Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

Vasárnap, 1965. április II. ßSZAKMAGYARORSZÄG g SZÉPÍTIK MISKOLCOT Húszmillió forint utakra — Eltűnnek a tűzfalak Park a volt taxiállomás helyén Miskolcon az idén 11 millió forintot fordítanak parkosítás­ra. Tovább szépülnek az új lakónegyedek, Virágosabbak, pihentetőbbek lesznek a bel­városi közterek és folytatódik az Avas csinosítása is. Pár nappal ezelőtt, annak a be­szélgetésnek alapján, melyet Rózsa Kálmán vb. elnökhelyet­tessel folytattunk, cikket kö­zöltünk a város útjainak ter­vezett rendbehozásáról. A vá­rosi tanács hitelkeretéből húszmillió forintot fordítanak erre a célra. Lehetőleg min­den kerületben hozzákezdenek az elavult utak rendbehozásá­hoz, a terek, beépítetlen terü­letek rendezéséhez. Egyszó­val, a város tavaszi kozmeti­kázása minden tekintetben el­kezdődik. A tavaszi „nagytakarítás” első jeleit hetek óta tapasztal­hatjuk. Már április 4-e előtt hozzáláttak a különböző taná­csi vállalatok az utak javítá­sához, járdák rendbehozásá­hoz, a főútvonalakon elhelye­zett virágtálak beültetéséhez, hogy ezzel is kifejezzük nagy ünnepünk iránti tiszteletün­ket. Sokfelé megjelentek a kő­művesek és az ácsok. Beva­kolják az ormótlan tűzfalakat, eltüntetik a romokat, tágítják a tereket, amelyeken sétálha­tunk, megpihenhetünk. Abból a 11 millióból, amelyet par­kosításra szántak, több mint négymilliót fordítanak új parkok létrehozására. Rendbehozzák a színház-udvart A Széchenyi utcán a szín­ház-udvart évek óta csúfítot­ták az ottlevő romos épüle­tek, törmelékhalmazok, sze­rencsére, az utca frontján levő új bérház valamelyest eltakar­ta a járókelők szeme elől. De mennyire éles ellentét volt ez: elől a modern, szép épület, s mögötte a nagy térséget mint­ha földrengés sújtotta volna ,.. Most egy új teret kapunk. Az ácsok beállványozták, a kő­művesek ellepték és bevakol­ták a Weidlich-féle ház tűz­falát. Az új bérházzal és a színházzal határolt területet füvesítik, parkosítják, virág­tálakat, pihenőpadokat helyez­nek el ott. Sokan emlékeznek a Ka­zinczy utca 6. alatti romos épü­letre, amelyet később elbon­tottak és a helyén egy ideig taxiállomás működött. Most itt is parkosítanak. A körül­határoló tűzfalakat bevakol­ták, hirdetőtáblákat helyez­nek el, virágokat, élősövényt telepítenek. Az is szóba jöhet, hogy újságárusító pavilont, jégkrémárusító automatát he­lyezzenek el itt, s a kis tér a nyáron bizonyára nagy forga­lomra számíthat. A munka szépen halad. A Kazinczy utcában már április közepére, a színház udvarban május 1-re tervezik a „nyi­tást”. A területek elegyenge- tését befejezték, most a ker­tészeti vállalat vette át a „szót”. Ez alkalommal meg kell emlékeznünk a Miskolci Építőipari Vállalat gyors és igen eredményes munkájáról, ezen belül is Rdcz Károly kő­műves és Horváth Ferenc ács­brigádjáról. A Weidlich-ház tűzfalát szinte hihetetlen gyorsasággal állványozták fel, majd bevakolták, s hozzá kell tennünk: kitűnő szakértelem­mel. Amíg ott dolgoztak, a járókelők közül igen sok né­zőjük akadt. Nem kevesebb nézője van a Széchenyi u.ca 42—44 alatti épület, közismertebb nevén az Ofotért-ház bontásának. Különösen a délutáni órákban nagy itt a forgalom, amit persze az elkerített járdarész is gátol. Nem sokáig! Az épü­let bontása a tervezettnél is jobb ütemben halad, s május elsejére minden bizonnyal be is fejeződik. A ház megérett az elbontás­ra. Jó erős falai miatt ugyan elállhatott volna még ötven évig is, de tetőzete meggyen­gült és ez a ház nagyon gá­tolta, szűkítette a Szemere utca és a Széchenyi utca ke­reszteződését. Mind bonyolul­tabb lett itt csúcsidőben a for­* 4s * * * Gondolatok két hegyközségi elnök kitüntetésekor Erdőbényén 1961-ben alakult meg a hegyközség 731 íQ.gal, 374 hold szőlőterülettel. Három év alatt szépen gyarapodott a közös vagyon, 82 hold új tele­pítést végeztek, ebből 63 hold nagyüzemi művelésre alkal­mas terület. Második 5 éves tervüket 127 százalékban teljesítették. Há­romszázezer forintért megvá­sároltak egy kastélyt. A kas­tély alatt kétezer hektoliter bor tárolására alkalmas pince van tehát megoldották a bor- tárolást is. További telepítésre 64 holdat készítenek elő. Gon­doskodnak a talajerő vissza­pótlásáról is. Juhaszatukat állandóan fejlesztik. Anyajuh kodni azokra a lehetőségekre, melyek ezekben a gazdálkodási szervekben adva vannak. Nagy jelentőségű hozzájárulás a re­konstrukcióhoz a hegyközsé­gek eddigi és további új tele­pítése. Ezenkívül, a gazdasági megerősödés által további le­hetőségek nyílnak. Ma már például képesek ezek a kö­zösségek arra, hogy a telepí­tett és művelt szőlőterületek terméséből akkumulált tiszta jövedelemből közös feldolgozó üzemeket, tárolóhelyeket léte­sítsenek, népgazdaságunk hoz­zájárulása nélkül, saját ere­jükből. A hegyközségek Tokaj­Hegyalján rendkívül értékes és jó munkát végeznek. Az összefogás ereje megállította a már-már tragikussá ' vált gondozatlanságot, a talajerő pótlásának elhanyagolása miatt visszaeső terméshozamot, a ki­veszett tőkék pótlásának el­mulasztását. Az elmúlt 3—4 év alatt szinte felfrissültek, megifjodtak a régi szőlők, s új színfoltot jelentenek az új te­lepítések. Érdemes tehát tá­mogatni törekvéseiket, mert kedvezően segítik Tokaj-Hegy- alja rekonstrukciós munkáját. Németh Imre országgyűlési képviselő denki őrizze és védje a —- -, . aki csak egy icipicit is szereti —; Beállnek a tsz-be. ezt a várost! , * határoztam. Onodvári Miklós toklyó- és bárányállományUkjauauuauuauauuouuuoüuuaaooaac;;iC3auaa|;;i0[;;|i:;íl;;]a „[--ír->r-ir-ir-it-rmnn.nn-,-ir-mi^3t=--3tum^z3tz-ic-..-ir~ii--»--ir--ir-tr-w--ir-n-Tr-n- 456, jövőre az anyajuhállo-3 Háromszor mozdult a föld — Nehéz sors volt a miénk — kezdi a visszaemlékezést. — Csekély napszámot kap­tunk, és egész héten a tarisz­nyából ettünk. Még a szecskát is kézzel aprítottuk az állatok elé. — Szecskavágó gép nem volt? — Szecskavágó! Akkor azt még nem is láttunk! — És a nagy árvíz? Hogy emlékeztek a régiek az árvíz­re? Biidi bácsinak tiszta tekin­tetű, kék szeme, hatalmas őszes bajsza, folyamatos, szép nyugodt beszéde van. — Az árvíz? Az nagy dolog volt! A népek csinálták. — A népek? — Azok. intha a tiszta tekintetű szem alig észrevehe­tően hunyorítana, és a nagy bajúsz alatt is halvány mosolyra futna né­hány redő. — Valamikor itt egy nagy malom volt a. vízen. A cölö­pök itt-ott most is láthatók. Olyan nagy malom■ volt ez, hogy tizenkét molnárlegény dolgozott benne. Messzi kör­nyékről hordták ide az örleni- valót. A szekerek hetekig itt tanyáztak, várták, hogy sorra kerüljenek. A molnár, a ma­lom gazdája gonosz ember volt, kevés fizetségért, sokat