Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

ÉSZAKMAGI AKOKSZAG m apj XŰSS, április I. Jjakaft iziiret Papp László rajza Egy Széchenyi utcai üzletben kezdődött A sport rajongói hiába pró­báltak ágyúdörgés, aknarob­banás, háborús pszichózis nélküli szigetekre, a sportpá­lyákra menekülni, hiába akar­ták gondjaikat a bűvös lelep kapuján kívül hagyni — nem sikerült Nem tömhették be fülüket, nem dughatták be strucc módjára fejüket az annyira áhított homokba, a sportpályák, a nézőterek an­dalító zsongásába, a kelcpelő részvétlenség, a robbanó, sü­vítő kegyetlenség oda is el­kísérte őket. Hányszor, hány­szor kellett mérkőzés közben is óvóhelyre sietni, életet, csa­ládot menteni! Az újságok persze azt pró­bálták bizonygatni, hogy nincs itt semmi baj. Fittyet hánytak az emberek ítélő, mérlegelő képességére, józan eszére és olyasmit bizonygattak, amit már a gyermek sem hitt el. Aztán egyszerre elhallga­tott a hazug prókátor, torká­ra forrasztották a szót. Miskolc körül egyre hango­sabban hirdette igazságát ás mondta ki ítéletét a katyusák, az ágyúk sora. Az ármány, a gonoszság meghátrált. És nemsokára kis, kétolda­las újság került a pincékből előmerészkedő, kopott ruhájú, sokat szenvedett emberek ke­zébe, amely fennen hirdette az életet, a szabadságot, a megpróbáltatások véget. A Szabad Magyarországot, amely akkor „A MÓKÁN Komité hivatalos közlönye” volt, lán­goló lelkű hazafiak, egy jobb. egy más élet akarói szervez­ték, írták. A sport persze ebben az időben nem tartozott a legfon­tosabb kérdések közé, hiszen nyomasztó gondok emésztették hétköznapjainkat, egy forgó­szél felkavarta városban, or­szágban kellett először ren­det teremteni. Milyen sokat is jelentettek azok a sorok, amelyek a tanítás megkezdé­séről, a gázszolgáltatás meg­indulásáról, a Miskolc—Füzes­abony közötti vonatközleke­dés helyreállításáról. az áramszolgáltatás, a level post a forgalom megkezdéséről ad­nak hirt! Nehány lelkes sportvezető ekkortájt egy Széchenyi ut- cai üzletben találkozott, hogy a százezrek kedvelte szórakozásról, a sportról és egy regi, mcgclbáU, meg­csúfolt egyesület újbóli élcl- rehivásáról tárgyaljon. Sugár Imre, Fischer Ernő. Faragó Imre. Klein Sándor, Illés György, Angyal Sándor cs mások ismét megalakítottak az 1941-ben betiltott MMTE-i. A munkáscsapat szálka volt az akkor egyre fasizálódó sportirányítás szemében, rá­vetette hát magát, felosz­latta, vagyonát, felszerelését elkobozta. És most mégis elő­kerüllek felszerelések, ame­lyeket eldugtak kapzsi kezek elől, féltve őriztek, gondoztak, hogy ha majd vége lesz a nyomasztó álomnak, újra magukra ölthessék a munkás egyesület játékosai. És egy kissé szimbólum is volt ez! A féltve őrzött felsze­reléssel együtt előkerültek titokban dédelgetett tervek, elképzelések is. A sport de­mokratizálása, a munkásság szélesebb körű bevonása a lest- nemesítésbe, de mindenekelőtt a sportélet megindítása város- és megyeszerte. Február 10-én már felhívás jelent meg az új­ságban. A AIMTE kezdte meg tag- és játékos toborzá­sát. A másnapi lapban a D1MAVAG SE adott, hirt ma­gáról. majd egy jó hét múlva az MVSC is hozzálátott az egyesület újjáélesztéséhez. És a megye más helységeiben, Perecesen, Ozdon, Sajószent- péteren, Sátoraljaújhelyen és niásútt is megkezdődött a „mozgolódás”. A hívó szó nem maradt, eredménytelen. Egymás után jelentkeztek a sápadt, kissé lefogyott sportolók, es hozzá­kezdtek a munkához. Az edző­termeket tálán nem tudták megfelelően fűteni, de a játé­kosokat fűtötte a sport iránti szeretet, a lelkesedés. Néhány hét múlva, március 11-én hatal­mas érdeklődés mellett került sor a város feltámadt sportéle le­nek premierjére. A MjVlTB birkózó és ökölvívó versenyt rendezett a színházban! A sportra kiéhezett emberek tódultak a színházba. Sokan felsóhajtottak: ' Végre, ezt is megértük. Alig néhány hét múlva, hús- vétkor, még nagyobb szabású sportesemény csalogatta a színházba a sportkedvelőket: városok közötti ökölvívó és birkózó verseny. Debrecen cs Miskolc legjobbjai mérték ösz- sze tudásukat. A nézők a Deb­receni Munkásban olyan ver­senyzőket láthattak, mint 1-Iudák, Torma. Ősze, Tana­inál-. Sőt, a kétnapos ünnepen már labdarúgó villámtorna is volt, 45 perces mérkőzések­kel. A labdarúgás hívei jó játékot, élvezetes összecsapá­sokat láttak. A villámtornát a Debreceni MTE nyerte meg. a DVTK, az MMTE és az MVSC elölt. Asztaliteniszben Farkas Gizi cs Sidó kápráztat- la cl a. nézőket. Ez a húsvét tehát a spart feltámadását is jelentette cs elindította új. az addiginál hódítóbb, dicsőségesebb út­jára. Így kezdődött, Nehézségeit persze adódlak később is, hi­szen sokan szívták piócaként új életünk, új társadalmunk, vérét, de megállítani, feltar­tóztatni már nem lehetett­Néhány ember kezdte el, dé egy egész ország, sok-sok kiön­tött. vér lelte lehetővé. Bccze Károly hó—olvasó Mezőkeresztesen (Levelezőnktől.) A mezőkeresztes! községi könyvtár jól sikerült író—ol­vasó találkozót rendezett. A község szülötte, Fekete Gyula író találkozott szülőfalujában műveinek olvasóival. Számos kérdés, hozzászólás hangzottéi Fekete Gyula regényeivel, el­beszéléseivel kapcsolatban. Élénk vita alakult ki A hű asszony meg a rossz nö című könyvével kapcsolatban, főleg a KISZ-fialalok hozzászólásai alapján. Az író—olvasó talál­kozón igen sokan vásároltak Fekete Gyula műveiből, ame­lyeket az író a helyszínen de­dikált. Nagy Magdolna Humor- 1945-ben Névváltozás A miskolci főutcán találkoz­tam vele, és minthogy már igen régóta nem láttam, az el­ső pillanatban meg sem ismer­tem. Egy kapu elöt.t. terpeszke­dett. egy nagy társzekéren, és gőgösen fitymálta a járókelő­ket, akik nagy tisztelettel bá­multák, Amikor végre úgy rémlett nekem, hogy mégis is­merem, odamentem hozzá és levett kalappal megszólítot­tam: ÉN: Bocsánatot, kérek, de mintha ismerném nagyságo­dat Kihez van szerencsém? SZÉN: Hiába mondanám még, arról ugyan nem ismerne fel, mert időközben megvál­toztattam nevemet. ÉN: Azelőtt hogy hívták ura- ságodat? SZÉN: Borsodi Barna volt az őseimtől örökölt nevem. ÉN: És a mostani? SZÉN; (szemlesütve); Fekete Áron ... (Szabad Magyarország, 1945 márc. 31.) Kilométerek és emberek,,. — Maguk mostanában sokat írnak a lábbelik hiányossá­gairól. — szólt és egy cipős- dobozt csapott elkesere­detten az íróasztalomra. — De a legfontosabbat, azt Persze elhallgatják. Tessék! Ezt nézze meg! Erről írjon! Dc-acat—í conra era iratraimfrT'— •­Cipő Fel sem nyitottam: fá­sultan toltam félre a ska­tulyát. Méla undorral pa­pírt, ceruzát szedtem elő a Hókból. — Három nap után levált 0 talpa? — Dehogy vált le! ~ A ballábra való egy számmal, kisebb, mint a másik? Vagy fordítva? — Szó sincs róla. Ponlo- san egyformák. — Áteresztik a vizet? Fel- kunkorodik a názijuk? — Nem. — Akkor bizonyára sze­dek állnak ki. belül? — Sem belül, sem kívül. Olyan simára van a. bélés eldolgozva, mint a. selyem. Lassan, letettem a ceruzát, felálltam. — Idefigyeljen, tisztelt uram — néztem hideg düh- vei a szeme közé, — Ne lop­juk itt egymás drága idejét! A folyosón még tízen vár­nai: cipő ügyben. Rukkoljon elő a farbávall Felelet, helyeit látogatóm kinyitotta, a- dobozi, és egy pár modern vonalú, vadonat­új, szép cipőt vett elő. Kéz­bevettem, tüzetesen