Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

Tasdniap. S965. április 18. fiSZAKMAGTARORSZAvi Kicserélik ű Kossuth-adó elavult berendezéseit ■;|pSWS8ií: :: m-'M: :;;; rfrirrírr f* S rr U> N > f,W .... ........................v. ........................ .........................sHÄ M ég az idén 150 kilo wattos lesz az adás. A képen az új adócsövet, a legfontosabb berendezést helyezik gőzfüté- scs köpenybe. Tűnődések rövid pórázon E. Kovács Kálmán aforizmáiból. Szeretnék lefogni minden kezet, ha gyermekre emelik. Ma már nemcsak azt kell analfabétának tekintenünk, aki nem tud írni és olvasni, hanem azt is, aki nem ír cs nem olvas. * Ahol nagy a hancúr és a vi­harié, ott közel a fogaknak csikorgatása. «J* Amíg dicsőség után rohan­gálsz, clszalasztod. a megbecsü­lést. * Vauvenargues azt állítja, hogy az igazságnál többet ér a kegyelem. Tagadom. Az igazságnál semmi sem ér töb­bet. * A jó vígjáték javítja, a rossz vígjáték rontja az erkölcsöket. * A vadkacsa ismeri a. nádast, ahol él, de le nem ismered ha­zádat; milyen alapon tartod magad, különbnek a vadkacsá­rnál? — kérdezhetné egy IBUSZ plakát. * — Kit tarthatunk öregnek? — kérdeztem M. B. orvos-költő barátomtól. * — Csak azt, aki legalább tíz évvel idősebb nálunk — hang­zott bölcs válasza, * Minden ifjú tévelygését meg­értjük, csak a mi gyermekün­két nem. KI OJ KI O? A hirdetőoszlopon: Kio. A földalatti lépcsőjén: Kio. A Népstadionban: Kio. Rá­dió, televízió, újság: Kio. Ki ö? A mester pihen, egy kis türelmet kér. Egyelőre hát marad a plakát: fekete háttérből éles szemüveg, mögötte ti­tokzatos szempár. „Kio”. De hirtelen megmozdul, — aj­tó nyílik: a szoba homályá­ból hajlott hátú, idős férfi lép a Városliget délutáni fé­nyébe. A szemüveg mögött kérdésre váró szempár, az arc sminkelve, — jelenésre kész. Most csend van a po­rondon. Két előadás között, a szünetben kérdem: — Mikor határozta el, hogy illuzionista lesz? — Nagyon régen. Már el­felejtettem. Az biztos, hogy negyvenöt éve dolgozom a cirkusz porondján. — Mégis: miért választot­ta éppen ezt a pályát? — Először akkor gondol­tam erre, amikor mint fia­talember, Varsóban végig­néztem egy két részből ál­ló illuzionista műsort. Na­gyon nem tetszett. — Úgy érezte: „én ezt jobban fogom csinálni”? — Nem. Egyszerűen az nem tetszett benne, hogy misztikus ködbe burkolta a produkciót. Azóta már tu­dom és vallom, — a mi cé­lunk a szórakoztatás. — Mindig illúzionista akart lenni? — Először a moszkvai Miniatűr Színházban kisebb epizódszerepeket, villámtré­fákat játszottam. Később átmentem a cirkuszba, pre­mierem "a Csinyireli Cir­kuszban, a kupola tetejé­ben, a trapézon volt. Lég­tornászként kezdtem, — de leestem . . . — Megijedt? — Elég volt. Eszembe ju­tott az a bizonyos varsói illúzionista műsor. Mi len­ne, ha én is megpróbál­nám? De nem úgy, mint az a bizonyos bűvész. Mert a bűvészet és az illúziókeltés: két különböző fogalom. A bűvész kézügyességgel dol­gozik. Az illúzionista pedig eszközeivel, felszereléseivel, segédeivel együtt dolgozva kelt illúziókat a nézőben. — Miről érdeklődne az én helyemben? — A londoni esetemről... ott kaptam meg a legna­gyobb elismerést: tisztelet­beli taggá választottak és kitüntettek a mágusok Aranydeszka díjával. A cirkusz- és varietémű- vészek világszervezetének központja Koppenhágában működik. Innen ítélik a leg­érdemesebb cirkuszművé­szeknek az aranyérmet. Há­rom művész kapott ilyen kitüntetést, s huszonöt éve: senki sem. És nemrégen — negyediknek — a szovjet cirkuszi varázslót, Kio mes­tert érte a magas elismerés. 