Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

ESZAKMAGYAROESZÄG Vawmap. 1965, m&rcíaa SI Á kis család bomlása A Nagy család első részének előadása■ a Miskolci Nemzed Színházban í Ltürejülte bármennyire alkotói kín­ná), már közben elhitt siker- tele üteggel kapcsolódott ócsze, jelentős csomópojy^Jác ’iieüít ro kif^-adW vagy alkoto. erete csökkent volna W«V'S&nö ­iótplezte a" megírás /.ukkenqk äfÄir# toos/UÍ kö^äb^ ei'keioU.­lilára új emberek, életkörülmé­nyek, problémák között néz szét, és ehhez drámái eddigi sablonját is szét kellett törnie. Sőt, nem mindennapi szellemi frissesség kell ahhoz, hogy egy író méltán elismert for­mái és témái után, betegen, alkotóműhelyébe visszavonul­tan lemerüljön egy uj világ­ba, és arról is figyelemremél­tót mondhasson. (Ezt az ered­ményt üdvözölte, könyvbelj megjelenésekor a magyar sajtóban először az Északma- gyarország, Máté Iván elem­zésében.) A Nagy' csatad szétnézés a, mai nagyvárosban, mai embe­rek között, korunk jellegzetes típusait, felvonultatva. Ami itt történik nem egyedi, bárhol, bármelyik lakásban megtör­ténhetik. Ezért kitűnő ötlet, ahogy a színpadon a lakás fölött nagyvárosi házak mon­tázsát látjuk állandóan, kl­eméivé köztük egy lakás külső részét. (A kitűnő, nem öncélú, hanem a drámai je­lenetek egyéniségéhez illesz­kedő díszletek Wegenast Ró­bert alkotásai.) Ide nézünk be. mi történik itt. Mi az, ami ebben a drámában új, a ré­gebbiekhez képest? Eddig kétféle színhelye volt Németh Lászlónak. Volt az átlagos, a tipikus polgári jólétet sugárzó lakás, ahonnan a társadalmi igazságtalanságok miatt lelki- ismeretfurdalást érző ember, akár a családjával való szakí­tás árán is, menekülni akar (Villámfénynél, Papucshős, .Szörnyeteg), és van a sziget, ahol a társadalom erkölcsi megtisztítására szervezkedő mintaemberek szintén tragikus bukása játszódik le (Cseres­nyés, Mathiász-panzió, Ször­nyeteg). Közös vonásuk: hő­seik nem érzik jól magukat az adott társadalmi valóság­ban, konfliktusba kerülnek azzal. Ezek a drámák megírá­suk idejében, vagy témájukban a felszabadulás előtti valóság tükrözései. Németh László to­vább is élhetett volna ezek­ből az emlékeiből, mint. ahogy klasszikus összefoglalásuk­ban, a Szörnyetegben tette. 'De ő nem elégedett, meg eny- nyivel. O, aki a legfőbb em­beri tulajdonságnak a má­sokért vállait felelősséget, az egymás-segítését hirdette, nem állhatott meg emlékeknél, csak egyéni sikert jelentő régi témák összefoglalásánál. Kü­lönösen akkor nem, amikor az értelmiség általa eddig végigkísért fejlődése új sza­kaszához ért el. ö, aki az ér­telmiség vergődésében, az or­szág tragédiáját is szenvedte, nem hagyhatja figyelmen kí­vül azt a folyamatot, amikor az ország lehetőségeiben elér­kezik arra a fokra, hogy mű­veltségében, gondolkozásában egészében elérje az értelmiségi szintet. És ez nemcsak mennyi­ségi változás, hanem ' tükrözi az ország társadalmi struktú­rájának általa is helyeselt minőségi alakulását. Ez az új értelmiség legjobbjaiban már nem kontrasztja a fenn­álló valóságnak, hanem jo­gos birtokosa, aki jól érzi ma­gát benne, biztonságosan mo­zog, otthonának tartja. Ez a változás nem észrevét­lenül zajlott le Németh László műveiben sem. Ha keressük, megtaláljuk a Nagy család szereplőit, társadalmi fejlődé­sük különböző fokán, az ed­digi drámákban is. A lázadó orvosok és professzorok helyé­be az Utazásból is ismert okos, megértő, objektiven mérle­gelő tanár lép. Feladata nem a kivonulás a társadalomból, hanem a nevelés, hogy a tár­sadalom adta lehetőségeket ininé! jobban kihasználják az . emberek. A reformerből pe- . »lagógus lett, A lázadó fiata­lok már nem népmentésröl kénytelenek vitáién, es a ki­vonulást támogatni, hanem helyüket keresik az emberek közt, szinkronba akarnak ke­rülni az igazsággal. Mésanúa; fceiek- mwgWik: K-ata- és-Lidi glokepei m.&rrf ne­héz megtalálni Jó Főtér 'alak­jában ■ az /Utolsó ‘ kisérfrsrtnmu regényeikjusbaii. - ■ A .‘korúnk. hOM?, Tó tff SáhcJör fele. mára tipijíu« >aler>««r őí'éinV-- i fúr Tó lij —t, .löv.;^ G—Cifit, találjuk a nyomát: a faluról va­rosra került, félredobottságábarj megmaradt segédmunkás a Bűn című regényben, az úri kegy el em-kenyero t v i ssza u ta~ sító, szerelmében is csalódott lázadó Pór Péter a Cseres­nyésben, és az új útra lépő, saját népi kezdeményezésből emelkedő, öntudatos reformer a Győzelemben. De míg azelőtt ők kisemmizettek, vágj' láza­dók voltak, mára, a végrehaj­tott társadalmi forradalom után birtokosai a lehetőségek­nek. Ezeket, a figurálisán már többször megragadott szerep­lőket kell újra megfogalmaz­nia, áthangszerelnie, az új kör­nyezetbe állítania, mely kör­nyezet nem kívülük létezik, hanem egyúttal, ók is alkot­ják, ff. d.rama folyamán is to­vábbfejlesztik, az eddigi drámák alapkonfliktusa nem a valóság Tehát megszűnt struktúrája elleni lázadás adja a feszültséget, hanem — na­gyon helyesen — a lehetősé­gek jobb kihasználásáért, a méltóbb emberi közösségért való küzdelem. Nem szigetre van szükség, hanem az ottho­nok, az emberi együttélés meg­reformálására. Németh László ezt a felada­tát is egy házasság felbomlá­sának történetébe ágyazza. A kitünően indokolt, nagy dra- maisággal felépített válás előt­tünk játszódik le. De több ez, mint pszichológiai dráma. Két erkölcs ütközik itt. A felelőt­lenség, a butaság, mely nagy­képűségbe burkolózik és cso- dálókra vár, önzés, az „élvezet- vallás” (a férj Bodor Ernő és lánya) ütközik össze a „szere­tet vallással”, a közösségi szemlélettel. (Kata és Szilasi tanár úr.) Németh Lászlóval a marxistáknak gyakran volt és van vitájuk, de azt hiszem, egész életművének ez az a pontja, sugárzása, mely mű­vészileg magasszintú válasz minden polgári individualiz­mussal szemben, és segít a szo­cialista embertípus kialakitásá- ban. A miskolci előadás csak a mü első részét mutatja be, ennek a két erkölcsi ségnek az összecsapását. A kis család végső bomlása pedig nem hajó­törést jelent a végén, hanem a magasabb, korszerűbb erköl- esiség diadalát. Nem fájdalom nélkül történik ez! Emberi tragédiák sora játszik össze, de az az ember, aki mason se­gít, ezzel erőt szed össze ön­maga baja legyűrésére is. Sok­szor vak vezet világtalant (mint Lidi és Kata kettőse, de a többiek is szinte vonzzák egymás segítségét), a Katóé­hoz hasonlóan majdminden szereplő egy-egy individualista tragédiából dobódik a drámá­ba, de nem ellenséges