Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
északmagtarcrszAg Szombat, 138S. május L tAknai zseni; i ■ ••• Végtelen a csillagok világa Csak ásnak, ásnak tudós emberek, s előkerülnek évezredes csontok: királysírok, múmiák, fegyverek, aranybálványok, kőbalták és szobrok. Mi mindent tudtak már a régiek! arró! regei a föld megőrző mélye, elporladtak az alkotó szivek, de él a Mű, s kápráztat a tökélye. Barlangi rajzok... megfeszül az íj. repül a nyíl vad őseink kezéből.. „ s mily különös, művészi munka hív ámulni az időtlen messzeségből. Kitől tanultak ... volt-e mesterük? és hányán jöttek, s jönnek még utánunk, ha földerítik ősi rejtekük... Az alkotóknak számtalan a számuk. Csak ásnak, ásnak tudós emberek, a föld szívéig ér a szomjúságuk. Mi volt? S ha korunk múlttá dermedett. Mi jön? Mily korszak születik utánunk?! S mi ma,rád meg belőlünk? — kérdezem, ha új évezred léptei dübögnek? Mily új csodákat szül az értelem, s lesznek-e akkor költemények... könnyek?! A múltba, nézek, s a jövőt álmodom, mert mérhetetlen lelkem szomjúsága... és éjszaka az eget bámulom: Mily végtelen a, csillagok világa! A szobrok, orvosi József nádorral meggyűlt a bajuk Begyógyítják Deák Ferenc láblövését Amikor csak a régi fénykép segít »»♦»♦♦»»»»■»•»•♦»»»a»»»» <’■»»»»»»»♦»»»»»»»»>»»»» ♦ t t Wem messze Berlintől Amikor megszólítottam őket, éppen a Deák-szobor mellékalakjának hiányzó kezét pótolták. — Ma már az ötödik — hallottam a szobor túlsó oldaláról, az állványzat tetejéről. — Szintép kőfaragó, díszítő szobrász tetszik lenni? — szólt a megkérdezett, s már-már fekete baszk sapkámat okoltam, amiért szakembernek néznek, amikor megmagyarázták: — Amióta Miskolcon dolgozunk, naponta jönnek hozzánk a szakemberek. Ne tessék félreérteni. Nem fontoskodók, tudálékoskodók, hanem valóban szakemberek. Nézik egy darabig munkánkat, aztán a legtöbb tanácsot ad. Hogy miért nem csináljuk betétezés- se!... — És miért nem? (Istenem, vajon mi lehet az a betétezés?) Léggömbök — A legújabb módszerekkel <t restaurálunk. Műanyaggal. A 4 betétezés elavult cs drága. Ki-* vésni a hibás részt, hasonló* követ, márványt keresni, az- $ tán bevésni, pótolni belőle a? hiányt. Poliészterrel, amihez^ kobaltot, gyantát s a szoboro anyagának őrleményét adjuk, * gyorsabb ás tartósabb. A leg-* kisebb élt se marja le az idő.* — Tudja, milyen erős ez az* anyag? A parlamenten két-«j> mázsás követ ragasztottunk * vele hozzá a kőfalhoz Amikor^ másnap kiszedtük az aládűco-* lást, ráállhattunk öten, nem» A szakadt le. — Sok szobrot restauráltak? — Ajaj... Van amelyikünk negyven éve csinálja... A brigád csak két éve van együtt, de azóta is rengeteget. József nádor pesti szobrával volt a legtöbb bajunk. Olyan kemény gránittal még sosem találkoz-» tunk. Ernő bácsinak a Jáki* templom restaurálása volt* egyik legszebb munkája. Gál-* góczynak Ferenczy Béni Pe-J tőfi szobra. Alig lehetett, ráis-* merni, olyan „beteg'’ volt. Bi- * zony, sokszor csak egy-egy felkutatott régi fénykép segít. Annak alapján lehet meggyógyítani a szobrot, az emlékművet — És a miskolci szobrok? — Általában tetszenek, szó-* pék. Elég sok seb' volt