1921-ben lépett először porondra, s azután bejárta az egész világot. Annyit utazott, hogy turnéinak ki­lométerhossza többször is átérné már a Földet. Fia, Igor, s felesége — az egész család együtt dolgozik a si­kerért. — Kudarc is érte már? — Volt. Csak olyan em­bert érhet, aki dolgozik. De ha voltak is bukásaim, ahogy mondani szokás: min­dig szárazon kerültem ki belőle. Egyszer például egy ládával léptem a közönség elé. Kivettem belőlé egy zsákot és megmutattam mindkettőt a közönségnek, sőt kértem, nézzék meg kívül-belül: üresek-e. Köz­ben kezemet, lábamat össze­kötözték, be a ládába. Le­szögeztek, még spárgákkal is átkötözték a ládát. S én azt mondtam, hogy ha hár­mat számolnak, előbújolc a közönség soraiból. Minden így is történt volna, ha . . . Nekem az utcán kellett fut­nom. Azonban éppen ak­kor szakadt ránk egy nagy zivatar, a sárban elcsúsz­tam. Pillanatok alatt hatá­roznom kellett. Gyorsan ruhát cseréltem, s végül mégiscsak megjelenhettem a terem egyik sarkában. Kio a Városligetben esté­ről estére elbűvöli a kö­zönséget. Fia. Igor belép az egyik telefonfülkébe, s elö- bújik a másikból. Csinos asszisztensnőjét oroszlánná varázsolja, Andrjusa bohó­cot törpévé zsugorítja, s „elégeti”, majd vizes kan­nából előhívja ugyanazt az asszisztensnőt. B. A. Ó| könyvek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt hét könyvei kö- nak nevezhetjük ezt az illuszt- zül egy művészet- és kultúr- rációval együtt, minden szem­történeti könyvet szeretnénk pontból hasznos és értékes kiemelni. Héjjné Deteri An- könyvet. géla művéről írnánk bőveb- Örömmel vettük észre, ben, amely a Régi magyar hogy a Kultúra világa. soro- ékszerek. címet viseli. A ma- zat új kötete is megjelent* gyár ötvösművészet köztudo- mégpedig A magyar iroda­más szerint, világhíres volt, lom és A magyar nép törté- és a magyar ékszerek díszes- nete alcímmel. Ez a sorozat, ségéről már a XVI. században amely a világtörténelem, va­sokat írtak az ittjárt utazók, lamint a különféle művésze- Héjjné könyve rengeteg kép- lek történetének egy-egy kö- melléklettel ismerteti ezeknek tetben való összefoglalásával az ékszereiknek történetét, a már eddig is hasznos népmű- honfoglalástól egészen a velő feladatot teljesített, most XVIII. század első felének újabb kötettel bővült- és elol- végéig. A rengeteg képmellék- vasasát mindenkinek ajánl- let közül meg kell emlékez- hatjuk. nünk néhány érdekességről, Aki szereti a kultúrált uti- elsősorban az i. u. 1-000 kö- naplókat, az nyilván élvezet- , rüli időkből való nyakláncról, tel forgatja majd Tolnai Gá­la XII—XIII. sz.-ból való övdísz- bor új napló jegyzetét, az ről, mely csatajelenetet ábrázol Itália dicsérete címűt, Tolnai* és az 1530-ból való főpapi pa- aki volt római követünk is* lástról. Egyes történelmi sze- majd számos kulturális dele- mélyek ékszerei közül ki kell gációval járt a világ sok he­emelnünk Bakócz Tamás és lyén, színes anyagot állított Pázmány Péter egykori prí- össze útjairól. Bárhol volt mások láncát, illetve mellke- azonban, mindenüvé elkísérte resztjét, Izabella királyné és nagy szerelmének, Itáliának Bethlen Gábor násfáját. Kul- emléke. Mint maga is mond- túriörténeti és művészettörté- ja, minden orszában az itáliai nett szempontból egyaránt emlékekkel vetette kissé egy- figyelemreméltó összeállítás- be, amit látott. Avasi kilátó ■'« y • ; ' '* : : : SIS- ■ ->:• y ■. /-yv.yy , / íxV . . v!% V . Its*»*« Fefeüy Gyula rajz*, Oktatás — új ehádsserekkel a dolgozók nem a szotcasos is­kolai módszerekkel, hanem a ! népművelés eszközeinek fel- j használásául veszik át az al- , sóbb osztályok anyagát és is- 1 merkednek meg a hetedik és a nyolcadik osztály tematiká­jával. így például egy-egy kér­dés tisztázására kivájó szak­emberekkel bsezélgetnek, film­vetítéseket tartanak és kirán­dulásokat rendeznek. A felnőtt oktatás munkájába bekapcso­lódnak a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat és a külön­böző művészeti csoportok tag­jai is, akik versmondással, < ’lclubhangversenyekkeJ, szem­< ► | ’léltető eszközök bemutatásával ’ ’és felolvasásokkal teszik vál- ! Jtozatossá az előadásokat. A kí- I Jsérleti előkészítő tanfolyamo­don előreláthatólag mintegy 80 ] ltovábbtanuló dolgozó vesz ! írészt. A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a nagyüzemek vezetői fokozott gondot fordítanak rá, hogy a hét és nyolc osztály elvégzésé­re jelentkező dolgozók megis­merjék az iskolai anyagot, és az eddiginél jobban felkészül­ve kezdjék meg ősszel a tan­évet. Ennek biztosítására május­ban, kísérletképpen Ózdon és Ormosbányán az általános is- . kólákba beiratkozott felnőttek : részére újszerű előkészítő tan- ■ folyamokat szerveznek. A 8—10 előadásból álló tanfolyamokon „U®rw©rs®H'f” Diosgiferfeess A diósgyőri Ady Endre Mű­velődési Otthonban már évek óta működik eredményesen a gyümölcstermelő szakkör. A Diósgyőr környékén levő domboldalak kis gyümölcsösei­nek és szőlőinek művelői, nagyrészt idősebb emberek, gyári nyugdíjasok a megye más részein is jártak tapaszta­latcserén, tanulmányozták a gyümölcs- és szőlőkultúrákat. Sokan közülük arra a megálla­pításra jutottak, hogy ízletes, de „névtelen” boraik híres borvidékek szőlőinek termésé­vel is felveszik a versenyt. Persze, csak a szakszerűen gondozott szőlők* jól kezelt bo­rok jönnek itt számításba. A szakkör kezdeményezésére most érdekes eseményre, való­ságos diósgyőri „borversenyre” kerül sor* Április 21-én* szer­dán 20 szőlőtermelő, több mini 30 borát szakemberek fogjál minősíteni. A minősítés nem­csak nevet” ad, eddig név­telen boraiknak, de a szakem berek véleményétől teszik füg­gővé, hogy milyen iránybai fejlesszék a jövőben a diósgyő ri dombok szőlőkul túráját* ■»»*»*♦»♦»♦*♦♦♦***♦♦♦♦■ — Meglehetősen* Ezerötszáz n hold a közös szántónk, és ezen h a területen háromszáz darab 1 szarvasmarhát tartunk. Vegye- n sen, persze. Az éves tehénál- c lomány kilencven darab. Ser- c tést jelenleg nyolcszáz darabot 8 tartunk, ebiről kilencszáz anya- s koca. 1 — És a hizlalás? — Tavaly ölszáz darab ser- * tést hizlaltunk, erre az évre ~ 650 darabot, terveztünk. , Szarvasmarhából tavaly hatvan darabot hizlaltunk meg, az idén \ tíz, tizenkettővel többet sze- ! retnénk* — És a Tbc? Hogyan áll a ] Tbc-mentesítés? — Jól. Az egész állományunk ' Tbz-mentes. És félmillió liter tejet adunk el évente. Gyanakodva néztem az el­nökre és ő is énrám. Kicsit kételkedtem, ö nyugodt volt. Problémák után kutattam, de bármilyen kérdést fogalmaz­tam meg, pozitív választ kap­tam. Végül nem akartam hin­ni se az elnöknek, se a füle­imnek. Őszintén szólva, még nem voltam olvaii termelőszö­vetkezetben, ahol ne lett vol­na probléma, baj, valamilyen feszültség, ahol valami miatt ne nanaszkodott volna az el­nök. — Kételkedik? — kérdezte Kormos Ferenc. — őszintén szólva, igen, de egyben örülök is, mert elhi­szek én mindent, csak. csak... — Menjünk át a kocsmába. Lesznek ott emberek, meg asz- szonvok is. Ne nekem higy- gyen. hanem nekik. Már besötétedett. Megszapo­rodtak az égbolt csillagai és a falu ablakfényei. Csendes, lan­gyos volt. a tavaszi este. Me­netközben az elnök elmondta* hogy az idén minden munkát közösen végeznek. A terület, nincs kiosztva tagoknak, vagy családoknak. A brigádok gaz­dálkodnak. Csak az egyes bri- M gádok kapták meg a területet, ir s az emberek közösen, mun- n< kacsapatokban dolgoznak, z< Nincs részes művelés és nincs el prémium. Százezer munlcaegy- í< sőgnyi munka van. Azt kell t( elvégezni. Ki mennyit végez el oi belőle, annyi lesz a jövedelme, s; Átlagosan háromszáz munka- s; egységet terveztek egy dolgozó d tagra. Nem sok. Könnyen lehet / teljesíteni, de többet is, A mun- e kaegység betervezett értéke t több, mint harminchét forint, t Tavaly harminchat forint volt. t — Mi lelkesíti így az embe- 1 relcet? — kérdeztem. c — A munkaegység értéke -— s : felelte az elnök. — Nálunk t , nagy becse van a munkaegy- - i sérinek. Tizenkét forint előle- í ■ fizetünk, gondoskodunk a . háztáji jószág takarmányszük- . segletéről, és minden egyéb . szükségletről, ami a nyugodt élethez kell.- — De mégis... a prémi­_ um ... vagy valami terven fe- 1 lüli járandóság... valami, ami (. húzná, érdekeltebbé tenné az _ embereket... Kormos Ferenc mosolygott. — A munkaegységnél nincs e és nem is lehet ösztönzőbb do­log, ha a munkaegységnek be­e csillét e. értéke van. A terve­■ két túl lehet teljesíteni így is. • A harminchét forint csak a 3- tervek teljesítését jelenti. Ha -■ túlteljesítjük a terveket, emel- r~ kedik a munkaegység értéke is. Nincs ennél ösztönzőbb mód- o- szer, csak meg kell érttetni az a emberekkel, a- —- Itt értik? a- — Kérdezze meg tSSk. < >k Ä kocsmában ... illetve,' ^ a földmű vesszövetke-< >_ zeti falatozóban vol-J Jéi talc vagy húszán, Köztük asszonyok is.J’ Mert nem kocsma ez, hanem *,si inkább vendéglő,’ bár nem főz-ojj nek benne, amolyan kis sörö-JI ző, leterített asztalokkal. Az< >t< elnököt igen nagy szeretettel fogadták, de mégis termesze-* tesen. Nem fogták körül, nem* ostromolták, mint sok helyen ? szokás. Nem álltak elé panasz-i szál, se kéréssel, egyetlen ér- * deklődő mondatot hallottam. * Azt, hogy megellett-e már az* elnök tehene. Tudomásul vet-? ték, hogy meg, azután sört it-* tak, beszélgettek és viccelőd- ? lek. Kérdezősködnöm sem kel- * lett, mindent megtudtam az* emberektől. És mindent szó- í szerint úgy, ahogy az el-* nők elmondta, csak részlete-? sebben. Nyugodt, jókedvű, elé-* gedei* emberek fogtak körül...* F !órányi idő múlva be-* '•’oett ismerősöm is, a* magas, baiúszos em- ? bér, aki Maxim Gór-* kij orosz íróra hason-* lit. Már nem a viaszosvászon* esőkabát volt rajta, hanem egy* derékig érő, csinos börzéké.? Köszönt és sört kért. Azután le-* ült mellém. T — No, beszélt az elnökkel?* __ Beszéltem. ♦ — Fajin ember, ugye? !! — Úgy látom. < — Én mondom. Meg a titkár J is az. Meg mindenki. Jól meg-< | vagyunk ebben a faluban. Bé-J l kesséeben ... < — Még a Tiszával is . .. * — Az idén azzal is. Meg]- mindennel. Még az időjárással* ; is. Nanv általánosságbanJ mondhatom, hogy az id óm olyan, csendes, békés tavaszunk van..’ Sceodret József

Next

/
Oldalképek
Tartalom