dolgoztatta a falusiakat. Be­csapta, kisemmizte őket. A népek nem szerették öt. Ami­kor már nagyon felgyülemlett ellene a harag, elhatározták, hogy bosszút állnak rajta. Tönkreteszik, elűzik. De ho­gyan lehetne bosszút állni ilyen m gazdag emberen? A hatalom mellette van. Csakis fúrfang- gal. A malom adja neki a hasznot, a malmot meg a viz hajtja. A vizet kell hát elven­ni tőle, ez lesz az igazi bünte­tés. A vizet ám, de hogyan? A népek mindenhez értenek. (Mintha most határozottabban látszana a hunyorítás, a szem sarkában, mikor folytatja.) Va­laki elhullott ló lábszarcsont- jába kénesöt dugott, és nagy rafinériával elrejtette a gát alá. A kénesőnek meg tudva­levőleg az a szokása, hogy el­hajtsa a vizet. Már ha kellő fortéllyal kezelik. A kénesö el is hajtotta a folyót a gáttól. A malom tönkrement, a mol­nár elköltözött... 4 mesélő elhallgat és csendben várja a ha­tást. Szép a mese, de egy kis hiba mégis be­csúszott a kénesőzésnél. Való­színűleg nem a fősámán, csak az inasa készíthette, mert nemcsak a malmot, hanem az egész falut is elvitte a víz. Hanem — komolyra fordítva a szót — a falunak mindig nagy gondot okozott a Hernád. A nagy árvíz után minden ta­vasszal elöntötte Csanálost. Új települési helyeket aján­lottak fel a lakóknak, de. a cselédek, a napszámosok, a hetekig tarisznyából evők ma­kacsul ragaszkodtak a hely­hez, ahol a nemzedékek egy­mást váltogatva gürcöltek. Sok-sok évtizeddel később másodszor is mozdult a föld. Nem csapott ki a Hernád, nem csúszott le a part, de a falu életében nagyobb vál­tozást hozott, mint a hajdani áradás. Vöröscsillagos kato­H nák jöttek és azt mondták, hogy akik verejtékükkel ön­tözték a földet, azokat illeti meg. Az inastestű, széltől- naptól cserzett arcú emberek tulajdonképpen nem is na­gyon csodálkoztak ezen. Bólin­tottak. Tudták ők ezt, hogy így igazságos. Tudták, hogy egyszer jön majd valaki, aki szikrázó, tüzes kénesővel el­zavarja, messze űzi a gonoszt, a hatalmast, aki a napszámo­sok. cselédek verejtékével hajtatja a maga malmát. Sok­sok verejtékkel, hiszen ez egy beláthatatlan nagyságú malom forgatásához kellett. És ime: a csillagosok füzétől menekül a gonosz. armadszor is mozdult a föld. 1961-ben tsz-t alakítottak. Az embe­rek újra közösen mun­kálkodtak a határban, de most már a sajátjukon. Hogyan él­nek, hogyan gyarapodnak? Díszes házak emelkednek az utcákon. Több egyformán díszes ház. Mert „ha ő ilyet épít, akkor én is”. Az iskolá­val szemben, a művelődési otthonnál — hangzik útbaiga­zításként a tavaszi kertekből, — Nem vagyok a szavak embere — mondja Nagy And­rás tsz-elnök —, csak azt tu­dom mondani, hogy aki becsü­letesen dolgozik, az megtalál­ja a számítását. És itt az em­berek dolgoznak. Igaz, elé­gedetlenkednek néhány an. De én tudom, milyen volt itt a régi világ! Napszámoskodtam, kepéskedtem éti is gyerekko­romtól kezdve, mint a töb­biek. Tudom, hogy akkor bár­melyikünknek meggyulladt kirepedezett, kemény sarkán a piros gyufa. Most meg... Meg kell nézni, hogyan öl­töznek az emberek, milyen bútort vesznek. Tavaly kap­tunk villanyt. Már tizenegy televíziónk van. Rádió majd­nem minden házban. Újsá­gok járnak. Néhány mosógé­pet is veitek már, és a napok­ban hozták az első személy- gépkocsit is... Hát én hirte­lenjében ennyit tudnék mon­dani. Karórájára