudná végezni. Itt is kidomborodik a vezetők felelőssége, hogy bölcs mérlegeléssel mindenkit olyan munkakörben, olyan megterheléssel foglalkoztassa- 9 nak, ami egyéniségének, teher- • bírásának megfelelő. Ez a gon- • doskodás, körültekintés jó be- a fektetésnek bizonyul, mert a. ® dolgozó ember ilyen munka- a szervezés mellett tartósan, jól « el tudja látni feladatát, nem J fog „kiborulni”. 0 egészséges jelen- a sége a tanuló ® felnőtt. Egyre többen tanulnak ® tovább felnőttkorban, vagy e azért, mert munkakörük be- ® töltéséhez, magasabb beosztás e elnyeréséhez ez szükséges, ® vagy azért, mert ambicionál- * ják, hogy egyre magasabb ké- « pesítést szerezzenek. Kétség- % leien, hogy a napi munka és © tanulás fokozott megterhelést ® jelent, és csak teljesen ki- e egyensúlyozott viszonyok mel- 8 lett folytatható tartósan a ® kettős megterhelés. Előfordul * mégis, hogy egy időre esik a % vizsgaidőszak pl. a „félévi haj- a rával”. ilyenkor az agykéreg ® kimerüléses tünetei jelentkez- 0 hetnek. Ezen, szerencsére rit- * ka, de indokolt esetben nyilván- » valóan, felnőtteket oktató pe- ® dagógusaink is belátóbbak, és J indokolt esetben vizsgahalasz- a tá$t engedélyeznek. Ez orvosi- * lag is alátámasztható. Nem tá- ® mogatjuk azonban az egyetemi 9 hallgatók között időnként el- a harapózó azon tendenciát, * hogy az év közben történt lázi- a tást orvosi igazolással igye~® kezzenek legalizálni. Az egye- e térni hallgatóknak más dolguk <• nincs, mint a tanulás, ma már J súlyosabb anyagi nehézségek- e re, fenntartási problémákra • sem hivatkozhatnak, helytelen» lenne egyik-másik diák lazasá- 8 gát orvosi igazolással fedezni.* írásomnak nem célja az ® ideggyengeség tüneteinek, ® diagnosztikájának részletes is- e mertetése, éppen ezért ezzel * részletesebben nem foglalko- 9 zom. Nem lehet azonban el-• menni az ún. „krónikus gyógy- <= Irta: dr. Kiss János szerevés” eléggé elharapózott jelensége mellett. Ideggyengeségben, idegkimerülésben szenvedő betegek orvoshoz fordulván, panaszaiknak megfelelően gyógyszereket kapnak, többfélét, amennyiben hosszabb- rövidebb idő alatt gyógyulást nem észlelnek, másik orvoshoz fordulnak, aki legjobb belátása szerint ismét rendel gyógyszereket, mást, mint amiket eddig szedett, hiszen abban a beteg már nem bízik, így aztán előfordul, hogy a beteg fiókjában 8—10, sőt többféle gyógyszer gyűlik össze. Ezek között a gyógyszerek kfe zött lehetnek olyanok is. amelyek egymás hatását csökkentik, sőt felfüggesztik, aniinek eredménye — nemhogy nem javulna, de rosszabbul érzi magát a beteg, és ilyenkor jobb esetben kórházba kerül, rosszabb esetben további gyógyszereket írat magának, így alakul ki az az áldatlan állapot, amikor a beteg gyakran saját megítélése szerint ös.sze-vissza szedi . a gyógyszereket és természetesen nem javul lényegesen az állapota. Őszintén meg kell mondani, hogy nagyobb adagban és ellenőrzés nélkül szedve, minden gyógyszernek mérgező mellékhatása van, emellett a megszokás jelensége is fellép, amikor az eddig bevált gyógyszer sem fejti ki a kellő hatást. Ezért helyes, ha a beteg kezelését egy orvos irányítja, és ennek az orvosnak az utasításait maradéktalanul betartja. Ma már egyre többen ké‘ ria mar rikj igénylik* hogy az orvos ún. psychothe- rápiát (lelki kezelést), sőt hipnózist alkalmazzon. Ez utóbbi kezelés lassan teljesen kimegy a divatból, az ideggyógyászok nagy többsége nem foglalkozik ezzel a kezeléssel. Annak elismerése mellett, hogy egyes esetekben voltak