Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
északmagyarorszAg Vasárnapi 1983. március 7, Napiremdem-s Borsod idegenforgalma Á napokban a Borsod megyei és a Miskolc városi Tanács végrehajtó bizottsága együttes ülésen tárgyalta meg a megye idegenforgalmának helyzetét. Az ülés egyöntetűen megállapította: korántsem használjuk ki adottságainkat, éppen ezért rendkívül sók a tennivalónk. Mintha zári burok venné körül idegenforgalmunkat. ..hatásosan” elszigetelve mindentől, amivel az eredményes, sikeres munka éppen együttműködést kívánna. Egyáltalán nem kielégítő például a kulturális, vagy a sport- szervekkel meglevő kapcsolat... Idegenforgalmunknak, gazdasági szerepén kívül, fontos feladata az is, ' hogy a külföldiek előtt, főképpen a nyugati országok turistái előtt bemutassa szellemi életünk termékeit, kulturális tevékenységünk eredményeit. Tennünk kell érte,. hogy azok a nyugatiak, akik a „chikos”, a ,,gu- Iasch”, a „fokosch” romantikájából ismernek bennünket, ismerjék meg a valót is, népünk kultúrájának, alkotó képességének eredményeit. Legalábbis kapjanak mindezekből ízelítőt. Kevés a tájékoztatás, a propaganda, nem elóg megyénk, városunk nevezetességeinek' ismertetése,. a külföldieket, de még a belföldieket sem tudjuk kellő módon tájékoztatni áriéi, hogy nálunk, Borsodban mit érdemes megnézni. És arról sem: merre, hogyan lehet megtalálni. Miéri k ampány az idegenforgalom? Igaz, hogy a nyári hónapokban mindig is több a turista, de Borsod gazdag természeti szépségei, sajátosságai az év más szakaiban is tudnának élményt nyújtani az idegeneknek. Gondoljunk csak az őszi Bükk szépségeire! Zemplénre! A hegyaljai szüretekre! A téli sítúrák, kirándulások lehetőségeire. Gondoljunk csak a nemrég épült sátoraljaújhelyi sípályára, mely párját i'itkítja az országban. Kellő ötletességgel, szervezéssel a téli hónápok idegen-, forgalmán is lendíthetnénk.! Nem szabad figyelmen kívül v hagynunk, amit mi már termé-f szétesnek veszünk, megszólt- ^ tunk, itt élünk: megyénk rend-Á kívül gazdag természeti szép-Y ségekben, történelmi hagyó- j mányokban, műemlékekben,^ sehol másutt nem látható dol-^ gokban. Például az ország dé-A Ii részén élő embernek a téü,Y havas hegy látványa is él-V mény. $ Sokan foglalkoznak nálunk ^ idegenforgalommal. Különböző bizottságok alakulnak, itt is, ott is elhangzanak tervek, javaslatok, melyeknek jelentős része fantasztikum, irreális. Nos, az idegenforgalom^ kérdéseinek rendezése zott, reális javaslatok előterjesztésében. De a kérdés egészének megoldása az arra hivatott állami szervre vár. Teljes súlyával, teljes felelősségével együtt. Ez a felelősség pedig igen nagy és mind nagyobbá válik. A statisztika szerint, tavaly 123 Gll külföldi jött megyénkbe határállomásainkon. A Borsodba látogató külföldiek száma ennél természetesen nagyobb, hiszen nem mindenki a mi megyénk határállomásán érkezett hozzánk. A két tanács végrehajtó bizottságának együttes ülése feladatul tűzte ki az Idegenforgalmi Hivatal elé a «üsksicSíib ÍíjmImkSűtisI elkészítendő programot. Olyan program elkészítését, amely az eddiginél jobban kihasználja megyénk adottságait. Ezt követeli a külföldi és a belföldi turisták évről évre növekvő száma, amely azonban még mindig nem olyan magas, hogy elégedettek lehetnénk. De növekszik. Szükséges, hogy idegenforgalmunk ellátásának színvonala is emelkedjék, programja gazdagodjék. Az élelmes pszichiáter Egy párizsi pszichiáterről azt tartják, hogy nagytudású ember, de elsősorban a saját zsebéről tud gondoskodni. Az az anekdota ■ kering róla, hogy egyik pácienséhez így szólt: „A konzultáció száz frankba kerül és két kérdés felvetésére jogosítja önt." — „Száz frank két kérdésért, nem lesz ez kissé sok?” — szólt.megdöbbenve a páciens. — „Lehet, hogy sok. Mi a második kérdése?” A mélységek csodáinak Hivatásos tudósok, lelkes aktívák, izgalmat kereső diákok, a természet, szépségeit kedvelő, rejtelmeit kutató munkások ezrei járják a mészkőhegyek mélyeit. A mélységek csodái az ország minden részén vonzzák a kutatókat, a finom mívű cseppkőalkotások rajongóit. Ahol csak barlangok kialakulására alkalmas mészköhe- gyek léteznek, ott mindenütt szorgoskodnak a kutatók is. A pécsiek a Mecsek barlangjait, a veszprémiek, a pannonhalmiak, a székesfehérváriak a Bakony, a balatonfürediek a Balatonfelvidék barlangjainak rejtelmeit kutatják, tárják, fel. Az oroszlányi bányászok a Vértesben, a dorogiak a 'Strá- zsa hegyen tevékenykednek eredménnyel. A Bükk gazdag barlangvilága, Aggtelek, a megye számos helyén található, hihetetlenül érdekes barlangrendszer nemcsak a borsodi, hanem más megyék kutatóit is állandóan vonzza. A magyar barlangkutatók, közül néhányan nemrégiben Jugoszláviába, Bulgáriába, Indonézia karsztvidékeire Franciaországba is. Az i^én Részlet az aggtelek—jósvafői Baratlla-barlangbúl utaztak, és hamarosan indul expedíció Lengyelországba, Csehszlovákiába, Romániába, rendezik meg Jugoszláviában a IV. Barlangkutató Világkongresszust, amelyen ugyancsak népes ma.gyar küldöttség vesz részt. Foto: Balogh Géz» iiiiiiiiiiimiiiiiiiimÍHiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiijimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiranni Hogyan Isiiét megtörni a baktériumok ellenállását sz aiMbiaUkiiniokkal szesssto ? Ezzel a kérdéssel a biológu- mok elleni harcban, ennek á sok azóta foglalkoznak, amióta terméknek a kifejlődése azon- ellenálló baktériumfajták ke- ban összefügg a baktériumok! letkeztek az antibiotikumok- alaprészecskéinek, az úgyne- kal szemben. Egy nyugat- vezett plazmidoknak a jelenausztráliai egyetem három létével. E plazmidok a bakté- mikrobiológusának most sike- riumban körülbelül olyan szerült kimutatnia, hogy magas repet töltenek be, mint az em- hőfoknál a baktériumok el- béri sejtekben a gépek. A bakvesztik ellenállóképességüket, tóriumok osztódásánál azon- legalábbis egynéhány antibio- ban amennyiben magas hő- tikummal szemben. fokon megy végbe, a plakniiA hevítóses eljárás sikeres- dók Bem kerülnek át az osz- . . , ,, , todassal létrejött uj baktenseget azzal magyarázzak, hogy umb3) téhát nem is fejhidhet a baktériumok pencicillinázét az ellenállóképesség az termelnek ki az antibiotiku- antibiotikummal szemben. (RÍLzltt egg kéleütő- únéí(dfaf?d vcgémjhííl l sebemben volt a harmadik osztályú hajójegy a Conté Grande nevű olasz hajóra, amely 1938. I augusztus 18-án indul Genuá- Iból Buenos Airesbe. Már csak fa legnehezebb volt hátra: a ^ búcsú a családtól. Néhány napra v hazautaztam Miskolcra a szü- Természetes, hogy a társa- 0 leimhez. A testvéreim is, akik dalmi szervek, a különböző a nem laktak Miskolcon, mind bizottságok szerepe is fontos, 4 odajöttek: Bözsi Bukarestből, vagy fontos lehet megalapo- t Jud'it és Miklós Pestről. A szüuem a MKotíságok feladata nyéktől, amelyeket hét év múlva levélben közöltek velem a testvéreim. Akikor nem tudtam, hogy a búcsú végleges lesz, mert 44-ben náci gyilkosok ölik meg (máig sem tudom, hol) mamát és apát, s nyilas gazfickók dúlják fel és fosztják ki a családi házat, amelyben gyermekkoromat töltöttem. A „beképzelt öregűr” A 90 esztendős Somerset Maugham nemrégiben titkárával, Alan Searle-lel Münchenbe utazott, hogy felkeresse ifjúkori emlékeit. Visz- szaútban a pályaudvar várótermében a titkár egy kis időre eltávozott, miközben az író elcsevegett egy idősebb amerikai hölggyel, aki szintén a vonatra várt. A titkár visszajövet megköszönte az idős hölgynek, hogy elszórakoztatta Maugha- mot, mire az így válaszolt: „Igazán örömömre szolgált, igazán aranyos bácsika. és ami a legmulatságosabb, Snm,erset Mavghamnak képzeli magát.” A * Y leimmel és • két Miskolcon élő * v testvéremmel, Lacival és Zsu- 1 $zsival együtt volt a csaíád: 1 ^mama, apa és, a hat „gyerek”. 1 A Utoljára volt együtt. De akkor 1 ezt még nem tudtam. Jövő Y életem bizonytalansága szorongással töltött el, mégis csö- ^könyösen bizakodtam abban, ^hogy néhány év múlva olyan A világ lesz Magyarországon, é hogy hazajöhetek és viszont- a láthatjuk egymást. De mi lesz faddig? Bizonyosra vettem, v hogy Hitler hamarosan hábo- vrúba sodorja a világot — 1938. nyarán ezt minden látnoki ké- $ pesség nélkül előre lehetett A látni — de, hogy milyen rné- J, retű és lefolyású lesz ez a hálj ború, milyen kihatással lesz (Keservesen nehéz volt nevetnem.) „De anyukám, még el sem mentem. Tessék vidám arcot vágni. Ráér sírni, ha elmegyek. Akikor sem muszáj. Egy-két év múlva visszajövök, az aranylakodalmukon velem járja majd a csárdást”. ,— Mama könnyein keresztül fel- íénylett a mosoly. Majd újra elpityez’edett: „Nagyon féltelek, Bandikám.” Apa újra reszelte a hangját: „Hát nagy fába vágtad a fejszédet, fiam. Adja isten, hogy jól sikerüljön a vállalkozásod”. — Az ő hangja is elcsuklott. E y a szüleim és testvéreim sorsá- yra, természetesen nem tudtam nem is tudhattam. Nagyon áféltettem őket s nagyon fájta szívem értük. Most, amikor oly sok év táji volából visszagondolok erre a í búcsúra, s meg akarom írni, ® iszonyú erőfeszítésembe kerül --------------------------------* elvonatkoztatni magamat a téA kfcor nyugalmat és jókedvet erőltetve magamra mondtam el az öregeknek, hogy miért megyek el, miért ilyen messzire, s miért egyedül, bár persze a feleségemnek és lányomnak igyekszem megszerezni majd a beutazási enge- ‘déiyt, hogy minél előbb utánam jöhessenek. Mialatt beszéltem, komolyan, bólogatva hallgattak, de mama szeméből könnycseppek gördültek ki, apa pedig köhécselt. köszörül- sabb cselekedete” te a torkát, igyekezett erős a garast Bözsi. — maradni. Mégis remegett a hangja, amikor megkérdezte: „De mit fogsz csinálni kint, édes fiam, hiszen a nyelvet sem ismered?” Könnyedén azt válaszoltam, hogy dolgozni fogok, mindegy, hogy mit, a nyelvet pedig, már mint a spanyol nyelvet, megtanulom. „Mindent megtanulok én, édesapám, , amire szükségem van — tettem hozzá — csak egyet nem: a megalázkodást. Ezért megyek el.” Mama hangja el-elesuklott. a sírástól: „De miért mész a világ másik végére, Bandikám? És miből fogsz élni? És mikor jössz haza?” Nevetve öleltem meg. kkor sorompóba léptele a' testvéreim. Vigasztalták az öregeket, hogy jól teszem, ha elmegyek, igyekeztek jó kedvre hangolni őket. „Életének ez' a legofco- tette le Ne féltsd Bandit, Tusikám — simogatta mamát Judith — ha költő is.' azért nem elveszett ember” — „Jó jó — szipogott mama — de mit fog csinálni?” — „Fuvarozni fog, ha van esze” — vágta rá Laci, akinek szállítási vállalata volt Miskolcon. „És, ha a fuvarozáshoz még sincs esze?” — kérdezte Zsuzsi, a legkisebb húgom, aki akkor született, amikor én