közeg­ben mozogva, szinte a kor védi őket a bukástól. Ütjük egybeesik a kor követelte megoldással. A kis család he­lyébe egy új együttes lép, a nagy család, az egymáson se­gítő emberek közössége, az egyéniségek akkumulációja, hogy magasabb feszültséggel világíthassanak a társadalom­ban. A tiatai Természetesen ez a mu sem csa- ládellenes, mint ahogy nem az a többi Németh László csa­lád-dráma sem. Az összetarl- hatatlan elemek harcát vizs­gálja meg az egyik legerősebb emberi kötöttségben. És az új elveken épülő, önzés nélküli családok felé vezető utat is felmutatja majd a dráma foly­tatásában. Németh László darabjainak előadása nagy feladatot jelent minden színház számára. A szerepeket nemcsak eljátszani kei), hanem a bennük rejlő in­tellektuális töltést is meg kell éreztetni. A szereplők pszicho­lógiai drámája mellett a gon­dolatok drámájának is élnie kell, és ezek együtt állandó társadalmi utalásokat is tar­igj/píSi? WilMfeztóíátSgbuleáirb á;s JSütéees körJütU;FellentétbéVj ‘i’iem az g probléma,' hogy elj'álszhatók-a •V) 'darabjai,:■•-hM Vetni- högy az ádótl. ’é'gyütfes • képos-e a afelr­■■■.■' / „, . i > 3 ■ sara. Lendvay Ferenc vesz­prémi példája is ezt bizonyí­totta két éve az egész ország számára. A miskolci előadás a maxi­malis követelmények mércéjé­vel mérve jó közepes-szintű. A dráma a maga cselekmé­nyességével sikerültén bonta­kozik ki, a második felvonás- lói mindinkább leköti a közön­ség figyelmét. Németh László .gondolatai is hangsúlyt kap­nak, a cselekmény mellett a rendezes nem hagyja elsikkad­ni őket. Ugyanakkor a kettő összekapcsolódása sokszor szét­esik. Folyik a cselekmény és közben okosakat mondanak a színészek. Mindezt nem elma­rasztalásként mondom. Most került ez az együttes szembe ilyen típusú feladattal először. És ha nem állnak, meg ennél az egy próbánál, megvan a le­hetősége annak., hogy a továb­biakban még sikeresebb pro­dukciót nyújtsanak. rendező, Jurka ____________ László munkája I s két irányban dicsérendő: a cselekmény drámai építkezésé­ben. és a mű gondolatiságának egyértelmű, világos értelmezé­sében. Megvan benne a képes­ség a bonyolult Németh Lász­lói világ megértésére és meg­értetésére. Kovács Mária személyében olyan színésznőt találtak, aki Kata, az asszony és anya drá­máját kitűnő megjelenítő erő­vel, azonosulással éli a szín­padon. Némethy Ferenc Szilasi tanár űr alakjában a gondola­tok drámáját éli át, és ezzel mintegy szellemi kiegészítője Kovács Mária Katájának. A fiatalok közül Gonda György dühös fiatalembere magával ragadó, szimpatikus alakítás. Az ő alakja a bizonyíték arra, hogy más a színpadi, és más a hétköznapi igazság. Az élet­ben nem így viselkednek a dühös fiatalok, ott ez termé­szetellenes lenne, Színpadon elfogadom, sőt, másképp ér­dektelen lenne. A fiatal színész talán legjobb eddigi alakítása ez. Polgár Géza, a „kor hőse” sokban olyan, ahogy Németh László elképzelte. „Nem hiába mosódtak-mosódnak el nép s értelmiség közt a határok — van modell s színész is az efféle szerephez. Milyen kes­keny pallón kellett átmennie. Egyfelől a hangsúlyozott fara­ga Hanság, másfelől á félmű­veltség vagy épp tudákosság”. Jó volt nézni, hallgatni, és megértettük a boldog mosolyt, amivel Kata utánanézett: van boldog ember, és nem ő az egyetlen. Atmoszférát teremt, mely nem színpadi trükk, ha­nem a társadalmi valóság be­sugárzása. a kis családba, és azon keresztül a nézőkhöz. Hainvay Lucy Klára nővére és Fillér István Gara elvtársa emberséggel megformált figu­rák. Kellemes színt jelentett Dobránszky Zoltán Vogel Kar­csija és Telessy Györgyi az érzékiséget és közönségességet levetkőzni akaró, rajongást és jó megfigyelést vegyítő alakja. Halász Katalin első szerepé­ben illúziót kellően alakította a városban, az ügyesebb csil­logók közt tehetetlenül ver­gődő, faluról jövő kis egyete­mistalány „kikupálódását”. Pá- kozdy János az első mondatok erőltetett liarsánysága után elfogadhatóan játszotta a gyengejellemű, befolyásolható butaságát nagyképűségével, hangosságával ellensúlyozó férjet. Különösen ott emelke­dik alakítása, ahol öntudat­lanul sebzi feleségét, védve új szeretőjét. Zimonyi Vilma Vi­cája merevebbre sikerült a modellnél. Egyéniségéhez egy kis lezser-lány alakja jobban illett, volna, mint ez az erőlte­tett cicásítás. Németh Ilona kosztümjei mindig az alkalom­nak és jellemeknek megfelelőek voltak. Kabdebó Lóránt A Kárpáti rapszódia volt az első találkozásunk. Ezt a re­gényt olvastam művei közül először. Nem tudtam letenni, azóta többször is elolvastam Bálint Géza történetét, amely az elszegényedett szőlősgazda fiából, lett harcos forradalmár élet(it)ár,'«á iKpétr*, L-ajzftWaofel. haö<ä)A:,-;'k összetett1 "lakossági);, sokfele neper c-:, /.-okié!'- v • egyesítő .Vidék.üürtfúiMmi, for- .du’lsUftbon; '-kenet gd d Öom/ó Monarchiában., g.íó VWHPH f/*^MPúr,iaoi >/•!, t'íl Many) ország egészéről fs. alighanem a, felszabadulás óta legnépsze­rűbb, legolvasottabb regé­nyünk, amelyet tucatnál több nyelvre fordítottak le eddig (először oroszul jeleni meg 1941-ben), s idehaza 13 ki­adásban több százezer pél­meggyújtani. S mikor az első füstfelhök sátrat bodoritoltak körénk, élvező tanúi lehettünk Illés Béla utolér heteién mesé­lő, ane kdótázó-készségenek, hallhattuk a kifogyhatatlan élményeket. Á kávéházi esté­ken eltűntek a szomszédos SÍöiSígr-,,V°'V?Vvíi.<i ,P ieisfgr pala. ele.Vene.aeU. meg igen plasztikusan,,, Inéi., Béla.- tjbé- ■ szelesé . nypi.nan, .szinté . ma­gunk oly ti .láttuk N,(;,r.o ' i'jszc.*; orókzJanTéjét., Siti a w teller szá­f 1 ’1 "S... e ''—v- ‘én «?«Sár*' 3< kállai, egvúti voltunk Moszk­vában Zalka. Máiéval, s léleg­zetvisszafojtva figyeltük a vígszínház! csata mozzanatait. Felejthetetlenül kedves emlé­keim ezek a kilenc évvel ez­előtti esték. Nagyszerű regényéről, az Eg dányban fogyott el. A Kárpáti rapszódia alakjai, a ruszin xavagóK, a forrongó Lupái pa­rasztok, u vörös Fetrusevios, az ide tévedt finn forradal­már őrük ismerőseinkké lel­tek, plasztikusan elevenedett meg előttünk a Schőnborn- Dinok és intézője, a rövid létű rutén állam tragikomikus ope­rett-élete. Es űrökre szivünk­be zártuk a regény központi áiakjat, Bannt Gézát, uiciben nem volt nehez Lllés üélál fel­ismerni. Aztán a Kárpáti rapszódia megismerése után, mint más tízezrek, elolvastam illés Béla egyen, itthon már megjelent munkáit, a iizkipetárok-at, a v egyveri, es