eredményei, meg kell mondanom, hogy a régi értelemben vett hipnózis kezelés az amúgy is gyenge akaratú, ingadozó egyén akaratát saját akaratának rendeli alá. Meg vagyok győződve, hogy a hipnózissal foglalkozó orvosok minden alkalommal jó irányban akarták befolyásolni a beteget, ez a kezelés azonban éppen annak passzív volta miatt szigorúan személyhez kötött, és amennyiben a kezelés akadályok miatt megszakad, az elért eredmény legtöbb esetben nem tartható fenn. Ezért inkább a lelki kezelés aktiv módját alkalmazzuk, amikor nem altatjuk el a betegei., hanem az éber állapotban történt beszélgetés kapcsán igyekszünk gondolkodását helyes irányba terelni, megoldandó problémáival kapcsolatban tanácsot adunk, léhát szinte rávezetjük a beteget, hogy a neurózis hátterében szereplő idegesítő tényezőket maga oldja meg. Ez mindenképpen helyesebbnek és tartósabbnak látszik. írásom elején említettem, hogy az emberek egy része érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezvén, könnyebben kerül idegkimerülés, ideggyengeség állapotába. Ez azonban nem szükségszerű, épp ezért szükséges, hogy éppen ezeket az egyéneket tanítsuk meg egészségesen, kiegyensúlyozottan élni. Tehát a neurózis megelőzésére fektessünk nagyobb súlyt, csökkenni fog a tényleges megbetegedések száma. Ezzel kapcsolatban néhány tanács: ha a napot 3X8 órás szakaszra osztjuk, egészséges körülmények között ebből S óra a munka, 8 óra. essen a teljes pihenésre, alvásra, és a harmadik 8 óra a részleges pihenés, kikapcsolódásra, szórakozásra.. Foglalkozásunk, hivatásunk végzése közben rendszeresen az agykéregnek egy bizonyos része van igénybe véve, minden olyan elfoglaltság tehát, amely eltér az eredeti foglalkozásunktól, az agykéreg ezen területét pihenteti, más területeket vesz igénybe. Ezért nevezhetjük pl. kikapcsolódásnak, ha a szellemi dolgozó fizikai munkát végez, kertészkedik stb., vagy a nehéz fizikai munkás olvas, szórakozik. Ez az ún. aktiv pihenés, amelyről már sok előadásban hallhattunk, olvashattunk. Másik tanács a megelőzésre: igyekezzünk mind a. munkahelyi, mind a családi körülményeket úgy alakítani, hogy a kellő összhang meglegyen, ne legyenek állandó idegesítő, nyugtalanító problémák. Amennyiben meg tudjuk teremteni, nagy mértékben lecsökkentjük annak a lehetőségét, hogy ideggyengeség, neurózis fejlődjön lei. Ha ez mégis megtörténik, úgy apró, veszélytelennek látszó panaszokkal is forduljunk szakorvoshoz, mert az ideges, panaszt-; odó ember munkatársaira, családjára is rossz hatással van. Vannak még csodák! Szomszédom, fizikát- munkás. Újságolja, hogy hónapokon át készített egy újítást és nem vonta be főnökeit. Mégis elfogadták! Egy miskolci ember Bécsben járt. Semmit nem. hozott! Anekdoták A fiatal házaspár tervezge- J tett: autó, vagy gye.rek? A s gyerek mellett döntöttek! ;! Kitűztek egy építési határ- ^ időt. Es betartották! A négy gyerekes Kovács néni örvendezik: „képzelje, a gyerekeim közösen elolvastak egy nevelésről szóló cikket. Utána kirohantak a. konyha- i ba, mosogattak, törölgetiek, ^ súroltak., mindent rendbe- \ szedtek. Es én életemben elő- szőr, végignéztem a. tévé Ló- < nyok-asszonyok műsoré t.r’ K. A. \ Egy étteremben a kövefc- kezó hirdetés függött: „Az igazgatóság húsz dolláros csekket ad annak, aki olyan ételt kér, amilyent nem tudunk felszolgálni”. Egy vendég erre elefánthúsos szendvicset rendelt Az étterem tulajdonosa kiment a konyhába és néhány pillanat múlva visszatért a tálcán egy húsz dolláros csekkel. — Az igazgatóság nagyon sajnalja. de elfogyott a kenyér — mondotta. ♦ Levél érkezik az ú.iság ,.Az olvasó kérdez, ml felelünk” című rovata vezetőjének: í.Hull a hajam, mit tegyek, hogy megmaradjon”. A lap a következőképpen felelt: „Tartsa cigarettadobozban, vagy a táskájában”. * Egy leány csúnyácska barátnőjéről : — Nem szép, de igen okos. Mikor az áliatkertbe megy, mindig két jegyet vált: az egyikkel belép.