Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

▼asámaji, 1865. április 4. ESZÁKMÁGTÁRORSZ ÁG TI „Piafinabányászok" Fémesen csillog az üveggya­pot. Nem hófehéren, vagy át­tetszőén. Fémesen. Az ezüstös­re őszült haj csillog így a fényben. Az üveggyapotnak erre a bsillámlására már sokan felfi­gyellek. De gondolt-e valaki arra, hogy „kilopja” az anyag­ból ezt a fémes fényt? Lehet, bogy igen, de hazánkban még csak két mérnök vállalkozott erre a merész és izgalmas, de nagyon szép munkára. Diósi Istvánnak és Rajszi 'Aladárnak hívják a mérnökö­ket. Miért akarják ezt a fémes csillogást megfogni, a szó konkrét értelmében? Mert ha hulljon), akkor a magas abla­kokból beszűrődő fényben ezüstösen felragyog az üveg­gyapot. Ebben a helyiségben dolgoz­nak azok az emberek, akik már egy éve rendületlen szorga­lommal valósággal ízekre sze­dik az anyagot, hogy az üveg­gyapotból kiszedjék a fémes fényt, a platinát. Mert lénye­gében erről van szó. A Borsodi Vegyikombinát­ban a salétromsav-gyártásban platina-katalizátor szükséges. Évente mintegy 40 kilogramm platina! Ebből az anyagból még ipari áron is egy gramm közel 150 forint. S a platinából Rajszi Aladár mérnök és Pojdingcr Győző Szenitechni- kus az egyik iilcpítcs eredményeit figyeli. fez sikerül, akkor kezükbe ke­rül egy olyan érték, ami grammonként kétszerié drá­gább az aranynál. A laboratóriumba a savüzem hivalkodó gépei közül meredek lépcsősor vezet ltét-három emeletnyi magasságba. A he­lyiség egyszerű, csaknem ko­pár. Egy nagy, piros körlapos asztal és két fehér porcelán- vályú foglalja el a legnagyobb helyet, meg néhány vasfedelű láda. A ládákban, kincsként őrizve, üveggyapot-kötegek; Piszkos, ócska lomoknak tűn­jek a szürke falak homályá­ban. De, ha fölemeljük a köte­geltet (vigyázat, papírt alájuk, nehogy egy porszemnyi is el­eddig évente 10 kilogramm „el­veszett”: egy része a salétrom­sav-gyártásnál felhasználódott, másik része az üveggyapot szű­rőpárnákba olvadt. —- Vissza kell szereznünk ezeket az értékeket! — Az el­határozás tettek serkentőjévé vált a mérnökökben. Különféle elgondolásokon töprengtek. De az elmélet pró­baköve a gyakorlat. A gyakor­lat pedig sokszor próbára teszi az ember kitartását. A ;,platinabányászok” lát­szatra nem túl bonyolult fizi­kai munkába kezdtek: porol­ták az üveggyapot-kötegeket (gondosan felfogva minden porszemet), aztán összeőrölték az üveggyapotot és a port a porcelán-vályúkban mosták, ülepítették és várták, hogy fel­színre jöjjön a könnyebb faj- súlyú üveg és ülepedjen a már több platinát tartalmazó anyag. Szóval, látszatra nem túl ne­héz munka ez, de heteken, hó­napokon át már próbára teszi az ember kitartását, sőt hitét is, a kísérlet sikerében. Ismerik a Curie-házaspár történetét? A hasonlat persze túlzott, hiszen a Borsodi Ve­gyikombinát mérnökei nincse­nek magukra hagyva (a mű­szaki fejlesztési főosztály és számos kollégájuk segít nekik), nem is ismeretlen anyag után kutatnak, valami azonban mégis felidézi ezt a hasonlatot. És ez a valami a munka. A ku­tató, a lázas izgalomtól fűtött munka, a rengeteg szívósságot igénylő és csügsedést nem tűrő munka. Amit lényegében nem is követel meg senki és még csak nem is kér a BVK mér­nökeitől. akiknek tulajdonkép­pen megvan a maguk nyugodt, megélhetést biztosító munka­körük a gyárban. Mégis van követelő: a belső kényszer. A mérnökök nyugta­lansága, kutatásvágya. Vagy még inkább: az ember akarata, aminek győznie kell a rideg