Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-24 / 96. szám

S&sm'bafe wm. SpriTri JW. ÉSZAKMAGYAttORS* Ao LEIH HALHATATLAI írta: Deme László A part még az ellenfor­radalom alatt megfo­gadta: politikánk talpköve „a rendíthe­tetlen hűség a lenin- izmushoz és ebből jottányit nem engedünk”. Népünk eszét és szívét megragadta ez a fogadalom, hiszen nagyon jól ismerte, saját bőrén tapasz­talta a marxizmus—leninizmus eltorzításának mindkét válfa­ját: megismerte a személyi kultusz dogmatikus, szektás módszereit és elszenvedte Nagy Imre áruló, revizionista politikájának szörnyű követ­kezményeit is. A magyar példa ellentmon­dást nem tűrően bizonyítja, hogy a marxizmus—leniniz- mustól való mindenfajta elté­rés veszélyezteti a szocializ­mus ügyét. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt történelmi érdeme éppen az, hogy képes volt az ezerkilencszázötven- hat előtti időszak hibáiból ta­nulni, képes volt azokat ki­javítani. Enélkül szó sem le­hetett. volna a munkásosztály bizalmának visszanyeréséről, nem erősödhetett volna meg a munkás-paraszt szövetség, a népi összefogás hazánkban, nem tudtuk volna lerakni fa­lun a szocializmus alapját és megkezdeni a szocializmus teljes felépítésének nagy munkáját. A kétfrontos harc sikerei: a revizionizmus szétzúzása, a személyi kultuszból falcadó hibák és törvénytelenségek felszámolása, a párt és álla­mi élet lenini normáinak helyreállítása és a szocialista demokrácia fejlesztésének ha­tására hatalmas méretekben megnőtt pártunk politikájának vonzó ereje, tömegbefolyása. A dolgozó milliók növekvő aktivitással támogatták és tá­mogatják a szocializmus ügyét, vállalták és vállalják a szocializmus építésével járó nehézségeket, amelyek elke­rülhetetlenek az új élet ala- ' kilósa során. „Mikor a társa­dalom vezetőjeként és irányí­tójaként új osztály lép a t.ör- ténelcm színpadára — tanít­ja Lenin —, ennek mindig elmaradhatatlan velejárója egyrészt az igen erős bukdá­csolás. a megrázkódtatások, a harc és a vihar időszaka, másrészt az új objektív hely­zetnek megfelelő új módsze­rek kiválasztása terén tett bi­zonytalan lépések, próbálkozá­sok. tétovázások, ingadozások időszaka És ez nem is lehet más­képp. Korunk, benne a mi társadalmunk is a harcok és nehézségek kora és mint át­meneti társadalom magán vi­seli még a kapitalizmus szá­mos bélyegét. Lenin a maga idejében nagyon jól látta eze­ket a veszélyeket, és mindig óvta a forradalmárokat az il­lúzióktól. A szocialista eszme hirdetése soha nem engedheti meg. hogy szépítve, glórifikál- va tüntessük fel társadalmunk helyzetét és a szocializmushoz vezető utat egy folyamatos diadalmenetként ábrázoljuk. Társadalmunk bonyolultságá­nak. a szocializmus építésé­nek leegyszerűsítése sok kárt okozhat A valóságnak és az illúzióknak összeütközése hi­tetlenséget kelt, és éleszti a polgári-kispolgári nézeteket. Lenin, amikor a forradalmá­rokat óvta az illúzióktól, azok terjesztésétől, — azt is han­goztatta, hogy a nehézségek láttán „csak a kispolgár esik pánikba, kapkod fühöz-fához, hibát-hibára halmoz, s végül visszavonul és a közöny ma­gányába zárkózik”. Ez a ma­gatartás méltatlan a leninis­tákhoz, A társadalmi valóság reális szemlélete, az el nem apadó optimizmus, ez a fő jel­lemzője a lenini gondolkodás- módnak és munkastílusnak. L enin intelme a mának is szól és nagyon fon­tos. hogy megszívlel­jük tanácsait. Látjuk a világ eseményeit, tapasztaljuk, hogy éleződik a nemzetközi oszlályharc, meg­nőtt a háború veszélye. Sú­lyos hiba forrásává válnék, ha a népek, s elsősorban a szocialista országok lebecsül­nék a. háború veszélyét, ha hagynánk, hogy a tőkés világ propagandája elaltassa a né­pek éberségét. Ha azt hin­nénk, hogy a békés egymás mellett élés politikája máris győzött, hogy a béke máris biztosított. Nem, ez ámítás volna, s becsapnánk saját ma­gunkat is. A békés egymás mellett élés a nemzetközi mé­retekben folyó osztályharc egyik fő formája, s e harc során politikai, ideológiai, gazdasági, s ha szükséges, ka­tonai eszközökkel is rá kell kényszeríteni akaratunkat az imperialistákra. De ugyan­ilyen hiba lenne a háború el­kerülhetetlenségének elfogadá­sa, vagy annak hirdetése, su­galmazza azt az imperializ­mus fellazítás! politikája, vagy az anarchikus álbaloldali po­litika bármelyik képviselője. Ha a népek felemelik tiltó karjukat, a Szovjetunió veze­tésével. a szocialista tábor erejével elháríthatják a há­ború veszélyét az emberiség életéből. Mi, kommunisták ebből indulunk ki. Meggyő­ződésünk. hogv ez az egyet­len helyes álláspont. Lenin intelme népgazdasá­gunk helyzetének megítélésé­ben is irányadó számunkra. A múlt év végén az imperia­lista propaganda mindent el­követett, hogy a magyar nép hitét és bizalmát megingas­sa, amikor felnagyította nép­gazdaságunk problémáit és azt hangoztatta, hogy csőd előtt állunk. Mi mást is vár­hatnánk az imperialistáktól, de meglepett bennünket, hogy ideig-óráig elég sokakat meg­tévesztett ez a propaganda. A parlamenti ülés vitája min­denki számára világossá tet­te, hogy népgazdaságunk szi­lárd. alapjában véve. egészsé­gesen fejlődik. Az azóta el­telt negyedév bizonyítja, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­ga december 10-i határozatá­nak maradéktalan végrehajtá­sa szabaddá teszi az egészsé­ges fejlődés útját. Nem lehet előttünk olyan akadály, ame­lyet. a párt és a nép összefo­gása. el ne háríthatna fejlődé­sünk útjából. Ezt • tanította Lenin, ezt bizonyítják napja­ink eseményei is. Hadd idézzem még Lenin elvtársnak egy ma is aktuá­lis tanácsát: „A történelem­ben egyetlen mélyenszántó és hatalmas népi mozgalom sem játszódott le szennyes tajték nélkül — az új tapasztalatlan bajnokaihoz mindig törlesz- kcdt.ek kalandorok és csirke­fogók. kérkedök és hangos- kodók, mindig volt értelmet­len nyüzsgés, zűrzavaros, hasztalan kapkodás, egyes „vezérek” mindig vállalkoz­tak rá. hogy húsz dologba be­lekapkodjanak és egyet se vi­gyenek véghez... Mi me­gyünk a magunk útján és igyekszünk a legóvatosabba.n ás legtürclmesebben kipróbál­ni és felismerni az igazi szer­vezőket, a józancszű, gyakor­lati. érzékű embereket, az olyanokat, akikben a szocia­lizmus iránti hűség egyesült azzal a képességgel, hogy hűhó nélkül, (a zűrzavar és hűhó ellenére) meg tudják szervezni nagyszámúi ember kemény és összehangolt, együt­tes munkáját.” M ilyen nagyszerű élet­ismeret, milyen ak­tuális tanács szá­munkra is e lenini gondolatsor! Lenin jól látta az életet, olyannak látta, amilyen a valóságban volt. Lenin példáját, követve a mi pártunk is a valóság ki­fejezésére törekszik, és nem­csak az eredményekkel, ha­nem a bajokkal, a gondokkal is számol politikájának kiala­kításánál. Nagyon jól tudjuk, hogy a mi közéletünkben is vannak hibák. Vannak pozíció­ban olyan emberek, akiknek fejükbe szállt a dicsőség, akik uralkodni akarnak és visszaélnek funkciójukkal. Vannak olyanok is pozicióban, akik jobban pózolnak, mint valami nagypolgár. Vannak spekulánsok, dörgölődzők. Van protekcionizmus, van só- gorság-komaság. Még vannak naplopók és munkahalogatók is. Igen, vannak még ilyenek, s mi ezt nem tagadjuk. Mi is forradalmunk szennyes taj­tékjának tekintjük ezeket a jelenségeket. De a szennytől, ha nem is a forradalom első szakaszában, de a szocializ­mus teljes felépítésének ide­jén már meg lehet és meg is kell szabadulni. Éppen ezért időszerű feladatunknak tart­juk. hogy eszmei ráhatások­kal, jó példákkal, ha kell, adminisztratív eszközökkel is védjük a pártélet és az egész közélet tisztaságát. Ez társa­dalmunk egészének érdeke, s így közös feladatunk, hogy olyan politikai-erkölcsi lég­kört teremtsünk, amelyben a fent említett negatívumok nem tudnak gyökeret verni. A munkásosztály legjobbjaitól idegenek ezek a jelenségek, és a párt, mikor határozot­tan. következetesen fellép el­lenük. elsősorban a munkás­osztály legjobbjaira támasz­kodva képes a közélet tiszta­ságát biztosítani. L enin nemcsak mint tu­dós, nemcsak mint forradalmár, hanem mint ember is nagy volt. Ahogyan Maja­kovszkij mondja: a. legembe­ribb ember. Őszinteség, jóság, egyszerűség, meleg együttérző szív, életöröm, ezek a legfon­tosabb emberi • vonások jel­lemezték Lenint Igazán sze­rette az embereket. Számára a szocializmus nem elvont el­méletet jelentett. A szocializ­mus célját mindig abban lát­ta, hogy az emberek élete könnyebbé, szebbé, tartalma­sabbá válj éle. Magasan fejlett társadalmi termelés, alkotó munka, igazi szabadság és de­mokrácia, sokoldalú kultúra, elvtársi, baráti viszony az em­berek között, ezek voltak azok a nemes célok, amelyek lel­kesítették Lenint, amelyek még betegen is erőt adtak neki ahhoz, hogy nyomon kövesse az ország gazdasági, politikai és kulturális fejlődését, hogy az új helyzetben felvetődött kérdésekre megadja a vá­laszt Kérlelhetetlen volt az ellenséggel és az árulóval szemben, de idegen volt tőle a bosszú és a kegyetlenség. Lenin elvi szilárdsága soha­sem vált fanatizmussá. Szen­vedélyesen és állhatatosan vi­tatkozott. az igazságáért. Na­gyon rossz véleménnyel volt azokról, akik meggyőződés nélkül, a tekintélyek alapján alakították ki álláspontjukat. Sőt, egyenesen megvetette, talpnyalóknak. gerinctelenek­nek tartotta őket. Lenint nem­csak a nép szerette rajongás­ig. Tisztelték és szerették munkatársai. barátai. Soha nem késett —, ha helye volt — a dicséret, a bíztató szó, a bátorítás, de ha szükség volt. keményen bírálta munkatár­sait, az emberi, jellembeli, magatartásbeli fogyatékossá­gokat A nemrég megjelent Lenin feljegyzéseit tartalmazó válo­gatott kötet bizonyítja, hogy milyet] megkülönböztetett fi­gyelemmel volt Lenin az em­berele, munkatársainak véle­ménye iránt. „Ha egyetért ez­zel, intézkedjék, . ■. ha nem, majd. beszélünk róla." „Véle­ményem szerint...” „Enged­je meg, hogy egy kis kiegé­szítőt tegyek, hogyan véleke­dik erről a kiegészítésről?" — Ilyen és hasonló megjegy­zések olvashatók a kötetben. Ezek a megjegyzések nem csupán a szerénység kifejezői. Úgy gondolom, sokat monda­nak számunkra, sokat tanul­hatunk belőlük, s elsősorban azok, akiknek a siker néha- néha fejükbe száll. L enin 41 éve halott, de szel leme, eszmei él­nek, testet öltenek a kommunista és mun­káspártok vezette néptömegek harcában. Az igazi öröm és büszkeség érzé­sével mondhatjuk együtt Gór-' kijjal. a nagy orosz íróval:♦ „Lenin ma már testi valósága-f ban nem létezik, de hangjai egyre harsányabban, diadal masabban cseng a világ dol-% gozóinak fülében, s nincs a ® földnek már olyan zúga, ahol$ ez a hang nem ébresztette*» volna fel a munkás népben at forradalomnak, az úi életnek? az egyenlő emberekből állót világ építésének vágyát. Le-J vin tanítványai. ereiének örö-t kösei egyre biztosabban. szi-$ lárdabban, eredményesebben <> végzik nagy munkájukat Ezért igazak mélyen azok a* szavak, amelyek szerint Lenin nemcsak élt. hanem él és élni fog. Szilíciumos mozdonyok mmm A közlekedés meggyorsítására 17 ilyen mozdonyt állítottak be Budapest és Miskolc között. A 3000 lóerős, 125 kilométeres sebességgel haladó mozdonyok a gyors- és a sze­mélyvonatokat vonta tják. Akik megzaholázzák is az eaiig! szolgálatába állítják a vizeket Ez jól esett! ! o Csütörtökön délelőtt bénul tan álltak a villamosok a $ diósgyőri vágányokon. A megállókban mégsem topog- O- tak ideges, türelmetlen utasok, mert a közlekedési vál- % Mat gondoskodott a forgalom lebonyolításáról. & Ugyanis nagyfeszültségű távvezetéket építenek., ami ? keresztül húzódik a műúton, $ feszültség alatt leim $ vezeték alatt nem lehet áthúzni a kábeleket. Ezért kap- ♦ csolták ki az áramot csütörtökön S—12 óráig a diós- % győri vonalon, s ugyanezt teszik majd ebben az idő- <» pontban április 27-én, kedden is. j A közlekedési vállalat négy autóbuszt indított, ezek « 6—7 percenként jártak, a villamos utasait a villamos- í nak megfelelő viteldijért szállították Diósgyőrtől a % Marx térig. Ez a gondoskodás jól esett az utazóközönségnek. £ 1965-ben hasonló, sőt még nagyobb feladatok várnait: az Észak magyarországi Vízügyi Igazgatóság csaknem kétezer dolgozót, köztük mintegy két­száz műszaki képzettségű szakembert, íélszáz mérnököt foglalkoztató „vizes” gárdájá­ra. A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaja, a jó munkának ez a nagy ki­tüntetése bizonyára újabb mo­torja lesz az újabb kiváló eredményeknek. Pozsonyi Sándor kanyargó patakmedrekből hó­olvadás, s minden nagyobb zápor idején lúcsapott a víz. Házak dőltek össze, családok vagyonkája pusztult el. tönk­rement a völgyekben elterülő földek termése. Mind keve­sebb az ilyen gond, az ilyen kár. Az elmúlt években me­gyénk legtöbb patakját sza­bályozták, „kiegyenesítették”. Mély, a völgy alján egyenesen vezető medret ásták a víznek, vízlépcsőkkel gyengítették a rohanó áradat erejét. És az alföldi részeken, a folyók kö­zelében, ahol egykor a belvi­zek tízezer holdakat tettek használhatatlanná, ma már több mint 1300 kilométer hosszúságú belvizlevezető csa­torna-rendszer, naponta sok­sok millió liter vizet a fo­lyókba átemelő szivattyútele­pek csökkentették minimális­ra a belvízkárokat. Vízrende­zésre, a patakok szabályozá­sára csupán tavaly 29,6. bel­vízvédelemre 10,6 millió fo­rintot fordítottak az igazga­tóság területén. Az embert szolgáló víz A „vizesek” egyre fonto­sabb, mind inkább előtérbe kerülő feladata, az öntözés fejlesztés. 1964-ben öntözőtele­pek, valamint víztárolók épí­tésére több mint 32 millió fo­rintot használtak fel. Az igaz­gatóság területén több mini 9 ezer holddal növekedett az öntözéses területek nagysága. Megyénkben 1960-tél csaknem tízszeresére, több mint 22 ezer holdra növekedett az ön­tözhető terület. Folyók, víz­tárolók, csőkutak több száz­ezer köbméternyi vize szol­gálja már évente megyénkben az embert, a termelést. Igen nagy jelentőségüli, van a vízügyi igazgatóság irányí­tásával működő különböző társulatok munkájának is. Belvízrendezés. vízhasznosí­tás. nyári gátak védelme, ta­lajjavítás, az erózió pusztítá­sai elleni védekezés a felada­tuk ezeknek a különböző, már mintegy félmillió hold érde­keltségi területtel rendelkező társulatoknak. A csaknem félmillió köbméter kézi földmunkát végeztek. A Sajó szabályozására, a folyó menti községek erős gátakkal való megvédésére három év alatt 39 millió, különböző vízrendezési beruházásokra és felújításokra 1964-ben csak­nem 30 millió forintot fordí­tottak. Helytálltak a gátakon Alig múlik el olyan eszten­dő, hogy a megáradt vizek, a hatalmas víztömegeket höm- pölygető folyók ne okoznának gondokat a vízügyi igazgató­ság műszaki gárdájának. Az elmúlt esztendőben március 23. és április 24. között min­den nap izgatottan vártuk az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság árvízi jelentését- Az igazgató most csendes szobája volt akkor a főhadi­szállás. Percenként csengett a telefon, ultrarövid hullámon érkeztek a rádió-jelentések, borostás arcú, sokszor napok óta egy percet sem pihent em­berek adták az utasításokat, irányították a védekezést. És kinn, az igazgatóság 444 ki­lométer hosszú gátszakaszán sercegő fáklyafénynél, sokszor zuhogó esőben, szinte egy idő­ben harcoltak a vízzel. A Bodrog árhulláma elérte az 1932-ben észlelt legmagasabb szintet. A Tisza mindössze 15 centiméteiTel maradt alatta az 1888-as maximális árvízszint­nél. Pedig az 1888-as volt az elmúlt évszázad legnagyobb árvize. Néhány nap alatt több kilométeres „mentesítő” gát épült Tokaj és a környező községek megvédésére. „Kiegyenesített” patakok A patakok, az úgynevezett kis vízfolyások is sok gondot, temérdek kárt okoztak az el­múlt esztendőkben a partja­ik mellett elterülő községek­nek. A sekély ke. össze-vissza Az egyik falon hatalmas vízrajzi térkép. Észak-Magyar- ország folyóiról, patakjairól, csatornáiról és a lakott terü­leteket védő gátrendszerek­ről nyújt áttekinthető képet. Körös-körül a falakon élüzem címről szóló oklevelek, de az­ért még jut hely a Miniszter- tanács és a SZOT, most má­sodszor elnyert vörös vándor- zászlajának is. Most egy esztendeje, amikor az Északmagyarországi Víz­ügyi Igazgatóság elnyerte az élüzem címet, ebben a szobá­ban Vezse Sándor vízügyi igazgató megígérte, hogy 1964- ben mindent megtesznek a vörös vándorzászló megszer­zéséért. Pedig a feladatok, a tervszámok akkor hatalmas­nak tűntek. Íme. 1961: 47 millió, 1962: 50 millió, 1963: 100 millió, s az 1964-es már a 128 millió felett járt, 115,9 százalékot, kereken 150 millió forintot teljesítettek év végé­re. Szerteágazó feladatok Egészen röviden talán úgy fogalmazhatnánk meg a víz­ügyi igazgatóság feladatát: megzabolázni és az ember szolgálatába állítani a vize­ket. És ebben benne van a fo­lyóvizek szabályozása- gátak építése és árvízkor a töltések megvédése, a hatalmas terü­leteket fenyegető belvizek el­vezetése, az öntözéses gazdál­kodás fejlesztésével kapcsola­tos feladatok, a különböző tervezések, vízjogi engedélyek kiadása, a vízminőség vizsgá­lata. a hajózás biztosítása a folyókon, vízgazdálkodási tár­sulatok szervezése, irányítá­sa, s ezernyi más feladat. Ami pedig a termelési tervet ille­ti. csupán néhány számadat is bizonyítja, milyen hatalmas vízügyi munkákról van szó. Az elmúlt évben több mint 3 millió köbméter gépi és

Next

/
Oldalképek
Tartalom