néz. Nehezen tud nyugodtan ülni, menne, szaladna, járná a határt, néz­né a zöldellő vetést, dolgozna, tevékenykedne. — Persze, mennyi minden kellene még — folytatja. Első­sorban és mindenekelőtt az út! Nincs utunk! Hogy a ter­vezett négy kilométeres út mennyit segítene rajtunk, azt most nehéz lenne felsorolni. Megígérték, hogy a jövő év­ben megépítik, k falu minden embere segítene. A tsz az erőgépeit is odaadná. Az MTZ-ket és azt is, amit majd még addig veszünk... Az erőgépeket. „Szecska­vágó gép nem volt?" „Szecska­vágó?! Akkor azt még nem is láttunk!" — Ha itt egyszer út is lesz — mondja Schrödl Károly nyugdíjas tanító —, akkor d' a falu mindent megér. A föló jó, a táj gyönyörű. Nézzen csak körül, milyen szép it.fi 4 Hernád, az örökké nyugtalan folyó siet, Hullámai friss hide­get árasztva bukdá• csolnak egymáson, érthetetlen niil locsognak valamit a nemrég épült, kemény gátak­ról.. Innen fetitről nem lát­hatóak ezek a hullámok, a locsogás sem hallik a partra. A folyó simának, sze- lidnek tűnik. A falu meg — ki tudja miért — nagynak. Egészen nagynak. Triska Tibor gaiom terelése is. Éppen ezer a ház helyére semmi sem épül A mellette levő épületek tűz falait az Idegenforgalmi Hiva tál épületének homlokzataim hasonlóan (és az adott lehető ségek határain, belül) képezi! ki és az Ofotért helyén sza bad terület, lebetonozott tórsé; lesz. Tökéletesebbé válik íg; az utcakép, forgalmi szem pontból pedig elsőrangú je lentősége lesz, hogy egyetlei villanyrendőrünknél meg könnyítik az utasáramlást. t U autóparkoló a Szamuely utcában Már régebben lebontottál a Rudas László utca és a Sza muely utca találkozásába: levő taxiállomást. Annyin elavult, korszerűtlen voll hogy még így sem bontottál idejekorán. Helyén üres tér ség maradt, majd a Vízmű vek új székhaza épül oda. D addig még eltelik pár év ... 1 városi tanácson úgy döntőt teli, hogy addig is ki kel használni ezt a területet. El egyengetik, rendbehozzák é autóparkolónak rendezik be Ugyanitt lesz a gyorsjárati tapolcai autóbusz végállomá sa, s hogy az utazóknak meg könnyítsék a várakozást, pa dókat, virágtálakát helyezne! el. Más szóval, itt is egy ú tér nyit május elsején. Bejártuk a várost, megnéz tűk a nagy készülődést Min den megkezdett munka gyor; ütemben halad. A különbőz« vállalatok egymással párhuza mosan végzik dolgukat, és ; kertészet is felkészült, hog; elegendő virág, zöld nővén.' kerüljön a város kőrengete gébé. Nem kampánymunka ez még ha pillanatnyilag olyai is a jellege.' Határozott, terv szerű előrehaladás Miskolc szépítésében, amely évről évre szebb is lesz. Tizenegy millió csak parko sításra! Óriási összeg! S mi­lyen nagy összeg az, amit ; Köztisztasági Vállalat, a MIÉ és a város más vállalatai fel emésztenek egyazon célért hogy az ország második leg­nagyobb városához valóbar méltóvá varázsoljuk a mi Mis- kolcunkat. Milyen jó volna ha ezen a nagy összegen el­gondolkodnának és értékein tudnák a kezdeményezést azol is, akik lelkiismeretlenül ki- tördelik a facsemetéket, el viszik a kőládákból a virágo kát, futkároznak a frissen be vetett parkon, szemetelnek rontanak, kárt okoznak. Vigyázzunk arra, amit létre hoztunk, a maga módján min­denki őrizze és védje a szépet aki csak egy icipicit is szeret ezt a várost! I ’ * — Megmondom én úgy, ' * ahogy van. Nem fogadtam ,* el a földet annak idején a báró’ birtokából. Nekem- a . * földosztás nem adott sem- . mit. Hogy miért nem fo- 1 jjj gadtam el? Gyávaságból?