anyagok fölött. Az anyagok­nak engedelmeskedniük kell, amint az ember óhajtja. S ha száz parancsnak, próbának el­lenállnak, akkor százegyedszer, vagy még többször kell újra­kezdeni ezt a harcot. A győ­zelemig. Amikor Körtvélyes István műszaki igazgatóval a „pla- tinabányászok”-ról beszélget­tem a gyárban, sokszor szóba- került ez a szó: népgazdaság. Meg szóbakerültek százezer és millió forintos összegek is, ami­ket az országnak a drága pla­tináért kell kiadnia. Később a savüzemben Pojdinger Győző üzemtechnikus azt mondta el, hogy világszínvonalon egy ton­na 100 százalékos salétromsav gyártásához 0,045 gramm pla­tina kell, s a BVK még 0,06 grammot használ (és naponta több száz tonna salétromsavat készítenek a műtrágyagyártás­hoz!). A kísérletek során azon­ban egyre jobban közelednek a világszínvonal felé. így egy­re olcsóbb lesz az eljárás. A visszanyert platina pedig teljes egészében költségmentes. A mérnökök és munkatár­saik szorgalma igen ne­mes forrásból táplálkozik: a társadalom szeretetének for­rásából. Mert tulajdonképpen a társadalom szeretete serken­ti őket olyan munkára, amit nem követel ugyan meg tőlük senki, de ami végső soron mégis mindenkinek hasznára válik. És az ilyen szorga­lomból és önzetlenül végzett munka két évtized óta egyre inkább társadalmunk jellemző­jévé válik. A munka, amely „amint egy szemévé válik a felkutatott tények láncolatának — örök marad, ha a munkás nevét el is felejtik az embe­le*'' • Ruttkay Anna Brigádok, emberek, életelyek Gyermekkori emlékeimből gyakorta visszaidézem két nagybátyám alakját, egyéni­ségét. Egyikük apai agon, másikuk anyám révén voit r° Egyikük, az idősebb közép­iskolában tanárkodon, fold- raizra és természeti ajzra oktatta a diákokat NaU jó­val fiatalabb volt a másik nagybátyám; úgyannyira, hogy az élet csodálatos vé­letlenei folytán meg növen­déke is lehetett az „öreg­nek”. Ebből az ifjabbik bá­tyámból kutató vegyész lett. _ családunkban a nagyobb, az általános tekintély a ta­nár nacvbácsit övezte. N>u fiaimáért, P°'^ból T<^ egyéni tapasztalatokból le szűrt de kissé közmondás- szérűén. tehát közhelynek tűnőén megfogalmazott bölcs tanácsaiért, eletI^°fóf é' ért... Pontosan ezekei t néz te le viszont őt veg> e<> nagybátyám, akinek életrit­musát az önálló tudomá­nyos munka szeszélyes, elo- re ki nem számítható mene­zott gondolkodásmódja pe­dig' szabadabban, sőt me­részebben szarnyalt. A na talság kíméletlen önzésévé , mohó kritikájával , ' megvetettem tanar batjam óramű-pontosságát, egysíkú­nak vélt sablonossagat. Ma már tudom: nem volt iga, ~am A „nyárspolgarias életvitel külső burka nem szűk látókörű tehetetiense- get takargatott. A lats~at mögött egy öntudatos, fe­gyelmezett ember bölcsessé­ge reális gondolkodásmód­ja élt eleven lényegkent. Olyan emberé, aki tudta, saját ifjúkori csetles-botla- sainak kárán megtanulta, hogy dolgozni csak ponto­san szépen, ahogy a csillag megy az égen: úgy érdemes... Ezek a gyermekkori em­lékek és már mostam eszemmel leszúrt tanulsá­gok is eszembe jutnak, ami­dőn visszagondolok a szo­cialista brigádok minapi or­szágos értekezletere. Arra a tanácskozásra. nlel;'"‘:k résztvevői a szocialista mun­ka, a szocialista életeinek példamutató megvalósítana- ra kötelezték el magukat. Korra, szakmára, működési helvre tekintet nélkül szö­vetségesek e brigádtagok abban, hogy valoai munká­nak emberhez méltónál* csupán a pontos és szép munkát tartják. Lehet, hegy mostani országos