megvizs­gáltam, — De hiszen ezeknek sem­mi bajuk?! — néztem cso­dálkozva a panaszosra. — Talán valami rejtett fogya­tékosságuk van? Ráznak? Szirénáznak? Sugárfertő­zöttek? — Kivette kezemből a cipőket, vissza csórna goit a, reményvesztetten indult az ajtó felé. — Dehát mit Írjak róluk? kiáltottam utána. —. Még kérdi?! — nézett vissza könnyes szemmel a küszöbről. — Hát azt, hogy ilyen cipők nincsenek! Ab­szolúte nincsenek! Érti?! Nincsenek! Lemondóan legyintett, cs hóna alá szgrítva a cipösdo- bori, megtörtén távozott. Kürti András J? rósen sötétedett, amikor a. grund-focimeccs végén valósaggal beviharzottak hoz­zánk fiam osztálytársai. Sá­rosán, csapzottan, alig volt száraz darab melegítőjükön. Nem érdekelte őket a zuhogó eső, kergették a gumilabdát, önfeledten szórakoztak az egyik szombaton délután. Sorba ültettem őket. Lehet­tek vagy tízen. Mint az ázott kis verebek pihentek, és a meleg szobában szárították ruhadarabjaikat. Közben dél­után szerzett élményeiket be­szélték. — Micsoda nagy hely­zetet hagyott ki a Béla ... Tibi is luftolt a. kapu szájá­ban... — Előbb a pályán ját­szottunk, de János bácsi ki­küldött minket, mert. bezárták a kaput — mondja Pali... Egyszeresük megszólal az egyikük. — Tessék már ne­künk sportról mesélni. Tíz negyedik osztályos ki­fiú, valamennyien tíz evesele, várakozással telítve figyel­ték szavaimat. Es én mesél­tem. Az olimpiákról, a. legneme­sebb és a legszebb sporttalál- , hozókról. Hogyan szervezték • újjá. majd az olimpiák hö- ^seiről beszéltem nekik. Do- erandáról, a londoni mara­toni futóról, Nurmiról, Z a- •topekről qs természetesen a • mieinkről. Hajós Alfréd, az első magyar bajnokról. Hal may Zoltánról, Weisz Richárd ról. a diadal­mas magyar vívókról. — Képzeljétek, milyen nagy sikert, ériek el a magyar ví­vók 1912-ben, a stockholmi olimpián. A döntőben a nyolc vívó közül hét magyar volt. és dr. Fuchs Jenő megismétel­te négy év előtti győzelmet. Aztán sorra vettem az első világháború utáni diadalokat- Csík. Ferenc, a vízilabdázók, Kabos Endre és a többiek, mind-mind sorra jöttekMeg­figyeltem. milyen komor volt tekintetük, amikor a második világháború borzalmairól szól­tam, amely megszakította az olimpiai játékok sorozatát. A gyerekek egyre izgatot- tabbak lettek, amikor az el­múlt húsz év öt olimpiája került sorra. Felcsillant a szemük, amikor Papp Laci­ról és a többi kiválóságról mondtam cl érdekességeket. Végre Tokióhoz értünk. Meg­lepett az a jártasság, ahogyan valósággal „fújták” a tokiói aranyérmeseket. Mind a tíz aranyérem ,,tulajdonosát” is­merték, sorolták a neveket Rejtő Ildikótól Ben c Fe­renda ... Egyiktik megkérdi. — Mis­kolci versenyző nem volt olimpián ? — Dehogynem. Gcrevích Aladár Miskolcról jutott; el a világhírnévig. Delneky Gá­bor, dr. Mendelényiné Ágos­ton Judit is városunkban is­Apró József merkedett meg a vívással, és olimpiai aranyérem tulajdo­nos lelt, Üjabb, váratlan közbeszó­lás. Bodnár Tibi kérdezi: — Van-e olyan sportoló, aki most is Miskolcon van és olimpián jól szerepelt? Válaszként megemlítem Apró József és Kiss Lajos nevét. Egyikük megszólal: — Apuka biztos ismeri őket, de mi, saj­nos nem... Apró Jóskáról cs Kiss La­josról, kiváló sportolóinkról beszéltem a. fiúknak. Apró Jóssef és as atlétika A harmincas évek koze- pén kezdődött. A Jár­műjavítóban minden inasnak kötelezővé telték a sportolást. A géplakatos tanonc a labda­rúgással, a vívással, az úszás­sal szimpatizált, de amikor Simpson mester, a kiváló ván­doredző kijelentette: — A hosszú, vézna fiúból jó futó lehet — eldőlt a sorsa... Húsz éves volt, amikor már soro­zatban nyerte a versenyeket. Középtávon indult, majd 3000 akadályon lett vidéki baj­nok. 1946-ban tért vissza a háborúból és felkérték, le­gyen az MVSC atlétikai szak­osztályának intézője. Hosszii kihagyás után elkez­dett futkározni. és ..befutott'' a válogatottba. 800-on cs ISOO-on nyert magyar baj­nokságot, megnyerte a lipcsei és a bukaresti nemzetközi versenyt 3000 akadályon, mégis, a legnehezebb verse­nye az volt, amikor az olim­piai repülőjegyért futott a magyar bajnokságon. A Szovjetunióból tért haza. egy versenyről, és két nap múlva rendezték a magyar, bajnokságot. Jeszenszky volt az ellenfele, aki 2000 után még 50 méterrel vezetett, összeszedte minden erejét, sikerült legyőznie riválisát és kijutott Helsinkibe, az olim­piára. Mi volt Helsinkiben? Üj magyar rekorddal, nagy­szerű formában jutott a. dön­tőbe, de a döntő előtt görcsöt kapott a lába. Ar orvosi tila­lom ellenére elindult. A veze­tők kérték, mindegy, hánya­diknak fut be, csak fel ne adja. Teljesen összetörve ér­kezett a célba. Egy hétig pi­hent, majd Tamperében visz- szavágó-szerű versenyt ren­deztek, amelyen legyőzte a. döntő egész mezőnyét. Ezzel Kiss Lajos vigasztalódott az aranyérem elvesztéséért. Két fiáról beszéltem, a meg­tett sok ezer kilométerről és arról, hogy a sportnak köszön­heti egészségét. életerejét. Tanul, most pótolja azt. amit a múlt rendszerben nem sa­ját hibájából elmulasztott. És még valami... Kár, hogy c.z ffi kiváló sportember visz- szavonuH a sportélettől, pe­dig tapasztalataira-, tudására vagy szükség lenne, a fiatalok nevelésénél... .1 lmja fi«* Kiss Lajos i Sajó portján egy hatéves kisfiú lábatlankodott as idősek körül. ■ Mindenáron csónakba, akart ülni. Akkor -épültek a csónakliazak, san- .dolinák és regatták voltak a Sajón, de az „igazi” kajak- életről csak a felszabadulás után lehet beszélni. A 6 éves kisfiúból erős, edzett fiatalember lett, ami­kor Kolozsvári Istvánnal, a DVTK kajak edzőjével talál- kozott, és ö elvitte a kajak te­lepre. 1951-ben kezdődött Kiss Lajos pályafutása, és azóta több mint 80 ezer kilométer evezés van karjában. Alig egy éves kajakozás után ifjúsági magyar bajnokságot nyert, s ettől kezdve válo­gatott kerettag. Majd az első csalódás: nem vitték e.l Máz conba, a világbajnokságra. Üjra elment a Sajó-pariraj hiszen aki egyszer megszereti a karcsú kajakot, megkóstol­ja a győzelem ízét, nem tud többé lemondani róla. Tizen­öt ifjúsági, és felnőtt bajnok­ság van már tarsolyában, számos nemzetközi verseny győztese, amikor teljesül éle-' tőnek leghőbb vágya: tagja lesz a melbournci olimpiára utazó csapatnak ... Olimpia.... A Lenin Kohá­szati Müvek műszerésze a világ túlsó felére készüli, hogy becsülettel helytálljon a. ma­gyar színekért. Ragyogóan vette az akadályokat Nagy fö­lénnyel nyerte a selejtező fu­tamot és a. 'Középdöntőt. És a. döntőben? A legjobban kezdett, 500-ig vezetett, majd az egyik bo­lyánál meg kellett állniai mert félő volt. hogy elhagyja a pályát. Ekkor megelőzték: sírim ért harmadikként a, célba... Olimpiai bronzérmesünk még nem hagyja abba a «er- senyzést. Ebben az évben meg olt látjuk majd a viadalokon) de főiskolai tanulmányai miatt jövőre már oktatni szeretné a fiatalokat. Kilométerek és emberek.'.. — Mennyit kell küzdenij edzeni. hogy valaki élspor­toló lehessen. Higgyétek clt minden fiú ás leány eljuthat oda, ahová Apró József és Kiss Lajos, hiszen ma min­den lehetőséget biztosítanak az előrehaladáshoz. Csak sze­relni kell a sportol... 4 ruhák megszáradtak, ti 1 kisfiúk elindultak haza­felé. , . Leskö

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom