Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-07 / 82. szám
Szeráh, 1985. április északmágyakob&zág 3 fi megyei nőiaács levele a teraEleszevetkezeti neblzellságnkhoz A közelmúltban fejeződött be Borsodban a nőtanácsok újjá- választása, a tsz-nőbizottságok megalakítása. Utóbbiak feladataira. levélben hívta fel a figyelmet a megyei nötanács. Fontos feladatuk a nőbizottságoknak, hogy legyenek a termelés segítői, szervezzék a szocialista munkaversenyt a nők körében. Ösztönözzék a lányokat, az asszonyokat a tanulásra, a szakmunkás tanfolyamok elvégzésére, fcjlcsz- szék a nők tanulási igényét. Legyenek a termelőszövetkezeti nőbizottságok az asszonyok érdekvédelmi szervei. Munkájukkal. példamutató kezdeményezésükkel szerezzenek tekintélyt maguknak a nők között és környezetükben. Gyakorlati bemutatóval egybekötött mezőgazdasági ankét érdekesnek ígérkező ankét: és bemutató bizonyára sok érdeklődőt: vonz majd április 8-án a felsővadászi Rákóczi Termelőszövetkezetbe. Az Encsi járási Tanács, a miskolci AGROKER Vállalat és a felsővadászi Rákóczi Termelőszövetkezet igen hasznos közös vállalkozásba kezdett. Eredménye: április án délelőtt 9 órai kezdettel. ankétot rendeznek a termelő-« ^ r szövetkezetben A rétegvona- ZUJoSSÍISISOÍMS «I las lalajművelésről és az idő- • szerű növényvédelemről cím- * mel, amelyen a Putnoki Fel-» sőfokú Technikum tanárai" tartanak igen érdekes elő-, adásokat. * Délután a munkagépek • gyakorlati bemutatója lesz. J Itt láthatják és megtanulhat-* ják az érdeklődők, miként J kell a gépeket bizonyos tál a- J jokon beállítani, hogy azok a« legjobb minőségű munkát ad- • ják. 2 A gépek között ott találjuk» majd a lejtős területek meg-® művelésének speciális eszkö-J zét, az FVE kettős, váltva ® forgató ekét, a korszerű rét-J javítás legfontosabb gépét, a» rét.i boronát, az optimális tő-J számot biztosító FVK—(i ku-, koricavetőgépet. a széleróziót ® minimálisra csökkentő HV—1 ® gyűrűshengert és az egyenle-o tes talajerő emelkedést bizto-£ sító szervestrágyaszóról is. • Az igen színvonalasnak és£ ————— * o Útjavítás : — boronával j • Köröm község lakóit nem-% régiben társadalmi munkára• hívta a tanács: a földműves-J szövetkezet egységei előtti te-» rét csinosították. A község* több helyen járhatatlan iU-» jait különös módon hozták* rendbe. Boronát kértek a tsz-J töl, és a járhatatlan részeket• boronálással javították ki. J A böcsiek ugyancsak ciha-» tározták, hogy széppé teszik* földművesszövetkezetük kör-» nyékét. Az egyik vasárnap* ők is hozzáláttak a kavics- 2 szóráshoz, és be is fejezték,• amit elvállaltak. ® Kozma Lajos • Bocs * dás munkasikerekkel bizonygattál!. | A „fiókmühely” j l A mozdonyok személyzete a „kiterhelt" vonatok menetrend szerinti továbbításában jeleskecüK. Ügyelnek a szén es a kenőanyag fogyasztásra, hiszen itt is tízezreket lehet megtakarítani. A „fiókműhelyben” — így nevezik a javító üzemet — a mozdonykarbantartók átfutási idejét 4,5 napról átlagosan 4,2 napra csökkentették. Az anyagköltség is összezsugorodott másfél százalékkal. Ez utóbbi kitesz vagy 150 ezer forintot. A forgalom dolgozói is sokat segítettek a fűtőháziaknak abban, hogy teljesíthessék vállalásaikat Huszonegy mozdony és 200 ember dolgozik a szűkös területen. Közöttük 12 szocialista és két kiváló KISZ-brigád. | Merész fiatalok | Amikor a két ifjúsági brigádról esik szó. Pásti Éva KISZ-titkár is közbeszól, (ö egyébként a csomópont verse- nyese.) — Holló Pali. Szabó Jóska és Magyar Géza a 324-esek- kel a legjobbak közé tartozik. Nézzék meg a 324.1578-as gép teljesítményét, vagy a 324.1522-esét. — Merész gyerekek ezek — szól közbe a párttitkár. — Néha olyan vonatokat vállalnak, hogy csak nézzük. Igaz, értik is szakmájukat... és Rácz Jánoséi! a műhelyben jól „kezelik” a gépeket. Azt szokták mondani, a vezetőknek két ellensége van: a köd, meg a kocsivizsgáló. Nekik csak egy: a köd. A ko- csivizsgálók munkáját becsülik, és nem haragszanak, ha néha „kisorolják” a bizonytalan kocsikat. Sőt... Jól megértik egymást, a jogok kölcsönös tiszteletben tartásában és egymás munkájának segítésében. És ez mindenképpen hozzájárult, hogy a szerencsi vasúti csomópont munkájáról mindenfelé elismeréssel beszélnek. Az ottani masiniszták fogadalmát készpénznek veszik. Paulovite Ágoston „Szót kér az ózdi járás” című cikksorozathoz tőföldi termelés nem kedvező, és legelőnek sem jó a terület., gyümölcsöket kellene telepíteni és termelni. A lehetőség igen nagy. Megteremne itt a málna, a szilva, a dió, de inég a csemegeszőlő is. Az ózdi iparvidék jelenleg igen távolról kapja a gyümölcsöket, és sokszor éppen a hosz- szú szállítások miatt romlik le az áru minősége. Természetesen, vidékünk éghajlatának megfelelőéin, csakis a korai és középérésű fajták jöhetnek számításba. Ez az üzemág az eddigi jelek szerint is gazdaságos lenne, hiszen ezen a vidéken aránylag könnyű a védekezés, költségekben is mindössze 20 százaléka az alföldi védekezési költségeknek. Ezt bizonyítják az ózdi Rákóczi és a kiskapu- di tsz-ek eredményei is. E néhány goindolatot kívántam elmondani. Meggyőződésem, hogy a feladatok pontos meghatározása, majd az erők mozgósítása döntő fordulatot hozhat az ózdi járás mezőgazdaságának további fejlődésében, alakulásában. Helyesnek tartanám., ha a járás vezetői és az egyes termelőszövetkezetek vezetői máris hozzákezdenének a munkához, mégpedig úgy, hogy előbb eszmecserét foly-' latnának, összehangolnák elképzeléseiket, és úgy látná- 1 nak hozzá a termelési profil kialakításához, a beruházások ; megszervezéséhez és elvégzéséhez. Nem kicsik ezek a fcl- . adatok és nem lesz könnyű ■ a munka sem. Sok energiát, nagy körültekintést és hatványozott lelkiismeretességet ’ követel az ózdi járás mező- ; gazdasága. De minden erőfeszítést megérdemel, mert a > munka nem maradhat eredMoldvaii Antal. i :> ózdi MÉK-kirendeltsép helyettes vezetője járás vezetői és állattenyész- l tési szakemberei, hátha le- c hetne a borzderes fajtával 1 kezdeni valamit. t Jól írja a cikksorozat szer- * zöje, hogy a megfelelő la- 1 karmánytermesztés kialakító- c sa nélkül nem lehel nagyiét- c számú állattenyésztést fenn- ^ tartani. Ezzel kapcsolatban * az a megjegyzésem, hogy a * lucernán és a lóherén kívül megfelelő mennyiségben kel- f lene termeszteni lédús és 1 zöld takarmányokat, mégpe- ! dig a legjobb területek ki- . használásával úgy. hogy eze- ' két főleg másodnövenyekként ' termelnék. j Véleményem szerint az óz- < di járásban igen fontos a fo- . lyovölgyi és hegyközi terű le- j tek különválasztása, mert ; csak így lehet jól kialakítani J a termelés irányát, a termelési ágazatok összhangját. A hegyközi területeken nem elvetendő gondolat az erdősítés fokozása sem. Gondolok itt elsősorban azokra az északi , fekvésű, szinte művelhetetlen ' lejtőkre, amelyek csak a te- , rületet növelik, de a jelenle- ] gi gazdálkodási módszerek és ] lehetőségek mellett hasznot . nem hoznak, csak a kiadáso- ' kát fokozzál!. , Nagy gonddal kell kezelni i a legelőket is, mert az ózdi já- ; rásban sok a legelő, és megfelelő, szakszerű kezeléssel, ’ javítással az állattenyésztés egyik fontos bázisát képezheti. A legelőterület jelentős részét, érdemes lenne felújítani, sok helyen feltörni és jó, az időjárásnak, talajnak egyaránt kedvező újfajtával bevetni. Megemlítenék még egy olyan üzemógat is, amely az ózdi járásban csak szórványosan található, de megfelelő helyeken igen jövedelmező lehetne. A gyümölcstermesztésre gondolok. Az olyan déli fekvésű lejtőkön, ahol a szán- \ A cikksorozat olvasása közben az a jó érzésem támadt, hogy a járás vezetői tisztán és reálisan látják a mezőgazdaság helyzetét S ha így látják, tudják a tennivalókat is. Tehát, a soron következő feladat: a kivitelezés, a munka megszervezése és végrehajtása. Ez talán nehezebb lesz, mint a felmérés. Munkámból eredően magam is nagy figyelemmel követem a járásunkban levő termelőszövetkezetek gazdálkodását, a kívülállók, az egyéniek tevékenységét. A soron levő feladatokról is van némi elképzelésem. Engedjék meg, hogy hozzászólásomban elmondjam gondolataimat, amelyek, ha nem is teljesen, de részben talán hasznosak lehetnek. Az ózdi járás mezőgazdaságában meglevő ellentmondásos kettősségből kiindulva úgy vélem, hogy minél előbb meg kellene határozni azokat a konkrét feladatokat, amelyeknek elvégzésével a kettősséget megszüntetnék, az ellentmondást feloldanák. Ennek alapfeltétele az egész járásra kiterjedő, kizárólag kollektív. nagyüzemi termelés megszervezése. Egyetértek azzal is, hogy ez a munka csakis körültekintően, megfelelő előkészítés után oldható meg, De az előkészítéshez azonnal hozzá kellene kezdeni, Igen fontosnak tartanám a (i-os és a 7-es törvén j’erejű rendeletek jntézke- i déseinek ismételt tanuimá- i nyozását, hogy azokat hiány- 1 talanul végre lehessen haj- ' tani. Véleményem szerint ez i pozitívan befolyásolná a tér- i melőszövetkezetek gazdálko- ■ dását, gazdasági-anyagi körülményeinek javulását. Ez- 1 zel egyidőben, illetve a ren- : deletek előírásai szerint mi- ; nél előbb ki kell alakítani az ! egyes termelőszövetkezetekben legjobban megfelelő termelési ágazatokat. Ezek meg- ; határozása közben már figyelembe lehet venni a várható egyesítéseket, amelyek véleményem szerint is előre lendítenék az ózdi járás mezőgazdaságának termelését. Ezek a feladatok nemcsak a tanácsi szervek, hanem a párt- és társadalmi szervezetek aktivitása nélkül is csak nehezen oldhatók meg. A minél szélesebb összefogás hozhat csak gyors eredményt. E gyetértek a cikksorozatnak azokkal a megállapításaival, melyek az erőltetett, nem célszerű és nem kifizetődő termelési ágak csökkentése mellett szólnak. Ezek az erőltetett dolgok igen kevés árut adnak az állam éléskamrájába, kevés pénzt a tsz-tag zsebébe. A jelenlegi körülmények közt a járás egyetlen termelőszövetkezete sem áll olyan jól. hogy „néhány ezer forint, nem a világ” elv alapján