tanácsko­zásuktól egyikőjuk-masiko- iuk többet várt; tálán a közvélemény egy részé is keveselte az értekezlet ala­nyait és szerény külsőségéit, _ mindegy! Puszta meg­történtével , elgondolkoztato úi elveivel, ha úgy tetszik: jelszavaival, — méltán vált e tanácskozás egyik nyitá­nyává annak az ünnepség­sorozatnak, mellyel mosta­nában adóztunk és adózunk a fontos történelmi dátum­nak- szabaddá válásunk, Április Negyediké huszadik évfordulójának. Mert teheti-e másvalami igazán szabaddá a szocializ­mus korszakának emberek mint a munka, a szocialista módon végzett munka, - brigádban és brigádon kí­vül is? írhal-e más yezér- eszméket bárki is közülünk, akik ma élünk, sajat p o - ramiába, mint amelyeket a szocialista műn kabngadok tettek jelszavukká. eletuk lényegévé, tartalmává. Néhány évvel ezelőtt, amikor még csupán kibon­takozott. még csupán kezd­te a társadalmi mozgalom jellegét ölteni a szocialista brigádok létrejötte, terjedé­se. így hangzott ez a jelszó. Szocialista módon dolgozni. tanulni és élni. Már ez is es akkor is túlmutatott magu­kon a brigádokon. Általános érvényű erkölcsi norma volt már ez! Éspedig kétféle vo­natkozásban. Oly módon is, hogy nemcsak a brigádokat. hanem az embereket, a munkájuk egyéni Jellegén^ fogva nem brigádokban dolgozókat is figyelmeztette, útmutatással látta el. S oly módon is. hogy a munka, tanulás és életmód együtte­sét, elszakíthatatlan hárma­sát egyszerre tartalmazta. Arra utalt, hogy a három követelmény akármelyiké: szükségképpen magával hoz­za a másik kettőt is. csu­pán azokkal együtt elégít­hető ki. A munka alapja: az élet, serkentője: a tanu­lás A tanulás célja: a munka tökéletesítése: lehe­tőségeinek megteremtője: a megfelelő életmód, amely­nek fő tartalmát viszont a munka és a művelődés al­kotja. .. A szocialista brigádok mostani országos tanácsko­zása ennek a „hármas jel­szónak” érvényességi idejet nem zárta le. — de az uj követelményekhez igazodó úr pontosabb, gyakorlatia­sabb. s talán mélyebbre és messzebbre is mutató elve­ket, célokat, jelszavakat ha­tározott meg. S nem csupán a brigádok számára! „Legyen a minőség a bri­gád becsülete!” — így szdl az egyik felhívás. Tegyük hát hozzá: legyen mindany- nyiunk egyéni becsülete is a minőség, a kifogástalan munka. A második ilyen új jelszó így hangzik: „A szocialista brigádok járjanak élen a takarékosságban!” „Foroit­suk le” ezt is minden ember nyelvére, terjesszük ki ál­talánossá ennek érvényessé­gi körét is. Ilyenformán va­lahogy: legyen mindnyájunk gondja a takarékosság. Bán­junk takarékosan az állam vagyonával is és a kerese­tünkkel is. De takarékos­kodjunk — magunk es a köz javára egyaránt időnkkel, tehetségünkkel, energiánkkal is. Vessünk számot vele: hány termé­keny gondolat fecsérlödik cl az „édes semmittevésben”, hány közhasznú ötlet_ szal­malángja ég el meddő vi­tákban, hány okos terv ve- télődik el a határozatokig nem érkező „önagyongyűlé- sezések” közben, és így to­vább!. .. Hány fiatallal röp­pen el haszontalan és egy­oldalú szórakozások közben az életre-szóló szellemi kin­csek és gyakorlati tapaszta­latok „begyűjtésének” legal kalmasabb, mert legfogéko nyabb és legtermékenyebt időszaka: az ifjúság!... „A szocialista brigádol példásan tegyenek eleget as exportkötelezettségeknek!” — mondja harmadik, mos körvonalazott célkitűzés Mit. csináljunk ezzel? - kérdezhetné valaki, hiszel nem termelünk mindannyi an árut, nem mindnyájun! tevékenységének eredménye kerülnek külföldre, külke reskedelmi hálózatunkbí Igaz! Ám mégis; minöany nyiunknak van „exportköt c lezettségünk”. Hiszen: net magunknak, helyesebbet nem csupán magunknak do gozunk! Minden munks minden alkotás „exportra’ a nyilvánosság szeme elé ke rül. Ne csapjunk hát be ntá sokat, ne rövidítsük meg társadalmat, embertársain kát (végső soron önmagun kát is!). — ne adjunk ki hit vány. fogyatékos, felülete munkát a kezünkből! Tűn jék bár kicsinek egy-cg feladat, vagy alkalom, anj nyira sohasem „jelentékt; len”, hogy ne kellene telje emberségünkkel, példása szolgálnunk __ V égül a negyedik és tr Ián a legtöbbet mondó - nem új. de most előtérbe ál lított követelmény: „A szó cialista brigádokat a szocid lista munkaerkölcs és kői gondolkodás jelemezze!” - Jellemezze ez máris és első sorban a szocialista brigá dókat: de hasson át mini több és több embert, legye fővonása mielőbb egész tál sadalmunknak! — Az országos tanácsko zások mindössze néhány m posak. Hamar elmúlnak a nag ünnepek is. Jönnek a szül ke. dolgos hétköznapok. Ár bennük ott munkál a kivéte les alkalmak utóhangja, ia nulsága; eszmei ösztönzés ként is, anyagi erővé válv is, többnyire szinte észre vétlenül.'.. Nagybátyáin közé a régi életforma kibe kíthetetlen ellentmondása vertek éket... Uj, szaba< életünk szocialista elveibei összetalálkoznak és mindin kább harmonikusan működ nek együtt a termelés és : tudomány, a város és a falu a brigádok és az emberek.. Ahogy a csillag megy a égen: pontosan, szépen... Gyárfás Imre Milliomos borsodi községek Az Országos Takarékpénztár egyik borsodi kimutatását né­zem. Beszédes számadatok ar­ról, hogyan növekedett me­gyénkben a lakosság takarék­betét. állománya. Az alig né­hány esztendővel ezelőtti száz­milliós szóm. napjainkban már megközelíti, s az év végére a legszerényebb számítások sze­rint el is éri az egy milliárd forintot. Igen valószínű, hogy mi leszünk az. ország első mil­liárdos megyéje, s mór most elmondhatjuk, hogy a lakos- saS számarányához viszony! t- Va Borsodban vau a legtöbb el" és tízezer forintos autó- nyeremény-betélkönyv tulajdo­nos. De ennél is sokkal érdeke­sebb azok a számadatok, ame­lyek a falusi lakosság évről évre szaporodó megtakarított forintjairól tanúskodnak. Ma bJií|’ ni olyan községe van te'W'nknek, ahol az. OTP fi­ókban, a postatakarékban, ''’agy a falu bankjaiban, a takarékszövetkezetekben meg­haladja az egy millió forintot R lakosság takarékbetétjeinek összege. Az olyan kis közsé­gekben is, mint Szalonna vagy Krasznokvajda, már másfél millió forintja van betét- könyvön a lakosságnak. Her- cegkúton, a kereken ezer la­kost számláló községben egy évvel ezelőtt még csak egy millió, ma már két millió fo­rint a megtakarított forintok összege. És ne feledjük, hogy megtakarított pénzét még kö­zel sem viszi mindenki a pos­tatakarékba. vagy a takarék­szövetkezetekbe. Hercegkúlon így is, minden egyes lakosra, a csecsemőket, is beleszámítva, 2000 megtakarított forint jut. Az év eleje óta 37 újabb borsodi község szerezte meg a „Takarékos község” címet, ami azt jelenti, hogy ezek­ben a községekben a családok­nak legalább 80 százaléka ren­delkezik 2500 forint feletti megtakarított összeggel. Nem kell kommentárt fűzni ezek­hez a számadatokhoz A száz- tizenegy milliomosnak mond­ható község lakói értékelik ezeknek a számoknak, ennek a változásnak jelentöségéti i1 ÚJ VÁROSRÉSZ KAZINCBARCIKÁN '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom