Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-02 / 78. szám

% mmernt ÉSZAK WAGT A RORS Z A G aaK88BfiBM Péntek, 1965. április Z. Jugoszláv párt- és kormányküldöttség érkezeti a felszabadulási ünnepségekre Csütörtökön délután a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány meghívására Budapest­re érkezett a jugoszláv párt- és kormányküldöttség, amely részt vesz hazánk felszabadu­lása 20. évfordulójának ün­nepségein. A vendégeket a kelebiai határállomáson ün­nepélyesen fogadták. A küldöttség vezetője Alek- eandar Rankovics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnöke, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge Köznonti Bizottsága végre­hajtó bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; tagjai: Kosta Nádi vezérezre­des, Nikola Sekulic, a Szö­vetségi Szkupstina Közokta­tási és Művelődésügyi Taná­csának elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tag.ia és dr. Dusán Csalics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagy­követe. A jugoszláv párt- és kor­mányküldöttséget ünnepélye­sen fogadták a jugoszláv és magyar nemzetiszínű lobogók­kal. vörös zászlókkal feldíszí­tett Keleti Pályaudvaron is. A küldöttség üdvözlésére több­ezer budapesti dolgozó gyűlt össze. A pályaudvar előtti té­ren díszőrség sorakozott fel. A vendégeket a Keleti Pá­lyaudvaron Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a párt és a kormány képviselői, valamint a politikai és társadalmi élet több ismert személyisége fo­gadta. Ott voltak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság budapesti nagykövetsé­gének tagjai. Az ünnepélyes fogadtatás után a jugoszláv vendégek a magvar közéleti vezetők tár­saságában rendőri clíszmoto- rosoV kíséretében szállásukra hajtattak. Emléhíinnspsig Moszkvában hazánk fgiszalafeiásáiisfe 20. ÉvfertSüláiáról Magyarország felszabadulá­sának 20. évfordulójáról a Szovjetunió majd minden városában megemlékeznek. A központi ünnepség csütörtö­kön este zajlott le a moszkvai Kreml színházának szovjet és magyar zászlókkal feldíszített termében. Eljöttek Moszkva politikai, társadalmi és kul­turális életének kiválóságai, a magyar kolónia tagjai. Az egybegyűltek melegen ünnepelték Szipka József nagykövetet és a moszkvai magyar nagykövetség munka­társait, a szovjet főváros ma­gyar vendégeit, az MSZBT küldöttségét Révész Gézának, az MSZMP Központi Bizott­sága tagjának vezetésével, a magyar íróküldöttséget Dar­vas Józsefnek, és a magyar filmművész küldöttséget Ra- nódy László Kossuth-díjas filmrendezőnek a vezetésé­vel. Az emlékünnepségen G. 1. Voronov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tag­ja mondott ünnepi beszédet. Szipka József. Magyaror­szág moszkvai nagykövete kö­vevőit, Moszkva dolgozóit átadta nekik az MSZMP Központi Bizottságának és népköztársaságunk kormá­nyának üdvözletét. Az ünnepi esten felszólalt Révész Géza, hazánk volt moszkvai nagykövete is, aki az MSZBT küldöttsége élén érkezett Moszkvába, Borisz Petrovszkij, a világ­hírű Lenin-díjas szovjet se­bészprofesszor a szovjet ér­telmiség üdvözletét tolmá­csolta a közelgő április’ 4-i ünnep alkalmából a magyar népnek. szöntötte az ünnepi est rész­Az MSZBT terveiről Koszorúzás! ünnepség a román bősök síremlékénél a Hákoslisefi temetőben , Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából csütörtökön délelőtt koszorú­zás! ünnepség volt a Rákos- ligeti temetőben, a Magyaror­szág felszabadításáért vívott harcokban elesett román hő­sök síremlékénél. Az emlékmű előtt díszőrség sorakozott fel, csapatzászló­val. A zenekar eljátszotta a román és a magyar himnuszt, majd megkezdődött a koszo­rúzás. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Gás­pár Sándor, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke és dr. Por.grácz Kálmán, az El­nöki Tanács tagja helyezte el. A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében dr. Horcjos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter, Losonczi Pál földmű­koszorü'/á'-s ünnepség llarltáeyban a Si o'«ár hősök Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából pénteken , koszorúzás] ünnep­séget rendeztek Harkányban, a bolgár hősi emlékműnél. Az ünnepség a néphadsereg pé­csi díszegységének tisztelgésé­Koszorá/ás az amerikai hősök emlékmű véné! és a so'vinári aii«oi katonai temetőkén velésügyi miniszter és Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese koszorúzott. Ezt követően az Emil Bod- narasnak, a Román Munkás­párt Politikai Bizottsága tag­jának, a Minisztertanács el­nökhelyettesének vezetésével hazánkba érkezett román oárt- és kormányküldöttség helyezte el a kegyelet koszo­rúját. A budapesti ! képviseletek A Baranya. Pécs felszaba­dításáért életüket áldozó ju­goszláv hősök sú'jánál Pé­csett, a központi temetőben koszorúzás! ünnepséget ren­deztek hazánk felszabadulá­sának 20. évfordulója alkal­diplomáclai koszorúját Fran­Koszorázási ünnepség Pécsett a jugoszláv hősök sírjánál cm ék müvénél vei kezdődött. Majd a bolgár és a magyar nemzeti himnusz után megkezdődött a koszo­rúzás. Az ünnepség a díszőr­ség tisztelgésével és az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából csütörtökön koszorúzári ün­nepséget rendeztek az ameri­kai hősök Budaörsi úti emlék­művénél. Díszőrség sorakozott fel. ’ majd az Egyesült Álla­mok himnuszának elhangzása Pián elhelyezték a kegyelet és a megemlékezés virágait. Csütörtökön a solymári angol katonai temetőben — felszabadulásunk huszadik év­fordulója alkalmából — ün­nepélyesen megkoszorúzták a felszabadító harcokban elesett angol és lengyel katonák em­lékművét. tisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagy­követe, Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság nagy­követe és a két nagykövetség katonai attaséi helyezték el. Elhelyezte a kegyelet ko­szorúját a magyar néphadse­reg, a Budapesti Pártbizott­ság, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és más tár­sadalmi szervek. A koszorú­zás! ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. mából. Az ünnepség a nép­hadsereg díszegységének tisz­telgésével kezdődött., majd a jugoszláv és a magyar him­nusz elhangzása után meg­kezdődött a koszorúzás. A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottsága rende­zésében tartották meg diszgyű- lésüket megyénk protestáns papjai felszabadulásunk hu­szadik évfordulója alkalmá­ból. Az Erkel Ferenc Zene- művészeti Szakiskola nagyter­mében megtartott gyűlésen Ráski Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke elnökölt. Az elnök­ségben foglalt helyet Virágh Gyula evangélikus esperes. Ujszciszy Kálmán református egyházkerületi főgondnok. Né­meth Imre országgyűlési kép­viselő, a Hazafias Népfront, Borsod megyei Bizottságának alelnöke. Polonkay Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal Borsod megyei főelőadója és Bárány István tokaji lelki­Országos kongresszust tart az idén a Magyar-—Szovjet Baráti Társaság. A mozga­lom feladatait a jelenlegi időszakban az erre való ké­szülődés és a felszabadulás huszadik