gazdálkodjék. Ezért is lenne szükséges a li már említett két rendelet is- n mételt elolvasása, és hiányta- li lan, lelkiismeretes végrehaj- z tása, természetesen, a távlati d tervek figyelembe vételével h és a szakemberek aktív be- k vonásával. ú A cikksorozat állattenyésztéssel foglalkozó megállapító- <3 saival is egyetértek. Ám az j, állattenyésztésen belül is ti konkrétan meg kell határoz- c ni az egyes állatfajták és ál- a lattenyésztési ágazatok helyes, ]| az adottságokhoz méretezett h arányait. Úgy vélem, helyes, v ha az ózdi járásban a szarvas- /. marha és a juh lesz a két fő e állatfajta. De még a fajtákon f belül is meg kell határozni 1, a növendéknevelés és a hizla- r lás arányait, a juhászatokban g pedig a gyapjú termelés foko- 1 zásának feladatait. Vélemé- 1 nyem szerint a növendékre- 1 velé.s és a gyapjútermelés lehetőségeit még megközelítően a sem használják ki termelő- r szövetkezeteink. 1 Szükségesnek vélem az ál- ,i latállomány szelektálását, mi- 1 nőségi felújítását is. elsősor- 1 ban a szarvasmarhaállomány- 1 ra vonatkozóan. Olyan egye- 1 deket, törzseket, illetve faj- : tákat kell beállítani, amelyek < jól értékesítik a takarmányt, ' jó legelők, aránylag igénytelenek, szívósak, mégis jó ( árutermelők. Meg is kérde- < zem: nem lenne-e jó a borz- í deres fajtával próbálkozni? 1 Szívós, hegyvidékre való. 1 aránylag kis igényű, jó tejű 1 fajta ez. Gondolkodjanak a 1 Masiniszták fogadalma Brigádok és brigádtagok — Takarékosság 10 tfilléres alapost — A két „ellenség66 n szerencsi állomástól mar látni a tokaji hegyeket. A mozdony, amely feketén és dohogva érkezik a jajduló sínpárokon, azt vidéket járja. Otthon azért mégis Szerencsen van. A fűtőházban. Itt kapja napjában a szokásos „elemózsiát1’. Feketén pattogó szenet, habosán zizegő vizet. S itt viselik gondját is. Ennek a nagy 424-esnek éppúgy, mint azoknak, amelyek Miskolcról húzzák a zakatoló személyvonatot, vagy Uj- hely felől' hozzák a cserehátiakat. A brigád, mely itt, a szerencsi fűtőházban dolgozik, személyesen ismeri ezeket a masinákat. Ugyannyira, hogy mindig tudják, melyiket hol kell jobban átnézni, mit kell tenniük, hogy holnap is jól húzzanak. | ft főnök | Áz irodában is jól hallani az állomás, vagy ahogy hivatalosan mondják, a csomópont életető zaját. — Megszoktuk már — mondja Vanyó János, a fűtőház főnöke. S utána egy szuszra felsorolja, mi mindent tettek a szerencsi masiniszták április 4-e alkalmából. — A brigádok és a brigádtagok fillérre és percre dolgoznak. Jó előre tudják, kinek mit kell tennie azért, hogy teljesíthessük vállalásainkat, igaz. Sárkány elvtárs? — fordul a párttítkár- hoz. — És dolgozóink is mernek vállalni — teszi hozzá' a párttitkár. Nézem az intézkedési tervet Tíz fillér fajlagos önköltség csökkentés. Ezek a fillérek egy évben 340 ezer forintot tesznek ki. Ez már szép summa! A mozdonyosok azt mondják, rajtuk nem múlik az adott szó becsülete, s szavaik hitelét, éppen most, a felszabadulási verseny „finisében”, a nagy ünnep előestéjén pélAz 1 Beszélgetés — Engem az árvíz sodort a < hengerdébe. i — Az árvíz? — Apám díszkertész volt. ] Én is az akartam lenni. Volt ; egy nagy árvíz. Elvitte apám kertjét, no, meg a hasznot. Nem tudtam tovább a kerté- I szeti iskolába járni. Mit te- : gyek? Hogy a telet átvészeljem, bementem dolgozni a Lenin Kohászati Művekbe. Éppen egy sztahanovista brigádba kerültem. Hamar megszerettem az embereket, a munkát. Jó erőben voltam, bírtam dolgozni. Egyszer egy társadalmi munkán Szabó Tiborral, a mostani „ablézom- mal” három mázsát emeltünk fel ketten, csali úgy, szórakozásból. — Most már nem megy? — Talán még most is menne — mosolyodik el Kalló István előhengerész —, de mostanában nem próbálkoztunk vele. A beszélgetés röpke időre megszakad. Asszonya lép be a Latabár utcai lakásuk szobájába. Kezében tálca, párolgó feketével. — Ugye most sok feketét főz? — Igen. Sűrűn jönnek vendégek gratulálni. — A hangban parányi meghalódottság remeg. — Mondja, melyiket értékeli nagyobbra, magát a kitüntetést, vagy az Állami díj III. fokozatával járó 50 ezer forintot? — Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem jön jól a pénz. A férjem egyedül keres, s itt a két gyerek. De én mégis az erkölcsi elismerést tartom többre. Most se tudok magamhoz térni, öt nagy kohászati üzem dolgozói közül egyedül a férjemet tüntettél! ki. — És hogy én mit éreztem? — ismétli Kalló István a kérdést. — Nem lehet, azt szavakkal kifejezni. Nagy dolog 42 éves fejjel idáig eljutni. . . Tudtam, számítottam kitüntetésre. De hogy Állami díj III. fokozata. . „ Ez almomban sem jutott eszembe. Nemrégiben a TV csinált egy’ felvételt a brigádról. Látta? — Igen. — Igaz. a Kitüntetés egy személynek szól, de a TV-ben is elmondtam; a hengerész szakmában egy ember nem f lllami d i Kalló István előlit érhet el semmit Úgy érzem. a brigádtagol! is tudják, érzik, hogy ez a kitüntetés nekik is szól, benne van az ő munkájuk, a közös erőfeszítés elismerése. — Ha jól emlékszem, a brigádot. 49-ben alakították meg. Többszörösen szocialisták. Évente átlagosan 3 ezer tonnával teljesítik túl a tervet Eddig 45 újításuk van, Kalló elvtárs egyedül 14 újítást készített Újításaival több mint 88 millió forintos megtakarítást értek el. — Igen. Minden stimmel. — És most? Milyen újításon dolgozik? — A középhengersoron már egyre nehezebb újítani. Kezdetben. míg új volt az üzem, sok volt a lehetőség. Itt is, ott is volt javítani való. De most már kidolgoztuk az új technológiát, nincsenek olyan nagy lehetőségek. — Valami azért csak akad. — Egy’ másik előhenge- résszel azon dolgozunk, hogyan lehetne csökkenteni a szögacélban a mérethibás gyártmányokat. Az egyik állványon ő. a másikon én kikozhat. Ezzel csak azt aka- om kifejezni, hogy nálunk a irigádban el nem múló, s rök feladat a lelkiismeretes nunka, az embernevelés, kü- önösen a „miénk” szó fogal- nánalc elmélyülése. — Szép kiskönyvtára van. lókat olvas? — A Milliók-sorozat előíi- etője vagyok. Az én szóra- :ozásom a tv-nézés és az olvasás. Különösen Viktor Hu- !o(. és Dosztojevszkijt szere- em. — Es nem vágyódik vissza i díszkertészethez? — Nem. Egész életemet a íengerészetre tettem. És úgy írzem, nem csináltam rossz :serét. CCSB) líjas !engerésssel í, sérletezgetem. De erről még •- korai lenne beszélni. Lehet, i- hogy’ eredmény’es, de lehet, ő hogy eredménytelen lesz. í- Mondom, ebben talán nincs sok lehetőség, de annál több a a tennivaló a mindennapi k életben, a termelésben. Má- >- sutt 10 perc „lazítás” talán :r fel sem tűnik. De a henger- > soron enny’i figyelmetlenség n, több tízezer forintos kárt