- á másikkal meg -kilép az állat,kertból * — Helló, Johnny.- miért vagy olyan rosszkedvű? — Három hét múlva hazaérkezik a feleségem a fürdőről. — Nos, még akkor addig... — Éppen ez a baj. Még el sem utazott, * — Jean Duval neveletlen ember. — Miért? — Ma nem köszönt nekem. Éppen az járt az eszemben, hogy nem fogom fogadni a köszönését nem érzel semlátod, hogy sí— Hans, mit, holott rok, — De igen, az az előérzetem van, hogy a pénztárcám legalább 500 márkával meg- könnyebbedik. • Adámnak is valószínűleg meg voltak a maga kellemetlenségei. de viszont volt egy vitathatatlan előnye: Éva sohasem emlegethette előtte azokat a férfiakat, akikhez férjhez mehetett volna. (A Magazin c. lapból Ford.: Hegedűs Nándort Képes ökölvívás FifiÉírcl; 3 nagyvilágin! Mel Ferrer rendezi a CAB- RIOLA című filmet. A felvételeket részben Madridban készítik, és a női főszerepet spanyol színésznő, Mariso! alakítja. Brazília fővárosában és több nagy városban április 26-tól május 10-ig Csehszlovák Filmnapokat rendeznek. Kilenc játék- és számos rövidfilmet mulatnak be. A filmnapokra csehszlovák delegáció utazik Brazíliába. A Mar-del-Plata-i fesztiválon a rövidfilmek kategóriájában a lengyel Katarzina Latallo KÉPZŐMŰVÉSZ ŰR című filmje kapta meg a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FXPRESCI) díját Purisa Cyorgyevics, a „Beograd-” filmklub megbízásából A LEÁNY címmel filmet rendez, amelynek forga>- tókőnyvét maga. írta. Témája.: egy szereiéin története a második világháborúban, 1941- ben. A két főszerepet Milena Dravics és Ljubisa Samard- jics játssza. I • AZ ELLENŐR Korunk F eltétlen bizalmat éreztem a hivatali főnököm úánt, mikor az új állásomba beléptem. Ügy nézett rám, mint ahogy a főparancsnok néz a tábornokra, alá meg fog nyerni egy csatát és így szólt hozzám: — Azt hiszem, ellenőrt csinálok magából. Olyan hangon mondta ezt, núnt mikor a feleségein egy kiló borjúhúst vásárol és kijelenti: „Ebből fa- sírozotlat csinálok”. Ebben az esetben én voltam a fasírt és be kellett bizonyítanom, hogy méltó is vagyok erre. Ünnepélyes fogadalmat rögtönöztem. — Bízzon berniem, főnököm. Odavágok mindenkinek. Csak mondja meg, mit kell ellenőriznemEgyelőre semmit- Csak állapítsa meg egy bejelentéstől, igazak-e a benne foglaltak. A bejelentést most kapta az igazgatóság és nekem kell referálnom róla. A főnök kinyitotta az iratszekrényt, kivett egy dobozt, a dobozból csomagot, a csomagból borítékót, a borítékból papírost. Ez a papíros volt az én ellenőri karrierem alapköve. Az állt benne, hogy az X iskola igazgatója mindenféle üzelmeket csinál. Az iskola televíziója a saját lakásában van, viszont a malacocs- kája az iskola étkezdéje melletti ólacskában végzi hízókúráját. Az iskola. rádiója szintén az igazgató lakásán van, viszont az Igazgató felesége egyben az igazgató titkárnője, de az igazgató maga egész nap otthon ül, ahelyett, hogy dolgozna. Szóval^ csupa, visszaélés. N Ez állt a bejelentésben. Főnököm azonban nem volt biztos, megértettem-e, miről van sző. Ezért megkérdezte: — Tudja, mi ez? — Persze, hogy tudom. Az igazgatót ért építő bírálat. El fogom az igazgatót intézni. — Maga senkit sem fog elintézni — szakított félbe komolyan a főnök. — Maga igazolja a feljelentés valódiságát és nem csinál többet. Majd a felsőbb szervek intézkednek. em folytattam a diskurzust. Láttam, a főnököm röviden akar végezni, inkább felkerestem a titkárnőt és érdeklődtem nála. miféle ember is az X iskola i&ázgatója. — Peches ember, feljelentették visszaélésekért. — Ahá! Megmarkolták a nyakát. A főnököm ismerni akarja az igazságot. — Az igazságot? No-no. Lassan a testtel. Nem értettem, mit akar ezzel mondani. —_ Hát. maga azt hiszi, hogy ő igazi ellenőrt akar kiküldeni? Keres egy lagymatag, tutyi-mutyi alakot, hogy ne mondja senki, mintha nem akart volna meggyőződni az igazságról. Én volnék tehát az a tedd ide-tedd oda fickó. Éreztem, hogy a fejembe száll a vér. De uralkodtam magamon. Körmönfontan válaszoltam: —• A tények, tények. Bárki megcsípi azokkal a malacokkal, elintézheti őt. — Ha megcsípi! De nem csfpá meg! i *— Hegy écfi esttl «— Idefigyeljen.' Csak nem hiszi, hogy a főnök bántani hagyja? Hát nem ő járt közbe, hogy igazgatónak nevezzék ki oda? Neid kell tehát öt a bajból kihúzni Utasított, hogy értesítsem telefonon: ellenőr fog nála megjelenni. Vigye a malacot néhány napra haza. Ügy éreztem, mintha dinamittal levegőbe akartak volna repíteni. — Vagyis, a disznót az ellenőr már nem találja az iskolában? — Bizony nein. Vizsgálatot is tartottunk, az igazgató is a helyén marad. — Tehát az igazgató felesége isii — Ö is eltűnik onnan néhány napra. — És a televízió? — Visszakerül az iskolába. egtelt a pohár. Ügy éreztem magam, mint egy tábornok, aki dicsőséges csatára készül, holott azt mér előre elvesztette. Szembe kell néznem az igazsággal. Ha kardom lett volna, a dolog talán tragikus fordulatot vesz. de így megelégedtem vele, hogy egy lépést tegyek előre és felkiáltsak: — Elég! Játszunk nyílt kártyákkal. A tedd ide-tedd oda alak én vagyok! A titkárnő menekülni akart. — Megálljon! Én vagyok a tutyi- mutyi fráter. — Hogyan? — dadogott. — Maga az új ellenőr? — Én! — A3 új ePffioár. aki az X iskolába utazik? «■» átt aas utazik — 'kiáltottam! M — Áld itt marad, aki nem megy sehová. — ??? — Nem leszek ellenőr. Nem kell. Hadd hízzanak a malacok. És az igazgató felesége is. — Vagyis nem megy? — Nem. — Gratulálok. Milyen jó, hogy még nem telefonáltam az igazgatónak. De ha a főnök... A többit nem hallottam, kirohantam és bevágtam az ajtót. Haza akartam szaladni. De meggondoltam a dolgot. Mit csináljak otthon? Megpukkadjak a méregtől? Nem mentem haza. Egyenesen a pályaudvarra loholtam. Jegyet váltottam X-be és beszálltam a vonatba. E z volt aztán a cirkusz! Az igazgatót otthon leptem meg az iskola rádiójával és televíziójával együtt. A malacot az iskolai konyhában találtam és a titkárnőként szereplő igazgatónő etet- gette. Bőséges adattal jöttem vissza. Elsöprő jelentést készítettem, és villámként toppantam a főnököm elé. Nem tudom pontosan idézni, mit mondott nekem, mert sok mindent mondott, és én másnap benyújtottam a felmondásomat Nem fogadta el- Felmondásom magasabb fórum elé került, ott hívatták a főnökömet, és közölték vele, hogy nem fogadják el a felmondásomat. Ellenben elfogadják a főnökömét, akinek azonban esze ágában sem volt se le-, se felmondani, és így a főnököm főnökének nem volt mit elfogadnia, úgy, hogy mindenki a helyén maradt Végeztem tovább a munkám, de éllenőr- aést többé nem bíztak rám. írtai Victor Piisigol Heoafcís Atóadoü