az olasz fronton voltam. „Akkor eladja a verseit az indiánoknak”. — jelentette ki határozottan Miklós. „Feltéve, ha előbb megtanítja óikét olvasni magyarul — jegyezte meg apa. „Majd megtanítja — jelentette lei Bözsi — Itt előbb utóbb úgyis kiütnék a tollat a kezéből. A költőnek pedig olvasóra van szüksége”. — „Tévedsz Bözsikém — szólalt meg Laci. — A költőnek megélhetésre van szüksége. Versírásból sem itt, sem ott nem lehet megélni, szállításból annál inkább. Ha megengeditek, szállítási vállalatom buenos airesi fiókjának a megalakítására felajánlok Bandinak háromszáz pengőt. Nagy családi taps és nevetés fogadta a felajánlást. Laci elővette a pénztárcáját. Lefogtam a. kezét. „Ráérsz még — mondtam — És • ha kevés lesz a pénz a fiókvállalat' megalapításához? — „Akkor lemondok a fiókvállalatról”. — „De én nem a háromszáz pengőről”. Ezen mindnyájan nevettünk. Én legkivált azért, hogy ,ne sírjak. Belémvágta keselyű karmait a lelkiismeretfurdalás. Most először éreztem megfuta- modásnak a távozásomat. Először szólalt meg bennem a belső hang: maradj! Öle féltenek, rettegve gondolnak arra, mi minden történhet velem ott a világ másik végén, én pedig cserbenhagyom őket. Talán nem lesz semmi baj, talán minden jóra fordul, de ... Apa hatvankilenc éves. Erős, robusztus ember, ha birkóznék vele, bizonyosan földhöz teremtene ma is. Mama öt évvel fiatalabb, nagyjából egészséges, de némi bajok vannak a veséjével. Akárhogyan is: öregek. Megtörténhet, hogy ha egyszer mégis hazavergődöm, nem találom már őket életben. Rettenetes és legyűrhetetlen önérzetem hajszol ki a messze idegenbe. •— 'Tipord szét az önérzetedet ás maradj — súgta a belső hang. Nem maradhatok — ellenkeztem — Különben sem csak az önérzetemről van szó. Fianem miről? Arról, hogy a feleségem és a lányom ... őket akarom kimenteni ... Nem, nem látok rémeket ... abból a pokolból akarom kimenteni őket, amelyet most készítenek elő. Nem maradhatok, mennem kell. De hazajövök, újra együtt leszünk mindnyájan s' olyan dáridót csapunk, hogy... És ... és ha mégsem jövök haza? Vagy hazajövök s már csak sírjukat taiálom az avasi temetőben? Három napig voltam Miskolcon. Mama dédelgetett s kedvenc ételeimet főzte: töltött káposztát, túrós csuszát« mákos tésztát. Ügy éltem, mint hal a vízben. Mint hal, mely tudja, hogy hamarosan szárazra dobják ... Nyugtalan voltam, jártam a várost, búcsúztam az emlékeimtől. Végigmentem a Szemere utcán, felnéztem az erkélyre, ahonnan hajdan, siheder koromban egy barna kislány kacérkodott velem. Olyan áhítattal néztem fel rá, amilyent sem azelőtt, sem azután nem. éreztem soha. Ő volt az első szerelmem« hozzá írtam első verseimet. Oh, ez , a város, örömeim és fájdalmaim, lázadásaim és megaláztatásaim, reményeim és csalódásaim, nagyratörő fényes álmaim és fekete kétség- beeséseim forrón imádott és ádázul gyűlölt, csúf és gyönyörű városa! Csatangoltam a miskolci „Brodway”-n, a Széchenyi utcán, ahol majdnem mindenkit ismertem s majdnem mindenki ismert. Itt az öreg színház, amelynek ka- kasülőjéről hallgattam egykor Hoffmann meséit s néztem Palágyi Lajost A bíboros remek alakításában. S a színház árkádjai, amelyek alatt elvonultak a korzó csicsergő, csit- ri lányai s mi mohón, vetkeztető tekintettel néztük bokájukat s gömbölyödő mellüket! A Korona szálloda, az Erzsébet tér Kossuth szobrával és az uszodával, ahol Lajos bácsi, a nagy bajúszú úszó- ■ mester kötélen lógatott a vízbe és harsány hangon diktálta az űszómozdulatokat. A tér háta mögött az Avas a temeVér Andört . jr