évfordulójának mél­tó megünneplése határozza meg. Erről tárgyalt a közel­múltban a társaság megyei elnöksége, s az ott elhangzot­takról tájékozlatott Bonta Lajosné, az MSZBT megyei titkára. feriÜS 4 tiszteletére már év elejétől tartottak elő­adásokat, kiállítást rendeztek a Szovjetunió alkotó munká­járól, hazánk eredményeiről, fejlődéséről. Megrendezték az általános- és középiskolás ta­nulók orosz nyelvi versenyét. A tavasszal Borsodba érkező szovjet turista, csoportokat is ennek jegyében fogadják, s pásztor, a Tiszáninneni Re­formátus Egyházkerület elő­adója. Utóbbi volt egyben a díszgyűlés szónoka is. Előadásában Bárány István utalt a fasizmus rémnapjaí- ra, külön megemlítette a kor­szak két nagy mártírját, Baj- csy-Zsilinszky Endrét és Rad­nóti Miklóst, majd a felsza­badulás első hatalmas élmé­nyét ecsetelte. Ezután számba vette az azóta eltelt idők eredményeit, külön méltatta az állam és az egyház meg­állapodását. A díszgyűlést Molnár Viola, zeneiskolai növendék orgona- játéka és a Tiszáninneni Re­formátus Egyházkerület lel­kész kórusának műsora zár­ta be. készítenek elő számukra ba­ráti találkozókat egy-egy üzem, vállalat dolgozóival. — Javasoltuk, hogy a me­gyei és a városi könyvtárral közösen rendezzünk olvasó mozgalmat Alexej Tolsztoj és Solohov műveiből. Né­hány helyen olvasó ankétot tartunk majd a két nagy író regényeiből — mondta Bon­ta Lajosné. Az elmúlt évek mozgalmi tevékenységére emlékeznek maid vissza az MSZBT „ve­teránjai”. Egy, a közeljövő­ben megrendezendő találko­zón a társaság aranvkoszorús jelvénnyel kitüntetett aktívái vesznek részt. íz Oriia’ózási lief megrendezése különösen most, a nemrég végrehajtott újabb szovjet űrrepülés után rend­kívüli időszerű. Plogy megfe­lelő színvonalon elégíthessék ki a megnövekedett érdeklő­dést, a hét megnyitó ünnep­ségére központi előadót kér­tek fel. Miskolcon, az Uránia Csillagvizsgálóban az űrkuta­tásról, a távlatairól hangzik majd el előadás. Harminc tablón kiállítási anyagot készít ekkorra az MSZBT. Fényképeken mutat­ják be a kozmosz meghódí­tásának eddigi állomásait, az űrhajósok munkáját, életét. A tablókat később néhány já­rási székhelyre is eljuttatják. II kapcsolatok ápo!ssa a társaság egyik legnemesebb feladata. Rendszeresen érkez­nek levelek a megyei elnök­ség címére a Szovjetunióból. Munkások, tanárok, kolhoz­parasztok tolmácsolják köszö- nelüket az ittjártukkor ta­pasztalt szeretetért, meleg fo­gadtatásért. Fiatalok levelező partnert keresnek, mások azt kérik, hogy a társaság kutas­sa fel a háborúban itt elesett hozzátartozójuk sírját Az MSZBT valamennyi kívánság­nak igyekszik megnyugtatóan eleget tenni. S nagy gonddal készíti elő a személyes talál­kozásokat. Évente számos uüit; szervez. Egy-egy szakma képviselőit gyűjtik össze, akik a Szovjetunióba utaznak. Az elnökség az idén ipari terü­letről öt, a mezőgazdaságban dolgozó nők közül, együtt a nőtanáccsal, két csoportot szervez. A kiutazóknak nyelv­tanfolyamot rendeznek, elő­adásokon ismertetik, mit ér­demes a programon kívül megtekinteniük. Ugyanígy gondoskodnak a megyébe látogató szovjet em­berek programjáról is. Jen elszigetelten... ... hanem elsősorban a tár­sadalmi szervekkel együtt­működve, velük karöltve dol­gozunk” — említette a me­gyei titkár. A kapcsolatok más szervekkel 1964-ben so­kat javultak. Több közös ren­dezvényt tartottak, de az együttműködés még nem rendszeres, többnyire alka­lomszerű. Az idei feladatok végrehaj­tása nagy lehetőséget rtvújt a közös munkához, s a moz­galom csak nyerhet azon, ha az eddiginél jobban kiaknáz­za az együttműködés további lehetőségeit Gy. K. Megjelent a Napjaink áprilisi száma Gazdag tartalommal kerüli; az olvasók elé a. Napjaink áprilisi száma. Hazánk sza­bad húsz esztendejét Sárközi Andor méltatja 20 év című írásában. A lap megjelenésé­Protestáns papol iíszp’ése Miskolcon felszabadulásunk éviorduíója tiszteletére Niki a i Adóm: AZ ÍRNOK 9; ikor? — ocsúdott las­san az imok. — Mikor ... ! — húzta el a hangot Firtkó. — Értsd meg, ahogy én ezeket nézem, — intett fejével a tolongó össze­visszaságra — ott már bizto­san büdös nekik a levegő, mármint n .. . főhadnagyéknak. Ezek itt már az utolsók. Lát­szik az. Össze-vissza jönnek, mindenféle alakulat, már fel sem férnek, sem az útra, sem a ..kocsi jaikra. Az imok nézte, látta mind­ezt. de nem tudott hirtelenjé­ben mit mondani. Félt, me­gint félt. nem tudta, tulajdon­képpen mitől, és ez idegesí­tette. bosszantotta. Alkalmas pillanatban Firtkó megint, nekiveselkedett az út­nak. Alig néhány méter után megszólal t; — „Már ember, ló, kocsi sincsen — így verte meg őket az isten!” — ismered ezt a verset. Pista? — kérdezte. Ko- molv arcában kihívóan fel- fénvlő tekintet. — Nem ismerem — felelte az imok. — Ki írta? — Ki írta ... ! — mondta Firtkó, az előbbi „mikor” in­gerült, kicsit eunyoros, el­nyújtott hangsúlyával. —Nem tudom, ki írta; én nem érett­ségiztem, mint te! De nem ez a fontos — enyhített kifaka- dásán. — Szóval — bökte ki végre — nekem elég ebből az egész hülye cirkuszból. Le kel­lene lépni — halkított önkén­telenül hangján, pedig az Ír­nok így is alig hallotta a lár­mában — Át... úgy gondolod, át.;. az oroszokhoz? — kérdezte az imok ijedt izgalommal. Firtkó hangja megkeseredett. Szája szögletében mélyebbek lettek a borosta-benőtte rán­cok. — Nem, nem az „oroszok­hoz” — éreztette az idézőjelet. — Most menjek oda, fájront előtt? Mikor már elvégezték a munkát, mi? Helyettünk is? —. . .még az isten! — károm­kodott. — Előbb kellett vol­na! De hát az ilyen főhad­nagyok, meg a többi efféle örökké a nyakamon ült, há­tul coeUe'-z-tnm ezzel a ro­hadt bárkával, nem volt alkal? mám átmenni... Már rég át­mentem volna, érted? Most már. bnev állítsak oda, mit gondolsz? Miiven nofával? Mit gondolnának felőlem? Mondhatnám nekik, hogy én... eh, .. . meg az isten. De haza akarok menni, érted? Dolgom van otthon, sok ... No — fúj­ta ki végre ingerült, a kime­rültségtől remegő indulatát a vezető. Az írnokot félelemmel ve­gyes bosszúsággal töltötte el, hogy a másik csak magáról beszél, mintha ő itt se lenne. — Akár itt is hagy, ha eszébe jut — gondolta a homályosan sejtett csalódástól dühösen. — Nem lehet — mondta az­tán bátortalanul. — Hiszen . .. innen úgysem juthatunk ki, ebből a tenger németből. — És — — Nem mondtam, hogy most, te! — vágott közbe Firtkó. — Majd később, ha eltakarodtak az útból. Az Írnok hallgatott. Érezte, amint a percek a kívül kavar­gó őrjönffés zajába hullanak. — Magam vagyok — mondta magában, bolydult idecszálal- bar> türelmetlenséggel, félelem­mel és szomorúsággal. Várta, hogy a másik szóljon, de Firtkó hallgatott. Az út emelkedett. Két ol­dalt. az árkon túl vagy húsz méterre fiatal. <r"rű erdöcske indult a dombnak. Az árok meg a fák között végeláthatatlan rendetlenség­ben mmdor^.'.i„ rjvil meg né­met katonai holmi. Itt-ott az >it szélére is jutott belőlük. SB-leffénvek tébláboltak közöt­tük. ládákat cin°ltek kj az er_ dóból az út szélére, Y agy száz méterre előt­tük ház fehérlett.• — Utőrház lehet — gon­dolta az imok, iskolá­sán megkeresve a meg­határozást, hogy ne kelljen másra gondolnia. Firtkó nem jutott szóhoz: összecsikorított foggal igyeke­zett keréknyomnyi helyet ta­lálni a mozgó és heverő töm­kelegben. Az imok megint érezte, amint vékony inge zsebében a papírlapot verdesi a szíve. Negyvenkét kiló szalonna — idézte a gömbölyű betűket. — A szalonnával, meg a — kezdte bátortalanul, de Firtkó félbeszakította: — Mit törődsz a disznóval, az istenit annak az intellek- tuel fejednek, írnok úr! — harsogta az utolsó szótagokat a zajban. — Mi a fészkes fe­nét eszel rajtuk, mi? Te úgy­sem látsz egy fal ást se, nyu­godt lehetsz, majd a Fóthy úr, aki olyan gondosan vigyáz rád, majd a főhadnagy úr, a ked­ves barátod szénen megeszi késsel-villával, te meg majd piríthatod hozzá a kenyeret, mint egy cslcskás, és — Most az írnok vágott köz­be. Torkában inak rángását érezte. — Én vagyok a kocsipa­rancsnok — kiabált, kamaszo- san kisiklő hangon, ami még dühösebbé tette. Pisztolytás­kájára csrtwt és rajta hagy­ta kezét. Firtkó szótlanul nézett rá. .Szemében düh szikrázott, de a száján mosoly derengett, *nek harmadik évfordulóján nem is nagyon lenéző, csak * szerkesztőségi cikk köszönti mint aki ezt előre látta. *az olvasókat Születésnapra Ebben a pillanatban deszka * címen. A. versrovat Bihari reccsent a jobb első kerék fe-*sándor> Korgács Károíy> Df,„ Firtkó a fékbe tapos. *íos GVör9V> Székely Dezső, De­A bal oldali lépcsőre SS-le-* «tény Ottó, Kalász László, gény ugrik. Fekete zubbony-Niklai Adám, Peszeki Éva, újj az ablakban. * Akác István, Hevesi Attila, Firtkó orrá- * ■, , , ,, , _ „, . _ , , Juhász József, Gellert Oszkár, Ütés csattan ból dől a vér. Az imok jobbja rémületé- í Csanádi János szép verseivel ben ráforr a pisztolytáska me-* jelentkezett Helyet kapott a leg, tenyere izzadtságától isza-*japban Szabó Lőrinc: Tízezer mos borere. • Két SS a hűtőn meg a sár-Jmagyar permek című nagy hányon. Német szavak recseg- *hatású verse. A szépprózát nek. J ezúttal Regős Sándor, Nagy A z Írnokot szinte felránt-ITóth Lajos, Baráth Lajos es áuk fffgÓ ÍZmaL fM”StíSzekrényest Lajos képviseli, áll, feje sajog a fülke** . , ...... ’ , . teteiétől, keze rnég*Erdekes vitacikkek, publicisz- mindig a pisztolytás- Jtikák, glosszák színezik és kát markolássza, önkéntelenül,*gazdagítják a lap tartalmát, remegő-inú, testétől szinte el- JRoger Garaudy itParttalan gyetlenül szorít __ érzi. Te- *!as megállapításokat Oltyán n yere langyos fémre és recés*Béla. A küszöbön álló Költé- fára tanint. de a pisztoly még £ szét Napjáról, s a nap jelen­téiig sincs kint a tokból,..*tőségéhez kapcsolt okos gon­Nem meri.;. Nem is tudja...£,3 1 * 7 w a. ~ Nem is tudj*, mit csinál... ^latokat B. Nagy Ernő. Gyár. — Der Ungar-Hund... mit * fas Imre Németh László Nagy der Pistole ... Scir»-„;nskerl ... Jcsalád című drámáját, á a :.. kommt’s! hallja a bőm- * miskolci bemutatót elemzi, bölo-csikorgo-csörömpölő zajon * n,;T. rr -j - « át. aztán az ajtó felszakad l,Deá* Zsidai József mellette..; kezek nyúlnak ér- >1- korábban megjelent „A vé­tó... J delem jogán Miskolc könyv­Kirántják a kocsiból... A * tárügyéről” című cikkével vi- Nan a szemébe zuhan és min-Jtatkozik jó érvelésseL zirc£ nen olyan túroson es értelmet- á, n_ lenül megfordul körülötte. *Péíer> Klss GVula és Fejes F. Két oldalt vaskos markok '^István gondolat-felvető Irássj szorítják erőtlen karját. *zárják a tartalmasán szer­(Folytatjuk.) * ijesztett áprilisi számot

Next

/
Oldalképek
Tartalom