- íj; Számításból? jjj — Átéltem 1919-et, de áí­* éltem az utána való éveket * is. Lelkesedtem s féltem is íjc Egyik ember ilyen, a másik jjj olyan. Az én tíz holdam,- íj« ha szűkösen is, de megad- " jjj ta, ami egy nyolctagú csa- 1 íj; Iádnak kell. 1 jjj — Azt mondják, rossz volt ;* a parasztpolitika tizenkilenc- jjj ben. Nem lett volna szabad A- kollcktivizálni mindjárt — , jj így mondják. Csakhogy én * sokat olvastam életemben. ■ íj; Tudom-, hogy a kommuniz- 1 4 mushoz nagyüzemi ga-zdál­■ X kodás kell. :j[j — Vártam. — Miért nem ltoltam ak­* kor alapító tagja a szövetke- $ zetnek? * — Emberi dolog ez is. Po­fii raszt vagyok, olyan, akinek * az ükapja is földre kuporga­* tott. Mert az a szó, hogy * „enyém”, nagy dolog ám, s nehezen váltja fel a „tni­; 4s enk’’. ■ji — Azt mondom, nehezen, * de felválthatja. Amikor a tsz-t szervezték Karosán, * tudtam, hogy itt az ideje. jjl Tudtam én azt magamtól is. jjj — Jól emlékszem arra a A napra. Egy vasárnap délben jjj a templomból jöttem haza, ■\i amikor a tiszta házban ott * várt három ember. Azt •j: mondják nekem: jjj — Lépjen be a szövetke- j)S zetbe. jjj — Majd belépek. — De most lépjen be, meg- íjj látja, jobban fog boldogulni :«■ maga is, meg aztán ez a jö­jjj vő útja. j. — Tudom, majd belépek, ;|J ha akarok. X — De mikor akar? £• — Majd — Majd én szó­* lók, majd én megyek ma- £ gamtól. jjj — Egy nap aztán felkere- kedtem, s be a tanácsra. * Keresem az elnököt. Tanács­it ülés van — mondják. Hát jjj hívják ki! — így én. Kihív- jjí ták. jjj — Mit akar, Sándor bá­% tyám? jjj — Beállnék a tsz-be. El­& határoztam. ©raknál í 5!« — így álltam be a többi- Hj ehhez. Akkor, amikor ne- jjj kém jólesett: Ilyen ember jjj vagyok én. Megvártam, amíg % megérett az elhatározásom, 4« de most aztán itt élek teljes % egészében, s tiszta szívvel jj; vallom, hogy — a mienk. S 4 — Erre akarok éppen rá- 4 térni. Mert, hogy éppen jj azok, akik hamarabb hatá- 4 rozták el magukat, mint én, jj nem gondolták ám meg 4 mindannyian, mit jelent az jj „enyém" és a „miénk" kö- 4 zötti különbség. Vegyük pél- jj dául a munkát. Én mindig 4 ott vagyok, ahol éppen kell. jj Sohasem mondom, hogy ide 4 vagy oda megyek. Miért is | mondanám, hiszen magam- 4 na-k is mindent meg kellett jj csinálni. Ha meg azt látom, 4 hogy némelyek, hanyagok, (j bizony oda is szólok: — Hal- lod-e, Julis! Hogy ülteted azt jj a krumplit, hiszen ha ha- 4 rangoznak, mind meghallja! jj A magadéban is így dolgoz- 4 iái? ^ jj; — Mondják is, morog már jj megint az öreg. ^ jj; — Csak hagy mondják. 4 Morognék én sokszor job- !j ban is. Mert tudják, biró 4 szeretnék én lenni. De nem íj is szabnék holmi felfüggesz- 4 telt büntetést azokra, akik 1 meglopják a közöst. Arra is 4 találnék paragrafust, aki jj rosszul, hanyagul dolgozik. 4 Mért az is lop, nem igaz? jj Ha nem is a maga hasznára, 4 de a mi kárunkra lopja el jj a terményt, amivel kevesebb 4 terem őmiatta. 