vitézt énelueK-eí, a vígszínházt csata-1, az elér- nető novellákat, tárcákat. A művek ismeretében egyre markánsabb vonásokkal bon­takozott ki előttünk illés Béla, a harcos forradalmár író ké­pe. Megismertük hőseit, s kö­zelebb jutottunk hozzá. Ol­vas lunä; róla is. Tudtuk, hogy Bálint Géza története lénye­gében önéletrajz, tudtuk, hogy lülti-ban jelentek meg eisó írásai ff Nyugat hasábjain, és 1918-ban már önálló kötetként jelent meg első társadalompo­litikai tanulmánya. Ismertük a Tanácsköztársaságban betöl­tött szerepét. a bécsi emigrá­ciót, a szovjet fővárosiam végzett, a nemzetközi munkás- mozgalom kultúrpolitikai vo­natkozásaiban elévülhetetlen irányító tevékenységét, kap­csolatait, barátságát u haladó világirodalom legnagyobb alakjaival. S ismertük katonai szerepét. Tudtuk, hogy a Kár­páti rapszódia megjelenését követő napokban önként je­lentkezett frontszolgálatra, harcra a fasizmus ellen, és négy esztendei, kemény kato­náskodás után, miután sike­resen megvívta a .vígszínház! csatát, hazatért. A magyar irodalmi élet újjáépítésében végzett munkássága pedig már közismert volt. Szerettem volna személye­sen is megismerni. Kilenc év­vel ezelőtt erre is sor került. 1956 tavaszá.n Illés Béla mint­egy négy hetet töltött Miskol­con. Pihent, s közben anyagot gyűjtött. Esténként felejthe­tetlen órákat töltöttünk együtt az A vasi Kávéházban. Illés Béla mindig úgy ült, hogy a háta mögött fal legyen (mint mondta, a fronton szokta meg, hogy mindig fedezze a hátát), szájából soha, egy perére sem hiányzott a pipa, vagy a szi­var. Miután mi. miskolci toll - forgatók körülültük, ránk erő­szakolt egy-egv Dózsa szivart, amit (szintén háborús szokás!) mindig két gyufával kellett a Tiszá-ról akkor hallottunk először. A Tanácsköztársasá­got bemutató és a Horthy-el- lenforradalom ír skolódásai- tól megtisztító regény, e dicső korszakunk első irodalmi áb­rázolása 1929-ben jelent meg Moszkvában, Kun Béla elő­szavával. Talán ez volt a fő oka, hogy a sztálini korszak­ban nem adták ki újra, s ma­gyar nyelven is csak 1957-ben jelenhetett meg. Illés Béla 1956-ban kezdte sajtó alá ren­dezni. Megígérte, hogy Kun Béla előszavát elküldi majd nekünk, hóm' „ regény meg­jelenését megelőzően, közöl­hessük. Sajnos, ez nem való­sult, meg, mert 1956 gyászos emlékű őszének sok-sok ese­ménye, történelmi kavargása^ ezt az apróságot: teljesen hát­térbe szorította. Nemsokára aztán megjelent a hármas ta­golású, monumentális regény íf£/eSők:ota.üijfeiníii ü ok mél la t- Í'4líé.fnnnkf:KságáÜ!(' htiotffchu irodalmi- élei bei*. Illés* Belei fiptucfipk augkd.aiázfj író, i ha« l}.pm a,:pivf>d:if.sri/qzgalomct Isi« áfllftl,kfídii . \,liarcosa,i V akinek íípt-é összeforrott a ,inöz­i ■ f galornmai, a .népek felemelke­désének. szabadságának ügyé­vel, es minden müvét szenve­délyes pártosság hatja át. Örömmel hallgattuk, olvastuk kifogyhatatlan történeteit (de sokat csipkelődtek is anekdo­tái miatti), azonban egy perc­re sem feledhetjük, hogy nem az eseményeket kívülről szem­lélő ember anekdótá.zik, ha­nem mindenkor a párt —tol­lat és fegyvert egyaránt for­gató harcosa szól. A Nyugat­ban 1916-ban megjelent írá­saitól egyenes, töretlen ívelenű út vezet az emierációs novel­lákig. az Én n Tiszá-ig. a Kár­pát i rapszódiá-ig, a sok-sok újabb novellán, kisregényen, anekdotán át a filmről és a. televízióból milliók előtt is­mert Honjoglalás-'ui. vagy a napjainkban is megjelenő tár­cákig Egyenes, töretlen út: a harcos forradalmár, a kom­munista író. az ínternaoionn- Hstr, kultúrpolitikai rmunk*!} útja. Az irodalmi élet hullámzáséi közben érték Illés Béla mun- kásságál burkolt vagy nyíltabb támadások, jnrien-onnan, de ilyenkor általában nem őt, ha­nem az általa képviselt esz­meiséget. írói. hitvallást én magatartást, támadták, s ő, ez eszmények hordozója célpont volt. Sandán néztek rá a Szo­cialista realizmus tagadói, de az idő, a. történelem, ,s nem utolsósorban az olvasótábor szüntelen növekedése, művei­nek népszerűsége Illés 13fiat igazolta. [ Hetvenedik születésnapiján őszinte tisztelettel. sok séfre* tettel köszontjuk Illés Belát, ,% harcos kommunista írót).. A fiatalabb szocialista nemzedék tanítóját, példaképét, és rnég sok-sok boldog munkás, ered­ményes esztendőt kívánunk neki. Bct>pd°U Miklós Szíktlif- rÜezi3- kit üEfie Székely Dezső neve nem ismeretlen a. miskolci és sodi verskedvelők előtt, de nem ismeretlen szerte a; szágban sem. A költő hosszú ideig élt Miskolcon, s versei 1957 tavaszán lapunk hasábjain jelentek meg. lenleg a fővárosban él. A közelmúltban jeleni meg kötele. Füstoszlopok címmel. A kőtélről annakidején tatást adtunk, közre. Az alábbiakban Székely Dezső újabb verséi mutatjuk be; Embertársaimhoz Élek, mint esők könnyében a friss fák. a vajúdó földhöz konok hűség kötöz, tudom, csak így lehet életem, örökös verekedések árán, egyre tisztább. Mellettem sokan kidőlnek, elesnek, de tovább kell mennem, bármi is az ára, hogy méltó legyek a teljes szabadságra,, s halálomban is emberi lehessek. Egykor a magány mély dűlőútjgin döcögött felélek •— rossz szekér — bizalmam; már hozzám tartoztok, akár a gondjaim, és veletek együtt; mindig igazam van. nincs más érdemem. Sorsom kötelesség: Ügy kell élnem, hogy utamat kövessék. Háborúban és békében i. Háború volt a. hátországban is, mert minden gyerek háborúsdit játszott, — s bár az igazi félelem hiányzott —, golyóként repült gesztenye, kavics .. „ relndttek arcán burkolt rémület találkozott e játék visszhangjával, •\ gyagta tikok k a I s agyagka fonákká*! vívtunk 8 csak álmunk volt fegyverszünet. Barbár harcokról alig tudtam hírt még, csak néha láttam vért, ha egy-egy csirkét két iába közé fogott nagymama, —> vittem a kést óíi tartottam a tálat, s még vergődött a szerencsétlen állat, de a vérét már nyalta a kutya. \ csirke cslpás, borsónyi szemét Atom ma is, és úgy üldöz az emlék, ninlba én is egy szökött hóhér lennék, úi bdjkálássaJ tölti életéi. 'ódig tudom, hogy ember? korunknak -annak Iszonyúbb mészárlásai, thol tálat ne lehet tartani, a csirkéié,jek mind ritkát ban bulinak Mit akarhat a/ élet ennyi vérre!? Lázas (elitemből a rettegés éber kutyái lednek te nyUszítnaek, fi ha tálat látok *> éles késesei, mindig úgy rémlik: szerrem szürke foltja mintha egy leölt csirke szeme volna» bor' : or- elsv ,1p. chO viel.- két BÜßs z ont íj iih & 70 ów&B illés Bélát

Next

/
Oldalképek
Tartalom