raj-* tűk. Lévay József és Deák Ferenc szobrának láblövése is van. Jönnek a bronzosok, s hamarosan begyógyítják. Már csak Petőfi van hátra. „Öt” is megszépítik. Siet a brigád. Kául Ernőt a briga- dérost, Galgóczy Árpádot, Nagy Vilmost. Richter Jenőt, várják már a szegedi szobrok. Sárai Ferencet és a légii ata- labbakat, Ozvatics Ferencet Aztán vissza Pestre, ahol 2400 szobor. emlékmű, különböző gyógyításra szoruló ornamentika várja vissza a szobrok orvosait (pozsonyi) E; 95 zerkilencszáznegyvenöt május 1-én egy német faluban. Wensickendorfban voltam, Berlin központjától mindössze 27 kilométerre. Frissen visszanyert szabadságom, a lágerból történt szabadulásom utáni, szinte újonnan kezdett életem kilencedik napját éltem. A fasiszta fővárost teljes erővel ostromolták, de Wensickendorfban az első szabad májusra készülődtünk. Hadműveleti területnek számított még a falu, de az ott állomásozó szovjet katonák mintha otthon, a békés ukrajnai, vagy szibériai falvakban tennék, friss lombokkal díszítették az utcákat, a házakat, sok- sok virág került az ablakokba, círillbetűs transzparenseket feszítettek ki. Mindenfelé ünnepi készülődés látszott. A katonák csizmát fényesítettek, a gimnasztyorka nyakába friss, fehér gallért várták. A középületeken pedig megjelentek a proletárnemzetköziség szimbólumai, a vörös lobogók. r Mi is készülődtünk. Volt velünk egy csallóközi parasztfiú, akit agrárproletár szervezkedés miatt bör- tönöztek be, volt egy pesti kőbányai kommunista, meg egy szlavóniai, magyarul is beszélő idős munkás. Mindhárman az egyik pesti börtönből kerültek német lágerbe, s a felszabadulás első örömteli óráiban találkoztunk össze. Ök hárman voltak a kezdeményezők. A szlavóniai tudott beszélni a katonákkal, meg a parancsnokkal, s így lettünk rr.i is aktív részesei a májusi ünnepnek, az én első szabad májusomnak. ensickendorf nem nagy község. Békés időben .valami háromezer lakosa lehetett, de utcái rendezettek, házai, udvarai csinosak, jómódról és német precizitásról tanúskodók. A főtéren szobor-alapzat, a szobor már eltűnt róla. Ennek tövében állt a kis emelvény, amin a szovjet csapatok parancsnoka, néhány más katona és egy-két civilruhás német foglalt helyet. Már kora reggel vidám muzsikaszó szállt az utcákon, aztán katonásan rendeződtek a sorok. A harcosok különféle alakzatokban rne- revültek, vezényszó hangzott, és elindult a felvonulás. Elő] a katonák fegyelmezett menete, utána a mi botladozó soraink. Kezünkben, életemben először, vörös zászló. Végezetül néhány német lakos bátortalankodott utánunk, de a többség csak a zsalugáterek, függönyök mögül nézte a menetet. A téren megálltunk. Az In- ternacionálé dallamai szárnyaltak, a parancsnok beszédet mondott, amit többször szakított meg egetverő hurrázás. Díszsortűz, majd a katonák diszmenete zárta az ünnepséget. Utána még sokáig szólt a bóján, a bala- lájka, dobbantak a táncoló lábak a német falu kövezetén. Velünk igen sokan paroláztak, többen megöleltek, mi meg csak szorongattuk még igen ügyetlen kézzel a zászlót. ste riadóztatták a szovjet katonákat. Nótázva indultak Berlinbe. Hajnalban fellángolt az az óriási tűz, amely három napig éjszakánként is megvilágította, a 27 kilométerre lévő falut, és a májusi ünnepet követő hajnalon megkezdődött Berlinben a három napos csata, amelynek végeztével 1945. május 4-én estére Berlin, a fasiszta főváros elesett, a Reichstag tornyára kitűzték a győzelem vörös lobogóját. Az egykori kancellária romos udvarán ekkorra már elhamvadt a máglya, amely az öngyilkosságba menekült Hitler benzinnel lelocsolt hulláját emésztette el. És a fasizmus pusztulását jelző tüzek fényében élénken lobogtak a május 1-én kitűzött vörös zászlók, a felszabadított faluban és szerte a felszabadított országokban. Benedek Miklós E' Látom a fényt... Gárdos Mariska 80 éves — olvasom — 1900! A 15 éves leány hatvanöt évvel ezelőtt, már tudta, hol a helye, ismerte célját. És az évek múlásával az ösztönös sejtésből tudatos felismerés lesz, a harcok kérlelhetetlen forradalmárasz- 6zonnyá cdzik Gárdos Mariskát. Alig öt év múlva meg- l írja első könyvét. Húsz éves : akkor, és szerkesztője a Nő- í munkás című lapnak, amely- l nek fejlécén — nem félve a : bíróság szigorától — bátran | irta: Szocialista politikai lap. 1919-ben, 24 éves korában a Vörös Újság egyetlen női munkatársa. A munkásegyetena elöadólanára. Az ötszázak tanácsának tagja. Azután... S aztán a szörnyű fehér terror!! Az emigráns évek Bécs- | ben. Az egész élete örököse i szüntelen harc. Keserű hónapok a Markóban, a toloncban. A hatvan éves, viharokban edzett asszony az elsők között i kért részi az új életből, a ne- : héz feladatokból. Irt. Szervezte az MNDSZ-t, mindenhol fülbukkant fáradhatatlan kis alakja. S aztán bekövetkezett a tragédia, a megfáradt szem be- i záródott. a petróleumlámpa : pislákoló fényénél átolvasott éjszakák megviselték a látóidegeket Ennek ma 15 esztendeje. Azóta diktál, nem tört meg. Nemrég jelent meg élete regénye „Szállj gondolat...” és a „Kukoricán térdepelve”. Egy harcokban eltöltött élet naplója igaz átéléssd, teremte művészi erővel. A minap valaki megkérdezte tőle, nem fáradt-e már? — Én egész életemben elégedetlen voltam eredményeimmel, ezért mindig új célokat állítottam magam elé. Ezekért, persze, sokat kellett, dolgoznom. Ogv vélem, a legtökéletesebb életeüxir a munka, tgy nem jutott soha időm a fáradtságra! Május 1 a munka, a tavasz ünnepe, s az ó születése napja. A sok-sok gratuláló levél és távirat mellé küldjük mi is jókívánságainkat, további hosszú életet kívánva, erőben egészségben! Regős István 4 ^ T8~\írosak, kékek, sdr4 M_ß gdk, tarkák. Libe♦ Jf gok, Lebegők, messzire szállók. 4 A kacagással ver4 senyre kelők. Mert messzire A száll a kacagás, de ezt is túl- i repüli a léggömb: Pedig a 2 földön a. kettő együtt jár. 4 Májusi ünnep. Virág, ze- 4 ncszó, tarka forgatag, s á 4 gyerekek. kezében léggömb. * És másokéban is. , T Idős ember áll meg á lég- 4 gömb-árusnál. 4 — Kérek egy szép pirosat 4 a kisunokámnak! Meg még A egyet. T Aztán a „meg még egyet” 4 átnyújtja asszonyának. Vé- 4 kony, gyüröttarcú kis asz- 4 szony. Kezében finoman megremeg a cérnaszál, amíg '! ujjúra erősíti és férje fogja f a gömböt. De amikor a gömb 4 magasba szökken, s a. cérna 4 megfeszül, mintha az asz- a szonyka is magasabbra nyúl- I na. és qrcán kevésbé gyürőd- » nének a ráncok. Az emberpár 4 nézi a libegő gömböt. Moso- 4 lV°gnak. Léggömb. Emlékek. A Talán régi május elsejék- 7 ről? ▼ A fiú kéket választ. A lány 4 tarkát. A lánynak kék szeme 4 van. Kék, mint a. felhőtlen, T napsugaras ég és — 'mint a. ? léggömb. A fiú nézi. Hol a. 4 léggömböt, hol az egei, de ' 4 legtöbbször a lány szemét. 4 A léggömbön négy betű: 7 BÉKE. . 7 -A lány elengedi a tarka . ▼ léggömböt. Sokáig nézi, vo- 4 násnyira összehúzott szemek- 4 kel. Tarka: léggömb. Színes * ábrándozás. Vajon válóra vá♦ ” lik-e? A gömböt már nem érheti el senki. S az ábrám- 4 dókat? A lány megmarkolja 4 a fiút. 4 — Tudod, tegnap a. gyár7 ban ... T Gyereksírás. Elpukkant 4 egy léggömb. 4 — Kisfiam, ne sírjál már. 4 Hát nem olyan nagy dolog J az, gyere, veszünk mégegyet. yereksírás. Ezt már 4 B csak a léggömb 4 idézi föl. Távoli 4 emlék. Egy elpukkant valóságról. f Nem volt kacagás, csak bá- 4 na.t. Valahonnan, lim-lomok 4 közül, előkerült egy léggömb. 4 Fölpuffasztott arccal fújtuk. 4 és kerekre nyílt szemekkel 7 néztük. A piros gumin hatal- 4 masra nőtt egy kiskacsa. 4 Egészen olyan volt, mint az 4 igazi. Nekünk. Mert igazit a akkoriban már rég nem lát- 7 tunk. Röppent a léggömb 4 kézről-kézre. Csodáltuk, hogy 4 milyen könnyen magasba Á száll. Nem is kell különösebb- * A szépirodalom, a kultúra és a művészettörténet, valamint a történelem kedvelői egyaránt találnak ízlésüknek megfelelőt a miskolci könyvkirakatok újdonságai között. Az angol irodalom egyik legeredetibb alakjának, a nálunk már szinte feledésbe meŰj könyvek a miskolci könyvesboltokban rült George Meredíthnek egy könyve jelent meg legutób. Az önző a mű címe. Aki olvasta Babits irodalomtörténetét. talán emlékszik még rá, milyen elismeréssel párosuló rajongással írt nagynevű költőnk erről a lelki rezdülésekből társadalmi regényt komponált művészről. A kultúra és a művészettör ténet kedvelői egyaránt ér deklödéssel forgatják Romái József és Marót Miklós ú könyvét, a Bábeltöl-Bábclii címet viselő összeállítást. t két szerző rengeteg képpel il lusztrált' beszámolót tart ben ne a világ legjelentősebb épí tészeti remekeiről, az ókoriak, ról éppúgy, mint a maiakról Ez szerintünk a művészettörténet kedvelőit is érdekelheti, de a kult.űrtörténészek számára se érdektelen a Művésze; Kiskönyvtára sorozat háron- új kötete. A három jó! össze válogatott kis könyv a nem rég elhunyt Gadányi Jenó, i francia szobrász Maillol és ; XVIII. század végének Angliáját kitűnően ábrázoló Hoggar műveit tartalmazza. erő a feldobásához. Még a felnőttek is csodálták. Csak éppen mi szívből nevettünk, az ő mosolyuk pedig ■ olyan furcsa volt. Aztán dübörgés razta. meg az épületet, darabokra hullt a, villanykörte és egy szilánk kipukkasztotta a léggömböt. A kicsik sírtak. És senki sem, mondta nekik,: — Nem olyan nagy dolog ez, gyere veszünk egy másikat __ L éggömbök. Hatalmas ballonok. Apró cédulákat, hozók. Rossz emlékek. Az emberek nem kapnak utánuk. Nem kellenek. Énekszó. Felvonulók. Két lány visz egy papírtáblát. A táblán szép mondatok. A világ minden emberéhez szólnak. Elengedik a táblát és azt óriási, léggömb röpíti messzire. Kiss cikk az újságban. Egy kisgyerek valahol, tőlünk Nyugatra, emlékezetem szerint Franciaországban, karácsony előtt elengedett egy léggömböt. A gömbhöz levelet erősített. A levélben, címe mellett néhány sor állt. Ilyesmi: „Tudod, istenke szeretnénk egy kisvasútat. de az én édesapám szegény ember és nekünk nem telik iéiékok- ra.”. Aztán a gyerek várta, a csodát. A csodái, amelytől minden jót várnak arrafelé az emberek és játékokat a gyerekek. Hogy van-e ilyen csoda? Az a gyerek ma már úgy tudja, hogy igen. van ilyen „csoda”, mégpedig a mi földtekénken! Mert hamarosan megkapta a kisvasutat, csak évoen vem attól, akitől kérte, hanem — magyar gyerekektől. A léggömböt ugyanis messzire vitte a szél, s a levél egy dunántúli, iskola ta- nuló’nal- kezébe került, M uzsika, Kontraszt: libbenő léggömb egy munkás erős kezében. Pille egy óriás válla fölött. A,z ..óriás” óvatosan fogja a léggömb cérnaszálát, mint, aki nem szokott hozzá az ilyen könnyű dolgokhoz. Alig tud bánni vele. A kalapács mennyivel könnyebb! Mintha azt is minden nap ezernyi. milliónyi Hggömb segítené magasba. Mert eau l'’nein m. h csak egy cérnaszálat bír felrepíteni. — de ezernyi,, milliónyi. . Azok már nagy erővel bírók. Léggömbök, Színesek, fehérek. sárgák, messzire szállók. A kacagással, versenyre kelők . .: Rattkay Anna Vézna Ids proletárlányka ki,á!l a fáradt hajógyári munkások elé. A májusi szél ösz- 1 szeborzolja sűrű. vékonyszálú r haját. Keskeny arcát betölti iSz indulat. Ajkáról száll a | költemény: „Akasszátok fel a királyokat!. ..” Gárdos Mariskának hívják és nyolc iéves. Szeméből lövell a gyűlölet a „királyok” ellen. Korán megtanulta a törvényt: ’kétféle ember van, szegény és 'gazdag. Szerette a szegényeket, és engesztelhetetlenül gyűlölte a gazdagokat. , Itt ülök most vele szemben. Elnézem apró termetét, sorstól barázdált, keményvonású 'arcát, szigorú ívelésű ajkát. Ö nem lát engem. Tizenöt év- (vel ezelőtt elvesztette a szerrie- világát. — Tizenöt éve nem látom a betűt, de látom a fényt, azt a fényt, amit életemben mindig kerestem. i S valóban látja a fényt, ha nem is a külső fényeket. Hisz lehet-e világtalan, akinek gazdag lelkében egy egész világ lakozik? A klasszikus irodalomtól Marxig. Akiben ott él a művészet képet teremtő ereje és belső zenéjével a világosságot teremtő eszme? Nem! Látó ő ma is, hisz alkotókedve egy pillanatra sem fogyatkozott, sőt még dúsabb színekkel ábrázolja«’ az embert. — Mindig tanítónő akartam lenni. Értettem az emberek nyelvén, éltem a szegények mindennapos gondjaiban, éreztem a lelkűk minden rezdülését. De felsőbb iskoláról még álmodnia eem lehetett. Ö mégis tanítónő lett, aki a leikéből, eszéből szakította ki az igazságot, hogy az egyszerű embereknek fényt adjon az életébe. Híresek voltak a Gár- ios saftminiriumoic. Sok cser tanítványának lelkében ébresztette fel a marxizmus eszméinek igazságát. Vörös párttagsági könyvét őrzi. Benyúl az íróasztal fiókjába és enyhe mosollyal, ami mögött talán inkább piron- kodás, mint büszkeség rejtőzik, megengedi, hogy megnézzem, Tagságának kezdete