4 4 — Még annyit akarok jj mondani, ne higgyék ám azt, * hogy olyan egyszerű dolog jj nekünk beleszokni az újba. 4 — Öreg ember vagyok 4 ugyan, de jól látom azért a jj mai gazdálkodás lényegét. » Azt is látom, ami hiba, ami j* rossz. Arra gondolok, hogy 4 egyesek kényelmesek, hogy a tsz-vezetőség se elég éré- 4 lyes néha, bizony az sem jjj tetszik, ha látom, hogy va- 4 laki. olyasmihez nyúl, ami jj nem. az övé, hanem a mi- 4 énk. jf — Egyszóval, higgyék el, S két nehéz dolog van a vilá- % gon: a rosszról leszokni, s a jj jóra rászokni. Nehéz, de le- jj- hét. 4 Adamovics Ilona ji­állandóan ... — toklyó- és báranyállományul 456 jövőre az anyajuhállo mányt 400-ra kívánják fejlesz teni. A hegyközség elnöke a meg alakulástól Román Ferenc elvtárs, mindenki Feri bácsija nagy ügybuzgalommal és hoz záértéssel vezeti a hegyközsé get. Felszabadulásunk husza­dik évfordulójára Népköztál' saságunk Elnöki Tanácsa < „Munka Érdemrend” bronz fokozatával tüntette ki Romái elvtársat, örömére a nagy csa Iádnak, s mindenkinek, ak ismeri. ® Olaszliszka községben „Hárs levelű” névre keresztelték ; hegyközséget. Itt is 1961-bei alakult meg a hegyközség, di csak 210 taggal, 180 hold szőlő területtel. A kívülállók, látv; a hegyközségi tagok közöl összefogásának jó eredményeit közéjük vonzódtak. Ma mái 585 tagot számlál a hegyköz­ség, 309 hold szőlőterülettel Közös, nagyüzemi új telepi tésük 145 hold, erre az évr< 82 hold telepítést terveznek ók is vásároltak házat köz­ponti irodának, gazdasági épü letekkel, 155 ezer forintért A hegyközség, fennállásánál három esztendeje alatt, mint egy négy millió forint tiszt: vagyont képezett. A hegyközség elnöke Bunde István elvlárs, aki felszabadu lásunk huszadik évfordulójái a „Mezőgazdaság Kiváló Dől gozója” jelvényt kapta hozzá értő, eredményes munkájáért • Tokaj-Hegyalja történeim borvidékén kilenc hegyközséi működik. A kilenc hegyközsé; az elmúlt évek során minteg; kétezer hold új telepítésű sző löt létesített. Véleményem sze rint hiba lenne nem támasz 4 magas partról kitűnően látni a tájat. Az alant meghúzódó apró falut, a sűrű gallyá fákat, a réten csillogó tócsákat. Ott ka­nyarog lenn a Hernád is. I Évekig konok munkával épí- I ti az egyik partot, titkon lopva I a túloldal anyagát, majd rossz- I nak véli az egészet, s vissza- I hordja a földet az előbbi part- I ra. De már nem találja a he- I lyét, így másütt rakja. le. [ Egyik karjával a falucskát is I átöleli, körülfonja, mintha el I akarná vinni. Vagy mintha I teljesen a magáénak akarná. I A látogató is csak csónakon juthat a faluba. Út nem vezet ide. A túloldalon csak a helye I van meg, ahol építhetnék. Száz évvel ezelőtt, 1865-ben Csanálost egy földcsuszamlás elsodorta. A földcsuszamlást árvíz követte. Az első nagy földmozgás volt ez, mely sok ember életére kihatott. A I katasztrófa tanúi már nem él- \ nek, az öregek is csak a régi- I ek elbeszéléséből tudnak a I „nagy árvízről”, ami után a 1 falu egy része fölkerekedett, j hogy néhány kilométerrel ar­rébb, biztonságban az örökké nyugtalan folyótól, felépítse Űjcsanálost. De a szegényeb- I bek, a földnélküli cselédek, a I szemmel be nem látott főúri I birtokok művelői, napszámo- ] sai ott maradtak lenn, abban j a különös, sajátos faluban. ] Onnan jártak át a közös csó- ] nakon ide a partra, állatok ] gondozására, gabona vermeVé- ] sére. Mert az istállókat itt ] építették fel. Később néhány ] házat is. A csaknem 80 éves 1 Biidi Sándor bácsi már itt szü- J letett, „ideát".

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom